Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

H mT 5ZPUTNYIK A transzszibériai vasútvonal Sok olyan vasútvonal van-e bolygónkon, amelynek hossza megközelíti a tízezer kilomé­tert? Csak egyetlenegy. A nagy Transzszibériai Vasúti Fővoncl. Moszkvától Petrovszk-Zabaj- kalszkijig terjedő hatezer kilo­méteres szakasza pedig a leg­hosszabb villamosított pólya a világon. Különben, a lényeg nem néhány rekord-számadat. A villanymozdonyok nagyobb teljesítményűek és gyorsabbak a gőzmozdonyoknál: az ország központjától a Csendes-óceán portjáig 11 napról 7 napra rö­vidült az út. Eltűnt a gőzösök füstje és korma. A Moszkva és Vlagyivosztok között közlekedő Rosszija ex­pressz kényelmes fülkéjében el­töltött hét változatos élményeket nyújt. Az utas látja a közép­oroszországi síkságokat és a Szaján-hegységet, a szibériai tajgát és a távol-keleti sztyep­pét, a Volgát és még nagyobb folyókat - az Obot, a Jenyiszejt, az Amurt. A transzszibériai fővonal, amelynek építését a múlt szá­zad kilencvenes éveiben kezd­ték el, sok mindent megért mór — a magánvállalkozók lázas te­vékenységét és a válságok okozta bénulásokat a burzsoá- földesúri cári Oroszország viszo­nyai között, amelyek csak az 1917. évi Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után tűntek el. Látta ez a vasútvonal a for­radalmi katonákat szállító sze­relvényeket, az építők vonatait, részt vett a szovjetország villa­mosítása, kollektivizálása, ipa­rosítása országos terveinek megvalósításában. A Nagy Honvédő Háború éveiben segít­séget nyújtott a szovjet gazda­ságnak abban, hogy a meg­szállástól fenyegetett nyugati körzetekből keletre helyezze át súlypontját. A háború utáni el­ső évtizedben pedig emberek es gépek áradata özönlött a fő vo­nalon — hogy feltörjék a szűz­földeket, megvessék az új épít­—,—n-------------------------------­k ezések alapjait a tajgán és a tundrán. Az ország minden zu­gából egybegyűlt diákok es professzorok, tudósok és mér­nökök utaztak végig rajta, hogy új tudományos központokat ala­pítsanak — Szibériában, a Tá­vol-Keleten, az Uraiban. Most, a kilencedik ötéves terv (1971-1975) időszakában is je­lentős szerep vár a nagy transz­szibériai vasúti fővonalra, a szi­bériai és távol-keleti erőforrá­sok további és még intenzívebb kiaknázásában, mint ezt az SZKP XXIV. kongresszusának irányelvei körvonalazták. A kö­vetelményekkel egvütt azonban a vasútvonal lehetőségei is nö­vekedtek. A tehervonatok ma­napság szilajabbul szágulda­nak, mint nemrég még a sze­mélyszállító expresszek, azok pedig még gyorsabbak lettek (az óránként 100-120 kilométe­res sebesség ezeknél megszo­kott dolog.) A múltba tűntek a kis térköz-őrhelyek, ahol egy szál vasutas vigyázott, ezeket automatikus és távvezérlésű be­rendezések váltják fel, a forgal­mi grafikonokat elektromos szá­mítógépek állítják össze... * A Rosszija expressz egyre növekvő sebességgel száguld az új látóhatárok felé. A vashíd áttört rácsos tartóin keresztül messzire ellátszik a Volga, amelyet valamikor „Oroszország főutcájának” ne­veztek. Ez a folyam mindmáig megőrizte jelentőségét a Szov­jetunió európai része számára, mint a legfontosabb vízi útvo­nal, amely öt tengerrel van egy­séges közlekedési rendszerbe kötve. Az első nagyobb állomás — a Moszkvától 800 kilométerre eső Kazany. A Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa, lakóinak száma 870 ezer. Itt és távolabb — a „má­sodik Baku", a volgoi-uráli kő­olajvidék terül el. Az első ezer kilométer után a vonat felfelé kapaszkodik az Ural lejtőin. Ezen az „Oroszor­szág gerincén" húzódik Európa és Ázsia határa, erről tanúsko­dik az az obeliszk-szerű határ- oszlop, amely az útvonal 1777. kilométerén látható. Az 1867. kilométer. Az északi ág itt egyesül a fővonallal. A vasúti csomópont neve: Szverd- lovszk. Egyike annak a tíz szov­jet városnak, amelynek lakossá­ga meghaladja az egymilliót. Az Uralon túl hatalmas vi­dék terül el, amelyről tulajdon­képpen a vasúti fővonal a ne­vét kapta - Szibéria. A 2555. kilométer. Omszk. En­nek az 1716-ban alapított vá­rosnak kétszáz év múlva 150 000 lakója volt. Lakosságának szá­ma pedig most már a 850 000- hez közeledik. Moszkvától 2300 kilométerre fekszik Novoszibirszk, amely la­kóinak számát tekintve szintén „milliomos", akárcsak Szverd- lovszk. Nyomban érződik, hogy fontos közlekedési csomópont: itt van az ország legnagyobb vasúti pályaudvara, temérdek tolató-vágánnyal (ha valameny- nyit egy vonalba raknánk, hosz- szúságuk elérné az 1500 kilo­métert). Novoszibirszknél a vasútvonal átszeli az ország egy másik for­galmas keresztútját: az Obot, a Szovjetunió legnagyobb folyó­ját, amely vízgyűjtő medencéjé­nek területe tekintetében csak az Amazonasnál, a Kongónál és a Mississippinél kisebb. A Moszkvától csaknem 4000 kilométerre fekvő Krasznojarszk nevét a meredek folyópart szí­nének köszönheti: ez a város a Jenyiszej folyó vörös kőzetből álló partján terül el. Csodála­tosan festői táj. Krasznojarszkon túl kezdődik csupán az ország második fele — a Jenyiszej a Szovjetunió te­rületét két, körülbelül egyforma részre osztja; nemhiába neve­zik ezt a folyót „szibériai dél­körnek". Hamarosan az 5050-es kilo­méterjel következik. Irkutszk. Mint Bratszk, ez a város is a Jenyiszejbe torkolló Angaig mellett áll, csakhogy közvetle­nül a forrásnál. Ez a forrás szé­les és bővizű: az Angara óriási vízeséssel folyik ki a Bajkálból (a föld e legmélyebb tavának rendszeréhez tartozó többi 335 folyó mind beleömlik). A makacs Angara manapsag engedelmesen hömpölyög a gá­tak mesterséges medrében, amelyeket az ember jelölt ki számára. A Jenyiszejjel és más dolgos folyókkal együtt, hőt és fényt visz szülőanyjának, Szibé­riának. A helyi energiaforrások fel- használása a transzszibériai vasúti fővonalat is átalakítja. Egyes szakaszain három vá­gányt fektettek le, a pályát te1- jesen villamosították. A vasbe­ton- és fémoszlopok az egy­befüggő vezetékekkel már még messzebb nyomultak — túljutot­tak Burján-földön. Amikor a vonat a Bajkál-tó déli partvidéke mentén kanya­rog, az utasok el nem mozdul­nak az ablak mellől: Csehov mondta, hogy a Bajkálon túl - Svájc, a Don-vidék és Finnor­szág egyszerre. Olyan emberek, akik az egész országot bejár­ták, váltig bizonygatják; aki nem látta a Bajkált, az nem látta Szibériát. Habarovszk — a világ leghosz- szabb közlekedési vonalainak csomópontja. A transzszibériai vasúti fővonal itt kettéoszlik- déli ága Vlagyivosztok felé tart, az északi pedig Vanyino irányá­ba (mindkét végállomás: csen­des-óceáni kikötő). És végül az utolsó kilométe­rek következnek. A vonat a Nagy Péter-öböl partjára szá­guld, és közvetlenül a víz men­tén halad — nyaraló- és üdülő­helyek között. A 9302 kilométe­res út porától elborított expressz megáll az utolsó peronnál: Vla­gyivosztok. Lakásépítés az NDK-ban Az NDK-ban 1971-ben 6,1 millió lakást tartottak nyilván, ezeknek csaknem a felét 70 évvel ezelőtt, vagy még régeb­ben építették. Ezek az adatok is mutatják annak a munkának értékét, amelynek eredményeképpen az NDK-ban 1949 és 1971 között az iskolák, csecsemőotthonok, óvodák és gyárak ezrein kívül összesen 1 388 600 új lakást épí­tettek vagy korszerűsítettek. 1971-ben 81 200 új lakás készült el. 4 1975-IG 500 000 ÚJ LAKAS 1971—75-ig a tervek szerint zömmel a nagyipari centrumok­ban, iskolákon, óvodákon és hasonló intézményeken kívül 500 000 új lakást építenek, ta­taroznak, vagy korszerűsítenek. Néhány érdekes adat: Berlin 31 000 -új lakást kap, Drezda 37 000, Halle 42 000, Karl-Marx- Stadt 35 000, Lipcse 28 000, Potsdam 23 000, Rostock pedig 30 000 lakással gazdagodik, A költségvetés a lakásépítke­zésekre 1975-ig több mint 20 milliárd márkát irányzott elő. Egy ötemeletes házban 'egy la­kás költségei 24 000—32 000 márkát tesznek ki. A lakások renoválására 1975-ig 8 milliárd márkát fordítanak, — az el­múlt húsz évben erre a célra összesen 20 milliárd márkát adott az állam, A lakbérek 1945 óta nem emelkedtek és az állam több- milliárd márkával járul hozzá o lakbérekhez, A lakbér a kö­rülbelül. 105.0 márka családi összjövedelem 5 százaléka, A munkások és alkalmazottak új lakásainak bérét hamarosan leszállítják. A munkások lakásépítő szö­vetkezetei, amelyeket 1953-bgn szakszervezeti, üzemi és állami támogatás segítségével szervez­tek, továbbra is megkapnak minden támogatást. A lakások elosztásánál figyelembe veszik a kérvényezők eddigi lakásvi­szonyait és azt, hogy eleget tettek-e a szövetkezettel szem­ben vállalt kötelezettségeiknek. Egy-egy tagra 3000 márka esik, amelyet vagy készpénzzel, vagy pedig az összegnek megfelelő értékű munkával térítenek meg. SAJÁT HÁZ A SOKGYERMEKES CSALADOKNAK Egy 1971 decemberében ho­zott törvény támogatja azt a törekvést, hogy a sokgyermekes családok és a munkáscsaládok saját házat építsenek. Ezek a családok az építési engedély megszerzése után kedvező kö­rülmények mellett hitelt kap­nak, amely anyagilag nem ter­heli meg őket annyira, mintha új lakás bérét fizetnék ki. Ab­ban az esetben, ha a család anyagi helyzete rajta kívül álló ok miatt rosszabbodik, további anyagi támogatásban részesül­het. Azok az építtetők, akik há­zukat nagyobbrészt saját ma­guk, vagy barátaik segítségével építik fel, további jelentős ked­vezményben részesülnek. ÉPÍTŐIPARI BEFEKTETÉSEK A lakásépítési program érde­kében fejlesztik az építőipart. A beruházások nyomán az épí­tő- és szerelőipar 1970-hez vi­szonyítva 1975-ig 27—29 száza­lékos, az építőanyagipar pe­dig 34—36 százalékos termelés- növekedést ér el. Az építő­anyagipar olyan üzemekre tá­maszkodik, amelyek hazai nyers­anyagbázist használnak fel és jó minőségű építőanyagot ter­melnek, s az előregyártott ele­mek alkalmazásával javítják az építési technológiát. (PANORAMA) Két keresztnév története A ntonia-Dráva Darmonovának két keresztneve van, ami Bul­gáriában nagy ritkaság. Az egyiket születésénél kapta 1944. június 9-én. A másikat — hát igen, a másik neve összefügg egy szomorú történettel, amit most elmesélünk ... ...1944 őszét Írjuk. Rangel Georgijev Darmonovot, Antonia édesapját, a jamboli 29. ezreddel a frontra vezénylik. Antonia még csak párhónapos kisbaba és így nem tudja felfogni, hogy anyjának szeméből miért ömlik a könny a búcsúzás közben. 1945 március eleje. A nap sugarai már egyre merőlegesebben érnek a földre. A tavaszi meleg itt-ott már szétolvasztotta a magyar táj hátakaróját. A fölmelegedett ugar fölött pára lebeg — o föld lélegzik. A jamboli ezred katonái — legtöbbjük faluról jött — gondolatai otthon járnak, a tavaszi vetés körül. . . Messze vannak hazájuktól és gondjaik is súlyosak. Elérkezett hozzájuk a hir, hogy a németek e/lenoffenzívára készülnek a Velencei-tó és a Balaton közötti térségen. 1945. március 6-ra virradó éjszaka. Áthatolhatatlan a sötétség. A Dráván hatalmas jégtáblák úsznak. Semmi nesz. Éjfél elmúlt. Egyszer csak az őrszemek evezőcsapásokat és érthetetlen vezényszavakat hallanak: az ellenség közeledik. Különböző szinű jelzőrakéták vágják át a sötétséget. Könnyű és nehéz gépfegy­verek csattognak, ágyúk és aknavetők dörögnek. Megkezdődik a fasiszta csapatok elleni ütközet. Az éj leple alatt sikerült az ellenségnek a folyó északi partját elfoglalni. A jamboli ezred és a németek között közelharc kez­dődik. A nácik támadása az elkövetkező napokban egyre erősödik. A jamboliak által védett szakaszt áttörték. „Elvtársak! Vissza! Vissza! Majd én fedezlek benneteketI“ — kiált Rangel Darmonov főhadnagy. Ezután még hosszú ideig hall­ható géppisztolyának ropogása, amellyel a német katonákat fede­zékeikbe kényszeríti. De egyszerre csak elnémul a fegyvere. És szomorú táviratot kézbesítenek Bulgáriába: „1945. március 8-án Rangel Georgiev Darmonov a magyar testvérnép szabadságáért folytatott harcokban Drávacsehinél hősi halált halt." E lérkezett 1946 nyara. Harminchat feketébe öltözött asszony, az elesett bolgár hősök édesanyái és özvegyei Magyar- országra utaznak. Köztük van Rangel felesége, Rajna asszony és anyósa, Pasa Kalatcseva. Karjukon a kicsi Antonia. „Látnia kell apja sirját..." Drávacsehi, Drávaszabolcs és Drávapalkonya magyar paraszt­jai megindultan fogadják a küldöttséget. Mindenütt, amerre el­haladnak, szólnak a templomharangok. Harkányban, a bolgár katonatemetöben, a katonák még friss sirjára hazulról magukkal hozott virágokat szórnak a bolgár asszonyok. A kis Antonia csendesen áll apja sírja előtt, piros rózsával a kezében. Valaki felveti: „Kereszteljük meg még egyszer a kislányt, itt az édesapja sírjánál..." Egy asszony vizet hoz. Egy másik, egy marék földet nyom a sírrá! Antonia kezébe. És halk sirás közben mondják az asszonyok „Legyen a te neved mostantól kezdve Antonia-Dráva ■ . ." Ez a története Antonia Darmonovának. Azóta eltelt huszonhat év, Antonia-Dráva befejezte a közép- és a főiskolát. Plovdivban dolgozik, agrobiológusként. Már asszony, négyéves kisfia van. Ha a gyereket megkérdezik mi lesz, ha megnő, azt válaszolja: „Katona, mint amilyen a nagyapám volt." (SOFIAPRESS) Képekben ÉPÜL AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK AUTÓPÁLYA A Prága—Brünn—Pozsony útvonalon épül az első csehszlovák autó­pálya. Az első 22 kilométert a Prága—Mirosovice útvonalon a múlt nyáron már üzembehelyezték, Az építkezők jelenleg a legnehezebb szakaszhoz értek, a sziklák közepette a Mirosovice—Sternov út­szakaszon. A dolgozóknak 500 ezer köbméter sziklás területet kell kiásniok és újra behelyezniök. Képünkön: óriási Tátra teherautók szállítják a kb. félmillió köbméter sziklát az útvonal másik szaka­szára. ÚJ VÍZMŰ BULGÁRIÁBAN A Rhodope-hegységben épül Európa egyik leghatalmasabb víz­müve. Ez a duzzasztógát lesz a legnagyobb a Balkán-félszigeten, és 218 millió köbméter vizet fog tárolni. A duzzasztóművel egybe­épített vízierőmű kapacitása 160 megawatt lesz SZÉP ÉLET A BANYASZÉLET A lengyelországi „Sosnowice” szénbányában speciális szállítószalag szállítja a bányászokat a 450 méter mélyen fevö munkahelyre. A bányászok szemmel láthatóan elégedettek a kényelmes „lifttel". VASÁRNAPI I MElLCKlEI 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom