Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

1971 július 2«. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Turizmus — szállás nélkül Szervezés és jóakarat kérdése Alap-problémánk tehát: fejlő­dő hazai turizmusunk feltételei mellett - ha a negyvenezer tá- borozót leszámítjuk - az óva­tos becsléssel legolább százezer önálló kereset nélküli fiaral (diákfiatal) mintegy felének a szálláslehetősége nincs megfe­lelően biztosítva. Miért? Többletbevétel A diákotthonok és kollégiu­mok többsége nem, vagy nem szívesen adja át szabad nyári kapacitását az idegenforgalmi vállalatoknak, intézményeknek. Részben saját rendeltetésszerű működésük objektív körülmé­nyei, részben anyagi, finánciá- lis okok miatt. Esetenként maga az Expressz sem állt feladata magaslatán. Továbbá ahol a jó­akarat megvolna, ott a tataro- zási munkálatok bizonytalansá­ga, elhúzódása nehezíti a hely­zetet. Ügy képtelenség bármit is előre tervezni, hogy a tatarozást végző munkavállalók esetleg két-három hetes munkákat hó­napokig végeznek egy-egy he­lyen. Vagyis felvonulnak a hely­színre, otthagynak két-három embert, majd — félbehagyva a vállalást — az erőket máshová csoportosítják. Ezen változtatni kellene, célszerű és hiteles szer­ződésekkel, A diákotthonok és kollégiu­mok egy része jelentős többlet- bevételre tehetne szert a nyári szálláshelyek bérbeadásával. A maguk szempontjából érthető: annak adják azokat, aki többet fizet. Ahogyan a Népszabad­ság múlt vasárnapi számábun olvashattuk, az egri Berzeviczy Gizella Diákotthon tavaly 164 ezer forint jövedelmet szerzett, amiért szobáit az IBUSZ-nak adta át. Ebből tekintélyes belső javítási, fölszerelési kiadásokra is futotta. Mint ez és sok más példa is bizonyítja, a kormány­határozat szerinti olcsó szállás­helyek és turisztikai szolgálta­tások megteremtése - az anya­gi érdekeltség elve, tendenciái miatt — sok esetben ütközik a kollégium érdekeivel. Pontosab­ban a kollégium érdeke ütkö- , zik a társadalmi érdekkel, s vele az ifjúsági törvény végrehajtása jegyében megjelent miniszteri utasítással. Ez az operatív rendelkezés oz idei évben már elkésett. Kiadá­sakor (1972. május 19.) a szál­láshelyek többségére már le­szerződtek a különböző idegen- forgalmi vállalatok, szervek, in­tézmények. Azonfelül ezt a ren­deletet nem készítették elő meg­felelően. A Pécsett kijelölt há­rom diákotthon közül kettő való­színűleg még évekig nem, vagy csak részben vehető számítás­ba : a harmadik, a tanárképző főiskolai kollégium is már egész nyárra le volt kötve a tavasz időszakában. Harmadsorban ez a rendelet — el kell ismerni: ki­kerülhetetlen objektív körülmé­nyek szorításában - elkerülhe­tetlen „kiskapukkal” együtt lá­tott napvilágot: Idézem: „Át­engedni csak azokat a férőhe­lyeket szabad, amelyekre a kol­problémáit vagy kezdeményező gondolatait fölvetni.” Kiindulásul... I Kiindulásul, a sürgető intéz- | kedések előkészítéséig talon ennyi is elegendő. A továbbiak- ; ra később visszatérünk. Addig ; pedig biztonsági szerveinktől ! azt kérjük: legyenek továbbra ■ is megértőek, ha parkokban éj­szakázó farmeres, hátizsákos I diákgyerekektől kérik a szemé­lyi igazolványokat, j Nem biztos, hogy ők a felelő­sek, amiért nincs szállásuk. Wallinger Endre Mezőgazdasági múzeum Keszthelyen Keszthelyen, az egykori Geor- gikon tangazdaságának épüle­tében a magyar mezőqazdaság történetét és fejlődését bemu­tató múzeumot hoznak létre. A Georgikon alapításakor, 175 évvel ezelőtt az intézethez gazdasági épületeket is emel­tek. Ezek napjainkig jó állapot­ban fennmaradtak. A major egyik magtárépületében — a maayar mezőgazdasági múze­um szakemberei - a szakokta­tás múltiát bemutató kiállítást rendeznek. A Georgikon jubileuma al­kalmából szeptemberben tehát úiabb látvónyossáanal gazda­godik a Balaton-parti város. Magas fokú megbecsülés Magyar nőküldöttség a Szovjetunióban Rameisl Ferencné, az MSZ­MP Baranya megyei Bizottsága Végrehajtó. Bizottságának tag­ja, az SZMT titkára, megyei nő­felelős is tagja volt annak a négytagú nőküldöttségnek, amely a közelmúltban Erdei Lászlóné, a Mdgyar Nők Orszá­gos Tanácsa elnökének vezeté­sével a Szovjetunióban járt. A küldöttség a minap érkezett haza. Ötjükről Rameisl Ferenc­né a következőket mondotta lapunk munkatársának.- Elsősorban a dolgozó nők képzéséről, a felnőtt nőoktatás­ról. valamint a szolgáltatások fejlesztéséről tanácskoztunk a testvérszervezettel. Igen gazdag programot állítottak össze szá­ÁTAI KISLÁNYOK légiómnak az üzemi, szakma gyakorlatokon vagy vizsgákoi résztvevő hallgatók (tanulók. elhelyezésére, az intézmény ha zai és külföldi társintézmények kel bonyolított cseregyakorla tok és csereüdültetések, illető leg az intézmény egyéb rendel tetésszérű működése kapcsát (pl. tanfolyamok elhelyezése karbantartás, felújítás időtarta ma stb.) nincs szükség.” Kérdés, melyik kollégium nen számolhat ilyen körülményekké vagy melyik nem képes ilyene két produkálni, ha akar, vág' ha az'kedvezőbb számára, min a hazai ifjúsági turizmus akti' támogatása. Ahogyan az emlí tett cikkben egy egri kollégium igazgató megfogalmazta' „J< ez az ifjúsági törvény, de en gém senki nem kényszeríthet rá hogy végrehajtsam. Berakok eg' létrát a folyosóra, s akkor ta tarozunk, s nem adhatok szó bát. . .” Átmenő diákotthont Mindez igaz. De legyünk op timisták és bizakodjunk abban hogy csak kevesen gondolkoz nak így. Reméljük, a. kollégium vezetők nagyobb része megérti miről van szó: megérti, hog' ezeknek az intézményeknek c nyári kihasználtsága - miutár azok a fiatalokért vannak nem lehet pusztán üzleti ügy és nem lehet pusztán régóta ki alakult csereüdültetési hagyó mányok ápolása. A szakszerve­zeti üdültetésnek sokféle útja- : módja, lehetősége van — az if- ' júsági turizmusnak viszont nincs elég szállása. Az elmondottakból úgy gon­dolom, világosan következnek a j tennivalók is. Igaz, most már csak a jövő nyárra. Mindenekelőtt életre kellene ! hívni a pécsi átmenő diákott- j hont (vagy diákotthonokat). Er­re, mint a nyilatkozatokban el­hangzott, nemcsak szükség, de lehetőség is van. Az idézett miniszteri utasítás jószándékúan és lényegét ille­tően világosan körvonalazza az ifjúsági turizmus elősegítésének alapvető feladatait. Mellékle­tében közzétett adatai ellenben pontatlanok. Helyes lenne azo­kat egy alaposabb felméréssel korrigálni és az ifjúsági turiz­mus rendelkezésére bocsátható kollégiumokat, diákotthonokat újra kijelölni, itt, helyben. Szükséges volna, hogy a me­gyei és a városi KISZ-bizottsag a maga erkölcsi súlyával na­gyobb részt vállaljon Pécs-Ba­ranya ifjúsági szálláslehetősé­geinek felkutatásában, megte­remtésében, a turisztikai szolgál­tatások feltételeinek megte­remtésében. Ezzel kapcsolatban Németh Csaba, a KISZ Baranya megyei Bizottságának illetékes munkatársa ezeket mondta: „ősszel az ifjúsági turizmus segítésében érdekelt vagy érin­tett valamennyi szerv, intézmény, vállalat illetékes vezetőit össze­hívjuk egy tanácskozásra. Ezen részletesen megvitatjuk, meg­tervezzük és kidolgozzuk: kinek mi legyen a tennivalója. Itt min­denkinek alkalma lesz a maga Zágrábba, nemzetiségi feszti­válra készülnek az ótoi kislá­nyok, hallottuk. S mire e sorok nyomda'estéket látnak, már las­san visszafelé is indulnak tíz­napos szereplésükről a drá'O- sztárai asszonykórussal együtt. Ez a hír vonzott bennünket egyik este Átára, A falunak bekötőútja nincs, nyaktörő hepe-hupókon juthat be a gépkocsi, ha szerencséje van és olyan vezetője, akit nem hagy cserben egykönnyen a lé­lekjelenléte. A kistótfalusi So­rompónál kérésünkre egy ked­ves nénik?, Horváth Jánosné lett az úti kalouzunk. Az ó segít­ségével sikerült eljutnunk, azaz bejutnunk Atára: horhoson, te­nyéren, búza szélében s a jó ég tudja még miféle árkon és bok­ron át A falu — alig 400 lelkes zárt ősi délszláv település — szélső házainál megállva a néni oda­szólt egy szép fekete szemű lánynak: — Ljubíca, dije kak i pró­ba?. ......... . A választ nem értettem, de a mozdulat arra utalt: benő a fa­luban, az iskolában. Az iskolá­ban, ahol a kis falu szűk kis tantermében immár 12 éve gyak- rőn fölcsendüínek a bosnyák, szerb, horvát népzene zsongó, melankolikus dallamai. Szomor­kás szép, hajlításokkal ívelő da­lok a szerelemről. Megkapó hár­Baranyai kóló: Horváth Rózsa, Kováesics Ibolya, Horváth Zsuzsa, Sztanics Mária, Pálfai Zsuzsa, Matusek Márta, Matusek Éva és Davor Vali, munkra a szovjet nőbizottság tagjai. Ismerkedtünk Moszkva, Leningtád es Alma-Ata terüle­tével, beszélgettünk a moszkvai városi pártbizottsáq képviselői­vel és az ottani SZOT vezetőjé­vel, az oktatásügyi miniszter- helyettessel, Alma Atában a Minisztertanács titkárával, meg­látogattunk egy egészségügyi intézményt, térti.-:: egy mező­gazdászai felsőfokú intézetben. Megnéztünk egy textilüzemet, egy mérőműszergyórat és két szovhozt, valamint több kultúr­intézményt. — A szakmunkásképzésről mi­lyen ismereteket szereztek? — Azokon a munkaterülete­ken, ahol munkacrőqondjuk van, adott esetben, rövidített szakmunkásképzést vezettek be, a továbbképzési rendszerük — amiről nekünk is gondoskodni kell — rugalmasabban alkal­mazkodik az élethez. — A nők képzéséről mit ta­pasztalt a küldöttség? — Rendkívül nagy gondot fordítanak a nőre. mint ember­re s mint munkaerőre, úgy is mint anyára, munkáiuk meg­könnyítésére Sokoldalúan ta­nulmányozzák a nők szakmai, politikai képzésének lehetősé­geit, omit összhangba hoznak a munkával. — A Szovjetunióban hoavan alakulnak a szolgáltatások? — Az eqész beruházási prog­ramjukban, amit célul tűztek, a beruházásokkal egyidöben épülnek, vagy épüljenek meg — mindazok a iárulékos beru­házások, amehmk a nők mun­káiét segítik. E munkában egy­öntetűen részt vesznek az intéz­mények, a kereskedelmi léte­sítmények, — Mi a helyzet az idős szak­munkásokkal? — Rendkívül naav aondot for­dítanak ráiuk, törődnek velük, ami összefügq a fiatalok fel­J készítésével. Nagyon megható volt, amikor Leningrádban a Mérőműszergyórban egy idős szakmunkás elmondta: „Nettéin is érdekem, hogy ki veszi át tő­lem azt a munkapadot, áréit nekem nyugdíjba vonulásomkor ott kell hagynom. És öreg ko­romban hogyan élek attól is füoo, miként készítem fel a fia­talt.” — Jártak mezőgaz*ejágban is? — Érdekes tap .sztalatokat szereztünk a szovhozokban is. Az idősek és fiatalok kitűnően megértik egymást, kölcsönös a segítés, ami a kitűnő termés­eredményekben mutatkozik meg. — Milyen a nők közéleti sze­replése? — Azt tapasztaltuk, hogy a nők megbecsülése nagyon ma­gas fokú. A vezetők seqítik, bá­torítják őket munkájukban. Van is egy jelszavuk: A nő tanuljon, hogy a közéletben helytállhas­son! Ismerik az SZKP XXIV. kongresszusának célkitűzéseit, ennek szellemében dolgoznak. Ez annak a következménye, hogy a propaganda munkájuk igen élő és konkrét. A szó és az írás minden formáját meg­ragadják az agitációs munká­ban, hogy közel jussanak az emberekhez, s a hatása meg­legyen. — Delegációnk hazatért ti­zenegynapos útjáról, gazdag tapasztalatokat szereztünk. Fel­adatunk, hoay mind országos szinten, mind Baranyában — a delegáció minden taaja a ma­ga területén - az ismereteket hasznosítsuk a politikai, ideoló­giai munkánkban.- nist ­Fii terheléssel hajóznak a Tiszán A mór csaknem két hete tar­tó kánikula megapasztotta a folyók szintjét Borsodban. A harminc fok körüli melegben eaymás után keletkeznek a gáz­lók a Tiszán. Tiszabábolnánál lovaskocsival is át lehet kelni a folyón, amelynek egyes szaka­szain már csak fél terheléssel, közlekedhetnek az uszályok. A Hernód felső szakaszán több mint félszáz homokpad és „szi­get” került felszínre. Több he­lyen át lehet lóbolni a medret. Hasonló a helyzet a Bodrognál is. mániákban oldódnak, szivárvány módra csillognak ezek a tiszta és mindig többszólamú ősi szláv népdalok. Kiszüremkednek a nyitott ajtón, ablakon, egy-egy hajlítósuk melegséget áraszt az emberek lelkében, akik megáll­nak, hallgatják az ajtó, a ház előtt. Pedig jól ismerik, és ki tudja, hányszor hallották már ezt a mezeivirág illatú, fények­kel játszó tiszta muzsikát. A tanteremben három a kis­lány: Matusek Márta és Éva, és Davor Vali, egy szép lírai han­gulatú dalt énekelnek — most a próbán „civilben". Csodálatos fekete-fehér-piros hímzett nép­viseletük még a ládában várja az utazást, a fellépést. A dal szövegét nem értem, de alig­hanem valami huncutság is le­het benne, mert igencsak szik­rázik a jókedv a szemükben. Mint megtudom, lakodalmi dal hangzik, a „Gyevar gyevojku vodi za ruku . . .” őket különben hallottuk mór: rádióban, fesztiválokon. Leg­utóbb a Magyar Rádió és Tele­vízió nemzetiségi folklór feszti­válján, ahol pontszámúk alap­ján a népdalverseny legmaga­sabb díját hozták el. Davor Va­lit pedig a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatójaként a mos­tani Ki mit tud? televíziós kö­zépdöntőjében is ott láthattuk: Rortrékat? — kérdezi ■Selymes Ferenc, a Nyá­ri Egyetem igazgatója. — Kü­lönleges vendégünk nincs. Vagy talán mindannyian azok? . . , ANYA ÉS LÁNYA Musinyszka Danutát sokan ismerik, hatodik éve minden nyáron eljön Pécsre. Kedvesen töri a magyar szavakat. — Nehez, de szép nyelv... — mondja. Egy éviq tanulta Varsóban a Magyar Kulturális Intézetben. Danuta a Városfejlesztési és Természetvédelmi Minisztérium­ban osztályvezető, lakásépítke zéssel foglalkozik. Magyarul csak a lányával beszélgethet, aki mao-ar—finn szakos egye­temi hallgató. Itt tolmács évek óta, a tolmócsfülkében fordítja 1 az előadásokat, vaov leül a klubban és segít honfitársai­nak az isme:’ *désben, A ma máiát arról kérd"z=m. hogv mi is köti ilven erősen Magyar- országhoz? Arcok a nyári egyetemen — Azt hiszem — minden. A pécsi, miskolci, budapesti ba­rátaim, ismerőseim; az ország tájai, a városok, az épületek . . . Itt az egyetemen számtalanszor hallottam már ugyanazt a té­mát, mégis mindig van benne valami új. Szeretem ezt az or­szágot . . . Vajon miért él így a köztudatban is? Honnan a gyö­kéréi? Nem tudtam még meg­fejteni, de azt hiszem ősgyöke- rei vannak ... Ha lehet jövőre is eljövök, KOLLÉGÁK Tallósi Irén és Soós József filmjeit az újvidéki televízióban láthatjuk. Szombat kivételével, minden nap sugároznak mc- gyar nyelvű műsort. Megem­lítenek néhányat. A címek isme­rősek: Barázda, Hazánk tája, Tv-krónikc. — Elhatároztuk: eljövünk és pihenünk. Hát meg tudja ezt tenni egy újságíró? Olvastuk, mi történik a Drávánál. Reggel kocsiba ültünk és lementünk . . . Mindketten magyar nyelv és irodalomszakot végeztek az egyetemen. Irént a néprajz ér­dekli legjobban. Ezért is jó tanulmány számára ez a bora nyai utazás, A VIRÁGOK VÁROSÁBÓL A két középkorú férfi Erfurt­ból, „a virágok városából” ér­kezett. Dr. Steinbach a Városi Tanács titkára, Bornmann úr pedig a művelődési osztályon dolgozik. Mindketten gyakran járnak hazánkban, Pécsett elő­ször. Udvariasan válaszolnak, és nincs egyetlen fölösleges sza­vuk, még véletlenül sem fűzik tovább a beszélgetés fonalát. Megtudom: Erfurtban két szín­ház van; mindig nagy sikert arat a virágkiállítás. Dicsérik városunkat is: tetszik a magycr konyha, kellemes a környezet. , , MAGYAR SZÓVAL .., — Tegnap majdnem elfelej­tettek ebédet adni. ültem az asztalnál és vártam. Eltelt vagy fél óra, már mindenki a má­sodik fogást erre. Szóvá tettem. — On beszél magyarul. Azt hittem nem ide tartozik — kért elnézést a. pinc.ér. Egyházi Katalin Csehszlová­kiából, Komáromból jött, vidá­man meséli az epizódot, — Annyi itt a külföldi, hogy furcsállják a magyar szót. Pedig otthon is sokat beszélek ma­gyarul. Magyar—német szakon végeztem a főiskolán, szeptem­berben kezdek tanítani. A ter­vem, az. álmom ugyanaz, ami általában a kezdő pedagógu­soké: bekerülni a városba... H.Zs. a főiskola együttesében táncolt. Dalukat hallgatva ismét meg­erősödik bennem az érzés: ha kamerák elé engedik azt a há­rom kislányt, alighanem délszláv dalokat is hallhattunk volna a döntőben . . . Az énekhármas és velük együtt a nyolc tagú táncegyüt­tes — nyolc kislány — vezetője Matusek László átai pedagógus, aki immár 30 éve gyűjti, kutatja, följeayzi és megőrzi — s mind­ezzel megmenti, élő hagyomány­ként ápolja Ata és a környező délszláv falvak,1 eredeti folklór­ját. Mintegy 15 tánc szerepel műsorukon: köztük a makedón lánytánc, a baranyai kóló (Ba- ranyanka) vagy a Troianac ne­vű körtánc, amelynél furcsa, lüktető ritmusát a táncnak a lányok nyakában csörrenő pénz­érmék díszítése és egy dob hangsúlyosra puffanó váltósai adják meg. Hozzáképzelve per­sze a népi viselet színeit és a karcsú lányok libbenő, könnyed lépéseit. Az együttes vezetőjét e dalok, táncok eredetéről kér­dezem. — Mindez ősi, tiszta, régi dal- és tánckultúra. Olyan ma is, mint ahogyan magukkal hoz­ták Észak-Bosznióból e hét bos­nyák falu — Kökény, Poqány, Németi, Szolánta, Pécsudvard, Személy, Ata — lakóinak elő­dei. Mikor? Még 1740-ben, amikor ott, útközben kikeresz­telkedtek. és zágrábi ferencesek kísérték őket ide, úi hazóiukba. A ruha, a viselet változott idő­szakonként. A leqnaavobb vál­tozást a századforduló, a sok különböző textília meaielenése hoz*a magával, lay azután a sokféle kasmír, selyem, bársony szoknyákat a nők oldalt felcsíp­ték. azaz felha'tvo viselték, hoay a néni hímzésű olsószoknyát ne takarta el . . . Most sajnos pró­baruhában táncolnak, nem tu­dom megmutatni . .. A három-néayféle viselet, a gyönyörű hímzések, fedísrek itt nem. maradnak 0 ládafiában. Az átai asszonyok menőrizték: any­juktól. n<v,yonyjulrtól. akik még viselték. Ma az átai kislányok, a táncosok, énekesek őrzik to- yább a haavományt. Ház, nem állandó viselet formálóban. hi­szen tebbséaük Pécsre beiéró j diák. dolaozá nő. főiskolás. Kin- l csőiket azonban n-akran ma- j oukro öbik, — hét falu m?aha- tgrt örömére, hiszen táncuk, da­laik eav tiszta fgrrásrj művészet megtartó em'ét hirdetik itt. kö­zöttünk. őseik új hazájában. W, L Szovjet öntöttvas KAZÁN kzcMvcngck boltja V« u. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom