Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

T972. Június 22. DUNÁNTÚLI N APLÖ Eilend — reménység és kérdefel A legutóbbi városi tanács­ülésen egy tanácstag szóvá- tette, hogy Eilenden — jóllehet még terv sincs a feltárt meleg­víz hasznosítására — máris te­lekspekulációról hallani és kérte az illetékes hatóságokat: ve­gyék elejét ennek. Eilend, a nagy kérdőjel, tehát foglalkoz­tatja a közvéleményt. Van vizünk, de minek? Április 19-én adtuk hírül, hogy az ellendi kutatófúrást siker koronázta: megtalálták a fel­tételezett melegvizet. Kompresz- szorozással 500, majd 650 liter 56 fokos vizet tudtak felhozni a kútból, amely jelenleg lezárva várja sorsának valamerre for­dulását. A kezdeti lelkesedést ma va­lamiféle zavartság váltja fel, amit úgyis lehet jellemezni, hogy van ugyan egy újabb melegvíz-lelőhelyünk — de mi­nek? Érthető, hiszen sem meny- nyisége, sem hőfoka nem olyan, hogy érdemes lenne azonnal nagyobb beruházásba fogni és meggondolandó, hogy a későb­biekben is hogyan nyúljunk hozzá. A hasznosításról eltérők a vélemények. Helybe’n felhasz­nálni? Pécsre hozni? Egyes vé­lemények szerint a néhány ki­lométeres távvezeték kiépítése és a víznek nem nagy hővesz­teséggel a városba — maxi­mum a Balokányba — szállítá­sa is olcsóbb, mint a lelőhelyen fürdőt építeni, ami — köztudo­másúan — nemcsak egy me­dencét jelent. Tény, hogy c megye fürdőfejlesztési koncep­ciójában — amelyet a közel­múltban tárgyalt a Megyei Ta­nács végrehajtó bizottsága — Eliendet nem említik. Ez sokat mond, bár véleményünk szerint valamilyen formában említést érdemelt volna a megye leg­újabb melegvíz-lelőhelye. Jelentkezők áradata lehet, hogy az az álláspont kerekedik felül, hogy a vizet kell a városba hozni, semmint a várost Ellendre. A lakosság részéről megnyilvánuló oda- igyekvési láz ezzel ellenkező törekvést mutat. A környék szép és közel van a városhoz — e két tényező pedig együttesen érthetővé teszi az érdeklődést. Hová menjen egy pécsi? Or- fún telt ház van már, Har­kányban is lehúzzák a rolót, Szigetvár messze von . . . Ma­rad az ellendi reménység. De mi a véleménye erről az ille­tékes helyi tanácsnak? Világi Lószlóné berkesdi vb-titkár mondja: — A Napló híradósa óta nincs nap, hogy személyesen vagy levélben ne keresnének | meg érdeklődők, magánosok és közületek. Legalább ötszáz je­lentkezőt írtunk fel — minden j kötelezettség nélkül. 1 \ romonyai vöígy — Tehát nem biztatják az érdeklődőket? — Semmivel sem! Meg is j mondjuk, hogy csak tudomásul j vesszük igény-bejelentésüket. A jelzett telekspekulációról 1 nem tudnak. Dr. Légrádi Pál I adóügyi csoportvezető szerint | csupán szokásos adás-vételek, családon belüli átírások van- I nak. Hasonló információt kaptunk ! a nagykozári tanácstól is. A különbség annyi, hogy ott [ „csak” száz-valahóny jelentke­zőről tudnak. A lanyhább ér­deklődés annak tulajdonítható, hogy mindig csak Ellendről van szó, jóllehet Romonya is „ér­dekelt” a melegvízben. Miért nem primőr­termelésre? üdülőterület? Melegvizes strand? Parcellázás? — Ne átall­juk kimondani: mindez távoli álom. Talán még azt sem kel­lene számításon kívül hagyni, hogy esetleg nem is lesz egyéb álomnál, Sokkal kézenfekvőbbnek lát­szik a melegvíz mezőgazdasági hasznosítása. Ebben két terme­lőszövetkezet, a nagykozári Vi­rágzó és a berkesdi Kossuth érdekelt, előzetes tárgyalásokat már folytattak is. Várdaróczi József berkesdi fóagronómus szerint: Gyomirtás papírszőnyeggel Hidason érdekes kísérletbe fogott a bogyósgyümölcstermelő szakcsoport: papírszőnyeggel védekeznek a gyomosodás el­len. Fillérekért vásárolt hulladék vagy selejt kartonlapokat he­lyeznek el a ribizlibokrok kö­zött a földre. A papírszőnyeg összefüggően befedi a talajt, elzárja a fénytől, s így meg­akadályozza a gyomnövények kikelését. A csapadék természe­tesen akadálytalanul .bejut a talajba, a papírszőnyeg viszont lassítja a földben levő víz el­párolgását. A szakcsoport csaknem ötezer négyszögölnyi területen alkal­mazza a gyomirtásnak ezt az érdekes, új módszerét. Ha a kísérlet beválik, akkor a hidasi szakcsoport más bogyósgyümöl­csöknél is alkalmazza ezt a módszert, s ily módon elkerül­heti a gyomirtó vegyszerek használatát az ültetvényeken. Kevesen vagyunk... Miről beszél a korfa ? Tíz éve beszélünk róla, az utóbbi három évben tettünk is j valamit ellene — megoldani nem tudtuk. Kevesen vagyunk. A legnagyobb szinten tanul­mányozzák a demográfiai gon­dokat, s év végén — sokoldalú megközelítés után — valami­lyen döntés is születik .. . VÉKONYKA FATÖRZS Hogyon is néz ki az a bizo­nyos korfa, amire hivatkozunk? összehasonlító adatok segíte­nek a legjobban a pontos megközelítéshez. 1956-ban 96 ezer volt a nyolcvan éven fe­lüli eltartottak száma, 410 ezer a 60—65 éveseké. Csaknem egymillióan voltak a 0—4 éves korúak, a 35—40 év közöttiek viszont csak félmillióan. Nagy­jából 6—800 ezer között moz­gott az 5—35 év közöttiek szórna. Zsófi néni nem fér a bőrébe Az egregyi lakodalmas — Okos dolog ez o meleg­víz, de hasznosítása sok gond­dal jár. Egy szövetezet egyedül nem bírja. Mi például erre az ötéves tervre már minden pén­zünknek találtunk helyet, Zerényi Béla, a nagykozári tsz elnöke tovább megy: — Komolyan fogalkozunk a zöldségprogrammal, a meleg­víz felhasználásával előbbre is léphetnénk. Biztosítani kell azonban a technikai-anyagi fel­tételeket. Sokmilliós beruházás­ról volna szó, támogatás nél­kül nehezen vághatnánk bele. Hajtatóházak, jól fizető pri­mőr-termesztés, a zöldségter­melés fokozása a város ellátá­sának javítására ... A gondolat é| már, de mikor érik tetté? Gyógyvíz? Ivóvíz? Mindent egybevetve: több a gond, mint az öröm. Viszont a dolognak esetleg más fordula­tot adna, ha . . . Szóval, most folyik a víz vegy- j elemzése annak eldöntésére, ! hogy gyógyvíz, vagy csak egy­szerűen meleg ivóvíz, ami Eilen­den van. Az előbbire aligha van : remény. Legalábbis erre mutat, j hogy a letisztult, lehűtött víz ízre, szagra, színre semmiben sem különbözött a közönséges ivóvíztől. Tehát még ettől sem j várható bizonyos fordulat. Ei­lend egyelőre kérdőjel marod. Hársfai István Bözsi nénit csak néhány per­cig voltam képes magam mel­let tartani — Zsófi nénit le sem tudtam ültetni. Csak ment a körben és járta a táncot, mintha nem is 78 év nyomná a vállát, mintha csak most is az Arnold úr egregyi kocsmájában járná a csárdást, 16 évesen, megköthetetlenül. Igaz, Bözsi nénivel sem sokkal könnyebD: néha rikkant egyet, s én kény­telen vagyok újból megkérdez­ni: milyen volt a Bözsi néni la­kodalma? — Éppen ilyen ahogy látta. A fonóban ismerkedtünk a legé­nyekkel, aztán jött az udyarlás, kérés, búcsú a szülőktől, a ba­rátnőktől, hjaj 52 esztendeje volt az már. 300 forintért fog­lalt le a vőlegényem, de meg is értem akkor annyit. Szépen éltünk, négy gyereket szül­tem .. . Heje, hajh! Elmehetek már? — Még egy pillanat! Arról beszéljen amikor betegen... — Nincs abban semmi. Egy kicsit beteg voltam, aztán úgy gondoltam nem megyen a táncolás, nótázás. Alig, hogy elmentek nem volt tovább ma­radásom az ágyban, mire kez­dődött a tánc Köblényben ott voltam én is. Heje, hajh! De most már megyek! Megy. A körbe. Rezesbanda zenéjére járja a csárdást, nyolc- : éves kisfiúval kapaszkodik egy­be. Magyaregregyiek. Nótások, r táncosok. A Hármashegyre már j kékes ködök ereszkednek, a Zengő felől keleti szél ránci- gálja a bő ujjú ingeket, ami- ! kor egy-egy pillanatra kihagy j a zene, jól hallatszik az egie- | gyi strandon az erdő hangja is. Pápai István kék mellény- ; ben, fehér ingben, rómás csiz­mában táncol felém, amikor hi- j vom. Hatvanhat éves. 1931-ben j volt az esküvője, 140 személyes volt a lakodalom. Csodálkozás- j ra nem sok időt hagy: most na- J t gyobb lakodalmak vannak Eg- j regyen. Kétszáz személyesek — ! ez a divat. — Ez a mindenem, ez a já­ték, a lakodalmas. Család nincs, így aztán csak ők von­nak, segítek a gyűjtésbe is, fe­ledésbe ne merüljenek az eg­regyi szokások. Beszélgetünk. Cserna"ölgvi Fndiéné, a honismereti szakkör vezetője. Győri Béla, a klub- könyvtár vezetője egymos sza­vába vágva meséli az egregyi 1 lakodalmas történetét: s kíváncsian figyelik az újabb és újabb rigmusokat, ugyanis minden próbára, előadásra gyűjtenek új anyagot, melyet aztán a gyűjtő maga mond el. Él ez a műsor... Egyformán még soha nem játszották le. Magas, idős ember jön, fél­beszakítja beszélgetésünket: — Mondhatok kritikát. Mert a kikérő nóta nem jó, én is vol­tam vőfély tucatnyi lakodalom­ban, de a kikérő nótának fo­hászkodni kell, az éneklőnek és a zenésznek egyaránt. Próbálják meggyőzni, hoqy csak népdalokat adnak elő, magyarnóta 'nem' jöhet. Hallgatom a menyasszony rigmusát: Álljatok elibém sok hires legényok Akik személyemet gyakran szemléltétek, ha ajándékba nekem hajfonót vettetek, most már sajnáljátok, hogy nem lettem tiétek. A násznagy meg így beszél: E mennyegzős házba feljött a sokaság, engedelmet kérek, hogy legyen hallgatás. Gyermek oda hátra, szűnjön a suttogás, míg elől rövided foly a búcsúztatás Vajdahegedűnek álljon meg zengése, sarkantyúknak pedig szűnjön meg pengése . . Az utolsó egregyi lakodai- masjáték a - lakodalomban - azt mondják Sári néninek volt — Herke Andrásné - már nem él szegény. Harminc esztendeié volt a lakodalma.- Te kis menyasszony mit szólsz a lakodalmashoz? Molnár Marika 15 éves, elsős kárpitos tanuló a CARBON-nói. 1970-ben már nincs egymillió négyéves, a korfa ágai az öt ven évesek korosztályától le­felé átlagosan hétszázezernél érnek véget. Egyetlen kiugrás — a Ratkó-korszak —, a 15— 19 évesek korosztálya találha tó (a tizenöt év előtti négy éveseké, a „milliomos" ág,) de alatta bizony vékony a fatörzs — kevés az utánpótlás. KETTŐS GONDDAL SZÁMOLHATUNK 1970-ben 2 millió 84 ezren voltak nyugdíjasok. Húsz esz­tendő múlva — nem nagy idő! — a nyugdíjasok 3 millió hat­százezerén lesznek. 1970-ben öt és félmillió munkaképes korú, 20 és 60 év közötti ember élt az országban. Húsz esztendő múlva sem lesznek többen. A jelek azt mutatják, hogy kevesebben lesznek. Az ezer főre jutó élveszületések szórna Magyarországon 1968-ban 3.9, jelenleg 2.6. Ez a mutató egyéb­ként valamennyi szomszédos országban jobb. Az egyik gond tehát: a nyugdíjasok, az eltar­tott öregek száma növekedik, az eltartóké pedig nem, vagy éppen csökken. De még egy gonddal szá­molhatunk. Egyre kevesebb a négyszáz, hatszáz forintos nyug­díj. Ez helyes, pártunk és kor mányunk jó életszínvonal-poli­tikájának, népgazdaságunk jó­irányú tendenciáinak köszön hető. De szembe kell majd néz­ni a nagyszámú nyugdíjas ma­gasabb nyugdíjával is, amelyet népgazdaságunknak elő kell teremtenie. Rózsaszín ruhában van, fehér csipkeblúzban. Édesanyja von­ta a ruhát.- Szeretnéd, ha neked így rendeznék el a lakodalmad? — Talán szeretném... Marikának nagyon szép a hangja, s hallottam azt is mondták: az egyik legszebb kis­lány a faluban. Közben ahar- gulat emelkedik. Márton József tanácselnök elégedetten mond­ja: a komlói ÁFÉSZ kitett ma­gáért. Már rég volt ilyen jó itt a Máré-csárdában az áruellá­tás, mint ma. Hétszáz fizető né­zőnk volt ... Együtt táncol három nemze­dék. Arnold úr — a család majd egy évszázada kocsmóros Eg- regyen — piros rózsát hord a gomblyukában. A zenebona el­nyom minden más hangot, csak halkan hallom a szakkörvezető­nő hangját: az a célunk, hogy a szép hagyományaink ne vesz- szenek veszendőbe, a fiatalok megtanulják dédszüleik szoká- i sait. Nótás, táncos nép az egre- ; gyi. Igaz, szép betyártörténete- i két is tudnak, az egregyi rab- sicok is híresek voltak, de a nó­ta, a tánc az igazi. Az este már hűvösödik, a hangulat azonban ezen az Európa Bajnoki dön­tős vasárnap a focimérkőzés konkurrenciája ellenére is for­ró, itt az egregyi strandon. j A régebbi egregyi estékre gondolok: két esztendeje új­ságíró-olvasó találkozóra h'v- tak meg, a kocsmában éppen a nyugdíjba menő tsz-asszo- i nyok búcsúztak. Nótaszóval fo­gadtuk a reggelt. Az idén ia- 1 nuárban magnóról, a rég be - i zárt kocsma söntésében, mey- j hallgattam a lakodalmast. A | reggel vetett véget a nótázás- I nak. Jókedvű nép az egregyi... Lombosi Jenő MEGELŐZÉS, GONDOZÁS Ezt a gondot megoldani — gyökeres megoldásra gondolol — nem lehet. Egyik napról c másikra lehetetlenség, sőt ab szurd.um néhány millió munka képes embert előrángatni, Qe ha megoldani nem is lehet, a majdan kialakuló helyzeten ja­vítani — mindenkinek köteles­sége. S javítana az is, ha a munkaképes életkort néhány esztendővel meghoszabbíta- nánk. Mi kell ehhez? Jó fizikai és lelki kondidé. Egyszerűsítve: jobban kell az embereket — a jelenleg negyven-ötven éves embereket — „karbantartani”. Rossz szó, tudom, de a legta lálóbb. üzemekben, intézmé­nyekben szép orvosi feladat lenne: elmélyült kontaktust te­remteni az egészséges emberek­kel, megelőzni az öregedéssel járó betegségeket, amennyire lehet, kivédeni a „kopást”. Jobban esne húsz év múlva az „öregeknek” is, ha azt tud­nák, hogy munkájukra tovább is szükség van, s biztosan nem esnének áldozatul annyian a „nyugdíjas-kórnak”, a semmit­tevés testet-lelket ölő beteg­ségének ... Kampis Péter- Az iskolások a község ha­gyományaiból összegyűjtöttek egy csokorra valót, mire az öregek felajánlották, hogy ők majd előadják az összegyűjtött anyagot — náluknál jobban úgysem tudja senki, s hadd ma­radjon az utókorra is, a már- | már feledésbe merült népszo­kás. így aztán most öregek és fiatalok - ötvennyolcán — | együtt járják a lakodalmas tán- I cait, együtt éneklik a dalokat. Jókedvű nép az egregyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom