Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
Utijegyzetek az NDK-bói Az első órák, napok természetesen itt is az összehasonlítással tel-nek. összevetjük a dolgokat a hazai tényekkel, adatokkal, s összevetjük azzal a képpel, melyet kialakítottunk, s érzünk magunkban erről a baráti országról. Az első benyomások természetesen a látványosságokkal kapcsolatosak. Az Elba kisebb és sokszorta szennyezettebb, mint gondoltam, oz autóbahn éppen olyan, csak jóval néptelenebb. Drezda fiatalabb, a Zwinger káprázatosabb. a falvak szépsége, rendje pedig egyszerűen felülmúl minden képzeletet. Az árak? Egy üveg egri bikavér 23,60 - forintban! -, egy elektromos hajszárító 156, egy Trabant 34 ezer. A boltok hatalmasak és kqrszerűek, a kirakatok kissé visszafogottok. a választék — különösen a divat- és luxuscikkek esetében —, szolid. A Német Demokratikus Köztársaság déli részén, a valamikori Szászország városaiban, falvaiban tett körutazás után lapozgatom most a jegyzetfüzetet, s miután egy röpke utazás senkit sem jogosít fel arra. hogy csalhatatlannak kikiáltott megállapításokat vessen papírra,1 ezt a néhány megjegyzést fogadja az újságíró szubjektív magánvéleményeként az olvasó. ,,A képtár nyitására várva, mire a kapu kitárult, türelmetlenségemet feledve léptem be ebbe a szentélybe, ahol ámulatom túltett minden elképzelésen. Ez az önmagába visszatérő terem, ahol pompa és tisztaság mellett áhítatos csend honolt, a képek frissen csillogó, ragyogó aranyozású keretei, a fényesre csiszolt padló egyedülálló érzéssel töltöttek el, olyannal, mely isten házában való látogatáskor fogia el az embert, melynek díszei oly sok imádság tárgya - ezt itt azonban a szent művészet nevében állították ki”. - Goethe, az okkor még lipcsei diák, 1768- bon vetette papírra ezeket a lelkesedéstől áthatott szavakat, s ehhez a mai vándor, a mai látoaató se tehet hozzá sokat. A Zwinger Európa egyik legcsodálatosabb barokk épülete, s a benne felhalmozott képek az emberiség felbecsülhetetlen értékű kincsei. Hoqy mit jelent ez a képtár a műélvező ember számára — erről könyvek százai szólnak. . A nagyobb csoportokat idegenvezetők várják és kalauzolják, a kisebb csoportban, vagy magányosan érkezők számára pedig ott az idegenvezető gépek sokasága, melyek nem mások, mint kisméretű magnók. Nyakunkba akasztjuk a táskát, egy gombnyomás, s mintha egyszeriben hazaérkeztünk volna. Megszólal egy halk, kedves női hanq, s páraltanul szép magyarsággal vezetni kezd a termek labirintusában. Angol, lengyel, francia, cseh, román, orosz és spanyol nyelven magyaráznak körülöttünk ezek a halkszavú, hallatlanul szellemes kis gépek, nem túlzás tehát azt mondani, hogy egy kis Európa nco mint nap ez a múzeum. A Rotunda felől, levett sapkával, egy szovjet alezredes jön a kisfiával, mellettünk eqy idős angol házaspár üldögél Guido Rerii Trónoló Máriája előtt, valamivel távolabb szakállas lengyel fiatalok. Az egymásba fonódó mondatok, szavak zűrzavara ellenére szinte kitapinthatónak érzi az ember a csendet. Jó itt. Drezda a Német Demokratikus Köztársaság déli kapuja, a Zwinger pedig a „Hozott- Isten”. Karl-Marx-Stadt. Több mint 300 ezer lakosú város, megye- székhely, egyetemi és gyáripari központ. A megyei lap. a több mint félmillió példányban megjelenő Freie Presse vendégei vagyunk, mely immár 18 éve minden nyáron színes sajtófesztivált rendez olvasói tiszteletére Ervin Mayer, o helyi lapkiadó vállalat igazgatója egyetlen mondatban határozza meg e nem mindennapi rendezvénysorozat célját: ajándék az olvasóknak. Az idei fesztivál július 14-én kezdődött, s 16-án éjfél után ért véget. Karl-Marx-Stadt központi parkjában, egy közel 50 méteres szabadtári színpadon zajlottak a központi események. A mecrtiyitó ünnepségen 10 ezer ember szorongott, s ennél kevesebben ettől kezdve szinte eayetlen óráig sem voltak. Hivatalosan délelőtt 9 órakor kezdődött minden reggel a nonstoo varieté műsor, de nyolc órakor már ezrek ültek a végtelen hosszú padsorokon. Ezrek vesznek ki erre a három napra szabadságot. A családok gyerekestől érkeztek, szatyrokkal, ügyes kis éthordókkal. mert estéiig szinte senki sem haayta el a helyét. Tánczene. fúvószene, népitánc, cirkuszművészet. Három nap alatt 500 ezer emben vett részt az idei Presse Fest rendezvényein Karl-Marx-Stadtban és a közeli Zwickauban. A kétmilliós megyében 1,4 millió belépőjegyet adtak el o szervezők, melyek egyúttal sorsjegyek is voltak. A főnyeremény mind a megyeszékhelyen, mind pedig Zwickauban egy-egy Trabant volt. Trabant... A kocsik 90 százaléka Trabant, illetve Wartburg. E két hazai kocsi uralja a vállalati garázsokat vis: nagyon sok igazgató jár Wartburggal, s nem eqy Trabantot vezet hivatásos, vállalati sofőr. A gépkocsivezető egyébként sokkal, de sokkal kevesebb az NDK-bon, mint a kocsi: mind az üzleti életben, mind a sajtónál. mind pedig a pártapparátusban követelmény a jogosítvány. No, de térjünk vissza a sajtófesztiválhoz, melyhez hasonlóval most mi is próbálkozunk a színész—újságíró rangadók keretében A monstre-rendezvény politikai alapgondolata a népek közötti barátság, előzményei azonban talán egész a középkorig visszanyúlnak, az egykori zsonglőrök, vándorszínészek, akrobaták nagy, nyíltszíni produkcióiig. A magyar- országi rendezvényekhez szokott ember talán el sem hiszi oz ottani hangulatot, méreteket. Három napon át reggeltől éjszakáig egymás mellett ült és tapsolt az igazgató és a munkás, dz idős és a fiatal, a jól kereső műszaki értelmiséai és a kispénzű hivatalnok. De jó lenne, ha végre mi is felfedeznénk a közös szórakozás nagyszerű ízét, örömét! VASÁRNAPI IJÜ MELLÉKLET m Egyik német barátunk azt mondta: az persze nem igaz, hogy mi olyan nagyok vagyunk a szervezésben — zwickaui látogatásunk azonban ennek az ellenkezőiét bizonyította. A város szélén, az egykori mozdony- és vagonjavító üzem ósdi csarnokaiban, alig több mint egy év alatt berendezték az NDK első és Európa egyik legkorszerűbb konténergyárót. A javítóműhely kollektívája 1968- ban kapta meg a megbízatást, s 1969-ben már készen is álltak a mintadarabok. A tervezéstől a kivitelezésig mindent a qyári- műszaki és munkóskol- lektíva végzett. Lakatosok, esztergályosok hordták a betont, cioelték a gépeket. Nézzük hót, miiven is egy német gyár! Az első megállapítás: rendezett, tiszta. A közlekedési utakat műszakonként kétszer is lesöprik, o munkapadra kerülő anvagokat kiadás előtt letisztítják. Az anyagszállítás teljes egészeben gépesített: vagy az örökmozgó szállítópályán, vagy villamos targoncákon érkezik az anyag a munkahelyekre. Felesleaes csellengés nincs, nem is lehet: mindenkinek szűkre szabott feladatköre van. A szervezettség hallatlan fegyelemmel párosul. Azon túl, hogy mindenki ismeri a gyár vagy üzemrész éves, féléves, illetve havi terveit, naponta is pontosan, személyre szólóan meghatározzák a feladatokat, s ezek végrehajtását naponta ellenőrzik. A gyár 3600 dolgozójából 1100 pártcsoportokba tömörülve dolgozik. A pártcsoport az NDK üzemeiben a szó legszorosabb értelmében a termelés motorja, s legalább annyira gazdasági formáció, mint amennyire politikai. Év végi nyereségről abban a formában, ahogy az Magyarországon van, nem beszélhetünk, van azonban év végi prémium, melynek felosztása a munkás- kollektívák önértékelése alapján differenciáltan történik. A legkiválóbb dolgozók népszerűsítésében hallatlanul mesz- szire elmennek az üzemek vezetői, de az se ritka, hogy valaki a szégyentáblára kerül. Ha munkáról van szó - a magyarázkodás itt semmit sem ér. Naponta 30 óriáskonténer készül ebben a gyárban — se mennyiség 80 százalékát exportálják. A minőség tabu. A minőségvédelem a tervezőasztalon kezdődik, mintahogy azt az üzem párttikára elmondotta, a legfontosabb és legfelelős- ségteljesebb munkaszakasznak ugyanis az előkészítés szakaszát tartják. Kifogásolható tervek alapján, felületes előkészítés mellett, hiányos munkafeltételek közepette meddő dolog a munkapadoknál számonkérni a minőséget . . . Egy félmondat erejéig már szó esett a falvakról. A moseli termelőszövetkezet jóvoltából betekintést nyerhettünk ez NDK-beli parasztság életébe is. Mosel aprócska község Karl- Marx-Stadt közelében - egy 800 hektáros tsz központja. Ez a nagyságrend Magyarországon elég ritka, nálunk ennél jóval nagyobbak az üzemek, oz Érchegység dimbes-dombos vidékén azonban a kis egységek bizonyultak életképesebbnek. Gépet persze nem tud venni es fenntartani megfelelő szómban egy ilyen kis gazdaság, kialakultak hát a tsz-ek képfenntartó egyesülései. Moselben például mindössze 3 traktora van a szövetkezetnek — minden más gépet úgy bérel az egyesüléstől. Az átlagéletkor 43 év, a tagság 81 százaléka szakmunkás . . . Egy munkaegység tavaly 14 márkát ért, ami közepes jövedelemszintet jelent az NDK mezőgazdaságában. A tsz gazdasági központja, tehenészete akár egy magyarországi mezőgazdasági telep — a falvak, a lakóházak azonban ösz- szehasonlíthatatlanul szebbek. Minden ház többszintes, minden padlástérben manzárd. A falvak nem terülnek szét, így aztán nem is sárosak. Minden ház városias, minden falu egy kis város, s ez a tény minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy a német parasztfiatalok tömegei nem hagyták el falvai- kot. Ütijegyzetem elején, azt írtam: a Zwinger úgy hatott ránk, mint a jószívvel kimondott „Hozott isten”, nos ho ez így van, akkor velem a falvak nyújtotta élmény mondatja mindenekelőtt: Viszontlátásra, barátaink! Békés Sándor A sajtófesztivál egyik leglátványosabb eseménye a veterán autók találkozója volt. Képünkön a randevúhely, Karl-Marx-Stadt főterén Fotó: Freie Presse Másfél száz éve békében A semlegesség árnyoldalai A Mittelland dombjain, a Jura vonulatain, s az Alpok égbenyúló világában él egy kis ország népe, ahol az emberek három különböző nyelven beszélnek. A svájci kantonok szoros szövetséget alkotnak a háborúktól megtépázott Európa közepén - több mint másfélszáz éve békében. Ahogy a Német Szövetségi Köztársaságból jövet átlépünk a svájci határon, az első városka : Schaffhausen. Miután a fáradt utas a főtér egyik vendéglőjében elfogyasztotta ebédjét, már jobb kedvvel néz körül. Feltűnő, hogy az épület a szokásosnál is jobban karbantartott, külső díszítése frissnek hat, emellett egy emléktábla is felhívja magára a figyelmet. Ezen az áll, hogy oz épületét 1944-ben bombatalálat érte. Vajon miért, vetődik fel a kérdés, hiszen Svájc akkor semleges volt. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy Schaffhau- sen beékelődik a német területbe, s feltehetően ez okozta a „félreértést”. De nemcsak itt találkozni második világháborús emlékekkel: Interlaken, illetve a Jungfrau felé menet is látunk emlékművet, amelyet a második világháború során elesett svájci katonák tiszteletére állítottak. Mint a nemrég nyilvánosságra hozott dokumentumok bizonyítják, Svájc semlegessége a második világháború idejen tulajdonképpen elég vékony szálon fügött. Hiába törekedtek a svájci államférfiak arra, hogy az ország semlegességét minden áron megvédjék, mégis állandóan fenyegetve érezték magukat. Ismeretes, Svájc lakosságának többsége érzelmileg o nyugati szövetségesekhez húzott. Hitlerék nehezen tudták elviselni, hogy Svájc — úgymond - „a szövetséges hatalmak felé semleges". Amikor 1940 derekán Európa nyugati részen megindult a „forró háború", s o németek megkezdték a nyugati országok bombázását, légierejük rendszeresen megsértette Svájc légiterét. Olaszország háborúba lépése és Hitler győztes nyugati villámháborúja után a svájciak joggal félhettek attól, hogy a németek nem állnak meg határaiknál. A svájci fegyveres erők főparancsnoka titkos londoni látogatása alkalmával biztosította a brit kormányt, hogy egy esetleges német támadás esetén a svájciak ellenállnak e* ehhez támogatásukat kérte. nP A Downing Streeten — a Hitler villámháborúja utáni helyzetet mérlegelve — úgy döntött a kabinet, hogy szükségük van Svájcra, erre az Európa közepén elterülő kis „szigetre”, mert a királyi légierő gépei az észak-olaszországi célpontokat a leggyorsabban Svájc légterének átrepülésével érhetik el. Persze, annak idején ebből is nem kevés bonyodalom származott. Svájc semlegessége azért is érdekében állt az egymással szemben álló imperialista hatalmaknak, mert a nemzetközi monopoltöke képviselői itt viszonylag zavartalanul érintkezhettek, folytathatták üzleti tárgyalásaikat és a kereskedelmet. A náci nagyságok a semleges Svájc bankjainak trezorjaiban helyezhették el összerabolt vagyonukat. Eközben Svájc gazdagodott. Virágzott a külkereskedelem, nagy tempóban nőtt az ipari termelés, s ennek következményeként a nemzeti jövedelem, miközben Európa vérzett és elszegényedett. Svájc magas életnívója mögött tehát nemcsak a nép szorgalmas és okos munkáját kell látnunk; hozzájárult ehhez szerencsés sorsa, a nemzetközi kereskedelmi és pénzvilágban betöltött fontos szerepe is. Vendégmunkások a Bellevue Platzon Zürich vasárnap délután. Az utcákon csoportokba vetődve szerényen öltözött férfiak sétálnak, s keleti nyelveken beszélnek. A tóhoz menet a Bellevue Platzon, a villamos megállóban, — amely bizonyos mértékig hasonlít a mai budapesti Móricz Zsigmond körterünkhöz — mást sem hall az ember, mint olasz szót. Ez az olaszok, helyesebben az olasz vendégmunkások találkozó helye. A főpályaudvar hatalmas aluljáró rendszere a törökök, görögök, irániak és mások gyülekező helye: annyian vannak, hogy szinte lépni sem lehet tőlük. Az étteremben a pincérek és a konyhai segédszemélyzet, a szállodákban a londinerek nagyrésze külföldi; az iparban, az építkezéseknél, az út- és vasútépítésnél, valamint a köz- tisztaságnál a nehéz munkát svájci nem vállalja, az ilyen munkát vendégmunkásokkal végeztetik. Az országban hozzávetőlegesen egymillió vendégmunkás dolgozik. A Svájcban ideiglenesen tartózkodó külföldi munkásokat három kategóriába sorolják: akik évekig folyamatosan az országban dolgoznak, azok a vendégmunkások; akik öt egymást követő évben legalább 45 hónapot töltenek el az országban, az idénymunkások, míg a harmadik kategóriába azok tartoznak, akik Francia-, illetve Olaszországból naponta, vagy hetenként járnak át dolgozni Svájcba. A vendégmunkásokkal szembeni diszkrimináció már gz országba való belépéssel kezdődik, amikor a bevándorló az idegeneket ellenőrző rendőrséggel talália magát szemben, A külföldieket egész jelentéktelen jogsértés miatt is kiutasítják, anélkül, hogy fellebbezési lehetőségük lenne. Gyakoriak az üzemi balesetek, s az áldozatok aránv*alanul nagy mértékben a külföldiek közül kerülnek ki. Az idegen munkaerőnek alacsonyabb a munkabére, hogy a hátrányos megkülönböztetésre csak ezt a néhány példát említsük . . . Az igazán bonyolult problémák akkor kezdődnek, ha a vendégmunkás felesége és gyermekei — bizonyos évek elteltével — megérkeztek, s a lakás is megvan. A gyerekeknek bölcsőde, óvoda és iskola kell. A svájciak sok helyen azt mondják, a bölcsődék és óvodák az ő gyermekeik számára sem elegendőek. Ez az érv aztán nemegyszer vádaskodássá fajul a külföldiekkel szemben, akiknek gyermekei — úgymond — elfoglalják a svájciak helyét. Azok, akik Svájctól mo állampolgárságot kérnek, bonyolult és legtöbbször kilátástalan helyzetbe kerülnek. Az állampolgársági kérdések az egyes kantonok hatáskörébe tartoznak. A legalapvetőbb feltétel a 10 évi egyhelybenlakás az illető kantonban. De ez mégsem jelenti automatikusan o sváici állampolgárságot. Kihirdetik például a kérelmező nevét, s az állampolgárságot kérelmezővel szemben bárki kifogással élhet. Az állampolgárság elnyeréséért vizsgázni kel! történelemből, illetve a zürichi kantonban például sválci-német nyelvvizsga is van Persze, ha jelentős vagyonnal rendelkező személy kér állampolgárságot, az más, akkor azonnal egyszerűsödnek a feltételek. Az ultra-nacionalisták ma Is folytatják akcióikat, hogy a vendég- és idénymunkások szá- jelentősen csökkentsék. Az idegengyűlölet a faji megkülönböztetés alantas eszközeivel Is szítani próbálják. A Svájcban tartózkodó egymillió vendégmunkás ellen irányuló ultra-nacionalista kampány oda vezetett, hogy lelassult a vendégmunkások be- áramlá.sa. Az iparfejlesztés, a konjunktúra viszont további idegen munkaerőket igényel: a vendégmunkások nélkül megbomlana Svájc gazdasági egyensúlya, ami nyilván hatással lenne á svájciak életszínvonalának alakulására. Soros Béla k Háb'vi" emlékmű a svájci Alpokban
