Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
THE OBSERVER wwnOTiti Lengyelország fekete kincse Lengyelországban o bányászatot méltán tekintik nemzeti iparágnak. A népi Lengyelország újjáépítésének alapja a szén volt —, a szén az ország legfőbb természeti kincse, s a gazdaság- fejlesztés szempontjából óriási jelentőségű, legfontosabb energiaforrása. A lengyel bónyaipar büszkesége, a teljesen autó matizált „Jan” bánya Katowicében A lengyel bányaipar műszaki színvonala eléri az iparilag legfejletteb európai országok szintjét: sőt, nem egy területen világszínvonalat képvisel. A belföldi energiaszükségletek teljes kielégítésén túl a lengyel bónyaipar folyamatosan fejleszti a komoly devizaforrást jelentő, jövedelmező szénexportot, amely a lengyel külkereskedelem egyik legjelentősebb tényezője. A bányászok a lengyel népgazdaság fejlődése szempontjából döntő hónapokban ismét politikai öntudatuk és hazafias elkötelezettségük tanúbizonyságát nyújtották. Ez év márciusának végén a lengyel szénbányászat történetében először sikerült 500 000 tonna szenet termelni egy nap alatt —ami rendkívüli műszaki és szervezési eredmény! Ezt lehetővé tette: a bányászok rendkívül áldozatkész és fegyelmezett munkája, valamint az eddigi erőfeszítések a bányaipari munka fokozatos gépesítése és biztonságának növelése érdekében, A lengyel szénbányákban jelenleg 51 fejtőfalon folyik gépi fejtés, amely 1 nap alatt 1500—2500 tonna szén kitermelését teszi lehetővé. A falfejtésnél dolgozó 585 kombájn és 85 széngyalu a bányaiparban minőségileg teljesen új munkafeltételeket teremtett. Ugyanez lehetővé tette a termelékenység jelentős növelését is a szénbányákban, amelyek' jelentős részében az 1 dolgozóra jutó napi termelés eléri vagy meghaladja a 2000 kilogrammot. A lengyel szénbányászat elé a párt igen komoly termelési feladatokat tűzött: az 1975-ös szénkitermelésnek el kell érnie a 167,2 millió tonnát. A VI, pártkongresszus előtti időszakban és a legutóbbi választási kampány során a bányászok pontosan meghatározták a tervfeladatok elérésének konkrét, s a népgazdaság szempontjából leghathatósabb formáit. E cél felé vezet a bányaipari mechanizálás és automatizálás, s az egész bányaipar széles körű beruházási programjának megvalósítása. PRAVDA Hanoitól a 17. szélességi körig Riport Vietnam főútvonaláról (Rövidítés) Sok út van a világon. Ez az út azonban különleges fajtájú, az 1-es számú út, Vietnam főútvonala. Sok száz kilométeren húzódik északról dél felé, Hanoitól a 17. szélességi körig. Ez az út a Vietnami Demokratikus Köztársaság legfőbb gazdasági ütőere, közlekedési útvonala, amely összeköti az ország különböző körzeteit. Feléje fut, ezt szeli át sok tucatnyi kisebb-na- gyobb út. Az út hol nyilegyenesen vezet át a rizsföldek négyzetein, hol a dombokat és a hegyekét megkerülve kanyarog, hol pedig folyókon és patakokon kel át. Néhol elvész a bambusz bozótjában, másutt a két oldalán elterülő sok-sok város és falu lakóinak szeme elé tárul. Kora reggel van, az út pedig már a maga mozgalmas életét éli. Különben éjszaka sem ismer nyugalmat, mint ahogyan a vietnami nép sem, amely immár sok éve áll az imperialista reakcióval vívott harc élvonalában. Mellette az a körzet terül el, ahol a dél-vietnami nép sok esztendő óta szívós harcot folytat a saigoni bábok és észak-amerikai uraik ellen. Itt a harci frontok vonalai húzódnak, itt ég a föld a nemzeti szabadságát és függetlenségét védelmező Vietnam ellenségeinek talpa alatt, Az amerikai szoldateszka ezekben a napokban kibővíti a VDK ellen irányuló agresszióját. Száz és száz repülőgép, közöttük B-52-es légierődök, a 7. amerikai flotta sok tucatnyi hajója, bombák, rakéták és lövedékek roppant terhét zúdítja Quang-Binh, Haitinh, Nghe-An és Thanh-Hoa tartományok városaira és falvaira. Az agresszorok bombázzák Hanoit és Haiphon- got. Újabb rombolások, újabb áldozatok. Az 1-es számú út — a háború, a szörnyű rombolások, a nagy áldozatok útja. Erre az útra - Vietnam fő útvonalára -, szüntelenül lecsapnak az amerikai dögkeselyűk, A földdel egyenlővé tették Thanh-Hoat, Vinht és más városokat, sok száz falut, pagodát, hidat. Az út szélén vízzel teli, óriási tölcsérek, összevissza görbült építmények, vagonok (a közelben vasútvonal húzódik). Az 1-es számú út - a példátlan állhatatosság és bátorság útja. Majdnem minden hidat elsöpörtek, szétromboltak ezen az útvonalon, Néhányat közülük helyreállítottak, mások mellett ponton- és kompátkelést létesítettek. Az úton a maga rendjén bonyolódik le a forgalom. De akárcsak húsz, tíz vagy öt évvel ezelőtt, most is áll a Ham- jangh - a- Ma folyón átvezető híd. És ez valóságos csoda. Azért, mert az amerikai pilóták 5000 bevetésben támadták a hidat, és 7000 tonna bombát dobtak le rá. A bombázásnak se vége se hossza. Minden évszakban - nyáron és télen, tavasszal és ősszel egyaránt folyik. Bármely időjárás közepette bombáznak — napsütésben, esőben és ködben egyaránt. Különböző napszakokban — nappal és éjjel, reggel és este. Különböző típusú repülőgépek, különböző típusú bombák, — repesz- és mágneses, gömb- és gyújtó-, azonnali és késleltetett hatású bombák. Rakéták és torpedók. Egyes repülőgépek és erős kötelékek bombáznak nagy és kis magasságból. És nemcsak bombáznak. A hidat több ízben lőttek az Egyesült Államok 7. flottájának hajói. A folyón torpedókat és aknákat úsztattak alá, abban a reményben, hogy sikerül felrobbantani a pilléreket, A híd pedig még mindig áll, sebesülten, meggyötörtén, de rendületlenül. Az agresszorok a Hamjang-híd fölött 101 repülőgépet veszítettek - egész légiflottát. Az 1-es számú út - a munka, az életért, a szabadságért, a győzelemért végzett munka útja. Gyalogszerrel és kerékpáron sok-sok ember siet végig rajta, ügyes-bajos dolgai után. Gépkocsin, bivalyháton, és megint csak kerékpáron, gépeket és berendezést, rizst, zöldséget, gyümölcsöt, műtrágyát és jószágabrakot, tüzelőanyagot, közszükségleti cikkeket szállítanak. Jó néhány árut hagyományos, válljáromra akasztott kosárban visznek az emberek. A vállalatok, a műhelyek működnek, munkájukat csupán a bombázások idején szakítják félbe. A villanytelepek áramot adnak. Szenet, ércet bányásznak, fémet olvasztanak, halásznak, ruhát varrnak, kenyeret sütnek. Vietnam életében egységbe forrt a harc és a munka. Dél-Vietnamban a népi felszabadító erők harcolnak az intervenciósok ellen. A laoszi és a kambodzsai felszabadító hadseregekkel együtt, új sikereket arattak valamennyi hadszíntéren. Könyörtelenül irtják az intervenciósokat a VDK harcosai és dolgozói, pusztítják őket Vietnam egén és a partmenti vizeken. Az amerikai imperialisták és csatlósaik súlyos vereségeket és veszteségeket szenvednek. A háború „vietnami- zálásának" politikája meghiúsult. „A három fronton — katonai, politikai és diplomáciai fronton - vívott háború döntő szakaszba lépett, - állapította meg a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának XX. plénumáról április 11-én nyilvánosságra hozott közlemény. Kedvező feltételekkel rendelkezünk arra, hogy nagy erővel kibontakoztassuk az Egyesült Államokkal szemben, nemzetünk megmentéséért folytatott háborút”. ...Eljön az idő, amikor az utolsó amerikai katona is kitakarodik Vietnam sokat szenvedett földjéről. Megtisztul majd az ég a csillagossávos dögkeselyűktől, a tenger pedig a páncélozott kalózhajóktói. A vietnami katonák védő- ponyvát borítanak a lövegekre, és visszatérnek a békés munkához. És a vietnami városok és falvak., újjáépülnek romjaikból. Füstölni kezdenek o helyreállított és az újonnan épült gyárak és villanytelepek kéményei. Földdel temetik be a gránát- és bombatölcséreket, ott pedig, ahol sötét árnyként vonult ót a halál, kizöldül az élet. Az erdőkből, a pincékből, a hegyekből új városi házakba költöznek az emberek. A gyerekek új iskolák padjaiba ülnek, a főiskolások pedig folytatják a háború miatt megszakított tanulmányaikat. Megtelnek a stadionok küzdőterei, a mozik, a színházak, a klubok nézőterei. A vietnami nép szabadságának megvédelmezé- se után, magabiztos léptekkel folytatja haladását a szocializmus fényes útján. Most azonban még lövegek és rakéták csipkézik a vietnami földet. És az 1-es számú úton katonai gépkocsik zúgnak, megelőzik a békés kerékpárosokat és gyalogosokat. A népfelkelők és a milícia tagjai, a munkások és a parasztok, a kisiparosok és a szakemberek harci műszakot ta rtanak. ...Zsúfolt a forgalom, lüktet az élet az 1-es számú úton, Vietnam főútvonalán: a háború, a halál és a halhatatlan dicsőség útján, a munka és az élet útján, a vietnami nép eljövendő győzelmének, derűs reménységeinek útján. MAGYAR SZÓ A Vaskapu vízi erőmű Május 16-án avatóünnepség Az Al-Duna mostani és a jelek szerint végleges szabályozásával voltaképpen Széchenyi István gróf nagy ólma valósult meg. Mert a Vaskapu vízi erőmű nemcsak aggregátorokból áramfejlesztőkből áll, más rendeltetése is van. Duzzasztógátjával ugyanis megváltoztatja a víz rezsimjét az Al-Dunán, s lényegesen megkönnyíti a hajózást a Vaskapu 120 kilométeres szakaszán. S ez volt Széchenyinek is a célja. Már ő is megállapította, hogy azon a szakaszon a szélesség és a mélység, de különösen a hajóút irányának folytonos és hirtelen változása végtelenül veszélyessé tette (egészen a mai napig) a közlekedést, s ezért tartotta létfontosságúnak az Al-Duna szabályozását. De ha már a történelemnél tartunk, említsük meg azt is, hogy a kései római császárkor legjelesebb prin- cepsei is élénken foglalkoztak ezzel a problémával. Traianus császár műépítésze: Apollo- dorus Turnu Severinnél hidat épített, hozzáfogott a csatornaépítéshez is, de a munka befejezetlen maradt. És tovább: nemzetközi problémává duzzadt az ügy, a múlt század derekán, olyannyira, hogy nemzetközi értekezleteken foglalkoztak vele, és végül megszületett a döntés: Magyarországra bízzák annak a csatornának megépítését, amely megkönnyíti az átkelést a Kazán-szorosan. így született meg a Vaskapu (sipi) csatorna, amelynek befejezését és üzembe helyezését egész Közép-Európa ünnepelte 1893- ban. (A pedáns krónikás följegyezte, hogy az Al-Duna akkori szabályozása 26 996 551 koronát emésztett fel.) A sipi-csatornóval azonban csak megkönnyítették az átkelést a Kazán-szoroson, végleges megoldást nem hozott. Most az is megszületett. A duzzasztógát ugyanis fölemeli a szorosában a víz szintjét, úgyhogy sokkal nagyobb hajók közlekedhetnek majd, a hajóátvezető zsiliprendszer pedig gyors ütemben tovább viszi majd le és fel az odaérkező hajókat. Számokban: ez ideig mintegy 120 órára volt szüksége a hajónak, hogy átvergődjön a 120 kilométeres szakaszon ezután az egész művelet, mintegy 30 órára redukálódik. Ugyanakkor: eddig legfeljebb 1200 tonnás hajók közlekedhettek a Dunán a Kazánszoros miatt; ezután lesz elég mélység ahhoz, hogy a 200 tonnás hajók is veszélytelenül átússzanak az Al-Duna vízén. Más szóval évente négyszer több árut lehet majd szállítani a Dunán, mint eddig. így fest a Vaskapu vízi erőmű a folyamhajózás szempontjából. A következő feladat: az áramfejlesztés. Ma már az elemi ismeretekhez tartozik az a tény, hogy e vízi erőmű a világ legnagyobb vízi erőműveinek sorába tartozik, évi termelése - beleértve a román és a jugoszláv generátorokét — meghaladja a 11 milliárd kilowattóra villanyenergiát. így fest a Vaskapu vízi erőmű a villanygazdaság szempontjából. S végül: az új létesítményen hidat is építettek, illetve o gát egyszersmind pompás híd. Élet- szükséglet volt a híd ezen a tájon öröktől fog-' va, hiszen Appolodorus legnagyobb műveként is a Turnu Severin-i hida't tartják szómon; s íme most az is megvan, egyelőre közúti, később pedig bizonyára a vasúti forgalom számára is. Nyer vele a turizmus is: a vendsglótóipari vállalatok mór lázasan tervezgetik a turisztikai létesítményeket. Május 16-án, az avatóünnepségen az emberi tetterő diadalát ünnepük meg. JUNOSZTY: Jevtusenko verse amerikai útjáról AZ OLVASZTÁR OTTHONÁBAN (Nyersfordítás) Szeretem Amerikát, amely bal kézzel evezőt, fáradt jobbjában whiskyt tartva indult a májusi Elbán a túlsó partra; onnan meg Oroszország siet feléje a májusi Elbán: jobbjával evezve fáradt bal kezében vodkát magasba emelve. A vodka és a whisky- tolmács minek ide, ördög vigye! - barátságot kötött a közös győzelem habzó vize fölött! Szeretem Amerikát, amely most mint barát itt ül velem egy olvasztár szabvány-otthonában; a fáradt munkáskézen az ér kidagad, mint a mi Elbánkba ömlő titkos patak. ... Rémlik, hogy látjuk a fáradt katonákat- irkutszki meg kentucky fiúk - ahogy a májusi Elbán még mindig, láthatatlanul egymásra találnak. Láthatatlan hullámok zúgnak szerény baráti asztalunk fölött, s ringatják hitvány vinkóval töltött, remény-bójának tetsző poharainkat. Mintha mi eveznénk testvéri ölelésre várva, ám a rágalmaktól, szennyes lett az Elba árja! mi minden nem ömlött ebbe az Elbába! Hazugság-gyáraknak szuperkloákája, méreggel itatott lapok garmadája, felbujtó beszédek fekete csikkéi, hitvány, cenk emberek mocskos köpései, habzószájú szónokok zsíros izzadmánya, került a „Clecnix”-szel az Elba mocskába. S a mi Elbánk mélyén megbújnak a bizalmatlanság bemohosodott aknái, a rettegés és tudomány frigyének szülöttei a torpedókkal terhes modern búvárhajók. Mikor, mikor fogunk szót érteni, mint a vodka és a whisky,- tolmács minek ide, ördög vigye! a közös győzelem habzó vize fölött? Talán egy új Hitler kell, hogy összefogjunk, mint akkor egyszer? Túlságosan drága lenne ez az ár... Nehéz az egymáshoz vezető utatok, Oroszország és Amerika, de én mégis hiszem, hiszem hogy túljutva minden aknán és szemeten,- elérjük egymást és ismét összeölelkezünk, mint májusban, negyvenötben, ezúttal - hiszem - mindörökre! Igen, a düh óceánja van közöttünk, igen, elválaszt minket a Nagy Óceán, de átússzuk, s Elbává változik bármely nagy óceán. ... Szeretem Amerikát, amely most a bölcsőben rugdalódzik, s halvány reménysugarat derít ránk, kik fáradtak, szomorúak vagyunk. Hogy hívják? Jane? Vagy talán Lara? A baba szemei nagyok és kékek: két bizakodó cseppje az Elbának, annak a mi közös Elbánknak, amelyet elárulni nincs jogunk! ... Oroszország és Amerika, rajta, ússzatok! (Ford.: Dosek Lajos.) .1 i tu jTV'J V A s Á R N A Pl BT* HLLLIJm EU EKLET tSftTiai l I % A
