Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-09 / 213. szám

fiTt September *, DUNANTŰLI NAPLÓ Koiségpolitikai gondok és célok Sellyén A fejlődésért tenni kell Megerősítik a hétemeletes házak külső burkolatát Negyedszerre sikerült a talál­kozás. Értekezlet, árvíz, pb.- űlés. Sok a dolga Hajós Fe­rencnek, a Sellye Községi Párt- bizottság titkárának 1970 októ­bere óta, mióta a testület élén áll. Maga sem gondolta, hogy ekkora a különbség a tanári pálya és mostani munkája, fe­lelőssége között. Sebaj, 33 évé­vel fiatalnak számít, vgn erő és egészség. Az utóbbi egy évben a köz­ségi pártbizottság alaposan há­tára vette a községpolitikai gondokat és feladatokat. A tit­kár pedig igyekszik jó kormá­nyosnak lenni. Rá is fér Sely- lyére, hogy az új gazdasági adottságok és fejlődési lehető­ségek között ismét kifejlődjön az egészséges, tevékeny lokál­patriotizmus és tartósan ez ke­rüljön a befelénéző, önproble- mázgató üzemi, termelőszövet­kezeti szemlélet helyébe, ön­erőből többet tenni Sellye fej­lődéséért, a gazdálkodás össz­hangjáért, Ez céljuk lényege. Óvoda és bölcsőde Itt is kevés az óvoda, bölcső­de. 1971-ben lehetőséget kel­lett teremteni még egy óvodás csoport befogadására, mert az óvodai férőhelyhiány az üze­mek munkaerőellátottságát ve­szélyeztette. Mit tud adni a megye? Óvónőt, két alkalma­zottat. Helyiséget, berendezést, ellátást, mindent a helyi lehe­tőségekből kell biztosítani. Több megbeszélés után a helyi üzemek, szervek zsebükbe nyúl­tak; ki mit tudott, adott. Egy évig működött így az óvoda, míg most a megye átvállalta a teljes költséget. Huszonkét gye­reket sikerült elhelyezni, de nem mindegyik szülőét. Most egy újabb óvodai csoport elhe­lyezésére jelentkezett igény, plusz 16 csecsemő bölcsődei el­helyezésére. Mit tud adni a megye? Egyelőre két képesítés­nélküli óvónőt a hiány pótlá­sára. Most kavarog a problé­ma. Adjanak ismét, mint előbb? Egyik nem problémázik, a má­sik sérelmeket emleget, hogy adtak, de mégsem vették fel minden dolgozójuk gyermekét, egyik-másik pedig fanyalog, hogy most van képesítés nélkü­linek állás, pár évvel ezelőtt nem volt. (?!)- Meg kell találni a megol­dást — mondja Hajós Ferenc —, mert az ellenkező esel fe­szültségeket okoz. A kicsik el­helyezésére mindegyik igény jogos. Az a probléma, hogyan helyezzük el őket, hogy nyo­mában újabb munkáskezekhez jussanak a helyi üzemek, szer­vek. Művelődési ház és tornaterem Az ifjúság szórakozási lehe­tőségének biztosítása, a rossz állapotú, szűk művelődési ház ügye hozta össze újabb meg­beszélésre az érdekelt vezető­ket. Valamennyi pénzt tud ad­ni a tanács, de mintegy 500 ezer forintba kerülne az átala­kítás. Honnan? Kialakult a helyes vélemény, hogy közösen meg keH keresni. Az akció két hónapja tart. A kommunista szombatok kereseteiből máris összegyűlt 30—35 ezer forint. Az építő ktsz ígéri, hogy jövőre bekapcsolódik az akcióba, amikor talán megkezdődhet az átalakítás. A pénzgyűjtésnél, tervezge- tésnél tart a művelődési ház ügye, de máris hozzákapcsoló­dott egy másik, fontos, megol­dandó gond. Több mint ezer tanuló van Sellyén tornaterem nélkül. Az elképzelés; úgy ala­kítják át a művelődési ház nagytermét, hogy alkalmas le­gyen tornateremnek is. Ez o terem szépségének rovására történhet és akkor hol tartják az ünnepségeket, értekezlete­ket, mert ilyen célt is szolgál­nia kell. Ez jogos igénye ez üzemeknek, szerveknek. Ott a mozihelyiség. Szép, megfelelő méretű, egész nap üresen áll, alkalmas ilyen célra is, de maid ki kell alkudni egy kedvező bér­leti díjat. Nem lesz könnyű, de egyeztetni kell az érdeke­ket. Csatornázás Évekkel ezelőtt elkészült a község csatornázási terve. A megyei költségvetésből 4—5 mil­lió kilátásban van, de úgy tű­nik, hogy 10 millió forintnál is többe kerül. Pedig a csatorná­zás, a víztisztító megépítése szinte létkérdése az üzemek­nek, de igen fontos a lakosság­nak is, mely több mint 3000 fő. Ezt a témát is forgatják-vitatjók a pártbizottság vezetőivel együtt az érdekelt szervek igazgatói, hiszen egyenként egy, másfél milliós hozzájárulásról van szó. Az üzemek már kezdik össze­rakni a pénzt, a lakosság ér­deklődése is kedvező (társadal­mi munka és anyagi hozzájá­rulás) és rövidesen elérkezik a csatornázási társulás létreho­zásának ideje. — Az induláshoz szükséges pénzt összegyűjteni a legnehe­zebb ez esetben is — összegezi a három napirenden szereplő téma fő problémáját Hajós Fe­renc. — De ha megindul, akkor már menni fog. A célok elérhetők A jövő „zenéje” ez Sellyén? Lehet, hogy a pesszimistáknak ez a véleménye, de nem sza­bad ilyen borúlátónak lenni. Nem erőn felüli, gigantomániás célokról van szó, hanem be­látható időn belül elérhető fej­lődésről. Egyik nehezebb, a másik könnyebb. Az például könnyebben elérhető, hogy a három termelőszövetkezet han­golja össze fejlesztési terveit, termesztési céljait, fogjon ösz- sze a beruházásoknál, vagy az olyan nem mellékes dologban is, mint Sellye húsellátásának javítása. Ennél nehezebb az is­Előadások, tárlatok, népművészeti kiállítások Október: múzeumi hónap Bemutatók, kiállítások, elő­adássorozatok teszik változatos­sá a múzeumi hónap rendezvé­nyeit Pécsett és Baranyában egya ránt. Pécsett október elsején a mú­zeum néprajzi osztályán nyílik meg a Dél-Dunántúl paraszti ikonográfiája című kiállítás. Ja- kováli Hasszán dzsámijában a kiállított fotók segítségével Ba­ranya műemlékeit ismerhetik meg októberben a látogatók. A múzeumi hónap eseményeit a megyeszékhelyen vándorkiállítá­sok tarkítják. A múzeumi hónap megyei eseményeinek központia Siklós. Itt egyidőban — október 3-tól — két kiállítás lesz; a vá'ban mu­tatják be az V. országos Geren­csér Sebestyén fazekaspályázat­ra beérkezett legszebb pálya­munkákat. Ugyancsak a vár ad otthont a baranyai kerámiamű­helyeket ismertető kiállításnak is. Mohácson a baranyai ma­gyar és horvát cifraszűrök leg­szebb darabjait nézhetik meg a múzeumlátogatók. A tudományos 'smeretterjesz- tő előadások közül Kiemelkedik a Technika Házában a dél-du­nántúli kerámiaműheiyeket is­mertető előadássorozat. Az egyes előadásokat diavetítéses képek kísérik. Másik népszerű sorozatnak ígérkezik a pécsi művelődési házakban a Janus Pannonius Múzeumot bemutató előadások. Ezeken a múzeum munkatársai ismertetik a muze- j um történetét, kiállításait — a I legszebb tárgyakat pedig dia- képeken mutatják be a nallgo- ; tóságnak. A feketekaoui gepida I ásatásokat elemzi előadásában I dr. Kiss Attila, a József Attila 1 Művelődési Házban; dr. Gegesi ! Kiss Pál, akadémikus oedig { Modern magyar képzőművészet j és a műgyűjtés címmel tűrt elő- | adást. Mohácson, november ele'én a délszláv néoviselet mi­tológiai motívumairól hallhat­nak az érdeklődők. kolabővítés, de könnyebb átme­netileg egy 10—12 főre alkal­mas helyiség biztosítása tan­teremnek. Könnyebb volt a községet tisztává, virágossá, rendezetté tenni, nehezebb lesz a csatornázást nyélbeütni és fáradságba kerül, míg elérik, hogy a környező falvakból be­települők a község terjedeimes- ségét fokozó kertes családi há­zak helyett, társasházakba köl­tözzenek. A fejlődés nem megy magától. Az egész községnek j jó, hogy kezd kialakulni az egy | nyelven beszélés és egyetértés a település jelenéről, jövőjé­ről a pártbizottság, a tanács, az üzemek és intézmények ve­zetői között. — Országos tapasztalat, hogy a nagyközségek fejlődése most teszi az első, komolyabb lépé­seket. Ez vonatkozik Sellyéié is. Hajós Ferenc még hozzá­teszi : A ieilődésért a közös ér­dekek szolgálatába kell állíta­ni mindent, a gazdasági forró­soktól a jó helyi közhangula­tig. A pártbizottságnak az a célja, hogy politikai irányító és szervező mankójával eredmé­nyes községpolitikát alakítson ki. Kászon József Állványozógép Újmecsekolján Víztaszító műgyanta a beázások ellen Életveszélyes közlekedni az ujmecsekaljai hétemeleteseket övező gyalogjárón. Évek óta potyog darabokban az erkélyek alja, nagy robajjal zuhannak a földre a meglazult, nehéz bur­kolólapok. Az említett épületek­ben ötszáz család, legalább kétezer ember él. Kevés a hely. a gyerekek a házak tövében játszanak, bármelyiket- agyon sújthatja egy leváló mészkőlap. A bejelentések nyomón már 1969-ben vizsgálatot indított a FIK. Megállapították; szétmar­ta a rozsda a fémhuzalt, amely- iyel a mészkőlapokat gipsz­be ágyazták. A burkolólapok egyenkénti megvizsgálására és megerősítésére 1970-ben kötött szerződést a PIK az ÉVM Kő­faragó Vállalattal. Hosszú hu­zavona után csak a közelmúlt­ban kezdődött meg a munka. A helyzet súlyosságára való tekin­tettel, mozgatható állványozó gépet vásárolt több mint fél­millió forintért az Ingatlankeze­lő Vállalat. Az elmúlt hét folya­mán felállították a magasba nyúló vasszerkezetet a 39-es dandár út 1.-es számú, város felőli első hétemeletesre. Az áll­ványozógép kezeléséhez mind­össze egy ember szükséges, ol­csóbb és gyorsabb, mint a ha­gyományos állványozás. Még így is hosszú időt vesz igénybe a négyezer négyzetméternyi fe­lület megerősítése. A munkála­tok során kijavítják a meghibá­sodott tömítéseket az épületek északi oldalán, ahol sok lakás beázott az elmúlt hónapokban. A burkolatot víztaszító gyantá­val kezelik, megakadályozva a csapadék további beszivárgá­sát. A hétemeletesek rendbe­hozatalára 3 millió forintot for­dít a PIK. Kedvesség, tudás, türelem ÁPOLÓNŐK Arcok, termetek a rég fele­dett kórházi homályból. És min­den szándékos emlékezés ugyanazt az arcot, termetet, re­kedtes „bakakápláros” hangot eredményezi; Márta nővérét. „Még alusznak, fiókák?” Ne szégyellő magad bogaram, láttam én már ilyent.” „Karsai tanársegéd úr? ügyes ember, én tanítottam vénázni." Jobb- , kézzel mosdatott, balkézzel pár­nát ütlegelt, de közben hőmé- rőzött, vérnyomást mért, szon­dázott, injekciót adott, vért vett — és be nem állt a szája. A hetvenkét éves Katona bá­csi is azt mondta neki az in­jekció után; na muterkám, ez jólesett. . . Mindenki szerette * Sebők Jánosné tizennyolc éve végezte a szülésznőképzőt. — Nyolcszázötven forint volt a fizetés, tizenkét óra a mun­ka — emlékezik. — Albérletben laktam kétszázért, de azért meg tudtam élni. Most vezető beosztásban dolgozik. Tízéves törzsgárda- tag . .. Hogyan? Persze, a két gyerek miatt. Akkor még nem volt gyermekgondozási segély. És megint az emlékek, a nagy- szokolyi baleset a medencetö­réssel. Két hónapos kórházi fekvés. Valahogy innen indult az egészséaüqyi szakma iránti vonzalom. Szülésznő lett. Mindkét gyermeke császárral született. * Az igaz, hogy az ápolónő nem végez futószalag munkát. Minden ember más, a beteg­ségeik is különbözőek. Ha vé­giggondoljuk, mi mindenre kell ügyelnie a nővérnek, mit kall tennie egész nap, sokminden kiderülne. Ha végig tudjuk egyáltalán gondolni. A tisztaság alapvető követelmény. A betegeknek is tisztáknak kell lenniük. A kór­teremnek is. Reggel az ágya­kat rendbehozni, áqyneműt cserélni, vaqy pizsamát, háló­inget. ahol kell. Vizithez készül­ni, az elrendelt gyógyszereket kiosztani, leleteket megszerez­ni, vizsgálatra küldeni a bete­get. Injekciózni, véreket leven­ni. Kiosztani o várva-vórt reg- aelit,. nagyvizit előtt végigsza­ladni az osztályos orvossal: rendben van-e minden? Vizit után esetleg a ruhákkal baj­lódni. laborozni, sterilizálni a fecskendőket . . . Ez még semmi. Mindehhez jó arcot is kell vágni. Csínján kell bánni a kedves beteggel, aki ingerült, ideges, fájdalmai van­nak, vagy csak éppen háklis... Szeretni kell az embereket, akik a fehér ágyra kerülnek. Segíteni kell rajtuk. Még akkor is, ha tiltakoznak, vagy meg egy hálás tekintetük sincs... De ez még mindig nem min­den. Szakadatlanul képeznie kell magót az ápolónőnek. Ta­nulni kell a viziten, olvasni kell a folyóiratokat, havonta két- három továbbképzésen kell résztvenni. És mindehhez a világon sem­mi köze nincs a magánéletnek, a saját gondoknak. Mi lesz jö­vő héten a gyerekkel? Délutá- nos műszak jön. Azután éjsza­kás lesz. Ez a beteget nem ér­dekli, gyógyulni akar. Mosoly­gós arcokat látni. — Bejártam Vasason a védő­nőhöz, kislány koromban. Meg­tanultam fecskendőt mosni, megfejeltem a törzslapokat. Persze, hogy tetszett a védőnő munkája, az is akartam lenni hosszú ideig. Nyolc éve érett­ségiztem a Leöweyben, de az­tán a képző messze volt, védő­nőket csak Szegeden vagy Pes­ten képeznek . . . Adminisztrá­tor lettem a Trösztnél, később a Ruhaipari Vállalatnál szabó­segéd. Onnan kiemeltek a bér­elszámolóba. Nem is tudtam én, hogy szülésznőképző van a világon. 67-ben megtudtam, el­határoztam, hogy jelentkezek. Tavalyelőtt végeztem. Egy évig félre kellett a fizetésemből tenni a tankönyvekre. — Hol dolgozik most? — Szülőszobán, de jobban szeretem az osztály betegeit. Itt nem alakul ki kapcsolat. Sze­retek a betegekkel beszélgetni. Fritz Teréz. „Fürge, sokat be­szél, de a keze is jár" — mond­ta róla a főorvos. „A múltkor éjszakás volt, hatkor leléphe­tett volna, de sürgős műtéthez bemosakodott nekem segíte­ni." j Mindent tudni kell. Az osztá­lyon nagy úr a nővér. Segítem, kézreadni az orvosnak, jó köz­érzetet biztosítani a betegnek. Nagy elméleti tudást, hihetet­len koncentrálást igénylő mun­ka. A figyelemnek többfelé kell megoszlania és — mindenüvé nagyon pontosan kell figyelni, sok múlhat a szórakozottsá­gon . . . Egy élet. A napi nyolc óra megfeszített munka egy sú­lyos osztályon kikészíti az ápolónőt pszichikailag. De a fizikai oldala sem hanyagolha­tó el: a magatehetetlen bete­get meg kell emelni, forgatni és bizony akadnák néha nyolc- van-százkilós páciensek is. Tipikus női munka? Hivatalos helyen hallottam a következő véleményt a nővérek fizetésé­ről ; — Ha úgy nézzük, hogy .nők fizetéséről van szó, nem is olyan rossz . . . Női fizetés, férfi fizetés. Ér­dekes megkülönböztetés. Vonzó munka? Az. De vajon miért? — Harminc esztendeje dolgo­zom az egészségügyben. Még 1943-ban kezdtem Pécsett, az Anya- és Csecsemővédő Inté­zetben. Tanfolyamra kerültem Budapestre, a Kútvölgyibe, dol­goztam egy rövid ideig a Lipó­ton is, ötvenkettőtől pedig a pécsi egyetem belklinikáján. Két éve kerültem a Megyei Kórházba, tulajdonképpen visz- szajöttem, hiszen ez volt a bel­klinika . . . Mindig a betegágy mellett dolgoztam. Szép mun­ka ez, szebbnek tartom, mint azt a sokat emlegetett „egy- műszakos asszisztensi” munka­kört. Miért? Jóval nagyobb a siker, sokat jelent, ha az em­ber nap mint nap látja azt a súlyos állapotban bekerült be­teget felgyógyulni, látja, ho­gyan tér vissza az érdeklődése a környezete iránt, s végül lát­ja gyógyultan távozni . . Ne­héz a munka, nem vitás, de ezért megéri. Aki kizárólag az anyagi oldalát lesi, annak na­gyon nehéz az ápolónői mur­ira. És azt is meg kell, hogy mondjam, hogy ma sokkal köny- nyebb lehet a dolga a nővér­nek. ösztöndíjat kaphat már a tanfolyam ideje alatt, bentlak­hat a kollégiumban, ha nyelvet tanul, külföldi tanulmányútokat tehet később. Igaz, magasak a követelmények, talán az is igaz, hogy sokmindennek nem is vehetik hasznát a gyakorlat­ban, de persze, ki tudja? A legtöbbet a belgyógyászaton tanulhat valaki, ott mindent el­sajátíthat, ami számára hasz­nos lehet. Végezetül is csak azt tudom mondani, hogy a leg­szebb az, amikor a beteg gyó­gyultan távozik. Az mindenért kárpótol, nagyszerű érzés . .. Oszterág Andrásné, a Me­gyei Kórház fertőző osztályának vezetőnővére mondta el ezeket. Kevés a szakképzett nővér. | „Most majd javul a helyzet — | mondták —, jönnek a szakkö- [ zépiskolások . . ." Százhúszon végeztek, eddig huszonnégyen jelentkeztek az egészségügyi szakiskolába. Megoszlás; ápoló­nőnek tizenegyen, asszisztens­nek, szülésznőnek, gonozóne- nek tizenhármán jelentkeztek. A szám bővülhet, az egyetem és a mohácsi kórház is küldhet még szeptember tizedikéig je­lentkezőket. Ápolónők. Olyanok, akik sze­retik a beteget, akik örülnek a műtét utáni első lépésnek, akik „nagyszerű érzésnek” nevezik azt, amikor a halálból vissza­hozott ember talpraáll. Ezért vonzódnak mégis — ha nem is sokan — ehhez a nehéz, fele­lősséggel teli. nagyon szép pó­lyához . . . Kampis Péter Iskolaavatásra Pársoros hir és egy kép jelent meg nemrég a Dunántúli Nap­lóban az új kémesi iskola meg­nyitásáról. Mit fejez ki e pár sor és az új iskola a község életében? Jelenti az elmaradottság lei­számolását, a kis falvakból ál­ló körzeti centrum fejlődését, amelyhez Cun, Drávapiski, Sza- porca és Tésenla tartozik. Je- | lenti államunk gondoskodását. Jelenti továbbá a múltban er­re a vidékre, az Ormánságra, annyira jellemző egyke meg­szűnését. De nézzük a szám­adatokat . . 1945 előtt egy tanító műkö­dött egy tanteremben. Az isko­lák államosítása, 1948 óta, elő­ször több tanerő működött a régi egy teremben, két tanter­met létesítettek magánlakás­ban, egyet a kocsmában. Ahány nevelő csak volt, annyifelé sza­ladgált, hogy délelőtti és dél­utáni műszakáén ellássa az oktatás munkáját. A felszabadulás előtt ebben a községben már sokat jelen­tett a régi polgári iskola, de ide csak néhány tanuló jutott be. Ma már mindenkinek, aki meg­felelő korú, kötelessége a régi polgári iskolánál magasabb színvonalú, 8 osztályos iskolá­nak a látogatása, hogy az ifjú­ság soraiból minél több művelt ember kerüljön ki. Az ott tanult anyag alapja a későbbi, a közösség érdekében végzett munkának. Az államosítás óta 293 fő szakmát szerzett az ipari tanuló­iskolában, 75 fő befejezte a gimnáziumot, illetve szakközép- iskolát és 9 fiatal szerzett egye­temi vagy főiskolai oklevelet. A fennálló lehetőséget a fel­nőttek is örömmel igényelték: 96 dolgozó végezte el sikerrel az általános iskola esti tago­zatát. Ilyenkor szeptemberben ismét előkerülnek az iskolatáskák, vidám gyermekzaj zengi be az utcákat. Idén 341 tanuló lépte át az iskola küszöbét. A nagy szám igazolja, hogy a község­ben nem ritka a 4—5 gyerme­kes család, ilyen például o Tarr-család, de a 2—3 gyerek szinte általános a családokban. Az összefogás, a segíteni- akarás szép példája nyilvánult meg az új iskola építésében: a Megyei Tanács, a Járási Hiva­tal, a sellyei Tanács költség­vetési üzeme, amely rövid ZáY év alatt megépítette az iskolát, a Közös Út Termelőszövetke­zet, amely téglát, homokot és fuvart biztosított, valamint egy tanterem teljes berendezését ajánlotta fel. Államunk viszonylag rövid idő alatt 5 millió forinttal segítette a községet, hiszen nemrég avat­ták fel a piski új bekötőutat és az új pedagóguslakást is. Hamarosan modern üzletház nyitja meg kapuit a vásárlók előtt. De valami hiányzik még. az apró gyerekek számára, az óvoda. Ennek megvalósítása a következő feladat. Most már a község lakóin a sor, hogy az állam ilyen szép példamutatásán felbuzdulva, szépítsék lakóhelyüket, tisztít­sák a járdákat és az árkokat, és az iskola parkosítása is le­gyen közügy. A közös Községi Tanács, a Hazafias Népfront már eddig is sokat tett a la­kosok érdekében, most már áll­junk melléjük, hogy Kémes le­gyen az Ormánsón leo'-ehb és leavirágzóbb közséne. Ebben a népben meovan ehhez az erő és összefogás. Dr. Görcs lászó t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom