Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

tm szeptember 11 DUN ANTOLI NAPLÓ Nagyobb munkakedv, magasabb tudásszint Az „új matematikaoktatás eiső tapasztalatai ! „Indul az új matematika ok­tatás" címmel a Dunántúli Napló 1971. október 6-i számá­ban hírt adtunk arról, hogy vá­rosunk három iskolájának első osztályában kísérleti matema­tika oktatás indul. (A Tanár­képző Gyakorlója, a Jókai úti, e 39-es dandár úti iskolákban bevezetett „komplex matemati­ka tanítási kísérlet”-re gondo­lunk.) Kedvező tapasztalatok Április hónapban a Városi Szakfelügyelet és a Tanárképző Főiskola Matematika Tanszéke meglátogatta a szóbanforgó osztályokat. Egyöntetűen meg­állapították, hogy e brigádlá­togatás tapasztalatai igen ked­vezőek voltak. Tartalmában (tantervi anyagában), módsze­reiben, szervezési formáiban, matematikai tapasztalatszerző eszközeiben (manipulációs fel­szerelésében) egyaránt új is- meretelsaiátítóssal találkozhat­tunk. örömmel, fáradhatatlan lelkesedéssel dolgozott itt ta­nuló-tanító egyaránt. Az év vé­gi összehasonlító felmérés is magasabb tudásszintet mutatott ki a hagyományos didaktikai keretek közt tanuló évfolyamtár­saikénál, pedig e tantervi kö­vetelményekre szorítkozó szá­monkérés. az ismereteiknek csak csekély részhalmazát ké­pezte. Nem egy újabb maximalista túlkapással van itt dolgunk? — Halmazelmélet, matematikai logika, algebra, geometria, kombinatorika, valószínűség stb. elemeit tanítani első osz­tályos gyermekeknek? Nem túl­zás ez? Van egyáltalán létjogo­sultsága egy ilyen kísérletnek akkor, amikor az oktatásügy felülvizsgálatát lezáró párthatá­rozaton — amely állást foglal mindennemű maximalizmus el­len a tinta jóformán meg sem száradt? Van létjogosultsága, össz­hangban van az említett párt- határozattal. Itt nem többről, hanem másról; nem erőltetés­ről, hanem kedvvel, érdeklődés­sel, tudásszomjjal végzett mun­káról van szó; nem felesleges, lexikális anyaghalmaz betaní­tásáról, hanem izgalmas felfe­dező'utak járásáról; nem a ta­nár gondolatmenetének a ta­nulóra erőltetéséről, hanem a gondolkodásra nevelés optimá­lis útiénak kereséséről van szó. A mai szemléletnek megfelelően Ha a diák, a pedagógus, a *rülő, a felügyeleti szervek nem érzik túlterhelésnek, akkor az abban nem érdekeltek ne ag­gódjanak! Itt a modern mate­matika elemi fogalmait, sőt an­nak is csak elemeit ismerik meg a tanulók. Sajnos a klasszikus, „változatlannak” tűnő elemi matematikán felnőtt nemzedé­künk jobbára értetlenül áll a bennünket körülvevő „matema- tizált" világban. Őket már ele­mi fokon „elidegenítették" a matematikától. Számukra a matematika az, amit ők mindig misztifikálva tiszteltek, de sona fel nem fogtak. Közülük a job­bakban is a matematika vál­tozatlanságának torz valóság­felfogása alakult ki, pedig e diszciplína szédületes, soha nem látott iramban fejlődik napjainkban. Mondhatjuk, hogy a matematika a modern embe­ri lét alapvető alkotó elemévé vált. Alapelemeit, alkalmazásra képes formában, minden gyer­meknek meg kell tanítanunk. E kísérletben ez történik — s ép­pen ezzel válik vonzóvá a gyer­mek számára, s konfliktustkeltő- vé a felnőtt szemében —, hogy kezdettől fogva a mai szemlé­letnek megfelelően tárjuk elé­jük a történelmileg felhalmozó­dott ismereteket. Terhet, maximalizmust csak a felesleges információk nyújtá­sa, bevésetése, megőrzése okoz. Nekünk értelmes, alkotó szel­lemű, kiművelt emberfők töme­gére van szükségünk. De mi az értelmi fejlődés forrása, mozgató ereje? Az ideálisra pszichológusok szerint magá­ban az egyénben, annak „ter­mészetében" gyökerezik, amely a nevelés konkrét történelmi • feltételeitől függetlenül jellem­zi az egyént. A marxista pszichológia sze­rint (L. Sz. Vigotszkij, A. N. Le­ontyev, P. J. Galperin stb.) a tanulók értelmi fejlődését vég­eredményben az általuk elsajá­títandó ismeretek tartalma ha­tározza meg. Az emberek nem elsősorban új-agyi struktúrák biológiai átöröklődése útján jutnak az új képességek birto­kába, hanem „társadalmi örök­lés" útján. Ennek, a matemati­ka terén szerzett társadalmi ta­pasztalatnak, de nem a krono­logikus sorrendben felhalmozó­dott, hanem a korszerű szem­lélet szerint átrendezett isme­retanyag elemeinek átvételéről van itt szó. Széles körű elismerés Városunkban évek óta széles körben ismert matematika ta­nítási korszerűsítési kísérletek is folynak. így az MTA Pszicho­lógiai Intézetének Pedagógiai Pszichológiai Osztályán kidol­gozott alsó tagozatos Lénárd-, és a felső tagozatos Forraine- féle kísérlet. Ezek mindegyike­rői igazolódott, hogy a hagyo­mányos tanítás-tanulásnál ha­tékonyabb ismeretelsajátítást nyújtanak, de nem lépik túl az • érvényes Tanterv kereteit. Mind­emellett viszont az MM Korsze­I rűsítési Bizottsága megállapí- I tóttá, hogy „a világon folyó j korszerűsítési törekvéseket a I jövő igényének legmegfelelőb- | ben, legeredményesebben az ; Országos Pedagógiai Intézet komplex matematika tanitási kísérlete foglalja össze." „Igen szerencsésen ötvözi a világon folyó kísérleti törekvések pozi­tív elemeit. Perspektívában et­től várható a legtöbb és leg­korszerűbb." Álláspontunk változatlan — miként a kísérlet beindulásakor —; csak örülhetnek a szóban­forgó kísérlet szerencsés ala­nyainak szülei, hogy gyermekeik túlterhelés nélküi, korszerű módszerekkel már ma a mo­dern matematika alapjait sa­játíthatják el. Dr. Vörös György főiskolai adjunktus Porig égett másfél evvel ezelőtt Srentlőrincen a Vasutas Kultúr­otthon, Az épületet az újjáépítés alkalmával modernizálták. Úgy­nevezett nagytermet nem építettek — ehelyett klubok, hangulatos játékszobák várják majd a vendégeket. A pécsi mOve'ödési autó „menetrendje“ Az 1972—73-as népműrefési év­ben új segítséget jelent a pécsi művelődési házaknak és klubok­nak programjaik összeállításánál a pécsi művelődési autó. Mint ismeretes, évek óta gondot jelent, a műsorok megszervezése, különö­sen o peremkerületek művelődési házaiban. Ezen kíván most segí­teni a Pécsi városi Tanács. Az autó művelődési intézmények ré­szére program ajánlatokról gon­doskodik. Az első előadások ok­tóberben lesznek. A tervekből né­hány: bemutatkozik a Bóbita együttes új műsorával, fellép a művelődési házakban a Mecsek Táncegyüttes, és a Pécsi Repülj Páva-kör tagjai. A múzeumi hónap érdekes rendezvényének ígérkezik az ,,Ismerjük meg a Janus Pan­nonius Múzeumot** címmel indí­tandó előadássorozat. Terveznek még egészségügyi és szociális előadásokat, valamint vitaesteket. A pécsi művelődési autó tervei között szerepel a József Attila Művelődési Ház díszítőművész szakkörének munkáit bemutató vándorkiállítás, valamint ifjúsági zenekarok bemutatása. A progra­mok kialakításáról, a szervezé­sekről, a Városi Tanács mellett működő Rendezvényiroda gondos­kodik — innen látják el ,,anyag­gal” az autót. A tervek tehát el­készültek, októbertől elindul be- ÍJ mutatkozó útjára a megyei műve- JÍ lőa'ési autó példájára Pécsett is } létrehozott hasonló célú mozgó ( műsoriroda. > ! Kulturális jegyzet Harkányi nyár Nagysikerű folklórműsorok, hangversenyek, július elejétől augusztus végéig. Tizennyolc, többségében szabadtéri rendez­vény mintegy másfél ezer főnyi átlagos közönségszámmal. Rövi­den így jellemezhetjük Harkány- fürdő idei nyári kulturális prog­ramját. Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt jelenti, hogy a Harkányi nyár’ címmel ismertté vált rendevénysorozat az idei évben — immár negyed- szerre — állandósult, végleges lett, — révbe jutott. Kialakult saját arculata: részben a fürdő­helyek hagyományos fúvószené­jéből, részben népi-nemzetiségi művészetünk táji értékeinek be­mutatásával. Érezhető benne a művészi igényesség és a kultu­rált szórakoztatás követelménye. Ebbői adódik, hogy a rendez­vények jó, megnyugtató színvo­nala kiegyenlítetté vált. A sza­badtéri színpaddal és szép kör­nyezetében az új, piros ülőhe­lyekkel megteremtették a nívós tömegszórakoztatás tárgyi fel­tételeit, az emberek szívesen eljöttek ide. S mivel sikerült jót adni, nem véletlen, hogy számuk olykor a kétezret is megközelítette. Megtudakoztuk: a legnagyobb érdeklődés a néptáncos folklór- műsorok, a mohácsi népi-nem­zetiségi együttes, a kátolyi dél­szláv néptáncműsor és a két Páva-kör, a pécsi és a magyar- bolyi előadása iránt mutatko­A balett új útjai: Prága, Brno, budapesti művészeti hetek Térbafásií színes fővé A Szovjetunióban kidolgoztak egy készüléket, amely lehetővé teszi, hogy a tévé vevőkészülék ernyőjén 3 dimenziós képek je­lenjenek meg — közölte Pável Smakov professzor a TASZSZ tudósitójával. A professzor ve­zeti a térhatású színes tévé ki­dolgozásának munkálatait. Az új rendszer lényege egy adókamera és egy vevőberende­zés, amelynek képernyőjén két kép jelenik meg egymás mel­lett. Egy tükröző berendezés egyesíti a két képet olymódon, hogy térhatású ábrázolás kelet- j kezik. Smakov professzor azt is j elmondta, hogy a szovjet tudó- I sok most olyan adórendszer ki- | ciokitcsán dolgoznak, amely le­hetővé teszi a szokásos tévé- | csatornák felhasználását térha tasu adásokra. Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgatója mondja; — Nagyon zsúfolt az őszi programunk, intenzív felkészü­lést, kemény helytállást kíván az egész együttestől. Ugyanakkor azonban rendkívül érdekes is; jelentős vendégszereplések és gazdag alkotómunka lehetősé­gét nyújtja. — Mint köztudott, október 13-án tartjuk ez évi első balett bemutatónkat. Eck Imre koreog­ráfiái kerülnek színre; Prokof- jev; „Bolyongás", Bartók; „Ze­ne húros és ütőhangszerekre és cselesztára”, valamint Sztra­vinszkij: „Tavaszünnep”. Gya­korlatilag nekünk nem is októ­ber 13-ra kell elkészülnünk ezekkel a darabokkal, hanem már szeptember közepéié, mert aztán már csak a főpróbákra lesz időnk . . . Ugyanis szeptem­ber második felében Csehszlo­vákiába utazunk, egy 8—10 na­pos turnéra. Prágában két elő­adást tartunk; Brnoban a híres Nemzetközi Zenei Fesztivál ke­retében egyet és egy harma­dik városban még kettőt —, hogy hol, arról még most tár­gyalunk. Műsorunk mindenütt azonos, Bartók-estünket adjuk elő, amelynek programja: „Ze­ne húros és ütőhangszerekre és cselesztára”, „Concerto" és „A csodálatos mandarin”. — Egy héttel a csehszlovák út után ismét vendégszerepe­lünk, csakhogy ezúttal nem kül­földön, hanem itthon. Meghívást kaptunk, hogy vegyünk részt a Budapesti Művészeti Heteken. Október 6-án, 7-én és 8-án, a Fővárosi Operettszínházban tart­juk előadásainkat. Három kü­lönböző műsort adunk elő, dön­tő többségében magyar dara­bokból. Az első alkalommal Weiner: „Magyar babák”, Lajt- ha: „Kötelékek” és Sztravinsz­kij: „Tavaszünnep” című műve kerül színre. Másnap Kodály- estet tartunk. Zárójelben talán elmondom, hogy ez az est cél­tudatos repertoárfejlesztés ered­ménye: még 1970-ben, 10 éves jubileumunk ünnepségsorozatá­ban volt a bemutatója a „Nyá­ri esté”-nek; a következő évad­ban a „Pécsi Balett 1971” cí­mű műsor része volt a „Föl- szállott a páva”; a „Szonátát" pedig a kamarabalettek egyike­ként, ennek az évnek február­jában hoztuk színre. így az idén, a Kodály-emlékévben, már tel­jes esttel adózhatunk a balett­színpadon is Kodály Zoltán em­lékének! Ezt tesszük október 7- én, amikor a műsorunk: „Nyári este”, „Szonáta” és „Fölszállott a páva". Végül október 8-án Bartók-műsorunk zárja a ven- I dégszereplést, az a Bartók-mű­sor. amit az előbb már ismer- i tettem, amit Csehszlovákiában j játszunk. Pestről azonnal jövünk i haza Pécsre, mert máris a fő­próbák következnek és aztán, október 13-án az új bemutató. — Egyébként októberben még egyszer a Budapesti Művészeti Hetek vendégei leszünk: szín­házunk előadja Pesten a „Fa­lanszter”-!, amelyben a balett­együttes is szerepel. További terveinkről most még korai nyi­latkozni . .. Annyit azért el­mondhatok, hogy megkeresett bennünket az Egyetemi Színpad igazgatója azzal a kéréssel, hogy ismételjük meg náluk ta­vaszi fellépéssorozatunkat, ami­kor nagy sikerrel adtuk elő a kamaiabaletteket. Ha egyez­tetni tudjuk itthoni, színházi kötelezettségeinket, nagyon szí­vesen eleget tennénk a meg­hívásnak. Kutas Márta zott. Előfordult, hogy a felcsen­dülő népdalt a közben „belel­kesült” 1600 főnyi hallgatóság egyetlen hatalmas kórussá „ren­deződve" spontán együtt éne­kelte a „pávásokkal”: Megyen már a hajnal csillag ... Ez ön­magában is jelez valamit. Azt, hogy a Röpülj pávai nemcsak televíziós siker volt, és a Páva­körök nemcsak önmaguk gyö­nyörűségére képesek dalolni. Odakívánkozik műsoruk a pihe­nő-üdülő emberek ezrei közé, akiket magával ragad az oldot­tabb, kötetlenebb együttes­éneklés hangulata. Örömmel hallottuk, hogy a rendezőség jövőre bővíteni fogja a néptóne- és népzenei műsorok számát. A komoly zenét két alkalom­mal egy-egy kamaraegyüttes hangversenye képviselte « sik­lósi várkápolnában. Jó elgon­dolás volt a műfajnak megfe­lelő helyiség megválasztása, hiszen a nagy szabadtéri pó­dium — nagyobb számú közön­séggel — más feladatokra és nem kamarakoncertekre hiva­tott. Vasárnap délutáni időpont­ja azonban több egybehangzó vélemény szerint nem a legal­kalmasabb. Egy hétfői vagy egy hétköznap koraesti időpontban bizonyára többen szívesen föl­keresnék a siklósi várkápolnát. Különösen ha ezek az ígéretes kamarahangversenyek méltá- nyosabb propagandában, fi­gyelmesebb közönségszervezés­ben részesülhetnének. A programsorozat jó úton jár. Az ott üdülő, pihenő emberek szí vesen megtekintik, meghallgat­ják a térzene jellegű fúvószene­kari hangversenyeket, a folklór esteket, és bizonyára örömmel fogadnák a kialakult program újabb színfoltjait is. Ehhez nem ártana, ha pl. egy-egy estére a Zsigmondi sétány pódiuma esztrádszínpaddá algkulna át. Hogy milyen előadók részére? Érdemes körülnézni a magunk házalóján, a pécsi és komlói művelődési házakban. Egy köny- nyed irodaimi szatirikus műsor­hoz. vidám versösszeállításhoz, vagy dzsessz-muzsikával ötvö­zött műsorhoz talán nem kelle­ne sokat keresgélnünk. Jó nevű előadó együtteseink vannak (pl. Doktor Sándor Művelődési Köz­pont irodalmi színpada, a má- gocsi irodalmi színpad, a tv-ből is ismert spirituálé együttes; folklórban az átai délszláv, a mecseknádasdi német együttes és soiolhalnánk.) A Harkányi nyár jól vizsgá­zott, a harkányi közönség há­lásnak bizonyult. Olyannyira, hogy az eddiginél is változato­sabb, színesebb, tartalmasabb műsorokat érdemelne — a jö­vőben. * »­Hol barna, hol fekete... Olvasom az újságban, hogy nem lehet tornacipőt kapgi. És ezt mondogatják augusztus e/e/e óta minden üzletben, ahol tornacipőt ke­resek. £ mélységes egyhan­gúságot csak fokozza, hogy szeptemberben általában nem szokott tornacipő lenni. Ami azonban felvillanyoz, az a következő fontos rész­let: „Sajnos, az iskolák sem hangolják össze elképzelé­seiket, mert hol barna, hol fekete tornacipő a követel­mény ... Nyilván ez is meg­nehezíti az. ipar helyzetét." Első gondolatom az Ipar iránti mélységes együttérzés volt. Részvéttáviratot készül­tem fogalmazni: „oeruelten sajnaaljuk stop ne loogas- saak a fejueket stop toebb is veszett mohaacsnaal". A második gondolatom enyhe zavar volt: hogy-hogy „hol barna, hol fekete?" Egy fenét, kék is kell vagy esetleg fehér... A harmadik gondolatom aljas és sötét gondolat volt: nem mindegy-e az iparnak, hogy barna, fekete, kék avagy fehér tornacipőt nem gyárt? A negyedik gondolatomat már el se merem mondani... Most egy látomás gyötör. Az Ipar —, amely persze nem azonos se egy igazga­tóval, se egy osztályvezető­vel, de még egy piackutató­val sem — gondterhelt fejét tenyerébe hajtva sóhajt: „Borzasztóak ezek az iskolák a folytonos faxnijaikkal. Hol barna, hol fekete cipő az előírás ... így, kérem, nem lehet dolgozni! És az ember sose tudja, mikor kell nekik az a sok különböző tornaci­pő ... Mindig szeptember végén jajgatnak, hogy így meg úgy, meztélláb tornász­nak a gyerekek. Hát ki tehet róla? Különben is mondják meg végre, hogy milyen tor­nacipőt akarnak, mert ez így nem mehet tovább .. Na igen, kérem, mert tes­sék csak elképzelni, milyen nehézséget okoz a követel­mények folytonos változása! Piripócson tizennyolc gyerek­nek barna tornacipő kell, a 22. sz. ált. isk. Ili/e osztályá­nak harmincöt tanulója pe­dig kéket keres. És ráadásul milyen különbözőek a mére­tek! Hát az meg egyenesen fantasztikus! Az egyik kicsi, a másik nagy, a harmadik mégnagyobb ... És a divat! A divat olyan gyorsan váito- \ zik a tornacipő-fronton, hogy ; csak a nagyapó gyerekkori I rocsója jó az unokának —, i ha egybemaradt —, a déd- nagyapóé már nem ... Mindennek a tetejébe a tornacipők folyton elszakad­nak, amiről kizárólag a kí­méletet nem ismerő, elvete­mült gyermekek tehetnek, va­lamint a tornacipőket örökké kinövik. Ezért tornacipőt örök­ké keresnek, sosincs az ipar­nak egy szusszanásnyi meg­állása. S hogy teljes legyen a ba­jok listája: a tornacipő olyan vacak olcsó áru. S nem is devizában fizetik . .. Ez utóbbi rosszmájúságot csak azért kozkáztattam meg, mert a nem létező tornaci- , pökbe való nemlétező fehér zoknikról még azt az érde- j kés tényt is olvashattuk \ ugyanitt, hogy tpzok export­ra is készülnek, de a külföl­di partnerek rögeszmésen ra­gaszkodnak ahhoz, hogy e fehér zoknik augusztusban már ott leayenek az ő bolt- iaikban. Ezért aztán itthon nincs zokni se ... De minek is, minek ez a sok fiánc. Miért kellene öt­venezer kisdiáknak mindne saját tornacipő? Váriák ki, ami a belenőne [ olimpikonjaink elhasznált ci nőibe .. . (h.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom