Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

KOREA: Az idő egységet diktál Pontiba Forradalmi bizottságok Termetes lövedelem gyárigazgatói szerepben Közép-Amerika: Titkos NOVOJE VREMJA A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem feledkezett meg az ország békés úton tör­ténő egyesítéséről. A nemzet érdekei követelik, hogy felszá­molják a „bambusz-válaszfa­lat”, ahogyan Koreában a 33. északi szélességi kör mentén húzódó demarkációs vonalat nevezik. A KNDK kormánya, ez ország mindkét része lakos­ságának leghőbb reménységeit kifejezve, többször terjesztett elő békejavaslatokat. Szöul Ózonban a legutóbbi időig nem válaszolt. A nemzeti érdekeknek elöbb- utóbb győzedelmeskedniük kell. A Koreai-félszigeten a háborús cselekmények megszűnte óta most először rajzolódtak ki kedvező irányzótok. Phjen- janban és Szöulban tárgyalá­sokra került sor az ország két részének képviselői között, ezek­nek eredményeként aláírták Észak és Dél közös nyilatkoza­tát. Mi e nyilatkozat értelme? A két fél megegyezett ab­ban, hogy az ország egyesíté­sének kérdését önáilóan, külső beavatkozás nélkül kell megol­dani. Ennek békés úton kell történnie. Az ideológiai és a társadalmi rendszer különbsé­gétől függetlenül, nemzeti kon­szolidáció megteremtésére van szükség. Az Észak es Dél közti feszültség enyhítése és a biza­lom légkörének létrehozása végett a két fél kötelezte ma­NINCS ÜJ ARC gát arra. hogy hatékony intéz kedéseket tesz a fegyveres pro­vokációk megelőzése céljából. Az Észak és Dél közti, sokol­dalú csere létrehozásával ösz- szefüggő, gyakorlati intézkedé­seket dolgoztak ki és hagytak jóvá, beleértve a kereskedel­met, a látogatások cseréjét, a gazdasági téren való együtt­működést stb. Elhatározták, hogy bizottságot alakítanak a KNDK és Dél-Korea közötti problémák rendezésére A KNDK kormánya a közös nyilatkozat után olyan lépése­ket tett, amelyek a koreai kér­dés megoldásához szükséges kedvező helyzet megteremté­sére irányulnak. A KNDK kor­mánya jogosan úgy véli: meg kell szüntetnie tevékenységét az ún. „Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bi- zottságnak”, amely valójában csak felszította a szenvedélye­ket e kérdés körül, és nem se­gítette elő, hogy az ügy elmoz­duljon a holtpontról. Az ország egyesítése problé­májának megoldása természe­tesen nem egyszerű dolog. Itt nem lehet illúziókat szőni. Északon és délen különböző a társadalmi rendszer. Ismeretes, hogy Szöul a nemzetközi im­perialista köröktől, elsősorban az Egyesült Államoktól függ. Dél-Koreában rendkívül befo­lyásos erők léteznek, amelvek mindenkor ellenállást fejtettek ki az Észak és Dél közti kap­csolatok fejlődésével szemben. A görög fasiszta kormányról Erősödött a családi uralom Papadopulosz NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Georgiosz Papadopulosz gö- röq miniszterelnök július 31-én messzemenően átalakította a kormányát: több új ember lé­pett a kabinetbe, miközben a kormány különböző tagjai az államapparátus más tisztségei­be kerültek át. Ez a változás a tavaly augusztusban végrehaj tott kormányátalakítás óta a legátfogóbb átalakulói volt az athéni katonai rendszer csúcsán. A kormányátalakítás formáli san nem érintette a miniszter elnök két legközvetlenebb mun katársát Pattakoszt és Mcike rezoszt. Mindkettő továbbra is miniszterelnök-helyettes marad. De mindenesetre feltűnő, hogy a görög kormány fő fontos tisztséget bízott az új kabinetbe fivére Konsztantinosz Papado puloszra. Konstantinosz Papa dopulosz minisztert rangban foglalkozik a miniszterelnök mellett a kormánypolitika és a tervezés kérdéseivel. Ez a két miniszterelnök-helyettes hatás­körének bizonyos korlátozását jelenti. Tekintettel a rokoni kap­csolatra Konsztantinosz Papa­VASÁRNAP MELLÉKLET dopulosz kinevezésében a kor­mányfő személyi hatalmának to­vábbi megerősödését kell lát­nunk, A katonai diktatúra élén álló „erős ember" fivérének rangbeli emelkedése azért is szimptomatikus, minthogy az úgynevezett „oikojeneiokrácía" („családi uralom") különben is virágzik az ezredesek Görög­országában. A kormányátalakítás másik fontos vonása, hogy sok volt katonát vontak be az új kabi­netbe. Korábbi ezredesek is vannak köztük, akikről azt tart­ják, hogy a katonai junta úgy­nevezett „kemény magjához" tartoztak. Hozzávetőleges síá- mítás szerint az. egykori katonák Papadopulosz átalakított kor­mányának több mint egyharma- dát teszik ki. Figyelembe véve, hogy az athéni hatalom urai a fejlődés korábbi szakaszaiban arra törekedtek, hogy a „nem­zeti kormányt” messzemenően „polgári" kabinetnek állítsák be, kérdéses, hogy a kormány feltűnő „militarizálása" nem mélyen rejlő okokra megy-e vissza. Helytállónak látszik az a megállapítás, hogy Papado pulosz ezzel engedményeket tett az államcsínyben annak idején részt vett társainak. Majd a jö­vő mutatja meg, hogy az athé­ni hatalom urai nem az ellen zéket akarják-e megfélemlíteni a nyilvánvaló militarizálással. A rendszer propagandistái­nak hivatalos szóhasználatában a’ kormány militarizálását, mint „a forradalom megújhodását" értékelik. A valóságban a Papa dopulosz-kormány „új arca'1 nem is olyan nagyon új: alap­jában véve az 1967. április 21. óta gyakorlatilag uralkodó ez­redesek hatalmának intézmé­nyesítéséről van szó. Ezen nem változtat az sem, hogy az át­alakított kormányba két koráb­bi politikust is bevettek. Egyi­kük Kleantisz Damianosz ko­rábbi képviselő (ERE), aki a foglalkoztatottsági kérdésekkel megbízott államtitkár tisztségét vette át a nemzetgazdasági mi­nisztériumban; a másik a haj­dani centrumoárti Szpirosz Ka- cotasz, aki mint miniszterelnök- séqi államtitkár kapott helyet Papadopulosz kormányában. Damianosz és Kacotasz a múlt­nak ama néhány szürke politi­kusa közé tartozik, akik hajlan­dók voltak szóbaállni a rend­szerrel. A göröq sajtó már több­ízben megjövendölte, hogy be­kerülnek a kormányba: így ez sem jelentett meglepetést Utcai sétán Pekingben BORBA A cikk írója, Sztyepcn Pucák több üzemet látoga­tott meg Honan tartomány­ban és főleg arról érdeklő­dött, hogyan irányítják az üzemeket. Többek között ezeket írja. A meglátogatott vállalatok között volt a lojangi golyóscsa- págyüzem is. Lojang városa Pe- kingtő! körülbelül 1000 kilomé­terre délre terül el. Meglepőd­tünk, amikor beléptünk a ha­talmas üzembe, amely tavaly 26 millió golyóscsapágyat állí­tott elő. A legnagyobbak súlya eléri a 7,5 tonnát. Az üzemnek ■12 500 munkása van, ebből több mint 7000 a közvetlen termelés­ben dolgozik. A zezető káde­rek, technikusok és mérnökök száma 1500. Hogyan irányítják ezt a nagy, fontos üzemet? Az üzem élén, mint egyébként Kínában min­denütt, a forradalmi bizottság áll. A bizottság valójában vala­miféle gyárigazgatóság. A for- radalmi bizottság a tömegek, a káderek és a katonák képvi­selőiből áfl. A golyóscsapágy- iizem bizottságának 45 taqja van. A hadsereg 7 képviselővel rendelkezik benne, míg a to­vábbi helyeket noqyjából egyen lően osztották meg a munkások és a káderek között. A forradalmi bizottságok vo­natkozásában két dolog tűnik azonnal szembe. Az első, hogy egyre kevesebb bennük a had sereg képviselője, még az egy évvel ezelőttihez viszonyítva is, a másik pedig, hogy a bizott­ságokat titkos szavazással vá­lasztják egy évre. míg koráb­ban kinevezték őket. Magáról a választási és jelölési ünyme netről nem tudtunk semmiféle határozottabbat megállapítani. Hasonló állapotot találtunk néhány más gyá ban !s, így egy nagy traktorgyárban, ahol több mint 23 000 munkás dol­gozik. A forradalmi bizottság 55 tagjából csak három képvi­seli a hadsereget. A szomszé­dos gyárban, ahol Diesel-moto­rokhoz való szivattyúkat gyárta­nak, s ahol 650 munkás dolgo­zik, a forradalmi tanácsban egyetlen katona sincs, és sehol nem találkoztunk olyan esettel, hogy a hadsereg kép/iselője egyben a forradalmi bizottsáq elnöke is lett volna, ami pedig még egy évvel ezelőtt is igen gyakori jelenség volt, különösen a nagyvállalatoknál. A katonai személyek helyéről és szerepéről a forradalmi bi­zottságokban elég sok találga­tás látott napvilágot. Egyesek feltételezték, hogy ezeknek az embereknek kizárólaq katonai feladataik vannak. Elmondot­ták, hogy a hadsereg képvise­lőinek, akiket: minden valószí­nűség szerint nem választanak, hanem delegálnak o forradalmi bizottságokba, Mao Ce-tunq út­mutatása alapján, az a főfel - adatuk, hogy biztosítsák ,.a ve­zető szerep a politikáé” elv al­kalmazását, továbbá hogy a ayárakban meghonosítsák a hadsereg tapasztalatait „az egész nemzetnek tanulnia kell a hadseregtől" jelszó jegyében. Az. üzemekben sok más szerv is működik, köztük lő hely illeti meg a pártbizottságokat, ame­lyek főként a tömegek és a ká­derek képviselőiből állnak. Ez annak az elvnek az alkalma­zása, hogy „a puskák sohasem parancsolhatnak a pártnak". A ranglista szerint a pártbizottsá­gok a forradalmi bizottságok felett állnak, meghatározzák a vállalat egész politikáját, ame­lyet a forradalmi bizottságok előbbiek ellenőrzése mellett maguk hajtanak végre. Vannak munkáskonferenciák r is, ame­lyeknek feladatkörei bizonyos mértékig szakszervezeti tellegű- ek. Gondoskodnak arról, hogy minden alkalmazottat bevonja­nak a tervfeladatok meqoldá sóba, feladatuk továbbá az ideológiai—oolitikai tömegmun­ka megszervezése, gondoskodás a pihenésről és az általános élet- és munkakörülményekről. A munkáskonferenciák látnutó- lag még csak most vannak a létrehozás stádiumában. Vol­tunk olyan vállalatnál, ahol nem találkoztunk vele. A munkáskonferenciáktól el­térően pártbizottságok minde­nütt vannak, s a nagy és kis vállalatoknál látott oélaák alap­ján ítélve megáliaoithatjuk, hogy általában a dolgozók minteqy 15 százaléka párttaq. A golyóscsapágy-ayárban 2100 párttag van, ebből 1400 mun­kás, a traktorgyárban 4453, eb­ből 2970 munkás, míg a szivaty- tyúgyárban 92 párttag van. Fi­gyelemre méltó hogy a oárt- taasáq szerkezetében túlsúly­ban vannak a munkások, míg a mérnökök oéldául iqen gyak­ran nem tagjai a pártnak. Az üzemekben működő töb­bi szerv közül mindenképpen sajátos helyet foglalnak el az úgynevezett kombinációk, ame­lyeket népszerűén „három az egyben”7nek hívnak, s amelyek­ről a napi sajtó igen sokat és gvakran ír. Ezék a munkások­ból, szakértőkből és káderek­ből álló testületek egyes, jó­részt műszaki kérdések megol­dására jönnek létre. Tanul ná- nyozzák a termelés fokozásá­nak technológiai lehetőségeit, újítanak, kutatják, hogyan le­het üzemanyag-megtakarítást elérni, vagy a drágább nyers­anyagokat olcsóbbakkal helyet­tesíteni stb. Tavaly szele a szer­vek még többé-kevésbé ad hoc jelleggel bírtak, mostanra azon­ban az a benyomás keletkezik, hogy egyre inkább átalakulnak állandó szervekké, amelyeknek folyamatos feladatai vannak. A kínai üzemek vezetése, még a kis helyi vállalatok esetében is főként arra szorítkozik, hogy minél jobban, gyorsabban és gazdaságosabban megvalósít­sák a kitűzött tervfeladatokat. A termelési terveket nem a vál­lalatoknál készítik, hanem a felsőbb szerveknél, ezután ke­rülnek megvitatásra a vállalat­nál, amely elsősorban arra össz­pontosítja figyelmét, hogy érté­kelje a terv végrehajtásának lehetőségeit. Ezek a viták hoz­hatnak kisebb módosításokat a tervben, amikor azonban a ter­vet véglegesen jóváhagyták, a vállalatoknak már semmiféle gondja nincs a nyersanyagbe­szerzésre, értékesítésre vagy a termékek árára, hanem kizáró­lag a ten/ megvalósításara össz­pontosíthatja figyelmét. £ vál lalatok fő célja, hogy a tervet minél előbb és minél kevesebb eszközráfordítással teljesítsék, így nem ritka eset, hogy olyan információt találunk a sajtó­ban, miszerint bizonyos válla­lat 20 százalékot is megtakarí­tott az államnak a terv végre­hajtására előirányzott eszközök­ből. Ezeket az eszközöket visz- szaszármaztatják az államnak, mert itt nem a személyi, hanem a közösségi életszínvonal eme­lésének elve van érvényben. A kínaiak azon az állásponton vannak, hoqy az egyéni jóiéi hez a közösségin keresztül ve­zet a legjobb és legigazságo sabb út Otors Sanghai fefé ,,, Utcakép egy kisebb településnél (A képeket az olasz QG! kSzSIle) értekezlet MAGYAR SZÓ Valahol Közép Amerikában, talán Costa Rica hegyeiben vagy Guatemalában, a legna­gyobb titoktartás mellett a kö­zelmúltban megtartották j tér. ség kommunista DÓrtjainak ér­tekezletét. Maga a tény, hoqy Közép-Amerika, Mexikó és Pa­nama kommunistáinak titokban kellett összejönniük, beszéde­sen bizonyítja kedvezőtlen hely­zetüket, s azt, hogy miiyen tel­tételek között élnek és dolgoz­nak. AZ ÖSSZEJÖVETEL egyik fő témája éppen az el­szigeteltség volt. A viták és a határozatok alapján leszögez­hetjük, hogy Mexikó, Guate- maia, Honduras, Salvador. Ni­caragua, Costa Rica és Pana­ma kommunistái ezúttal sokkal jobban megértették, mint bár­mikor korábban, milyen és mekkora veszélyeket jelent pártjukra az elszigeteltség, el­sősorban a haladó tömegek­től és mozgalmaktól való el­szigeteltség. A térség kommunistáinak egyre kegyetlenebb üldözésben van részük. Guatemalában, Ni­caraguában, Hondurasban és Salvadorban általános najsza folyik a kommunisták és min­den haladó erő ellen, akii; bal­oldali eszméket vallanak A „kommunista veszély" elleni harc során Guatemalában az elmúlt öt év alatt tízezer em­bert öltek meg. Nicaraguában Somoza diktátor kormánya a kommunistákkal és o többi bal­oldalival a legkegyetlenebbül bánik. AZ ÖSSZES kommunista pártok illegalitás­ban vannak, kivéve a mexikóit, amelynek fél-illegális státusa van, de nem sokkal kedvezőbb körülmények között dolgozik, mint a többi párt. Az elmúlt évek során a térség összes or­szágaiban megerősödtek a szélsőjobboldali erők, amelyek a kormányok és hadseregek támogatását élvezik. A jobbol­daliak csoportjai ,,a vörös ve­szedelem", „a marxista hordák” ellen harcolnak többé-kevésbé nyíltan. Listát készítenek a kommunistagyanús emberekről, és mindazokról, akik szerintük túlságosan „balra hallanak". A CIA, az amerikai hírszerző szol­gálat kiadóson támogatja őket. A térség kommunistái szá­mára azonban még nagyobb veszélyt jelent a tömegektől való elszigeteltség. Bezárkózva alapszervezeteikbe nem sikerült megtalálniuk az utat a haladó mozgalmakhoz és bekapcso­lódni hazájuk eseményeibe. Ma már csak .kevesen 'számolnak velük, mint haladó erőkkel. •AZ ELMÚLT ÉVEK során a térségben robbanás­szerűen fejlődtek az egyetemis­ta mozgalmak, amelyek ma már bármelyik kormány helyze­tét megingathatják. Haladó mozgások taoasztolhatók szá­mos országban a katolikusok körében is. A hadseregekben szintén erősödnek a nacionq- . lista és szocialista irányzatok, ami különösen jellemző Pana­mára, kisebb mértékben Dediq Salvadorra és Guatemalára. A haladó irányzatok mind erőseb­bek az értelmiségiek körében is. Mindezekből az áramlatok­ból a kommunisták kimarad­tak. Sikertelenek voltak azok a szórványos kísérletek, hoay e mozgalmak vezetőiként lépté­nek fel. A mostani értekezle­ten be is ismerték kudarcukat. Hangsúlyozták, hoay többé nem szabad lebecsülni sem a katolikusok, sem az egyetemis­ták, sem a tisztek, ha'öaó moz­galmait. A közép-amedkai kom­munisták az értekez'et utórt lobban igyekeznek, hoqy a hazá'ukban uralkodó körülmé­nyekhez alkalmazkodjanak, mert - mint eqves küldöttek hangsúlyozták - ez a történelmi feladatuk. Összeállította: KÁSZON JÓZSEF \ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom