Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

DUNÁNTÚLI N APIÖ 1972. augusztus 6. Ismerkedünk ä szovjet fiatalok életével Belonyenko Valentyina Koskócsák István Szendzsikov Andisz Á tábor ötödik napján (Tudósítónktól) A szolnoki Tiszaliget mélyén árnyas fák alatt sorakoznak a modern pavilonok, a táborozok szálláshelyei. Hetvenöt szovjet és ugyanannyi magyar lakója van a Szolnokon rendezett szov­jet—magyar barátsági tábor­nak. Szovjetunió különböző tájairól és hazánk valamennyi megyéjéből jöttek a résztvevők. Orosz és magyar szavak röp­ködnek a levegőben, nevetés és „Vaszilij, gyere segíts, mert nem tudom neki megmagyaráz­ni”. A tábor ötödik napján már összemelegedtek a lakók. Fel­oldódott, könnyed a hangulat. Barátság kovácsolódott a fiata­lok között. Akik hétfőn még kí­váncsian, érdeklődőén fürkész­ték egymást, ma már ismerik a másikban az érdekes, értékes embert. Ilyen pedig nem egy van a táborban. Belonyenko Valentyina, a Szovjetunió Legfelső Tanácsá- ,nak küldötte. Fiatal, csinos nő. ^™iSiííisp0rtolt alakján divatos tarka b' • Wúz, világos szoknya. Nehe- “ ’ zen tudom elhinni, hogy a muiikáshétköznapokon overált visel. — Nők a traktoron, nálunk még szokatlan látvány, mi ezt inkább férfi munkának tartjuk. — Nekem természetes — mondja mosolyogva, szemmel láthatóan nem érti csodálko­zásom. — Ott ahol dolgozom, rajtam kívül még öt nő ül traktoron. Számomra mindennapi, hogy ve. zetek, gyerekkorom óta szere­tem a gépeket. Szerényen beszél. Huszonhat­éves, kétgyermekes családanya, jelenleg agrártudományi egye­temre jár, levelező tagozatra. — Ha végzek, leszállók a traktorról, de ha úgy adódik, bármikor vállalom újra. Beszélgetésünket az ebédre hívó csengő szakítja félbe. Az ebédlőből sertéspörkölt illata árad. — Kicsit szokatlan a magyar íz, de nagyon finom — mond­ják, hogy nem udvariasságból, azt bizonyítják az üresen ma­radt tányérok. Néhány magyar fiú áll fel a szomszéd a'ztaltól. Ismerős arcot ; fedezek fel közöttük. Szénfekete haj, nagy beszédes szemek ... Megvan. Csak nem mondasz itt is ver- j set — állítom meg a kérdéssel. Nem jön zavarba. — De igen, ma este lesz a [ tábori ,,Ki mit tud”. Koskócsák Istvánt, a ,,Kj mit tud’’ szegedi elődöntőjén láttuk utoljára, most a tábor lakója a Felső Tiszavidéki Vízügyi Igazga. tóság képviseletében, — Élményt, sok-sok élményt jelent a tábor. Az, hogy a szovjetekkel együtt vagyunk, már nyújt valami érdekesen újat. Baráti kapcsolatok alakul­nak ki, ismerkedünk a szovjet fiatalok életével. Szakmailaq so­kat várok a következő prog­ramtól, Tisza II. vízlépcsőt fog­juk megnézni. Eddig csak az újságokból tudok róla. A társalgóig kísérem, A sarokban már sakk-csaták folynak, beatzenét harsog a rádió. — Mi tetszik a legjobban nálunk? — kérdezem egy jel­legzetes arcú, litván fiatalem­bertől. összehajtja a Pravdát. — Az ifjúság sokoldalú ér­deklődése. Élénk aktivitása és természetesen a magyar lányok. Széleset nevet. — Ha megkérdeznék, hogy hol vannak a legszebb lányok, gondolkodás nélkül felelném, Magyarországon. Csak sokat dohányoznak. Ezt mondj a Szendzsikov Andisz gépészmérnök. Az elmúlt évben csőrendszerek gyártásának au­tomatizálásáért megkapta a Komszomol Lenin-díját. Még négy nap és bezárja kapuit a tábor. Nem túlzás már most kimondani: elérte cél­ját. Egy hét alatt megteltek a jegyzetfüzetek, cirill és latin­betűkkel, a fejekben elraktáro­zódtak az ismeretek, hasznos útmutatásul majd az otthoni munkához. Katona László Az indulás nehézségei a pécsi fe!ü! áró építésénél A szoros kooperáció, a kölcsönös fe’elcssé^crzet kiküszöbölheti az akada.yokat- Valamikor tavasszal arról volt szó, hogy ilyenkot mar megy ' a , tartógerendák gyártá­sa. Mennyit késtek eddia? — Jó egy hónapot. És m-.g mindig nekünk ketyeg az ó'a.- Mikor tudnak indulni? Mi­kor lesz a próbatörés? — Szeptember közepén második felében . . .? — A vála­szokat Lenti József, a H;dépitő Vállalat pécsi építésvezetője fogalmazta meg. S épper ak­kor, amikor a vállalat műszaki vezetőinek jelenlétében a cser­kúti Mezőgazdasáqi Géoiav.íó Vállalat által gyártott sablo­nok műszaki átvétele folyt. A monstrumok szemre kitűnőek, csaknem kifooástalanok. Az ap­rólékos vizsgálatok mást mutat­nak. Mit is? Nem egészen egye­nesek. A belőlük kikerülő ge­rendák egymás mellé helyezve nem lennének olyanok, mint a hajdani inka kőfalak, ahol eav kés pengéje sem fér a kötő­anyag nélküli kövek közé. De itt nem is a szépséaről van szó. Az l-profilú gerendáknak illesz- kedniök kell — ez olyan előírás, amit be kell tartani. Ezért most el kell kezdeni a 30 méteres sablonok egyengetésének ideg­őrlőén hosszadalmas munkáját. Világos, hogy a próbatörésre szánt első gerenda szeptember közepe előtt nem hagyhatja el c padot. De ha csak ez lenne az egyetlen akadály! A Hídépítő Vállalat tulaj­donképpen dolgozhatna már a Rózsa Ferenc utcában a támfalakon, az első pillérek alapozásán, — ha a majdani felüljáró helyén nem lenne még forgalom. Annakidején hírt adtunk róla, hogy július tM-én végleg lezáiják a forga­lom elől a Rózsa Ferenc utcát De közbejött az árvíz, sok em­beri a védekezéshez kellett irányítani. Az egyhetes csúszás objektív akadály volt. Csak­hogy mór a harmadik hét is elteli. A Rózsa Ferenc utca lezáró sónak következő terminusa jú­lius 31-e volt. Ez másért hiú­sult meg. Az ok egy bosszantó kicsi­ség. Másnak nem lehet mon- aani, mint bosszantónak. Ami­kor a lezárás „utolsó simítá­sait" akarták megejteni, akkor jött a vétó a hatóság részéről: nem lehet, mert a Légszesz­gyár utcai sorompónál nincs gyalogos átjáró. A vétó telje­sen érthető. A Légszeszgyár utca forgalma a következő években hihetetlenül megnö­vekszik, a járda nélküli úton I pedig senki sem garaniá'hat- ja a gyalogosok testi épségét A bosszantó csupán az, hogy ennek éppen most kellett ki- I derülnie, holott évek óta szó j van már arról, hogy a fclül- j járóépítés ideje alatt a város | észak—déli irányú forgalmá­nak jelentős része a Légszesz­gyár utcán ár bonyo'ódik. Mi­ért nem leheteti a vasúti gya­logos átjáróról korábban in­tézkedni? A MÁV most kesz'li a labirint-korlát terveit, a hó­nap közepére pedig remélhe­tőleg a korlát állni fog. A il. kerületi tanácshivatal pedig a Légszeszgyár utca nyugati ol­dalán salakos járdát készít. Még egy akadály. Augusz­tus 20-ra kellett volna elké­szülnie a Bolgár Néphadsereg útján a Pécsi víz feletti híd bővítésének. Ez sem lesz meg. Miért? A Pécsi Vízmű még nem váltotta ki azt a nyomó- vezetéket, ami miatt a hídépí­tők nem tudnak továbblépni. Hát csak ennyi! Induláskor éppen elég. Ezek a frissen felmerült problémák egy dologra felhív­ják minden közreműködő fi­gyelmét: egészen szoros koo­perációra van szükség, külön- j ben hasonló akadályok más- I kor, 'későbbi — esetleg na­gyon kritikus — időpontban is felmerülhetnek. H. I A Los Pachungos együttes Pécsett latin-Ameríka népzenéje f/ Én kérem szabályosan közlekedtem és mégis... Mit mondanak a vétlenek? // Az elmúlt félévben megyénk­ben 506 sérüléses, illetve sérü­lés nélküli közúti baleset tör­tént. Ez a szám kisebb, mint az 1971 első félévi - mégis számos feladat vár megoldásra a köz­lekedés biztonságának további javítása érdekében. A balese­tek többsége ugyanis a közle­kedési szabályok megszegésé­ből adódott. Ezt bizonyítják a különböző vizsgálatok, szakértői megállapítások, tanúk vallomá­sai is. Mit mondanak azok, akik szabályosan közlekedtek, betar­tották a KRESZ-t és mégis szen­vedő alanyai voltak a közúti baleseteknek? „NEKEM VOLT ELSŐBBSÉGEM , ÉS MÉGIS ..." — Motorkerékpárral jöttem Pécs felé — mondja V. Ernő. — Amikor a Tolbuhin úti keresz­teződéshez értem láttam, hogy egy személygépkocsi áll az út- I test közepén és irányjelez bal­ra, a Tolbuhin útra akar kanya­rodni. Nekem volt elsőbbsé­gem, nyugodtan haladtam te­hát tovább, annál is inkább, mert amikor a személygépko­csit megpillantottam, az állt. Már csak 10 méterre voltam Kapo!i-em!éS<kiá’fítás Bafatonleüén Tegnap a balatonlellei mű­velődési házban megnyílt az id. Kapoli Antal, Kossuth-díjas fa­ragóművész, a népművészet mestere emlékére megrendezett népművészeti kiállítás A pásztorművészetre, a /lépi díszítőművészetnek erre a sa­játos ágára Herman Ottó hívta fel a figyelmet még a múit szá­zad vénén. Most lassan tizedik éve már, hogy a Népi Ipar­művészeti Tanács, o Somogy menyei Ta'ács V. B., valamint a Ház:,nari és- Néoi Ipái művé­szeti Szövetkezetek Országos Szövetsége kétévenként — id. I Kapoli Antal emlékére — or­szágos faragópályázatot hirdet meg. Ennek az anyagából nyílt meg a leltei kiállítás, amelyen !' 70 kiállító mintegy 350 alkotá­sát — szarukürtöket, dísz-dobo- j zokat és különböző szebbnél szebb fafaragású dísztárgyakat j — mutatják be. A nagydíjat, vagyis a Kapoli- díjat ifj. Nagy István balaton- főkajári faragóművésznek ítél - I ték oda az idei évben. A leilei kiállítás augusztus j végéig tekinthető meg a község középpontjában látható műem- | lék-kastélyban. tőle, amikor az autó elindult és balra kanyarodott. Erősen fé­keztem, de hiába, összeütköz­tünk. Mindezt a Pécsi ll-es számú klinikán mondta el, ahova a ka­rambol után beszállították. Vét­len volt, szabályosan haladt és mégis a kórházba vitt útja . . . A történethez csak annyit: a karambol színhelye az a bizo­nyos bukkanó, ahol már nem egy baleset történt. Az a gép- járművezető, aki Pécs felől a Tolbuhin útra akar kanyarodni, úgyszólván már csak az utolsó pillanatban veszi észre a Pécs felé haladó gépjárművet. Eb­ben a kereszteződésben éppen ezért kell a legnagyobb óva­tossággal behajtani, megadni az elsőbbséget az egyenes irányban haladó gépjárműnek. „A GYALOGOS ITTAS VOLT..." Az első félévi statisztika ar­ról is számot ad, hogy az utób­bi időben mind több baleset történik a gyalogos hibájából. — A 6-os főközlekedési útvo­nalon haladtam a pellérdi út­elágazás irányában személy- gépkocsival — mondja V. Attila.- Már ott voltam az útelága­zásnál, amikor egy férfi lelépett az úttestre és át akart menni a túloldalra. A férfi már fék­távolságon belül volt, megállni nem tudtam . .. Mint kiderült, a gyalogos ittas volt; Én kérem szabályosan közlekedtem és mégis karambol történt, bár nem az én hibámból. Gépjárművezetőkkel beszél­getve elmondják: valóban, az utóbbi időben mintha figyel­metlenebbek lennének a gya­logosok. Nem a kijelölt gya­logátkelőhelyeken mennek át — körültekintés nélkül lépnek le az úttestre, átfutnak az úttes­ten. Kérik a gyalogjárókat: néz­zenek alaposan körül, mielőtt az úttestre lépnek, segítsék ez­zel is a biztonságos közleke­dést. „A GYALOGÁTKELŐHELYEN ÜTÖTTE EL AZ AUTÓ..." Van kérésük a gyalogjárók­nak is: a kijelölt átkelőhelyen adják meg nekik az elsőbbsé­get. — A Szigeti út és a Tüzér ut­ca kereszteződésénél a kijelölt gyalogátkelőhelyen mentem át — mondja V. Henrikné. — Egy Wartburg meg is állt, vezetője intett, hogy mehetek. Közvetlen mögöttem egy kisfiú jött.. . Már láttam, hogy egy Trabant kö­zeledik, de nekem még sike­rült átjutnom, a Trabant viszont elütötte a kisfiút. .. Elemi hibát vétett a Trabant vezetője. Ha látja, hogy a ki­jelölt gyalogátkelőhely előtt áll egy autó, mert gyalogosok mennek át, kötelessége neki is megállni és biztosítani a „zeb­rán” haladók elsőbbségét. A kisfiú is szabályosan ment át és mégis . .. „OTT A TÁBLA ÉS MÉGIS BELÉMHAJT . ..“ Pécsett a Mártírok útja és a Megyeri út kereszteződésénél is súlyos baleset történt. — Személygépkocsival halad­tam Pécsett a Mártírok útján — mondja H. József. — Láttam, hogy egy Skoda jön a Megyeri út felől a kereszteződésbe, de nyugodtan vezettem, nekem van elsőbbségem, a Skodának ott a Stop tábla. Aztán egy pillanat az egész és már csattantunk is . . . Nem adta meg az elsőbb­séget, nem állt meg! Teljesen vétlen vagyok - szerencséd nem sérültem meg. A Skoda vezetője viszont súlyos sérülést szenvedett. Sok-sok első félévi karambol a bizonyíték arra, hogy sajnos azok is balesetet szenvedhet­nek, akik a legkörültekintőbben közlekednek, a KRESZ szabá­lyoknak megfelelően. Mindenki számára örvendetes lenne, ha, a második félév közúti baleseti statisztikája tovább javulna, biztonságosabbá válna a köz­lekedés. Ehhez semmi más nem szükséges, mint a szabályok be­tartása gépjárművezetőnek, gyalogosnak egyaránt, (Garay) A pódium-műfaj leghálásgbb anyagából, a népzene és nép- költészet virágaiból kötött csok­rot a harmadik Tettyei esték kö­zönségének pénteken a buda­pesti Los Pachungos együttes. Ezúttal nem egyéb körülmé­nyek, valóban a zimankós idő­járás kényszerítette zárt néző­térre a hallgatóságot. Az él­mény intenzitása, magas hőfo­ka azonban feledtette azt is, milyen nagyszerű lett volna mindez a tettyei romok szabad­téri környezetében. A vendégszereplő együttes — egy kivételével — fiatal magyar előadóművészek közössége, amit becsületesen meg is mondtak búcsúzóul. A név is ezt takarja: Los Pachungos — paraguai, magyarokkal. Veze­tőjük lose Arzamendia — pa­raguai félvér indián származá­sú — tíz éve él Magyarorszá­gon. Énekes,, zeneszerző és gi­tárművész, a Zeneművészeti Fő­iskolán tanít a spanyol gitár tanszakon hangszeres metodi­kát és szolfézst. Nagyszerű mu­zsikus, akinek néhány év alatt hazája és Latin-Amerika zenei folklórját, annak ezernyi színét, árnyalatát, szinte a megtévesztő teljességig sikerült átadnia az együttes igen tehetséges, kitű­nő zenei érzékű tagjainak. Mű­soruk részben eredeti folklór és népköltészet, más részben fel­dolgozások és a mai latin-ame­rikai líra ötvözete. Lényegét il­letően — Domokos Imre össze­állításában, ismeretadó igény­nyel — keresztmetszetet nyújt Latin-Amerika népzenéjéből, így kaptunk ízelítőt első részé­ben a legősibb indián folklór sajátos, pentaton építkezésű dalaiból, furulya és dobok kísé­retében. A latin-amerikai nép- j zene másik nagy stílusterülete „mexikói blokk”-jukban jelent­kezett. Vagyis, amikor a spa­nyol hódítók népzenei hatása találkozott az őslakók népzené­jével, újabb jellegzetes, gitár­ral kísért, háromszólamú és ref­rénnel visszatérő népdalforma alakult ki, Ez már nálunk sem ismeretlen, sok elemét a mű­zene és a tánczene is átvette. Egyszerű és melegszínű harmó­niák, melódiagazdagság és a dallamvégek jellegzetes, meg- csukló regiszterváltásai jellem­zik ezt a gitárral, dobbal kísért muzsikát. Szeretném kiemelni: elbűvölő stílusismerettel, ragyo­gó muzikalitással és nagyon szép, kulturált énekléssel tolmá­csolta ezeket a dalokat az együttes mindhárom énekese: Jósé Arzamendia, Fejér Zsuzsa és Haraszti István (alias Esteban Parris) — eredeti nyelven, spa­nyolul. A harmadik összetevő, az af­roid vagy „afro-cubano" nép­zene külön blokkot kapott. Ez ugyancsak jellegzetes karakte­rű: erőteljes mulatt hatást hor­doz. Mint ismert, a spanyol hódítók Dél-Amerika északi és keleti részén végezték a legna­gyobb népirtást. Az ember­hiányt afrikai néger rabszolgák­kal pótolták. Az ő jellegzetes néger-spanyol ötvözetű, tüzes rumba, conga stb. ritmusú nép­zenéjük az, amely ma is napo­kon át karneváli dalokra, tán­cokra ihleti Rió százezreit. Itt, ebben a stílusban hallottuk Ar­zamendia megkapó tiltakozó dalát, ahogy ők nevezik „can- zoniera protesta" számát Sza­badságot Angela Davis nek! címmel. Ebben a részben az énekes-gitárosok mellett Delli István kitűnő játékában gyö­nyörködhettünk, aki nemcsak műfordítóként, hanem a tumba- és conga-dobok művészeként is bemutatkozott. Befejezésül a három stílusból keletkezett nép­szerű, örökzöld latin-amerikai slágerösszeállítás hangzott el, a műsor egészéhez méltó színvo­nalon, átütő sikerrel. Az indián és latin-amerikai népköltészet és műköltészet al­kotásai (Octavio Paz, Nicolas Guillen, Pablo Neruda és Cézár Vallejo verseit) Győry Franciska tolmácsolta. (w. e.) Ötjegyű kapcsolási számok Komlón. Megjelent az új baranyai telefonkönyv Az új pécsi telefonközpont át­adásával, a távhívás bevezeté­sével egyidejűleg más hívószá­mok lépnek érvénybe. A válto­zásokat rögzíti az új baranyai telefonkönyv, amely a napokban jelent meg és augusztus 9-től kapható a postahivatalokban. A pécsi előfizetők adatain kí­vül tartalmazza a telefonkönyv a komlói telefonok — július 30- tól érvényes — új, ötjegyű kap­csolási számait is. Közli a ki­advány a Szászvár, Kárász, Ma­gyarszék, Liget és Magyaregreqy környéki előfizetők új számait is, amelyeket azonban csak az év végén vezetnek be. A telefon­könyvben utalás található arra, hogy a Hird és' Vasas posták előfizetői a pécsiek között ke­resendők. Az utalás jelenleg még nem aktuális, mert az említett helyek postai Pécshez csatolására csak 1972 végén kerül sor. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom