Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

6

DUNÁNTÚLI NAPIÖ

1972. jV.'tus 13.

ZIDINA

Kártyától, könyöktől tükrösre fényesedett betonasztalokon zajlik egyszerre két porti is az Ágoston tér dúslombú fái alatt. Még a kibicek is ünneplőben tisztelik meg a szabad szombatot és a „zsugát”, egyikük oldalvást nyújtja ki karját, tenyerét o felhős égnek fordítva. „Valamelyiktek már kiszállhatna, mindjárt esik...!" — mondja aggódva. A föld alatti trafó szellőzőjének két férfi támaszkodik, egymás zakójának szövetét morzsolgatják. — „Jó a színe is, semmi nem látszik meg rajta ..." A pádon korosabb hölgy cukorborsói fejt, talán vasárnapi ebédre.

A Vince utca alsó sarkán lévő nagyon is öreg épületben van egy asztalosműhely, az ajtó zárra. Belesek az ablakon, föltámasztott deszkák, megmunkálás alatt egy ágynemű- tartó féle, néhány szerszám a gyalupadon, hétfőig itt csend lesz.

A Zidi.na tulajdonképpen itt kezdődött valamikor, végig a Vince utcán, majd a gyár fölött balra a Karmelita közön át a Tettye utca, illetve a Vak Bottyán utcának az Ágoston térre torkolló szakaszával körbe zárva.

Pécs egyik legrégibb városrésze ez, afféle óvárosa, amelyet a szemlélő hangulatától függően lehet csodálni is, elmarasztalni is. A családi házak, vagy PIK-házak többségének homlokzatát szépen rendben tartják, feltételezhetően nem kevés anyagi áldozattal. Jó néhánynak lakhatósága is kifogástalan, de a jóég tudja ... a szűk kis ablakok mögött, a földbe süppedt vagy domboknak támaszkodó kis házakban, nem túl lelkes lehet o „köm- fort”-nélküii élet.

A 14. szóm alatt szép sárga, magas-földszintes épület. „Ebben a házban született, nőtt forradalmárrá, a spanyol polgárháború hőse, 1900. november 20.—1937. június 11—22. Huesca Tarr Imre, vöröskatona, a párizsi Szabad Szó és a párizsi Munkás munkatársa, a Francia Kommunista Párt magyar csoportjának vezetőségi tagja . . .” öccsét ismertem, nagy darab férfi volt, talán nyolc esztendeje, hogy taxijába ültem a Széchenyi téren, Uránvárosba, a Tarr Imre utcába vitettem magam, akkor mondta, hogy az Imre .. . Zidina-kör- nyéki gyerek volt. Aztán ez a Tarr, a taxisofőr is hirtelen elment . ..

A macskaköves Vince utca közepén csordogál a „Puturla". j Szinte a szemtelenségig szerény, mert a kifordított kövek, halomnyi hordalékok jelzik, hogy az „erecske” — amely valamikor negyvenhat malmot hajtott — nagy esők idején manapság is úttest szélességben zúdul alá a hegyről kimosva a falak tövét és magával hoz mindent, amit útközben felkapnak a hullámok. Aztán ez a víz nem kíméli a pincéket és „szuterin-lakásokat” sem, pedig ez utóbbiból van itt elég. Vannak más eredetű vizek is, amelyek elég mélyen a föld alatt suhognak, például a 19. számú úgynevezett „tímárház” alatt. Mondják, hogy a hajdani tímár szándékosan építette rá a házát a kis csermelyre, mert a vízre szüksége van a bőr kidolgozásához, hasonlóképpen I nélkülözhetetlen a takács vagy kékfestő szakmában is.

A kesztyűgyár alsó végénél több méteres dorongokkal támasztják meg a hajdani malomfal maradványát, odébb viszont már nincs mit támasztani; jó néhány méteres szakaszon földcsuszamlás történt — a gyári portás, Dollos bácsi szerint V968, vagy talán 1969 nyarán, úgy a déli órákban. Tűzoltók, gyáriak, környékbeliek kétségbeesve estek neki a tör- me'ékhegynek, mert valaki azt mondta, egy nőnek és egy férfinak alatta kell lennie, látták, amint éppen akkor haladtakéi a járdán. Való igaz, hogy két járókelőt majdnem eltemetett az omladék, de valahogy megérezték, hogy indul a domboldal, megugrottak, el is szaladtak az Ágoston tér irányába. Most fönt kétemeletnyi magasságban a hajdani kertnek csak a fele van meg, egészen a szakadék széléig kinyúlnak a sző- lőindók, néhány barackfa sápadt ága és látni egy kis házacska tetőzetét is.

Kétszer több szuperbenzin

— 40 új töítöálíomás

Csúcsforgalom a benzinkutaknál

Felkészülten fogadta az , országutak csúcsforgalmát az AFOR. Felújították, megfiatalították a benzinkutakat és 40 új töltőállomást is üzembe helyeztek. Így az országban mór 430 helyen mérik a benzint.

A 40 új töltőállomást a nagyforgalmú főútvonalak melleit és az idegenforgalmi centrumokban állították fel. Ugyanezeken a helyeken növelték a szuper- benzin kutak számát is. A szakemberek számításai szerint a teil és tavaszi hónapokhoz viszonyítva 60 százalékkal nagyobb lesz a nyári benzinforgalom, meghaladja a tavalyi

fogyasztást is, előreláthatólag 15 százalékkal.

A mennyiségi növekedés mellett a kiszolgálás színvonala is javult. 220 töltőállomáson már fölszerelték a légkompresszort, és árusítják a különböző autóápoló szereket Gondoltak az éjszakai utazókra, s 40-nel bővítették az éjjel-nappal üzemelő benzinkutak számát. Több állomást találnak nyitva az utazók ünnepnapokon, ilyenkor 240 helyen lehet benzint • vásárolni az országban.

Az AFOR idei büszkesége az új balatonvilógosi töltőállomás, amey az ország legkorszerűbb | állomása.

Hát ez a csodálatos az egész zidinai környékben: a természet egyfelől pusztít, s ez ellen az ember úgy veszi fel a küzdelmet, hogy támfalakkal védi meg a csúszástól nemcsak a kerteket, házakat, hanem kisebb utcákat is. Erős vasbeton falakkal. Aztán a természet néha jólelkű is hozzánk, mert — ennek látványától nem tud betelni az ember — a néhány lábnyi kiskerteknek oly dús a növényzete, hogy szinte nevet- hetnékem támad. Itt minden tenyérnyi helynek értéke van, hiszen maga az egész település zsúfolt, az épületek i$ szinte egymásra torlódnak, mintegy „helyet szorítva" a következőnek. így aztán érthető, hogy a függő-kertek tulajdonosai mindent bevetnek, beül- | tetnek, hogy minden energiát, amely csak életet táplálhat, kiszedjenek a hegyoldalból.

Mert ez a föld valamikor átkot és szomorúságot termett. Valamikor? A Mindenszentek temploma a feltevések szerint i 1157-ben épült, 1333-ból már hiteles adatok utalnak a na- * * 1 gyón szép románkori építményre. 1581-ben István papnak a pápához intézett megdöbbentő levelének idézetét olvasom a j bejáratnál. Eképpen ismerteti a pécsi hívők sorsát: .......A törököktől, részben a hitetlen ariánusoktól rendkívül sok kellemetlenséget és üldözést szenvedünk. Miután társaink szétszóródtak vagy gyilkosságnak, illetve megfojtásnak estek áldozatul, templomainkat szétdúlták, oltárainkat lerombolták, egyedül én, István pécsi plébános maradtam itt életben, rűb keresztények méltatlan szolgája. Sokat nélkülözve, a mindennapi kenyérrel is alig ellátva és naponkénti zaklatásnak kitéve ..

Középkorú asszony nyitja az ajtót, nézzek csak körül. Semmihez sem hasonlítható csendesség vesz körül. A jobb- és baloldali hajót — ahogy hírlik — meg kellett osztani az unitáriusok, luteránusok — vagyis a „hitújítók'' és a katolikusok között nem kevés marakodás és harc árán. Ahogy hallom, deszkapalánkot húztak a hajók közé és így tartottak azonos'

időpontban három istentiszteletet.

Leballagok a Tettye utcán, ebből nyílik a Szikla utca és a következő a környék szíve, maga a Zidina utca. Ostobaság, de így igaz, hogy a riportot megelőzően sokaktól érdeklődtem, merre található ez a szép csengésű — bár balkáni szláv nyelven „romokat" jelentő — Zidina? Legtöbbje Ledinával tévesztette össze, de akadt, aki a Rókusdomb irányába mutatott. Nos, ez az az utca. Az elején még viszonylag szé’es, de aztán teljesen elkeskenyedik, ahol már semmiféle járművel haladni nem lehet. Talán emiatt nincs por, sár, korom, a házak homlokzatán is többnyire sértetlen a mész és a festék.

A Domonkos-rendi apácák monostorát maaas kőfal védte a külvilági hívságoktól, de itt volt a temetkezési helyük is. Kék inges férfi áll a Zidina utcába torkolló Domonkos utca végén, ő mondja, itt mindig találni csontokat, aki csak házát toldja, vagy éppen épít valamit az udvarra, kicsit megkaparja a földet és előkerülnek a temetői maradványok.

|

|

I

MegiHetődVe nézek körül, a ház falánál német rendszámú Taunus áll, bentről pohár- és evőeszköz-csengés szűrődik az utcára, megjöttek a rokonok. Az utca történelmi levegőjét megbontja a táskarádió, amelyet kezében lóbál egy tíz év körüli fiúcska. A Zidina 3. alatt lapostetős garázs van felhúzott kapuval, belül a falon körös-körül hazai és külföldi lapokból kivágott női portrék élénkítik a meszelt felületet. A tetőn narancs színű üvegből : mellvéd, afféle napozó, kerti I asztallal, ernyővel. Szombat lé- | vén párosával vagy csoporto- | son a lehető legminibb szoknyás lányok lovagjaikkal igyekeznek a Tettye irányába, talán a vendéglőbe esti táncra, an- dalgásra. Egy esküvői autósor is elindul a Tettye utcán lefele, az utolsó kocsiban láda sörök, tálcán torták és majonézes hi- degtálas-csodák. Az Ó-város, j Pécs meqejtően szépséges „Ta- j bánja" éli mai életét... .

Rab Ferenc

Lakkcipőben a bauxitbányák mélyén

A bouxitbányák réme a víz, j a lelőhelyek csaknem mindegyi- kében a vízbetörés fenyeget, j Különösen érvényes ez a leg- ] gazdagabb bakonyi bányákra, | ahol állandóan attól kellett tartani, hogy egyik percről a másikra nagy mennyiségű víz zúdul a járatokra.

Még a csendes, nyugalmas bányarészeken is állandósult a földalatti „esőzés", amely nyirkos, párás, egészségtelen levegőt és rendkívül kényelmetlen munkakörülményeket jelentett.

A bányászok nehéz gumicsizmában, védőöltözetben végezték a különben is megerőltető földalatti fizikai munkát.

Az idén új korszak kezdődött a bauxitbányák életében. A bakonyi bányák többsége már teljesen szárazon várja dolgozóit, s akár lakkcipőben is lemehetnek a földalatti munkahelyre.

Ez a megváltozott munkakörülmény azoknak a bányaipari szakembereknek, geológusoknak köszönhető, akik az Iza- major II. új bánya feltárása so- | rán kidolgozták azt a rendkívül korszerű és hatékony vízíelení- j tési eljárást, amelyet már az j idén széles körben alkalmaz- I nak.

Az új módszer az első időben I igen sok gondot is okozott, hiszen nemcsak bányákat víztele- j nített, hanem a környező szántóföldeket, sőt kutakat is. Éppen ezért ezt a vizet összegyűjtik és öntözőrendszerekbe, vízvezetékekbe terelik. Így teszi a pusztító bányavíz kulturálttá a környező falvak lakóinak életkörülményeit, sőt bekapcsolják a Balaton-part vízellátásába is. Erre a nagy mennyiségű bányavízre épül a Balaton-part regionális terve is.

Hazánk ioaii történe1 méből

Selyemgyár Pellérden

Ä napilapok a múlt év szeptemberében közölték a hitt, hogy szeptember elsejével o tolnai seiyemgyár beszüntette a hernyó selyem feldolgozását, és érzel Magyarországon leállt a hernyóselyemgyártás. Ezért — most már történelmi okból — vessünk egy pillantást ennek a megszűnt iparnak magyarországi történetére.

A magyar selymet már a honfoglalás előtti időkből ismerték, de annak magyarországi termelése csak későn vette kezdetét. összefügg ez az országnak a török uralom alól való felszabadulásával. 1686 után j erős ütemben megindul az ország benépesítése. Ebben az időben betelepítések és bevándorlások útján igen sok külföldi j érkezett hozzánk nemcsak a j

környező területekről, hanem olasz, francia földről is. Igen I sokan voltak olyanok, akik a töröktői nem háborgatott terű- j letek fejlettebb ipari techniká- | ját ismerték, és ezt most itt igyekeztek meghonosítani.

A felszabadító hadjáratok idejében - 1680 körül — vándorol be Baranyába egy Pas- sardi János Péter nevű olasz kereskedő, ki hamarosan megszerzi magának Pellérd és Arányos birtokát. Ide nagymennyi- ségben hozatott Olaszországból eperíát és selyemhernyót, hogy azt itt meghonosítsa. Kísérlete olyan sikerrel járt, hogy 1690-ben Pellérden már selyemgombolyító és szövetgyártó üzemet indított meg. Ezzel kezdődik a magyarországi selyemtenyésztés és gyártás. Ez a gyártás azonban csak igen

szűk körben volt ismert. Az előállított selyem mennyisége

évenként 2—3 mázsa lehetett. Magáról a peljérdi selyemgyártó üzemről nem sokat tudunk, de a sikert bizonyítja az a tény, hogy Passardi, aki birtokán — Pellérden — a török alatt rom- badőlt templomot helyreállíttatta, papnak és tanítónak fizetést biztosított.. 1709. április 15-i dátummal nemesítvényt és ado- mányos jószáglevelet kapott

I. József királytól. Ez Passardi- nak a pellérdi és arányosi előnevet adja és címerében feher, csüngő gyümölcsöktől terhes eperfákat tüntet fel. Az oklevél az adományozás indokaként többek között ezeket mondja:

„ . . . selyemtenyészetet Magyar- országunkban alapítottál, sze- derfaplántákat Olaszország távoli vidékeiből ugyanazon ot- szágban Baranya vármegyében Pécshez közel fekvő, és dicső emlékű . . . atyánk által kegyel- j meson eladott és. adományo- j zott Pellérd jószágodban gon- j dós ügyességgel és bőkezű költséggel szállítottál és ültet- j tél, és a selyembogaraknak selyemkészítésre alkalmas fajtát elég bő mennyiségben ugyan- | ott gyűjtve . . . Magyaror- I szágunk és birtokaink . . . kényelmének és javának élni és használni igyekeztél."

A Passardi-féle üzem igen jó minőségű árut állított elő. Bi- j zonyítja ezt az o tény,- hogy amikor • 1700-ban gróf ötting vezetésével követség járt a török szultánnál, a szokásos

ajándékok jelentős részét a [ Pellérden gyártott selyemszövet alkotta. A nemesi levél meg is említi Passardi érdemeként, hogy olyan díszes és finom selyemárut állított elő, amely | „semmi különbséget nem szén- j ved a föld bármely részében [ létező kézműzetektől, és azoknál semmiesetre sem alábbva- ló." (Az oklevél egyébként Pas- sardit a császári udvar szabadalmas negotiatorának, kereskedelmi meghatalmazottjának nevezi.)

A selyemtenyésztés, illetve feldolgozás tekintélyes vagyont biztosított Passardinak. Fiai azonban — úgy látszik — már nem örökölték apjuk üzleti szellemét. A továbbiakban igen keveset tudunk erről az üzemről és magáról a családról. János- Pál nevű legidősebb fiát Baranya vármegye 1718. április 18- án alispánná választja. Azonban - feltehetően rosszul gazdálkodik, mert eladósodik, és 1723-ban pellérdi és arányosi birtokát, sőt a pécsi házát is kénytelen eladni. így alispáni tisztségét sem töithetvén be, elköltözik Pécsről A család a nevét közben már Passzárdynok írja. A család utolsó tagja - tudomásom szerint - pellérdi és arányosi Passzárdy János mezei hadbiztos! írnokként halt I meg Budán 1844-ben.

A pellérdi selyemüzem való- j színűleg a birtok eladásával [ 1723-ban szűnt meg.

A pellérdi selyemüzem meg- j szűnése után Baranyában visz- j szaesik a selyemtenyésztés. A j magyarországi selyemgyártás központja ekkor a töröktől 1718- ban felszabaduló Bánság lett. Ott már az akkori gazdaság- politikának megfelelően állami ] feladatként kezelték a selyemtenyésztést olyannyira, hogy az elültetett nagy mennyiségű eperfák védelmét szigorú jogszabályok biztosították. Gróf Mercy Kolozs katonai kormányzó a Bánságba betelepített lakosságának kötelezővé tette, hogy minden család 12 eperfát éltessen és azt gondozza. Mercy távozása után a kamarakor- mányzósóg Fehértemplomban, majd Versecen selyemüzemet állított fel. Ettől kezdve Magyar- ország selyemszűkségletét elsősorban a Bánság látta el, és központja Versec lett.

1768-ban a helytartótanács Eszék székhellyel országos selyemtenyésztési felügyelőséget állított fel, és felhívta az ősz- | szes vármegyét, hogy az itt szervezett iskolába két-két tanult, a nyelvekben is jártas fiatalembert küldjön, akik ott két éven át a szükséges ismereteket elsajátítják. Igen sok vármegye azonban nem engedelmeskedett ennek a felhívásnak, j 1776-ban kezdi meg működését I Pesten az olasz Valero Tamás I selyemszövödéje előbb 150, majd 500 munkással. Ettől j kezdve a magyarországi se- lyémgyártás zömmel Pestre kerül, Baranya pedig az országos versenyben lemarad.

A selyemtenyésztésnek mereven ellenálló vármegyékkel j szemben azonban Baranya már tapasztalta ennek nagy gazda- l

sági hasznát, és így kisebb-na- gyobb sikerrel folytatták a Passardi által megkezdett utat. Az 1800-as évek elején a vármegye tisztviselői között már „selyemtenyésztési felügyelőt" is találunk. A vármegye az utak- szélét eperfával — itteni szó- használat szerint szederfával — ültette be. 1818-ban kb. 6—7 mázsa selymet termelnek, amelyből Sporer Bálint „a horvátországi véghatár selyemfelvigyázója" Pécsett selyemárut készített, üzeme 500 orsóval es 3 szövőszékkel működött. Ez az üzem azonban a tulajdonos betegsége miatt oár év múlva megszűnt.

Az 1830-as években a vármegye Siklóson állított fel egy selyemgombolyító házat, omely a járási főszolgabíró felügyelete alatt állott. Ez kb. 2 mázsa selymet tudott előállítani, selyemszövetté azonban nem tudta feldolgozni. Siklós mellett Gyűdön volt egy kisebb gombolyító üzem, Barthos nevű ügyvéd tulajdona, amelyben ugyancsak kb. 2 mázsa selymet tudtak előállítani. Pécsett a Sporer-féle üzem megszűnése után létrejött a pécsi selyem- tenyésztői társulat, amely Pécs környékén igen sok eperfát ültetett. A pécsiek nemigen akarták megkedvelni a selyembogár tenyésztést, illetve az ezzel együttjáró időszakos, de igen nagy munkát. Pécsen kívül Mohácson is alakult egy selyemtenyésztő egylet, azonban működését hamarosan beszüntette. Az 1830-as évek végén már csak egy Hermann nevű orvos gombolyíttatott selymet évenként 2—3 mázsát.

A selyemtermelés előmozdításában igen nagy munkát végeztek a kor neves vezetői: Széchenyi, Kossuth, Bezerédj, Deák. Kossuth a Pesti Hírlapban propagálja a selyemte- nyésztést, Széchenyi pedig a Pesti Futárban írja, hogy ez az a kérdés, amelyben Kossuthtal mindenben egyetért. Az első jobbágyfelszabadító — Bezerédj István saját birtokán termeltette a selyemgubót. Az eperfák lö- megét ültettette el. A Tolna megyei birtokán telepített egyik falunak is Szedres nevet adla. Deák pedig a selyemgyártás pályaválasztásban tanácsot kér tőle: „Politizálni túl sokan politizálnak Magyarországon, csinálj inkább indusztriát, ezzel többet használsz a hazának!”

Bezerédj István működéseként a magyarországi selyemtenyésztés központja Tolna megye lesz, az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség Szek- szárdon, az ország legnagyobb selyemgyára pedig Tolnán működik majd sokáig. A magyar selyemtenyésztés bölcsője azonban Baranyában ringott, Passardi pellérdi üzemében. Mi baranyaiak büszkék lehetünk erre, és ha a história nem is. írta ezt fel aranybetűkkel, a kevés ipartörténeti emlékünk megbecsülését szolgálná, ha Pellérden egy kis emléktábla jelölné meg a magyar selyemipar megindulását, illetve annak helyét.

Dr. Rajczi Pét#r

VÍZVEZETÉKBE terelik a pusztító vizet