Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

Í972, augusztus Í3. DUNÁNTÚLI NAPltr T1­Tervezik a messzi jövőt így készül az ország 15 éves távlati terve Előtérben a gyártásszakosítás és a kooperáció Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a népgazdaság tervszerű fejlesztéséhez ma már nem elég az éves és az ötéves terv. Ahogy arra a KGST legutóbbi 26. ülése utalt: napjainkban a nemzetközi gazdasági kapcso­latok sem tervezhetők meg több ötéves tervidőszakot fel­ölelő perspektíva nélkül. (Az integrációs program maga is hosszútávra szól.) De az or­szág szakemberellátása, ^ a gazdaság szerkezetének átala­kítása, a területfejlesztés, vagy a településrendezés és a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos tennivalók ugyancsak évtize­dekre szóló feladatok. Sőt azok a dö/itések — például a beru­házások — amelyek ugyan né­hány év alatt megvalósulnak, de funkciójukat több ötéves időszakon át teljesítik, szintén feltételezik a távlatok lehető legpontosabb ismeretét. Azt, hogy milyen irányba és ütem­ben fejlődik a tudomány, a technika egy-egy ága: a leg­fejlettebb műszaki eredmények gyakorlati alkalmazása milyen színvonalon valósulhat meg a tervidőszak egyes periódusai­ban. Új feladatok Vagyis az élet, a szocialista tervgazdálkodás, fejlesztése új feladatokat tűzött napirendre. Mivel a távlati tervezéshez sem hazai, sem külföldi tapasztala­taink nem voltak, ezért sajátos módon kezdtük el a munkát 1968-ban. összesen kilenc tár­sadalmi munkabizottság léte­sült a különböző minisztériu­mok, a társadalmi szervezetek (párt, szakszervezet, MTESZ) a kutató intézetek és tervező iro­dák vezető szakembereinek részvételével. így külön vizsgál­ták és vizsgálják az ipar, az élelmiszer-gazdaság, az építő- és építőanyagipar, a közleke­dés, a külkereskedelem, a mun­kaerő és életszínvonal, a terü­letfejlesztés távlati tervezésé­nek lehetőségeit, feladatait. A közgazdasági munkabizottság az összefüggésekkel, rendsze­rezéssel, a távlati tervezés módszereivel foglalkozik, a konzultatív bizottság pedig a legátfogóbb gazdaságpolitikai stratégiát dolgozza ki. A sokrétű munka utolsó, be­fejező szakaszán dolgoznak je­lenleg. Legelőször a népgaz­daság, az adott ágazat fejlő­désének 20 éves tapasztalatait elemezték a bizottságok, maid ezt követően mintegy két évig tartott a tényleges tervezés. Jelenleg pedig a távlati elkép­zelések a bizottságok munkája végeredményeinek összegezé­sén, egyeztetésén, a különböző ágazatok közötti szerves kap­csolatok megteremtésén, s a párhuzamos munka során to- madt ellentmondások feloldá­sán dolgoznak. A távlati terv végül is több változatban ké­szül, s a párt és kormány majd politikai mérlegelés után vá­lasztja ki a legmegfelelőbb al­ternatívát. Az elképzelések sze­rint 1973 derekára lesz az or­szágnak jóváhagyott 1985-ig szóló távlati terve. Az első be­fejező szakasz utón 1973—75- ben azonban a távlati terve­zést tovább folytatják, érvé­nyességi időtartamát 1990-ig meghosszabbítják. A széles társadalmi erők köz­reműködésével folyó távlati tervezés igen hasznosnak, sok­színűnek bizonyult. Egy-egy bi­Budapestre érkezett a kuwaiti külügyminiszter Péter János külügyminiszter meghívására csütörtökön Bu­dapestre érkezett. Szalah al Ahmed al Dzsóker sejk, Ku­wait állam külügyminisztere és kísérete. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Péter Já­nos külügyminiszter, Szigeti Ká­roly, a Külügyminisztérium cso­portfőnöke, Forró József, ha­zánk Kuwaitban akkreditált nagykövete és Ahmad Ghaith Abdullah, Kuwait állam Buda­pesten akkreditált nagykövete. I zottság különböző részfelada­tainak megoldásában a leg- i jobb szakemberek százai vet- ] tek részt, esetenként bizonyos j témák kutatására intézeti tu- I dós-kollektívák is megbízást kaptak. A bizottságokban szám­talan javaslat, ötlet hangzott el. A résztvevő szakemberek oz általuk képviselt kollektívák ta­pasztalatait, véleményét is tol­mácsolták. Irányelv jellegű távlati tervek A távlati tervezés nemcsak a kidolgozás módszereiben ha­nem jellegében és tartalmában í is különbözik a rövidebb tóv- ] ra szóló cél- és feladatmegha­tározásoktól. Nyilvánvaló, hogy j minél távolabb nézünk, annál I elmosottabbak a részletek, s néha még a, nagy kontúrok rajza sem teljesen éles Az idővel arányosan nő a pontot- • lanság és bizonytalanság koc- j kázata. Ezért a távlati tervek uányelvjellegűek, s a gyakorlat, c. végrehajtás szélesebb ható- ! rok között korrigálhatja azokat, . mint az éves, vagy az ötesz- i tendős elképzeléseket. A távlati i tervezés ezért is folyamatos, az j időszakos lezárásokat követően j „karbantartásra” és „felújítás- j ra” szorul, újból és újból meg­hosszabbítják érvényességi ide­jét. így a távlati tervben vá- j zolt hosszútávú gazdasági fo­lyamatok és célok mindenkor , irányelvként és kiindulópont- j ként szolgálnak az aktuális ötéves tervek készítésénél. A távlati tervezés azért is nélkülözhetetlen, mert nagyobb j a szabadság foka, s követke- j ' zetesebb, merészebb megoldá- | sokat tesz lehetővé. Bár tud- : juk például, hogy a gazdaság elavult szerkezete fékezi fejlő- | désünk ütemét, mégis egy-egy ötéves tervidőszakban keveset j tehetünk annak korszerűsítésé- ! ért. Hoszabb távon viszont le­hetőség nyílik a legkedvezőbb gazdasági szerkezet kialakítá­sára. blasonlóképpen 15 éves tervidőszakra megtervezhetjük az „ideális” fogycsztási mo­dellt, s a nagyarányú életszín­vonal emelést annak figyelem- bevételével valósíthatjuk meg. Persze, a tervezés szabadság- foka hosszútávon sem korlát­lan. Sőt bizonyos értelemben még behatároltabb, mint rövid távon. A gazdaság objektív tör­vényeitől az éves tervnél még eltérhetünk, s rövidebb távon többet oszthatunk el például, mint amennyit megtermeltünk. Hosszabb távon viszont követni kell a gazdasági fejlődés tör­vényeit. Hosszú távon a legnagyobb I gondot a nemzeti jövedelem növelés eddigi átlagos (5.5 százalékos) ütemének fenntar­tása és esetleges növelése okozza. Mindenekelőtt a mun­kaerő források beszűkülése mi­att. Már a következő években, a 70-es évtized derekától a rendkívül alacsony lélekszámú korosztályok állnak munkába, s magas létszámú nyugdíjba vo­nuló korosztályokat váltanak fel. Mivel az egyéb munkaerő- források is mindinkább elapad­nak, a dolgozók szabadideje pedig várhatóan tovább növek- I szik, így a felhasználható ösz- j szes társadalmi munkaidőalap J 1980-ban sem lesz több, mint j 1970-ben volt. S ha a gyorson j fejlődő infrastrukturális ágaza- ' tok növekvő igényeivel is szá- | mólunk, akkor az iparban fog­lalkoztatott létszám és a mun­kaidőalap abszolút csökkenését i is a termelékenység emelésével • kell pótolni. Ezért az élőmun- j ! kával való takarékosság és az . ésszerű eszközgazdálkodás a : jövő gazdasági növekedésének kulcskérdése hazánkban. j Hosszú távon bizonyíthatjuk valóban a szocialista gazdaság fölényét A teimelés növelésének má­sik'nagy korlátja hosszú távon | az elmaradott infrastruktúra, j 1 Mindenekelőtt a közlekedés és ; j a közműhálózat fejlesztése ki- í vánatos. Az életszínvonal eme- | lése, a társadalompolitika De- dig olyan infrastruktúrális fej- j lesztést igényelnek, mint ami- 1 lyen a nagyarányú iakásépi- l tés, az egészségügyi, az okta- í tási, a kollégiumi hálózat stb. bővítése. Máris nyilvánvaló: beruházási lehetőségeink szű­kös volta miatt nem lehet va­lamennyi infrastrukturális igényt rövid időn belül kielégíteni, a feladatok rangsorolásával kell a legcélszerűbb változatot ki­választani. Csupán érzékeltetni kívántuk, hogy a hosszútávú tervezés mi­lyen sokrétű és bonyolult fel­adat. Szó sincs tehát az elmúlt évek fejlődési arányainak és irányának mechanikus jövőhe- vetítéséről. Sőt, némi túlzással azt mondhatnánk, hogy éppen az arány- és irányváltozás, az új kornak és az új követelmé­nyeknek megfelelő optimumok kialakítása, a minőségi ugrás­hoz vezető mennyiségi növeke­dések megtervezése a feladót. E munka során a tervezőknek számítaniuk kell arra, hogy 15—20 év alatt iparágak, szak­mák, tevékenységi területek egész sora szűnik meg, helyü­ket új, ma még legfeljebb ho­mályosan. körvonalazhatók fog­lalják el; termékfajták tízezrei adiák át helyüket a legújab­bak százezreinek; gyors ütem­ben változnak a fogyasztási igények és szokások; nő a sza­badidő; s lesznek területek, ahol az emberek munkaképes évtizedeik alatt — a fejiődes gyorsasága miatt — kétszer, háromszor is szakmát változtat­nak. Jóllehet a gazdasági fej- lettséaben utói kívánjuk érni az előttünk járó tőkés országo­kat, de nem másoljuk gépie­sen példájukat. Mert el akariuk kerülni mindazokat a konflik­tusokat, buktatókat, amelyek az ellentmondásos tőkés fejlődés velejárói. Hosszútávon bizonyít­hatjuk igazán a szocialista gazdaság előnyét, fölényét, magasabbrendűségét. Kovács József Korszerűsítésekkel több milliós exporttöbblet — Tájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban- A KGST-országokkal az utóbbi időben 42 gyártásszako­sítási és 18 kooperációs egyez­ményt írtak alá magyar minisz­tériumok, illetve vállalatok — mondotta csütörtöki sajtótájé­koztatóján Udvardi Sándor kül­kereskedelmi miniszterhelyettes, aki a termelésfejlesztés és a külkereskedelem kapcsolatait elemezte. Különösen jelentősek a Szovjetunióval kötött megál­lapodások, amelyeknek alapján szervezéstechnikai eszközök, komplett laboratóriumok és egyéb fontos korszerű termékek gyártását szakosítjuk, s ennél is nagyobb ielentőségű például a timföld-alumínium-eqyezmény és a Zsiguli-kooperáció. A legtöbb szakosítási és koo­perációs megállapodást a ko­hó- és gépipar írta aló, szám szerint összesen 30-at. A vegy­ipar 22, a mezőgazdaság 6, a könnyűipar 2 szakosítási és koo­perációs megállapodást írt alá más szocialista országbeli part­nerével. Egész sor újabb tárgyalás van folyamatban, amelytől to­vábbi szakosítási és kooperá­ciós megoldások várhatók. Nem szocialista országokkal is egyre erőteljesebben bővítjük terme­lési és piaci együttműködésün­ket, a kooperációt. Eddig csak­nem 220 megállapodás jött lét­re tőkés országok vállalataival, szellemi termékek átvételére vagy közös feilesztési munkák­ra, gyártás- és gyártmánymeg­osztásra, piaci együttműködés­re. Ezek is hatékonyan segítik külkereskedelmünk fokozását. Bár jelentőségük Jóval kisebb, | mint a KGST-országokkal kötött j együttműködési megállapodáso­ké. A Zsiguli-program például egymagában nagyobb külkeres­kedelmi forgalmat tesz lehető- | vé, mint a tőkés vállalatokkal i kötött csaknem 220 kooperációs j megállapodás együttvéve. A kooperáció elmélyítése a { tőkés országokkal mégsem !e- I becsülendő, s kívánatos, hogy | toyább fokozódjék. Ez említésre j méltó eredményeket hozott a többi között a magyar élelmi­szergazdaságban, segítve a ha- : zai ellátás javítását és az ex­port fokozását. Az Állattenyész- J tési Kutató Intézet és az NSZK- | beli lohmann cég kooperáció- j ja például lehetővé teszi, hogy j megfelelő hibridsertés-süldő al- I lomány létrehozásával 1973-Dan minimálisan 200 ezer sonkaser­tést neveljenek. Az élelmiszer­gazdaság 21 kooperációs szer­ződéséből 12 a legutóbbi két évben jött létre. A miniszterhelyettes azt is el­mondta, hogy a kooperáció fo­kozódásával egyre több külföl­di licencet alkalmaznak magyar vállalatok. 1947 és 1967 között, tehát 20 év alatt mindössze 63, 1968 és 1970 között 92, tavaly pedig csaknem 50 külföldi sza­badalmat vásároltunk. Minde­nekelőtt a gépipar él a licen- cek, know-howok vásárlásának lehetőségeivel. A miniszterhelyettes a terme­lés és a külkereskedelem kap­csolatainak egyéb vonatkozásait elemezve rámutatott, hogy az utóbbi tíz év átlagában nemzeti jövedelmünk minden eqy száza­lékos emelkedése a behozatal Sajtótájékoztató Dombóváron és a kivitel másfél százalékoí fokozódásával járt. Anyag- és energiahordozó importunk pe­dig ennél valamivel nagyobb mértékben - 1,6 százalékkal - emelkedett. Az import aránya a legutóbbi években tovább fo­kozódott, az idén azonban már javult külkereskedelmi mérle­günk. A miniszterhelyettes ezután arról szólt, hogy központi fej­lesztési programjaink is nagy segítséget nyújtanak kivitelünk fokozásához. Számítástechnikai eszközökből például a IV. öt­éves terv időszakában 142 mil­lió rubel értékűt szállítunk más országokba. A hosszúlejáratú megállapodások azt is lehetővé teszik, hogy feilődő közúti jár­műiparunk 1975-ben már 9080 autóbuszt exportáljon a szocia­lista országokba. Ez a mennyi­ség mór nagyobb lesz, mint a kibővült Közös Piac országainak jelenlegi együttes autóbuszex- portia. Az alumínium hasznosí­tását célzó fejlesztési progra­munk nyomán az eddiginél jó­val több alumíniumipari kész­terméket, hordókat, szifonokat, ajtó- és ablakkereteket expor­tálhatunk a többi között tőkés országokba is. A textil- és tex­tilruházati ipar rekonstrukciója megteremti annak lehetőségeit, hogy a hazai igények jobb ki­elégítése mellett a ’ szocialista országokba 60—62, a tőkés ál­lamokba pedig 30—37 százalék­kal növeljük termékeinek kivi- telét. Sok esetben egyszerűbb kor­szerűsítésekkel is jelentősen bő­víthető kivitelünk. A Bábolnai Állami Gazdaság iparszerű ku­koricatermesztési rendszerének bevezetésével például mintegy 60 ezer hektárnyi területen hek­táronként 20 mázsás többlet- termelést lehet elérni. Napirenden az őszi vetőmagellátás Baranya önellátó lesz vetőmag tekintetében Nagy cikk lett a gabona­vetőmag, ma mindenki venni akar, mert venni muszáj. Az esős időjárás — Baranya ezzel osztozott a többi dunánMi megye sorsában — nem kímélte a mezőgazdasági üzemek ve­tőmag céljára kijelölt tábláit sem. Pécsre beküldött és a Vs- tőmaqfelügyelőség laborató­riumában levizsgált mag-min­ták 50 százaléka alacsony csí- rázási erélye és egyéb, a szab­ványost el nem érő tulajdonsá­ga miatt alkalmatlannak bi­zonyult az elvetésre. Ma már az a helyzet, hogy a megye üzemeinek csak kb. 20 száza­léka tudja ellátni saját magát vetőmaggal, 80 százalékuk vásárolni kénytelen. Az igé­nyelt mennyiség fantasztikusan nagy, mintegy 1300 vagon s ez csak akkor tűnik még nagyobb­nak, ha tudjuk, hogy más évek­ben — a háromévenkénti vető- magfelújítást alapulvéve — leg­jobb esetben is csak 400—500 vagon őszi kalászos vetőmagot lehetett eladni Baranya megyé­ben. Ilyen előzmények ismereté­ben érdeklődéssel vártuk azt a sajtótájékoztatót, amelyet teg­nap délelőtt tartottak meg há­rom megye részére Dombóvá­ron a Vetőmag Vállalat ve­zetői az őszi ellátásról, a me­gyék igényeinek kielégítéséről. Közismert, hogy az alföldi me­gyéknek, amelyeket megkímélt a csapadékos időjárás, jelen­tős vetőmagkínálatuk van, a költségek szempontjából azon­ban mégsem mindegy, hogy egy megye önellátó, avagy pe­dig távolabbi országrészekből szorul behozatalra. Nos e te­kintetben is megnyugtató volt dr. Katona Jánosnak, a dóm bóvári Vetőmag Vállalat igaz patájának tájékoztatója, aki kijelentette, hogy a vállalat minden mennyiségi igényt kellő fajtaválasztékban ki tud elégí­teni. Tekintettel arra, hogy a három megye közül a megren­delések beküldésében Baranya volt o legfrissebb, itt a legjobb a helyzet is. A megye 98 600 ka- tasztrális holdat kitevő őszi ka­lászos vetési területének 61 százalékát a vállalat látja el fémzárolt II. és III. szaporulati fokú vetőmaggal, ami összesen 969 vagonnak felel meg. A faj­taválaszték aránya a követke­ző: Bezosztája 45 százalék, Auróra 15 százalék, Jubilejnaja 9 százalék, Fertődi 293-as 5 százalék, Rannaja kilenc szá­zalék, Kiszombori 1-es 2 szá­zalék, Kavkáz 6 százalék, Miro- novszkaja 1 százalék és Libel- lula 15 százalék, ami egy jó aránynak mondható és nagy­jából megfelel a három megye, tehát a termőtój igényeinek, s találkozik a termelő üzemek elképzeléseivel is. Alföldi beszállításra csak So­mogy és Tolna megyékben lesz szükség, mintegy 400—500 va- gonnyi mennyiségben, mivel e megyék üzemei tényleges ve­tőmagszükségletüknek csak egy részét rendelték meg idő­ben, s ha később jelentkez­nek a tájkörzeten belül már nem elégíthetők ki az igényeik. A baranyai 1200—1300 vago- nos vetőmag igény — még ná­lunk sem adta be minden üzem a rendelését — jórészét tehát a dombóvári Vetőmag Vállalat fogja kielégíteni. A fennmara­dó mintegy 200—300 vagon ve- tőmanot eoyéb csatornákon - BARANYATERMÉK stb. - ke­resztül biztosították maguknak oz üzemek. Baranyával kap­csolatban csupán az kavart vi­tát - s ez hangot kapott a saj­tótájékoztatón is - hogy ki ve­gye meg a Bolyi Állami Gaz­daságban megtermelt őszi ka­lászos vetőmagot. Boly nem­csak a megye, de az ország egyik legnagyobb vetőmagsza­porító üzeme, akkora mennyi­séget termel, hogy szokványos években két-három megyét is eqvmaga elláthat. Ebben az évben is kb. -BOO vagon és ga­rantáltan jó minőségű fémzá­rolt vetőmagot kínál fel eladás­ra a qazdaság. A Baranya me­gyei Tanács és a két tsz-szö- vetség képviselői nagyon he­lyesen kezdettől azt az állás­pontot képviselik, hogy a Boly­ban megtermelt vetőmag lehe­tőség szerint ne Iggyen kiszál­lítva a megyéből, hisz ez eset­ben valóban más megyékből kéne importálni Baranyába ve­tőmagot. Dombóvár túlzott óva­tossággal csak a tsz-ek által rendelt mennyiséget volt haj­landó Bollyal leszerződni, a gazdaság viszont attól tartva, hogy a végén nem tudja érté­kesíteni az árut, az Állami { Gazdaságok Kereskedelmi Irp- I dójához fordult, hogy a vető­magot az országos forgalomba vonva helyezze el a termést, ahol tudja, főként állami gaz­daságokban. Tehát a forgal­mazó vállalat és az állami gaz­daság közötti szerződéskötési vitákon csaknem meghiúsult Baranya megye vetőmag ön­ellátása. A tegnapi sajtótájé­koztatón azonban a Vetőmag Vállalat vezetői nyomatékoson leszögezték, hogy Baranya igényét megyén belüli készle­tekből elégítik ki és ez meg­nyugtató. Kevésbé mondható megnyugtatónak viszont, hoay | az idő sürget, ezer vagon vető- I maaot kell fémzárolni, és le­szállítani, s ez heteket vesz igénybe — a termelő üzemek | egy része főként pénzügyi, va­lamint egyéb okokból — nem j tudják hol tárolni, hisz még sok j helyen most is aratnak — nem fogadóképes. A tájékoztatón jelenlévő tsz-ek képviselőinek ■ erre az aggályára a vállalat vezetői rámutattak, hogy vető- maq vásárlás céljára a Nem­zeti Bank minden további nél­kül ad rövidleláratú hitelt. Az árvíz- és egyéb betakarítási károkat szenvedett tsz-ekr.él azonban ez nem sokat segít­het. Ezek vetőmagellátása to­vábbra is gond marad. A tájékoztató további 'észé­ben a szerződéses termeltetés helyzetét és lehetőségeit vá­zolták fel. Már folyamatban van az őszi vetésű növények szerződéskötése. Őszi káposz­tarepcéből. bükkönyfélékből, bíborheréből és ősziborsóbál szinte korlátlanok a kötési le­hetősének, jó e növényfélek exportpiaca is.- Rné - i Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt 460 ezer dollár értékű gép, illetve műszer beszerzésé­vel lehetővé tette, hogy a ma­gyar dobozos sonkák számára piacot szerezzünk az Egyesült Államokban. Az említett korsze­rűsítéseket az állam beruházási devizahitelekkel segítette. Udvardi Sándor ezután azzal foglalkozott, hogy hazánk nyers­anyag - és energiahordozó-igé­nye gyorsan emelkedik. A többi szocialista országban ugyanez a helyzet, s szinte valamennyi ország elhalmozza nyersanyag- rendeléssel a SzovjeRtniót. A szovjet nyersanyagkitermelés mindinkább kiterjed olyan terü­letekre, különösen Szibériára, ahol a kitermelés feltételeként előzőleg meg kell teremteni a közlekedési hálózatot, az infra­struktúrát. Az ott található ha­talmas természeti kincsek fel­tárásához indokolt és szükséges a baráti orszáqok összefogása. 1985-ig terjedő nyersanyagigé­nyeink alapján Magyarország is érdekelt ilyen együttműkö­désben. Ide sorolható a közéo- ázsiai kilimbai azbeszt-telepek feltárása, a Kurszk körzetében feltárt hatalmas vasérclelőhe­lyek hasznosítása, továbbá rész­vételünk a cellulóz- és foszfát- termelésben. A szibériai Angara folyó mentén Uszty-llimszk kör­zetében létesülő cellulózqyár- tásban való részvételünk hosz- szabb időre iaen előnyösen oldja meg cellulózellátási gond­jainkat. Perspektivikusan a fejlődő or­szágokból származó nyersanyag és energiahordozó import jelen­tősége is fokozódik. Ezek közül az országok közül Magyaror­szág számára a közel-keleti és oz észak-afrikai államokban mutatkoznak kedvező olajvásár­lási lehetőségek. A legnagyobb nehézség egyelőre az, hogy o szállítás igen költséges. Ezt a problémát azonban részben megoldja maid az Adria kő- olajvezeték, amely Jugoszláviá­ból Magyarországra és Cseh­szlovákiába vezet, s a ten/ek szerint 1975—76-ban már üze- mel. Várhatóan növekszik az észak-afrikai fejlődő országok­ból a foszfátimport is. Hazánk termelési kooperációk és mű­szaki-tudományos együttműkö­dés formájában segíti a fejlődő országok nyersanyagkiter.-nelési problémáinak megoldását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom