Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

6 DUNANIULI NAPLÓ 1972. június 15. Baranyai kastélyok és udvarházak... Megyefa Megyefán nincsenek vissza­térő szellemek. Befalazott ina­sokról, megszöktetett menyasz- szonyokról, gyilkosságról sem hallottam. Az emberek említe­nek valamit az egyik ősről, aki elkártyázta a feleségét, s ezért rácsos szobába zárták, de én a rácsos ablakról már a bük- kösdi kastély történeténél hal­lottam, s nem férfit' hanem nőt tudtak a lezárt szobában. Állí­tólag volt a család birtokában egy festmény is, mely bizonyít­ja: nő volt a rácsos ablak mö­gött. Dehát mondom: ez a bük- kösdi kastély történetéhez tar­tozik. Persze nehéz lehet még a régi történetek tudóinak is szétválasztani az eseményeket, sa Jeszenszky család dolgait, hi­szen közel 250 éve származtak ide a Turócz megyei Kisjeszen- ből. Azóta erdővé terebélyese- sedett a rokonság, s ma már alig lehet nyomon követni a családfát. Állítólag az egyik Jeszenszky megpróbálta Kisje- szenben a leszármazottakat megkeresni: kérdi a paptól, vannak-e még itt Jeszenszkyek? A pap csodálkozva nézett, majt azt mondta: persze, rajtam kívül az egész falu. S mégegy: Megyefát is hiába keresnénk ma mór a térképen, az ötve­nes évek közepén beolvadt Bük- kösdbe. Pécsett a Városház köz egyik ; bérházában az első emeleti kis szobában könnyebb ma már a kastély múltját felidézni, mint a községben. Jeszenszky Iván- , né, kedves idős néni, ő volt j Megyefa utolsó birtokosa. A falon festmények. Jeszensz- kyné megható tárgyilagosság­gal figyelmeztet:- Ne keresse bennük a mű­alkotás szépségét. Tudja a ván- dorfestők százával járták régen a vidéket' így örökítették meg magukat őseim is, s így maradt meg a kastély régi képe. Apám ugyanis 1900-ban, egy eszten­dővel születésem előtt átépítet­te. Az előtérben egy vízimalom, háttérben ólomszürke hegyek előtt a régi nemesi kúria. Jó magas, „L" alakú épület, vi­szonylag apró ablakokkal. Ol­dalfalán kis kiugrás és három­szögű tetőkiképzés árulkodik koráról. Régi, már-már törékennyé öregedett papírok idézik a csa- j Iád és a ház történetét. Ezek szerint Jeszenszky Antal (apja János volt a családból az első, aki Baranyából jött, s aki Szi­getvár kapitánya is volt) épí- | tette 1788-ban a díszes kas­télyt hatalmas melléképületek­kel. Két esztendővel később vil­lám csapott az épületbe, és a tető leégett Jeszenszky Antal szürke dol­mányban, fekete prémmel' pi­ros mellényben szigorú magos homloka alatt valószínűtlenül szelíd, barna szemmel néz, va­lamerre az olajfestékben rögzített végtelenbe. Fia János a szomszédos falon függ ara­nyos atillában, piros dolmány­ban. Az övé volt Megyefa, Iba- fa, Csebény és Gorica. Ö a dédnagypapa. Fiai — József, Lehel, Gyula és Zoltán — egy- egy községet örököltek. Zoltán volt az én öregapám, 1848-ban mint honvédőrnagy Komáromnál volt kénytelen le­tenni a fegyvert. Apám a me­gyei órvaszék elnöke volt, én egyedüli gyermekként örököl­tem Megyefát — 250 holddal.- ön tehát Jeszenszky lány és özvegy Jeszenszkyné is . . .- Igen. Férjem a család bük- kösdi ágából származik. Hatan voltak testvérek, örökség min­A régi Pécs Vineeliérképző iskola Nyolcvan esztendeje an­nak, hogy Pécs gazdasági életében oly megrázkódta­tást előidéző filo::érovész idején, a pécsi szőlők újra­telepítésével kapcsolatban felmerült a vincellérképzö iskola életre hívásának gon­dolata és igénye. A szőlőkultúra Pécsett és kör­nyékén a római impérium ko­rától bizonyítható. Csak a XIX. század utolsó évtizedében ke­rült válságba ez a filoxéravész következtében. A városi tanács igyekezett támogatni a kétség­denkinek kevés jutott. Az a ki­csi is a háborúban teljesen el­értéktelenedett. így aztán a me­gyefai volt az egész birtokunk. A sárga papírokon Fedóra- ként látom feljegyezve az utolsó ■.megyefai" lányt. — Csak amikor a személyazo­nossági igazolványt kiváltottam, jöttem rá, hogy Irma vagyok. Másként anyakönyveztek, mint ahogy megkereszteltek. Dedikált fényképét látom a falon: Turin 1883. Jeszenszky Ferencnének. Kossuth Lajos. — A férjem apja 30 eszten­deig Szentlőrinc Kossuth-párti képviselője volt. A környező 74 községben három évtizedig megbuktak a kormánypártiak. A család nagy 48-as volt min­dig. A nyári hőségben mozdulat­lan a nagy megyefai kastély körül minden, bár az átépített toronnyal, kupolás, hat oszlo­pon nyugvó tereferélővei díszí­tett épület nagyon is mozgal­mas. A szénaillatos parkból a levakolt, de még jól kivehető címert próbálom megfejteni. Nem megy. A régi iratok azon­ban pontosan leírják mit ábrá­zol: háromszögű, kékszínű pajzs, melynek egyik részét me­ző fedi, melyen egy férfi jobb­ján sújtásra készen fejszét tart' átvágni a nemes vadat, melyet a mezőn szaladtában fogott. A kastély parkjában évszáza­dos fák mellett fiatal fenyők. Ezeket már az állami gazda­ság ültette. A gyümölcsösbe szaladó park ismét erdőben folytatódik. Platánok, nyárfák. Nórái József, üzemegységve­zető és Papp István, a gazda­ság párttitkára kalauzol. Mind­ketten 23 esztendeje kerültek ide, röviddel azelőtt, hogy Je­szenszkyné elhagyta a birto­kot. — En vettem át a majort — mondja Nérai József. — A kas­télyban először az ásványbánya igazgatósága, majd a nemzeti vállalat irodái voltak, most pe­dig már jó rég az állami gaz­daság központja. 8200 holdas mezőgazdasági üzemet irányí­tanak innét. 3500 hold szántó, rétek, erdők, 230 fejőstehén, 4—5000 sertés. 3000 juh a gaz­daság vagyona. Nagyon meg­nőtt a megyefai birtok. A romantikus toronyszobából (vas csigalépcső vezet fel) az állomásra látni, a parkon túl két parasztlány hajladozik a földön. Az épületben kattog­nak az írógépek, sűrűn cseng a telefon. Csak a boltíves szo­bák, a Zsolnay-csempés kálv- hák emlékeztetnek régmúlt _ időkre. A toronyszoba ablaká­ba fészket épített egy veréb, valahol a gyereke után kiáltozik egy asszony. A vízimalmot — csak sejtem, hol lehetett. Nagyon fáradságos ma már Megyefán a múltat felidézni. Talán csak az újságíró kedv­telése. hiszen Jeszenszky Fedóra is már a pécsi kis szobát tekin­ti igazi otthonának. Lombosi Jenő „A hölgyek kéretnek legegyszerűbb öltözékben megjelenni" Álmás menti juniális A zselici Mozsgó évről évre szerény röplapon tudatja, hogy évtizedek szokásaként megren­dezi az „Almás-menti juniálist”. A juniális történetét kutatva Mozsgai József szigetvári gyűjtő ajándékaként kedves meghívó került tulajdonunkba. A nyom­tatványt 1896-ban, Magyaror­szág ezer éves fennállásának évében adták ki. Az eklektikus keretben vöröskereszt a főmotí­vum. A szöveg a „Baranyai Vö­röskereszt Mozsgói Fiókjaként” rendezi az ünnepséget a mozs­gói kies völgyben jótékony célra. A MÁV a mozsgói ünnepség­re különvonatot indított, s a résztvevőket ingyen szállította. A pécsi MÁV Igazgatóság vas­utas zenekara ingyen hangver­senyt adott. Érdekességek a mű­sorból: „A rendezőség a höl­gyek részére az állomáson hin­tákat bocsát rendelkezésre. Az urakat szamarak várják. Az urak bátrabbja szamaragolhat, A lel­kes ifjúság részére az uradalom híres méneséből paripák állnak rendelkezésre, egy lovaglás 1 korona. A nagyközönséq számá­ra „Lottéria”, szerencsehalászat, játékos versenyek stb. lesznek. Este az ünnepséget fényes tűzi­játék fejezi be.” 1911 nyara. A Kecskemét vá­rosát súlyosan érintő földren­gésről a birtokunkban levő meg­hívó az alábbiakban tudósít: „Mozsgó és vidéke ifjúsága . .. Mozsgón az aranyosi erdő kies völgyében, a vasúti állomástól egy kilométer távolságra a kecskeméti földrengés által ká­rosultak segélyezésére zártkörű nyári táncmulatságot rendez, melyre t. címet és b. családját tisztelettel meghívja ... A höl­gyek kéretnek legegyszerűbb öl­tözékben megjelenni . . ." 1918—1921, a megye szerb megszállásának ideje. Az S. H. S. királyság és Magyarország határát a juniális völgyén átha­ladó Porovicza-patak alkotta, így a juniális „politikai okokból” 3 évig szünetelt. A 20-as évek első juniálisát újra közcélra, a világháborúban elesett hősök emlékművének a felállítására rendezték. A ju­niális a kastély parkjában, míg a bál a kastélyban és kertben volt. Emlékezetes volt a mesés tűzijáték. Mennyi pénz gyűlt össze, nem tudjuk, de a ma lé­tező hősi emléket az újabb gyűjtésből állították 1937-ben. 1947. nyara. Az újjáépítés második éve. A juniálist a „Mozsgói 48-as Bizottság" ren­dezi. Az eddig főleg szórako­zást nyújtó rendezvény új fel­adatot ölel magába: művelődést és szórakozást. A juniális így ágyazódik bele a hat napig tar­tó „Falunapok és falukiállítás” ünnepség-sorozatába. 1970 nyarán az árvízkárosul­tak segélyezésére juniálisunk teljes tiszta jövedelmét küldtük. Az idén június 18-án Mozs- gón újra kitűzzük a most már történelmi múlttal rendelkező „Almás-menti juniális" kék-fehér zászlaját. A szerény röplap sze­rint a művelődési részben nép- művészeti faragó kiállítás, a népi tánccsoport szereplése, motoros verseny, míg a szóra­koztató játékok között az ősi népszokásként rendezett „Kakas ütés” kap helyet. Régiektől tudjuk: a legjöve- : delmezőbb szórakoztatási szám az urak szamaragolási versenye volt. Ezt a jól jövedelmező szá­mot évek óta nélkülözniük kell, mert Mozsgón már egyetlen sza- j mér nincs. Lengyeltóti János i beesett szőlőbirtokos lakosságot legalább felvilágosítással a vé­dekezés helyes módjáról, ké­sőbb pedig saját kezelésű sző­lőtelepéről amerikai szőlővesz- szők árusításával. Az amerikai szőlőtelepet ke­zelő bizottság, a Pécsi Figyelő 1893. április 21-23-i száma sze­rint javaslatot nyújtott be a vá- 1 rosi tanácsnak vincellérképző | intézet felállítása iránt. Az is- I kola megszervezése a tanács feladata, „ehhez az állam évi ; 3600 forinttal járul". Az intézet- í nek 1893. október elsején meg kellett volna nyílnia, azonban csak három esztendő múlva nyi­totta meg az első tanévet. A város, erejét meghaladó módon, mintegy 35 000 forint­nyi költséggel létesítette ezt az intézményt. Megvették a Tety- ! tye utcában levő Schmidth-féle malmot, megfelelően átalakítot- j ták és berendezték azt. Egy nagy terem, hálószoba 20 bent- í lakó növendéknek, helyiség a szőlővessző kezelésére, igazga­tói lakás, iroda, az élelmező lakása, konyha és a tanulók ebédlője, mind kellően felsze­relve. Kinevezték a tanerőket, csupán az volt hátra, hogy nö­vendékeket „fogjanak” az isko­lába. Az intézet évi személyi és do­logi kiadásait 7500 forinttal fe­dezték. A földművelésüqyi kor- j mány adott évi 3000 forint ál- i lamsegélyt, a Pécsi Takarék- pénztár alapítványt tett, mely­nek kamataiból két bentlakó növendéket lehetett teljes ellá­tásban részesíteni, a Baranya | megyei Gazdasági Egyesület is kilátásba helyezte, hogy két ta- j nulónak ösztöndíjat biztosít, sőt eqyes uradalmak is ígéretet tet­tek arra az esetre, ha megnyí- I lík a pécsi vincellériskola, egy- I két növendéket évi segéllyel látnak el. Közhírré tették aztán, hogy Pécs város új iskolája megnyí­lik, felvesznek 20 pécsi születé­sű . bentlakó növendéket telje- i sen díjtalanul, továbbá bejáró növendékeket igen mérsékelt tandíj fizetése mellett. A pályá­zati hirdetményt lapokban, fal­ragaszokon, dobszóval kellő időben közhírré is tették, de nem akadt több pályázó egy­nél, aki hajlandónak mutatko­zott volna, hogy ingyen tanulni fog. Jelentkezett ugyan egy vi­déki fiú, akinek szülei kijelen­tették, hogy fizetik a tandíjat I és gyermekük ellátásáról is | gondoskodnak. A Pécsi Figyelő mdnkatársa tájékozódott a lakosság véle­ményéről is, a vincellériskolát j illetően. Volt alkalmunk halla- I ni, — írja — különösen a budai külvárosban, hogy mit fizet a I város, ha a gyerek bemegy ta­nulni a vincellériskolába, mert a város kosztját nem becsüli annyira, hogy miatta kifogja a gyereket abból a munkából, ahol napszámot is kap. Tény — folytatja a cikkíró —, hogy kü­lönleges viszonyaink figyelem­be vételével ez az iskola csak úgy prosperálhat, ha az elmé­leti oktatás akkor folyik, midőn a külső munka szünetel. Ta­vasszal és nyáron, midőn a gyakorlati oktatás folyik, a nö­vendékek egy kis pénzmaghoz is juthatnak, midőn magánosok szoléit rendezik, amellett, hogy tanulnak és gyakorolnak. A pécsi vincellériskola 1896 őszén megnyitotta kapuit és 1907-ig minden tanévben mű­ködött. Az első tanévben növénytan elméletet és szőlőműveléstant, az 1897-es tanévben a két tan­tárgy helyett már hármat taní­tottak: szőlőművelést, borkeze­lést és gyümölcstermelést. Az egyéves vincellériskola hallgatói 17—20 éves fiúk vol­tak, eleinte Baranyából, később távolabbi területekről verbuvá­lódtak. Számuk 10—17 között in­gadozott tanévenként. 1898-ban szokatlanul magas volt a tanu­lólétszám: 38 fő. Komoly szőlőgazdaságokban később is alighanem szívesen fogadták a pécsi vincellérisko­la egykori növendékeit, mert a Baranya megyei Levéltárban fellelt bekötött anyakönyvi nap­ló lapjai között levő, 1924. no­vember 12-én kelt jegyzőkönyv szerint Tamás József, elveszett vincellériskolái bizonyítványának kiadását kéri, aki az iskola fennállásának utolsó idejében nyerte bizonyítványát. A 174/ 924. szám alatt ki is állította a város gazdasági ügyosztálya. A pécsi vincellérképző iskola aránylag rövid fennállása alatt — hisz mindössze 12 éven át működött — mégis betöltötte hi­vatását. 178 szakmailag jólkép- zett vincellért bocsátott a tár­sadalom rendelkezésére olyan időszakban, amikor arra a leg­égetőbb szükség mutatkozott. A filoxéravész következtében majd teljes egészében kipusztult sző­lők helyreállításának kezdeti szakaszában. A pusztulásnak eredt régi, nagyhírű és a város életében felmérhetetlen fontos­ságú szőlőkultúra feltámasztá­sának szükséglete hozta létre, s bár a szőlők rekonstrukciója csak nagyon lassan következett be a XX. század első évtizedei­ben, az új, filoxéramentes sző­lők telepítése és kezelése, az okszerű szőlőgazdálkodás beve­zetése terén a pécsi vincellér­képző iskolának elévülhetetlen érdemei vannak. Dr. Kovács András Lehet egy pohárral kevesebb? Két és fél iészeg ember naponta Termelőszövetkezetek, állomi gazdaságok, FIGYELEM ! A ZALAEGERSZEGI VÁROSI TANACS VB. TERMELÉS ELLATASFELUGYELETI OSZTÁLYA üzemeltető partnert keres a vásárcsarnokban megüresedett 50 m'1 alapterületű ZÖDSEG-GYÜMÖLCS PROFILÚ ÜZLETHELYISÉGÉBE. Érdeklődni: Vásárcsarnok Felügyelősége (Wagner Gyula) Zalaegerszeg Piac tér, Telefon: 12-159. Casus bibendi . . . Tulajdonképpen min- j den ok az ivásra. Az ember iszik, ha talál­kozik valakivel, iszik, ha nem találkozik senkivel, iszik, ha elhangzott az ünnepi j beszéd, iszik, ha csönd van. Iszik továbbá, j ha nyer a lottón, ha nem nyer, ha verőfény von, ha esik . . . Metodikája, s főképpen j gazdag hagyománya von nálunk az italo- I zásnak. Iszunk vendégségben ijesztően pi- j ros és zöld hózikészitményeket, kocsmák- j ban, elegáns éttermekben, fogadásokon, s az antialkoholista liga ülése után, a jól i végzett munka örömére. Iszunk reggel, dél- j ben, este és éjszaka és ezzel nagyjából j körvonalazottak az alkalmak. Alkohol van bőven, a fentiek szerint al­kalom is, emelkedik hát a pohár és a vél i alkoholszintje. Senki nem számol a következményekkel. * Nyolcötvenes Fiat az éjszakai járőr előtt, j A vezetőt felkérik, szálljon ki. Igen ám, de j szegény nem képes megállni a lábán. Ami­kor kihúzzák, összecsuklik, mint a collstok, j Súlyos alkoholmérgezett. Több kilométeren ! vezette a kocsit. Utasát faggatják: hogyan mert egyáltalán beülni a kocsiba. — Kérem, észre sem '/ettem — méltatlan- I kodik — hiszen olyan jól vezetett,.. Aztán kiderül: az úrvezető egy liter ko­nyak után ült a volánhoz. örökzöld téma a markecolás, a „ki ha nem én" erős fiúk garázdálkodása, az erő­szakos cselekmények sora, s végül vicc­lapba illő határesetek. Mert az mégsem komoly bűn, ha valaki betör éjszaka esz­méletlenül részegen egy boltba, levetkőzik, szépen összehajtogatja a ruháját és édes- deden elalszik a pénztárban húszezer forint mellett. Azon csak reggel, a boltot nyitó kisasszonyok csodálkoztak. Előfordult már olyan is, hogy valaki a rábízott húszezer forintból annyira berúgott, hogy másnap hajnalban a vásárban a maradékon vett egy pár kimustrált lovat. . , Megmosolyogja ar ember, ha ilyet hall, de aligha mosolyog­nék, ha saját húszezer forintomról lett vol­na szó. * A részegség és a bűn közvetlen szom­szédok. Előttem a Pécsi Városi és Járási Rendőr- kapitányság jelentése, amely egy év vi­szonylatában vizsgálja az elkövetett bűn- cselekmények és az alkoholos befolyásolt­ság közötti összefüggést. E szerint a rablások ötven. a hivatalos személy elleni erőszak száz, ' súlyos testi sértés huszonöt, a garázdaságok hetven. a magánlaksértések harminc százaléka tör­tént alkoholos befolyásoltság alatt. A vizsgált évben büntető eljárás során tizenegy alkalommal küldték — bírói íté­lettel — a terhelteket kényszer-elvonókúrá­ra. Büntető eljáráson kívül huszonhét alka­lommal javasolták a kényszerű kezelést, de a tanácsok egészségügyi osztályainak to­vábbi intézkedései — tekintettel a kórházi kezelések korlátozott lehetőségére — el­húzódnak, hatásuk alig érvényesül. Egy év alatt 88 embert helyeztek rendőri felügyelet alá. és valamennyit eltiltották az italmérő helyek látogatásától. Botrányos részegségért 326, lerészegítésért 6, fiatal­korúak szeszesitallal való kiszolgálásáért 4'3 esetben folytattak szabálysértési eljárást. Ugyanebben az esztendőben a rendőrök 87? személyt szállítottak „túlittas állapotuk miatt” a detoxikáló állomásra. Ez csaknem két és fél túlvidám ember naoonta. A statisztikai adatok korántsem tükrözik a valót. Jóval több az ittas ember, mint amennyi a rendőrségi krónikában szerepel. A lényeg abban rejlik, hogy az ittasság rendkívül kedvezően motiválja a bűnre való hajlandóságot. Részegen még az is elkövet­het bűnt, aki különben azt soha meg nem tenné. * A szeszesital fogyasztását nem lehet meg­szüntetni. Nem is áll ez senkinek szándéká­ban. De azért az italboltokban elhangozhatna néha: — Kedves vevő, lehetne egy pohárral kevesebb? Kampís Péter l « %

Next

/
Oldalképek
Tartalom