Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. július 20. Nyaralók a Duna mentén Szekcső alatt van egy jó széles kanális, amely évekkel ezelőtt vizet adott a tsz kertészetének. Ez a patakocska két magas part között, s e'hagyva az erdősávot ömlik a folyóba. Akkoriban egy félnapot üldögéltünk a vízparton, lábunkat lógattuk a folyóba. A damil-zsi- nórt rádobtuk a víz tükrére, a sörösüveg kupakjának parafabetétje úszóként szolgált, jelezve a csalit harapdáló apró keszegek játékát. Közben el-el- vonult egy vontató, nehéz uszályokkal, amelyeknek hátán egykedvűen vakkantó kutya bámészkodott felénk, egy asszony — hajósfeleség — kötélen vizet húzott a Dunából és a vödörrel eltűnt a kabinbon. Igazi, nyári békés látvány. Mert a folyópart — bárhol a világon — mindig valami fenséges nyugalmat áraszt, szinte a mozdulatlanságig, pedig ez nem igaz, mert a folyók és partsávai soha nem néptele- nednek el. És itt — a kanális torkolatától északra, egészen Dunaszekcsőig — főként nem. Az országúttól balra, a hegyoldalon és jobbra a Duna és az út közötti erdős szakaszon szinte észrevétlenül épültek meg a víkendházak, úgyannyira, hogy most már víkend-telepként tartják számon. Azért tűnik nekem „észrevétlennek", mert eléggé ritkán van dolgom ezen a vidéken, s akkor sem nézelődtem; egyszerűen tudomásul vettem a látszólag mozdulatlan természetes környezetet. De aztán ahogy az ember betette lábát a partvidékre és egyszer csak házakat kezdett építeni, attól kezdődően már minden felgyorsul .. . Pedig alig több mint két esztendeje csupán, hogy a parcellázás megkezdődött. Volt a községnek tartalékföldje, de aztán egy terület kisajátítás alá is került és így alakult ki a Széchenyi utcai, továbbá a téglagyár közelében levő gálhegyi-dűlőn a két telep. Nyolcvan-kilencven négyszögölnyi parcellákat adtak el átlagosan 60 forintért és ez egy négyszögölért nem is sok, hiszen ezek a kis parcellák nem „szüzén" kerültek át az új tulajdonosokhoz, hanem vízzel, villannyal együtt. Igaz, még 20 forint közműfejlesztés is ráment a hatvan forintra, de ismervén a mai telekárakat — ebben konkjunktúra van mindenféle vízmelletti üdülőhelyen — egy szót sem szólhatunk. A tanácsi szervek még így is többet vállaltak, mert csak a víz és villany- hálózat megteremtése közel félmillióba került. Akár meg sem kérdeztem volna a dunaszekcsői tanácstitkártól, előre tudtam a választ: mi indokolta a víkend-telep megszülését? Az, hogy bűn lenne nem kihasználni ezt a szép fekvésű vidéket. És maga a község! Volt szerencsém egy alkalommal Volvo-motorcsónakkal megjárni a Dunát Mohácstól Szekcsőig: a folyó közepéről nézve szinte elképedtem a magas műút mentén — dús növényzetű kertek között épült falu szépségén. Bent Dunaszek- csőn is virágágyások díszítik az egyre több frissen tatarozott lakóház elejét, de hallatlanul kedves hangulatot árasztanak például a tanácsházá környékén emelkedő — lépcsőkkel csipkézett — kis utcák is, valamiféle dalmáciai sikátorok emlékét idézve. Aztán a községnek e tisztes pedantériája kihat a víkend- telepre is. A száz-száztíz parcellának több mint felén már felépültek a mini-házak. Hogy mi van a falak mögött, arra a házak külső megjelenéséből lehet következtetni: hiszen az üvegerkélyek, teraszok, színes ernyők, tágas-világos ablakok, tiszta homlokzatok, nyers szinű, lakkozott faburkolatok mindmind a lakók jóízlésére vallanak. Nyilvánvaló, hogy a víkendházak belső hangulatát is modern heverőkkel, állólámpók- kal, műanyag-padlózattal vagy szőnyegekkel, hűtőszekrényekkel, táskarádiókkal teremtik meg. Nem egyszerre. Ahogy gyűlik a pénz, úgy szedegetik össze lassan az építőanyagot, aztán a szerelvényeket, aztán építenek, aztán lassan berendeznek, de közben a kertben is akad munka, sokan csak a pázsitot ápolgatják, ahova néhány fát ültetnek, de akad itt zöldségféle is, paprika, paradicsom, meg eqyebek, hiszen aki huzamosabb időre — hetekre költözik ki szabadságidejét letöltve, az önellátó. E késő délutánon nyárson sült hús illatát éreztük, a fák között a parton meg bográcsban illatozott talán halfáié. Ez a vén Duna mostanában szűkmarkúén adja a halat, de azért valami akad a horogra, mert a folyóra merőlegesen — mólószerűen — húzódó „sarkantyú" terméskövein pecósok ülnek, s ahogy innét látni, némelyik elég gyakran rángatja ki a zsinórt a vízből. A tanácstól utat kérnek a1 ví- kendház tulajdonosok, de erről egyelőre szó még nem lehet, majd akkor, ha az egész terület beépül — arra büfét is állíttatnak, vagy az ÁFÉSZ, vaay maszek kezelésben. És jövendő Duna-parti vikendtelep Siekcsönét tulajdonosok is érkeznek, telket vásárolnának, de két-három esztendeig erre is várni kell, mire ismét lesz szabad terület. A tulajdonosok zöme pécsi — mondják, legalább kilencven százaléka — a többi komlói és szekszárdi, mert a mohácsiak már inkább a városhoz közelebb lévő Bár község víkend- telepén vernek tanyát. Aztán megtalálható itt komlói bányász, pécsi orvos, mérnök, esztergályos, autószerelő, katonatiszt, ‘kereskedő, vállalati tisztviselő. Akinek van, kocsival érkezik, akinek nincs, az busszal. A szabad szombatot a község presszója érzi meg, és a vasárnapot a halászcsárda: ilyenkor a vendégsereg zöme „idegen”, ha e jelző jó egyáltalán. Mert végül is nem idegenek, hiszen összekuporgatott pénzükkel, soksok hétvégét felemésztő építési munkával megváltották a belépőt a megye egyik legszebb vidékére. Rab Ferenc „Hotel komputer** Budapesten Európa egyik legmodernebb számítástechnikai oktató központjának, a hazai számítás- technika fellegvárának építését kezdik meg rövidesen a fővárosban, Kelenföidön, az Eteie téren. A budapesti Számítás- technikái Oktató Központ, amely jelenleg évente hat-hel- ezer számítástechnikai szakember képzését végzi, mintegy 160 millió forintos költséggel épülő új otthont kap. A rohamosan fejlődő és hétköznapjainkban is egyre nagyobb szerepet játszó számítástechnika hazai „fellegvárához" egy 300 ágyas szállodát is építenek, a vidéki és a külföldi hallgatók részére. Az épületkombinát a főváros egyik legmodernebb középülete lesz. Az ötemeletes szálloda köré épülő alacsonyabb szinteken kapnak helyet az oktató- és géptermek. A legkorszerűbb „tanító-gépekkel” és audiovizuális oktatási berendezésekkel felszerelt intézményben többfajta előadótermek gondoskodnak arról, hogy a különböző nagyságú csoportok a legmegfelelőbb módon tanulhassanak. Több 12 fős, 30, 80 fős. valamint egy 130 és 250 fős nagy előadóterem épül. A tantermekben egyszerre 750 tanuló vehet részt a tanfolyamokon. A központi tévéteremből az összes hallgató számára egyszerre is sugározhatnak adást, és a mikrofonhálózat segítségével ugyanakkor kérdéseket is feltehetnek az előadónak. A DELTA új száma A fiatalság és öregedés titkaira újabban a sejtmaq örökletes anyoqaiban (DNS és RNS) keresik a maqyarázatot. A kutatások legújabb eredményeiről ad részletes képet a Delta Magazin új száma. Ismerteti a dohányzási szenvedély biológiai magyarázatát és a legúiabb törekvéseket, amelyek o cigarettaszenvedély ártalmait kívánják elhárítani. Eredeti beszámolót közöl titkos inka barlangok feltárásáról és a Tejútrendszerünk porfelhői mögött rejtőző, úionnan lefényképezett Maffei-galaxisról. Látványos elektronmikroszkóoos felvételeket mutat be élő sejtekről, ír az új haiótípusokról és arról az építészeti irányzatról, amely a lakókra bízza, hogyan rendezzék el lakásukban a szobák elmozdítható fa'ait. Újtípusú televíziós képcső, a zene és a színek összefügaése, a szervezetbe beültethető műszív és új- | típusú qyermekbútorok szerepelnek még a lap témái között, ezenkívül számos hír, érdekesség, információ és száznál több - iavarészt színes — fotó egészíti ki a Delta Magazin júliusi számát. A bűnözés listavezetői A kár 137 millió A bűnözés alakulásának véglegesen most összeállított 1971. évi adatai szerint az ismertté vált összbűnözés több, mint 73 százalékát a vagyon elleni és a közlekedési bűncselekmények jelentik. 1971-ben, ugyanúgy, mint 1970-ben, az összes közvádas bűncselekmény (ez az össz- b ínözés) 56 százalékát követték el vagyon ellen és 17 százalékát a közlekedésben. A vagyon elleni bűnözésen belül tavaly — a megelőző évekhez képest — a személyek javait károsító bűncselekmények száma egy százalékkal csökkent, a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményeké viszont 3.4 százalékkal növekedett. Az ismertté vált bűncselekményekkel a társadalmi tulajdonban okozott kár 1971-ben 1.4 százalékkal volt kevesebb, mint 1970- ben. A gondatlanul elkövetett rongálással és a társadalmi tulajdon hanyaq kezelésével a társadalmi tulajdonban keletkezett összes kár 55 százalék volt 1970-ben, 1971-ben csak 43 százalék. Ez viszont azt is jelenti, hogy a társadalmi tulajdonban szándékosan elkövetett és ismertté vált bűncselekményekkel okozott kár tavaly 137 millió 454 ezer forintra növekedett az 1970. évi 110 millió 656 ezer forintról. A mind eredményesebb és célratörőbb bűnfelderítéssel is összefügg az hogy a 100 ezer forinton felüli kárt okozott — és ismertté vált — bűncselekmények száma az 1970. évi 211- rő| tavaly 319-re emelkedett. Részint a szabálysértési kódexnek a bűncselekményi értékhatárt (200-ról 500 forintra) felemelő rendelkezésével függ ösz- sze, hogy csökkent az 1000 forinton aluli kárt okokzó bűncselekmények száma: 9247-ről 8962-re — tehát 3 százalékkal. A közlekedési bűncselekmények számszerűségét illetően 1966. óta következetesen növekvő tendencia érvényesült. A közlekedési bűncselekmények száma a hatvanas évek második felében 51 százalékkal növekedett. 1971-ben — a megelőző évhez képest — csak kisebb mérvű, 0.9 százalékos volt az emelkedés. Ezen belül viszont az ittas járművezetések száma 3.2 százalékkal emelkedett. Ami a bűnözésben részt vett személyeket illeti: 7.8 százalékkal csökkent a visszaeső bűnelkövetők száma. 1971-ben az ösz- szes bűnelkövetők száma 76 974 volt, s 12 százalék (pontosan 9257 személy) volt a visszaeső. A büntetett előéletűek legnagyobb arányban a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények csoportjában szerepelnek. A vaqyon elleni bűncselekmények elkövetői között is sokan vannak a korábban már büntetettek: a társadalmi tulajdont károsító betöréses lopásokat elkövetők 27.5 százaléka, a személyek javait károsító betöréses lopások elkövetőinek pediq 29.3 százaléka volt korábban büntetve. TÖTTÖS ÉS HARKÁNY Foglalkozzunk mégegyszer az Anonymus által hetediknek említett honfoglaló vezér: Tühü- tüm (Tuhutum) személyével! Mint korábban írtam, Karácsonyi János dr. már hetven év előtt a mai Tétény helyneveket azonosítja nevével. 1970-ben Győrffy dr. is megerősíti ezt a nézetet s mivel a mai Tétény helynevek a Buda alatti Duna- parton, továbbá Moson megyében és a Bécsi medencében fordulnak elő, nyilvánvaló, hogy Tétény dunántúli megszállása még a X. század legelején, a honfoglalás során történt, hisz a Bécsi medence később elveszett a magyarság számára. Tühütüm dunántúli megszállásáról az első történetírók által összegvűjtött nemzetségi hagyományok nem szólnak, csupán a Maglód környéki, az Er- dőntúli földeken (Erdély), az Almás patak völgyében történő szállásfoglalásról és a Meszesi kapu előtti huzamosabb táborozásról s határerősítgetésról beszélnek. Ugyanakkor Tétény helynevet pont e tájakon nem találunk. Énnek magyarázatát kell keresnünk I Melich János nyelvtudósunk szerint a Tétény név egy régebbi Tihitin mása. „Azt állítom - írja —, hoqy a Tihitin ~> Tühütüm a magyar nyelvben kicsinyítő m > n-el képzett származék egy előbbi magyar Ti- hit ■> Tühütből.” S ez írásos emlékeinkből ki is mutatható. Már 1095-ben olvasunk Tugut révjéről („portum tugut”), Tuhut séd kútjáról („fontem, qui nominatur tuhut sedu”) és Tuhut kútjáról („ad puteum tuhut”). E helynevek Győr megye délnyugati vidékére vonatkoznak s Melich felismeri, hogy a „portus tugut" stb. mögött egy „Tugut ~ Tuhut személynév rejlik, melynek korabeli hangzása Tügüt ~ Tühüt s ez egy még korábbi Tigit ~ Tihit-ből fejlődött. „így szinte kétségtelen — szögezi le Melich —, hogy a Győr megyei Tét helység neve őrizte meg számunkra a XI. századi magyar személynevet.” Emellett a Tigit ~ Tihit személynév meg is fejthető, mert már Németh Gyula közli, hogy az újgurban a „tigit” méltóságot jelölő szó. Igen ám, de ha a honfoglaló Tühütüm puszta személyneve Tihit Tét, úgy nemcsak a puszta személynevet megörökítő Tét helynevek (Győr és Moson megyében), valamint az ebből m n-el képzptt helynevek (Tihitin Tétény), hanem a fejlettebb Tühüt alakból a korai ,,-s”-el képzett: Tühüt -s -v Tühütös Tüütös Tüttös fejlődésű helynevek is őrizhetik a honfoglaló „Tühütüm" emlékét s rámutathatnak egykori szállásföldjeire. Ilyen meggondolások birtokában egyszeriben rátalálunk a Meszesi kapu előterében is az ott sokáig tevékenykedő Tühütüm első szállására, hisz a Körös völgyében nemcsak harcostársának, Szabolcsnak (erről Győrffy is szól!) nevét találjuk helységnév formáiéban, hanem az ó nevét is: Töttös. Ezekután az is világos, hogy a Tühütümből leszármazott nemzetség baranyai szállásföldjén a legutóbb tárgyalt szállásrend kieqészül Tühüt, a foglaló ős szállásával s ez a mai Kővágótöttös helyén feküdt. Baromya mai ( fofyöV/izeR Az Anonymus által ismertetett nemzetség egyébként a következő: (zárójelben oz An, által használt írásalak s a baranyai foglalás hozzávetőleges ideje). Tuhűtiim (Tuhutum, Tuhtum, 900.) Horko (Horca, 900.) Zsombor (Zumbor, Zombor, Zubor, 930) kisebbik Gyilo Maglót (minor Geuia, Gyla, 960.) (M o g I o u t) nemzetség. Bója (Bua, Buua (—990—1003—] Bucna.) Gyi le (Gyyla, Gyla, Sarolt (Saroltu) Geuia. 930.) Karold (Caroldu) I. (szent) István király (Rex Stephanus, 1000.) Továbbiakban ismételjük meg: a Töttös helynévben fennmaradt a magyarság hetedik törzsének (Keszi) vezére neve, ki a Mecsek alján, akárcsak a Meszesi kapu előterében Szabolcs- csal együtt és egy időben foglalt szállást a népvándorlás kérlelhetetlen hullámai által keletről űzött és kiszorított népének, hihetőleg időszámításunk 900. évében. Unokája: Zsombor a mai Bakonya határában fekvő, jó forrással rendelkező Zsombor völgyben települt, valószínűleg Kisbakonya területén, ahol századok múlva a nemzetség egy későbbi leszármazottja, Erdő ispán is szállásolt. Tühüt másik unokája Gyilo s Zsombor fia Gyila, a Gyaláni kút környékén vett szállást s e helyen később Gyilán, majd Gyalán nevű lakott hely alakúit ki, mely még a XIV. század elején is a nemzetség birtokában van. E település később Zsomborral együtt elenyészett. Tühüt ükunokája, a kisebbik Gyila fia, Bója, Arányos és Pázdány között egy gyönyörű, észak felé nyitott völgyben szállásolt s birtokai kiterjedtek a Szentlórinc környéki Bója és Buafa dűlőkre is. A másik dédunoka Boknya, Bakonya község Kútvölgye táján települt, valószínűleg 1003- ban. öregebb Gyila lánya; Sarolt, I. István kirányunk anyja s az ő fia a mai Szabadszentkirály Tapolca nevű forrása körül telepítette katonanépét. Felmerül a gondolat: miért egyedül Tühüt fia, Harka neve nem szerepel az északi szelektől védett mecsekalji szállásterületen? Talán ő nem fordult meg ezen a vidéken? Mert a mecsekszabolcsi Har- ka-völgy újkori elnevezésnek látszik, legalábbis az ott települt, kiterjedt, ma is élő Harka nemzetség hagyományai szerint. Ennek ellenére bizonyíthat| juk, hogy Tühüt fia, Harka is otthon volt ezen a vidéken. Bizonyításunk a téli-nyári ket- I tős szállások rendjére alapoz- ! ható. Már többször mondtam, í hogy honfoglalóink szállásai mindig kettős települések voltak a szállások pásztornépe a huzamosabban lakott téli -, és a rendszerint csak tavasztól őszig felkeresett nyári-szállás között vándorolt. Azt is jól tudjuk, hogy a nyári szállását a Mecsek alján kiépítő Harsány fejedelem, Szabolcs, Tühüt (Töttös), Bogát, Bója, Bülcső, Szava, Viszi ő rendre a Siklósi hegyektől (Szársomlyó, Tenkes) délre telepítette baranyai téli szállását. Ügy hát Tühüt fia, Harka téli szállását is itt kell keresnünk. Meg is találjuk a Tenkestől délre feltörő hévizek partján fekvő Harkány nevében s így az is nyilvánvaló, hogy nyári szállásának is valahol a többiek között, a Mecsek délre nyíló völgyeinek egyikében' kellett lennie. Lehetőség az is, hogy, mint legifjabb fiú, ki atyja oldalán már az erdélyi harcokban is részt vett, Tühütüm ko ai halála utón atyja szállását örökölte (László Gyula véleménye!) s így nem voll szüksége úi szálláshely megnevezésére. De az is lehet, hogy a baranyai Almás-patak egyik völqyében tartotta nyári szállását, ahol Szigetvár közelében a Tüttös helynév már 1183-ban, a Harkány helynév pedig 1473-ban okleveleinkben is feltűnik. A lényeg: Harka bölcs volt, hogy féli szállását eqy bővizű, meleg forrás mellé telepítette s így esett, hogy míg atyja tél: szállásának neve már a középkorban elenyészett (1339-ben említik utoljára Sári mellett), addig az ő nevét 1072 év távlatából is szilárdan őrzi a ma már nemzetközi hírű fürdőnk: Harkány (Harka + n) neve. Dr. Zsolt Zsigmond k
