Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
TÓTH ISTVÁN: ATRA DIES JANUS PANNONIUS: Apollóhoz, lábfájásakor Bárhol járj: szent Cirrha magos bástyái körül vagy zöld Rhodos ős-hirü falmeredélyei közt, légy Árkádia földjén, íjaddal Maenalában, tiszteld Clarost vagy Lycia templomait, s Délosz csöpp szigetét, amely egykor a tengeren ingott, lakjad a Mennydörgő ünnepi csarnokait: jöjj ide most, szép Orvos, nem-nyirt fürtű fejeddel, jöjj, Paean, akitől kaptuk a gyógytudomónyt! Vedd, kérlek, figyelembe, milyen régóta imádlak, s tömjén-áldozatot mily sokat adtam eléd! Juno, lám, a szülő nők gyámola, mig Liber és a jó Ceres a falusi népre vigyáz kegyesen. Pán meg a gyapjas nyájakat és őrzőiket óvja, Persephone a csodás, mágusi ügyleteket; a pásztort Pales és együtt Vénusz s a közismert szárnyas gyermek a bús, darvadozó szeretőt. Hermes a szépnyelvűknek, Mars a hadrakelőknek támasza, és a szüzek védnöke szűz Diana. Orsóját mig pörgeti Paliasz: az ég tetejéről szemmel tartja a gyors, kelmeszövő kezeket. Mindenik isten övéire néz, és hogyha segítség kell: soha nem fárad jószivük, indulatuk. Phoebus atyám, te se vesd meg hát könnyét tieidnek: esdekléseimet szélbe röpülni ne hagyd! Nem marad el méltó hálám: tömjén-szagos oltár s rajta szalag-cicomás-szarvu, kövér bikatest. Dicséri Perotti Miklóst Verset akartam küldeni — hive — Perottinak egyszer, s könyvem megszólalt, intve eképpen urát: „Gondold meg, hogy e férfi a legjobb elme manapság, s nem kevesebb, mondják, mint aki bármikor élt. Roppantul félek szúrós kritikája hegyétől, hogy csillag, hibajel hinti be majd soraim. Mert ha ilyen nagy költő mégsem vetne el engem, többé Mettius és Quintilius sem ijeszt," CSORBA GYÖZŰ FORDÍTÁSAI 1434, augusztus 29-én született Janus Pannonius Kesincén. Ebből az alkalom- bői közöljük Tóth István Atra dies (Sötét nap) című kisregényének részletét. A Mecseken sétáltam éppen, amikor vad, zúzmarás köd lepett meg. Fuldokolva siettem haza kísérőmmel. Otthon kimosták csupa- vér kendőmet, ingemet. Ledőltem. Fojtott álmomból felvert a szolgám. Pecsétes rendelet a királytól: küldjék katonát külföldi háborújához! Mindenki tudja, aki az Aranybullát ismeri, hogy ez törvényellenes rendelkezés. Erre csak az országgyűlés kötelezheti a főrendeket. De húzzak ujjat a királlyal? Még vártam. Valahogy összeverbuváltam kétszáz főnyi katonát. A király úrnak nem tetszett: kevés a katona, kevés a felszerelés. Rámparan- csolt: szedjek hadi pótadót a jobbágyoktól, és a magam jövedelméből is adjak! Törvénytipró parancs! Kevéske aranyat küldtem o királynak s vártam az eredményt. Jött is az újabb pecsétes írás: ..... püspök úr haladéktalanul egészítse ki a küldött ajándékot a kirótt adó összegére!" Egy másik királyi leirat is mellékelve volt: minden indokolás nélkül megfosztott a király úr szerémi báni méltóságomtól és elvette személynöki stallumomat. Ujjat mertem húzni a királlyal a jog és az igazság nevében! Szembe mertem szállni az önkénnyel, az erőszakkal! így kezdődött.., * A csillagokban meg van írva sorsunk. összetörtén érkeztem Esztergomba. Vége volt a kánikulának, a fáradt égbolt kékjén habfelhők erőlködtek a kiaszott rétek fölé. Elcsodálkoztam a megszépült esztergomi érseki palotán. A remekül berendezett szobák egyikében gyönyörű velencei tükröt pillantottam meg. Belenéztem. Bár ne tettem volna! Ez az o diadalokkal, sikerekkel teli fiatal költő, akit országok csodálnak? Ráncos, gyűrött volt az arcom, zavarosak o szemeim, alig ismertem magamra. A prímási palota legbelső, „titkos” termében már együtt voltak a íőurak és a főpapok. Csak rám vártak. Meg "is kezdődött a sedes, a bizalmas tanácskozás nagybátyám, János érsek elnökletével. — Nyakunkon ismét a török! Már egész Dalmáciát megszállta, be-bo- esap a Száva bal partjára is. Mátyás leváltotta Thuz Jánost, a horvót bánt. Keserűen hullott a panaszszózat Vitéz János szájából. — Mátyás egyesíteni akarja a cseh koronát a magyarral. György király eretnekségbe esett, s a pápa feloldotta híveit az alattvalói engedelmesség álól. Ha Mátyás megszerzi a cseh királyi koronát, s ezzel együtt német választófejedelem lesz, könnyen megszerezheti a német-római császári címet is. — Frigyes meg is ígérte, hogy fiává fogadja, s feleséget is szerez neki. — Igen ám, de Frigyes, mihelyt értesült Mátyás cseh hadjáratáról, megszegte szavát és Ulászlót, ti lengyel király kisebbik fiát ismerte el cseh királynak. — Ellenünk a lengyel, ellenünk a cseh. Frigyes Mátyás ellen lázítja o német választófejedelmeket is. — És a király mégsem mond le makacs terveiről! Továbbra is magas donációkkal halmozza el a Frigyestől ideszökött vagy szándékosan ide szöktetett német főpapokat. — Igen, a szerencsefi: Beckensloer János egri érsek lett. — Máskor minden fontosabb ügyben kikérte tanácsomat a király, most meg sem hallgatott. Annyi körülötte a besúgó, mint a fűszál a réten, És az az átkozott „krétai", Lando pápai legátus a legnagyobb hipokrita valamennyi között. Mit is mond Epimeni- dész? „Krétai mind hazudik, gonosz állal, rest, hasimádó!" Igaz ugyan, hogy Lando nem krétai születésű, de a krétaiak élén áll — nem is annyira papi rangban, mint inkább hazugságban! — Újra itt a török. Boldogemlékezetű János kormányzó úr csak a hozóért küzdött, a haza szabadságát, függetlenségét akarta biztosítani minden áron. Milyen messze esett az alma a fájától! Mathias rex, Corvinus, önző, hiú, dicsőségre vágyik. Idegen koronáért áldozza fel véreinket, mit- sem törődik velünk, királyainktól szerzett ősi jussunkkal, privilégiumainkkal! Vitéz János erei kidagadtak. Még sohasem láttam ennyire felhevülve. Mi változtatni akartunk a helyzeten. Gábor kalocsai érseken és Or- szágh Mihály nádoron kívül senki sem hiányzott a főrendek közül. Valameny- nyien egy véleményen voltunk. Hetvenöt vármegye közül már csak kilenc fizetett adót Mátyásnak, a többi mind megtagadta. — Az országtanács ülésén ott volt Monhaupt János, a szász herceg küldötte is, amikor az ország főrendjeinek a panaszát tolmácsoltam: „Idegen ország érdekében pénzünket költeni, vérünket ontani nem vagyunk hajlandók." Mátyás a kemény szavak hallatára felém indult, s ha nem hátrálok, öklével taglózott volna le. Ö, az alig harminc éves engem az ország első főpapját. Hatvanhárom éves vagyok, de ilyen sértést senkitől sem szenvedtem el még életemben. — Felháborító, hallatlan, imperti- nencia I — Oda a magyar szabadság! — Lábbal tiporja a király az Aranybulla rendelkezéseit, az^ országnak Szent István korától fogva sértetlenül őrzött szabadságát. — Olyan adókat vet ki, amelyeket az országgyűlés nem szavazott meg. Nemcsak a jobbágyok nyakába sózza, hanem bennünket is terhel adókkal. Az adószedők, a harmincadosok, a sótisztek erőszakoskodásait büntetlenül hagyja. — Nemeseket törvényes eljárás mellőzésével elfogat, száműz, jószágaiktól megfosztat. — Talpnyalókkal veteti magát körül, s a nyugati fejedelmekkel akar versengeni hírben, dicsőségben. — Jöttment németeknek osztogatja az egyházi stallumokat, a főispánsá- gokat és várkapitányságokat! — A sziléziai Beckensloer János még meg sem melegedett a váradi püspöki székben, máris egri érsek lett. Váradon pedig utódává a germán Stolcz Miklóst nevezte ki, aki még tanulmányait sem fejezte be a bolognai egyetemen. — Engem, az ország első főpapját, egykori atyai barátját elcsapott a kancellárságtól, s tisztemre ismeretlen új embert, Gábor budai plébánost emelt. — A pécsi püspököt és Thuz Jánost a szlavóniai bánságtól fosztotta meg. — Tőlem önkényesen elvonta a sóbányák jövedelmét. — Engem meg Fogaras várótól fosztott meg ... — Zsoldos katonák garázdálkodnak. Rabolnak, erőszakoskodnak. Megszep- lősítik lányainkat, még a klastromok- ba is betörnek. Vitéz János le akarta csitítani a hangoskodókat. Várta, míg a felkiáltások lassan alábbhagytak. — Való tény — kezdte —, hogy Mátyás király már nem az ország előre- menetelén fáradozik, hanem az ország gazdasági erejének kimerítését és romlását okozza. Nem a törökkel való leszámolás a fő cél, hanem a cseh és a német korona megszerzése. Hogy országunkban a jog és a törvényesség betartassák, az Aranybullában szerzett jogaink sértetlenül fennmaradhassanak, hogy a haza ereje gyarapíttassék, hogy újra boldog Pannóniának nevezzék országunkat, javaslom ,.. — Éljen Kázmér király! Éljen a magyar-lengyel királyság! — Engedtessék meg, hogy ismertessem azt a manifesztumot, amelyet a lengyel királyi udvarból juttattak el hozzám és Mátyáshoz. „Mi Kázmér, Isten kegyelméből Lengyelország királya, Magyarorsrág természetes ura és örököse, fenntartjuk a királyi címet bitorló, zsarnok Mátyással szemben a magyar koronára vonatkozó örökösödési jogainkat, amelyek minket, mivel Zsigmond es Albert királyoktól származunk, megilletnek. E törvényes jogunkat eddig kiskorúságunk miatt nem érvényesíthettük. Most azonban Mátyásnak es párthiveinek a békességet felmondjuk. Neked, te dölyfös, törvénytelen uralkodónak és mindazoknak, akik téged segítenek, de nem az ország nagyjainak és lakosainak, ezennel hadat üzenünk I" — Egyetértünk a nyilatkozattal! Mátyás a trónt valóban jogtalanul fog- Jalta el. Hazánkban a korona örökösödés útján száll az egyik uralkodóról a másikra. Mátyás megválasztását Szilágyi Mihály, nagybátyja fenyegetésekkel csikarta ki a rendektől. Most pedig alattvalóit elnyomva és zsarolva, az országot a végromlás szélére taszítja, s ezzel magát a koronáia méltatlannak bizonyítja. — Kázmér apja Nagy Lajos unó kája, anyja pedig Habsburg Albert magyar király leánya, V. László nővére.- Bátyja, Ulászló lett a cseh király! Háborúzás, vérontás nélkül biztosítani lehetne a cseh és a lengyel szövetséget. * A király seregéből hozzám Nyit- rára átszökött Balázs vitéz ekként mesélte el Lando krétai érsek árulását:- Mátyás király Boroszlóban július végén értesült Landótól az ellene irányuló összeesküvésről. Bár látszott rajta, hogy erősen töpreng a hír valóságán, mégis a riasztó hírre felkiáltott: - Hagyjatok békén ezekkel a schweidnitzi sorházakban keletkezett kósza hírekkel! Corvinus csakhamar megtudta, hogy Rangoni Gábor kalocsai érseken és Országh Mihály nádoron kívül alig maradt főrend az iránta való hűségben. Ekkor ravaszul taktikát választott. Egyszerűen nem vette tudomásul, hogy ellene összeesküvést szőttek. Királyi kegyével tüntette ki mindazokat, akiket börtönbe kellett volna záratnia. Kitüntetéseket, donációkat osztogatott nekik, s szóval sem említette előttük az összeesküvés tényének ismeretét. Közben országgyűlést hirdetett o király Budára, hogy ott újra hangsúlyozza az Aranybulla cikkelyeinek pontos betartását. Mindenki megbízott benne, csak én nem. Átláttam a szitán, a királyi taktikán. Jagelló Kázmér herceg október 2- án tizenkétezer fegyveressel elindult a magyar trón elfoglalására. Lassan haladt előre, mert azt gondolta, hogy a mi embereinknek elég időt kell engednie a csatlakozásra. Október 29- én Sáros vára alá érkezett, s legnagyobb megdöbbenésére csak Rozgo- nyi Rajnáid és a Perényi testvérek várták néhány felvidéki nemes kíséretében. Éppen ezért nem merte ostrom alá venni Kassát, Budához pedig közeledni sem mert. Hatvannál várakozott egy ideig, majd a Cserháton keresztül az Ipoly völgyében Nyitra felé vonult. Amikor értesültem a főrendek gyávaságáról és becstelenségéről, nagyon elómultam. Hisz a helyzet számunkra rendkívül kedvező volt. Mátyás el volt foglalva Csehországban, Krakkóban pedig elérkezettnek látták az időt, hogy a cseh földön szorongatott Mátyást a magyar trónra kiszemelt lengyel királyfi, Jagelló Kázmér fia elvágja a hazai segítségtől.- Súlyos a helyzet! - üzente Mátyás megmaradt kevés hívének. Ha itt maradok, a hazai főurak pártütése el- szakasztja tőlem az anyaországot. Ha meg hazamegyek, cserbenhagynak a cseh főurak. Az elfoglalt városok nem fizetnek adót, elpártolnak. Pácban volt Mátyás, de Kázmér is, mert cserbenhagyták „a jó magyari urak”. Tétován állt idegen földön. Végső szükségben engem bíztak meg Nyitra várának parancsnokságával. Pécsi püspöki székemet odahagyva lóháton tettem meg a hosszú utat Nyitráig. Útközben mindenütt katonákat toboroztattam. Én, aki verset is írtam arról, hogy nem vagyok valami harcias, aki nem szeretem a vérontást, most éjt nappallá téve küzdöttem ügyünk sikeréért. Ha senki sem tart ki esküje meliert, legalább egy álljon sziklaszilárdan, s próbálja meg- zengetni az éget, megmozgatni Ache- ront. Nyitra várában találkoztam a fiatal Kázmér herceggel. Bevallom, csalódást okozott. Félénk, kistermetű emberke volt — a vitézség legcsekélyebb jele nélkül. Nem csoda, hisz alig múlt 12 éves. Serege annál tetszetősebb: 12 000 főből állt. 200 lovasommal csatlakoztam Kázmér seregéhez. Vártuk a többit is. Seregek helyett csak rossz hírek érkeztek. Geréb Péter nem jön, mert visszakapta Fogaras várát, Újlaki Miklós királyi ruhát csináltat, mert a király kegyéből Jajcában Bos- nyákország királyává koronáztatja magát. Amikor híre futott, hogy Mátyás Nyitrához közelít, még az a csekély toborzott sereg is elpártolt, amely Káz- mérral érkezett. Sokan titokban szöktek el, s vagy a király táborába mentek, vagy saját váraikba húzódtak vissza. Én viszont táborozom: költő létemre, s nem remegek, ha gyors paripám száguld és nyilat ont az ellen. Rekedtre csorbult hangon osztom a parancsokat, Vad csatazaj harson, s katonáim páncélos lovakon vágtatnak. Villog a rostély fejükön, mert talpig acél fedi őket a harcban. Itt a csapat töltést emel, másutt árkokat ásnak, éjjel-nappni őrzik a tábort, és négyszöget alkotnak azonnal, ha az ellenség előretör. A két szárny messze előreugrik vad paripákon, az arcéj tömören, zártan várja a parancsot. Hosszú lándzsákkal harcolunk, a kard szörnyű viadalokban ontja a vért... — Ki gondolná, hogy püspök és költő a vársereg vezérej — mondogatták hátam mögött az emberek. A nyitrai vár keletre néző toronyszobájában laktam. Innen könnyen átláthattam a várfalakra. Kemény fadeszkára terített medvebőrön háltam. Reggelenként zsibbadt tagokkal ébredtem, de a katonai fegyelmet nemcsak megköveteltem katonáimtól, de magam is betartottam. Amikor híre járt, hogy Mátyás büntetlenséget biztosít mindazoknak, akik 3 napon belül elhagyják Nyitra várát, titokban sokan megszöktek. A 3 nap leteltével Mátyás o várost ostrom alá fogta. Hosszú lándzsákkal harcoltak, majd kossal törtek utat, odagörgették gyorsan a tornyot. Olyan hosszúcsövű ágyúkból lőttek, amelyeknek öblös torka tüzes köveket lök- dösött ki magából, s bömbölt, mintha veszett villám csapkodna felülről. A földsánc tetején az ágyúk előtt két- két, gyékényből font, földdel teletöm- ködött sánckosár védőpajzsul szolgált a tűzmestereknek. Dörgő ágyúim a bástyákra emeltem, hátha megfélem- lik tőle Mátyás fáradt fekete serege. Az éji sötétben gyakran kitört várnépem, s az ellenség őrhelyeiben jóko-a kárt okozott. Harci kedvünket nem fékezte az északi szél rémes sziszegé- se, sem a zimankós tél kedvölő fagya. Végül a sok-sok kín, az élelem és oz ivóvíz fogyta legyűrte sziklakemény vitézeimet. A szentéletű, vértől irtózó Kázmér herceg Isten ujját látta mindenben. Később tudtam meg, hogy hírvivők útján titkon tárgyalásokba bocsátkozott Mátyással, s sikerült elérnie, hogy késő éjjel eltávozhassák, és sértetlenül visszatérhessen Lengyelországba. Esküvel megerősítve ígérte, hogy soha többé nem hadakozik Mátyás királlyal. December 26-án Kázmér 700 lovassal a várból észak felé kiszökött, s mint mondják, megszakítatlan menetekben Lengyelországba tért vissza. Sorsára hagyta a várőrségét, lengyel seregét és engem - maroknyi csapataimmal, * r E n nem akarok felmelegített leves, kiengesztelt barát lenni! Jól ismer engem Mátyás! Amit egyszer rossznak vallottam, arról nem mondhatom, hogy jó. Nincs királyi hatalmam, nem rendelkezem a fekete sereggel, de a jogtiprás jogtiprás marad, s a „kereszténység legemöerte- lenebb ellenségéből", oki török kézre hagyja országát, nem lesz hirtelen jó pásztor. Én viszont megtartom eskümet: „Az ozmánt üldözni logom kardommal örökké!" Csak az ég ne emeljen gátat e tervem elé. Erre tanít Fiunyadi hős példája. „És amit elkezdtem, hacsak élek nem hagyom abba, Mígnem a tengereken át űzöm a vad törököt." A királyi biztosoknak nem adtam választ. Tudtam, hogy Mátyással nem vehetem fel a harcot, de időre volt szükségem, hogy püspöki székhelyemre visszaérkezhessem, s drága kincseimet, mindennél többre becsült értékes kódexeimet összecsomagolhassam. A Nyitrótól Pécsre vezető úton erősen megfáztam. Kénytelen voltam püspöki palotámban ágyban tölteni néhány napot. Szobám ablakait állandóan zárva tartottam, mert az orvosok szerint az egészségre ártalmas a friss levegő. Azonnal elrendeltem püspöki váram falainak megerősítését. Nem azért, hogy ellenálljak. Ez esztelenség lett volna tőlem, de ki kellett jelölnöm utódomat, társzekerekre, lovakra kellett málháztatnom kincseimet, ki kellett válogatnom megbízható vitézeimet és az útkísérő hajcsárokat. A hideg levegő mindig fullaszt..: Úgy gondoltam, hogy ha a királyi csapatok a 30 nap lejártával Pécs falaihoz érkeznek, pór napig még ellenállhatok. Nem adom meg magam könnyen! Közben üzenetet küldtem Thuz Jánosnak a zágrábi Medve vár- ba: március 25-én várjon Remeténél. A gyenge hogy szállhat szembe az erőssel, még ha igaza van is? Meg- hunyászkodás volna az élet? Mátyás görögtűz-dicsősége előbb-utóbb romlásba viszi az országot. Ahol tapod- ják a szabadságot, ott ellenáll a nép. Az örökké boldog Itália kék ege csábít .,. Nem azért hagyom el hazámat, mert nem szeretem népét. Nem! Nem hiszem, hogy a kései utódok majd szebb verseket írnak, mint én a népek békéjéről, megfáradt pannon népem boldogságáról. Itália, a béke, a szabadság hazája! „Nincs város, hol jobb s békésebb lenne a polgár; Nem marakodnak, tiszteli itt mindenki a törvényt. Még a nemes sem nyúzza, zsarolja gáládul a népet, S föllázadva a nép se kivánja a zsarnok-uralmat, Hajlik a szóra szelíden, amely bölcs és neki kedves S enyhe igáját tűri derék s boldog megadással. Már ezer éve,, hogy itt még mindig szűz a Szabadság, Kényuralom nem törte le durván zsenge erényét." Talán majd egyszer a magyar népre is felragyog a béke és a szabadság boldog sugara! Most is vallom, amit 16 évvel ezelőtt hirdettem: „Az ember mindennél erősebb! ... Az ember lelke hová nem tör! Leigázza óz ész a világot!” Az alkotó munkához, a tudományok, a septem artes liberales továbbfejlődéséhez nemcsak észre, de békére is szükség van. Eljön majd egyszer az az idő, amikor nem egymással harcolnak a földi lakók, hanem „kinzott földünkön újra kivirul a béke!” A i V
