Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám

DUNANTOll NAPLÓ

1972. augustlut 17.

Vízbe íúlt vagy megölték?

II. Lajos emlékműve a sombereki elágazásnál

Hol holt meg Lajos király ?

Négyszáz éves kérdések válaszra várnak

Főtisztelendö uraságod, hogy mindaz amit Czetricz annak ideién a király haláláról elmondott, a színi gazság volt, (Ez báró Burgió Antal pápai követ 49. számú levelével is megegyezik.) Mert mikor ahhoz a helyhez közeledtünk s még oda sem értünk, már Czetricz ujjá/al mutatta meg azt a helyet. Odasiettünk s megláttuk egy ló tetemét a mocsárban s mert Czetricz azt hitte, hogy a királyi Felség holtteste is ott van, nem törődve a mocsárral, beugrott az iszapba s ez alatt kereste a királyi holttestet kísérőivel együtt. De nem találta meg, hanem csak a király fegyvereire akadt itt rá. Erre egy kicsit tovább mentünk, találtunk egy élettelen testet, melyben felismertük Őfelsége udvarmesterégöngyölítettük, a Felség testét rája fektettük és tiszta vizzel egészen tisztára mostuk.

Nem akarok hízelegni, de Főtisztelendő Uraságod kegyeskedjék elhinni nekem, hogy sohasem láttam emberi holttestet, mely ennyire épenmaradt volna, ennyire nem lett volna undorító és ijesztő. Mert nem volt a Felség testének legkisebb része sem feloszlóban s nem volt rajta semmiféle seb, még egy tüszúrásnyi sem, csak egy egészen kicsike az ajkán. Mindezt tehát o legnagyobb tisztelettel elvégezve, a királyi holttestet egy tiszta ingbe öltöztettük, melyet én külön erre a célra hoztam el Győrből s aztán abba a koporsóba fektettük, amelyet szintúgy Győrből hoztam magammal. Ezután a jó Isten semég a megbízhatatlan Szerémi Is - mocsaras tónál vagy -mocsárnál jelöli meg a nyúlszigeti apácák cselei birtoka mellett. Bár Burgió és Thurzó a Duna egyik ágáról ir, ami valószínű tévedés, hiszen Sárffy Ferenc leírásában is a patak vagy Du- na-ág szó elő sem fordul, hanem c mocsár megjelölés szerepel. Adatokat kerestem Csele birtokával kapcsolatban, amikor egy 1323-ból származó hatal- maskodási esetben előfordult leírás megvilágította előttem az egykori környezetet.

E pécsváradi konvent levelében a következőket olvashatjuk: .......Mohács a pécsi püspö

ké. Ennek officiálisa Temok Egyed, Temok Péter testvére Chuda Gergely Dénes fia. Miklós, Kescecu fia, András és MoA legpontosabb informátor Czetricz Ulrik, a király kamarása, aki mindvégig II. Lajossal volt és aki 1526. augusztus 31- én Neszmélyen utoléri a Budáról Pozsonyba menekülő királynét és részletesen besiámol a király haláláról. Ugyancsak tőle tudja meg Brodarics István kancellár, Turzó Elek, báró Burgió Antal pápai követ is, akik ezt le is írják később.

Ezek szerint: „ ... a király épen került ki a csatából, melyben vitézül harcolt, lova azonban súlyosan megsebesült. Menekülése közben át akarván a Duna egyik ágán kelni, lovával együtt a vízbe bukott s megfulladt. Aczél István (királyi kamarás) utána ugratott, hogy kiszabadítsa, de ö is odaveszett. Czetricz szerencsésen megmenekült."

Fazio di Savoia nevű velencei kém a következőket mondta tollba 1526. szeptember 17-én: „ .. . a király egy mocsárban lovagolván, lova besüllyedt. Erre elkiáltotta magát: »Segítsetek!« Kísérői levették lováról és egy másikra ültették, amely azonban alig hogy megindult, már is megrekedt a mocsárban. A király újból segítségért kiáltott. Segítettek rajta s egyúttal levették fejéről a sisakot. De alighogy ez megtörtént, Lajos meghalt. Nem lehet tudni, a seb ölte-e meg, amelyet kaphatott, y félelem, avagy a kétségbeesés."

• Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentése II. Lajos holt- feste megtalálásáról Brodarics fstván kancellárhoz és szerémi püspökhöz (1526. október 19-én Győrben kelt e levele).

„ ... A napokban a királyné , őfelsége elküldte hozzám Czetricz Ulrikot és más hű szolgáit egy levelével, melyben megparancsolta nekem, hogy Czet- ricznek, ki boldog emlékezetű legkegyelmesebb urunk, a király Őfelsége holttestének felkeresésére indult, 12 lovast bocsássák rendelkezésére és azokat vele arra a helyre küldjem. Jól lehet, ez a rendkívül fontos ügy Magyarország főuraira tartoznék, de azért én, ahogy azt köteles hűségem parancsolta, nem akartam Őfelsége rendelkezésére csupán házam népét és szolgáimat bocsátani, hanem magam személyesen utaztam el Czetriczczel e feladat teljesítésére. Legyen róla meggyőződve

Még mindig tart

a b!úzvásár

tȃce

MÉLYEN LESZÁLLÍTÓT! ARAK!

A fák alatt jól látszik a valamikori egyik halastó partszegélye

nek, Trpkának holttestét. Ezután még sok holttestet vizsgáltunk meg, de Őfelsége testét nem találtuk meg ezek között. Nem messze ettől a mocsártól végre egy friss sirdombot pillantottunk meg s az alatt - mintegy isteni útmutatásra - a királyi Felség elhantolt holttestét találtuk meg. Odasiettünk valamennyien s Czetricz rögtön elkezdte a földet kezével lekaparni. mi is követtük példáját mindnyájan: s először a lábak feletti részét bontottuk ki a simák. Czetricz megragadta a holttest jobb lábát, gondosan lemosta két kalapnyi vízzel s ekkor felfedezte azt a jegyet, mely Őfelsége jobb lábán volt. Erre hangosan felkiáltott: »Ez itten a király Őfelsége, az én mindig legkegyelmesebb uram holtteste, ez egészen bizonyos!« s térdre borulva, sírva megcsókolta azt. Minthogy így felismertük, kiástuk a testet, először fejét, aztán arcát lemostuk és egészen pontosan felismertük azokról a jegyekről, melyek Őfelsége fogain voltak. Egy gyékény is volt velünk, ezt szétgedelmével útrakeltünk s mindenütt háborittatlanul utaztunk. Midőn Székesfehérvár elé értünk, Czetricz elörelovagolt s a városi bírónak és a többi rendnek előadta, hogy kit hozunk s erre ezek, mint illett, az egész papsággal együtt ünnepies menetben kijöttek a városból, a király koporsója elé. Végül a Felség holttestét bevittük a városba s a prépostság házában (templomában?) egy pajzsra kiterítettük nagy tisztelettel. Felnyitottuk ezután a koporsót, s megmutattuk a város birájának, aki szintén felismerte benne urát, aztán újra bezártuk a koporsót s átadtuk Horváth Mártonnak megőrzés végett."

íme, e nagyon pontos és megbízható, hiteles leírás után is vannak még tisztázatlan kérdések. Például a hely, ahol a király meghalt és holttestét megtalálták október közepén. Erre tudnék választ adni a sokszori helyszíni bejárás, valamint egy 1323-ból származó perirat alapján. A halál helyét, illetve a kiráy holttestének megtalálását a legtöbb forrásmunka —

hács összes lakossága o nyúl- szigeti apáczák Cseley nevű birtokán hatalmaskodást követtek el, amennyiben ez úrnők prokurátorát (meghatalmazottját) Sebereket megverték és azok halastavait elfoglalták."

Ismét, az igen gyakran bejárt, helyszínre siettem. A Csele patak két oldalán, a budapesti országúttól és az itt átvezető hídtól keletre nagy mélyedés, egykori halastó formáját véltem felfedezni. Valóban az volt. E 600 évvel ezelőtt mesterségesen ásott, kör formájú, kb. 60-80 m széles, egykori tóhoz hasonló alakzat! Pontosan a közepén folyik keresztül a Csele patak, mely e volt halastavat táplálta. Halastavakról ír az okirat. Tehát többnek kellett lennie. Sajnos, még csők ezen kívül egynek o körvonalait láthatjuk elmosódva, ugyanis a Csele patak által táplált egykori halastavak nagy részét Csele község maradványaival együtt a Duna már rég elmosta.

(Folytatása jövő csütörtöki számunkban.)

Kiss Béla

Eltűnt pécs-baranyai irodalom

Veresmarti Mihály

A magyar barokk irodalom egyik reprezentatív műfajának, a memoárnak értékes jelentkezése Veresmarti Mihály kéziratban reánk maradt munkája: Megtérése históriája. Ez az 1632-34 táján befejezett mű nemcsak az ellenreformáció ügyét szolgálta, de egyúttal a szerző mély lelki válságának, küzdelmének is kitűnő rajzó, amely hűen tükrözi egy viaskodó ember belső katarzisát Veresmarti Mihály jellegzetes alakja azoknak a hitvitázóknak, akik ebben az időben buzgó írói tevékenységet fejtettek ki a katolikus dogmák védelmére és terjesztésére. E cél érdekében Pázmányt követve főleg a prózai műfajokat művelték és fejlesztették gyakran művészi színvonalra. Ismert, hogy a hitviták hangja menynyire nyers, néha durva volt. Mégis értékesek a róluk készült

| vitairatok, mert bennük a népnyelv sokszínű változatát csodálhatjuk. Az egyik prédikátor például ekként kárpálta ellenfelét: ,,Szitkos nyállal csepegő szájú és csak szárnya-kiszagga- tott szarka módon csörgő prédikátorka."

Mivel a marxista irodalom- történet is kellőképpen méltatja a prédikátor irodalom jeleseit, illő, hogy a baranyai származású Veresmarti Mihállyal is megismerkedjünk.

Veresmarti Mihály a dél-baranyai Veresmarton született, 1572-ben. Irataiban többször nevezi Baranyát hazájának. „Derék kálomistaságban történt volt nemcsak születtem, de nevelkednem és tanulnom is.” í Nagy befolyással volt ró eleI inte a szintén baranyai származású Sztárai Mihály reíor- mátori és irodalmi munkássága, majd később a tolnai főiskola tanára: Debreczeni Borégetö Miklós.

Pár év múltával Debrecenben találjuk már, ahol tanárai: Békési György, Taraczk János és Debreczeni Veresmartí János. Már ekkor vallási tépe- lődései vannak, ennek ellenere gyakran tör ki a katolikusok ellen. Forgách püspök ezért elfogatja és Nyitra várába bör- tönzi be. Veresmarti ettől sem riad meg: „Látod, oly kézzel- lábbal vagyok, hogy kaszára, kapóra vagy kardra, kopjára termöttem inkább, hogysem pennára. Vasat esztendeig, to vább is elpengethetek, vársöpDrávái „Tud

1832-ből

A D. N, július 26-i számában azt irtuk: „Megszűnt áz árveszély ... A védekezésben a legerőteljesebb időszakban mintegy 6000 ember dolgozott... A vízügyi-műszaki károk 15 millió forintot tesznek ki. A mező- gazdasági károk 90—100 millió forint nagyságúak. Az épületekben okozott kár kb. 25—30 millió forint." — De emberéletben nem esett kár!

A Dráva azonban már száz évvel ezelőtt is sok gondot okozott és már akkor is igyekeztek a veszélyeket elhárítani. Az 1832-ben végzett munkálatok — gondatlanságból ugyan — de igen sok emberéletet követeltek. E szomorú eseményről az új- l petrei és vajsziói plébánia krónikája, meg Baranya vármegye közgyűlésének jegyzőkönyve tartalmaz tudósítást.

j Az újpetrei krónika ezeket mondja: „Monoszlónál, a Dráva folyónál 1832. okt. 5-én történt szerencsétlenség: A Dráva lo- lyamágyának szabályozásánál a Baranyából összegyülekezett népet az egyes körjegyzők irányították. A vókányiakat és másokat, mivel előbb fejezték be a nekik kijelölt munkát hazaengedték: ezek szerencsésen elkerülték a veszedelmet. A többieket, akik között ráczpetreiek, kis- kassaiak, (pécs)devecseriek voltak, egy nappal később bocsátották haza övéikhez. Ezek kellő óvatosság nélkül, nagy tömegben rohantak a kompra és azt a kelleténél több személlyel terhelték meg. Hogy a veszély még nagyobb legyen, a szsnt- lőrinczi járásbeliek az előbbiekhez erőszakosan hozzácsatlakoz, va, elvesztették az egyensúlyt és kb. 347 ember elmerült.”

Az 1832. évi novemberi vármegyei közgyűlésen Siskovits József „Első All Ispány Urnák" „Tudosittásából” ezeket jegyezték fel a jegyzőkönyvben: „Pis- kói helyiség táján megrendelt Drávái ált meczések tellyesité- séről, melyben midőn előadja, hogy a Dráva vizének tekervé- nyei miat okozott tetemes károknak eltávoztatása már 1822. évben a királyi Bizottság által szükségesnek talált és ezen Nemes Vár megyének részérül is ollyasnak esmértt által vágások f. e. Julius 2-án tartott kis gyűlésen hozott elhatározásnak következésében végre hajtattak. Egyszersmind fájdalommal a Tettes Rendeket arrul is tudo- sittya, hogy az örömet azon szomorú eset el homálositotta, hogy 142 munkás adózók a hullámokban halált találtak, akik a monoszlói parton ált vezető kompba, talán szülőföldjükhöz való titkos vonzódások ingeréből kelleténél nagyobb számmal rohanván, olly annyira, a rendet fentarlani kívánó megyei hajdúnak és révésznek intéseit, sőt ütéseit semmibe vévén, a Hajdút magukkal a kompba sodorták, néhány népeit intő Sz. Lőrinczi Elöljáróknak pedig, kik a kompot terhelve látván, abbul kiugráltak, azt viszonyozták, hogy eök bátorságba lévén,' vélek ne gondoljanak ... és akkor : annyira megterhelték, hogy a | monoszlói partok mentén egy- J két ölnyi távulságra el sülledt ' és az ijedt nép közül alig mérést, kutatást, egyéb munkát lelvehetek . . ."

1604-ben kiszabadul a fogságból és Komjáton lesz prédikátor. Nejének váratlan halála után azonban hitkételyei miatt lemond komjáti állásáról. Vallási nehézségeit írásba foglalja, felveszi a kapcsolatot Pázmány Péterrel és 1610-ben áttér a katolikus vallásra, és bár előbbi lelkész társai állandóan fenyegetik, bátor szóval száll síkra meggyőződése mellett.

Sok megpróbáltatás után 1615-ben Vágsellyére kerül plébánosnak. Itt találkozik az átutazó Szenczi Molnár Alberttel, de a találkozás kelletlenül végződik. Később pozsonyi kanonokká és bátai apáttá nevezték ki. 1645-ben halt meg valószínűleg pestisben.

Veresmarti Mihály művei: a Tanácskozás, Intő s tanító le- ! vél a bátaiakhoz. valamint a | már említett Megtérése históriája a vallási vonatkozásokon túl eleven emberi mozzanatokI nekedvén meg nyolezvanan, 9 többiek 142 számban, a mint fentebb mondatott: engedetlenségeknek szerencsétlen áldoza- tyai tétettek ... Noha ugyan pedig a Tettes Rendek is azon szerencsétlen esetet, melly a munkának tellyesedése után következett, szivükből fájlalják, noha azoknak sorsán, kik azon szomorú csapás által érdekéltetnek részt vévén, azon egyenként segéteni készek légyének, mivel utána azonban Első V- Ispány Urnák hivatalos Tudós- sittásában le irtt dolog valóságos történetébül világosan kitet- czene, hogy azok szerencsétlen adózók, kik a kompnak lesülle- dése után a hullámok közt éter teket vesztették, önnön engedetlenségeknek áldozattyai levének, innen ezen közgyűlésből más egyébb el nem intéztethe- tik, mint hogy leg főbb Rendszabásoknak következtében, melyek szerint minden nagyobb szerencsétlenségü esetek bejelentettől rendeltetnek, ezen szomorú csapás is a Fő Magasságú Helytartó Tanácshoz, a dolog környállásainak le rajzolásával fel irattasson ...”

A decemberi közgyűlésen a* ügy méq egyszer előkerült, mivel Verőcze megye hivatalosan is értesítette a megyét a szerencsétlenségről. Ebben az átiratban ,,260 megyebeli adózók szerencsétlen elveszéséről" irtok. Most már nem állapítható meg, hogy 142 vagy 247, esetleg 260 volt-e az áldozatok száma. De valószínűleq minden faluban, ahol haza várták a hozzátartozókat, a petreihez hasonló szomorú gyászhangulat ülte meg a szíveket. Újpetréről 20, Pécsdevecserről 2, Kiskossá- ról 7 tizenhat és negyven ért közti férfi és nő pusztult el a Drávában és csupán Plejér Konrád és egy devecseri fiú menekült meg.

„A kocsik, melyeket a Drávánál végzett munkában elfáradtak elé küldtek, üresen tértek vissza. Közülük elsőnek Lohrfink János, a falu felső végén lakó polgár okt. 5-én este 11 órakor érkezett meg. Az idevalósiak, okik már nehezen várták övéiket, a kocsizörgésre az utcára siettek és kérdezték: Kiket hozol és jönnek-e már a többiek is? — ezt válaszolta: senkit sem hozok, mindnyájan a Drávában vannak eltemetve. Ezutána gz egész faluban (különösen mikor a második, harmadik, negyedik kocsi is üresen tért vissza) sirás, orditozás é$ hihetetlen jajveszékelés támadt. Azt lehetett mondani, az egész falu olyan .mint egy síró özvegy és senki se volt, aki megvigasztalhatta volna.' — Másnap hajnalban szülök, testvérek, rokonok csapatostul vonultak arra a szerencsétlen helyre, hogy megkeressék az ott összegyűlt emberek segítségével övéik holttestét és a Kovácsi János vajsziói plébános által külön erre a célra kijelölt és beszentelt temetőben eltemessék."

A további vármegyei jegyzőkönyvekben nem szerepel az ügy és így valószínűleg nern kaptak segítséget a hozzátartozók. Pediq volt olyan az áldozatok közt, aki 5—6 árvát 1* hagyott hátra.

kai, élményekkel telített munkák. Stílusa rendkívül egyszerű, népi jellegű. Párbeszédeket, dramatizált jeleneteket alkot mondanivalója szemléletesebbé tétele érdekében. Előadását gyakran szakítja meg népi mondásokkal, közmondásokkal, így például: Hosszúnyelű kapá.-al nem jó kapálni. A lovat is a gazda szeme hizlalja. A mezőnek is a legzsirosabb ganéja a gazda lába nyoma. Érdekes baranyai népszokást is rögzít: „Hazámban, Baranyában a szőlópásztorok parittyáiból a minemű sárból gömbölygetett öregdiónyi márvánnyal hajigál- va kergetik a madarakat, azt híják galacsinnak."

Művei Veresmartit a barokk széppróza egyik első írójává avatják. Munkássága átmenetet képez az ellenreformáció retorikus-értekező és szépirodalmi alkotásai között.

Dr. Tóth István