Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

Heti jegyzetünk Halóié motorsport Egy kissé már történelem. ^ Volt olyan vasárnap, ami­kor harmincezren is felballagtak a mecseki körpályához, hegy vé­gignézzék egy országos gyorsa­sági motorkerékpár-verseny baj­noki futamait. Ez bizony régen volt. Ta­lán tiz-tizenkét éve. De akkori­ban majd minden hónapban rendeztek versenyt. Létezett még a területi bajnokság is ... Pesten pedig hatvanezer né­ző volt a minimum a jó öreg városligeti pályán, vagy a vár­ban rendezett versenyeken. Sza­bó „Kuksi", Puhany, Szalkay, Rendek, Szűcs és a múlt évben „nyugalomba vonult" Reisz ..Ja­nika" voltak még a menők ... És minden nyáron megrendez­ték a tihanyi versenyt és a bu­dapesti Grand Prix nagy nem­zetközi versenyét. Aztán szép csöndben elsor­vadtak a hazai gyorsasági mo­torversenyek. Az egyre gyorsabb motoroknak már nem volt jó a mecseki pálya, lehetetlen volt Budán a várban versenyt ren­dezni. Kivonultak a Vcroshget- böl is a versenyek a Népliget­be, Tihanyról már szó sem le­het. Vidéken Sopron és Kapos­vár egy ideig még tartotta ma­gát, de a városi utcákon már ott sem lehet versenyezni. Végül a Népliget is tönkrement. Csak úgy tessék-lássék két bajnoki futamot rendeznek évente, hegy mégis legyen neve a gyerek­nek ... Pedig létezik magyar motor­sport! Hiszen éppen egy hete, hogy Drapál János világbajnoki futamot nyert Opatijában a 350-es géposztályban. És van egy Szabó Lászlónk is, aki a mindenkori vb-futamok elsősor- beli indulója, volt már a világ­bajnokság ötödik helyezettje is. Most mindketten a világot jár­ják, egyik vb-futamról a másik­ra vándorolva. Átmotorozzák az idényt, csak éppen itthon nem láthatjuk őket. Kár. Pedig most a motorpar­kot tekintve jobb helyzetben va­gyunk, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Most csak éppen pálya nincs. Furcsa egy helyzet. A jámbor külföldi néző joggal hi- hetné, hogy nálunk a motor­versenyzés tömegsport, ahonnét egyik évről a másikra betörhet a világ élvonalába egy Drapál János ... Persze ha ismét tömegsporttá válna a motorsport, valószínű, hogy sok új tehetség is felbuk­kanna. Az ellenérv ismert: drága sport a gyorsasági motorver­senyzés! És melyik olcsó? No és érdemes lenne elővenni a régi versenyek elszámolásait is. Mennyi jegyet adtak el egy-egy alkalommal? Talán nem is len­nének olyan sötétek az anyagi gondok, mint amilyennek mutat­koznak ... Persze évi két ver­seny — az csak tömény ráfize­tés lehet... Marad azért tényleges gond — a pályahiány. Egy igazán jó pálya megépítése horribilis ösz- szegekbe kerül. Nehéz téma ez most a beruházási stop idején... De a régi pályák kijavítása is sokat segíthetne ... Például a mecseki... Egyébként furcsa sikersport­águnk marad a motorsport. Legfeljebb a külföldi tévéköz­vetítésekben láthatjuk Európa- hírű versenyzőinket, akik soha­sem vehetik fel saját pályán a versenyt ellenfeleikkel. És ne­héz elképzelni, hol nevelődnek fel majd a jövő motorosbajno- kai? Az utcán? Aligha... Esetleg kényszermegoldásként néhány háztömbkö'üli verseny sem lenne persze elvetnivaló! A semminél még az is többet je­lentene — és kiihdulópont is lehetne. — K — Á hajrában győzött a Honvéd Bp. Honvéd—Pécsi Dózsa 2:0 (0:0) Megkezdődött a baráti országok nelellezi/erseiye (Munkatársunk teletonjelentése) Kispest. Vezette: Skokán. Bp. Honvéd: Bicskei - Kele­men, Ruzsinszki, Szűcs, Lukács — Pál, Komora - Pusztai, Ko- csics. Kozma, Fehérvári. Edző: Mészáros József. Pécsi Dózsa: Rapp — Herná­di, Solymosi, Konrád, Kincses I.- Kocsis, Zombori, Tóth I., — dr. Bérezési, Máté, Jánosi. Edző: dr. Czibulka Mihály. Csere: Kozma helyett Pintér (a szünetben), Tóth I. helyett Kincses II. (a 76. percben). Az első lövést Komorától lát­hatták a nézők az 5. percben de Rapp a helyén volt, vetőd­ve elcsípte a labdát. Egy perc­cel később Máté ügyes csel után beadott a jobbszélről, Tóth I. fejese elkerülte a Honvéd ka­puját. A 7. percben vezetéshez juthatott volna a Dózsa, Zom­bori beívelt labdáját János' 8 méterről a kifutó Bicskeibe fe­jelte. ügyesen játszott a Dózsa. Több veszélyes támadást vezet­tek a pécsiek. A 16. percben Jánosi lőtt a kapuba, de a já­tékvezető lest látott, öt perccel később Máté-Zombori összjáték után Zombori lőtt mellé. A 24. percben Szűcs lendületesen ve­zette a labdát 30 méteren ke­resztül, lövése azonban mellé szállt. Ebben az időszakban va­lamivel többet kezdeményezett a Honvéd, de a pécsi védelem valamennyi tagja jól állt a iá- bán. A 30. percben Komora lö­vésébe Konrád lépett be önfel­áldozóén. Három perccel ké­sőbb Kocsis lövését védte Rapp. A 36. percben Hernádi veszé­TATABANY A—SALGÓTARJÁN 4:1 (1:0) Tatabánya, 5000 néző. V.: Szilvási. LABDARÚGÓ NB 111. Máza-Szászvári Bányász—Pé­csi BTC 2:1 (1:1). Pécsi BTC- pálya. 100 néző, vezette: Szerec. lyesen adott haza, Solymosi az utolsó pillanatban mentett Kozma elől. A szünetben az öltözőben dr. Czibulka Mihály arra kérte a játékosokat, hogy továbbra is kezdeményezzenek bátran. A 49. percben Szűcs bombáját Rapp szögletre ütötte. Egy perccel ké­sőbb Kelemen kapott sárga cé­dulát, reklamálásért. Az 52. percben Jánosi elől mentett Bicskei lábbal. Az ellentámadás során Lukács távoli lövését véd­te Rapp. Élénk volt az iram, mindkét csapat kivette részét a támadásokból. A 61. percben rövidre sikerült pécsi felszaba­dítás után Szűcs bombázott kapura, Rapp bravúrral védett. Még ebben a percben Kozma fejesét mentette Kincses I. a gólvonalról. Óriási nyomás ne­hezedett a pécsi kapura, a 70. percben a Honvéd megszerezte a vezetést. Fehérvári 16 méteres bombá­ja a balsarokban kötött ki (1 :0). A 74 percben növelte előnyét a Honvéd, Pál átadását Kozma lőtte a jobbsarokba (2:0). A 84. percben Jánosi előtt nyílott lehetőség, de jó helyzetből mellé lőtt. . I Lendületesen kezdett a Dó­zsa és az első 20 percben több helyzetük akadt a lila-fehérek­nek. Később feljött a hazai csa­pat, a pécsi védők azonban mindig jó érzékkel léptek köz­be. A második félidő első sza­kaszában egyenrangú ellenfél volt a Dózsa, de az idő múlá­sával ismét feljavult a piros-fe­hér csapat és kihasználták a pécsi védelem pillanatnyi meg­ingásait. A Dózsa középpályá­sai és csatárai a hajrában el­fáradtak. A Honvédből Ruzsinszki, Pál, Szűcs és Fehérvári játéka emel­kedett ki. A Dózsa kapujában Rapp a gólokról nem tehetett. A védelemben a legjobb telje­sítményt Kincses I. nyújtotta. Középpályán Zombori egy fél­időn át színesen játszott. Elöl Máténak és Jánosinak voltak ügyes megmozdulásai, de nem sikerült gólt szerezniük. Lázár Lajos Sebességi kategória: A ma­gyarok közül a Mohai—Marko- tai páros biztosította a közép­döntőbe jutást. A Tinef—Ros- kow bolgár kettős még a Mo- haiéknál is jobb időt ért el. Úgyszintén a Kemerke—Votypka csehszlovák páros 4 perc 29 másodperc idővel jutott a dön­tőbe. A legjobb időt a Putrov— Maszlov szovjet pár érte el, 4 perc 11 másodperccel. A műrepülők kategóriában Gábris csehszlovák versenyző érte el 1044 ponttal. Második Klodisz Szovjetunió 978 és har­madik Csányi 932 ponttal. A legjobb magyar Weinwurm 887 ponttal. Gyorsasági kategóriában: Krizsma 229,3 ponttal áll a Durev 229,3 pontos szovjet ver­senyzővel az élen. Zsivkov Szov­jetunió 225 és Kalmár magyar 223,3 ponttal követik őket a versenyben. összefogott a megye A zalaegerszegi A zalaegerszegi szurkolók ma este karneválra készülnek. Füg­getlenül a délutáni Bp. Sparta­cus elleni mérkőzés eredmé­nyétől a ZTE mór NB l-es csa­patnak számít. Zalában most a foci a téma. A Zalai Hírlap szerkesztőségében azt mond­ták, ha ZTE újság lenne, az utolsó példányig elfogyna. A Müncheni remények liízivétektj veiétijférsa Encsi István új fiú az olimpiai válogatott keretben, pedig már nem egészen fiatal, 28 éves, a kalapácsvetőknél azonban álta­lában lassúbb a beérés. Encsi 17 éves korában kez­dett ismerkedni a kalapáccsal, Ózdon vette először kezébe ezt a furcsa szerszámot, nem sok­kal utána országos ifjúsági csú­csot dobott, de a feljebb veze­tő úton bizony már lassabban haladt. Lehet, hogy közreját­szott ebben a kétéves katonai szolgálat, a klubcsere, merthogy ekkor a Bp. Honvéd színeiben versenyzett, a váltakozó szak­DUNANTÚLI NAPLÓ Az MSZMP Baranya megye’ Bizottságának lapla. Főszerkesztő Mitzk' Ervin Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi út 11. Teieton: 15-32. 15-33. 21-60, 50-00, 60-11 Szerkesztőségi ügyelet 8—20 óráig 26-22 . 20 óra utá- 12-80. Kiadja a Baranya megyei Laok'adó Vállalat. Felelős kiadó: Braur Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyod1 út 11. Telefon: 15-32, 15-33, 21-60, 50-00, 60-11 Telexszám: 12-320 Kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsv Mihály utca 10. sz. — Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalokrá' és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20,— foiint. Indexszám: 25 054. mai irányítás és talán egyebek is, de erre ma már ó sem tud egyértelműen, mellékmondatok nélkül válaszolni. Aztán a Bp. Építők verseny­zője lett. Az eredménygörbéje azonban itt sem akart emelked­ni, pedig Encsi István példamu­tatóan szorgalmas volt. Csak éppen nem volt mellette senki, aki szakmai pontatlanságait nyesegette, stílusát, mozgását javítgatta volna. Nem volt ka­lapácsvető edzője a Bp. Építők­nek. Ott volt viszont Kulcsár Ger­gely, a többszörös olimpiai ér­mes gerelyhajító bajnok, aki akkor már a Testnevelési Főis­kola atlétikai tanszékénak volt a tanára, és ő hamar észrevet­te, hogy Encsi István nem min­dennapi tehetség. Beszélt a fiúval, bíztatta, bátorította, a TF-en pediq felhívta rá Harma­ti Sándor figyelmét. (Harmati a kalapácsvetés egyik leghivatot- tabb szakembere, Zsivótzky Gyu­la útját ő egyengette az olim­piai dobogókra.) Az egyezség aztán Encsi kérésére hemar megtörtént, Harmati Sándor lett Encsi István edzője. Ez 1969 nyarán történt, s nem sokkal utána Encsi 65.04-et dobott. A munka azonban még csak ezután kezdődött. Az erős téli felkészülés és a folyton csiszo­lódó stílus hatására 1970-ben már 70.42 méterre repült a ka­lapács Encsi kezéből, ám a ver­senyző és az edző étvágya a sikertől még jobban megnőtt. Egy kellemetlen térdsérülés ugyan visszavetette a pontosan kitervelt és orvosilag ellenőrzött munkát, 1970—71 telén azonban alapos rádolgozóssal pótolták a hiányt. És az eredmény - bár jó szereplésre számítottak — mindkettőjüket meglepte: 73.28 méterrel 1971-ben En­csi István lett a magyar bajnok! Ezzel az eredménnyel a szovjet Klimet és Zsivótzkyt megelőzve a világranglista 7. helyére ke­rült. Most, az olimpia évében az a feladat, hogy Encsi István ál­landósítsa a 70 méteren felüli formát. Am ez csak úgy lehet­séges, ha jó ellenfelek ellen minél többet versenyez, szak­nyelven szólva, megfelelő rutin­ra tesz szert. Amihez persze, nagy körültekintéssel hozzá is segíti a szakvezetés. Encsi István 71.30-al kezdte ezt az évet, az ügyességi csa­patversenyen érte el ezt az eredményt. Aztán egy NSZK- portya következett három kü­lönböző városban. Az első állo­más Trier volt. Itt kölcsön-szere- lésben kellett Encsinek a dobó­körbe állnia, mert a repülőté­ren valahogy elkeveredett a bőröndje, akkor kapta mór meg, amikor tovább kellett utaznia, de azért így is 70.44 méteres eredményt ért el. Reh- lingenben 72.10-zel második lett, maga mögé utasította a volt világrekorder Uwe Beyert. Wetzlar volt a harmadik állo­más, itt 72.46-al Encsi nyerte meg a versenyt. Ezt a nyugat­német és a magyar dobóatlé­ták vetélkedője követte, ezen Encsi 71.78-at dobott. Tehát ahogy eltervezték, En­csi István elég sokat versenyez, gyarapítja, gazdagítja verseny­tapasztalatát, a csúcsformától azonban még messze van. De erre most még nincs is szükség, elég ha szeptember elején el­éri. Akkor viszont jó volna, ha Encsi István olyan 74 méter kö­rüli eredménnyel lepne meg bennünket. t. B. Az NB l-be jutott csapat fiatalabb szurkolók fáklyás fel­vonulást terveznek. Szőcs János edzőt szinte lépésenként állít­ják meg az utcán és gratulál­nak neki. A Zalaegerszegi TE az ötve­nes évek végétől várományosa volt a magasabb osztálynak. A pécsi szurkolók még jól emlé­keznek az 1958/59-es bajnoki évre, amikor az NB II. nyugati csoportjában a Pécsi Dózsa egyik riválisa a ZTE volt. Ott voltak az esélyesek között éve­ken át, aztán a cél előtt min­dig megbotlottak. A fordulat évének 1968-at tartják. Ekkor került a csapathoz edzőnek Szőcs János. Az edző alaposan körülnézett, kereste az okát, miért csúszott el a csapat min­dig az utolsó pillanatban. Akadtak, akik azt mondták — talán igazuk is volt —, hogy a játékosok többségének nem célja a magasabb osztály, a hajrában eladják a meccseket. Szőcs János leült tárgyalni a játékosokkal, megbeszélték, ha feljutnak az NB I. B-be, nem változtatnak a kereten és anya­giakban is jobban járnak. Sike­rült bajnokságot nyerni az NB ll-ben, a szakvezetés betartotta a szavát, rendezték a játékosok fizetését és mindössze három új embert igazoltak csak. 1969-ben nagy lendülettel láttak munkához az NB I. B- ben, az edzésadag alig maradt el az NB l-es szinttől. Az ellen­felek kissé lekezelték az újon­cot, akik viszont borsot törtek a „nagyok" orra alá és megle­petésre a harmadik helyen vé­geztek. Ezután visszaesés követ­kezett be, 1970 a fiatalítás éve volt. Később az eredmény iga­zolta az elképzelés célszerűsé­gét. Szőcs Jánossal, a Pécsi Dó­zsa és a Komló volt játékosá­val, a ZTE edzőjével az egersze- gi Bárány presszóban találkoz­tunk. Az edző javasolta a he­lyet, ott majd nyugodtan be­szélgethetünk. Tíz perc után valóságos kis csoport alakult ki körülöttünk, szurkolók ültek az asztalhoz, hogy mondhassanak valamit kedvenceikről. — Az 1971/72-es bajnoki év kezdetén úgy éreztük, van esé­lyünk o feljutásra — mondja Szőcs János. - A sajtó esély­telennek tartott bennünket, ezt használtam föl a játékosok felé, A hiúságukra próbáltam hatni, azt mondtam, ők is vannak olyan jó játékosok, mint a sze­gediek és a dunaújvárosiak. Mi volt a döntő tényezői A jó fizikai felkészültség. Csu­pán két alkalommal volt sérü­lés, amiért változtatni kellett a csapaton. Hétről hétre azonos összeállításban léphettünk pá­lyára. Egységes volt a csapat, de minden csapatrésznek volt vezéregyénisége. — Ha a siker titkát keressük, akkor szólni kell arról is, hogy volt a csapatnak egy állandó gerince — hét játékos — akiket a taktikai variációk szerint le­hetett kiegészíteni. Tudjuk, az NB l-ben nehéz percek várnak ránk, erősíteni is kell a csapatot. Szeretnénk leigazolni két-há- rom olyan játékost, akik nem férnek be nagy csapatokba, de az NB l-es szintet megütik. Szurkolóink példát mutattak a tavasszal, összefogott a megye, hogy feljuthassunk. Most azon fáradoznak, hogy kibővítsék a nézőteret. Ősszel még nagyobb szükségünk lesz a buzdításra. L L. A mai sportműsor Labdarúgás: NB l-es mérkőzés: Komló—Egri Dózsa, Kom'ó 17.30. — NB I. ^artalékmérkőzés: Komló—Egri Dózsa, Komló, 15 30 NB I. B-s mér­kőzés: Pécsi Bányász—Várpalota, Pécsújhegy, 17.00. NB ll-es mérkőzé­sek: P Ércbányász—Székesfehérvári MÁV Előre, Üjmecsekalja, 16.30. — Pécsi VSK—Olajbányász, PVSK-pálya, 16.30. NB lll-as mérkőzések: PEAC— Barcs, Pécsbányatelep, 17.00. Mohács —Helyiipar, Mohács, 17.00. Megye­bajnokság: Ércbányász II—Siklós, Új- mecsekalja. 9.30 Pécsi Kinizsi—Vé- ménd. Kovácstelepi pálya, 17.00. — Töttös—Sásd, Töttös 17.00. Beremend —Mágocs, Beremend, 17.00. Sziget­vári Kinizsi--Boly, Szigetvár, 17.00. Szigetvári Cipő—Gázmű, Szigetvár, 17.00. Kesztyűgyár—Vasas II. Bányász, BTC-pálya, 17.00. Kézilabda. NB I. B férfi mérkőzés: Szegedi Volán—Pécsi Ércbányász, Szeged, 11. Nß II. férfi mérkőzés: Siklós—MAFC, Siklós, 9.30. Modellezés: A szocialista országok repülőmodellező versenye — MHSZ Ércbányász-pálya, 8.00 Vízilabda: OB II. B mérkőzés: Ka­posvár—Pécsi Helyiipar, Kaposvár, 11. Tenisz: OB I. B mérkőzés: Rába ETO—Pécsi Spartacus, férfi csapatok, Győr, 8. Kerékpár: János napi emlékverseny a Pécsi Spartacus kerékpárosok rész­vételével, Budapest, Népliget, 7.30. Úttörőolimpia: Az országos döntők első napja (atlétika, kézilabda, ko­sárlabda, labdarúgás, röplabda, tor­na), Debrecen, 9. Atlétika. Országos bajnokság ver­senyei a legjobb pécsi és komlói atléták részvételével, Budapest, Nép­stadion, 14.30, i f * ( i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom