Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

a DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. szeptember 23. Hova tűnt Neményi Lili autója? Lopott fegyverekkel irány: a határ Negyvennyolc órán belül rendőrkézre került két veszedelmes betörő Dr. B. József szentlőrinci orvos augusztusban a Balatonra ment üdülni. Házának kiskapuiéra cédulát tűzött: „Szabadságon vagyok".%Ez a felirat adta az ölletet Ge'usi Istvánnck és Balogh Józsefnek, hogy nézzenek körül egy kicsit a 1akásban . . Részlet Gerusi vallomásából: „ . . . Lopásért 1965-ben 9 hóna­pi, veszélyeztetésért 1970-ben 8 hónapi, garázdaságért 1972-ben 6 hónapi szabadságvesztés-e ítéltek .. . Nyáron sehol sem dolgoztam, a szentlőrinci stran­don szórakoztam nap mint nap... Augusztusban egyik nap be­mentem az Aranykalász kisven­déglőbe, itt találkoztam Balog Józseffel. Ismertem őt, ő sem dolgozott. . . Több kisfröcssöt megittunk, aztán megéheztünk, ettünk is. Közben beszélgettünk, így került szóba: valahogyan pénzt kellene szerezni. Eszembe jutott az orvos kaouján a cé­dula, hogy szabadságon van. Megegyeztünk, hogy betörünk. Bemásztunk a kerítésen, kifeszí­tettük a lakás ajtaját...” Éjszaka volt —, de villanyt nem akartak gyújtani. Egy zseb­lámpát találtak. Jártak a lakás­ban, a zseblámpa imbolygó fé­nyénél valami elvihető dolog után kutattak. A vallomás további részében ez áll: „Találtunk teáskészletet, Baiogh be akarta csomagolni, de mondtam, hogy nem kell, mert azon lebukhatunk. Aztán találtunk egy vadászfegyvert és egv légpuskát is. A vadászfegy­verhez töltényeket is találtunk..." A két puskát egymás mellé tették: „dolguk” végeztével ma­gukkal viszik. A zsákmánnyal azonban nem voltak elégedet­tek, tovább kutattak. Egy pán­célszekrényre leltek. „Mi lehet benne? Nézzük meg — folytatja Gerusi a val­lomását Közös erővel a padlóra fektettük a páncélszekrényt. Va­lami szerszám után is néztünk. Találtunk egy bárdot, sikerült felfeszíteni a szekrényt. Körül­belül 700 forint volt benne, né­hány gyűrű, egy óra. Magunk­hoz vettük. A munkában annyira megizzadtunk, hogy Balogh az ináét levetette. Most már benne vo'tunk a betörésben. Néhány ruhadarabot is magunkhoz kap­kodtunk, aztán sikerült észrevét­lenül elmenekülnünk ...” Gerusi és Baloqh ezután — félve a lebukástól — a fegy­verekkel, ékszerekkel, ruhákkal felpakolva szökni igyekeztek a községből. „Már hajnalodon, amikor egy ZSUK gépkocsit ta'áltunk, az egyik udvarban parkírozott. Si- I került elindítanunk. Bepakoltuk j a lopott dolgokat, aztán irány \ Pécs felé. A Balatonra igyekez- j tünk. Siófok köze'ében kipróbál- j tűk a vadászpuskát, egy lövést én, egyet Balogh adott le. Jól működött. A kora reggeli órák­ban Siófokra értünk. Megbe­széltük: most már biztosan ész­revették a betörést, keresnek bennünket — disszidáljunk. Szántódnál komppal átmentünk aztán Keszthely felé indultunk. Keszthely közelében azonban le­állt az autó." Gyalog folytatták útjukat. A fegyvereket egy erdő közelében eldugták, — „sosem lehet tud­ni, mikor kell újra”. Balatonfü- redig jutottak. „Ügy határoztunk, hogy egy külföldi autóval folytatjuk utun­kat, talán azt nem ellenőrzik a rendőrök. Egy Forddal próbál­koztunk —, de nem sikerült ki­nyitni. Aztán egy Trabantot is láttunk a parkírozóban —, nyit­va volt az ablaba. Ezt sikerült kinyitni, de elinditani nem tud­tuk. Végre egy másid Fordnál szerencsénk volt. Beültünk és irány ismét Keszthely felé. Arra mentünk, ahol a vadászpuskát meg a légpuskát elrejtettük. Ki­ástuk és betettük a kocsiba. Ha rendőrök igazoltatnak ben­feljelentést tett a rendőrségen: Balatoníüredről ellopták a ko­csimat . , . .......Kijöttünk a strandról és i ndultunk volna a Füredről lo­pott outónkhoz, amikor a rend­őrök elfogtak bennüket.” A betöréstől számított 48 órán be'íil kézre kerülitek. Fegyverrel indultak volna a határ felé . . G. F. Az Ilona pihenő Fotó: Erb János Bőgés a Keleti-Mecseken nünket, olyan tűzijátékot ren­deznek, hogy megsülnek — mondta Balogh . . ." A fel fegyverzett két betörő idő­közben megmásította elhatáro­zását: „Jugoszláviába disszidál­junk". A lopott outóval Pécsre jöttek, innen pedig Harkányba. „Harkányban a parkírozóban hagytuk a kocsit, mi pedig, a strandra mentünk fürödni. Ügy gondoltuk, hogy a kocsival éj­szaka a határ felé indulunk, va­lahol otthagyjuk és átlépünk..." A rendőrségnek tudomása volt a bűncselekményről, sőt az or­szágos körözést is elrendelték. Közben Neményi Lili művésznő Érdekességek, furcsaságok FÉKHIBA Egy prágai rendőr gyorshaj­tásért felírt egy gépkocsiveze­tőt. A fiatalember a következő­képpen védekezett: „Elromlott a kocsim fékje. Ezért akartam a lehető leggyorsabban eljutni a legközelebbi garázsba.” BARÁTSÁGOS TOLVAJOK A nápolyi rendőrség furcsa „munkamódszerrel" dolgozó tolvaipár után nyomoz. A tol­vajok eltulajdonították egv gyá­ros autóját, majd másnap teljes épségben visszaszállították. A vezetőülésen egy cédula hevert, amelyen a következő szöveg állt: „Diákok vagyunk, elnézést kérünk, amiért igénybe vettük a kocsiját. Kérjük, csekély ellen­szolgáltatásként fogadja szíve­sen a mellékelt színházjegye­ket.” A meglepett autótulaido- nos felhívta a színházat, vajon éivényesek-e a jegyek. Miután megbizonyosodott róla, felesé­gével együtt kellemes színházi estében volt része. Amikor elő­adás után hazatért, megdöbbe­néssel észlelte, hogy a tolvajok (pénzét, ezüst tárgyait, ruhane­műit és műkincseit kirámolták a lakásból. A CSALÁDI BÉKE FENNTARTÁSA Jennifer és Ernst Smith, dal­lasi házaspár csalhatatlan mód szert dolgozott ki a családi vi­szályok elsimítására. Minden egyes alkalommal, amikor ve szélyben a családi béke, és a temperamentumos házaspár túl j hangosan kiabál egymással, i bekapcsolódik egy magnetofon- készülék, amely hangszalagra i rögzíti az egész veszekedést. Másnap a reggelinél lejátsszák a jelenetet és a „műsor" meg­hallgatása után azonnal kibé­külés következik. GYÖNAS OLASZ MÓDRA A genovai Ferencrendi temp­lom papja azt hitte rosszul hall, amikor a gyóntatószékben eqy fiatalember a következő vallo­mást tette: „És még százhúsz dinamit patronom van otthon, tisztelendő atyám”. A pap azt szabta ki penitenciául, hogy a gyónónak hiánytalanul el kell hoznia o templomba a robba­nóanyagot. A bűnbánó vétkes kis idő múlva 120 dinamit patront, né- hányszáz gyutacsot és 36 méter gyújtózsinórt számolt le a gyón­tató pap kezébe, aki ezután be­szolgáltatta mindezt a rendőr­ségnek. ESŐCSINÁLÓK A kenyai fővárosban, Nairo­biban rendezték meg az afrikai esőcsinálók kongresszusát. A kongresszus idején a városban olyan „felhőtlen” hőség uralko­dott, hogy három csodatávőt félájult állapotban szállítottak el az ülésteremből. Ar újságíróknak arra a kér­désére, miért nem próbált a gyűlés legalább egy oicinyke felhőt elővarázsolni, a kong resszus elnöke a következőt válaszolta: „Ez túlságosan ki­hívó reklám lett volna!"'. Egy kicsit opálos volt az ég­bolt, de azért biztatónak ígér­kezett az idő, talán előbújik a nap is, meg aztán félnünk eh- haíáltól sem kell, mert Kraut Feri bácsi szalonnát, kolbászt, szalámit rakott .el a hátizsák­ba, meg hosszúhetényi házike­nyeret. Nem mondom, jókora csomag, de vígasztal bennün­ket, nem sok ez, talán elég sem lesz. mert ne higyjük, hogy egész nap a kocsiban feszen­günk, hiszen szürkületkor — amikor megindulnak a bikák — „ledolgozzuk” úgy is az enni­valót, neki a hegyeknek, le a völgybe, vízmosásokon, horho­sokon át, órákon keresztül, s le­het, útunk nem is jár szeren­csével. De hát ilyen a vadászok világa. Amikor ezt a riportot kopo­gom a gépen, előkerítek egy turistatérképet, megpróbálom behatárolni a Keleti-Mecseknek szívét, amely a Zengő Vadász­társaságnak egyben területe is. Nyugati határa Hirdtől Kárá­szig vezető út jobboldalától számítandó, tehát beleértve a szépséges Magyaregregy völ­gyét, Máré-vórát is, aztán észa­kon Kárásztól Kismányok:g, majd keletről Kismánvoktói Me- cseknádasdig és déli határát Mecseknádasdtól Hirdig — a ré­gi budapesti országút húzza meg. És micsoda érdekes, szép hangzású helységnevek? Csen- j gőhegy, Réka, Somlyó, Csurgó, j Kecskehát, Pusztabánya, Fodor- I gyöp, Sárkányjárás .,. Ezek a nevek csendes erdei ! utakat, hegygerinceket, hideg- j vizű, csobogó forrásokat, meré- ! szén hajló hegyoldalakat, va- i dászházakat jeleznek. Elhagy- i juk Máré-várót, aztán végtelen- I nek tűnő kövesúton jutunk el a pusztabányai vadászházhoz. Ut- J tér Józseffel és Farkas Jancsival cipekedünk Feri bácsi után, aki a tisztás szélén álló kis épület „ördög-rácsát” nyitja, fura, há­romszögletű kulccsal. Előszoba, kiskonyha, aztán két-két szoba, összesen öt heverővei, vastag takarókkal, de van itt karosszék is, szétnyitható asztal és erdei vadakat, madarakat ábrázoló színes reprodukciók a falon. Könyvespolc is: „Afrikai tábor­tüzek", „A vadon érverése”, — „Sátrak Afrikában”, s a szerzők, Széchenyi Zsigmond, továbbá Schomburgk és Bános Mária, bár az utóbbi egyetlen művel szerepel a polcon, aminek a címe: „Kézikötés”. — Ez minek? Feri bácsi vadászkéssei szeli a kenyeret: — Néha kijönnek a vadász- feleségek is, bizonyára ők haay- ták itt. Ebben a nagy csendben, nyugalomban ráérnek ilyesmivel foglalkozni. Vadásznaplóban üzengetnek egymásnak a vadászok, mindig van közölnivaló, hol, merre, mit láttak? Kraut Ferenc elnök is üzent Sós Józsefnek eképpon: „Sós úri Még mindig csak vad­rózsát találtam, szemezni kellett volna, megígérted. A kertben megfekhetnek a vaddisznók, ak­kora gaz van . . .” Kertben? Per­sze, az épület előtt kis élőkért áll, virág is van és — való igaz — derékig érő gaz is. A tisztást sűrű fenyves öleli, fiatal ültetvény, az erdő szoro­sabb gyűrűbe fogja ezt a kis rétet, amelynek pázsitja oly szép világos, üde zöld, mint amelyet angol képeslapokon lát csak az ember. Szóval az erdő rabolja a tisztást — közhely, de hát ez a „természet törvénye” — pedig valamikor itt állt a falu, maga Pusztabánya, még 1700 ban üvegfúvó mesterséget űztek a helybéliek. Kora délután — megkerülve a Zengőt és a völgyben lapuló Püspökszentlászló apró házait - a Fodorgyöpi vadásziaknál ta­lálkoztunk a többiekkel, Csá­szár Jánossal, a társaság titká­rával, Kafka Györggyel és a vadőr Papp Józseffel. A titkár elosztja a társaságot, ki erre, ki arra, gumicsizmát húzunk, elindulunk, sietni kell, hogy úgy félöt körül már a helyszínen !e- /gyünk, szürkületkor kezdődik a szarvasbőgés. Hármasban me­gyünk a Réka-völgy végéig. Császár János, Kraut Ferenc és én mögöttük baktatok. Feri bá­csi hátranéz, s mutatja nekem, hogy hova megyünk, föl a hara­goszöld hegygerincre, csak bó­lintok, essünk túl rajta. Mert a hamuszürke törzsű bükk milliói roppant meredek hegyoldalról törnek az ég felé, már az első tíz percben levegőért kapko­dok, pedig hát hol van még a „tető", még csak nem is vilá­gosodik, ami jelezné az égbol­tot. Litter Jóska jut eszembe — másik csoporttal azt hiszem a Kecskehátra ment — már könnyen van, múlt héten meg­lőtte első bikáját, úgynevezett „örökös 10-es bikát”, volt is hacacáré Fodorgyöpön, mert — ohogy ez már szokás — puská­jára hasaltatták és vesszővel „simogatták” a hátát, egyik a „népköztársaság nevében”, a másik a „vadásztársaság nevé­ben”, a harmadik a saját nevé­ben ... Császár Jancsi int, álljunk meg, távcsövet emel a szemé­hez, de nincs semmi, mehetünk tovább. Kár, még nézelődhe­tett volna, folyik rólam a víz, s ha ők hallanak is valamit, én csak saját tüdőm kehes zihálá­sát, nem ám szarvasbőgésl. Mély vízmosás peremén lépke­dünk fölfelé, meresztgetem a szemem, fülelek is, valóban halljuk egy távoli bika — egye­lőre elnyújtott — bőgését. Feri bácsi a tülökkel válaszol neki, de a felelet elmarad. Később őzbakot pillantunk meg, távcső­vel persze, szép, világos rozs­dabarna szőre jól kivehető, de aztán eliramodik. Két lövést is visszhangzanak a hegyek, va­jon melyik lehet? A találatot sejteni sem lehet, mert tőlünk messze lőttek, a becsapódást lehetetlen kiszűrni a sokszoros hangerőre emelkedő visszhang­ból. Már régen a gerincen já­runk, végre túlvagyunk a nehe­zén. Gondoltam. De a három órás gyaloglást betetőzi a feg- nehezebb: le kell ereszkedni a meredek oldalon, tinta-sötét­ben. Az idő letelt, nyugodtan zajt csaphatunk, karvastagságú do­rongot kapok el, húzom magam mögött, s így súlyánál fogva visszatart kissé, könnyebben ereszkedek, lent az országúton zseblámpa világít, a fény szín- te csak néhány lépés. De fene eszi, legalább tizenöt-húsz perc mire leérünk, a dorongot reg elhagytam, kicsúszott a kezem­ből, s a lendülettől majdnem orra bukom. Fodorgyöpön találkozunk.- Ki lőtt? — Én — mondja Litter Jóska. Özet hozott, nekiáilnak, kizsi­gerelik. Kihúzzuk az asztalt középre, l-onzervek, perzselt szalonna, kolbász kerül elő vacsorához. Két könyékre támaszkodva hát­radőlök a vaságyon, végigné­zem az arcokat, A téesz-agro- nómus dicséri a jó háziszalon- nát és hirtelen szidja a nyári „istencsapóst”, mert a sok eső annyira kilúgozta a földeket, hogy ezt megsínyli a jövő évi termés is. A vadőr Papp József méltatlankodik, hogy a vad­disznót nem izgatja a „szilva- kői", csak megyen neki a kul­túrnövénynek. Kraut Feri bácsi bólint: — Persze, hogy nem. A vegyi védelemnek, „ekánnak", „szil- vakol”-nak nincs hatása a disz­nóra, annál inkább a szarvas­ra. Azt elriasztja. Mindegy, már j októberben megszervezünk egy- j két hajtást, a tél elején pedig I folytatjuk, úgy ahogy tavaly. ( Az „ekán” tulajdonképpen | vékony kenderzsinór, amelyet „szilvakol” nevű erős illatú - ánizsra emlékeztető — vegyszer- I rel itatnak ót. A zsinórral több» ! nyire kukorica-táblákat keríte- | nek be, a szarvasokat valóban I visszariasztja, de a disznót nem. A vadászat nagyszerűséget j csak azok ismerik igazán, akik | gyakorolják. A szüntelen „me­netelés”, cserkészés, izgalom - érdekes módon — úgy fáraszija le az embert, hogy utána mégis felfrissül, szinte kitisztul az agya, szervezete, szíve, mindene. De sok a gond is. A Zengő társa- í ság — negyvenöt tagot foglal magában — területileg, a 26 636 holdjával legnagyobb a megyé­ben. Jelenleg a becsült vadál­lomány: 120 szarvas (szaporu­laton kívüli), 250 őz, 70 vad­disznó, 480 nyúl, 500 fácán. Erre építik fel a kilövési tervet, amelyet az egészséges ivar­arány, az állomány minőségi tisztasága miatt aztán szigorú­an végre kell hajtani. De emel­lett növelni kell a fácánok szá­mát, ezért jövőre Pécsváradon mesterséges fácántenyészetet hoznak létre. Farkas János me­gyei fővadász mondja: — A tervszerű vadgazdálko­dáshoz szakemberekre is szük­ség van. Tavaly elsőként éppen a Zengő Vadásztársaságnál in­dítottunk egy tanfolyamot hu­szonhét fővel. Hivatásos vadá­szokat képezünk ki, akik egy év alatt bőséges ismereteket szereznek majd. A tananyag: cserkészés, ma­gasles-építés, etetők, sózok ki­alakítása, vadászat-rendezés, vadászat-szervezés, állomány­becslés, mesterséges tenyésztés, vad-elbírálás, fegyverismeiet, fegyver-kezelés .. . stb. Az idei tanévre már harminc jelentke­zőt várnak .. A, szigorú közösségi fegyelem, gazdálkodás, állományóvás, szervezettség optikáján keresz­tül ugye mindjárt más a va­dászélet? De hát ezzel együtt szép és izgalmas. Rab Ferenc Állat-mesék l A SZATIR ÉS A VÁNDOR A szatír és gyermekei éppen befejezték az ebédet, mikor a hirtelen zápor elől egy vándor tévedt barlangjukba. Megkínál­ták egy kis maradékkal, amit o hálatelt szívvel fogadott. Gém- beredett ujjait fújoqatta, míg kimerték levesét; aztán c totyo­gó fazékból tányériába mert le­vest fújta. „Mire jó ez?" - kér­dezte tőle a szatír. „Eiöbb ke­zem melengettem, most a levest hűtöm." A vad szatír (elhördült: ..Keress más tanyát, :tt nem kaphat fedelet, ki eqy szájból fúj hideget s meleget!” És hoqy mi ebben az új? Az, hogy alig léoett ki a barlang­iából a vándor, a szatír utána küldte egyik Fiát: Hívja vissza, ad neki szállást s kenyeret, csak azt kéri, hogy ha lön a Nagy Szatír, kívánsága szerint fújjon neki hideget vagy me­leget A FELFUVALKODOTT BÉKA Egy ökröt látott meg a bé­ka, amint a patak partján ivott. Irigyen nézte hatalmas nagy testét: elkezdte felfújni magát, hogy ökörnyi legyen ő is. „Mondd öcsém, sok hiány­zik még?” - kérdezte egy má- sik békától. „Kicsi vagy még mellette!" — így a másik koma. „És most?" - „Még mindig csak akkora vagy, mint egy farkas!" És hogy ebben mi az úi? Az, hogy a béka nem fújta magát tovább. A brekegésre ugyanis felfigyelt az ökör, meglátta a felfuvalkodott békát es való­ban azt hitte róla, hogy farkas. Azóta is félnek a farkasnyira felfuvalkodott békáktól ez ök­rök, mert nem jöttek -á, hogy a vékony bőr mögött nincs más, csak levegő. A PAVATOLLAKKAL ÉKESKEDŐ SZAJKÓ Vedlett a páva. Elhullott tol­láit magára öltötte a szajkó. Ott páváskodott a pávanép kö­zött, míg azok rá nem jöttek, hogy díszes tolla talmi. Kitört a vihar. Az igazi pávák kinevették s álruháját letépve a kapun ki­tették. És hogy mi ebben az új? Az, hogy az igazi pávák között akadt egy hasonló talmi páva, ki éjszaka a szajkónak új tolla­kat adott. Kioktatta, hogyan vi­selkednek a pávák s újdonsült barátját még azonap éjjel be­lopta a szomszéd udvarba az alvó pávák közé. Azóta a két szajkó egymást segíti abban, hogy idegen tolláikban ékeseb­bek legyenek, mint az igazi pá­vák, s ha azok mégis falfedik a szajkók csalását, s egyiket a kapun kívülre teszik, mindjárt szerez neki új tollakat s új ud­vart a másik. A RÓKA MEG A GÓLYA A róka meghívta ebédre a gólyát. A vén ravasz csuoa le­vest tálalt lapos tányérokban s a hosszúcsőrű gólya így éhkop­pon maradt. Részét a róka hab­zsolta fel. Köszönte a gólya a vendéglátást s a rókát kedves nejével együtt vasárnapi ebéd­re invitálta. Gólyáné sütött, fő­zött és a rókát dúsan terített asztal várta. És hoqy mi ebben az íj? Az, hogy gólyóéknól is lapos tányé­rokban tálalták az ételt, mert a róka - a Rét-osztály vezető­je — a gólya főnöke volt. (B.-M.) VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK, SZÖVETKEZETEK I A FŐVÁROSI AUTOTAX! VALLALAT gépkocsikölcsönző szolgálata VIDÉKI BÉRGÉPKOCSI- (VEZETŐ NÉLKÜLI) |j IGÉNYEK KIELÉGÍTÉSÉT VALLAUA. Az igényelt gépkocsi havi és éves időszakra is leköthető. Cím; Budapest, VII., Kertész u. 2,4-28. Telefon: 221-471. Telex: 22-4649, ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom