Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

Í972, J=.':* *!US 11. Munkatársunk jelenti telexen Hanoiból . Narancs-bombák Ezerháromszáz harcigép árnyékában Házi muzsika — zsoinayak közt A zenei tábor ifjú kamara­muzsikusain a vihar sem fogott ki. Szerdán este a Pccsi zenélő udvarok keretében, a Rene­szánsz kőtár intim hangulatú kertjébe tervezett koncertet ren­dezői a Zsolnay múzeum falai közé „menekítették". A tábor fiataljai és néhányon a város­ból, akik ezért a borig ázást is vállalták, ritka élmény ré­szesei lehettek. A középkori udvar délszaki növényei közé szánt modern művek és száz, kétszáz, négyszáz éves kórus­alkotások ezúttal híres műkin­csek között, opális fényű, ódon porcelánoktól övezve csendül­tek fel. Az elhangzott művek fiatal interpretálóinak alig nyolc-tíz napjuk volt a felkészülésre — alkalmazkodva a tábor szigorú tanulmányi rendjéhez, fegyel­mezett munkaprogramjához. Mégis nagyon jó, hogy kilép­tek falai közül és vállalták, merték vállalni ezt a plusz­feladatot az előadási darabok érlelésére szükséges idő nélkül is, A másik megragadó sajá­tosság az előadó kamaraegyüt­tesek „soknyelvűsége”. A mű­veket mintegy tíz nemzet fiatal­jai szólaltatták meg egységes felfogásban, azonos zenei nyelven. Farkas Ferenc Szerenád fú­vósötösre című háromrészes kompozíciója fiatal román, ma­gyar, norvég, lengyel muzsiku­sok pontos, korrekt előadásá­ban hangzott el. Kissé a kottá­hoz ragadó előadásmódjukat a mór említett okokból nem bírál­hatjuk; vállalkozásuk csak elis­merést érdemel. A budapesti' Collegium Musicum fúvósötös tagjai zeneművészeti főiskolá­sok. Hosszabb ideje mór együtt muzsikálnak, — játékukban ezt érezhettük. Szerencsésebben aligha választhattak volna. Hindemith Kis kamarazene öt fúvósra című alkotását a mű lényegére tapintó felfogásban, fiatalos lendülettel, magával- ragadó bájjal és egyszerűség­gel tolmácsolták. Élettől duzza­dó muzsikát hallhattunk. Elő­adásukat fölényes biztonság, könnyei elegancia, és a dina­mikai váltások ragyogó színei jellemezték elejétől — az utol­só részt lezáró hamvas, gör­dülékeny kromatikus futamig. Álljon itt a nevük is; Vass Mária (fuvola), 1 oó János (oboa), Mali István (klarinét), Vizsolyi Livia (fagott) és Füzes Péter (kürt). A második részben a tábor énekes és hangszeres növen­dékeiből verbuválódott kis ka­marakórus mutatkozott be Né­meth Pál és Peter Simán (Ausztria) vezénylésével, A ki­tűnő hanganyagú (egyebek közt svéd, norvég, holland, bel­ga, francia, magyar „összeállí­tású") együttes hat művet éne­kelt. befejezésül Kodály Esti dalát megindító finomsággal. (w. e.) Vietnamban ilyenkor ültetik ki a rizst a sűrű ültetvényekről a földekre. Térdig vízben álló asszonyok hajladoznak a rizs­parcellákon, amelynek mind­egyike egy-egy önálló egység apró gátjaival, csatornáival. Olyan a mértanion szabályos rizsültetvény, akár egy fest­mény. Idilli táj — mindig ez jut az ember eszébe, holott nincs még egy olyan ország, ahol annyira oda nem illő az idill, mint most Vietnamban. Az amerikaiak bűneit vizsgá­ló vietnami bizottság kiállítá­sán olyan tárgyakat és képeket láthattunk, amelyek még a leg­erősebb idegrendszerű embert is megrázzák. Akár játékoknak is képzelhetnénk őket, ha nem tudnánk, hogy mindezt azzal a céllal ötlötte ki a szakemberek hada, hogy más embereket megöljenek. Olyan embereket, akiknek a szerény tápláléknál és a békénél többre nincs szük­ségük. Milyen szerkezetekről van szó? A narancs formáját és színét utánzó maroknyi bom­báról, amely 1000 foknál na­gyobb hőt fejleszt. A konté­neres bombáról, amelyből szá­zával röppennek ki a kisebb bombák. Falevélformájú rob­banó apróságokról, amely már kél kg-os nyomásra is műkö­désbe lép. Fénykép mutatja, mi maradt annak az embernek a lábfejéből, aki rálépett. Szerdán Hung Yenben vol­tunk, hogy személyesen is meg­győződhessünk, mit művelnek ezek a robbanó, égető golyó­kat fröcskölő szerkezetek. A község központjában nem so­kat kell keresni a bombázás helyét: a sarokban áll a könyv­tár,’ vietnami tolmácsunk is alig tudja kibetüzni feliratát, a be­tűk egy részét levitte a lég­nyomás. Az épület után viszont a földdel egyenlővé tett ház­sor következik. Még o tégla is megpörkölődött a gyújtóbom­bák tüzétől. Július 7-én itt egész .családok haltak meg, az egyiknek éppen az óvóhelyére esett a bomba. Egyik mellékutcában szivar­alakú 250 kg-os fel nem rob­bant bomba. Zöldruhós fiatal férfi maqyarázza működését, mulatja honnan emelte ki a detonátort. — Képzett tűzszerész? — kérdezem. — Nem. A milicia tagjait összehívták és elmagyarázták, hogyan kell ártalmatlanná ten­ni a fel nem robbant, vagy időzített bombákat. Három­napos képzésen vettem részt. Hung Yen lakói ma sem tudják miért választották őket célpontul. A parasztok a föld­művelésen kívül bambuszból különféle használati tárgyakat készítenek, amelyekből exportra is jut. Ez lenne a stratégiai áru? A sebesültek a kórházban még többnyire eszméletlenek. Állapotukra nehéz szavakat ta­lálni, Egy kisgyermekek a robbanás térdből letépte a lábát. A romokat, a szenvedést, a sebesülteket látva képet alkot­hatunk, milyen pusztítást rej­lenek ezek a számok: április 16. és június 27. között 22 000- szer bombázták a VDK-t az amerikai B—52-es, Q—4-es, F—4-es, F—6-os és F—3-j tí­pusú, legkorszerűbb gépek. Egész Indokínára oz amerikaiak háromszor annyi bombát dob­tak, mint amennyi a második világháborúban felrobbant. 1300 harcigép árnyékában vajon mire lehet gondolni? S mégis vezetőkkel és egyszerű emberekkel beszélgetve mindig megjelenik arcukon az őszinte és kedves mosoly. Mert lehet, hogy amerikai légifölény van Vietnamban, de az erkölcsi fölény és az igazság a viet­nami emberek oldalán áll. Marafkó László A mohácsi kertészet ____ • » Z ivatar Árvíz Szederkényben Sárba fulladt búzatáblák A város gyorsan felejt. Az aszfalt órák alatt felszáradt, eltakarították a hordalékot, né­hány makacs tócsa emlékeztet csupán a kétnapos zivatarra. Aztán néhány felszínes mondat, inkább csak szokásból: „Hal­lottam, ti is bőrig áztatok . . . Aliq találtunk gyertyát az áramszünet alatt... A vízhiány miatt csak az asszony volt mérges, nem tudott mosni, mi söröztünk a sógorral ,. Nagy eső volt, és persze sok a kár. Node fő, hogy most már min­den rendben van. így. termé­szetes. * A vihar „ügyeletesei" nehéz szolgálatot teljesítettek az el­múlt 43 órában és még nincs vége I Szerda éjszaka riasztó csend ülte meg a Pécsi Vízmű tor- tyogói telepét, A gépház elsö­tétedett, leálltak a szivattyúk és egyidejüleq üzemképtelenné vált 41 kút. A riasztás után alig néhány perccel, kutasok, vil­lanyszerelők indultak hibakere­ső, útra, zseblámpa fényénél botorkálva a zivataros hajna­lon, egyenként átvizsgálva az egymástól több kilométer távol­ságra eső, járművel megközelít­hetetlen kutakat. Órákba telt. mire rábukkantak a fő hibára: villám csapott a jelzőberende­zés áramváltójába, még a por- celánsziqetelés is megolvadt a roppant hőtől. Le kellett cse­rélni több transz/ormáíort, a megrongálódott elektromos be­rendezéseket, szigetelőket. Zuhogott az eső, dörgött, vil­ié m lőtt, a nedves ruha áthűlt a viharos szélben, A terepjáró tehergépkocsi 300 kilométert tett meg „lé­pésben", rázkódva, ringatózva a földutakon tengelyig élő la­tyakban. így, meg lovaskocsin érkezett a szerszám, műszer, anyag, s nem utolsósorban a viharkabáttal, gumicsizmával felszerelt pihent váltás, Az em­ber leleményes a bajban. A szerelők, segédmunkások, akik csütörtökön a 10-es számú, utolsó hibás kút javításán dol­goztak — nylon fóliát erősítet­tek térdükre, hogy a víz a nad­rágra és a csizmába ne csö­rögjön. Még tegnap délelőtt is rendületlenül szakadt az eső a határban, Mohácsi Pál, a szer­számokat szállító lovaskocsi hajtója már a harmadik pok­rócot cserélte a kimerült álla- .tokon. Fenn a vasvázon, 12 méter magasban, biztonsági övvel a derekán még dolgozott Dömö­tör József és Rab János villany­szerelő. A transzformátort mór lecserélték, már csak a megla­zult vezeték feszítése von hátra, s egy óra múlva ez a kút is ont­ja az ivóvizet. A terepjáró fáradt, átázott emberekkel iparkodik a város felé. Az út mentén sárba fulladt búzatáblák, törött szárú, pocso­lyába dőlt napraforgó. fzOreteit a vihar Orécpusztd» János fehréfttW Egész Baranyában sivár, nép- telen a határ. A nyár kellős kö­zepén hiányoznak a gépek, ara­tók. Szederkényben annál na- gobb a nyüzsgés. Árvíz van. Ha nem is életveszélyes, mégiscsak ár, a Karasica több helyen is kilépett medréből, elöntve a kerteket, gyalogútokat. A felső- hídnál csoportokba verődve áll­nak a helybeliek, találgatják, milyen erős lehet az áradás. — Utoljára 1947-ben volt ilyen magas vízállás — állítja határozottan Tóth Rudolf bácsi, aki a községi tanács mindene­seként éppen pincészivattyúzós- ból érkezett. Szederkényben több családi ház alagsorát ön­tötte el a talajvíz, mozgósítani kellett a tűzoltókat és elkérték a tsz szivattyúit is. Szederkénytől az országhatá­rig 25 kilométeres szakaszon veszélyes a Karasica. Medre megtelt, az érintett községek lakói mégis reménykednek, ta­lán fér még bele valamennyi. A Dél-Dunántúli Vízügyi Igöz- aatáság villányi felüqyelősóqén Nádasi lsfván irányítja a bel­vízvédekezést, valamint a helyi vízkár elhárítását.- A veszélyeztetett szakaszon kettesével állnak a vészőrök, éberen figyelve minden válto­zást, jelezve, továbbítva a ta­pasztaltakat. Hétfőn alig boká­ig ért a víz, szerdán reggel 60, csütörtökön délután pedig rhár 240 centis vízállást mértek. A helyzet lllocska és Lapáncsa körzetében kritikus, az említett körzetekben nyúlgátakat építet­tek. A magyarbolyi mészégető­höz — amelyet belvíz fenyeget — most szállítottunk homokzsá­kokat. i Trafót cserélnek a tortyogói kútnál A villányi állomás melléképü­letei vízben állnak, az utakat helyenként 20—30 méter hosszú víztükör borítja. A határ elszo­morító képet nyújt. Földön fek- ’szik a gabona, süppedő sárban a kukorica, burgonya, hagyma, paprika. Időbe telik, amíg gé­pek düböröghetnek • a földeken, s a kertészetekből alig érkezik friss zöldáru ezen a héten. El­múlt a zivatar, de következmé­nyeként kényszerű tétlenségre kényszerülnek a falvak. A Du- na-partról eltűntek a sátrak, ki­ürültek a víkendházak, s a Grécz-puszfai építőtábor lakói is a szobákba szorultak. A fák alatt színesedő gyümölcsszonye- get maid a következő vendégek takarítják fel. A város hamar felejt. A ba­ranyai falvak azonban még ké­szültségben állnak és sokáig sínylik a nem mindennapi zá­por-frontot.- Zágrábba készül az átai délszláv népi együttes és a drá- vdsztárai délszláv asszonykórus. Az augusztus 22—29. közt meg­rendezésre kerülő nemzetiségi fesztiválon vesznek részt.- Termál Hotel - Zalakoro­son. Néhány év alatt nagy nép­szerűségre tett szert a zalaka- rosi termálfürdő, amelyet a ha­zai vendégek mellett mind több külföldi is felkeres. A közked­velt fürdőhelyen 14 millió forin­tos költséggel 120 személyes szállodát építettek. A Termál Hótelt szombaton avatják ün­nepélyesen. Az első vendégek Csehszlovákiából érkeznek. i Pércsich Richard, Lovas Zsolt, Hor­váth Hortenzia, Surján László, Vá­rad! György, Bárdos Tcter, Pctrovics Gábor, tonnás! Márta, Tymfcsuk Mó­nika, Pirki-.o'fcr Ervin, Varga Balázs, Zsigovics Éva, Tóth Bcáto, Bognár Mária, Szdbó László Outi János, Murányi Krisztina, Elő Ibolya, Merg! Tímea, Borbély Anikó, Takács Mag- do'na, Vitkó Attila, Tapsonyi Zso’t, Csike A'tila, Rameisl Vencel, Király Ibolya, Tóth Andrea, Vida Zsuzsan­na, Neubauer Judit, Gycris Gizella, Lakatos Tímea, Odenwald Zoltán, Ka- j lányos József, talányos Csaba, Bocsi j Svo’a, Bakos Gyula, Giófsils László, Török oá'int, Mikoücs 3éla, Borbé'y Ibolya, Kereszti Peter, lozóry Gyön- I gyi, Wildanger Zsolt, Fróno Róbert, í Kálmán Roland, Belléncs Edina, Né* j meth Tímea, Gyük László, Tukora Ba- I lázs, Horváth Romuald, Bogdán Cso- ! ba, Végi Gabriella, Baráti György, j Isivánder Annamária, RaTfai Zsuzsán- j na, Körösztös Imre, Dózsa Anikó, I Freund Károly, Stern Nóra, Fekete I Anna, Kolter Norbert, Heim Miklós, ! Deák Veronika, Vágó Klára, Juhász I Krisztina, Hochsteiger Dóra, Leaner Renáta. Hortung Nóra Marsay And­rás, Tóth Péter, Dömse Valéria, Ki- sze!y lidikó, Fábos Zsolt, Pallos Edi­na, Keresztes Szilvia. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK György Tamás és Wéber Agnes, Valovics József és Sebestyén Margit, Tóth Gyula és Solt Mária, Meliorisz Béla és Péter Katalin, Zongor Gábor és Mátyás Gyöngyi, Csipán Ferenc és Baji Anna, Hagyó László és Erdős Júlia, Tóth József és Kollát Anna, MarosYÖlqyi Zoltán és Vatulik Anna, Zágonyi Ervin és Erdélyi Rita, AhluntJ Lars-Ovar Valter és Csíki Mária, Sza­bó András és Jerabek Éva, Mondo- vies János és Hideg Mária, Pehr Nándor és Halász Kornélia, Józsa Lajos és Péter Ibolya, Hornung Fe­renc és Koitai Mária, dr. Szalai Im­re és Kocsis Ágnes, Schőnweitz Ta­más és Kun Margit, Lovas László és Földi Edit, Nendtvich Tamás és Czi- ráky Katalin., Segényi Ákos és Kerp- ner Ágnes, Bakány Béla és Molnár Erzsébet, Wider Béla és Nagy Anikó, Sülé Gábor és Németh Erzsébet. Lu­kács Péter és Tóth Anna, dr. Rode- vits Béla és Sofalvy Júlia, Kocsis Fe­renc és Kálmán Jolán. Meszler László és Posgcy Judit Dukits Károly és Bé­kési Erzsébet, Stenszky Gyula és Kiss Éva, Sófrán László és Folk Hona, Németh István és Kis Ilona, Kálmán László és Énekes Klára, Koródi Ist­ván és Szűcs Margit, Ilia János és Kovács Magdolna, Burkus Imre és Ja­kab Zsuzsanna. Papp János és Járó Zsuzsanna, Hutterer János és Karcza Erzsébet. MEGHALTAK Mátyás Józsefné sx. Ulrich Ju'faw- na. Magasi János, Blau Mária, Koz­ma Józsefné sz. Fehér Julianna, Ba­log János, Fehérváry Istvánné sz. Bartók Kornélia, Hernádi Ferenc, Csodó Istvánná sz. Szabó Rozália, Klein Sándor, Tamási Antal, Uii Fe­renc, Szcbó Imréné sz. Vásárhelyi Irén, Trebbin Ágostonné sz. Sas Etel­ka, Krommer Gyuláné sz. Varga An­na. Meszlényi Jánosné sz. Pap Anna, Kollár Gergely, Ipolyvölgyi Ferenc, Kovács József, Ament Mamit, Kovács Imre. Kacsar Lajos, Pókay Barna, Ha­lász Istvánné sz. Varga Elsőbe». Kéri István, Vranesics Vince, Pálfy Gv»»lá- né sz. Hugi Janka, Pó’h Vilmos, Tóth Istvánné sz. Botos Mária. KOMLÖ SZÜLETTEK Manyar Viktória, Imhof László. Si­pos Attila, Bohner Éva, Mester Mó- j nika, Nyers Gvömy, 5*cn Anita, Bér* I ci Kornélia, Krajncz Mária, Krqínc* | Beatrix, Kva|.c Za'tán. Molnár Bo'ázs, Orsós Katalin, Fekete Balázs, Her- czeg Zoltán. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Czinderi Károly és Pesulyuk Mária, Fónai Imre és Imre Erzsébet, Rodvó- i nyi János és Mészáros Ágnes, Grörv wa!d Géza és Wunderlich Anna, Kó rojy József és Auth Erzsébet. Varga József és Szakolczai Ildikó, Pápai ! István és Tóth Jolán. MOHÁCS l SZÜLETTEK I Márton Zoltán, Lelkes Andrea. Zen- tai Andrea, Kiss Péter, Kiss Attila, Mátyás Magdolna, Kovács Krisztina, Wéber Zsuzsanna, Bokodi Nóra, Si­mon Krisztina, Müller Valéria, Kiss Róbert, Fülöp Zsolt HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Bártíai László és Nocsa Elvira, Kiss Golfért és Gáti Gyömyi, Bélavári Fe- j renc és Kiss Margit. MEGHAtTAK Mutsch'er Józsefné sz. Leisrter Er­zsébet, Hortobágyi Lajos, Károly La­jos, Klieber Pá'né sz. Pannert Mag­dolna, Czernies Antal, Mád'its János, Pécsi Istvánné sz.‘ Szüts Agnes. 5ZIG ETVA R SZÜLETTEK Laskái Mnjnr'k*». Fö.'di tifés Csabc, Hergcnrői'er Ho'go, \fr:csik Edit, Morkó István, Kiss Szilvia. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Toplek István és Farsang Terézia. t*Z~’ VAITAK Schvarcz fr’/án. Ra’-'mcsz Erzsé­bet, Jénei Máténé sr. Pm Irma, Ba- bócsai Józsefné sz. Pap Katalin, 8*- lázs István. SZÜLETTEK Víztükör az utakon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom