Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

Bizonyítvány iskolalátogatás nélkül Nemrég a televízió egyik ri­portműsora ismételten — s már sokadszor! — felhívta a közvé­lemény figyelmét hazai gazda­sági, társadalmi és kulturális életünk egyik fontos, mindeddig megoldatlan problémájára: más­fél millió felnőtt dolgozónk nem végezte el a nyolc általános osz­tályt. S még ez is voltaképpen szépítő statisztika eredménye; ha egész, 16 éven felüli, még dolgozó lakosságunkat vesszük figyelembe, ez a szám két és fél milliónál is nagyobb — az ál­talános iskolát nem végzettek aránya meghaladja az 50 szá­zalékot. Százból — nyolc Nem is várható egyhamar ja­vulás. Száz közül nyolc-kilenc gyermek nem szerzi meg tankö­teles korának túllépéséig a nyol­cadikos végbizonyítványt, az „ominózus" kategóriába tarto­zók tehát minduntalan „újrater­melődnek". A dolgozók esti is­koláiban továbbtanulók száma pedig máig az 19Ó4. évinek egy ötödére zsugorodott (az állan­dó csökkenés tendenciája csak o legutóbbi tanévben szűnt meg, de ez nem sokat változtat a lé­nyegen). E jelenség okait itt nem ele­mezhetjük, csak néhány körül­ményt említünk meg, a továb­biak jobb megértése végett. Egyrészt: mai viszonyaink kö­zött a legtöbb dolgozót még semmiféle egzisztenciális érdek nem serkenti hiányos alapmű­veltségének sok áldozatot kí­vánó, munka melletti pótlására. Másrészt: a már nem fiatal dolgozó emberek többsége vi- szolyog az iskolapadtól, a lec­ke felmondástól, esetleg a „be- szekundázástól” társai előtt. S ez az idegenkedés a felnőttok­tatás hagyományos formáitól lé­lektanilag érthető, noha ered­ményességükre ékes bizonyíték: az utóbbi húsz évben kereken félmillióan szerezték meg ilyen úton nyolc osztályos végzettsé­güket, s közülük több mint két­százezren közép- és felső fo­kon tanultak tovább. Bizonyos azonban: manapság már égetően szükség van a fel­nőttoktatás új, korszerűbb, az életkorhoz jobbon alkalmazkodó formáinak, módszereinek meg­teremtésére, valamint a tanterv, a tananyag módosítására is. Ezen éppen mostanában fára­doznak közoktatásunk illetékes szakemberei; olyan gyors válto­zás azonban, amilyet az élet sürget, ettől nem várható. E nehéz, ellentmondásos hely­zetben siet az iskolarendszerű felnőttoktatás segítségére a népművelés, a maga sajátos eszközeivel. Amit kínál, az pil­lanatnyilag egyik legjárhatóbb Útnak látszik. Magán vizsgák Alapot teremtett hozzá az 1966-ban kelt művelődésügyi miniszteri utasítás, amely a dol­gozók esti iskoláiban lehetővé tette az úgynevezett osztályozó- illetve magánvizsgákat. Ezekre minden iskolalátogatás nélkül, egyéni tanulással lehet felké­szülni, eredményes elvégzésü­kért a szokásos bizonyítvány jár. Az alkalommal azonban jóidéig csak kevesen éltek, hiszen ne­héz minden irányítás nélkül, odahaza, csupán tankönyvekből elsajátítani o kötelező anyagot, fgy született meg az a népmű­velői elgondolás, hogy közös foglalkozásokkal segítsék az egyéni felkészülést, kis létszá­mú, pedagógusok által vezetett csoportokban. S megindultak az első, teljesen spontán kísérle­tek, magánvizsgóra előkészítő tanfolyamok néhány budapesti nagyüzemben és a Nógrád me gyei Mizserfa bányatelepen. A kezdeményezést felkarolta, ma gáévó tette a Népművelési Inté­zet és az Országos Pedagógiai Intézet. Irányításukkal immár szervezetten folyt tovább a kí­sérlet a Gonz-MAVAG-ban és a salgótaijáni kohász művelődési központban az ipari. Tolna me­gyében pedig a mezőgazdasá­gi dolgozók körében. Az előkészítők külső, de lé­nyeges vonása: a jelentkezők nem iskolapadban ülnek, ha­nem a helyi művelődési ház vagy klub barátságos környeze­tében közösen beszélik meg a tananyaggal kapcsolatos prob­lémáikat. Nincs felelés, kikérde­zés; a foglalkozást vezető pe­dagógus csak az anyag főbb összefüggéseit magyarázza meg, s válaszol a kérdésekre. A cél: a hallgatók tanuljanak meg ta­nulni, sajátítsák el az anyag ön­álló feldolgozásához szükséges készségeket. E tanfolyamok, amelyeknek költségeit a nép­művelési intézmények fedezik, általában 92 órásak, gyakorla­tilag tehát egy oktatási éven belül, a mezőgazdasági vidé­keken pedig — a foglalkozások némi sűrítésével — ősztől ta­vaszig két, egymást követő év­folyam is elvégezhető. Ma már elmondhatjuk: az eddigi kísér­letek jórészt beváltak, tervezik is elterjesztésüket más megyék­ben, illetve üzemekben. Szaktárgyi tanfolyamok De nem ez az egyetlen módja annak a segítségnek, amelyet a közművelődési szervek nyúj­tanak a felnőttoktatáshoz. Éven­te csaknem kétszázezren vesz­nek részt például a művelődési otthonokban szervezett, az esti oktatást kiegészítő, szaktárgyi tanfolyamokon, Gondoltak a népművelők azzal is: nem min­denkinek érdeke a bizonyítvány­szerzés, ugyanakkor szükségét érzi az általános műveltség megszerzésének. Tolna megyé­ben az elmúlt évadban több százan vettek részt a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelő­dési Központ által a települése­ken szervezett, az általános is­kola két felső osztályának anya­gát népszerű formában közve­títő ismeretterjesztő tanfolya­mokon. Országosan mintegy 120 ezer tagja van a művelődési' otthonokban fenntartott, négy­ezernyi tudományos szakkörnek, amelyek végső fokon szintén a felnőttoktatást segítik. A közművelődés így teljesíti egyik alapvető feladatát, a fel­nőttnevelést'; így járul hozzá — a közoktatás néhány tennivaló­jának ideiglenes átvállalásával is — a dolgozó tömegek mű­veltségi színvonalának minél gyorsabb emeléséhez. G. Szabó László Új gyógyszer a láthatáron Interjú dr. Jávor Tibor belgyógyász professzorral Ez év júliusában rendezték meg a nemzetközi farmakoló­giái kongresszust San Francis­cóban, szeptember elején pedig a hazai gyógyszerkutatók tar­tották meg vándorgyűlésüket Pécsett, az Orvostudományi Egyetemen. E vándorgyűlés „házigazdája" volt Jávor pro­fesszor, akitől a legújabb gyógy­szerkutatások felől érdeklőd­tünk. — Professzor úr, San Fran­ciscóban mi került az érdek­lődés középpontjába, mi az, ami jelenleg foglalkoztatja a gyógyszerkutatókat, kísérlete­zőket és klinikusokat? Az egyik érdekesség kétség­kívül a prostaglandin volt. Erről a vegyületről már régen tu­dunk, a kutatás az előállítására irányult. Eddig ez két nagy gyógyszergyárnak sikerült a vi­lágon, nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy az egyik a Chinoin. A másik az egyesült államokbeli „Upjohn" gyógy­szergyár. A prostaglandin rend­kívül bioaktív vegyület, a kísér­letek bámulatos eredményeket hoztak. Aktivitására jellemző egy példa: a trombus, a vérrög akkor képződik, ha az egyéb­ként.sima felületű vérlemezkék, a trombociták felszínéről nyúl­ványok indulnak ki, amelyekkel összekapaszkodnak. A prostag­landin tízmilliószoros hígításban is képes ezt a nyúlványképző­dést megakadályozni, a trom­bózisok megelőzésében tehát nagy szerepe lehet. Jelenleg, persze, még kísérleti stádium­ban van az alkalmazása, igaz, a kísérletek már a vége felé jár­nak, a készítmények nemsokára emberen is alkalmazhatók lesz­nek. Még igen drága gyógyszer, jelenleg ezerötszázszor többe kerül, mint az arany . . . — A prostaglandin tehát szenzációt jelent a farmako­KISS ATTILA RAJZA lógiában, a klinikusi gyakor­latban pedig ezek szerint vár­ható egy új, nagyhatású gyógyszer. Mii gyógyíthatnak a K prostagiandin-készítmé- nyekkel? — A méhre minden eddigi vegyületnél erőteljesebb hatása van. A családtervezésben lehet szerepe. A jelenleg sajnos még mindig nagyszámú művi vetélés szerepét veheti át, és ennek szövődményeit küszöböli ki. Ezen kívül még számos területen al­kalmazható. Markáns asztmael­lenes gyógyszerré válhat, a si­maizmokra gyakorolt hatása va­lószínűleg egy sor olyan beteg­séget befolyásol majd kedve­zően, ami a keringést, a gyo- mor-béltraktust és a légzőszer­veket érinti. De itt még nincs vége a prostaglandin alkal­mazhatóságának. A szervezet só- és vízháztartására is rend­kívüli befolyással bír, a kivá­lasztás szerveinek megbetege­dése esetében is jó eredmények várhatók. Említettem a vérle- mezkékre gyakorolt hatását, ami a véralvadást gátolja. Életmen­tő szerepe lehet. — Tulajdonképpen mi ez a vegyület? — Szöveti hormonnak lehetne nevezni. Rendkívül bomlékony, a szervezetbe kerülve csak rö­vid ideig hat. Jelenleg tehát ezért is nem alkalmazható tö­megesen. Nagyon drága és sok kell belőle. Ez, reméljük csak idő kérdése. Valamikor a peni­cillinből is három óránként kel­lett a szervezetbe vinni a dózi­sokat, mert elbomlott, ma már egyetlen injekcióval egy hóna­pig tartó, egyenletes penicil­linszintet tarthatunk a szervezet­ben. A gyógyszervegyészek fel­adata, hogy előállítsák a stabil prostaglandint. — Professzor úr készítmé­nyeket említett. Hány tormája ismeretes a prostaglandinnak? — A. B, E, F, ezeknek alfa, béta változatai, számokkal je­lölt változatai és az anti-pros- taglandinok. A sor még bővül, hangsúlyozom, hogy még min­dig kísérleti stádiumban van, tehát nem lezárt ügy. Egyetlen gyök megváltoztathatja az egész hatásmechanizmust, a kutatók­nak pedig sok lehetőségük van, hogy kísérletezzenek a vegyü- lettel. Az anti-prostaglandinról még nem esett szó. Ez mint erő­teljes gyulladáscsökkentő lát­szik perspektivikusnak. — Philipp Hench, amerikai orvos a kortizont alkalmazta mint gyulladáscsökkentőt. Jó eredményeket ért el, azonban az akkor csodaszernek kikiál­tott kortizon alkalmazása sok szövődménnyel járt. Az anti- orostaglandin milyen szövőd­ményeket okozhat? — Ezt még nem tudhatjuk. Az alkalmazás, a klinikai gyakor­lat során derül fény majd arra, hogy mire kell vigyázni? Min­den kísérletet a gyakorlat iga­zol, amely visszahat a kísérlet­re és tökéletesíti azt... Az új gyógyszer, a prostaglandin két­ségkívül a jövő gyógyszere, a ma feladata, hogy a kutatás, kísérletezés és gyakorlat egysé­gében mind jobban megköze­lítse a tökéletest. A klinikai far­makológia, ami ebben az eset­ben a gyakorlatot jelenti, fiatal tudomány, egy évtizedes múltra tekint vissza, de már nálunk is nagyon eredményes. Egyik vál­faja, a radio-farmakológia, c - kor sugárzó anyagokat visznek a szervezetbe, nagy intenzitás­sal indult meg évekkel ezelőtt hazánkban, s ma már nélkülöz­hetetlen egyes rosszindulatú daganatok, trombózisok, vese- és májbetegségek kórismézésé- hez. Ez évi vándorgyűlésünkön is méltó képviseletet kapott ez a szak, több előadás hangzott el ebből a témakörből. — Milyen témával foglal­kozott még a vándorgyűlés? — Azon kívül, hogy össze­foglaló képet adott a legújabb kutatások eredményeiről, talán a sokakat érdeklő trombózis­problémakört emelném ki. Érde­kes kísérletek folynak a korai szakasz, kezelésében, a vérrög keletkezése, illetve keletkezésé­nek megakadályozása és a meglevő vérrög feloldása, a trombózis gondolatköre foglal­koztatja a gyógyszerkutatókat és gyakorló orvosokat egyaránt. Tudvalevő, hogy a trombózis­betegség kialakulásához a vér keringési sebességének csök­kenése, az érfal elváltozása és a véralvadást előidéző anyagok bizonyos aránytalan eltolódása szükséges feltétel. E három fel­tétel kölcsönhatásban van egy­mással, egyik feltételezi a má­sikat, és viszont. A keringés las­sulása elváltoztatja az érfalat, az érfal elváltozása visszahat a keringési sebességre, a vér ösz- szetételére, a keringés további romlása tovább rontja az érfa­lat és így tovább. A megelő­zéshez nyújtanak segítséget az újabb kutatások. A vérrög fel­oldása is megoldott, ha idejé­ben avatkozunk közbe, és meg­felelően választjuk ki az esete­ket, bár a kezelés drága, egyet­len alkalom tízezer forintba ke­rül. Tüdő, végtagembólia, élet­veszély esetén alkalmazzuk, si­kerrel. Kampis Péter amíg az idegen forog..: A cím kissé nyckatekert, való színűleg az „idegenforgalom1 szóval akar játszani, nem tú leleményesen. A cím azonbar nem fontos, különösen akkor ha érdekes és jó, ami mögötte van ... Urbán Ernő csütörtök esti rí port-filmjéről van szó, amely c füredi Annabella szálló bels életéről készült a nyáron. Pon tosabban nem az egész életerő, hanem annak csak egyik olda Iáról, a vendéglátókról. A ven dégek tervszerűen kimaradta belőle, egy szálat sem láttunli közülük. Ők nyilván éppen „fo rogtak", míg a film készült. Igi aztán keletkezett némi egyolda­lúság. Véleményünk szerint még egy csavargyárról sem lehet tel jes képet adni csavar nélkül hát még egy vendéglátó intéz­ményről vendég nélkül... Ettől eltekintve, amit láttunk az az oldal kellemesnek és meg­nyugtatónak tűnt Soha életem­ben nem láttam az Annabella szállót belülről, s ha hinni lehe a filmben elhangzottaknak — márpedig ezt feltétlenül elhitet­jük: nevezetesen, hogy zömük ben külföldi vendégeket fogad zömükön kívül pedig túl jól szi tuált hazaiakat —, akkor na gyón valószínű, hogy a jövőber sem látom. így aztán különös öröm volt a film kalauzolásává odalátogatni egy félórára, meggyőződni róla, milyen remek hely az Annabella, milyen nagy­szerű emberek dolgoznak ben ne, noha nem is luxusszálló csupán egyszerű üdülőszálló, az A/2. kategóriában. Megnyugtató érzés tudni, hogy a zömükben külföldiek és a zömükön kívül honfitársaink jó kezekben vol tak a nyáron, s bizonyára kitű­nően érezték magukat. Urbán Ernő riportjai elsősor­ban közvetlenségükkel, ember melegségükkel ragadnak meg, most is ez történt. A riportala nyokhoz ezúttal is leplezetlen barátsággal, minden ceremónia nélkül közeledett, a hölgyeket és a gyermekeket kedvesen be cézte, s a kényesebb kérdések tői sem riadt vissza. A film fő erénye kétségkívül a szállodai vezető- és közép- kádernéteg néhány képviselőjé­nek élményszerű bemutató volt, túlnyomórészt meleg színek­kel, de egészében hitelesen. A túlzó általánosításoktól maga Urbán Ernő óvta a nézőt. Célja nem a magyar vendéglátóipar teljességének érzékeltetése, ne is a problémák elkendőzése volt, csupán annak bemutatása, hogy a legjobbak ezen a területen i igazi hivatástudattal végzik munkájukat. A teljesebb képhez bizonyára még így is hozzátartoznék a vendéglátóiparnak az az oldala, amit az elején hiányoltunk: a vendég oldala. Kár, hogy ez tel­jesen kimaradt... Sz. E. tű s |v ASARN API Imeiiékiet m M egjött Juhász Pali. Dél­előttönként odagurul o színház elé hosszú, almazöld kocsijával és aki később el­megy a kiskarmesteri szoba ablaka alatt, meghallja sajá­tos tenorját, amiről minden szakmabeli tudja, hogy most a Juhász Pali skálázik. Utoljá­ra Károly Róbert: A japán ha­lászok című egyfelvonásos operájában énekelte a tenor főszerepet, aztán szerződést kötött az innsbrucki Tiroler landestheater-rel. s elment Ausztriába. Szép hangját meg­ismerte az ottani közönség a Rózsalovag, Daphné, aztán Orff művének, A holcl-nak leg különbözőbb szerepeiben, ját­szott prózát is, a La Mancha lovagjában, ott ugyanis e da­rab prózai változatát mutatták be. — Mire volt jó ez a két év? — Megtanultam -németül és megismertem szinte a világot. Szakmailag legalábbis. Nem­Juhász Pál itthon csak utazásokkal, hanem azért is, mert odakint egy-egy opera valamelyik szerepére a színház saját művésze mellett négy-öt neves vendégművészt is meg­hívnak. így bejártam Svájcot, Olaszországot, a Német Szö­vetségi Köztársaságot, s egy- egy színházban több énekest is hallottam. Szakmabelinek ez nagyon sokat jelent, a művész fülével hallgatni egy másik -nagy művészt, — ez tanulás. így hallgatta meg több hí resség között Theot, így járta be sok ország színházának né­zőterét. Tele van élménnyel, széppel, kesernyéssel is, a ti rali hegyek képével, a csúcsok levegőjének emlékével, a hon­vágy megismert rossz ízével, olaszországi vendégszereplé­sek tapsviharai élnek még benne, elhozta a dicsérő kriti­kákat — „szép tenor I" — ír­ták mindig, — tiroli farsangok kedves és pajzán történeteivel és most hazajött. Tud hasonlí­tani, értékelni és azt mondja: — Nyugodtan merem állíta­ni, hogy a magyar színházi előadások elérik, sőt, eseten­ként túlszárnyalják a nyugat­európai színvonalat, mind pró­zában, mind zenés műfajok ban. Ezt a színészi és énekesi teljesítményekre egyaránt ér­tem. Technikailag viszont le maradunk, hiszen odakint a színházak többségét a máso­dik világháborúban lebombáz­ták, s ha már újat építettek, akkor nyilván a legkorszerűbb színpadtechnikát tették ezzel lehetővé. A kinti operaéneklésben úgy látszik szószerint értelmezik azt a nehézséget, amit Pesten, Nádasdy Kálmán, a Színház­as Filmművészeti Főiskola fő­igazgatója emleget gyakran: „Az opeiaéneklés gúzsbakötött táncolás!” A kinti énekeseket a rendező mereven beállítja egy pózba, s majdnem végig ugyanabban a helyzetben éneklik, „játsszák” szerepüket. Másik megdöbbentő tapaszta­lat: odakint is nagyon szeretik az operettet, de szövegében, zenéjében a régi, eredeti, ma már poros darabot mutatják be, legyen az akár a Csárdás- királynő, akár a Madarász. Ez persze jó az énekeseknek, szí­nészeknek, mert ha egyszer megtanultak egy-egy szerepet, azt mindig mindenütt, változ­tatás nélkül elő tudják adni. — A közönség nagyon sze­reti a muzsikát, az opérát. A 80—100 schillinges átlag hely­ár ellenére sosincs 80 száza­lékos, hanem mindig telt ház van. Tisztelik az előadást, a Férfiak legalább sötét -ruhá­ban, de többnyire szmoking­ban, a nők többsége nagyes­télyiben, felékszerezve jelenik meg. És nem esnek orra egy- egy külföldi előtt, csak azért, mert külföldi. De a magyaro­kat szeretik, az innsbrucki színházban vagy huszonöt ma­gyar dolgozik, a legkülönbö­zőbb feladatkörben, s közülük csak kettő a disszidens, a töb­bi legális szerződéssel ment ki. Most az operairodalom egyik leginkább „hanggyilkos" sze­repére, Beethoven: Fidéliójá- nak Florestonjára .készül itthon Pécsett. A tiroli hegyek hang- tisztító, remek levegőjében el­töltött két esztendő után azon­ban reméli: sikerrel énekli majd. Földessy Dénes é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom