Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

Világ pro!étádat, ©gyasÖTjetekf ARA: 1 FORINT Dunántúli napló XXIX, évfolyam, 166. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. július 16., vasárnap Menekülés a szabadságba? V annak régi igazságok, ame­lyek már-már feledésbe merülnek, hogy azután újra rájöjjünk valódiságukra. Úgy februárban-márciusban példá­ul gyakran úgy tűnik, Hogy van pótolhatatlan ember. És aztán júliusban, augusztusban kide­rül, hogy mégsincs. Pécsik kar­társ például, aki nélkül egy kereskedelmi vállalat áruforgal­mi főosztályán ősztől késő ta­vaszig az égvilágon semmi nem történhet, elutazott, és a vál­lalatnál mégsem állt meg as élet A vállalat üzletei nyitva vannak, van bennük áru is, a hiánycikkek is ugyanazok, s tu­lajdonképpen Pécsik kartárson kívül senkinek sem tűnik fel, hogy Pécsik kartárs nyaral. Szerencsére nem tűnik fel a vállalat igazgatójának sem: kartársunk ugyanis vigyázott rá, hogy ugyanakkor vegye ki sza­badságát, mint a főfönök, mert az ilyesmi nyugodtabbá teszi a nyaralást Aztán vannak másfajta em­berek, akik egyáltalában nem tartják magukat pótolhatatlan­nak. S úgy vélekednek, hogy nekik jár az évi rendes fizetett szabadság, ezt akkor vehetik ki, amikor kedvük tartja, ami­kor nekik a legkellemesebb, s minden más mellékes. Mit szól­jak annak a tisztviselőnek a viselkedéséhez, aki pénteken hétfőre berendelte az ügyfelét azzal, hogy addigra elintézi az ügyét, s aztán hétfőn a biza­lommal kopogtató panaszost üres íróasztal, s az a felvilá­gosítás várta, hogy az illető szabadságra ment, négy hét múlva tér vissza, az egész dol­got csak ő intézheti el, az ak­tát különben is bezárta az író­asztalába. Teljesen nyilván­való, hogy az illető már pén­teken tudta, hogy hétfőn négy hétre eltűnik. A magatartás kis­sé furcsa, de sajnos, nem szokatlan. Az ember sokszor csodálko­zik, hogy nyáron is mennek a villamosok, égnek a villanyok, s az élet megy a maga rend­jén. Hiszen rengetegen vannak szabadságon — s ez a jog, ez megillet mindenkit — és sok helyen még mindig ötletszerűen engedik el az embereket. Pe­dig hát már évek óta feltalál­ták a szabadságolási terveket, amelyek azért készülnek, hogy össze lehessen egyeztetni a dolgozók és a munkahely ér­dekeit. Van, ahol nem is csi­nálnak ilyen terveket, van, ahol csinálnak, de nem tartják be. S alighanem még több vállclat és hivatal van az or­szágban, ahol ugyan a szabad­ságolások nem akadályoznák meg bizonyos ügyek elintézését, de alkalmat adnak arra, hogy a nemszeretem dolgokat erre hivatkozva halogassák. Az el­lenkezőjére is akad példa: minden idevágó jogszabálynak fittyet hányva egyszerűen nem engedik el a dolgozókat nyári szabadságra, fütyülnek az ő el­gondolásaikra, üdülési lehető­ségeikre, s aztán teljesen ötlet­szerűen, akkor adják ki a pi­henőidejüket, amikor ez a cég­nek jó, de a dolgozó nemigen tud vele mit kezdeni. Kétségtelen, hogy hazánk ég­hajlati viszonyai mellett nem olyan egyszerű a szabadságok kiadása. Tulajdonképpen két hónapból áll az egész nyár, úgy 8—10 hétből, egy dolgozó átlagos szabadságideje három hét, most tessék kiszámolni. Ráadásul a legtöbben — ha valami, ez érthető — a csa­ládjukkal akarnak pihenni, a nyári vakáció pedig júliusban, augusztusban van. Akármennyit agitálnak az őszi és téli pihe­nés szénséaeiről, ezek nem nyújtanak kárnótlást a forró nyáron átvereífékezett napo­kért, a nyaralás elmulasztott örömeiért. S mégis meg lehet (Folytatás a 2, oldalon) Kedvezmény a kisiparosoknak Falvak borbély, szabó és cipész nélkül Kevés a szakmunkástanuló Nő a kisiparosok száma Ba­ranyában! 1970 decemberében 3550, 1972 júniusában már 3737 kisiparos működött me­gyénkben, azonban lassan ki­hal jó pár szakma, s néhány — különösen a lakossági szolgál­tatásoknál fontos — szakmában bőven van még fejleszteni való. Munka, id6 után A legfontosabb a falusi szol­gáltatóipar fejlesztése. E cél érdekében több kedvező intéz­kedés is született: az egyik, hogy a valamilyen szakmához értő emberek és nyugdíjasok állandó munkaviszonyuk, vagy a nyugdíjuk fenntartása mellett munkaidő után legálisan is vé­gezhessenek a községben kis­ipari tevékenységet. Ezt az en­gedményt 30 szakmára terjesz­tették ki, de már megvannak az elképzelések a bővítésre. Külö­nösen az apróbb falvakban van ennek óriási jelentősége. Baranyára az apró falvak jel­lemzőek. Egy-egy falu átlagos lélekszáma 700 fő. Sajnos épp ezekben a községekben kevés a kisiparos. Ennek egyik oka, hogy a mesteremberek kizáró­lag a kisiparból nem tudnak megélni. Ezért adták vissza oly sokan az iparengedélyt, s in­kább nagyobb községekbe, vá­rosokba járnak dolgozni. Má­sok csak a már említett „sza­badidős módon" gyakorolják az ipart, Sajnos, egyes falvakban még így sem biztosítottak az alapvető szolgáltatások, mint a Diplomakiosztó ünnepség a Hűszaki Főiskolán A pécsi Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola 215 végzős hall­gatója állt tegnap délután a díszemelvény elé a Főiskola központi előadótermében, ahol ünnepi főiskolai tanácsülés ke­retében került sor a diploma- kiosztásra. A fiatal, de máris országos hírű Műszakj Főiskola három szakán, hét ágazat hallgatói: a vegyipari gépészek, az üveg­ipari gépészek, a finom- és durva kerámiaipari gépészek, a kötőanyagipari gépészek, épületgépészek, épületvillamo­sítási és felvonós-üzemi gépé­szek vették át üzemmérnöki oklevelüket Juhász lenő főigaz­gatótól. fodrász, a szabó, a cipész. Ba­ranyában vannak olyan falvak, amelyekben egyáltalán nincs fodrász, szabó vagy asztalos. A KIOSZ Baranya megyei Szer­vezete felkutatja az ilyen köz­ségekben élő, valamihez értő szakembereket, s megadja a működési engedélyt a munka- viszony, vagy a nyugdíj fenntar­tása melletti ipargyakorláshoz. Ilymódon pillanatnyilag 1124- en dolgoznak a megyében. A kisiparosként nyugdíjba vo­nult mesteremberek is megkap­ják a működési engedélyt. Saj­nos, sokan nem kérnek műkö­dési engedélyt, inkább kontár­kodnak. Űj rendelkezés: az épí­tőiparban dolgozó kisiparosok az egész országban, a más szakmákban dolgozók' pedig járásuk területén meghívás nél­kül is vállalhatnak munkát, meghívás alapján pedig az egész országban. Ilymódon oda is eljuthatnak mesterek, ahol egyébként nem dolgozik állan­dó kisiparos. A kisközségekben dolgozó kisiparosok adókedvez­ményben részesülnek, ha a he­lyi lakosság igényeit kielégítő javító- és szolgáltató tevékeny­séget végeznek. Kiemelt szakmák Ami a kiemelt szolgáltatáso­kat illeti, a textiltisztító szak­mában a kisipar nem tud elő­relépni, nincsenek szakembe­rek, s nincs utánpótlás. A me­gye textiltisztító iparában a kisipar részaránya mindössze 7,5 százalék. Ennek az iparág­nak a fejlesztése tehát az ál­lami és a szövetkezeti ipar fel­adata. A gépjárműjavító ipar­ban már sokkal kedvezőbb a helyzet: a kisipar részaránya a megyében 35 százalékos. Ezen a téren 1975-re mintegy 10 száza­lékos fejlesztést irányoztak elő. Egyre többen teszik le a gép­járműszerelő mestervizsgát, s ez a mennyiségi fejlődésen túl minőségi javulást is eredmé­nyez. A lakáskarbantartó tevé­kenységből 35 százalékos arányban veszi ki a részét a kisipar. Ezen a téren 13 száza­lékos az ötéves fejlesztési terv. S ebben a szakmában viszony­lag megfelelő az utánpótlás is. Évente 100—120 mestervizsgát tett iparos kapcsolódik ebbe a szakmába. Az elektromos ház­tartási gép és híradástechnikai javítóiparban a kisipar megyei részaránya 34 százalék. 1975-ig csak 7 százalékos fejlesztést irányoztak elő. Azért ilyen keve­set, mert sajnos épp vidéken igen kevés a szakember, s nem biztosított az utánpótlás sem. Félezer tanuló S itt kell szólni a szakember utánpótlásról is. 1972 júniusó- | ban Baranyában mindössze 336 kisiparos foglalkoztatott tanulót. A tanulók száma is egyre csök­ken, 1969-ben 792, 1970-ben már csak 689, 1972-ben pedig mindössze 500 szakmunkásta­nuló dolgozott kisiparosnál. A legkevesebben a szigetvári és a sásdi járásban szegődtek el „inasnak". Különösen a cipész, a fodrász és a szabó szakmák­ban nagy a tanulóhiány. A helyzet nyugtalanító, mert falun, különösen a kisközségek­ben még jóidéig csak a kisipar tudja ellátni az alapvető szere­lő és javítóipari szolgáltatáso­kat, mint ahogy ez is a kisipar célja. Kiöntött a Karasica Súlyos károkat okozott a szombati zivatar Éjszakai sötétség borult teg­nap délután 4 órakor Pécsre. A háztetőkig ereszkedő kavar­gó gomolyfelhőkből - sűrű vil­lámlásokkal és dörgésekkel kí­sérve — sűrű eső zúdult alá - borsó nagyságú jéggel. Perce­ken belül utcaszélességben hömpölygő, szennyes-sárga ára­dat lepte el az utakat, járdá­kat. Megállt a forgalom is. A Meteorológiai Intézet Mi- sina-tetői kirendeltségén el­mondták, Pécsett, a repülőtéri állomáson mintegy 60 kilomé­teres óránkénti sebességű szél kíséretében, közel 10 milliméte­res csapadékot mértek, Misinán pedig 12 millimétert és viharos erejű széllökéseket, ami szintén meghaladta a 60 kilométert. Szederkényben erős zivatar Fóliás tej Harasztiból A Jóbarát Tsz csomagolt tejjel látja el a BCM-et és a környező falvakat Röviden újabb tsz-tejfeldolgo- zó üzem kezdi meg működését Baranyában, pár év leforgása alatt immár a harmadik. A Tejipari Vállalat hegemó­niáját elsőként a MECSEKTEJ törte meg három évvel ezelőtt. A MECSEKTEJ azóta jelentős középüzemmé vált, termékeit a fogyasztók megkedvelték, s út­törő példája nyomán ma már 13 termelőszövetkezeti közös tejfel- dolgozó társulás működik szerte az országban. Ez év januárjá­ban a Sasad Tsz-szel kooperál­va a Bólyi Állami Gazdaság létesített tejfeldolgozót Sátorhe­lyen, melynek évi kapacitása négymillió liter. A. bólyi tejből főként sajtot gyártanak. A sasa- diak kolbászos dobozolt sajtja a közelmúltban már a pécsi bol­tokban is megjelent. A Tejipari Vállalat napi 160 ezer literes felvásárlásával szemben a két társulás napi 35 ezer liter tejet dolgoz fel. Ez jelentős arány, ami egyben azt is jelzi, hogy ma már Baranya ellátásában a ter­melőszövetkezeti tejfeldolgozó üzemek több mint 20 százalék­kal részesülnek. És a kettő mellé most rövidesen belép a harma­dik. Ésszerűségi, népgazdasági szempontból ennek az üzemnek a területi elhelyezkedése a legszerencsésebb, hisz Pécs­től távol, az országhatár szélén az egyhózasharoszti Jó­barát Tsz-ben építették fel. Ez a terület túlságosan kiesik a pé­csi centrummal működő Tejipari Vállalat vonzásköréből. Pécsről friss áruval ellátni Oldot, Bere- mendet, Kistapolcát, nem köny- nyű és nem is olcsó. Nyáron jó ellátást biztosítani tekintettel a | kis falvak hűtőtér hiányára, szin­Kazincbarcíkán, a Tardona patak mellett 1973 januárjára 456 lakást adnak át. Ezzel befejeződik az úgynevezett IV. számú szomszédsági egység építkezése és ezzel a miskolci házgyár elemeiből átadásra kerül 1071 lakás ezen a lakótelepen, te lehetetlen. Érthető ha az egy- házasharaszti tsz kezdeményezé­sét a Tejipari Vállalat nem te­kintette újabb konkurenciának, inkább maga is támogatta. Nem kooperációról van szó, pusztán arról, hogy a vállalat szakmai segítséget nyújt az üzem bein­dulásánál. Az üzem elindítását a Tejipari Vállalat egyik szak­emberére bízták, Bognár Já­nosra, a villányi sajtérlelő pe­nész laboratóriumának vezető­jére. Az egyhózasharaszti üzem eredetileg tejháznak épült, a szarvasmarha-program során azonban a termelőszövet­kezet tejfeldolgozóvá építette át mintegy 3,5 milliós beruhá­zással. Az üzemet a napokban adták át műszakilag teljesen felszerelve, s pillanatnyilag az engedélyezés stádiumában van az ügy. A próbaüzemelés sike­res volt. A beépített pásztor teljesítményéből kiindulva napi 7—8 ezer liter tej feldolgozá­sára képes az üzem, Ez a maximális kapacitása, pilla­natnyilag azonban még nincs annyi tej, hogy ezt lekössék. A termelőszövetkezet az üzem be­indításával egyidejűleg átve­szi a környező községek tej- mennyiségét is a tejcsarnokokkal együtt, és vállalja a falvak el­látását. Az érintett községek: Egyhózasharaszti, Beremend - beleértve az új cementművet is - Kásád, Old, Alsószentmár- ton, Püspökboly, Kistapolca és Siklósnagyfalu, sőt tárgyalások indultak Villány bevonására is. Ezekben a falvakban ezideig csak kannatejet lehetett kap­ni, gyakran azonban még ez sem volt elég. A tsz tejüzeme viszont fóliás tejet hoz forga­lomba - fehérfóliás zacskóban zöld felirattal, hogy elüssön a Tejipari Vállalat színeitől. Kis körzetről, rövid szállítási távol­ságokról lévén szó a tej min­dig egészen friss lesz, tehát jól járnak majd a fogyasztók. Az új üzem alkalmas a túró- és a tejfelgyártás beindítására is és ezt tervbe is vette a szö­vetkezet. Sajtot és vajat nem tudnak gyártani, a Tejipari Vál­lalat azonban ezekből a ter­mékekből ellátja a szövetkeze­tét, hogy vásárlóinak teljes tej­termék skálát biztosíthasson. A vállalat hűtőszekrényeket vásá­rolt a szövetkezetnek — rész­letvisszafizetésre —, hogy a kis falvakban tárolni tudja a gyor­san romló árut. Az új kezdeményezést csak üdvözölni lehet, főként azok­nak a fogyasztóknak a nevé­ben, akik a megyének ezen a távolabbi részén élnek. Ök jár­nak a legjobban, ha az üzem beindul, mert az ellátásuk ész­revehetően meg fog javulni, tombolt, igaz a csapadék nem volt jelentős. Mohácsot sem kí­mélte sem az eső, sem a jég. A MAHART dolgozói kérdésünk­re telefonon közölték: az utcá­kon ömlött a víz, az épületük ablakát „forint” nagyságú jég verte. Szigetváron kétórás zápor volt, a tűzoltók a téglagyárhoz vonultak és több mélyen fekvő üzemrészből távolították el a vizet. Pécsett sem a tűzoltók, sem a mentők segítségét nem kérték. A posta ügyeletese örömmel közölte, a posta-kábelek nem áztak be, így a helyi és távol­sági beszélgetéseket a zivatar nem zavarta.- Ez a mostoha idő, ami most volt, nagyon sok problé­mát okozott az áramszolgálta­tásban - mondotta Dani Lajos, a DÉDASZ üzemirányítója. — Például Pécs IHn a 20 kilovol­tos vonalon a villámcsapások, kidőlt fáktól leszakadt vezeté­kek, oszlopkigyulladások bizony jelentős gondot okoztak. Szom­baton négy trafót kellett kicse­rélni. Áramszünet volt Boly, Mo­hács, Keszü, Pellérd és a tor- tyogói térségben. A helyreállí­tási munkákat — szombat este és vasárnap éjjel - mintegy nyolcvan ember és tizenhat jár­mű végzi. Az egyébként „jámbor”, ke­vés gondot okozó Karasica a bőséges esőzések következtében annyira megduzzadt, hogy pén­teken este kilenc órakor, lllocs- ka és Lapáncsa között, a jobb­parton kilépett medréből. A víz körülbelül húsz méte­res szakaszon lépett át a gá­ton, elöntött egy kukoricatáb­lát, — és a szívócsatornákon ke­resztül vonul Jugoszlávia felé. Magyar területen lakott telepü­lést nem veszélyeztet, a Vízügyi Igazgatóság szakemberei arra törekednek, hogy még a határ előtt megfogják a vizet. Pénte­ken éjjel és szombaton délelőtt a töltés megerősítésén és a ki­folyás elzárásán dolgoztak, munkába állították a közeli ál­lami gazdaság szivattyútelepé­nek gépeit is. A Mura vízszintje szombaton délután Letenyénél 451 cm volt. Ekkor 3 centiméterrel haladta meg az idei eddigi legnagyobb vízállást, amit ez év májusában mértek. Az idei hatodik árhul­lám a délutáni órákban tovább erősödött, egyre nőtt a vízszint. A tetőzést 470 centiméterrel szombaton éjfél körül várják a vízügyi szakemberek. A veszé­lyeztetett folyószakaszokon ho­mokzsákokkal erősítik, koronáz­zák a töltéseket. Településeket lényegében nem veszélyeztet az áremelkedés. ü Ne Win Százhalombattán U Ne Win, a Burmái Unió Forradalmi Tanácsának elnöke, miniszterelnök és kísérete szom­baton délelőtt Százhalombattá­ra, a Dunai Kőolajipari Válla­lathoz látogatott el, A burmai vendégeket a láto­gatásra elkísérte Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Hollai Imre külügyminisz­ter-helyettes, dr. Kós Péter, a Magyar Népköztársaság ran- gooni nagykövete. A vállalat központjában Gór Nagy Sándor nehézipari mi­niszterhelyettes, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, s a vállalat vezetői foqadták a vendégeket, majd dr. Simon Pál igazgató a Dunai Kőolajipari Vállalat munkájáról tájékozta­tott, A vendégek ezt követően üzemlátogatáson vettek részt. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom