Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-07 / 211. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ v»r«. szeptember 7. any a biennálé Színek, formák, fények, gondolatok Fürt#» Györg» pécsi kerómlomövész mázas pirogránii alkotása. Kiállított műveit a biennálé harmadik díjával jutalmazták. W. Kaimén Anikó négyszemélyes Halászkészlet című alkotása (Mázas kerámia) J. Seregély Márta másodízben vesz részt pécsi btermálén. Képűnkön: Virág térplasztlka című alkotása Edények: teás-, mokkás­*- és étkészletek, karcsú díszkerámiák, falburkoló ele­mek és ötletes, fantáziagaz­dag térplasztikák . .. Színek, formák, fények és gondola­tok: egy rendkívül sokrétű, és rendkívül magas művészi rangú kerámiaanyag tárul elénk a Tudomány és Tech­nika Háza nagytermében. Lebilincselően szép ez az elénk táruló kép. A szemlé­lőben méltán erősödhet meg olyan érzés, hogy a mai mo­dern magyar kerámiaművé­szet reprezentáns alkotásai­ra büszkék lehetünk ország­világ előtt. A III. pécsi országos kerá­mia biennálé 115 művének megtekintése — élmény. Kép­összeállításunkkal ízelítőt szeretnénk nyújtani belőle. « lelkiismcret tisztasága. Kovács Margit Kossuth-dijos érdemes és kiváló művész samottos agyag kompozíciója Gorka Lívia Munkácsy-dijas művész három mattmázas kerámiavázája A régi magyar konyha Kappan csigával Üstök, yasmacskák, mozsarak „A Házi Gazda-Asszonynak, akármely rendű és rangú legyen is, — ha rendeltetésének híven meg akar felelni — legelső kö­telességei közé tartozik a Sza- káccsáság, és a konyhára való gondos felvigyászás" — olva­som a bevezető sorokat abban a kopott és sokat forgatott könyvben, amelyet a XIX. század elején írt Cziffray István uram, aki akkoriban szakács mester volt Pesten. A könyvét egyéb­ként „Ő császári és királyi Fő- Herczegsége a Nádor Ispán Úr 1udvari fő szakács-Mesterének útmutatása szerint" készítette, és sikerére jellemző a maga ko­rában, hogy a szabadságharc kitöréséig hat kiadást ért meg. Mit ettek, hogyan készítették az ételeket Magyarországon a szabadságharc előtti időkben. Azt tudjuk, hogy a magyarok mindig szerettek jót enni (eb­ben azóta sem sokat változ­tunk), és a „magyar konyha” általában híres volt Természe­tesen, mikor „magyar konyhá­ról" beszélek, akkor a falun élő jómódú kis- és középbirtokos nemesek, gazdagabb jobbá­gyok konyhájáról van szó. Szé­les néptömegek étkezése bizony elég silány volt. Cziffray István uram elsősor­ban hazánk „Kisasszonyai, Leá­nyai, Menyecskéi” számára írt, de talán a ma hasonnevű! is tanulhatnak belőle. Az ételek helyes és jő elké­szítéséhez szükséges — írja Cziffray uram —, hogy megfe­lelő konyha álljon rendelkezés­re. Egy jól felszerelt konyhában a rendes edényeken kívül szük­séges: réz vagy vas függő üst, amelyben mindig van víz; egy jó pecsenyeforgató, különféle rostélyok, három lábú vasmacs­kák, néhány pléh tartály, kő-, érc- és famozsarak, i;eszelők, tésztagyúró, több gyalu, szőr­sziták stb. A tüzelést feltétlenül pár évig száradt bükkfával kí­vánja Cziffray uram megoldani. Bevezetőnek nyomatékkai fel­hívja a figyelmet arra, hogy a zöldségeket még a sütés-főzés előtt forró vízzel megöntve az­tán mindjárt megsózva kell a tűzhöz tenni, mert ellenkező esetben megpuhulnak ugyan, de színüket, erejüket elvesztik. Elnézést kérek az olvasótól, ha a továbbiakban a saját ízlé­sem szerint válogatok össze ételeket a tekintélyes vastagsá­gú könyvből. Kezdjük talán a húslevessel: „Ha jó marha-hús levest akarsz főzni, így tégy: Tedd a fazékba a marha-húst, a lábakkal, csontokkal, máii'al együtt. Töltsd tele tiszta hideg vízzel (a folyó víz iobb a kút- víznél), midőn forrni kezd, szedd le a habját, és hagyd csende­sen főni. Aztán tedd bele a zöldséget és gyökereket, de ne elébb, mert széjjel főnének, és erejük a habbal együtt elvesz­ne. A sót csak két óra múlva vesd a húsra. Altaljában csen­desen kell főzni a levest", Nagyon érdekes, a szónk marhahús-leves útra, amely ■ mai leveskonzervr.ek felel meg azzal az eltéréssel, hogy az el­készítéséhez, illetve felmelegíté­séhez pár foglyot, fácánt vagy fojdtyúkot kell frissen belefőzni. Igen dicséri a „mártalékok1* közül a „mandola-mártást”. Eszerint: keverj össze jól egy meszely (kb. 7 del) jó téjfelt egy kis kanál liszttel, adj hozzá egy kis merő kanál levest, törj meg egy marék tisztított mandolát, tedd egy darab cukorral együtt mártásba, adj végre egy kevés reszelt tormát hozzá és készen lesz. Lássuk most, hogyan fest a Kappan csigával. „Megsózván a szép nagy kappant, készítsd el és süsd meg szép barnára, de ne szárazra. Csinálj sárga rán­tást, pergelj meg benne egy ke­vés zsemle morzsát, adj hozzá egynéhány szardellát, egy kis zöld petrezselymet, tzitromhé/át és egy kevés vereshagymát, mind jól összepiritva önts reá jó levest és fél meszelj fehér ece­tet, és főzd egy ideig együtt. Moss meg borban friss csigá­kat, tedd ezeket a sült kappan- nal együtt a mártásba, forrald fel együtt, tálald ki és add fe­libe a csigákat és a mártást". Ugorjuk át a cukorral fényesí­tett tehéntőgyet, a sampányi borban készült sertés vesét, és kóstoljuk meg a compót bor­ban: „Végy egy compót a leg­nagyobbak közül, tisztítsd meg és vagdald be, de ne egészen keresztül. Sózd meg, és hagyd egy óráig sóban állni. Tedd ez­után hosszú rézlábasba, apríts össze egy kis petrezselymet, me­télő hagymát, öt-hat csiperke gombát, és tedd mindezt tőrt borssal és fél tojásnyi nagyságú darab vajjal együtt rézlábosba, önts rá fé/meszely fehér bort, borítsd le a rézlábast a fedő­jével, rakj alól, felül tüzet, főzd meg, öntsd felibe a máriást több ízben kanállal. Midőn már egészen megfőtt a compó, tedd tálra, a csekély mártást pedig add alája". Befejezésül kóstoljuk meg a királyi udvartól ellesett recept szerint készült ételt: „Törj dara­bokra egylont finom cukot, tedd leveses tálba, szűrj által asztal kendőn tizenkét citrom levét s egy meszely forró vizet, melyben egy lat finom tea volt főzve. Ha már a cukor elolvadt, önts bele két itce soproni és két Itce mé­nesi bort és arakot, egy buté- lia sampányi bort, keverd jól mind össze, töltsd puncspoha­rakba". Míg ezt fogyasztjuk, addig el­csodálkozhatunk azon a furcsa­ságon, amelyét 1799-ben lát egy francia utazó Debrecenben, ahol a kukoricát tűz fölött me­legítik addig, míg fehér nem lesz és szét nem pattogzik, és ezt eszik. Furcsa étel a fentiek után, de ez beletartozik a „magyar konyhába”. Dr. Rajcxi Péter Teknős a lavórban, malac a harmadikon... Cólyoméknál disznóval kez- ^ dődött. Igaz, annakidején még. malacnak titulálták a jámbor jószágot, sőt — mivel egy lázas szilveszter éjszakán tombolán nyerték — újévi ma­lacnak. Egy nappal később Bubu 'lett a neve, mert elkövet­ték azt az oktalanságot, hogy hazavitték, s a család két ifjú tagja rögtön elkeresztelte és kegyeibe fogadta a rózsaszín- bőrű eleven játékot. Bubu szé­pen gömbölyödött —, a késnek még az említésére is heveny si- rógörcsben tört ki a két Só­lyom utód — és egy napon ta­lán hétköznapi disznóvá csepe­redett volna az újévi malac, ha a papának eszébe nem jut a mentőötlet: ármánnyal meg­szöktették a malacot, de a srácok vigaszdijul kaptak he­lyette egy nyulat. Merthogy az mégiscsak jobban megél a har­madik emeleten és nem visong, mindenféle feltételezésre okot adva a szomszédoknak. A nyuszka megette a fél philo- «Aendront, összetört egy vázát, és esze ágában sem volt oda­járni, amit neki arra a célra kijelöltek , .. Pillanatnyilag szíriai arany­hörcsögnél tartanak. Aranyos, de. éjszakánként rágja a dró­tot. A srácokkal már folynak a j tárgyalások, hátha belemennek abba, hogy macskára cseréljék. Mert a malac óta elképzelhe­tetlen, hogy valamilyen állattal ne osszák meg a lakást... * Nézzük csak, milyen állatse­reglettel rendelkezünk Magyar- országon. A hozzávetőlegesen pontos adatok szerint az ország ! öt állatkertjében 1376 emlős él, a legkülönfélébb madarak szá­ma 2367 és 2713 hal, hüllő, két­éltű lakik mesterséges körülmé­nyek között. A cirkuszok és ar­tisták tulajdonában hatvan em- ■ lös van, tizenöt madárral, hu­szonegy domesztikált (háziasí­tott) állattal és tíz hüllővel dol­goznak. A lakásokban és udvarokban tartott kedvencek száma leg­feljebb tízezrekben mérhető — a lehető legkülönbözőbb álla­tok társaságában élünk, ízlés­től és körülményektől függően. A legnépszerűbbek természete­sen az ősi háziállatok: a ku­tyák és a macskák. Igen szép számmal tartanak galambokat, és változatlanul a kedvencek közé tartoznak a kanárik, papa­gájok is. Ezzel még korántsem ért véget a sor, a pécsi csalá­di házak udvarán és a bérházi otthonokban még a következő állatok laknak: csóka, fácán, gólya, díszbaromfi, tengeri ma­lac, fehéregér és patkány, szí­riai aranyhörcsög, nyúl, erdei sikló, mókus, teknősbéka, sün, gyík, róka, juh, béka, páva, fo­goly — és még ki tudja . .. Kígyót-békót úgy látszik nem csak kiáltani — tartani is lehel. Erről már csak becsült adatok vannak, de a szakemberek vé­leménye szerint az országban 1500-2000 ember tart a környe­zetében félig háziasított terrá- riumi állatokat, különféle tek­nősöket és békákat. Hat-nyolc azoknak a száma, akik az extrém társaságot kedvelik: mérgeskígyót, krokodilt, kaj­mánt vagy alligátort tartanak. Aki szereti ... Csupán érdekességként: ná­lunk nincs olyan rendelet, amely egyértelműen tiltaná vagy en­gedélyhez kötné vadállatok tar­tását. Persze azért nem kell rögtön oroszlánért rohanni, mert a tanácsok állattartásra vonat­kozó rendeletéi tiszteletben tar­tandók, no meg az ésszerűség is azt diktálja, hogy maradjunk meg apróbb termetű barátaink­nál. Ennek ellenére minden év­ben szép számú érdeklődő ke­resi fel a pécsi állatkertet: a legtöbben medvebocsot szeret­nének, van aki majmot akar vinni, de kelendőek lennének a farkas- és rókakölykök is. ör­dög tudja, jobb ha ott marad­nak a Mecseken ... Tavaly pedagógusnap előtt három kisfiú állított be az ál­latkertbe, az igazgatót keres­ték. összeszedtek ötven forin­tot, három medvebocsot leértek érte, mert a tanítónéninek ál­latszámot akarnak bemutatni. Mondanom sem kelt, a peda­gógusnapi köszöntőt állatszám nélkül tartották meg — a gye­rekek nagy bánatára és a taní­tónéni nagy örömére ... * Az akvaristákat — Pécsett kü­lönösen sokan vannak — a hob­bysokat és a hivatásos tenyész­tőket leszámítva, általában két ok készteti az egyébként is ál latszerető embereket ana, hogy díszállatot tartsanak a környe­zetükben: a gyerek - és a gye- rektelenség. A kicsinyek ösztönös vonzó­dása az állatokhoz többnyire erősebb, mint a szülők ellenál­lása, ezért vállalják a gondot és a kényelmetlenséget. A ma­gányosoknak, gyermektelen há­zaspároknak pedig nem gond és kényelmetlenség az otthon tartott kedvenc — hanem elfog­laltság és társaság ... Érdekes ellentmondás: a nagy-nagy szeretetben sokszor éppen az állat, a kedvenc a legkevésbé fontos. így azután szűk bérházi lakásokban síny­lődnek szabadságot szerető, nagy mozgásigényű kutyák, él­nek lavórban teknősbékák, ket­recben gólyák, és minden év­ben akad egy-egy orvul fogott, titokban tartott őzgida is, „akit" — szerencsés esetben — felnőtt korában felajánlanak az állat- kertnek. Ehhez tartozik az ál­latok etetése Is, mert nem min­denki veszi magának a fárad­ságot, hogy megtudakolja, mit, mennyit, mikor eszik a lakásba hozott állat. Persze kényeztetik is az „új” családtagot. Banán a nyúlnak, csokoládé az arany­hörcsögnek, befőtt a kutyának, májkonzerv a tengeri malac­nak — de hallottunk már macs­káról is, „aki” a tejes rumot kultiválja ... Egy kicsit magunk mellett sze­retnénk tudni a természetet. Jó ebben a beton-világban, ha va­lami a tág mezőkre, friss leve­gőjű erdőkre emlékeztet — még akkor is, ha díszállataink több­sége már nem is a tág mező­kön, friss levegőjű erdőkben született. Nekik jobb így, ne­künk pedig marad valami illú­ziónk ... 0. Kónya MzMf Állati dolqok

Next

/
Oldalképek
Tartalom