Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara:so«nér Dunántúlt napló xxix.évfolyam,207.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. szeptember 2., szombat Bányásznapi köszöntő írta: Dr. Nagy /ózsef, az MSZMP \/ Baranya megyei Bizottsága titkára E z idén a huszonkettedik al­kalommal emlékezünk meg bányászainkról, azoknak az ünnepségeknek kereté­ben, amelyeket megyénk bá­nyászlakta településein és üze­meiben napjainkban rendezünk. Nem kerek számú évforduló az idei, de jelentősége semmivel sem kisebb, mint az előzőké. Ennek a jellegzetesen szocialis­ta ünnepnek megyénk életében mindig nagy súlya volt, hiszen Pécs és Komló városainak tör­ténelme szorosan összefonódott a bányászat történetével. Ismert, hogy ennek a szakmának emlé­kei, hagyományai és eredmé­nyei maradandó nyomokat hagytak a megye gazdasági életében, de méginkább az em­berek tudatában. A mi vidékünkön a munkás­osztály legforradalmibb magját mindig a bányászság^ alkotta, omely a baranyai munkásmoz­galomban kiemelkedő szerepet töltött be mind a felszabadulás előtt az elnyomók elleni küzde­lemben, mind pedig a felsza­badulás után a népi demokrá­cia megszilárdításáért — jelen­leg a szocializmus építéséért — folyó harcban. Ki ne emlékezne e „széncsaták” neves és a sok­ezres tábort kitevő névtelen hő­seire, akik az ötvenes években áldozatkész munkájukkal a szo­cialista iparosítás alapjait te­remtették meg azzal, hogy az energiaellátáshoz nélkülözhetet­len szenet megtermelték! És ha oz utóbbi években módosultak is a bányászat tervei, a bánya­munkával való elkötelezettség éppen olyan nagy szakmai sze- retetet és hivatástudatot köve­tel az emberektől, mint koráb­ban. Jó lenne, ha ez a pálya még a jövőben is vonzó ma­radna és a bányászfiúk is minél többen folytatnák apjuk mes­terségét, őriznék, ápolnák azo­kat a hagyományokat, amelyek ennek a munkásrétegnek meg­becsülést vívtak ki. A bányászok jelenlegi létszá­mának megtartását nemcsak az érzelmi okok, hanem a valóság szükségletei is indokolják. Amint az utóbbi időszak tapasztalatai bizonyítják — az energia-szer­kezet átalakulása — semmivel sem jelent kevesebb feladatot és gondot a mecseki bányaüze­mek számára, mint a korábbi éveké. Ugyanakkor a munkás­létszám gyorsabban fogy, mint amilyen mértékben ezt a mű­szaki-technikai fejlődés képes lenne pótolni. Részben ebből is erednek az üzemek jelenlegi termelési problémái. Kétségtelen, hogy ez objek­tív ok, azonban legtöbbször olyankor is hivatkoznak rá, ami­kor ez nem helytálló. Nem sze­retnék ünneprontó lenni, de fel­tétlenül szóvá kell tenni - még ez alkalommal is — azt a ked­vezőtlen helyzetet, ami az idei év eddig eltelt hónapjai során a mecseki szénbányászatban kialakult. Ugyanis az első fél­évben a múlt évhez képest 168 ezer tonnával, a vállalat saját tervéhez képest pedig 131 ezer tonnával termeltek kevesebbet, holott a fogyasztók igényei in­dokolnák a terv teljesítését. A lemaradást egyesek a beruhá­zások korlátozásával, mások a már említett létszámhiánnyal magyarázzák. Bár ezeknek a tényezőknek jelentős hatása van a termelés helyzetére, de a jelenlegi esetben nem kizá­rólag ezek a lemaradás okai. A beruházások visszatartása — ha ebben nem történne változás — csak a későbbi években érez­tetné hatását, a létszámhiány pedig nem abszolút, hanem vi­szonylagos tényező, amely kife­jezője egyben a műszaki fejlő­dés és az üzemszervezés, és a munkaerőgazdálkodás adott színvonalának is. És ha az oko­kat keressük, akkor inkább az utóbb említettekre kell a figyel­met fordítani. Többek között azért is, mert még nem sikerült kellő előrehaladást elérni a munka- és üzemszervezés terén. A munkafegyelem is sok kíván­nivalót hagy maga után. Pél­dául: a nyári hónapokban egyik-másik üzemnél a hiány- zási arány (igazoltan, vagy iga­zolatlanul) az állományi lét­számhoz viszonyítva a harminc százalékot is elérte. Ezek a problémák jól ismertek a Szén­bányák párt- és gazdasági ve­zetése előtt, és gyakran szóvá is teszik a különböző termelési tanácskozások alkalmával, ja­vulásról azonban eddig még nem igen beszélhetünk. Pedig a bérezési lehetőségek is job­bak, mint a múlt évben, hiszen a kormányzat ez évben az ipari átlagot meghaladó bérfejlesz­tést engedélyezett a szénbányá­szat részére, természetesen oly­módon, hogy a bérek és a tel­jesítmények növekedése között kellő összhangot kell teremteni. A jelenlegi gondok megoldásá­hoz a vezetés elhatározása ön­magában nem elegendő, feltét­lenül a közösség összefogására van szükség, ezen belül olyan termelési- és munkafegyelemre, amelyben mindenki teljesíti a maga kötelességét! Elsősorban a dolgozók élenjáró rétegének öntudatára kell építeni, többek között azoknak a szocialista bri­gádoknak lendületére, akiknek termelési eredményei eddig is példamutatóak voltak. Talán nem túlzás, ha a régi nagy széncsaták lelkesítő hangulatát szeretnénk látni bányáinkban, hiszen a mai tervek teljesítését is harci feladatnak kell tekin­teni. B szénbányászat gazdasá­gosságának növelésében a mecseki bányáknak kiemelt szerepe van. Ismert, hogy hazánkban egyedül itt termel­nek feketeszenet, amelynek az Európa-szerte megnyilvánuló koksz-kereslet következtében várhatóan tartós jövője lesz. Most azonban a mennyiségi feladatok helyett a minőségi (Folytatás a 3. oldalon.) Hegkezdődött az indokínai szolidaritási hét A gazdasági kérdésekkel kap­csolatban a tárgyaló felek egyet­értettek abban, hogy „ésszerű határidőn belül” csökkennie kell a japán—amerikai kereskede­lemben mutatkozó amerikai de­ficitnek, a két államférfi ezen­kívül állást foglalt a nemzetközi valutarendszer alapvető reform­ja és a kereskedelem nagyará­nyú kiterjesztése mellett. Huszonhét évvel ezelőtt — szeptember 2-án — kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot, s most ezen a napon kezdődik Magyarországon is az indokínai szolidaritási hét. Ket­tős jelentősége és célja volt te­hát annak a nagygyűlésnek, amelyet péntek délután rende­zett az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában a Fővárosi Népfront-Bizottság, a Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ Budapesti Bizottsága. Az ünnepi esemény elnökségében foglalt helyet Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi minisz­ter, dr. Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Kato­na Imré, a Budapesti Pártbizott­ság titkára, dr. Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront Budapesti Bi­zottságának elnöke, dr. Beresz- tóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára, Harmati Sán­dor, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság elnöke, lllisz László, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Ugyancsak az elnökség tagja volt Hoang Cuong, a VDK magyarországi nagykövete, Nguyen Hung Khanh, a VDK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Hoang Huu Nhan, a hazánkban tar­tózkodó vietnami pártmunkás­küldöttség vezetője. Kállai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke köszöntötte a nagygyűlés többszáz részvevő­jét, majd megnyitó beszéde után Kiss Károly, a SZOT és a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke mondott ezután nagy­gyűlési beszédet. Többek között arról szólt: 1972 nyarán a béke­szerető emberiség kénytelen azt látni, hogy felidézik a totális légiháborút, újraélesztik Indokí­nában a népirtás módszereit. — Hiába igyekeznek átlátszó érvekkel tagadni, meghamisí­tott, preparált felvételekkel el­ködösíteni a Pentagon táborno­kai és admirálisai a tényeket — hangsúlyozta Kiss Károly, — a tények önmagukért beszélnek és vádolják az imperializmust. És e tények láttán senki sem hallgat­hat, aki méltó az ember névre! Mi is csatlakozunk a világmé­retű tiltakozó mozgalomhoz, egész népünk nevében követel­Szeptember elsején hazánk több mint hatezer általános és középiskolájában ünnepélyesen meg­nyitották az 1972/73 as tanévet. Ma már mindenütt megkezdődik az oktató nzvelőmunka. Képün­kön: tanévnyitó az Építők úti általános iskolában. Fotó; Kóródi A közös közleménnyel egy­idejűleg nyilvánosságra hozott kereskedelmi megállapodás ér­telmében Japán több mint két­milliárd dollárral járul hozzá a japán—amerikai kereskedelem amerikai deficitjének csökkenté­séhez. e$/D. NAPI<5, TELEFOTO Megkezdődött az indokínai szolidaritási hét. Képünkön Kiss Károly, a SZOT alelnöke mondja beszédét a budapesti MÉMOSZ-szék- házban tartott nagygyűlésen. jük: az Amerikai Egyesült Álla­mok elnöke szüntesse meg a dél-vietnami területeken végre­hajtott és a VDK ellen intézett bombatámadásokat, adjon visz- szavonhatatlan parancsot az öntözőrendszerek és gátak tá­madásának megállítására. Pár­tunk X. kongresszusa határoza­tainak szellemében közösen kell lefognunk az agresszorok kezét. Felszólalt a nagygyűlésen Hoang Cuong nagykövet is. Ar­ról beszélt, hogy 1945. szeptem­ber 2-án a Ho Si Minh által győzelemre vitt augusztusi forra­dalom nyomán alakult meg a Vietnami Demokratikus Köztár­saság, s ez új korszakot nyitott a vietnami nép történelmében. De küzdelmes is volt az elmúlt 27 esztendő. Az USA nagyhatal­mi erejére és katonai, gazdasá­gi potenciáljára támaszkodva különböző kísérletekkel térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet. Kitért arra is a nagykö­vet, hogy az amerikai elnökje­lölést elfogadó eseményen, au­gusztus 23-án mondott beszédé­ben Nixon cselszövései teljesen nyilvánvalókká váltak. Befejezésül Hoang Cuong kö­szönetét mondott azért, hogy az MSZMP, a magyar kormány és a magyar nép mindvégig érté­kes segítséget és támogatást adott, ad most is a vietnami nép forradalmi ügyéhez. A vietnami nép számára megható, hogy a „Szolidaritást Vietnammal!” jel­szó már akcióprogrammá vált a magyar nép körében, szerte az országban. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget. USA-engedély Japánnak Drága árat fizetnek az egyezkedésért Honolulu: A Hawaii szi­geteken megkezdődtek Nixon elnök és Tanaka japán minisz­terelnök tárgyalásai. A két ve­zető kétórás négyszemközti megbeszélést folytatott egymás­sal, majd csatlakozott hozzá­juk Rogers amerikai külügymi­niszter, Kissinger és Ohira Ma- szajosi japán külügyminiszter. Ziegler, a Fehér Ház sajtó­titkára közölte, , a tárgyaláso­kon a két ország közti gazda­sági kapcsolatokkal, a Kínai Népköztársaság irányában foly­tatott politika kérdéseivel, Taj­van problémájával és a ja­pán—amerikai biztonsági szer­ződéssel foglalkoztak. Ziegler és más amerikai vezető tiszt­ségviselők tájékoztatása szerint Nixon és Tanaka között alap­vető egyetértés volt a megvi­tatott kérdésekben. Ami a két ország közti kereskedelem ame­rikai deficitjének megszünteté­sét illeti, bár végső megállapo­dás még nem született, de már „kibontakoznak egy rövidlejá­ratú kereskedelmi megállapo­dás körvonalai". Az amerikai fél a Kinő irá­nyában folytatandó politika te­kintetében nem kíván beleszól­ni a japán politikába — állítot­ta Ziegler. Ezek szerint Nixon szabad kezet adott Tanakának a Kínával való kapcsolatok normalizálására. E megállapo­dással egyidőben az amerikai elnök bizalmasan tájékoztatta a japán miniszterelnököt kínai látogatásának tapasztalatai­ról is. A tárgyalásokról érkezett hí­rek szerint Japán drága árat fizet ezért az amerikai „enge­délyért” — egyrészt jelentősen hozzájárul — saját kereskedel­mi érdekei ellenére — az ame­rikai deficit csökkentéséhez, másrészt, mint a tárgyaláson a felek megállapodtak — válto­zatlanul érvényben marod a két ország közti „biztonsági szerződés", amely többek kö­zött lehetővé teszi az amerikai támaszpontok fenntartását Ja­pán területén. Japán—amerikai közös közlemény Nixon amerikai elnök és Ta­naka japán miniszterelnök két­napos találkozójáról közös köz­leményt és kereskedelmi megál­lapodást hoztak nyilvánosságra. A közlemény szerint Nixon és Tanaka egyetértett abban, hogy a két kormány fenntartja a ja­pán—amerikai úgynevezett biz­tonsági szerződést, s a jövőben szorosabb együttműködéssel jut­tatja azt érvényre. Ugyanakkor Nixon újólag áldását adta Ta­naka tervezett pekingi látoga­tására. A tartalomból ­Vasárnap nyílik az országos kerámia biennálé (4. old.) Vietnamért, a békéért (5. old.) A bányásznap üzemi ünnepségei (5. old.) Külön szakma, külön osztályok (5. old.) Olimpiai híradó (7—8. old.) Nagygyűlés a fővárosban a VDK 27. évfordulóján * 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom