Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
Ara: SO fittét Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXIX.évfolyam,ns.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972.íúiíus27^csütörtök Honfitársi aggodalmak H ol vagyunk már attól, hogy izgatottan lessük: vajon mit szólnak hozzá? Illetőleg hoz* zónk. Mármint a hazalátogatók, vagyis azok a magyarok, akiket kezdetben disszidensnek neveztünk, s csak később lettek belőlük honfitársak. S igaz ugyan, hogy ők vétettek kisebb-na- gyobb mértékben ellenünk, tehát csak megbocsátás után nyertek bebocsátást, de hát azért mégis tartottunk tőlük. Az igaz persze, hogy ők is tőlünk. Hazajöttek, ki előbb, ki később, mert az emberek nem egyforma bátrak. S nagyon örültünk, amikor azt mondták; nem is hitték volna, hogy ilyen bátran lehet jönni. S aztán bátran mondták a magukét. Hogy ez nincs nálunk, meg az nincs nálunk. Meg ha nekik itt kellene élni, akkor nem tudnának élni. Mert igaz ugyan, hogy odakint dolgozni kell, de érdemes is. Van hűtő- szekrény, televízió, mosógép, még autó is, bár csak részletre. És panaszkodtak is persze. Arra, hogy milyen nehéz parkolóhelyet találni odakint a kocsijuknak. Nálunk simán találtak, odaálltak az autóval, ahová akartak. S oda is mentek. Megdicsértek bennünket érte. S megígérték, hogy majd a használt kocsit el fogják küldeni. El is küldték. Támadt is kalamajka az autószervizekben, meg a bíróságokon. A sok száz fajta „leprát” rendkívül nehéz volt kipofozni, az ajándék azonban mégsem volt annyira ajándék, hogy ne lett volna sok esetben forintkiajánlás mögötte. S aztán újra jöttek ugyanazok, sőt mások is. Barátságosan megveregették a vállunkat, megdicsérték a Nagykörút világítását, s magyarázták, hogy Floridában mennyivel több szálloda van, mint a Balatonon. Ekkor már kaptunk szemrehányásokat is a nem kielégítő munkatempó miatt, néha kemény bírálatot, mert a megvásárolt holmikat az üzletben nem csomagolták be. Hoztak ajándékba sok mindent, például olyan csodálatos műanyag mosogatórongyot, amit ha reggel benedvesítünk, estig nedves marad. Orkánkabátot is hoztak, de azért már pénzt kértek. S mi megvásároltunk mindent, amit hajlandók voltak eladni. Közben politikai vitákba is keveredtünk: szerintük nem magyar a magyar, ha nincs halászat és vadászat. Később aztán lett nálunk halászat és vadászat is, s a hazalátogatók egyre kevesebbet kezdtek politizálni. Mert rájöttek, hiába dicsérték nekünk új hazájukat, mi egyre inkább elégedettek lehettünk a mi régi országunkkal. Ez is épült, az is épült, egyre több lett a szálloda, a hazalátogatók megszállhattak volna már ott, de szívesebben vették, ha valamelyik rokon hívta meg őket - a lakásába. A költségek miatt. S kezdték magyarázni, hogy a munka odakint is munka, a pénz odakint is pénz. Nem költi az ember feleslegesen, ha nem muszáj. Mert igaz ugyan, hogy jól megy nekik, de azért egyikük sem Rockefeller. S most, akik jönnek, ismét aggódnak. Már nem hoznak magukkal az égvilágon semmit, nincs sem golyóstoll, sem nylon ing a csomagokban, s különben is, a poggyászt nem érdemes messziről cipelni... Egyébként pedig már nem azt magyarázzák, hogy hogyan van náluk, hanem őszintén érdeklődnek, hogy miként van nálunk. Igaz, nem tökéletesen értenek mindent, de hát ezt nem is lehet zokon venni tőlük. Mert tegyük a kezünket a szivünkre: sokszor mi sem értjük tökéletesen. S csak legyintenek, amikor az ár(Folytatás a 2. oldalon.) Az ipar; a tudomány és az oktatás nagy nyereségére Á Bolyi Állami Gazdaság befejezte az aratást 6500 hold gabonát takarítottak be Felavatták a Műszaki Főiskola számítóközpontját A 30 millió forintos program felénél tartanak Végre egy jó aratási hír Baranyában. Tegnap, július 25-én szerdán a megye legnagyobb gabonatermelő üzeme, a Bolyi Állami Gazdaság 6465 holden befejezte az idei gabona betakarítást. Ezenkívül learatták és elcsépelték 1000 hold repce, valamint 1500 hold borsó termesét. A bolyiak tehát összesen 9 ezer holdon birkóztak meg az igen szeszélyes és rossz időjárási viszonyok között a nyári betakarítással. Ez az eredmény az idén szép sikernek számít és egyben azt is jelzi, hogy a bolyiak jól gazdálkodtak a rendelkezésre álló idővel, s kitűnően megszervezték a munkát. A gazdaságnak 46 kombájnja van. Ezek kiszolgálását a szokásosnál több, 150 ember végezte. Az aratás kezdetén a gazdaság közvetlenül Mohácsra, a dunai uszályokra szállította a búzát. Amikor azonban beköszöntött az esőzés, attól kezdve teljes kapacitással működnek a gazdaság szárítóüzemei. Búzát szárít a bolyi vasútállomás mellett lévő hibridüzem, de beindították a Sátorhelyen épült új terményszárítót is, noha a sertéstelepet, amihez ez épült, majd csak augusztus 20- án adják át. A terméshozamuk is jó, bár a gazdaság nagy területen foglalkozik búzavetőmag szaporítással is, ennek tisztítása, fémzárolása még csak most van folyamatban, a learatott búza terméseit holdanként 24 mázsára becsülik, ami nagyjából megfelel az előző három ev átlagának. Ez hektáronként 42 mázsa volt, az idei termés viszont 41,7 mázsa hektáronként, legalább is az árugabonánál. A mohácsi járás termelőszövetkezetei még aratnak, a járásban betakarításra vár még a búza 35 százaléka. Tovább nehezíti helyzetüket a keddi mohácsi felhőszakadás, amelyet szerdán délelőtt újabb hatalmas eső tetézett meg. Az aratás tehát most szünetel, s ha újra megindulhat, az eddiginél is nagyobb gépi és emberi erőket kell „bevetni" a még kinn lévő termés megmentéséért. A termelőszövetkezetek a Bolyi Állami Gazdasághoz fordultak segítségért, melyet a gazdaság szerdán közvetlen az aratás befejeztével fel is ajánlott. A kombájnok egy része javításra szorul ugyan, a nagy igénybevétel miatt, de az üzemképes kombájnjait a gazdaság felajánlotta a környező tsz-ek, a bolyi Kossuth, a babarci Béke, a bor- jádi Üj Élet megsegítésére, illetve azoknak a csak ezután jelentkező termelőszövetkezeteknek, akik a gépeket igénybe kívánják venni. Szinte ipari munka... Még két éve sincs, hogy megalakult a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola, s máris továbbfejlődésének egyik jelentős állomásához érkezett: tegnap a déli órákban ünnepélyesen felavatták és üzembehelyezték a főiskola számítóközpontját. A központ avatásán — a főiskola könyvtártermében — megjelent dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, dr. Nagy József és Bocz József, a Megyei Pártbizottság titkárai, Szentirányi József, a Pécsi Városi Pártbizottság titkára, Wieder Béla, Pécs megyei város tanácselnöke. Juhász Jenő, a főiskola főigazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd Kövesdi Endre, a főiskola építőipari karának igazgatója tartott tájékoztatót a számítóközpont létrejöttének körülményeiről. Kettős cél A számítóközpont megvalósításában két fontos tényező játszott közre. Egyik a kormány célkitűzése a számítástechnikai kultúra magyarországi elterjesztésére, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium a felsőoktatási intézmények oktatási bázisainak megteremtésével segít elő. A másik az ipar — ebben az esetben az építőipar — törekvése, hogy feladatait számítógépek alkalmazásával egyre szélesedő hálózatban oldja meg. E két cél találkozása teremtette meg azt a gondolatot, hogy a főiskola az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó Építésgazdasági és Szervezési Intézettel közösen létesítsen számítóközpontot, az együttes használatból fakadó kölcsönös előnyök alapján. Ez a megoldás a rendelkezésre álló anyagi erőforrások jobb kihasználását eredményezte, de egyúttal példázta azt a helyes törekvést is, amely az oktatás és a gyakorlat kapcsolatát kívánja elmélyíteni. Nemcsak a maguk igényeire A számítóközpont üzemidejének a felét az ÉGSZI, a másik felét — oktató és tudományos kutatási tevékenységének szolgálatára — a főiskola köti le. Ezen belül kielégítik a pécsi felsőoktatási intézmények számítástechnikai igényeit is. Ezek az intézmények a tervek szerint perifériájukkal (a számítógépet kiegészítő egységekkel) kábeles kapcsolatot létesítenek a főiskola számítógépével. A főiskolán a számítástechnikai oktatást már egy éve bevezették, de számítógép hiányában mindez kissé elvont maradt és az alapismeretek biztosítására korlátozódott. Az új lehetőségekkel a gyakorlat is megvalósul, és a szaktárgyaknál jelentkező feladatok gépi megoldásával az alkalmazás példáit is biztosítani tudják. Hogy a számítógép üzembeállítása ne érje őket váratlanul, a tanszékeken már korábban élénk előkészítő munka folyt. Több, az oktatással összefüggő műszaki kérdést dolgoztak fel, melyeknek gépi programja várhatóan néhány hónapon belül elkészül. Ezen túlmenően is egyre növekszik azoknak a témáknak a száma, amelyeket a számítógép segítségével kívánnak megoldani. A pécsiek lelkesedése A főiskola számítógépe EMG 830—20-as típusú — magyar gyártmány. Tartozékaival együtt csak kezdeti kiépítésnek tekinthető. Teljes kifejlesztésének — ez körülbelül 30 millió forintba kerül — jelenleg a felénél tartanak. A tervek szerint a főiskola műszaki profiljának ,megfelelő feladatokhoz szükséges további egységeket szereznek be és illesztenek a géphez, s további lépéseket tesznek a személyi feltételek, a megfelelő szakembergárda biztosítására. Kövesdi Endre igazgató tájékoztatója után dr. Polinszky Károly és dr. Szabó János megjutalmazta a főiskola és az ÉGSZI azon szakembereit, akik a számítóközpont létrehozásában érdemeket szereztek. A központ igen rövid idő alatt készült el, a gondolattól az üzemkész állapotig mindössze egy év telt el. A helyiségeket — építészetileg és gépészetileg egyaránt — a főiskola saját tervezésében és kivitelezésében alakította ki. A számítóközpont létrehozásában tanúsított lelkesedést és fáradozást egyébként mindkét miniszterhelyettes kiemelte, megemlítve a pécsi és a baranyai párt- és tanácsi szervek érdeklődését és segítségét a felsőoktatás gondjainak megoldásában, A főiskola vezetősége a Művelődésügyi Minisztériumnak, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak és az ÉGSZI-nek mondott köszönetét a hathatós anyagi és erkölcsi támogatásért, amelynek eredményeként a számítóközpont jóval hamarább elkészült, mint ahogy számítottak rá. A klímaberendezésre vártak Dr. Polinszky Károly ezután felavatta és átadta a számító- központot. A központot a Rókus utcában rendezték be, az avatási ünnepség résztvevői a könyvtárteremből ide mentek át, Itt — az épület első emeletén — Juhász Pál üzemvezető tartott szakmai tájékoztatót. Mivel, még ez év januárjában, jártunk az ÉGSZI budapesti számítóközpontjában — innen került le Pécsre az EMG 830—20- as gép —, ahol februárra jelezték a számítógép átadását a főiskolának, megérdeklődtük a (Folytatás a 3. oldalon) Teljes üzemben a mohácsi terményszárító első az országban, A Gépkísérleti Intézet tervei alapján készült. A berendezés eddig jól vizsgázott. Először kukorica szárításra használták: leszárították a szövetkezet teljes termését és méq bérmunkára is futotta, a dunaszekcsői termelőszövetkezetnek szárítottak nagyobb mennyiséget. Ez a munka már nem a klasz- szikus értelemben vett mezőgazdasági munka: ipari tevékenység a javából. Olajtüzelésű kazán állítja elő a megfelelő hőenergiát és o három részből álló szárító egységbe egy nagyteljesítményű ventillátor fújja be a meleg levegőt. A szárítandó termény a serleges adagolón át jut a szárító egység surrantói- ba: először előhevítik, majd szárítják és végül hűtik a gabonát. A szárító óránként tizenöt tonna termény szárítására alkalmas. Természetesen a mostani esőzés következtében a gabona nedvességtartalma erősen megemelkedett: átlagosan eléri a húsz százalékot. A leszárítandó mennyiség ilyen esetben csökken. A vontatókról a kétgaratos adagolóba kerül a mag, melyet a serleges adagoló juttat a szárító oszlopba. A gabona szárítása a legkényesebb, kicsiny a szemnagysága. Több a meghibásodási lehetőség is. Olyan ez a szárítóüzem, mint egy kis avár. A rendszert automatika irónyítia. Külön diszpécserhelyiségből nyolc program szerint működtethető a berendezés. Ha kell szárít, ha szükséges csak tisztítja a terményt. A rendszer kezelését teljes üzemben négy ember elláthatja. Ezek közül két qépkezelő, egy-egy villanyszerelő és lakatos. Józsa Istváp. a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy ho«nnln berendezés még nem működik az országban. S. GY. Hiába ígéretes a gabonatermelés, amíg nem jut az utolsó zsák a raktárba, nem lehet biztos egy gazdaság sem a dolgában. így történt idén is. Az aratás derekán két éve nem látott zivatarfront tört a megyére, s ez azóta is tart. A Gabonafelvásárló Vállalat termény- szárítói nem győzik szárítani a beérkező árpát, búzát. Most minden szárító kapacitás kihasználására szükség van. A megye egyik legnagyobb terményszárítója, a mohácsi Üj Barázda Termelőszövetkezetben üzemel. A terményszárító udvarán egymást érik a vontatók, teherautók. Két hete kezdődött a finis. A makói gépgyár által készített berendezésen idén ment át az első gabona. Az Udvar felé vezető országút mentén magasodik a mintegy három emeletes szárító. Mint ilyen « ■ i
