Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
/ Könyvhét, 1972 A Körképtől a Dózsa-könyvekig Noha az idén kifejezett könyvheti lista nem készült, a könyvkiadás mégis sok jó kiadvánnyal, kellemes meglepetéssel megörvendeztette azokat az olvasókat, akik évről évre figyelmesen végigböngészik a könyvhét köteteit. A már hagyományos könyvheti kiadványok időre „befutottak" a könyvesboltokba. így a Körkép 72, amely huszonkét mai magyar elbeszélést tartalmaz, az elmúlt évben megjelent leg- jobbakból. A Körkép író-névsora így fest: Bertha Bulcsu, Bor Ambrus, Cseres Tibor, Déry Ti^or, Galgóczi Erzsébet, Goda Gábor, Kamondy László, Karinthy Ferenc, Kertész Ákos, Kolozsvári Grandpierre Emil, Lengyel József, Mándy Iván, Palotai Boris, Raffai Sarolta, Rákosy Gergely, Simonffy András, Somogyi Tóth Sándor, Szabó Magda, Szeberényi Lehel, Szentkuthy Miklós, Thurzó Gábor és Vészi Endre. A másik könyvheti kiadvány o Szép versek 1971, amely felsorakoztatja jelenkori költészetünk javát, köztük pécsi költőket, Arató Károlyt, Csorba Győzőt, Galambosi Lászlót, Pákolitz Istvánt. A két közkedvelt válogatás mellett megjelent ismét a Rivalda 70—71 című kötet is, amely nyolc magyar színművet ad az olvasók kezébe, Csurka István, Darvas József, Devecseri Gábor, Fekete Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Örkény István és Weöres Sándor drámáit. Érdekessége a pécsi olvasó számára a kötetnek Illyés Gyula Bölcsek a fán című darabja, amely mint ismeretes, itt került először színpadra. A fentiekhez még egy, már szintén nem elsőízben megjelenő ontológiát sorolhatnánk, az Irószemmel 1971 című riportkötetet. Ezt Nemes György szerkesztette, aki így nyilatkozott a kötetről: „22 írói riportázs igyekszik megmutatni egy mögöttünk levő év örömöket és gondokat tükröző arculatát." A Dózsa születésének 500, évfordulója alkalmával meghirdetett jubileumi évre több Dózsa-kiadvány jelent meg az ünnepi könyvhétre. Kiemelkedő közülük a Derkovits fametszeteit tartalmazó Helikon-kötet. A reprezentatív albumhoz két újabb írás kapcsolódik, Nemeskürthy István történelmi esszéje, címe: Krónika Dózsa György tetteiről. Nemeskürthy nagysikerű, sok vitát kiváltó Ez történt Mohács után, majd a mostanában megjelent Rekviem egy hadseregért című, hasonló jellegű könyvei méltón kelthetik fel az olvasó figyelmét a Dózsa-esszé iránt is, amely ugyancsak rengeteg forrásmű és eredeti dokumentum tanulmányozása után készült el, megrendítő képet adva a parasztfelkelés koráról. Megjelent a könyvhétre Szabó Pál regénye, A nagy temető, amely valóságos prózában írt népmondát beszél el Dózsa Györgyről és harcostársairól. A könyvhét egyik érdekessége a két esztendeje tragikus hirtelenséggel elhunyt költő, Váci Mihály prózai írásainak gyűjteménye, a Toldi feltámadása. E kötet Váci Mihály cikkeit, tanulmányait, esszéit, vallomásait, önéletrajzi elbeszéléseit, beszédeit, felszólalásait, riportjait tartalmazza, s belőlük még pontosabban rajzolódik ki egy közéleti hevületű író portréja. Pándi Pál válogatott tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye a Kritikus ponton címet viseli. Megjelent Lukács György Adalékok az esztétika történetéhez (két kötetben). A Népszava idén Is kiadta irodalmi mellékletének válogatását, a Szép Szó antológiát. Újra az olvasók kezébe kerül Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem, valamint Kertész Ákos Makra című regénye. Marosán György emlékiratainak második kötete Az úton végig kell menni címmel jelent meg. Fekete Gyula Éljünk magunknak? című kötete a népszaporulat aggasztó csökkenésének szociográfiája, az e kérdésben lezajlott viták összefoglalója, „nem könnyű olvasmány — mint maga mondja kötetéről — de aki rászánja az időt, nem teheti le a kötetet ugyanazzal a szemlélettel, életfelfogással, ahogyan kezébe vette”. H. E. OLVASNI 10 (FABRY PÉTER FELVÉTELE) CSORBA GYŐZŐ: Balatoni nóhánysorosok (ESTE) Úgy tele van ez a nagy nyári este, úgy tele van giccsel (tömény csodával), hogy mint a fő-fö szépségeket, ezt se lehet kibírni, csak iróniával. (BEAT-ZENEKAR AZ IBOLYÁBAN) Hót ezek a legények nem ibolya-szerények! Ország-világgal tudatják, hol a kis Ibolya, amit ezúttal hangja árul el, nem illata. (JAVASLAT) Szigorú rendeletbe kéne adni, hogy kinek mit van joga mutogatni. (PARTI KÁRTYÁZÓ) Veri a blattot, fúj, dörmög, hévül, s olykor mélyen megbotránkozva hallja, hogy az asszony — nyilván eszetlenül — valamiféle Balatonba csalja. (TÜCSKÖK) Tücskök, tücskök, kik már örökre a Szabó lőrincéi vagytok, lám, ö alásüllyedt a rögbe, s ti változatlanul vigadtok. (A NYARALÓ DICSÉRETE) Otthon már húzkodják a földet talpam alól; nyugodni a fáradt ledőlhet legalább itt valahol. ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1972 „Engedd, hogy dob legyek” címmel az ünnepi könyvhétnek szentelte keddi főműsorát a televízió. A hetven perces összeállítás mintegy húsz könyvet ismertetett, változatos eszközökkel, elég színesen, egészében megfelelő színvonalon. A műsor nem törekedett arra, Hogy valamely kiemelt gondolat köré csoportosítsa a könyveket, s ez feltétlenül hasznára vált. A középpontban mindvégig a könyv állt« s ez bőségesen elég volt ahhoz, hogy a könnyed, laza szerkezetet „összetartsa”. Valójában persze a műsorvezető, Baranyi, Ferenc fűzte össze a műsor különböző elemeit. Baranyi évek óta látható a televízióban, azt hiszem, nem tartozik a legkönnyedebb és legcsiszoltabb profi-riporterek fajtájába, sőt korábban némi nehézkességet, darabosságot lehetett érezni beszédében és mozgásában egyaránt. Az utóbbi időkben azonban sokat csiszolódott, s egyre jobban érvényesül erőltetés nélküli, egyszerű közvetlensége. Ebben a műsorban is igen jó benyomást keltett. Külföldi írók müvei a könyvhéten Most- és mindörökké — Kígyóméreg — A barna téboly beszélgetés Galambosi Lászlóval Kiterített kéziratlapok, csattogásra kész íré- gép, s egy csokor pünkösdi rózsa az asztalon — ezek uralják a szobát. Galambosi Lászlót a tavasszal kellemetlen betegség környékezte meg, de már túl van a nehezén, szabad sétálnia, s a munkakedve is jó. Leül az ágyra, a vastag sétabotot, amellyel még a járást könnyíti, félreteszi. Más interjúkban ilyenkor kortyintani szokás, hogy meginduljon a beszélgetés, de Galambosi László nem ihat, én meg egyedül inkább a Colát nyakalom. ‘T- A láng örömei című kötetem az 19Ó7—69 között irt verseimet tartalmazza — szánja aztán rá magát a beszélgetésre. — A korábbi, Sárkányok és tűzfák című könyvem folytatása, de az új kötetben letisztulás, elmélyülés, előrelépés következett be, legalábbis úgy érzem. Ezt sem tartom lezártnak, a folytatása a Magvető Könyvkiadónál van. Persze, a hangomban nagyobb változás nem történt (sajnos?), a képgazdagság megmaradt, de fegyelmezettebbnek érzem a kötet verseit. A korábbi kritikák megjegyzését, a Juhász Ferenc-hatást úgy hiszem sikerül megcáfolnom, önálló hangot megütve, szuverén világot kialakítva. Szeretném azt elérni — bár ez alkat kérdése is —, hogy verseimben jobban filozofáljak, tehát előrelépjek a gondolati líra felé. Egyelőre még levonatban á kötet fülszövegében ezt olvasom: „Magyarhertelendi, cserháti műkedvelők színdarabpróbáin a lányok, asszonyok, meglett férfiak komolyan tanulták o szerepeiket. Népdalokat énekeltek. Apóm hegedűvel, harmóniummol kísérte énekeseit. Talán ez o világ jegyzett el a költészettel.” — Lírikusnál o gyerekkor döntő szerepet játszik, nekem is nagyon sok élményem van, s nem írtam mind ki. Általában az életvidám embereket szeretem, szeretek köztük lenni. Ha új kötetem versei szomorúak is, mindig az élet napfényes oldalát keresik. Szerintem a lírát és közéleti lírát nehéz elválasztani egymástól: a költő önmagát átélve úgyis eljut a közösségig. S aki tollat vesz a kezébe, az volomit adni is akar az olvasónak, A szerelem, a táj is lehet közéleti, összefügg az ember szociális énjének kialakulásával. Ezért érzem o magamét is közéletinek. Még csak annyit, ha minden igaz, Galambosi László új könyve a könyvhét derekán mát kapható lesz az üzletekben, M» L Az idei könyvhétre több mint harminc külföldi szerző művét jelentették meg kiadóink. Főként angol, amerikai, francia és szovjet írók újabb könyveit. A korábbi évekhez képest különösen regényekben bőséges a választék, de emellett a többi műfaj is értékes alkotásokkal képviselteti magát. A klasz- szikus költészet népszerűsítésére új sorozatot indított az Európa Könyvkiadó: a Lyra Mundi világirodalmi rangú költők verseiből ad átfogó válogatósokat. Számos új névre bukkanunk a könyvek szerzői között, az ünnepi alkalom egyben felfedezés és bemutatás is. Eddig majdnem mindegyik könyvhétre tartogatott valami meglepetést az amerikai irodalom. A most megjelent James Jones regény (Most és mindörökké) híre jóval megelőzte a magyar kiadást: az utóbbi évek legkiemelkedőbb háborús alkotásának tartják. Mint Norman Moiler, Jones is „kegyetlen realista", könyörtelenül leleplezi az embert lealázó brutalitást, erőszakot, s megmutatja ennek törvényszerű kialakulását egy parancs- uralomra épülő közösségen belül. Bizonyos tekintetben ez a regény is magán viseli azokat a jegyeket, melyek oly jellemzőek a mostanában mind népszerűbb tényregényekre. Truman Capote Hidegvérrel című alkotása óta számos köhywel gazdagodott ez az új műfaj, de csak keveseknek sikerült olyan kiemelkedő művet létrehozni, mint Oscar Lewisnek, aki a Sanczez gyermekei című dokumentum-regényével egycsapósra világhírű lett. Az író a siker hatására megírta első könyve folytatását; a Halál a Sanczez családban — melyet most mór magyarul is olvashatunk — ennek az élet perifériáján vergődő kis közösségnek a további története. Nemcsak a huszadik századi angol, de a modern európai költészetnek is új korszakot teremtő alakja T. S. Eliot. Verseiből pár évvel ezelőtt jelent meg egy nagyobb válogatás. A könyvnapra kiadott Macskák könyve új oldaláról mutatja meg a jeles költőt: a vidámságot, groteszk játékot kedvelő poéta mutatkozik be. A szellemes szójátékok, őtletvillanósok átmentését kitűnő műfordítók vállalták, köztük Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes. Évek óta növekvő érdeklődés mutatkozik az új szovjet művek iránt. A könyvhétre megjelent regények közül elsőnek Szergej Antonov A szökött galamb című könyvét említjük. A szerző elsősorban lélektanilag pontosan felépített gyermektörténeteiről ismert a magyar olvasók előtt. A szökött galamb hősei szintén gyerekek, de a mű nem ifjúsági regény. A közelmúlt sajnálatos vétségeit tárgyalja néhány gyermek sorsán keresztül. A harmincas évek nagy gazdasági átalakulásáról számos regény született. Köztük jópár olyan, mely megmaradt a „termelési-regény" színvonalán. Ka- lajev műve, a Hajrá! azonban mindmáig friss, eleven, egy korszak majdnem dokumentárisan hiteles rajza. A mostani újabb kiadás bizonyára megragadó élményévé válik a fiatalabb nemzedéknek is. Katajev kortársának mondható Jurij Tinyanov, aki elsősorban nagyszerű esszéivel szerzett hírnevet magának a szovjet irodalomban. A követ halála című regénye Griboje- dov író élettörténete. Mégsem pusztán életrajz, hanem egy korszak reális képe, egy ember tragédiájának általános érvényű megmutatása. Érdemes felhívni a figyelmet Vaszilij Suksinra, aki most mutatkozik be a magyar olvasóknak Kigyóméreg című elbeszéléskötetével. — aki mellékesen forgatókönyvíró, rendező és színész is — drámai élű történetekben ábrázolja a mai valóság egy-egy tartományát, jó érzékkel ragadja meg hősei életének sorsdöntő epizódjait. A francia irodalom nálunk is igen népszerű nő-írója Simone de Beauvoir ezúttal három kisregénnyel jelentkezik A megtört asszony című kötetében. Közülük kettő a női sorsot tárgyalja, egy pedig egy nagypolgári család lázadó sarjának históriáját beszéli el. Az írónő most is a tőle megszokott filozofikus mélységgel elemzi hőseinek életét. Két tematikus antológia teszi gazdagabbá a könyvhéti választékot. A barna téboly elbeszélései, kisregényei korunk szörnyszülöttjét, a fasisztát állítják vizsgálódásuk középpontjába. Nyomon követik viselkedését a háborúban és a nyugalmas békeidőkben. Az antológia tulajdonképpen egy típus rajza sokszemszögből, egy emberi magatartás kialakulása és funkcionálása. A szerzők között ott találjuk Vaszil Biko- vot, a fiatal bjelorusz prózaírót, a spanyol Goytisolot és a világhírű Mario és a varázsló íróját, Thomas Mannt. A másik antológia modern olasz kisregényeket gyűjtött egybe (Az este hangjai). Nagynevű szerzők alkotásai mind, bizonyára elég felsorolni a neveket, hogy máris vonzerőt gyakoroljanak: Moravia, Pavese, Natalia Ginsburg, Buzatti, Vittorini és Calvino. K, S. A műsor színességét, változatosságát és jó ritmusát a könyvbemutatások, ismertetések különböző módszerei és változatai biztosították. A könyvek kisebb részét a műsorvezető néhány szóval ismertette, többségüket azonban egy-egy részlet bemutatása vagy dramatizált előadása kísérte. Három kötet szerzőjével pedig interjút is készítettek. A bemutatott versek előadásai általában jó színvonalon mozogtak, különösen tetszettek Szécsi Margit rövid költeményei Ruttkai Éva tolmácsolásában. A három tévésített novella kevésbé tudott megragadni. Mindegyikben kitűnő művészek vonultak fel, s a játékuk ellen nem lehet kifogás; inkább a dramatizálásra kevéssé alkalmas anyag erői- tetettsége zavart. Igen jó ötletnek bizonyult egyes művek szerzőinek személyes bemutatása, s a rögtönzött interjú könyvükről. Mindhárom beszélgetést nagyon ügyesen vezette Baranyi Ferenc, s nem rajta múlt, hogy egyik, Sulyok Kataliné, nem sikerült valami fényesen. Az ifjú riporternő, zavarában kicsit a saját riportja ellen beszélt. Annál jobb volt viszont a Csorba Győzővel és Fekete Gyulával készített interjú. Fekete Gyula „Éljünk magunknak?” című könyvének keletkezéstörténetét és alapproblémáját ismertette, nagyon világosan és meggyőzően. Csorba Győző a könyvhétre megjelenő „Idő- játék” kapcsán a „poéta doctus” fogalmáról és írói ars poeticájáról beszélt, s maga olvasta fel a témához kapcsolódó szép versét. Csak sajnálhatjuk, hogy Csorba Győzőé mellett nem kerülhetett sor a Bertha Bulcsúval felvett beszélgetésre is, melyet pedig jelzett a nyomtatott műsor. Hiába, úgy látszik, nehéz műfaj az interjú . . . De ne legyünk ünneprontók, s ne azt kérjük számon, ami nem volt a műsorban. A könyvheti propaganda végül is jól sikerült Nem született új műfaj, rendkívüli produkció, de az összeállítás megfelelt a célnak. Felhívta a figyelmet egy sereg könyvhéti könyvre s ez a legfontosabb . . . SZ, E, VASÁRNAPI MELLÉKLET f Részlet)
