Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-08 / 133. szám
6 DUNÁN TQLINAPLÖ 1972. június 8. Buua és Bucna Anonymus müvének hatodik fejezetében a hét magyar vezér között utolsónak említi Tü- hütümöt (Tuhutum), Horka atyját, kinek viszont fiai: Gyila (Gyyla) és Zsombor (Zombor), akiktől a Maglód nemzetség származik. Tühütüm szerinte a honfoglalás során Szabolccsal és Tassal a tiszántúli területeket hódította meg, egészen Szatmá- rig és Zilahig. „Majd, miután olyan helyekre értek, hol már senki emberfiával nem találkoztak, a határszéleket hatalmas gátakká megerősítették s közösen elhatározták, hogy Árpád vezér országának (keleti) határa a meszesi kapuban lesz. Azonban a végeken még huzamosabb ideig tartózkodtak s így Tühütümnek módjában árit tudomást szerezni az ott lakóktól az erdőntúli löld jóságáról. Fortélyos ember lévén, mindjárt áhítozni kezdett arra, hogy Árpád vezér engedélyével megszerezze magának és utódainak azt a földet." Kiküldte tehát Apafarkast, kémlelje ki számára a vidéket, majd annak visszatérte után a helyzet ismeretében az Almás vizénél csatát nyert Gyeló, a vidék eddigi ura ellen. „A föld lakói most már neki, mint a föld új urának EsküIIő- nél hűséget esküdtek. Ezután Tuhutum utódai az erdőntúli földet békén birtokolták egészen a szent király, István idejéig s bizonyára tovább is birtokolták volna, ha a kisebbik Gyula (Gyla), két fiával, Bójával és Boknyával (cum Buua et Bucna) . .. nem cselekedett volna mindig a szent király akarata ellenére(24. fej.) A továbbiakban azt is megtudjuk, hogy I. István király a kisebbik Gyulát megkötözve Magyarországra hozta (in Hungáriám) s ezután egész életében fogva tartotta, holott az ő anyja (Sarolt) rokonságéhoz tartozott. Ezután nyilván Bója és Bok- nya is magyarországi birtokain volt köteles tartózkodni. A Képes Krónikából a továbbiakban azt is megtudhatjuk, hogy István király utóda, Péter, Buda és Devecser vádaskodására Bója és Bohnya (Buha et Buhna) főembereket deresre húzatva megölette. * Anonymus a nemzetségi hagyományok alapján írt s igazat írt. Ott, ahol mondja, az Almás vize környékén, továbbá Es- küílőnél, a Meszesi-kapun túl, az egykori Dobokamegyében a Tühütümtől leszármazó Zsombor nemzetség még 1320 körül, I. Károly király idején is birtokos. A honfoglaló ősök nevével kapcsolatba hozhatjuk az épp e tájon feltűnő Gyula és Zsombor (Magyar-, Szász-), valamint Bojásza (Bója ásza) helyneveket. Azonban a középkorban délebbre, a Küküllők mentén is feltűnik Bonyha (Bahna, 1291.), Bója (Nyárádtő-Bua 1435., Bé- nye-Bua 1431.), Zsombor, Sarolt (Sorold, 1343.) stb. neve. Azaz Tühütüm leszármazottai- nak a két Küküllő mente is szálláshelyül szolgált. Anonymus nem említi Tühütüm dunántúli szállásolásat sem. ' Holott nyilvánvaló, hogy 5, kinek nevét nyelvészeink egyöntetű véleménye alapján ma Téténynek kell ejtenünk, részt- vett a dunántúli foglalásban is s nemcsak Budától délre (Nagy-Tétény) ült meg, hanem kiterjesztette szállásait egész a bécsi medencéig. Ennek emléke a ma Ausztriába eső (egykor mosonmegyei) Tétény s a Lajtán túli Tetendorf. (Győrffy Gy.) De a Rába melletti Magló- cza, Sobor, odébb Sopor és Soporn, Sopron körül pedig Gyula és Harka orra utalhat, hogy nemcsak Tétény fia Horka, annak fia Gyula és So(m)- bor (An. 27. fej.: Zuborl), de még a tőlük leszármazó Maglód nemzetség (Moglout) is otthonos volt e vidéken. Bója és Bonyha (Boknya) emlékét azonban már nem találjuk e tájon. Megtaláljuk azonban nevüket Tolnában (Bonyhádi) és Zalában (Boh- na 1264), s rendkívül érdekes képet adnak a baranyai vizsgálódások. Nemcsak a Siklós mellett fekvő egykori Töttös (1289: Tuteus) s attól keletre a két Bója (1858: Rácboja és Magyarboly) érdemel figyelmet, I hanem a Mecsek déli lejtőié : tövében fekvő Töttös és Bakonya környéke is. Feltűnő ugyanis, hogy Bakó- 1 nya határában a falutól ! DNy-ra egy völgyet emberem- I lékezetet meghaladó idők ó‘a t,.Zsombor völgy”-nek hívnak, másrészt a Pécsre vezető régi földúttól délre Gyalán helynevek (Gyaláni hegy, -csárda, -malom, -rét) szerepelnek. Ezek egy Gyilán nevű középkori falu emlékei, mely már 1318-ban feltűnik emlékeinkben. A helynévben az -n=képző, a névadó tehát: Gyila. Sajátságos: Tühütüm két unokája is Zsombor és Gyila. Persze ez lehetne a véletlen játéka is! De! 1, Bakonyától DNy-ra, a mai Szentlőrinc határában (falutól D-re!) Baja helyneveket ismerünk. Egykor itt Bója szállásolt? 2. Az említett 1318.-i oklevél arról ad hírt, hogy a Gyilán- ban élő nemes pont a Gyiló- tól leszármazó Maglód nemzetség központi szállása mellett eső Gyomrot veszi meg. Véletlen? 3. Karácsonyi János megállapítja, hogy a Gyula—Zsombor nemzetség egyetlen oklevélileg biztosan igazolható tagja: Erdő ispán. S íme: Bakonyán Erdő kút, Erdőkúti völgy. A név személynév! eredetű, ugyanúgy, mint a szomszédos Böty-kút, Vátyi kút, Botos kút stb. 4. Ugyancsak Karácsonyi szerint a Gyula—Zsombor nemzetség egyik, XIII. század végén élt őse Czene-, ennek fia Botos- előnevű. íme: Bakonyán Czenegető nevű vö'gyecske, a szomszéd Bodán Botos kút. 5. Emlékezzünk: Tühütüm Farkas nevű kúnt küldött előre, hogy a Meszesen túli földet kikémlelje. Ezt a sikeres akciót nyilván honorálta is. íme: Bakonya északi határrészén Farkastető, Boda Ny-i határán: Farkas ásza. 6. Az erdélyi Bonyha községgel délen örményes határos, itt Bakonyát határolja nyugatról örményes ág. 1235-ben! 7. A nemzetség pestmegyei törzsbirtoka (Maglód) mellett feltűnik Tarcsa. A mosonmegyei Tétény keleti szomszédja Tarcsa. Itt Bakonyától DNy-ra Tarcsa. Véletlen? 8. Zalában van egy Bak- Tüttös, egy másik Tüttös mellett Pakonya, Tüttös-Enyere felet} Bohnya. Maglódtól délre Pakonya. Észak-Baranyában Töttös és Buda között Bakonya. Véletlen? 9. István király erőszakot alkalmazott a Gyilafiakkal szemben. íme: Maglód mellett Szentistván, az erdélyi Zsombortól keletre: Szentkirály, a baranyai Zsombortól DNy-ra Szentkirály. Őrhelyek! 10. Már mondtuk: a Képes Króniko ad hírt arról, hogv Péter király idejében Bója (Buha) és Boknya (Buhna) főurc- kot Buda és Devecser vádaskodása alapján végezték ki. j A dobokamegyei Zsomborral északról Devecser, délről Bu- dateleke határos. Itt: nyugatról Buda határolja Bakonyát, | Devecser a mai Rózsafa hata- : rában birtokolt. I Lehettek ők a vádaskodók? j Bizonyára. Mint jó szomszé- i dók! Ennyi véletlen fel sem téte- | lezhető. Le kell vonnunk a következtetést: Bakonya (1276: Bokona) az Anonymus által említett s eddig hiányzó láncszem: Boknya (Bocna, Bohna) szálláshelye. Itt a Bohnya, Boknya személynévben a mássalhangzó torlódást nem hangzó átdobás- j sál oldotta meg a magyar J nyelv, mint a Küküllő melletti Bahna (— Bonyha) és a tolnai Bohna (Bonyha -j- d = Bony- I hád) esetében, hanem ejtést I könnyítő magánhangzó betol- tásával: Bokna (Bocna, Bohna) — Bokona — Bakana — Bakonya. S Bakonya jövőre ünnepe'- j heti az 1003. évre vonatkozta- I tott első említésének 970. évfordulóját! j Dr. Zsolt Zsigmond Á világ népességének alakulása A demográíiai robbanás csak átmeneti Napjainkban hazánkban és világszerte egyre több közgazdasági szakembert foglalkoztat a népesedés problematikája. Ezek a problémák a népesség fejlődésével várható demográfiai robbanással, valamint a Föld népességeltartó képességével foglalkoznak. — Dudley Stamp angol közgazdász számításai és becslése alapján a világ népessége az időszámítás előtti 7. évezredben 10 millió lehetett és a megduplázódásához 2500 esztendőre volt szükség. Időszámításunk kezdetén már 900 év kellett a duplázódáshoz, napjainkban pedig ehhez már 50 év is elegendő. Ezekből az adatokból világosan kitűnik, hogy az újabb és újabb népesség megkétszereződéséhez egyre kevesebb időre van szükség. Jelenleg a Föld lakossága kereken 3500 millióra tehető. Ha a jelenlegi természetes szaporodási ütemet vesszük figyelembe, akkor a századfordulóra, 2000-re Földünk népessége eléri a 6-6.5 milliárd főt. Tehát a hátralévő három évtized annyi népességet produkál, mint korábban két évezred. A lakosság számának ez a hirtelen megugrása joggal nevezhető demográfiai robbanásnak. Most egyes olvasóban joggal I felvetődik a kérdés, ha ez így j lesz tovább, akkor hova fejlődünk? Talán igaza lesz Malthaus- nak, qki 1803-ban a következőket írta: „Az olyan ember j számára, aki egy máris túlné- ! pesedett országban születik, nincs hely a társadalomban. Az ilyen ember számára nem terítettek a természet nagy asztalánál". Az időközben eltelt több mint másfél évszázad bebizonyította, hagy Maithaus ezen elmélete pesszimista tév- tan volt. A továbbiakban vizsgáljuk meg és próbáljunk megállapításokat tenni a népesség további alakulására vonatkozóan. A népesedéssel foglolkozó tudósok már több, mint 200 éve foglalkoznok a születési- arányszám, a halálozási arányszám, valamint e kettő különbségéből adódó természetes szaporodás ütemének összefüggésével. Vizsgálódásaik során általános törvényszerűségeket láttak meg és a Földünk népességének gyarapodására vonatkozóan az alábbi általánosan érvényes ciklusokat állapítottak meg. 1. Magas születési és magas halálozási arány, Így a természetes szaporodás igen alacsony. 2. A halálozási arányszám rohamosan csökken, de a születési arányszám igen magas, a természetes szaporodás igen magos. 3. A halálozási arányszám tovább csökken, a születési arányszám is csökken, a természetes szaporodás üteme igen gyorsan süllyed. 4. A halálozási arányszám, valamint a születési arányszám eléri a mélypontját, igen lassú a természetes szaporodás, esetleg stagnálás is beállhat! A demográfiai robbanást éppen az okozza, hogy az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok a népesedési ciklus második stádiumában vannak. így Kína természetes szaporodása 35 ezrelék, Mexikó természetes szaporodása 33 ezrelék. Az európai országok már elérték a harmadik, sőt a negyedik stádiumot, ezért világviszonylatban itt a legalacsonyabb a természetes szaporodás üteme. Az európai népi demokrati kus országok között a legmagasabb természetes szaporodási ütemmel Romániában találkozunk, 18,1 ezrelék, míg a Szovjetunió természetes szaporodása 9,8 ezrelék. Tehát láthatjuk, hogy a népesség ilyen robbanásszerű szaporodása nem tart végnélkül, hanem a harmadik és a negyedik ciklust elérve lassúb- bodni fog. Az a tény, hogy az európai országok népesedési üteme a legalccsonyobb, szoros összefüggésben van ezek társadalmi, gazdasági és kereskedelmi fejlődésével. Itt mindjárt Japan példáját szeretném felhozni. A japán népgazdaság világviszonylatban is előkelő helyet foglal el, a vezető tőkés országok között emlegetjük. Ezt az előkelő helyet az utóbbi száz esztendő gazdasági fejlődésének köszönheti, amit soker, „japán csoda" néven emlegetnek. Az ilyen fejlődés a természetes szaporodásban is érezteti a hatását. Japán a maga 12,6 ezrelékes szaporodási ütemével a legelőkelőbb helyet foglalja el az ázsiai népek táborában. Érdekes példát szolgáltat az. USA-ban élő néger csadádok természetes szaporodásának vizsgálata. Azok a családok, amelyek az északi iparvidék városaiban élnek rendezett anyagi körülmények között, kevesebb gyermekkel rendelkeznek sok esetben, mint a fehér- bőrűek. Tehát igen helytelen lenne a bőr színe és a természetes szaporodás üteme között egyértelmű összefüggést feltételezni. — Hogy az emberiség mikor éri el azt az időpontot, amikor a lakosság mértékletesen szaporodik, nehéz lenne megmondani, a tudomány jelenleg nem képes erre. Azt viszont joggal állíthatjuk, hogy a jólét és műveltség mind magasabb szintre való emelése az egyedüli hatékony eszköz a természetes szaporodás ütemének normalizálására. Dr. Góbi János tanársegéd ! Eltűnt pécs-baranyai irodalom A Parasztháború első krónikása íme a lélek hajt, hogy zengjen a szolga-csatákat és a magyar földet dúló nagy bűn vezetőit, szolgai köznépnek bősz csődületét s az okát is. » így kezdődik az az öténekes eposz, amelyet öt évvel a paraszt- | háború után a morva Stieröxel (Taurinus) István írt. A humanista szokás szerint latin nevet viselő Taurinus István életéről keveset tudunk. Neve egy-két hivatalos oklevélben szerepel csak. Iskoláit Olmötzben és Bécsben végezte. Külföldön alapos humanista műveltségre tett szert; papi pályára lépett, s 1511-ben Bakócz (Bakács) Tamás esztergomi érsek pártfogásával Magyar- országra jött. E jobbágy származású főpap kíséretében Rómában is járt, vele ment Budára, a királyi tanácsba, és segítségével 1517- ben a Janus Pannoniusszal rokon Megyericsei János utódjának, Váradi Ferenc püspöknek lett helynöke Gyulafehérvárt. Itt fejezte be az 1519-ben Bécsben kinyomtatott egyetlen ismert munkáját, a hexameterekben írt Stauromachiát. Miként művének első sorai, az Előhang is tanúsítja, műve megírásának célja, feltárni annak okát, hogy „a durva szolgaparaszt népség Magyarországon miért kelt fel hadakozni, urait szörnyű halálra szánva.” Mint Bakócz Tamás bizalmasa és munkatársa közvetlen forrásból ismerte a parasztháború történéseit, amelyeket „tisztességgel szolgálva a történelmet" óhajtott megírni. Bár eposza valóban bővelkedik a realista részekben, munkájának nagy részét urai, mecénása; iránti hűség hatja ót. Művében nagy szükség volt Bakócz védelmére, mert a főurak közül többen azzal vádolták a főpapot, hogy — jobbágy származású lévén — szándékosan robbantotta ki a paraszti felkelést — a törökellenes keresztes hadjárat meghirdetésével. Az eposz első része Bakócz Tamás római útjáról, hazatéréséről és Dózsa György fellépéserői szól. A Budára visszatérő Tamás urat Lajos, Magyarország zsenge királya várja díszes kísérettel. Kíséretében van Pécs kiváló püspöke, Szatmári György is, akinek tettyei reneszánsz palotáját még romjaiban is csodálhatjuk. Taurinus e művében — s ez od éppen pécsi vonatkozást is az eposznak — vérbő reneszánsz jellemzést ad Szatmáriról, a kancellárról. Szinte Janus Pannonius dicsőítő énekének sorai jutnak eszünkbe sorai olvastán: Pécsnek püspöke, György, a jeles fő, nagyszerű ember bűntelen és tisztes, fő gondviselése az ország dolgában neki van, kancellár tiszte szerint ő. Ember ez ám, derekas, nincs párja, ha kell, a tanácsban kétes dolgok közt, szava bölcs; dúsabb tudományút nem láthattál még mindeddig a püspöki széken. Párja sehol sem akad; szorgos munkával a naphoz órákat s éjét toldoz, dolgozva magában. Régi s az új szerzők könyvét sorjára kinyitja. Arca csodálatos és abban be csodás szeme párja. Körbetekint s így szól, megnyitva tökéletes ajkát nyájasan: — Ó, legfőbb püspök küldöttje, köszöntünk. Új méltóságban jöttél és jósjeleid jók. Régen vár a király, az öreg meg az ifjú, hazánk is, és mind-mind, ki szeret, hogy hozd számunkra a békét. (Geréb László fordítása) A béke helyett azonban csakhamar kitör a parasztlázadás. Gyors hírnökök vágtatnak Budavárba és jelentik a királynak: — Kunság-szerte kigyúlt a nemesség birtoka, háza; hullik a vér a tüzes fakarókba húzott nemesekből. Lobban a tűz, fut a láng és egyre kiterjed a tűzvész. így dúl-ful a nemes népre a nemtelen ember... A lázadás ereje egyre erjed, egyre tovább terjed. A parasztság számonkéri a kizsákmányolást, felgyújtja a városokat, a falvakat, és „az urak hulló vérével itatják a földet". Az eposz második könyvének legjellegzetesebb része Dózsa ceglédi beszéde. Szokatlanul reális, erőteljes nemességellenes társadalomkritika az, amit Dózsa szájába ad a versszerző: • Úri barom nép most csak szórja, fecsérli a pénzét, más ember kárán nem röstelli lesni a hasznát és a saját kárát nem bánja: fizetteti mással. Festett kép, fésült hajzat, pirosítva az ajka, napkeleten termett illattal a teste kenőcsös, szaglik a hajzata is, piperés valamint a leánykák, minden kéjt kitanul, próbál minden puhaságot, cifra ruhája piros, lánc, násfa fityeg kebelére ... Hej, milyen éhes nép! Folyton folyvást csak ehetnék, hosszú időn ami gyűlt, elfözik egy éjjelen által. Forrásvíz sohasem kedvükre való gyönyörűség, telt a hasuk mindig, nem kell oda köznapi étek, és aranyért isszák a külországból behozott bort. * Feslettségüknek nincs gátja, határa, szemérme. Tisztes urat játszik s korhelyként éli világát, adja a nagy virtust, de parázna, akárcsak a kecske . .. Hej, be nehéz minekünk, rabszolgai sorra lenyomottak, összeharapva fogunk, megkötve cipeljük a jármot Most ha az alkalom int, hágjunk a fejére a gaznak, zsarnokaink ellen helytállni velünk az igazság! (Geréb |.ászló fordítása) Az eposz központi alakja Dózsa, akit Taurinus mindenütt csak I a Székely névvel jelöl, s bár alakjára minden szidalmat rászór, mégis a lecsepült Székely hősként tűnik elénk, aki kitűnő katona, j hadseregszervező, dolgát értő vezér, aki jajszó nélkül, ember- | feletti kínnal hal meg. Halála előtt mondott beszédében is vállalja tettei következményeit, mert tudatában van történelmi küldetésének: Tűröm, amit hoz a sors. Úgyis nagyokat cselekedtem: ím, Magyarországnak főrendéit én megaláztam. A haza zsarnokait pusztítottam gyökerestül. Ésszel, erővel ugyan ki haladt meg e pór viadalban? Érdemet, ennyi sokat, mint én, más senki se szerzett Többet végeztem, minthogy diadalmi menetben háromszor mennék Kapitólra királyi rabokkal. Égen, amíg csillag, míg fű, kocogó, lesz a földön, tengerben hullám támad s erdőn fa növekszik, fennmarad ám a nevem maradékra örökön örökké és hunnok földién váltig dicsérik. Az ének zeng a paraszti király híréről, égre magasztal, nem merül Így többé soha már feledésbe, hogy éltem. A vers további része is dicsőítő ének a hős Székelyről, aki ] csak az Alvilágban kapja meg újabb súlyos büntetését. Csaknem fél évezred távlatából tekintve Taurinus Parasztháborúját, úgy tűnik, műve nemcsak forrásértékű alkotás, amely .kitűnően lehelli | a kor atmoszféráját, de nagyszerű intuíció is, mert hisz a szerző I megsejtette, hogy Dózsa neve „nem merül többé sqha már fele- j désbe". | Dr. Tóth htoáa
