Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

A pécsi vendégszereplés elé GALAMBOS! LÁSZLÓ: A Karl-Marx-Stadt-i Városi Színház 1951-ben a Német Demokratikus Köztársaság színházai közül elsőként nyitotta meg kapuit az újjáépített Karl-Marz-Stadt-i Operaház. Opera­ház a neve. de nem véletlen, avagy szervezési tévedés az, hogy ez opera­házban színdarabokat is előadnak. Operák és színművek együtt szolgál­ják a színház célját a szocialista em­bertípus kialakítását a színművészet eszközeivel. A színház repertoárjában így megfér egymás mellett Tolsztoj Feltámadás-a, Brecht Gallieli-je, Mo­zart Varázsfuvolá-ja, A klasszikus mű­vek mellett a mai emberről és a mai emberhez szóló művek is szerepelnek a színház repertoárjában. A színház szerzőgárdájában a mai generáció is szerepet kap. Ezek között egyik legsi­keresebb Sigfried Matthus. A klasszikus művek közül Händel, Mozart, Verdi és Wagner művei állandóan szerepelnek. Számunkra nagy megtiszteltetés az, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság Ilyen rangos együttesét üdvö­zölhetjük és láthatjuk hazánkban. Be­mutatkozásuk Kleist Az eltört korsó cí­mű vígjátékávaf történik. Ez a mű a ma emberének is tanulságul szolgáL Heinrich von Kleist (1777—1811), a német romantika egyik legnagyobb drámaírója. A romantikus szertelenség nemcsak műveiben, hanem az élet- 'ben is megtalálható. Porosz nemesi családból származott és katonatiszt­ként Indult sorsa elé, azután megutál­ta a civilizációt, s a vissza a termé­szethez rousseau-l jelszavát követve paraszt akart lenni. A helyhez kötött­jeiénél Az eltört korsó című vígjátékból ség szelíd nyugalmát azonban nem tudta volna elviselni. Eljegyezte ma­gát egy porosz tábornok lányával, majd szakított vele. Kóborolt, utazott a világban évekig. Franciaországba, Königsbergbe, majd Berlinbe került. Itt egyre inkább elkeseredett, mert irodalmi sikere nem volt. Drámái megbuktak, Geothe nem méltányolta. Élete tragikus véget ért. Műveiben az élet igazságaira is felhívja a figyelmet Bűnös emberek felett csak feddhetetlen ember ítél­kezhet — tanítja Kleist. Hazánkban ^gyik legismertebb műve az 1806-ban írt Az eltört korsó c. vígjátéka. Ebben a művében egy erkölcstelen bírót ál­lít pellengérre, aki nem átall ítéletet hozni még olyan esetben sem. amikor a bűnt ő maga követte el. Az eltört korsó egyben a korabeli német igaz­ságszolgáltatást is kigúnyolja. Százharminc éve jelent meg Petőfi első verse „Gondűző borocska mellett..." Közeleg Petőfi születésének százöt­venedik évfordulója, szellemének, mű­vészetére* hódol a világ. Sajtónk már hírt adót arról, hogy hány országban, hány nyelven adják ki újból költemé­nyeit. milyen ünnepségeket rendeznek emlékére. A kerek évfordulóhoz érde­kes módon kapcsolódik egy másik nevezetes dátum: éppen százharminc esztendeje annak, hogy Petőfi első verse megjelent az akkori idők legte­kintélyesebb folyóiratában, az Athe- naeumban. A borozó című költemény volt az első lépés a holhatalanság felé, nem felesleges tehát külön is ráirányítani a figyelmet a költő pályá­jának erre az apró, de lényeges moz­zanatára. A borozó születésének helye Pápa. Hosszú és kimerítő kalandozások után 1841 őszén ismét visszatért az iskola­padba a pápai ősi kollégium falai közé. Előtte valóban bejárta a „fél vi­lágot”, katona volt, majd vándorszí­nész, egy szegényes truppal csavargott az országban. Tizennyolc éves kora ellenére egy életre szóló élményanya­got gyűjtött, diáktársainál jóval éret­tebb fővel szemlélte az életet, néha talán kissé öregesen is. Barátai fel­jegyzéseiből tudjuk, hogy verseiért már a pápai évek alatt nagyon tisz­telték. Az ott keletkezett „zsengék” he magukon viselik i$ a korabeli ha­tásokat, élményanyagukban, megfor­málásukban, a versbeszéd fel-felbuk- kanó természetes fordulataiban egy új tehetség készülődését jelzik. Tulaj­donképpen A borozó is egy akkor di­vatos modell szerint íródott, de meny­nyivel egyénibb, élettelibb, mint a maga korában derűre-borúra születő bordalok I A fiatal Petőfi tehetsége szétfeszíti a műfaj kereteit, a vers vé­gére helyezett csattanó természetes­sége még a tartalmi reminiszcenciák ellenére is megkapó. Az igazi költőkre jellemző igényes­séggel választotta ki azt a lapot is, ahová először küldött verseiből. A Vörösmarty—Bajza—Toldy hármas szer­kesztette Athenaeum 1837 óta jelent meg, s rövid időn belül nagy népsze­rűségre tett szert Szeptemberben már több mint ezer előfizetője volt, s az olvasók kérésére az első félévet is­mét ki kellett adni. A népszerűségét mindenek előtt haladó szellemének köszönhette. A borozó-1 hórom másik vers kísé­retében küldte el az ismeretlen pápai diák az Athenaeumnak. A megjele­nés kisérő ördöge mellett nyilván a nagynevű szerkesztők véleményét vá­ró kíváncsiság is ösztökélte erre a fontos lépésre. Bajza éles szeme azon­nal felismerte a versekben o tehetsé­ges költőt. Válasz helyett a lap követ­kező számában, mely 1842. május 22- én került ki a nyomdából, már közöl­te is A borozót A vers alatt ekkor még a Petrovics Sándor név szerepelt, a kővetkező megjelenés alkalmával azonban már a Petőfit olvashatjuk. A borozót maga Petőfi nem tartotta je- Jentős versnek, első kötetébe sem vet­te fel. A halála után kiadott gyűjte­mények többsége viszont ^zzel a köl­teménnyel indult, a szerkesztők, kötet­összeállítók feltehetőleg lényeges do­kumentumnak tartották. A tizenkilenc éves pápai diák meg­tette az első lépést az irodalomban, az ország legtekintélyesebb folyóirata, mutatta be q nyilvánosságnak. A bo­rozó azonban csak a költői tehetséget bizonyította, annak igazolása, amiért ma Petőfi világirodalmi nagyság, még hátra volt De ez sem váratott magára sokáig. K. £ JCúuijatk közt Petőfi Sándor szellemének A föld alatt feszülő fehér kupolába, mely csontodból épült, futnak-e vízért a rejtő gyökerek? Melyik kő, szétömlő rögdarab viselte tenyered utolsó árnyékát? Villámló időben piruló kalászból dölt-e mag hajadba? Látták-e a dühöngő dárdát útrakész madarak? Lángolt a magasba talán a sas is, hogy melléd zuhanva füstölgő tollával szemed lezárja, Ki tudja, hol hever kardod, a suhogó árva? Jó öreg kocsmáros naptorkú fia, anyaarcon csüggő, füstbe-ment-tervü Vándor, szegények sisakos testvére, János vitéz, keserű-átkú Apostol lázadva dolgoztál, a latolgatás koptatott tűivel semmit sem foltoztál Szabadság-szerelmi) könyvek közt sercegő pennád, parányi hived, szolgált sefényen, hogy a nép a Lét kristálycsarnokába lásson. Vers Nagyurai Hímeztek neked palástot, luk hitték, hogy Szibéria sárkányt is megfojtó bányái visszaadnak. Harkály a pelyhes-odvű fából, röpült a bizalom az arany citerábóL Mert befordult a konyhába mindig a legény s fátylát magára borította a lány; járták a táncot csengettyűk, harangok, hajlott a nádra bársony-buzogány. A feszülő fehér kupolában, mely csontodból épült, gyászoló szalagok a rejtő gyökerek, PorBk a kő, a szétömlő rögdarab, mely viselte tenyered utolsó árnyékát Várt az otthon, a haza, a kürt, meg a citera; nem jöttél jó öreg kocsmáros naptorkú fia, anyaarcon csüggő, füstbe-ment-tervü Vándor, szegények sisakos testvére, János vitéz, keserű-átkú Apostol; megtiport tested fölött terebélyesedik csillagos tulipánfa, virággal-font ünnep. Zenei krónika Sándor János és a Győri Filharmonikusok hangversenye RENDKÍVÜL szokatlan,' hogy zóna­kari hangverseny végén ráadásszá- mokat kapjon a közönség. Nos, a Győrt Filharmonikus Zenekar hétfő esti Uszt-terml hangversenyének oly kirobbanó sikere volt, hogy ahhoz hasonlóra alig tudunk visszaemlé- keznL Es teljesen megérdemelt e nagy siker, két tekintetben is: nem csupán az előadás kiválósága miatt, de a műsorválasztás igényessége és me­részsége folytán egyaránt Két évvel ezelőtt szerepelt utoljára Pécsett a győri zenekar. Akkor „A modern zene ünnepe" címmel méltat­tuk hangversenyüket Mostani ven­dégjátékuk jellemzésére sem találunk megfelelőbb kifejezést Századunk négy, egymástól teljesen elütő stílu­sú, jelentős zeneművét játszották - mesterien. Britten, az újabkorf angol zene ki­emelkedő alkotója. Első operáját a Peter Crimes-1 hosszú évek óta siker­rel játssza az Állami Operaház. Négy zenekari- közjátékot hallottunk a ten­gerparti faluban játszódó operábóL Debussy Tenger-e felettébb találóan és költői módon ábrázolja azt a be­nyomást, amelyet a tenger kelt az em­berben. Britten zenekari közjátékait joggal helyezhetjük Debussy remek­műve mellé, szinte megelevenednek előttünk a tenger természeti jelensé­gei. Az előadásban különösen a szél­ső tételek keltettek kedvező benyo­mást A középső tételekben még olyan intonációs és együttjátszási hibák is előfordultak, amelyeket a hangver­seny további folyamán egyáltalán nem észleltünk. Alban Berg Hegedüversenyé-né\ lí­raibb fogantatását, mélyebb zenei gyökerekből táplálkozót alig találunk a dodekafon technikával írt művek­ben. Nála a tizenkétfokú hangsor valóban csupán technikai eszköz, amelyet egyrészt nem kezel mereven, másfelől pedig más, hagyományos eszközökkel bővít, de mindenekelőtt: a költői kifejezés szolgálatába állít. A szólista, a zenekar első hangver­senymestere, POTHOFF CSABA, a versenymű kamarajellegű szépségeit domborította ki. Hegedűhangjának vivőereje, muzsikálásának intenzitása nem vetekedhet hangszerének virtuóz mestereiével, de játéka világos, értel­mes, ritmusa és intonációja pontos. Előadása vonzó képet nyújtott arról a hegedűversenyről, amelyhez hasonló jelentőségűt — és szépet - századunk­ban Bartókon kívül más nem kompo­nált Sáry László a fiatal magyar zene­szerző nemzedék egyik kiemelkedőn tehetséges tagja. Immaginario No. 1 c. művét két évvel ezelőtt komponál­ta. Újszerű hangzáseffektusok soiat találjuk benne, melyek közül a leg­érdekesebb: milyen felhang-kombiná­ciókat eredményezhetnek a mecha­nikus súrlódások. Lenyűgöző volt a gongok improvizálása. Sándor János bevezető szavai nagyban hozzájárul­tak, hogy a közönség elfogadja, sőt élvezni legyen képes ezt a bizony nemegyszer meghökkentő hangzású cs hatású zenét. Egy ponton azonban szembeszállunk a karmester szavai­val: megítélésünk szerint ez a kom­pozíció lényegesen több, mint egy iz­galmas kísérlet. Mint minden sikeres alkotás, eredmény is egyben, örülünk a pécsi bemutatónak s kívánjuk, hogy a szerző mind több művét megismer­hessük. Zenekar és karmester egy­aránt osztatlan elismerést érdemel­nek a mű terjesztéséért, odaadó, ma­gas színvonalú megszólaltatásáért. Külön öröm, hogy közönségünk értőn, melegen fogadta a bemutató elő­adást, az ünneplésből kijutott a zene­karban közreműködő szerzőnek is. A legnagyobb siker — érthetően - De Falla A háromszögletű kalap c. táncjátékából való Három fdnc-ánok előadását követte. Rendkívüli produk­ciónak voltunk részesei. Ez az ízig-vé- rig spanyol muzsika igen differenciált karakterekkel, elő ritmusban, óriási erővel szólalt meg. A délspanyol ün­nepek, vásárok forgatagában érezhet­tük magunkat. Ebben a világos szö­vésű zenében nagyszerűen érvényesül­tek a zenekar erényei: élvezet volt hallgatni a vonósok kristálytiszta, tó­nusos, felhangokban gazdagon pom­pázó játékát, de még a rézfúvósaik sem „recsegtek-ropogtak", ércesen, de ugyanakkor kulturáltan, puhán is tudtak játszani. Ki kell emelnünk ciz egész zenekar nagyszerű ritmusát, amely Sándor János többéves munká­jának legékesebb eredménye. Sándor Jánosból olyan ritmikus erő és tartás sugárzik, amelyet a legnagyobb kar­mesterek közül is csak egynéhányról mondhatunk el. S mi több: ezt a rit­must képes zenekara játékában meg­valósítani. Nagyon komoly műhelymun­ka előzhette meg e hangversenyt « előadásnak mégsem volt rutinjellege, gondoskodott erről a karmester igazi előadói tehetsége és a zenekar fiata­los, életteli muzsikálása. Ez a hangverseny Is azt igazolja, hogy* nem választható külön a „fő­városi” és a „vidéki” kultúra és mű­vészi színvonal. A győri zenekar nein egy kitűnő vidéki zenekar, hanem egy kiváló zenekar. Nem véletlen, hogy a hanglemezfelvételek egész sorát ké­szítik velük. Régebbi, ún. hagyomá­nyos és a legújabb zenéket egyaránt otthonosan, anyanyelvi fokon, magas művészi szinten adnak elő. Olyan nevelő és vezénylő karmeste­rük van, aki mindkét szerepében ki­válót nyújt, zenekarának rangot ad. Ez a műsor zenekar - és karmester - részére olyannyira nehéz feladat, hogy alig hinnénk, lenne az ország­ban még egy együttes, amely egy­szerre műsorára tűzné e műsorszámo­kat. MISSZIÓNAK kell tekintenünk, aho­gyan az újabb kor zenéjét terjesztik. Igényeljük és várjuk újabb pécsi ven­dégszerepléseiket, a modern zene újabb ünnepeit áhítva. Szesztay Zsolt DnHW 7 i V í %

Next

/
Oldalképek
Tartalom