Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
r \ Propagandistdk fóruma Az 1972/73-as pártokiatási év eszmei, poiitikai feladatai A napokban megyénk " területén is megkezdődik az 1972—73-as politikai oktatás. A párt- és tömegszervezeteknél, mozgalmaknál 3300 propagandista lát munkához, a rábízott felelősségteljes feladat megvalósításához. Propagandistáink a megelőző években is dicséretesen tevékenykedtek. A megyei párt-végre- hajtóbizoltság úgy értékelte munkájukat, hogy „lelkiismeretesen, áldozatot vállalva teljesítik megbízatásukat”. A hatékonyabb, eredményesebb munka érdekében szükség van arra is — mutatott rá a végrehajtó bizottság -, hogy javuljon propagandistáink tartalmi és módszertani tevékenysége. Ennek érdekében azzal i$ segítséget kívánunk adni, hogy a Dunántúli Naplóban PROPAGANDISTÁK FÓRUMA címmel rendszeresen megjelenő rovatot indítunk. E rovatban elvi kérdésekkel foglalkozó cikkeket, a megyei politikai célkitűzéseket elemző írásokat, a propaganda munka kiemelkedő módszereit tervezzük közreadni. A PROPAGANDISTÁK FÓRUMA azonban igazán csak úgy teljesítheti feladatát, ha élő kapcsolata alakul ki a propagandistákkal, akiket arra kérünk, keressenek meg bennünket leveleikkel, írják meg, miben kérnek segítséget, milyen módszereket alkalmaznak, mit javasolnak a politikai oktatás eredményeinek javítására? Az 1972—73-as pártoktatási év sikere nagymértékben attól függ, hogy propagandistáink mennyire látják világosan, értelmezik egységesen a feladatokat, s törekednek ezek megvalósítására. Melyek ezek a feladatok? Tömeg propagandánk alapvető és fő feladata elősegíteni a párt politikájának megértését és megvalósítását. Az eddiginél segítse jobban az MSZMP X. kongresszusa határozatainak mélyebb megismerését, fogadtassa el pártunk politikáját. Ösztönözzön aktívabb cselekvésre a szocializmus építése érdekében. Fontos, hogy mindez úgy történjen, hogy nőjön a tudatosság a politika megértésében éppúgy, mint ennek megvalósításában. Elméjét és gyakorlat A politikai oktatás több évre előre meghatározott terv szerint fejlődik, s a tartalmi feladatoknak legjobban megfele- lő szervezeti keretet kapott. Fontosnak tartjuk, hogy minden formánál jól határozzák meg a tartalmi követelményeket, s ezek között szerepeljenek a helyi igények, feladatok és lehetőségek. Minden tanfolyam- típusnál központba álljanak a társadalmi, gazdasági, politikai kérdések úgy, hogy az egymásra épültség segítse pártunk egész politikájának megértését. Ez azt is jelenti, hogy okkor járunk el helyesen, ha az egyes foglalkozásokon nem szűkén értelmezzük az adott témát, hanem az egészbe ágyazva, a főbb összefüggések megmutatásával dialektikus szemlélet-módot alakítunk ki a hallgatóknál is. Propagandamunkánk eredményessége nagyban függ attól is, hogy mennyire tudjuk érzékeltetni az elmélet és gyakorlat egybeesését, illetve különbözőségét. Itt főleg arra törekedjünk, hogy mutassuk meg a különbözőség objektív és szubjektív okait, s nem kevésbé fontos annak magyarázása, hogy mit kelt tennünk ezen okok felszámolása érdekében. A propagandamunka, minta pártmunka szerves része, segítse elő a politikai feladatok magasabb szinten történő megoldását is, a döntést, a végrehajtást ®s az ellenőrzést. Ennek érdekében nélkülözhetetlen a pártalapszervezet vezetősége és a propagandisták rendszeres kapcsolata. A vezetőség tájékoztassa a propagandistákat a soron lévő feladatokról, döntéseinél pedig vegye figyelembe a propagandamunka tapasztalatait is. Ma már enél- kül helyesen meghatározni a politikai tennivalókat nagyon nehéz. Segíti a politikai munkát, $ a politikai oktatást hatékonyabbá teszi, ha a hallgatókat képzettségüknek megfelelő pártmunkával bízzuk meg. Ezzel a pártoktatás szükségességét is bizonyítjuk, elérjük, hogy hallgatóink nem elvont ismereteket szereznek, hanem megtanulják: hogyan hasznosítható ez a mindennapi életben. Enélkül bizony nem tudnánk eleget tenni a megyei végrehajtó bizottság azon határozatának, amely szerint „a propagandamunka az általános politikai kérdések ismertetésén túl törekedjen a helyi politikai feladatok megismertetésére, mozgósítson a végrehajtásra". A párt gazdasájpoütikája Egyik lényeges feladatunk ebben az évben is, hogy a politikai oktatás segítse elő a pórt gazdaságpolitikájának jobb megértését. Úgy magyarázzuk az országos és helyi gazdaságpolitikát, hogy összefüggésük, az országos érdekek elsődlegessége, mindenki számára világos legyen, s ezt hallgatóink vallják magukénak. Érjük el, hogy hallgatóink köz- gazdasági ismeretei feleljenek meg a mai szükségleteknek. Csak így érthetők meg a gazdasági folyamatok, a jelenségek, amelyek ma még sokak számára ismeretlenek, s vagy vitát, vagy esetenként pasz- szivitást, kedvezőtlen hangulatot eredményeznek. A gazdaságpolitikai kérdéseknél hangsúlyozottan szükséges foglalkozni az életszínvonal politikával, mégpedig úgy, hogy a fogalom tisztázásán túl komplex módon magyarázzuk az élet- színvonal összetevőit és növelésének feltételeit. Továbbra is kiemelt helyet kell kapnia az érdekstruktúrának a társadalmi kollektív és egyéni érdek összefüggésének, hogy a társadalmi érdek milyen meghatározó szerepet játszik, s hogy az egyéni, a kollektív érdek hosszabb távon nem elégíthető ki a társadalom rovására. Ugyanilyen hangsúllyal értessük meg a szocialista demokrácia tartalmát és mutassuk meg gyakorlatbani érvényesülésének módjait. Hármas feladat Lényeges feladatunk propagandánk szemléletformáló hatásának növelése, s ezzel járuljunk hozzá még jobban a szocialista típusú ember kialakításához. Ez csak úgy valósítható meg, ha propagandistáink tevékenységében megfelelő összhangot kap az oktatás és a nevelés. Ennek érdekében hármas követelményrendszert kell érvényesítenünk: az ismeretközlést, a szemlélet- és magatartásformálást, valamint a cselekvésre ösztönzést. A propagandista ezt úgy tudja elérni, ha hallgatóit önálló tevékenységre készteti (irodalom tanulmányozása, információszerzés stb.), a foglalkozáson közös, aktív munkát alakít ki, s a tanultak gyakorlati hasznosítására is tanácsot ad. Nem arra kel] törekedni, hogy a hallgatók minél több ismeretanyagot szerezzenek, hanem arra, hogy az alapvető elméleti ismereteket, elemző készséget sajátítsák el, melyek nélkülözhetetlenek pártunk politikájának megértéséhez, tudatos végrehajtásához. Az itt vázolt eszmei és politikai feladatok részletesebb ismertetésén, megvalósításának hogyanján tovább kell — közösen — elmélkednünk, munkálkodnunk. A fentiekre — ennek érdekében — a PROPAGANDISTÁK FÖRUMÁ-ban a későbbiekben visszatérünk. 1972—73-as politikai oktatás kezdetén minden propagandistának eredményes munkát, sok sikert kívánunk! RAJNAI JÓZSEF, az MSZMP Baranya megyei Bizottság Propaganda- és Művelődési Osztály vezetője h Szatyor Győző: Dunaszekcsőí pincesor Színházkongresszus Go riziában Az első világháború véres csatáinak színhelyén, az olasz- országi Goriziában középeurópai színházi kongresszust rendeztek az elmúlt héten. Az idősebbek még emlékeznek erre az Isonzo menti városra, amelynek az Osztrák-Magyar Monarchiában Görz volt a neve. A második világháború végén közvetlenül e város mellett húzták meg az olasz—jugoszláv határt, s mióta a Velence— Gorizia—Ljubljana útvonalon épül az új autópálya, a határvárossá lett Gorizia versenq az ugyancsak határváros Trieszttel. Ha ugyanis véglegesen elkészül az említett autópálya, akkor az Olaszországba irányuló forgalom Triesztet kikerülve Gorizián keresztül rövidebb úton, kevesebb idő alatt zajlik majd le. A két város közötti versengés egyik módja, hogy Gorizia már hetedik éve középeurópai kulturális kongresszusokat rendez. A múlt heti kongresszusnak a színház volt a tárgya és Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, az NSZK és Olasz- , ország több mint száz kritikusa, újságírója, irodalom- és színháztörténésze, színházi szakembere vett részt rajta. A kongresszus elnöke Heinz Kindermann, a Bécsi Egyetem színháztudományi tanszékének professzora volt. A sok előadás miatt, sajnos, vitára nem futotta a kongresz- szus idejéből. Hubay Miklós azonban soron kívül felszólalt. Quirino Principe milánói szerző előadásában felvetett kérdésre — miért nincs a mai középeurópai' színművekben igazi tragikus hős? — lényegében azt felelte, hogy a metamorfózis és az öngúny jellemző a mai közép-európai drámai hősökre. A kongresszus alkalmából kiállítást rendeztek a néhány évvel ezelőtt elhunyt híres prágai jelmez- és díszlet- tervező Vlasztiszlav Hofman vázlataiból. A kongresszus elnökének Heinz Kindermann professzornak a bécsi tanszéke világviszonylatban is igen nagy, s kutatásai kiterjednek az egész világ színházművészetére. Hallgatói 16 országból érkeztek, s összesen négyszázan vannak. Budapesten például csak két évenként 10—12 hallgatóval indul egy-egy elméleti osztály. Ezért kértünk interjút Kindermann professzortól. — Milyen lényeges kutatások folynak a világ színháztudományában? — Mostanában sorra feldolgozzuk az egyes országok színháztörténetét, s ebből kiindulva a színházkultúrák különböző korszakaiban megállapítjuk a színház szerkezetét. Ez egyébként Európa-szerte sajátos módszer. Most abban a stádiumban vagyunk, hogy kutatjuk: az egyes kontinensek színházi kultúrái hogyan hatnak egymásra. Az első lényeges megállapítás: erősbödik a japán színhő* befolyása. Egyre inkább tapasztaljuk, hogy a japánok sajátos, különös színházi kultúrája töb- bé-kevésbé befolyásolja az európai színházat — Másik új és fontos kutatási terület a közönség vizsgálata. Egészen tarthatatlan ma már az az álláspont, hogy a csak a színpadon élő művészeteket kutassuk, mert nincsen színház közönség nélkül és égetően fontos a közönségre gyakorolt hatás tudományos elemzés® a korszerű szociálpszichológia segítségével. Ebben most az a* alapkérdés, hogy miképpen lehetne a közöséggel ugyanolyan mélyen megismertetni, megértetni a darabot, mint ahogy annak minden alkotója, a színész, a rendező, a technikai munkatársak ismerik. Vagyis minél világosabban kifejezni a mű- veket, hogy egyetlen előadáson belül Is tökéletesen megértse azokat a közönség. Úgy tűnik, ez nem új törekvés. Annyiban azonban mégis új, hogy tudományosan vizsgáljuk a közönségre gyakorolt hatást és kissé elkülönítve, önállósítva a színházművészet és a színház- tudomány egyéb ágaitól. Aztán érdekes, hogy a színházból kialakult művészetek, a rádió, « film, a televízió jobban foglalkoznak politikai és szociális kérdésekkel. Egyébként jelenleg Európában 19 színháztudományi tanszék van, közöttük igen színvonalas a budapesti, valamint egyre több színháztudományi intézet, mint például Pesten is. Ezek termékeny kapcsolatot tartanak egymással. — A nyugati szinházművé~> szetben milyen szerepe van • társadalmi témának? — E téma tulajdonképpen mindig ott van a színház közegében, de kevés az olyan színház, amelyben nyíltan vállalják ezt. Kivételt talán a skandináv államok képeznek. De ez a * kérdés a levegőben van és úgy érzem, előbb-utóbb elke- rülhetetlenül általánossá válik a nyugati színházművészetben is a társadalmi témák vizsgálata. Földessy Dénes VEREBEK ES EGYEBEK... A verebeket szerdán este lehetett látni, mérhetetlen meny- nyiségben, pihenőben, csivite- lőben, majd működés közben, Budapesten, a Kinek lesz szerencséje? című ironikus dokumentumfilmben. A film tanú- * sága .szerint a pestiek határozottan szerencsés emberek, noha a verébáldás fogadtatása nem volt egyöntetű. Többen drasztikus vagy kevésbé drasztikus kiirtásukat sürgették, egyesek mérget, mások a madárkák nemzőképességének béní- tását ajánlották. Szerencsére bőven akadtak, akik a kis állatok védelmére keltek, ember és természet hasznos összhangjára figyelmeztettek, s beszámoltak arról a gyönyörűségről, melyet a kőrengetegben a napot köszöntő csivitelő verébsereg okoz nekik reggelente. A két pártra szakadt pestiek vitájából végül is az író-rendező Oláh Gábor került ki győztesen, aki nagyszerű iróniával, remek technikai trükkökkel emelkedett felül a szocializmus építése szempontjából kétségkívül nem döntő jelentőségű konfliktuson. Szellemes, jó film volt. * A csütörtöki műsorból kiemelkedett a Munkások, vezetők egymás közt című riportműsor, amelyben két üzem munkásait szólaltatta meg Balogh Mária és Bán János. Előbbi a budapesti Május 1. Ruhagyár, utóbbi pedig a kalocsai EKA gyáregység dolgozóinak egy csoportját gyűjtötte maga köré, s az üzemi kollektív szerződésekből kiindulva élő közvetítésben vizsgálták az üzemek belső életét, munkások és vezetők kapcsolatát, a munkakörülményeket és mindazt, ami a dolgozók közérzetét meghatározza. A két üzem „összekapcsolása” szerencsés ötletnek bizonyult: a fővárosi és a vidéki üzem nemcsak hasznos összehasonlításokra, hanem helyenként vitatkozásra is alkalmat adott, noha különböző profilú üzemek kerültek egymás mellé. A beszélgetés elég nehezen indult, kezdetben mindkét riporternek akadtak kissé iskolás, vizsqáztatásszerű kérdései is, később azonban a riporterek és a riportalanyok egyaránt belemelegedtek, s ettől fogva élénkké és izgalmassá vált a műsor. A riporterek abban jeleskedtek, hogy nem csupán tárgyilagos közvetítői, hanem állásfoglalást nyilvánító tevékeny résztvevői voltak a beszélgetéseknek, helyenként még a vitatkozó megjegyzésektől sem riadtak vissza. Ezzel teremtették meg azt a jó légkört, amelyben a munkások és vezetők is őszintén és szenvedélyesen nyilatkozhattak meg, nemegyszer a riporter ellenében is. A rendezők érdeme, hogy noha a beszélgetések nem közvetlen munkavégzés közben történtek, hanem álló csoportokban, a műsorban — bevágott képekkel — érzékeltették mégis a két üzemben folyó tevékenységet is. Ezzel vált teljesebbé, hitelesebbé a jól sikerült élő közvetítés. * Csütörtökön este harmadízben jelentkezett a Telecsetepa- té, melyben ezúttal a háborús filmekről és a zenés műsorokról folyt a vita a közönség képviselői és a szakemberek, illetve a televízió képviselői között. A műsor első jelentkezésekor némi aggodalommal láttam, hogy a műsorvezetésre a fiatal, igen rokonszenves, de inkább galamblelkű, mint harcias Horváth János vállalkozott, később azonban megnyugodtam. Egyrészt a „csetepaté” nem Is olyan vészes, a kamerák előtt, úgy látszik, a legszenvedélyesebb levelező-nézők is lecsillapodnak némiképp, másrészt Horváth János a „meredekebb” megnyilvánulások közepette is jól őrzi nyugalmát, s nem veszti el a Fejét. A közönség képviselőinek megcsappant harciasságát mutatta, hogy a második témakörnél egyenesen harcra kellett buzdítani a megjelenteket, annyira szelíden fogalmaztak. Pernye András és Szinetár Miklós külön erőfeszítéseket tett, hogy megpróbálják „kiugratni" a vadabb szélsőségeket — kevés sikerrel. A háborús filmek ügyében egyébként kiderült, hogy általában kevesebbet és jobbakat várnak a nézők, s ebben — főképp az utóbbiban - alighanem igazuk is van. Nem is ke(! messze menni példáért. A szerdán este sugárzott öf barát című amerikai film például félelmetesen gyatra volt. Helyesen mondták el a vitatkozók, hogy a háborús filmnek több műfaja van, s más hatást kelt a könnyedebb, humorosabb hangvételű, mint a borzalmakra vadászó - ez az öt barát azonban a maga könnyebb műfajában is a leggyengébb színvonal... Sz. E. 4 t