Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

QEORQI DIMITROV Tudományunk helye a világban ipA tadoményiM* Bamesefc i gyokoriot Jeiea igénfcit kell kielégítenie, hanem fel kelt készülnie arra is, begy kfllénbéxé ágazatokban váratlan, áj társadalmi svök- ségleteket Is kielégíthessen.” (Az MTA Elnökségének oi 1972. évi közgyűlésen elhangzott be számolója bál.) A tudomány jelentősége napjaink­ban vitathatatlan, szinte közhely. A nagy tömegek érdeklődése is megnőtt • tudomány írónt, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia idei közgyűlése, a távlati kutatási terv elkészítése és el­fogadása közüggyé vált A magyar tudománynak nagy nevei, kötelező ha­gyományai vannak. Úgy tudjuk, jó híre is, napról napra születő új ered­ményei is. Egyik fő bázisa, összefogó­ja az Akadémia, amelynek nagy jelen­tőségű közgyűlése után dr. Láng Ist­ván főtitkárhelyettestől kértünk inter­jút egyetlen fő céllal: próbáljuk érzé­keltetni tudományunk jelenlegi helyze­tét, helyét a nemzetközi mezőnyben. Egyszóval: helyünket a világban. Színhely az Akadémia Duna-porti czékháza.- Ha a nemzetkód mezőnyben el­foglalt helyünket nézzük, milyen mu­tatók alapján lehet válaszolni a kér­désről Egyáltalán, mérhető-e a tu­domány általános színvonalai- Ezt nagyon nehéz mérni, nincse- Mk elfogadott normatívák. Minden országnak saját problémája, hogyan mérje fef tudományos eredményeit, azok nemzetközi elismertségét. Erre közvetett módok vannak, néhány do­logból azért kialakul az általános kép. így például: egy-egy nemzetközi kong­resszuson elhangzott előadás vissz­hangja, fogadtatása. Hogy a nemzet­közi társaságokban, kongresszusokon milyen arányban jutnak szóhoz, jut­nak a vezetőségbe az adott ország tudósai. Hogy milyen az érdeklődés •gy-egy magyar kutatóhely iránt, ha arra külföldieket hívunk meg. Es for­dítva: hány kutatónkat hívják meg külföldi kutatóhelyekre, előadásokra, tanulmányútokra. A közgyűlés adatai szerint ha­zánkban 1071 kutatóhely van, tudo­mánya s kutatónk és egyetemi okta­tónk összesen 23 ezer. Sok ez vagy kévést . - Tízezer lakosra 23 kutató esik ná­lunk. Ez megfelel az európai szintnek. Ugyancsak az európai szinten állunk abban a tekintetben, hogy nemzeti jö­vedelmünk 2,6 százalékát fordítjuk tudományos kutatásra. Ami azonban a nagy problémánk — mert elegendő kutatónk van -, hogy az egy kutatóra eső anyagi eszközök elmaradnak a kívánt szinttől. Itt a felszerelésektől kezdve nagyon sokmindenről szó van. Ebből következik, hogy o jövő felada­ta mindenképpen a minőségi, s nem a mennyiségi fejlesztés.- Van azonban egy olyan véle­mény, miszerint az anyagi feltételek szintje nem minden, többet ér az, ami „a lejekben van". A magyar tudomány eddigi eredményei, a meglepően nagyszámú világhírű ma­gyar tudós, a külföldön dolgozó, de magyar származású tudósok Nobel- dijai felvetnek egy olyan kérdést, hogy mitől van nekünk ennyi nagy tudósunkt.,,- Ez valóban így van, külföldi egye­temeken is sok magyar származású, kiemelkedő eredményeket felmutató professzor működik. Ezekből a tények­ből azonban nem szabad egy olyan következtetést levonni, hogy a magyar „különlegesen okos" nép. Minden em­beri populációban azonos arányban vannak tehetséges és kevésbé tehetsé­ges egyének. Másról van szó. Bár ezt is igen nehéz abszolút számokbcn mérni, a magyar tudomány története és eredményei azt mutatják, hogy ná­lunk jó tradíciók, kiváló iskolák ala­kultak ki, s a tehetségek kiválasztódá­sa ezeken a pontokon mindig jól ment. Elég, ha csak a nagy magyar mate­matikai iskolákra utalok. De az elmé­leti fizika és a biológia néhány terü­lete ugyanígy a nemzetközi élvonal­ban van, s ugyanezt a jelenséget mu­tatja. Tehát én a kiemelkedő magyar eredményeket egy módszertani előny­ben látom, abban, hogy a mi tudo­mányunk jobban meg tudta találni a tehetségeket. S figyelembe véve, hogy még hosszú ideig nem tudjuk felven­ni a versenyt a fejlett országokkal a tudományos kutatás anyagi feltételei­nek tekintetében, a jövőben is nagyon nagy figyelmet kell fordítanunk a te­hetségek kiválasztására, felkarolására, a nagy tudományos iskolák továbbvi­telére.- A tvdoméayszervezés világszer­te az érdeklődés előterébe került. A fejlődés mai ütemében nyilván ná­lunk h fontos helyet foglal el. Hol tartunk jelen pillanatbant- A tudományszervezés központi kérdése nálunk most a koncentrálás. Tudjuk, hogy o tudományágak és ter rületek teljes skáláját nem tudjuk be­fogni. Néhány területre tehát oz át­lagosnál nagyobb erőket kell összpon­tosítanunk. Hogy „versenyképesek” maradjunk, a tudományos kutatás gócpontjainak sorozatát kell kieépíte- nünk. A távlati kutatási terv is ezt szol­gálja többek között.- A magyar tudomány folyamata szempontjából milyen jelentőséget tulajdonit a most megszületett táv­lati kutatási tervnek t- Túlzás nélkül kijelenhetjük, hogy új korszak kezdetét jelenti a tudomá­nyos élet fejlődésében. Pontosabban: oz első és döntő lépés e téren a párt 69-ben kiadott tudománypolitikai irányelvei jelentették, amelyek mintegy megszabták a tudomány fejlesztésének stratégiáját Ezen belül a távlati terv konkrétan határozza meg a felada­tokat s ha komolyan hajtjuk végre, minőségi előrelépést jelent o magyar tudomány történetében. — A nagy tudományos világver­senyben, ami kétségkívül létezik, miben látja egy kis ország lehető­ségeit?- Négy dologban látom. Az egyik, amiről már beszéltünk, a káderek, a tehetségek maximális felkutatása és segítése. Nem szabad elveszteni egyetlen tudós-tehetséget sem, bizto­sítani kell számukra a magasszintű munka lehetőségét. A második, na­gyon lényeges dolog: o kutatás né­hány helyre való koncentrálása, ami­nek legideálisabb megvalósulása vé­leményem szerint a kutatóintézetek szervezete. A harmadik: széles adap­tációs felvevő terület, tehát a másutt elért eredmények érzékeny követése, a tudomány minden fejlődési lépésének ismerete. Sokunk szerint az egyetemi kutatás erre a legalkalmasabb, mert ott az oktatás amúgyis megszab ilyen jellegű feladatokat. A negyedik nél­külözhetetlen tényező: a nagyon ki­terjedt, nagyon intenzív nemzetközi kapcsolatok. — ’ Mivel Ismét szóba kerültek a nemzetközi kapcsolatok, amelyekről már tudjuk azt, hogy a magyar tu­domány rangjának is közvetett „mé­rőeszközei", hadd vonatkozzon utol­só kérdésünk a pécsi kutatók nem­zetközi megbecsülésére,..- Csak példákra szorftkozhatom, mert a pécsi biológiai kutatások való­ban nemzetközileg elismertek, s le­hetetlen lenne valamennyi eredményt felsorolni. A pécsi biofizikai intézet aktív nemzetközi kapcsolatai közismer­tek. Ernst professzor világhírű biofizi­kai iskolát teremtett az izomkutatás terén és hosszú évekig volt a Nemzet­közi Biofizikai Társaság vezetőségi tagja. Tigyi József professzor o KGST Kutatási Együttműködési Központ Meghatalmazottak Tanácsának tagja. A pécsi élettani intézet. Lissák profesz- szorral az élen, a nemzetközi élvonal­ban van magatartásfiziológiai kutatá­saival, Lissák akadémikus pedig már 1960 óta az IUPS nemzetközi társaság olelnöke. Több nemzetközi társaság­ban tevékenykedik Flerkó professzor, oz anatómiai' intézet egésze pedig több külföldi intézettel, kutatócsoport­tal tart rendszeres, rangos kapcsola­tot. A kórbonctani intézetben Romhá- nyf professzor nevéhez fűződik o po­larizációs optika módszerének kidol­gozása, omely nemzetközileg elfoga­dott módszer, s a helyszíni tanulmá­nyozás érdekében igen sok külföldi kutató ideutazott már. A kórélettani intézet kutatásai ugyancsok nemzet­közi érdeklődést váltanak ki. Donhof- fer és Andik professzorok nemzetközi kapcsolatai igen élénkek. A pécsi idegklinika kutatóinak, Környei pro­fesszornak és munkatársainak eredmé­nyes munkájára pedig jellemző többek között oz a tény is, hogy a Nemzetközi Neuropathológiai Társaság végrehaj­tó bizottsága ez évben Pécsett ülése­zik majd. Hallama Erzsébet 1973-ban lesz 40 esztendeje annak, hogy a világ megismerhette s a nem­zetközi munkásosztály szívébe zárta Georgi Dimitrovot, a lipcsei per hősét, akinek a német fasiszták bírósága előtti rendkívüli bátorsága, hősies helytállása az egész haladó emberi­ség tiszteletét váltotta ki. Ha élne, ezekben a napokban lenne 90 éves. A sok-sok izgalomtól megviselt for­radalmárt már 23 évvel ezelőtt elra­gadta a halál; életműve, harcos éle­tének példája azonban azóta is ele­venen él és hat Nem véletlen, hogy a XIX. század végi elmaradott Bulgária nyomora, kegyetlen elnyomatása tette Dimitro­vot és egész családját is forradalmár­rá. Három férfitestvére az önkény el­leni harcban fiatalon lelte halálát; a népes családból csak ő és leánytest­vére, Elena s öreg édesanyja érhette meg a bolgár nép felszabadulásának nagy napját Valóban küzdelmes életútja volt. Gyerekfejjel nyomdász lett, és 15 éve­sen kapcsolódott be a szakszervezeti munkába. Alig 20 évesen belépett a szociáldemokrata pártba, majd annak kettészakadása után a baloldalhoz csatlakozott. Élete értelmét az a felis­merés adta meg, hogy a bolgár nép szabadságáért küzdeni csak úgy lehet ha küzd az egész nemzetközi munkás- mozgalom közős, nagy céljáért, a szo­cializmusért. Nemcsak hazájában, ha­nem mindenütt Bulgáriában harcolt egészen addig, amíg 1923-ban el nem űzték hazájából. Már ekkor felismer­te, hogy a győzelem biztosítéka csak a haladó erők széles nemzeti és nem­zetközi összefogása lehet A külföldi emigrációban megismer­te o tőkés országok pártjainak prob­lémáit, a kommunisták harcait, a mun­kásosztály helyzetét Jugoszláviában, Ausztriában, majd Németországban tevékenykedett. Megrázó drámai erő­vel az elsők közt hívta fel a figyelmet a fasizmus fenyegető veszélyére, s hősi kiállásával a náci-vészbíróság előtt harcba szólította a haladó erő­ket, minden lelkiismeretes embert szer­te a világon. Alakja, helytállása azért is feledhetetlen, mert neve azokban a győtrelmes években vésődött be az emberiség emlékezetébe, amikor szerte Európában terjedt és pusztított a fasizmus pestise. Szabadulása után Dimitrov 1934 februárjában a Szovjetunióba került, s itt dolgozott a következő évtől egé­szen 1943-ig a Kommunista Internacio- nálé végrehajtó bizottságának főtitká­raként E funkciójában rendkívül je­lentős munkát végzett a fasizmus és a háború elleni harc érdekében. Törhe­tetlen energiával dolgozott a mun­kásmozgalom tapasztalatainak álta­lánosításán, jelentős elméleti munkát fejtett ki a fasizmus osztályjellegének feltárásában, valamint az antifasiszta népfrontpolitika kidolgozásában. 1935- ben, a Komintern Vili. kongresszusán ő tartotta az előadói beszédet a fasiz­mus és a háború elleni harc felada­tairól. Ez az emlékezetes beszéd o munkásmozgalom egységének s a szé­les alapokon nyugvó népfrontmozga­lomnak klasszikus programját, nagy­szerű elméleti megalapozását adta. Dimitrov a munkásmozgalom más leninista vezetőivel együtt jól látta, hogy a régi „európai polgári demok­rácia", tehát a régi Európa képtelen ellenállni a fasizmusnak, de az adott helyzetben a szocializmus nem lehet a közvetlen cél; ezért egy demokra­tikus egységfront megteremtésére kell törekedni. Cikkeiben, beszédeiben új­ból és újból hangoztatta, hogy a pol­gári demokrácia erőinek antifasiszta ellenállása csak a munkásosztállyal szövetségben, a forradalmi erők veze­tése alatt vezethet sikerre. Elsősorban a kommunista mozgalom izmosodó erejének köszönhető, hogy a népfront­politika a háború kimenetelének vé­gül mégis fontos tényezőjévé vált. Ismeretes, hogy a fasizmus feletti győzelem nagy, új lehetőségeket nyi­tott meg a népek előtt. Létrejöttek a demokratikus koalíciós kormányok, amelyek a népi demokratikus hatalom kormányaiként nálunk Is és másutt Is a szocialista forradalomhoz való átme­net kormányaivá váltak. Bebizonyoso­dott, hogy a háború alatt meghirde­tett fasisztaellenes függetlenségi front, a kommunista és a szocia­lista pártok közt létrejött akeióegység s a felszabadulás után a demokrati­kus nemzeti újjászületés ugyanazon forradalmi politika megnyilvánulásai. Dimitrov tevékenységének utolsó ével így egybeestek a népi demokratikus országok szocialista útra lépésével, a ( szocialista világrendszer kialakulásá­val. Vannak emberek, akiket nem lehet elfeledni. Ezek közül való Georgi Di­mitrov, a bolgár nép és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló alakjá­nak, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legkiválóbb vezetőjének neve. Emléke nem csupán a háború borzal­mait, a fasizmus elleni küzdelem oly sok megpróbáltatását szintén átélt ge nerócióé. Tanítása, példamutatása a jövőbe ível; hiszen a szocializmus épí­tésének, a kommunista pártok sikerei­nek egyik fontos, alapvető biztosítéka ma is a népfrontpolitika helyes alkal­mazása. így él és hat, vélik valósággá nap­jainkban Georgi Dimitrovnak a nemzetközi és a nemzeti összefogásról szóló marxista tanítása. TALLÓZÁS Tavaly ilyenkor már az uborkasze­zonról, koranyári lazsálásról számol­hattunk be, az idén, úgy tűnik, a me­legebb hetekre is maradt még elég érdekesség és izgalom a képernyő előtt, Kezdjük a tallózást Róbert László kitűnő párizsi riportfilmjével. A francia operatőrrel, Jean-Claude Rahagával együtt készített kétrészes beszámoló a műfaj legjobb színvonalán oldotta meg a szinte lehetetlen feladatot: ké­pet adni Párizsról, a mai párizsiak éle­téről, gondolkodásáról. Bölcs arány­érzékre vall, hogy a film lemondott a város teljes bemutatásának igényéről, az idegenforgalmi látványosságok lel­tározásáról. Ehelyett egyetlen negyed­re összpontosította a figyelmet, a for­radalmi hagyományú és ma is színes Bastille-ra, s mint cseppben a tengert, az itt élő emberek megszólaltatásán keresztül tárta fel azt, ami Párizsban számunkra a legfontosabb. A képi tel­jesség feladása lehetővé tette, hogy valóban az ember kerüljön a közép­pontba, s a környezetet ne kívülről, a látványosság oldaláról, hanem az em­berekhez fűződő funkciójában szem­léljük. — Az olaszországi riportfilm után Róbert László Párizzsal ismét re­mekelt .,, Új, négyrészes magyar krimivel - vagy kalandfilmmel - lepett meg bennünket a televízió. A Villa a Lidón nem jobb és nem rosszabb, mint a műfaj kissé nehézkes, lassan bonyoló­dó, nálunk többnyire a keletnémet im­portból ismert változatai. Azaz annyi­val talán jobb, hogy kitűnő, a műfaj igényeit felülmúló színművészeket vo­nultat fel. Ettől persze a film éppúgy megmarad a maga nem túl magas igénnyel szórakoztató szintjén, mint ahogyan a hazai és világsztárokkal megfilmesített Csárdáskirálynő is csak Csárdáskirálynő marad. A filmben időnként elhangzó didaktikus meg­jegyzések az ábrázolt személyek és jelenségek „rothadó imperialisto” jel­legéről szintén nem sokat segítenek. Olyan lassan, kényelmesen, több- rendbeli oldaladogatásokkal bonyoló­dik ez a film, mint a magyar futball-' csapat csatárjátéko a szerdai Európa- bajnoki elődöntőn. Az izzasztó és csüggésztő eseményt ritka rossz képi „tálalásban1’ kaptuk. A kamerákat a legkevésbé megfelelő helyre tették, emellett a lencsék is többnyire „rö­vidlátók” voltak. Nemrég elmélkedtünk arról, milyen nagyszerű lehetőségei vannak a kamerának a „helyhez kö­tött” nézővel szemben, mennyire ki­emelheti a játék esztétikai szépségeit. Nos, szerdán erről szó sem lehetett, ha elrúgták a labdát, nem lehettünk biz­tosak benne, hogy a kamera egyálta­lán utoléri. Az esztétikai gyönyörűsé- gek elmaradásáért persze felmenthet­jük a belga televíziósokat: ez nem az ő hibájuk ... A csüggésztő meccs után Telecsete- paté ... címen új műsor mutatkozott be Horváth Adóm rendezésében és Morvát János vezetésével. Az ötlet re­mek : a képernyő előtt vitatkozni a te­levízió műsorairól. Az ilyesféle produk­ció legkényesebb pontja: d lehető leg­teljesebben megszervezni a spontanei­tást. A rendező mellett hallatlanul sok függ a műsorvezetőtől. Az első adás egészében jól sikerült. Horvát János alighanem most kopta eddigi legne­hezebb feladatát. Kissé még bizony­talankodott, de előlegezzük a bizal­mat; reméljük, „belejön". Igaz, hogy ebben a műsortípusban nem a vita eredménye a fontos és ér­dekes, hanem maga a vita. Mégsem árt, ha különösen a „védők”, alapo­sabban felkészülnek, o legmeggyőzőbb érvekkel felfegyverkeznek, s érveiket hatásosabban tálalják. Hiszen végül is az önmagában is szórakoztató vita igen hasznos szolgálatot tehet a köz­vélemény formálásában. A bevezetők­ről szóló témánál például hasznosabb eredményre lehetett volna jutni o „kell, mikor kell, nem kell, amikor nem kell; jó, ha jó, nem jó, ha nem jó” for­mulánál. A Ki mit tud? csütörtöki kamara­adása nem nyújtott nagy izgalmat, de jó színvonalon mozgott. Legyünk - legalább dunántúli — lokálpatrióták, és emeljük ki a sárbogárdi irodalmi színpad remek, fejlesztésre érdemes műfaját, az irodalmi giccs-paródiót és o pécsi tanárképzősök spirituálé együttesének sikeres szereplését. Sz. E. Dn VASÁRNAPI MEUÉKIET

Next

/
Oldalképek
Tartalom