Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

T972. Június 9. DUNANTŰII NAPLÓ 3 Alkatrészellátás, szakmunkáshelyzet Ha javítani kell az autót... Mind több személyautó tut országútjainkon és szá­muk évrői évre nö. Termé­szetesen, hogy időnként ja­vításra szóiul a „márka", öröm, ha sikerűi gyors és jó munkát „kapni", nagy bosszúság, ha rossz, mona- hatni trehány munkát ad ki keze alól a javító intéz­mény. Mindkettőre van pél­da bőségesen. Pécsett az Autó- és Mo­torjavító Ktsz néhány mű­szaki és vevőszolgálati ve­zetőjével ültünk le kerek- asztal-beszélgetésre a gon­dokról. Azpkról a problé­mákról esétt szó, amelyek nemcsak ennek az egy ktsz- nek gondjait veti fel, hanem lényegében keresztmetsze­tet ad a szövetkezeti gép­kocsi javítószolgálatról. Több, mint 130 típus Alkatrészhiány, kevés a jó szakmunkás — ezt a két gon­dot valamennyien elsősorban említették. Főprofiluk: a karam­bolozott személyautók javítása, de egyéb jellegű javításokat is vállalnak. Évente csak személy­autóból 4500—5000 darabot ja­vítanak. Ezenkívül 17 típus a garanciális szolgáltatásuk. Az országban több mint 130 típusú (egy típuson belül kü­lönböző megoldású) személy­autó fut. A gond nagy: ehhez a sokféle kocsihoz alkatrész- ellátást biztosítani! Viszonylag jónak mondható a Zsiguli, a Trabant, a Skoda gépkocsik al­katrészellátása. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy semmi probléma nem adódhat. Egy Skoda Octávia immár két hó­napja áll a műhelyben egy alkatrész hiánya miatt. (Egy MB 1000 Skoda viszont másfél hó­napja készen van, de a tulaj­donos — bár többször értesí­tették, — nem jön érte ... I) Keressük, kutatjuk a választ c kérdésre: miért nincs ele­gendő alkatrész? A sok kocsi- típus csak az egyik ok. A má­sik: feladják a rendelést, de sokszor a rendelésnek csak a fele, vagy még annyi,sem ér­kezik meg. A harmadik: előre kiszámítani, hogy a következő félévben, vagy évben milyen al­katrészekre lesz igény, — alig- aliq lehet. A negyedik ok: az, hogy minden alkatrészből le­gyen raktáron — nem megold­ható. Egyrészt mennyiségileg sem lehet hol elhelyezni, más­részt „eszközlekötési járulék”, — ez pedig nagyon is a javító Intézmény zsebere megy. Ter­mészetes, hogy az ügyfél ha ja­vítani viszi az autóját egyálta­lában nem érdekli sem az esz­közlekötési járulék, sem az egyéb belső gond, csak egyet akar: gyorsan és jól javítsák meg autóját. És igaza van. „Be­hoznak egy karambolos kocsit. Elvállaljuk a javítását. Kezdjük szétszedni. Akkor kiderül, hogy hogy még ez az alkatrész is megsérült, az is, amaz is . . . De valamelyik sérült alkatrészből hiányunk van. Érdeklődünk Bu­dapesten, Pécsen, Szekszárdon, Kaposváron, — kapni-e a keres­kedelemben. Nem kapni. Mit tegyünk? Az ügyfél reklamál: akkor miért vállaltuk el? Ott áll a kocsi szétszedve és még idő­pontot sem tudunk mondani mikor lesz kész. Bosszúság ez az ügyfélnek, nem kevésbé nekünk is. Ehhez hasonló példát sok javító-szolgáltató intézmény tudna még elmondani” — így foglalják össze a sok probléma egyikét. Kis- és nagyfogyasztói ár A ktsz elnöke Svóbszky Antal ezt mondja: — Mi az AUTÓKER-nél igé­nyeljük a különböző alkatrésze­ket. Adnak, nem adnak, meny­nyit adnak nekünk mint nagy fogyasztónak, nagyfogyasztói áron, — ebbe beleszólni nem tudunk. Amit kapunk, az van. Ha egy alkatrészt mi nagyfo­gyasztói áron szerzünk be, — akkor az árrés nálunk marad, tehát valamit keresünk rajta. De ha a kiskereskedelmi forgalom­ból szerezzük be, akkor arra csak ráfizetünk, mert mi az al­katrész kiskereskedelmi árára egy fillért sem tehetünk rá. Kérdésem: miért nem kaphat­juk meg (mi és a többi szövet­kezeti javító) a helyi AU1ÖKER boltban a szükséges alkatrészt nagyfogyasztói áron? Miért csak a központi rendelés után le- ! szállított alkatrészeket kapjuk ezen az áron? Van itt egy prob- j léma is. Mindezek természete­sen a mi gondjaink, de döntő ! hatással vannak az ügyfélre is. i Nem egyszer a tányérunkra kap- ! juk az ügyféltől: „maguknak ! nincs, elmentem a maszekhoz és adott”. Honnan van a ma- i széknek? Ennek vizsgálata meg­érne egy „misét" ... De most nem ez a beszélgetés tárgya. Be­szélünk munkaszervezésről. Kell, jó munkaszervezés nélkül nincs eredmény. Előirányozunk egy javítást például 50 órára. Az­tán menetközben kiderül: egy alkatrész nincs. Teljesítménybér­ben aki dolgozik, mit mondjak neki? Várjon, amíg lesz? Még egy gond: mi 1968 óta a KPM kiadott árjegyzéke szerint szám­lázzuk a javítást. Azóta egy sor — a javításhoz szükséges — cikk ára alaposan felment. De mi nem „igazodhatunk" a nö­vekvő árakhoz, — a régi árak alapján számlázunk... — Azt hiszem, hogy az ügy­felek helyeslik ezt a helyzetet, így is elég sokba kerül a ja­vítás ... — De akkor mi lesz a mi jövedelmezőségünkkel? — foly­tatja az elnök. Akár hiszi, akár nem, az autójavításra ráfize­tünk. Ha nem lennének segéd­üzemágaink. mint például a fu­varozási tevékenységünk, hasz­nált autó vétel-eladás, — a ja­vításból nem élnénk meg. Hát milyen helyzet ez? Nagyok a követelmények A kerekasztal beszélgetés résztvevői a másik gondról, a szakmunkás-ellátás problémái­ról is sok szót ejtettek. Mint mondották: kell egynéhány év, amíg egy autószerelő jó szak­munkássá válik. Különösen itt, ahol sok típushoz kell érteni, — nagyok a követelmények. Két­ségtelen, hogy a szakosítás hasznos dolog lenne, de ezt csak a speciál szervizeknél tud­ják megoldani. Jelenleg 52 ipari tanulójuk van, — remélik jó- néhány marad itt belőlük. Mert nagy igény lenne munkájukra. A helyzet: jelenleg csak az el­ső műszakot tudják teljesen fel­tölteni szakmunkással, a máso­dik műszak már gyengébb lét- számilag, a harmadik műszakra pedig egyáltalán nincs ember, így aztán nincs is harmadik műszak. — Ha a gondokat felvetem, mindig úgy említem, hogy ál­talános problémák ezek, nem csak o mi szövetkezetünkre jel- | lemzőek — mondja az elnök. — Épül most egy új csarno­kunk, több oka is van, amiért kell. Fő a fejünk: ki fog benne dolgozni? Az autójavító szak­mára lenne jelentkező, de nem kapunk elég „keretet” a beis­kolázásukra. így aztán munka­erőhiánnyal is küzdünk. Az au­tójavító ipar nagyon szerszám­igényes. Ott vannak a drága szerszámok, és nincs, aki dol­gozzék velük. Mi van ehelyett? Egyre-mósra adják ki a kisipari engedélyeket, azzal, hogy az igényeket ki kell elégíteni. Ez alapjában helyes. De kérdem: a második, — a harmadik mű­szakról nem is szólva — mű­szakot sem tudom feltölteni, mert... A szakmunkások egy- része önálló kisiparos lesz . . . Jelent ez kapcitásbővítést eb­ben a szakmában? Aligha. Mint kisiparos szaladgál példá­ul alkatrészek után, meg tár­gyal a vevővel, satöbbi. Egy j szakmunkás — mint munkqs — máris kiesett a termelésből. Aztán: kikkel dolgoztat? Nem titok: a különböző intézmé­nyeknél dolgozó szerelők közül számosán sietnek délután az újabb munkahelyükre ... Más­nap aztán van, aki a munka­helyén piheni ki a „maszek- munka" fáradalmait. Cél ez? I Nem hiszem. A jövőben mind több szakmunkásra lesz szüksé j j günk ebben a szakmában. Ob- | jektív körülmény ez. Ha ped'g : | az igényeket ki akarja': elégi­teni, akkor javaslatom: rangso- | rolják a szakmákat fontossági | sorrend szerint és adják meg a ; lehetőséget a jelentkezők be- ! iskolázására. Gyors intézkedésre lenne szükség A kerekasztal-beszélgetésen csak a két legfontosabb prob­lémát, az alkatrészellátást és a szakmunkáshelyzetét emeltük ki. Mert akadnak még egyéb gon­dok is, ha javítani kell az au­tót. Á javítószolgálatra pedig mind több feladat hárul. A gondok nőnek, — közülük néhányat felvetettünk, — eny­hítésükre különböző intézkedé­sek szükségesek, amelyek halo- 1 gatása minden bizonnyal káro­san érezteti hatását. Garoy Ferenc SELLYE A három kilométer hosszúságban elnyúló Sellye köz- ' igazgatásilag is kiterjedt nagyközség: ide tartozik még hét település, köztük a legnagyobb lélekszámú (921) Drávasztára és — valószínűleg a megye legkisebb — faluja is, a 69 lelket számláló Mónosokor. így az összlétszám 5319 fő, ebből Sellye részesedik 2833 lakóval. A nappali létszám még vagy ezer fővel szaporítja Sellyét, mert az utóbbi évek­ben nemcsak az oktatási intézmények, hanem olyan termelő, illetve kereskedelmi egységek — mint az AGROKÉMIA, a Sajtüzem, az ÁFÉSZ, a Víztársulás, az Építő Ktsz — is vonzó­erőt jelentenek. Sellye vezetői — ismerve a termelőegységek fejlesztési elképzeléseit, továbbá o természetes népesség- növekedés ütemét — 1980—1985-re hatezres lakossággal számolnak. A nagyközségi jelleg tehát már ma egy sor fel­adat elé állítja őket. Erről beszélgettünk Varga Lajos tanács­elnökkel, dr. Kasza Gyula vb-titkárral, Wunderlich István építési csoportvezetővel és Benke Jánossal, az ÁFÉSZ elnö­kével. — 1964-ben Sellye - mint já­rási székhely - megszűnt. íz­zel hátrányos helyzetbe került e a község? — Le kellett mondanunk né­hány — várható — nagyobb be­ruházásról, viszont megszűnt a „járási bábáskodás" is, ön­állóbbak lettünk, s ez az ön­állóság csak kiteljesedett az utóbbi időben. Enélkül persze a nagyközség okozta gondjainkat nem is tudnánk megoldani. A fejlesztési terven belül óriási szerep jut a lakásépítésnek. Tulajdonképpen három új lakó­telepről van szó, az egyszerű- j ség kedvéért számozzuk meg: az I. telep helye a sportpálya mentén lesz, a II. ettől nyu­gatra, a III. pedig szintén az előbbi után, nyugati irányba. Tehát egyvonalban helyezked­nek el, párhuzamosan a Sellyét átszelő főútvonallal, pontosab­ban attól északra. Ugyanis a déli részen ipari terjeszkedés várható. A község tulajdonkép­pen ,szélesedik, hiszen a há­rom lakótelep ellátásához ele­gendő lesz két-három ABC-áru- ház-... — ... Mintegy tizennyolc­húsz boltunk van Sellye hossz- tengelyén, köztük élelmiszer, ru­házati, vegyes, háztartási, zöld­ség-gyümölcs, vendéglátó jel- í legűek, igazodva a lakóházak hoszirányú elhelyezkedéséhez. Egy korszerű lakótelepen ez in­dokolatlan, és egyszerűen gaz­daságtalan is. Viszont az áru­házak megoldják az ellátást. Jelenleg a II. lakótelepen — vagyis a Szittyás réten — épül az ABC, mintegy 500 négyzet­méternyi alopterületen. Sőt, az épület végében egy kis presz- szó-cukrászdát is berendezünk. A beruházási költség 3 millió, ebből 800 ezret állami dotác.ó révén kaptunk, 1 millió a bank­hitel és 1 millió 200 ezer forin­tot pedig az ÁFÉSZ saját alap­jából fedezi. A harmadik ne­gyedév végén meg is nyitjuk az áru házat. — A lakótelepek létesítése milyen stádiumban van? — A II. számú — ahol az ABC is épül - lassan befejeződik. Itt jelenleg 114 lakás van, az I. számú telep beépítési terv­rajzán 139 lakás szerepel, ez az elkövetkezendő három-négy év alatt realizálódik és majd az ötödik ötéves terv időszaká­ban kerül sor a III. lakótelepre, amely egyedül akkora lesz, mint az előző kettő összesen. — így tehát jelenleg a II. te- '■pről beszelhetünk. Nyolc esz- lendővel ezelőtt kezdődött itt az építkezés mintegy 32 hold- nyi területen. Abban az időben 35-45 forintba került a telkek négyszögöle. Mi, mindjárt az elején biztosítottunk villanyt és vizet, későbben pedig beton­járdát, abban az ütemben, ahogy egy-egy utca beépült családi házakkal. Sőt, azt kö­vetően az úttest is aszfalt- burkolatot kap. Most például a Kiss Géza utca aszfaltozása van éppen folyamatban.- Milyen építési szabályok érvényesültek? — Egyik feltétel volt: csakis j sátortetős családi házakat sza­bad építeni. A szabadon álló beépítési mód is egy sor sza­bályt ír elő. Például a járdától befele szigorúan meg kell tar­tani a 3 méternyi távolságot és ezen a sávon lehetőleg kertet kell létesíteni. Ugyanígy három méteres az. oldalsó rátartás is. j Istállót tilos építeni! Az 1 eme- j letes épületeknél is csak ba- i romfiól helyezhető el, a föld- 1 szinteseknél megengedhető a í sertésól is, de csak úgynevezett „egyfiókos" ól, tehát korlátlan ! számú sertésállomány nevelése itt is tilos. E szabályokat min­denki betartotta, egyébként pe­dig nem kell félni attól, hogy a telep uniformizálná válik.- Láttam a házakat, való­ban szépek, meglepően korsze­rűek. Kik a tulajdonosok? — Megtalálható ott minden­ki, termelőszövetkezeti tag, J üzemi, vállalati munkás, ÁFÉSZ dolgozó, pedagógus, hivatal­nok. Érdemes emlékeztetni ar­ra, hogy nyolc-tíz esztendeje a szó szoros értelmében „agitál­nunk" kellett az embereket, hogy vágjanak bele az épít­kezésbe. Az OTP fiók vezetője például saját példáján keresz­tül toborozta az építőket. Sze­rény számításunk szerint a kész családi házak értéke ma már minden bizonnyal eléri a 350- 450 ezer forintot. Kilencven­nyolc százaléka fürdőszobával rendelkezik, a szobák száma kettő-négy között van, sok csa­ládi ház mellé megépítették a garázst is, holott kocsi még nincs, legföljebb előjegyzés­ben .. . Tudunk olyan épületről, amelyet már 600 ezer forintért' sem adnának oda ...- Ilyen gazdagok a sellyei- ek?- Nem erről van szó. Először j megvásárolták a telket, ami ! nem is volt drága. Lassan be­szerezték az építőanyagot, amelyhez az ÁFÉSZ segítséget nyújtott, de olcsó — legálisan olcsói — fuvarról is gondoskod- | tak azok az intézmények, vál­lalatok, akiknek dolgozói épít­keztek. De nagymértékben eny­hítette a kiadásokat az a tény is, hogy itt tulajdonképpen min­denki „kalákában” építkezett: egymásnak segítettek. Van olyan lakó, aki hét évvel ezelőtt épített és csak most került rá a sor, hogy segítsen a barátjá­nak a falak felhúzásában, vagy éppen az alapok kiásásánál. Ez a telep egy nagy összefogás eredményeképpen születelt meg. Tehát senkinek sem kel­lett kiadnia három-négyszáz­ezer forintot, a lakóházak je­lenlegi értékét, hanem talán a felét, vagy annyit sem.- Említettük, hogy az I. szá­mú lakótelep beépítési terve félig-meddig kész. Ide építünk ■ hat darab öt lakásos sorházat is, ugyanennyi 2 szintes (egy ! emeletes) családi házat, aztán szintén egy emeletes láncháza­kat. A közműhozzájárulás csa­ládonként tízezer forint lesz, amelyet törlesztésképpen is be lehet majd fizetni. Ez így rend­jén is van. A legnagyobb prob­lémát az okozza, hogy a szennyvízcsatorna és a derítő megépítése hallatlanul sokba kerül, mert tekintettel arra, hogy emeletes épületek is lesz­nek a telepen, a rendelkezés szerint ide már egy korszerűbb derítőt szabad csak létesíteni. Milliókról van szó, amelyet a községi tanács egyedül nem ké­pes előteremteni. Sajnos a csa­torna-terv maga is milliókba kerül. Másként nem megy, mint hogy Sellye vállalatai, in­tézményei adjanak valamit a „közös kalapba", mert egy megfelelő csatornázási-derítési rendszerbe saját telepeiket is bekapcsolnánk. Lakásépítési programunk valóraváltása mú­lik most azon, hogy a lakosság­hoz hasonlóan a hivatalos in­tézmények is összefognak-e, vagy sem. Rab Ferenc Fdveszünk kesztyűszabászokat, valamint 20—40 éves korig férfi kesztyűszabász átképzősöket Kesztyüszabászokat másodállásban is foglalkoztatunk. Jelentkezés: KESZTYŰGYÁR, KÖZPONTI GYÁREGYSÉG Pécs, Sörhöz u. 36. íkkényes épiletátalakítások Amikor egy lakóépület tervei elkészülnek, sokoldalú bírálat­nak vetik alá és elsősorban ab­ból a szempontból vizsgálják meg, hogyan illeszkedik be kör­nyezetébe, javítja-e avagy ront­ja a városképet. Ez utóbbi eset­ben természetesen szó sem le­het megépítéséről. A körültekin­tő jószándék ellenére mégis előfordul, hogy amikor már áll egy épület, derül ki, hogy így készen másképp néz ki, mint a tervrajzon. De ez egyáltalán nem jellemző, épületeink nagy többsége megfelel a kívánal­maknak — városunk arculatá­nak javára. Ezért mindenképpen helyeselni lehet, ha a város­képbe illeszkedés a legfőbb mérce az építkezéseknél. Ez a követelmény később is fennáll, s önhatalmúlag senki nem változtathatja meg egy épület arcát. Azért tartottuk ezt szükségesnek „leszögezni”, mert egyre több helyen tapasztaljuk Pécsett, hogy egyesek önkényes épületátalakitásra vállalkozva olyan költségbe verik magukat, amiből aligha lesz hasznuk. Azokról kívánunk szólni, akik lakásuk loggiáját beépítik, be­üvegezik, s ezzel lakásuk érté­két kívánják növelni. Az utóbbi időkben mind többen kapnak, kedvet az ilyen lakásbővítéshez, nem törődve azzal, hogy töké­letesen kimerítik az engedély nélküli építkezés ismérvét. Évek­kel ezelőtt a Megyeri úti ún. tisztiházaknál találkoztunk elő­ször ezzel o jelenséggel, majd hosszú idő után Újmecsekalján láttunk új beépítéseket, előbb a Türr István utcában, majd a Pollack Mihály utcában. Néhány hónappal ezelőtt a Semmelweis utcában figyeltünk meg egy-két beépített loggiát. Ugyanitt o minap azt láttuk, hogy gomba­mód elszaporodtak a beüvege­zett erkélyek, amelyek ráadá­sul nem is egyformák. Von, ahol már elkészült a munka és az új „lakószobát” beköltözhetővé is tették, van ahol az üres, festet­ten keretet állították még be, s elképzelhető, hogy néhány más helyen a beépítés szándéka ér­lelődik. Ezek, amiket láttunk, s nem lehetetlen, hogy ilyen be­építésekkel másutt is találkoz­hatnánk. Az illetékes építési hatóság­nál kijelentették, hogy ilyen és hasonló beépítésekre engedélyt nem adtak, mert nem is adhat­nak, az épületek egységes hom­lokzatát ugyanis senki nem bonthatja meg. Aki ezt mégis megteszi, annak vállalnia kell a következményeket, nevezete­sen azt, hogy kötelezik: záros határidőn belül távolitsa el az engedély nélkül beépített ab­lakkeretet. Elmondták, hogy még az sem engedhető meg. ha va­laki a loggia belső falait az épület egészétől eltérő színre festi be csak azért, mert neki az jobban tetszik, mint am'lyen eredetileg volt. Erre is volt már példa és a bérlőt kötelezték az eredeti szín vissznfestésére. Az önkényes épüleíátala';".*k ne lepődjenek meg tehát, h~ az építési hatóság kötelezi ő' ~t a szép „kisszoba" megszüníiíésé- re. H. I. I k 1 A BALICSI SZŐLŐHEGY PÉCSETT Erb János felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom