Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-26 / 174. szám
6 DUNÁKTÓL! NAPLÓ 1972. július 24. Jogi tanácsadó S. Gr. pécsi olvasónknak ez év június 14-i tanácsadónkban adtunk tájékoztatást a biztosításra be nem jelentett, de ténylegesen munkaviszonyban töltött idők beszámítása kérdésében. Az esetleges félreértések elkerülése érdekében e tanácsadónkat kiegészítjük az alábbiakkal; Az 5/1959. (V. 8.) Mű. M. sz. r. 45, § (2) bekezdéséhez — a régi vagy új mintájú munkakönyvekben lévő bejegyzésekhez - az „ügyviteli utasítás a nyugdijjogszabályok végrehajtásához" c. könyv a 213. pontjában a következőket írja: „A régi és új mintájú munkakönyvekbe jegyzett olyan munkaviszonyok, amelyek köztudomás szerint is valószínűen huzamosabb időn át lennállottak, a munkakönyvi bejegyzés alapján teljes egészében beszámíthatok. Különös gondossággal kell azonban eljárni a munkakönyvi bejegyzéssel igazolt szolgálati idő beszámításánál, ha a munkaviszony — KÖZTUDOMÁS VAGY EGYÉB ADATOK SZERINT - a munkakönyvbe bejegyzett időn át aligha állott fenn megszakítások nélkül. így külön kell vizsgálni különösen az idény- és alkalmi jellegű munkaviszonyokat, például építőipari dolgozók vagy erdőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók munkaviszonyát, mivel ezekben a foglalkozásokban a munkaviszony általában nem folyamatos.” De hasonló meg- szakitásos munkaviszonyok állhatnak fenn még a mező- és erdőgazdaságokban is, vagy o nem mindennap játszó mozik dolgozóinál is. Természetszerűen következik I az is a fentiekből, hogy a szol- j gálati bizonyítványokban igazolt munkaviszonyok vonatkozásában is hasonlóan kell eljárni azzal a többlettel, hogy „hitelességük” akkor áll fenn, ha a kiállításuk közvetlenül a munkaviszony megszűnésének idejében történt. A nyugdíjjogszabályok lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a be nem jelentett, de ténylegesen fennállott munka- viszonyokat a dolaozó tanúk vallomásával bizonyítsa. Ez esetben a 67/1958- (XII. 24.) 'KoVfff/.S^. r. 24. §-a értelmében a nyugellátáshoz szükséges leg- kisebb szolgálati idő egyötöd részét - de legfeljebb két évet - lehet figyelembe venni. Ezen igazolási mód o nyugdíjak megállapításánál biztosított. Nagy József olvasónk kéri, hogy tájékoztassuk az üzemi baleset \ fogalmáról. Az 1958. évi 40. sz. tvr. 7. § (2) bekezdése értelmében üzemi baleset a munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítésével összefüggésben az üzemben vagy üzemen kívül bekövetkezett baleset. Ugyancsak üzemi baleset az a baleset is, amely a dolgozót munkába vagy onnan- lakásáro - szállására — menet éri. (67./1958. (XII. 24.) Korm. sz. r. 8. §.) A balesetnek törvényi fogalommeghatározása nincs. Az eddig kialakult gyakorlat szerint BALESET: az emberi szer- j vezetet ért egyszeri olyan külső ! behatás, amely a sérült akaratától függetlenül, előre nem várt módon, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, egészség- \ romlást vagy halált okoz. A dolgozó gondatlansága, felelőtlensége, tehát az a körülmény, hoay a baleset bekövetkezését vigyázatlanságával, hibás magatartásával előmozdította, esetleg saját maga idézte elő — a szándékosság esetét leszámítva — a baleset üzemi jellegét nem érihti. Á fogyasztók örömére Hosszú évek kellemetlenségei, bosszúságai után végre megoldódott községünkben- is a rendszeres kenyérellátás. A fogyasztók legncovobb örömé- re, a pécsi ÁFÉSZ jóvoltából naponta friss és kiváló minőségű kenyeret kapunk az ola- szi sütőüzemüktől. Lehet, hogy városi szemmel nézve nem is olyan nagy doloq ez. de iga- j zában csak mi eüendiek -ud- i juk felmérni a jelentőségét. j Köszönet érte. Eilend község lakói. 1 SZERKESZTŐSÉG Illik IAÍÍaIA Ifkálfxó illílmimm /LvwiiztyüCÁ/ Ki ú Kérdezzenek a sásdiak ! FÓRUM! Hogy a „kecske is jóllakjon../1 A Kórház téri húsboltban kértem tíz deka parizert. Bőven' volt belőle, — Háromhatvan — szólt az eladó. A pénztárosnő nem volt a helyén. Amíg vártam, „ötödik érzékem" azt súgta, hogy a kiszolgálót figyeljem, aki a mérleg mögött rakosgatott valamit a papírra. S mivel egyedül kértem felvágottat, nem volt nehéz kitalálni, hogy nekem méri. De mit? — Jártam már úgy, hogy amíg elküldték fizetni, olyan „felvágottat" csomagoltak nekem, hogy a szemétkosárba kellett dobni, vagy visszovittem és szép csendesen az eladó kezébe nyomtam, de már nem vártam meg, mit kiabál utánam, A kiszolgálóhoz jéptem: — Kérem szépen, őzért kértem parizert, mert kihúzták oz összes fogam, így ennek is csak a puhább, belső részét tudom elrúgni... Amennyiben „hulla- j dékot" rakott a csomogba, nem } tudom elvinni az árut... Ezt bizony nem kellett volno mondanom, mert a kereskedelem képviselője, termetéhez illő hangnemben védte art a néhány „fecnit", amit kicsomagolva glém tartott, „Utolsó szó jogán" is csak annyit mondtam: — Nézze, nekem sértő a kiabálás, mert én sem kiabálok senkivel. Elmegyek egy olyan boltba, ahol nem kiobálnak velem . . . Szemben a 19-es önkiszolgáló fűszerbolt. Itt a régi hibát követtem el. Csak evés előtt bontottam ki a csomagot, és bizony a kislány is belecsúsztatott két hervataq szalómivéget. Igaz, neki mór az előbbi esetemet is csak akkor mondtam el, amikor visszavittem a négy deka mo- radékot. Távozóban még hallottam, hogy nem túlságosan örült a látogatásomnak, pedig, ha jól meggondolom, ő járt jobban. Főleg, ha hozzám hasonlóan többen is így visszaviszik a „maradékot". Feltételezem, he"" a szalámivégeket is el kell adni, bár vásároltam 1 olyan boltban is, ahol ezt előttem levágták és a gyűjtőedénybe rakták. Máshol meg eladják. De könyörgöm, legalább ne adjanak kettőt is tíz dekához, hisz egy egész rúdnál nagyon szépen el lehetne azt osztani, és akkor menmaradhotunk a „kecske és a káposzta" elméletnél. Lipéczky J. vászonozástól. Ezek után a másik köpenynél is hasonló eset j i várható. Készpénz kiadásom e futózási próbálkozással kapcsolatban az 500 forintot is eléri. Most mór ezért az összegért csak egy futózott köpenyem von, amit nem tudom, merjek-e használni. Tudomáson szerint garancia nincs, így felesleges a további reklamálás o gyárral szemben, valamint a további idegeskedés esetleg hónapokon keresztül. Azt hiszem kötelességemet is teljesítettem hasonló helyzet előtt álló kollégáimmal szemben, amikor e pár sor Írással választ adtam arra, hogy érdemes-e futóztatni?. Zsemberovszky Pál Pécs, III. Alkony u. 1. Máig sem történt intézkedés . A Vadrózsa utca lakóinak éle- | tét két hónap óta keseríti az a mély árok, amit vízcső elhelyezésére ástak. Azóta tizenkét csa- í Iád lakását nem lehet járművet } megközelíteni, nem lehet tüzelőt vinni, szemetet elszállítani, j A munkák megkezdésekor a Vízmű nem értesítette a lakókat, és aki reggel gépkocsival ment munkahelyére, az este már nem tudott hazamenni, mert közben felásták az utcát és az árok két oldalára dobálták a földet. A j szükséges óvórendszabályt sem tartották be, mert a közel két j méter mély árkot nem dúcolták ki és a falak jórészt beomlottak, veszélyeztetve a járdán közlekedők biztonságát. A környéken lakó kisgyermekek sem ismerik fel még a veszélyt rejtő korlct- és jelzóvilágítás nélküli feltárás baleseti lehetőségeit. A lakók több mint egy hónappal ezelőtt telefonon reklamáltak a munka elhúzódása miatt. ígéretet kaptak, hogy egy hét alatt lefektetik a csöveket és a munkát befejezik. Azóta újobb hét tett el és még nem történt semmi. Róno Kamill 3ó „tréfa" volt... Ezúton mondok köszönetét annak a zádori fiatalembernek, aki e hónap 9-én (vasárnap éjjel 23—24 óra között) Balatonról jövet, Vajszló határában defekt miatt elakadt kocsim szerelésében segédkezett. Igaz, amikor o szereléssel végeztünk, s én éppen a kerék visszahelyezésével bajlódtom, addig az ismeretlen fiatalember elment, s bizonyára arra gondolva, hogy a jelző háromszögre mór nincs szükség, magával vitte. A már említett segítőkészség- re gondolva, miért ne feltételezhetném, hogy csupán „tréfának” szánta a dolgot, s bizonyára rég yisszaküldte volna számomra, ha tudja a címemet. Nos, ennek készséggel eleget teszek annál is inkább, mert sajnos gumidefektekhez gyakrabban és olcsóbban hozzájuthatok, mint a mór említett jelzőháromszöghöz. Kasza János Drávapiski Hol a labdám? Július 17-én kora délután egy házaspár sétált a vasút felől — a házak között — a fűútvonal felé. A téren gyerekek játszottak. A nő középkorú, középmagas, fehérre szőkített hajú, a férfi magas, fiatal, zöld inget viselt. Fekete kézitáskát vittek közösen. A férfi hirtelen megállt, majd pár lépést visszalépve egy kis piros, fehérpettyes gumilabdát vett fel a földről. Először a táskába akarta tenni, majd meggondolta magát, kezébe fogva vitte tovább a buszmegállóig, s az első 40-es buszra sietve felszálltak. Nem sokkal később egy 6 éves kisfiú sírva kereste labdáját. Nem mondhattam neki, hogy eqy felnőtt elvitte. M't gondolhatott volna? Ilyen példa után, hogy oktassuk arra o gyerekeket: tartsd tiszteletben a más játékát, tulajdonát?! Gálos Imre Siklósi „FÓRUMUNK” — a várakozásnak megfelelően — jól betöltötte hivatását. A lakosság magánjellegű és közérdekű kérdéseire részletesen és érdemben válaszoltak a nagyközségi tanács vezetői. S ami szintén említésre méltó, a szerkesztőségünkhöz beérkezett levelek, illetve kérdések között egyetlen aláirotlant sem találtunk, ami e levelek feladóinak bizalmáról, felelősségérzetéről tanúskodik. A lakosságtól ezúttal is azt várjuk, hogy kérdéseiket hozzánk címezzék. A kérdéseket eljuttatjuk a községi tanács vezetőihez. Es ezzel adjuk is ót a szót „FORUM”-unk soronkövetkezö szereplőinek. KÉRDEZZENEK A SASDIAK: A kérdéseiket tartalmazó leveleket o következőképpen címezzék: „Fórum” Dunántúli Napló szerkesztősége Pécs, Hunyadi u. 11. A kérdések beküldésének határideje 1972. augusztus 10. Az illetékesek oiilcUZ&hldk „Ki a felelős?" A fenti címmel június 5-án cikk jelent meg lapunkban, mely a petőci* szállítóaknánál történt halálos baleset kapcsán veti fel a felelősség kérdését. Többek között a Mecseki Ércbányászati Vállalót felelősségét is, amiért 0 tragikus baleset napjáig nem létesített ideiglenes jellegű ou- tóbuszfordulót és várakozó helyiséget. E cikkünkre az alábbi választ kaptuk o vállalat igazgatóiától. „A végleges autóbuszfordulót a jelenlegi fordulóval szemben terveztük, ami a Bm. Építőipari Vállalat felvonulási területe. Nos, ez a terület azért van meg elfoglalva, mert a BÉV nem fejezte be az üzemi konyha éoi- tését. Ezért csak a felvonulási épület felszámolása után nyílik lehetőség a végleges autóbuszforduló, illetve a parkoló tér létrehozására. Ideiglenes megoldásként 1971 őszén a leendő végleges aute- buszfordulóval szemben kiképeztünk egy fordulót, s így az autóbuszok a műút I menetirány szerinti jobb oldalán parkírozhatnak. A télre is gondolva félmilliós költségqel aszfaltoztattuk a leendő műhely helyét, ami már az elmúlt téli hónapok során parkolóhelyül szolgált. „Hogyan segíthetünk gondjainkon“ Ismételten mérlegeltük kérésüket és ezért kérjük, hogy autóbusz igényük esetén szíveskedjenek mindig megkeresni vállalatunkat, ahol egyéni elbírálás formájában döntünk a vt- teldíjbeszedés módjáról. Méltányolt esetben nem zárkózunk el o javasolt gyakorlat további fenntartásától. Laki Pál igazgatóhelyettes A balesetet követő helyszíni vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a műúton történő par- ; koiás a lejtési viszonyok miatt is veszélyekkel járhat, s ezert ismételten létrehoztunk egy újobb ideiglenes parkolóhelyet, amíg a végleges parkolóhely elkészül. összegezve a fentebb elmondottakat, vállalatunk minden igyekezetével azon volt, s azon lesz, hogy az említett nehézségek ellenére is biztosítsa a munkásszállításhoz szükséges autóbuszfordulókat, illetve autóparkolókat. Szerkesztői üzenetek Kovács József: Amit levelében közöl, az nem lehetséges. Szíveskedjék felkeresni szerkesztőségünket, hogy kérdéseire kielégítő választ adhassunk. * T. M.-né: Igen, joga van me- j nyének az özvegyi nyugdíjhoz, j amíg a gyerekek 16 évesek nem ] lesznek. Láthatási engedélyt kell kérnie a gyerekek lakhelyszerinti tanács igazgatási osztályától. * „Egy pécsi lakos” jeligére üzenjük, hogy a Baranya megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztálya | 1972. június 23-án kelt 31 899/ 1972. sz. határozatával elrendelte az ingatlannak a szennyvízhálózatba való bekötését. * K. G., Siklós: Kérésére panaszát illetékesekhez eljuttattuk. „Izzadó“ utak „Pécs és Abofiget között útjavítást végeznek, de hogyanT A bitumenes locsolás után zúzalékkal terítik le az utat, amit ezután a gépjárművek kerekei nagy ívben szanaszét szórnak. Az elől haladó gépkocsi, az utónajövőt kátrányos kaviccsal borítja be, ami ellen még lehet védekezni a követési távolság nagymérvű betartásával, de a szembejövő gépkocsik hasonló „áldásai" ellen már nincs védekezés. A gépkocsi karosszériájára, ablakaira, szélvédőire gépfegyver sorozatként verődnek a kavicsok. Hasonló a helyzet az alvázzal is, amiről a védőbevonatot veri le a kavicszuhatag. S hogy a gumik károsodását is ide soroljam, úgy látszik mindez nem zavarja a Közúti Üzemi Vállalatot, mert különben más metódust alkalmazna munkájában. Véleményem szerint egy nyaralóterület útjavítását egyébként sem a föszeszonban, hanem az előtt, vagy utána kellene elvégezni. Ugylátszik, csak akkor lesz vége az „ilyenfajta útjavításnak", ha a gépjármű tulajdonosak széles tábora e kocsijukon keletkezett rongálódások miatt kártérítést követel a vállalattól. Or. Kupovics Gábor Pécs, Légszeszgyár u. 24. A .fentebb idézett kellemetlenséget elkerülendő, az elmúlt hűvös, esős napok egyikén szemléltük meg a mintegy 11 kilométeres útszakaszt, ami véges-végig hiteles tanúként bizonyította a levélben foglaltakat. Leginkább az útszélekre sodort zúzalék szeszélyes alakzatot öltött fodrai, hullámai árulkodtak arról, hogy a kát- | rányolvasztó július eleji napok j ugyancsak próbára tették a sű- j rű sorokban jövő, menő gépke- csizók ideqeit í Es ami talán még basszontóbb, teljes kudarccal járt minden vegyszeres kísérlet, mert a kát- . rányfoltok végleges eltüntetásé- ! ben szerintük már csak az „ece- , tes olló” segíthet. . . Aztán szó J esett még bent ragadt cipőkről, ! sőt libákról is, melyeket a tolla- | zatuk jórészének hátrahagyása I árán sikerült csak nagynehezen kicibálni a ragacsos masszából. De különösmód pártolókkal is ; találkoztunk. Górász Pál útőrrel | és segítőtársaival, akik védel- i műkbe vették a vállalatot. i — Ennek a munkának a meleg idő a szezonja, magyarázták. Ugyanis ahhoz, hogy az anyag j rátapadjon az útra, a bitumennek izzadnia kell, mert csak ezáltal hizlalja fel a kaviccsal megszórt masszát. — És még minket szidnak az autósok, pedig ha lassabban haitanának, fele ennyire sem . szóródna szét o bitumen. Sokszor alig győzzük visszalapátolni utánuk . . . Hallgassuk meg végül o Közúti üzem Vállalat illetékeseit is, okiktól ugyan szakszerűbb magyarázatot kaptunk, de korántsem vigasztalóbbat oz eddigieknél. Először is eloszlatták a gép- kocsizók ama „tévhitét”, ami szerint útépítés, vagy akárcsak útjavítás folyna a pécs—abaligeti útszakaszon. Mint mondották, egyszerű és szokványos fenntartási munka csupán, melyet általában egész éven át folyamatoson végeznek az igazgatóság hatáskörébe tartozó és korszerűnek legkevésbé mondható utakon. Megértik, hogy a gépkocsizóknak sok kellemetlenséget okozott és okozhat még a jelenlegi technológiával végzett útkarbantartás, noha műszaki sorrendiségben szabály- szerű volt a munka folyamata. Első teendőként az út kátyúf mentesítését végezték el, majd j ezt követően a felületbevonást, amit az utókezelés követett nyo- ' mon. Sajnos ez utóbbiba több hátráltató tényező is beleszólt. Többek között a hirtelen beköszöntő rendkívüli hőség, mely a megengedettnél lazább bitumen felületet eredményezett, de — s ezt nem szívesen mondták, — beleszólt ebbe az is, hogy o legkritikusabb napokban nem tudtak úthengert biztosítani a tömörítéshez, s ezért ez utóbbi műveletet, iobb hiiárt o gépjármű forgalomra bízták. No és mindezekhez hozzájárult még eay „apróság", o rendelkezésükre álló bitumen kifooásol- ható minóséoe is, ami abban í mutatkozik meg, hogy a beépí- i tését követő úgynevezett . „izzo- dása” több hónapig is eltarthat. Nem is tagadták, hogy amíg ezt a technológiát alkalmazzák, — ami különben országszerte azonos a hasonló besorolású utak fenntartási munkálatainál, — addig sainos számolni kell a velejáró kellemetlenségekkel is. A válaszból ítélve semmi vigasztalót nem mondhatunk hát az érdekelteknek, mert ebből az is kitűnt, hogy csaknem egyre megy, ha ezt a munkát a tavaszi, vagy a koraőszi hónapokra időzíti a vállalat. Tehát yégül is nem rajtuk, hanem a felettes szervük, a KPM mérleoelésén múlik, hogy minőségi különbséget tegyen a közismerten kisforgalmú utak és oz évek folyamán megváltozott, merőben új rendeltetést betöltő utak felújítási, fenntartási iqé- nyei között, ami a rendkívül naoyforgalmú pécs—abaliget— oríűi út esetében különösen indokolttá, süroetóvé vált. Jogosan elvárja hát a mielőbbi se- oítséget az említett községekben lévő sokszáz víkendtelek tulajdonosa, s nemkülönben a szintén gépkocsival közlekedő sokezres turista tábor is, f. Gy, Érdemes-e „futóztatni*'? Wartburgomnak két köpenyét normál futózásra a nyíregyházi gyáregységhez küldtem 1971, február 12-én. Több mint egy évi kálvária után csak 1972 áprilisában intéződött el az ügy annyira, hogy mindkét köpeny egyforma futózással rendelkezésemre állt. Az eddigi posta- költségek mór egy harmadik köpeny futózását is fedezték volna. Ezt a bosszúságot is lenyeltem, de azt, hogy még 1000 kilométert sem lehetett megtenni az egyikkel, ezt már nem. Két hónapja szereltem fel mindkettőt a hátsó kerekekre, száz kilométeres sebességnél gyorsabban nem mentem és most eldobhatom, mivel a futózás tenyérnyi helyen elvált a De beszédesebb tanúkkal is találkoztunk. Kerékpározó, motorozó cbaligeti, orfűi. lakosok kai, akik a hűvösebb napok me nedéke alatt végre kimerészkedtek az ilyenkor, — de csakis ilyenkor, — használható útra. Amint mondották, már rettegnek, ha csak 20 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, mert ez is éppen elég ahhoz, hogy a mellettük elhaladó gépkocsik habarcságyú módján „beterítsék” őket ruhástól, motorostól, c megolvadt kavicsos bitumennel.
