Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

* DUNANTOLI NAPLÓ 1972. szeptember 38, Körkép Pécs éjszakai fényei Szokolai felv. Szemünk fénye a kiskert Kert a tetőn és az erkélyen Jellegzetes nagyvárosi kert­formák. Bár a tetőkert alkalma­zására számos példát ismerünk az ókorból és a középkorból, korszerű formáit csak a vasbe­ton-technika elterjedése tette lehetővé. Tetőkert alkalmazása különösen ott helyénvaló, ahol a telek sűrű beépítettsége kö­vetkeztében nincs szabad terü­let, és az épülettel együtt ter­vezve, azzal egységben alakít­ható ki (pl. épületek, garázsok tetején, a terasz egy részén stb.). A domboldalra épített két vagy többszintes épületek és villák a tetőkert alkalmazásá­nak szép lehetőségeit kínálják. A nagy földtömeg miatt adó­dó jelentékeny terhelésre már az épület tervezésekor gondol­ni kell. A létesítés első felada­ta : a vízelvezetés és vízszigete­lés. A szigetelő lemezre 10 cm vastag, jó vízvezető drénréteget (kavics), majd 5 cm tömörített tőzeg utón 25—35 cm vastag termőföldet terítünk. Gyepnek, virágnak, kisebb cserjének ez megfelel. fenyőkhöz, kisebb díszfákhoz 60—70 cm kell. Utak illetve ülőhelyek az eredeti te­tőszinten maradnak, ilyenkor falazott szegéllyel határoljuk le. Kisebb felületűek azok a kő-, tégla- vagy betonvályuk, ame­lyek a teraszok külső részén mintegy határolók, korlátok is egyben. Leghelyesebb, ha geo­metriai kialakításúak, beülteté­sük azonos anyaggal, de festői foltokban vegyesen is történhet. Alkalmasak ezek beültetésére az egynyári virágok mellett az alacsonyabb, díszesebb cserjék is, amelyek csüngő (Jasminum fruticans), elfekvő, kúszó (Co- toneaster horisontalis, Hyperi­cum patulum) és felálló jellegű (pl. Lonicera nitida, Evonymus japonica) habitusukkal változa­tos képet adnak. A tetőkertek szerves tartozékai lehetnek a befuttatott rácsok; pergolák (árnyék, szélfogás), de igen ha­tásos a kis vízmedence is. A rendkívül költséges és jel­legénél fogva is ritkábban al­ŐS21 —TÉLI gyermekruha DIVAT­BEMUTATÓ MA DÉLUTÁN 2 ORAKOR A PÉCSI CENTRUM ÁRUHÁZBAN Közreműködik a Pécs-Gyárvárosí Úttörő Fúvószenekar. « »•. • < Mondták és írták kalmazható tetőkert helyett jó­val többen élhetnek azzal a le­hetőséggel, hogy erkélyeken, ablakokon létesíthetnek „mini kertet”. Ezek jelentősége mesz- sze felülmúlja méreteit, hiszen amellett, hogy a legsivárabb ut­ca képét is megváltoztatja, rz ablakok, erkélyek kedves virág­díszei; összekapcsolják lakóit a természettel, jelzik az évszakok változásait. Gyakran az épülettel együtt tervezik meg a virágvályut, er­kélyládát, de legtöbbször ügyes barkácsolással mi is elkészít­hetjük. Leghelyesebb, ha egy- egy épületet azonos kialakítású, sőt azonos beültetésű virágláda díszít. A ládák színe legyen összhangban a fal színével, tó­Sajátos pénzszerzés A pénzszerzés sajátos formá­ját választotta Nádorvölgyi Mi­hály 25 éves villanyszerelő és Ács István 22 éves műszerész; régi érmék hamisításával, illet­ve értékesítésével tettek szert illetéktelen jövedelemre. Egyéb­ként mindketten foglalkoztak régi érmék gyűjtésével, s en­nek során ismerkedtek meg egymással. Nádorvölgyi munka­helyén egy régi dénárt készí­tett, s azt megmutatta Ácsnak. Az nem találta rossznak a ha­misítványt, de kifogásolta a felhasznált anyag minőségét, s az ábra pontatlanságát. Több újabb készülő példányhoz sa­ját gyűjteményéből adott min­tát Nádorvölgyinek, s az első érmék kivételével ő bocsátotta rendelkezésére az előállításhoz használt ezüstlemezt is. Együt­tes elhatározással nagyobb mennyiségű hamisított érmét készített Nádorvölgyi, s azokat legtöbbször Ács értékesítette. A közös tevékenység eredmé­nyeként mintegy 18 000 forint jogtalan haszonra tettek szert. A Központi Kerületi Bíróság Nádorvölavi Mihályt egy évi és két hónapi, Ács Istvánt egy évi és egy hónapi szabadságvesz­tésre ítélt«. ; nusával. Nem a ládának kell díszítenie, hanem a növénynek. A virágok színe pedig a fal szí­nével ellentétes legyen, lehető­leg erős, mutatós színű, fehéret lehetőleg ne ültessünk. A faláda hamar kiszárad, ezért helyes tíádogbetétet be­letenni, a termőtalaj alá pedig víztartó tőzegréteget. A gyakori öntözés a tápanyagokat gyor­san kilúgozza, így a földet évenként cserélni kell. A ládák beültetéséhez kiválóan alkal­masak az ún. ampolna növé­nyek, amelyek csüngő hajtása­ikkal és virágaikkal díszítenek. Ismernünk kell azonban azt is, hogy ablakunkba, erkélyünk­re — fekvésétől, világosságától függően — milyen növények al­kalmasak; mindig ez szerint kell eljárni, hogy a kívánt dí­szítő hatást elérjük. Napos erkélyek növényei: ageratum, büdöske, muskátli, petúnia, tátika, verbena stb. Ár­nyékos erkélyek növényei: bo­rostyán, gumós begónia, sar­kantyúka, télizöld stb. (Vinca). Az a lényeges, hogy szép, harmonikus legyen kicsi ablak­vagy erkélykertünk, ne pedig vásári tarkaság. Csepeli Zoltán Egy újságíró feltette a kérdést Henry Fordnak: — Mi a sikeres gyáros titkot — Szigorúan be keli tartania két szabályt — válaszolta a gép­kocsigyártás amerikai úttörője —. Az első rendszabály az, hogy min­den veszélyes kezdeményezést vé­gig kell csinálni. — És a második? — Soha nem szabad veszélyes vállalkozásba lógni. Az Egyesült Államokban óriási sikere van egy tehér színű, telje­sen néma gramotonlemeznek. Ezt a lemezt ugyanis a wurlizerekben használhatják mindazok, akik pár cent ellenében néhány percnyi csendre vágynak. Egy Los Angeles-! napilapban jelent meg a következő hirdetés: ,,Keresek fiatal tanárnőt, aki elég- j gé képzett ahhoz, hogy 12 és 74 ? éves lányomat franciára és né- > metre oktassa, és elég csúnyácska i ahhoz, hogy ne kezdje meg 16 ) éves fiam szexuális oktatását”. s Az Országos Néprajzi Fotókiállítás Harmadízben rendezték meg Zalaegerszegen az Országos Néprajzi Fotókiállítást. A kiál­lításra pályázók közül ötven szerző közel másfélszáz alko­tása került a falakra, illetve az alkalmi színes diavetítéseken filmvászonra. Kitűnő képek, színes diók ábrázolták az or­szág különböző tájegységeiből a néprajzi emlékeket, a néprajz jelenének számos tényét. A ki­állítók sorában szerepelt töb­bek között a pécsi Lantos Mik­lós a népi műemlékek egy-egy részleteit megörökítő képeivel és dr. Szász János a „Baranyai festett templomok” sorozatá­val. A Zalai Hírlap kritikusa a kiállítás értékeléseként többek között a következőket írta: „Egységesen színvonalasak a népművészekről készült munkg- képek, a portrék, a folklórt rögzítő fotók is, mi több, két szerző keleti néprajz-zsánero- kat is kiállított. Ám ha végül is a színvonalat illetően kevés kí­vánnivalót vethet fel a kritikus, annál többet dohoghat a nyi­tott szemű nézővel együtt a látnivalók még meglehetősen szűk köre következtében." A népművészetet, a népviseletet, a népi /munkafolyamatokat, a régi népszokásokat ábrázoló képeket hiányolta írásában. Emlékezés Kisfaludy Sándorra Kétszáz évvel ezelőtt, 1772. szeptember 27-én született Sü­megen Kisfaludy Sándor, a magyar költészet, a nemesi ha­zafias líra és a szerelmi vers­írás egyik nagy alakja. Ezek­ben a napokban emlékeztek meg a költőről Sümegen, Ba­dacsonyban és Balatonfüreden, hiszen ide kötötték őt életének fontos állomásai. Sümeghez születése, Badacsonyhoz szerel­me, Szegedy Róza, Balatoníü­A korábbi évszázadokban fürödtek-e magyarok a Balatonban? A köztudatban úgy él, hogy a középkorban a Balaton partján élő magyar lakosság nem használta fürdésre a tó vizét, mint a mai ember. A Keszthelyi Balatoni Múzeum kutatói különböző nyelvi és írásos forrásokat találtak, amelyek az ellenkezőjéről tanúskodnak. Az Írásos emlékek szerint a középkorban a Balaton legrégibb ismert fürdőhelye Ábrahámhegyen volt. Szigliget és 8adacsony- lábdihegy között van egy terület a tó partján, amelyet Fürdöszeg- nek neveztek. £ területen — a fennmaradt kevés írásos anyag ellenére is — elég gyakoriak a fürdőzéssel kapcsolatos helynevek. Keszthelyen, a mai Vorosilov utcát, amely a tóhoz vezet, a közép­korban Fürdőhely utcának nevezték. A tó és a part mentén élő lakosság életében a jobbágy­felszabadítás és az ezzel járó komoly földbirtokrendezés után állt be változás. Az 1848-as törvények után is a földbirtokosok a halászati és nádtási jogot megtartották maguknak. Mivel e jog, munka nélkül is komoly jövedelmet biztosított, ezért a Bolaton- parti földbirtokosok a tóparti területeket visszatartották maguknak, így az uradalmak gazdatisztjei hamarosan kitiltották a tó vizéről a tilosban halászó" falusiakat. Ezzel több mint egy fél évszázadra megszűnt a helyi lakosság fürdési lehetősége a Balaton partján, így alakult ki ezután a köztudatban, hogy a magyarok korábban nem fürödtek a Balaton vizében. I redhez pedig a magyar jfték* szín bölcsője fűzte Kisfaludy!. I Badacsonyban megkoszorúztál! I a költő emléktábláját, Bada- ! csonytomajban műveiből és a róla szóló tanulmányokból em­lékkiállítást rendeztek. Süme­gen már hónapok óta emlék­bizottság készítette elő az ün­nepségeket, melyekbe bekap­csolódott a Magyar Irodalom­történeti Társaság, a Magyat Tudományos Akadémia lioda- lomtudományi Intézete is- a<ik a helyi szervekkel közösen ren­dezték meg a Kisfaludy emlé­kével foglalkozó irodalomtör­téneti vándorgyűlést. Az ün­nepségek ma, szombaton Bala- tonfüreden fejeződnek be. Új otthont kap a Göcseji Múzeum A városi tanács volt székha­zában kap új otthont Zala­egerszegen a Göcseji Múzeum, melynek megnyitását 1973 őszére tervezik. Állandó kiállí­tásai a régészet, a helytörté­net és a művelődéstörténet té­maköreit ölelik majd fel. Ter­veik között szerepel az eger- szegi képtár első kiállításánál! megrendezése is, mely mintegy hétszáz festményből, szoborból áll, és jórészt Boldogfai Far­kas hagyatékából, Németh Já­nos kerámiáiból és az egervári művésztelep alkotóinak művei­ből tevődik össze. A múzeum előtt egy művészsétányt szeret­nének kialakítani az elkövetke­zendő években, ahol a város és a megye nagyjainak, jele* szülötteinek emléktábláit, mell­szobrait helyeznék el. Új kiállítások a fővárosban A Budapesti Művészeti Hété# alkalmából ma, szeptember 30- án a budavári palotában rep­rezentatív kiállítás nyílik meg Bernáth Aurél kétszeres Kos- suth-díjas festőművész alkotá­saiból, mely a gazdag életmű minden szakaszát bemutatja. Hetven festmény mellett, kar­tonok, akvarellek és rajzok mű-’ fajilag is sokrétűen állítják a nézők elé a 77 éves mestert, aki utoljára 1956-ban rende­zett a fővárosban gyűjtemé­nyes kiállítást. Ugyancsak ma nyílik meg a Magyar Nemzeti Galériában a közel egy esztendeje elhunyl kitűnő szobrászművész, Tar Ist­ván emlékkiállítása. Negyven­két köztéri szobrának felnagyí­tott képeit, terveket, gipszkivo­natokat és 132 kisplasztikáját állítják ki, méltó emléket állít­va a kétszeres Munkócsy-díjas szobrászművésznek. Végezetül a harmadik ma nyíló kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Tamási Áron szü­letésének 75. évfordulójához kapcsolódik. A kiállításon a családi emlékek, az írói relik­viák és a népművészeti tárgyak felsorakoztatása, a székely folk­lór és a hangulatos hargitcl táj fotóművészeti, illetve film­beli bemutatása - az életpá­lyával és az életművel párhu­zamosan - az író művészi tö­rekvéseinek megértetését és er- zékeltetését segítik elő. M. E. Komolytalan royal AZ I RÓ KUTYÁJA Nagy kutyabarát vagyok. Régóta rájöttem már, hogy a kutyáktól nem szabad félni. Sokkal kevesebb komp­likációt okoznak, mint az emberek. Emlékszem rá, hogy horgász kor­szakom kezdetén egy hajnalban, há­rom horognyéflel felfegyverkezve — ne kívánják hány éve, magc.m sem tudom — egy tanya mellett mentem el. Ott három komondor rámcsapott és belőlem óhajtottak reggelizni. Tetszenek ismerni a komondorokat? Nagyok, fehérek, mint egy kisebb borjú és a szakkönyvekben is az áll, hogy vitézségük közismert és nem félnek semmitől. Hát ami azt illeti, nem ők, én féltem. A három horog- nyelet a három kutya felé széttár­tam és vártam, hogy valami tör­ténjék. ök rágták a horoanyél vé­gét vagy kétóra hosszat, akkor elő­bukkant valaki és megszabadított. Szóval ez sem volt igazi veszedelem. Eddig egyetlen kutyával történt egy elég bizonytalan összeütközésem. A Gyárváros felé menet e«y keríté­sen belül kis alamuszi pofájú kut^a nézegetett kifele, én meg odaszól­tam neki: “= Hé, Kutya! Gyere frfe Sregeml A kutya szépen odaódalgott, o farkát csóválva dörzsölőzködött, ae ! nagyon fura szeme volt. Tehát mielőtt ! a kezemet bedugtam volna a ken- I tésen, hogy megvakarjam a fületö- | vet, odadugtam az aktatáskám sar­kát. En még ilyen gyors kutyát nem láttami Egyetlen morranás és nagy lyukat rágott az aktatáskán. — Na, na kutya! Meglepően em­beri módon viselkedtél. Jól neztem volna ki, ha az ujjam dugom oda. Mindenesetre a fenti eset óta se féiek a kutyáktól és jó viszonyom változatlanul tovább tart. Legutóbbi kalandom azonban el­gondolkoztatott. Esténként sétálunk a Vas Gereben utcában és az eqyik deszkakerítésnél óriási a bönbölés. A négylábú nekiront a kerítésnek és elképesztő mély hangon randalírozni kezd. — De ronda böíönc nagy kutya le­het — állapítottam meg és ö'ül- tem, hoav az c kerítésen belül ven én meg kívül. Egvszer aztán összetalálkoztam a novellistával, kiderült, hány az a kis fekete-tarka, közepes nagyságú ku­tya, ami vele volt, adta ki magából azt a burkusszerú hangot esténként. Az író megnyugtatott: — Szelíd, mint a gazdája I Hogy egy iró srelid-e, azt nem mindig lehet megállapítani, de ez szelíd volt. A kutyája is. Barátsá­goson megsimogattam és tovább ballagtam. Egyik nap megyek a közeli bolt fe­lé, hát ott van kikötve a novellista előbb említett fekete-tarka feneva­da. — Hé, Kutya! — mondom neki. —- De jó, hogy összetalálkoztunk — és azzal a fejére teszem a kezem. Én még olyan gyorsan nem láttam bekapni valamit, mint ahogy az a kezmmet lenyelte, jóformán a tor­kából húztam vissza, fele úton a gyom-a felé és a bőrömet is ki­szabba. — Na, jól meajórtom én isi Ed­dig legfeljebb, mint kritikust az írók harrptak meg, de, hogy a kutyájuk is, ezt mái túlzásnak tartottam. Hipochonder lévén, rögtön meg­kaptam a veszettséaet. Felmentem tehát rz egyik KÖJÁL orvosnőhöz és elmeséltem neki kutya-kalandomat, bízva abban, hogy nem veszi ke molyán. — Figyeltetni kell a kutyát I Mond­ja meg, hogy hol van és kerdezce meg, hogy be van-e oltva? ■— Mennyi idő alatt tör ki a ve­szettség? — kérdeztem aggodalmas­kodva. — Ráéri Ha már a kutya megve­szett, még mindig van egy hete. Az injekciót se nagyon szeretjük —* ; mondta a doktornő. ! Hát ami azt illeti, az injekciót én I se nagyon szeretem, mondhatnám ékesszólóan, ellenszenvvel viseltetek I iránta, de megveszni se nagyon sze­retek. Üjra összetalálkoztam az íróval. — Hrilod, fura egy állatod vrn. Sző nélkül megharapott a pofát­lan I — O, mór soka* megharapott — nyugtatott meg. — És Te erre mondtad, hogy olv^n, mint a gazdája? Ezen kicsit eldiskurálaattunk. Az á'-’áz vadállat ott ücsörgött szelíden, de entern már nem csapott be. Si- moaassa men a feiét más! Az eaész ♦«-♦énét mit sem érno toruls*« nélkül. Tanulsáap, ha nem is közha$r*»t'j, de a**rt használható. Bármikor e*ő- fordulhat az e'-^erek^el. hoay be- *A..er»n** k e-*v íróhoz, lapban teszik, ha - kutvát és macska* nem s*mo­Mélv me^aydzódésem, az írót sem érdemes! Szőllösy Kaimé* i i f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom