Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

1972. május 14. DUN ANTOLI NAPLÓ Nyolc falu mondott rá egységesen igent A megye legnagyobb termelőszövetkezete A Síigetvór és Sellye között elterülő patakok és belvízlevezető csatornák szabdalta síkságon, a megye egyik legmélyebb fekvésű pontján új nagygazdaság született ez év februárjában. Hármas fúzióból, a zádori Petőfi, a kétújfalui Vörös Csillag és a teklafalusi Egyetértés tsz-ek egyesüléséből 11314 hold területen létrejött a szigetvári járás és ez idő szerint Baranya megye leg­nagyobb közös gazdasága, a kétújfalui Vörös Csillag termelő­szövetkezet. Tiszta vagyon: 85 millió forint A hatalmas gazdaság nyolc falu határán terül el, központ­ja a nagyjából centrálisán fek­vő Kétújfalu, a csatlakozó köz­ségek Bürüs, Várad, Gyön­gyösmellék, Endröc, Teklafalu, Zódor és Szörény. A tsz hatá­rának az átmérője Drávátok és Darány között 15—16 kilomé­ter. Mindemellett nem egy el­nyúlt, hanem inkább kör alakú terület ez, a centrumból min­den pontja könnyen elérhető, tehát jól átfogható. A szövet­kezetnek 1056 tagja és 110 mil­lió forint értékű közös vagyona van, amiből 85 millió forint a tiszta vagyon. Az egy tömbben lévő, földrajzilag és gazdasági­lag is szerves egységet képező gazdaság egész területén fo­lyamatban van a vízrendezés, a Dráva-menti kiemelt program keretében — és a táblásítás. A helyi, a járási, de a megyei illetékesek egybehangzó véle­ménye szerint is Baranya me­gye eddigi legátgondoltabb, legszerencsésebb termelőszö­vetkezeti fúziója jött ezúttal létre. Egy olyan, az ideálisát meg­közelítő gazdasági egység, melynek kialakításában nem mesterséges, mindenáron kon­centrálni akaró törekvések, nem szubjektív szempontok ját­szották a főszerepet, hanem a felismert szükségszerűség. Kí­vülről kezdeményezett fúziók gyakran buktak meg s főként a tagság ellenállásán, helyi vezetői érdekek ütközésén, egyebekben. Három tsz ‘tagsá­ga ez esetben egy emberként szavazott a fúzió mellett, s ez­zel az igennel csak mintegy pontot tettek egy öt vagy hat évvel ezelőtt elkezdődött köze­ledési folyamatra. Ugyanilyen egységes volt a szavazás a nagy tsz vezetőinek megválasz­tásakor is, egy híján az összes tag Hegedűs Istvánra, a zádo­ri tsz elnökére adta le voksát, aki a múlt év őszétől már Két- újfalun is ellátta az elnöki te­endőket, a fiatal főagronómus ugyancsak Zádorból került ki Bábus Ferenc személyében, aki szintén az egyesülést megelő­zően került ót Kétújfaluba. Az elnökhelyettest Teklafalu adta, Paluska Sándor személyében, aki a fúzió előtt a tsz elnöke volt. A főkönyvelő Maretics Jó­zsef lett, aki ugyanazt a posz­tot töltötte be a fúziót megelő­zően is Kétújfalun. Mellékzöngék nélkül Ez a területi és gazdasági koncentráció tehát simán, mint­egy önmagától zajlott le a szokásos mellékzöngék, sértő­dések, tiltakozások nélkül, ab­ból az egyszerű és már 1967- ben felismert igazságból ere­dően, hogy három kis tsz soha nem képes akkora fejlődésre, mint egy nagy. Ennek a fúzió­nak a története akkor kezdő­dött, amikor 1967-ben a három szomszédos tsz vezetői először ültek le közös tárgyalóasztal­hoz, hogy egy közös erőből lé­tesítendő sertéskombinát építé­sére kooperáljanak. Ez a koo­peráció annak ideién megbu­kott — szemben a közeli vajsz- lóival, ami létrejött, óm azóta is nehezen áll a lábán —, de nem a három tsz érdekellenté­tén, hanem azon, hogy a társu­lás nem volt hitelképes a Nem­zeti Banknál. Akkor a belvíz még igen - nagy probléma volt ebben a körzetben, föld'eik termőksnesséne is sokkal gyengébb a megyei átlagnál. A 11-es baranyai átlaggal szemben a tsz jelenlegi arany­korona értéke holdanként csak 7,63-as, tehát 8 alatt van, s így mint kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz, ártámogatásra szorul a szövetkezet. Hitelt tehát nem kapnak, a társulás kútba esett, s mikor | 1969-ben az állam 70 százaié- I kos állami támogatással meg- | hirdette a szarvasmarha- és sertésprogramót, a három szomszédos tsz külön-külön vá­gott bele mégis a nagy épít­kezésbe. Zádor egy 324 férő­helyes tehenészeti telep, Kétúj­falu egy 5600 kibocsátású ser- téskombinót építésével birkó­zott, Teklafalu a szarvasmarha- hizlalási profil kialakítására fordította anyagi erejét. De ez már szakosodás volt — a pár­huzamos kapacitások kialakí­tásának tudatos mellőzése — s koncepcionálisan már előreve­títette egy leendő egyesülés al­ternatíváját. Mire a fúzió fel­tételei beértek, gyakorlatilag már élesen kirajzolódtak az új nagyüzem körvonalai. Tehát nem siették el a dol­got, s így arra is volt idő, hogy az öt év alatt kicsit felzárkóz­zanak egymáshoz a gazdálko­dási színvonal, tagok részese­dése és egyéb tekintetben. Köztudott, hogy a régi kis Szö­rényi, majd később a zádori tsz saját lehetőségeihez és szom­szédaihoz képest igen jól gaz­dálkodott, megyei szinten is figyelemre méltó eredményeket tudott felmutatni. A térségben folyó vízrendezési munka hatá­sának is köszönhető, hogy a hozamok mindhárom tsz-ben jelentősen emelkedtek, búzából a pár év előtti 8—10 mázsáról 16—20 mázsára, kukoricából a 10—15 mázsa holdankénti ter­mések 22—28 mázsára „ugrot­tak" fel. A vízrendezéssel pár­huzamosan nőtt a műtrágya­felhasználás, a gépesítés szint­je mindhárom tsz-ben. A jöve­delmek is kiegyenlítettebbé váltak. Az 1971. évi zárszám­adást még mindhárom tsz ön­állóan végezte, az egy tízórás munkanap értéke Kétújfalun 96 forint, Zádorban 94 forint, Teklafalun 72 forint volt. Nem rendeztek „végkiárusítást", az egyesüléskor a három tsz-nek összesen 190 vagon abrakta­karmánya volt, ami újig fedezi az üzemi szükségleteket. A végső lökés A nagyon céltudatosan előké­szített egyesüléshez a végső lö­kést az adta meg, hogy az idén befejeződnek az építkezé­sek, üzembe kell helyezni, ál­latokkal betelepíteni az új tele­peket, s ezt az anyagi teherté­telt egyébként már nem tudták volna viselni a kis tsz-ek. Ez ma a nagy tsz gondja, s bár a fejlesztési alapjuk igen magas — 12 millió forint —, mégis hi­telt kell felvenniük, hogy meg­oldják. Az új telepek benépe­sítésére, beüzemelésére 1 mil­lió forint forgóalap hitelre vol­na szükségük. Az is kiderült, hogy kevés a gépük a növény- termelési ágazat új szerkezeti arányaihoz mérten. A tsz ugyan állattenyésztési prdfilú, szarvas­marha-állományuk megközelíti a 2000 darabot, és ha a telep beindul, évente 7000 hízottser­tést állít elő, ez mellett azon­ban elkötelezték magukat 340 hold cukorrépa, és 400 hold konzervborsó termelésére s ezek igen intenzív kultúrák. Tekin­tettel az új lucernaszárító üze­mükre, nagy területen, 600— 700 holdon termelnek lucernát, nem is beszélve a kenyérgabo­náról és a kukoricáról. Ezeket a növényeket ilyen nagyság­rendben ma már gépekkel mű­velik és takarítják be, függetle­nül attól, hogy milyen az üzem munkaerő-ellátottsága. Kétúj: falun ráadásul munkaerő-hiány is van. Az állattenyésztési tele­pek beindítása mellett, tehát az új nagy szövetkezeteknek már az első évben igen nagy gép­beruházást kell eszközölnie, amihez kétmillió forint géphitel felvételét ■ tervezik. Nem lesz könnyű tehát a fú­zió első éve, s talán a második sem, de ilyen gazdasági hát­térrel nagyobb törés nélkül át­vészelhetik, míg fúzió nélkül egyszerűen megoldhatatlan és teljesen kilátástalan helyzeteié, kerültek volna. A megye legnagyobb tsz-ének lenni sem nem érdem, sem nem dicsőség, sőt számgs eset­ben kifejezetten hátrányt je­lenthet a területi túlméretezés, s nem fejez ki értékrendet sem, hisz nem mindig a legnagyobb a legjobb üzem. De az átgon­doltan kialakított nagy gazda­ság magában rejti a nagyobb kifutási lehetőséget, a nagyobb fejlődési potenciát. Ügy érez­zük, ez ma a kezdeti problé­mák ellenére is adva van Két­újfalun, a kollektíván múlik, hogy ezt miként realizálják. Ez a fúzió nemcsak érdekes és ta­nulságos előtörténete miatt hívta fel magára a figyelmet, de többek között azért is, mert a megye legnagyobb termelő­szövetkezeti gazdaságát hozta létre s fontos, hogy további sorsát is nyomon kísérjük, s er­ről a közvéleményt időről időre tájékoztassuk. Rónaszéki Ferencné Tanulás után jobban megy a munka Egy délelőtt a szakszervezeti iskolán A Damjanich utcában az Ok- I tatási Igazgatóság épülete csen­des. A pártiskola hallgatói ta­nulmányi kirándulásra mentek, a vezetőképző tanfolyam hall­gatói elnyomják a cigarettavé- I get és helyet foglalnak a te­remben. Mind patinás múltú igazgató és más beosztású ve­zető. „Mert holtig tanulunk" - összegez egyikük. A szakszerve­zeti iskolán előadást hallgatnak a tanulók. Csend. A szőnyegen, egy szakasz menetelésének hangzanak a lépések. Az előadás végéig két órányi az idő. Nagy Sándorné elvtárs­nővel, a Pécsi Szakszervezeti Is­kola vezetőjével arról beszélge­tünk, hogy négy hét alatt mit tanulnak o hallgatók, akik szakszervezeti titkárok, műhely­bizottsági titkárok, bizottsági tagok, szakterületek felelősei a sokrétű szakszervezeti munká­ban. Most a munkavédelmi fe­lelősök töltik be a padsorokat. 1964 decembere óta tízezren koptatták hasznosan a beren­dezést, akiknek fele baranyai, a többi Tolna, Somogy, Zala me­gyéből való. Régebben meg­ültem számos bentlakásos isko­lát .. . Azóta annyira megválto­zott a helyzet, hogy csak egy dologban ' van összehasonlítási alap — most is tanulni kell. Tíz­ezernyi munkahelyi, szakszerve­zeti tisztségviselő tanult eddig. Ez sokszázezer dolgozó munka- és érdekképviseleti dolgainak jobb intézését jelenti. Győrfi Ferenc- A tanulás eredményességét az iskolán is értékelni tudjuk, de nem ez a legfontosabb. Az igazi az, amikor a tanultak a gyakorlatban megvalósulnak és ez a fő cél - mondja Nagy Sándorné. - Erről rendszeresen érdeklődünk, jönnek is felelős vezetők mind a négy megyéből és elismeréssel beszélnek az is­kola eredményes hatásáról, de mondtak olyant is, hogy „tálto­sokat” nevelünk. Ez utóbbi is jó. Sokhelyütt szükséges, hogy a szakszerve­zeti tisztségviselők képzetten, igazuk tudatában, bátran tud­janak dolgozni, ha kell küzde­ni mindazért, ami tulajdonkép­pen adva van, csak élni kell vele. A gyakorlati munka javu­lása a legszebb elismerés az is­kola számára is, de jellemző egy eset is. A munkavédelmi fe­lelősök tanfolyamára egyik gaz­dasági vezető az üzemi szak- szervezeti bizottsággal egyetér­tésben, elküldte a biztonsági megbízottat is, aki nem szak- szervezeti tisztségviselő. Haza- küldjék? Ne küldjék? Részvéte­le az iskolán nem jogos. De...? A BCM építői A 28-ssok főépítésvezetője Három eszte.ndő óta most si­került elsőízben befejeznünk? a beszélgetésünket. Most is csak második nekirugaszkodásra. Vo- lamikor 1969 kora • nyarán,- Be- remenden egy öreg diófa alatt kezdett érlelődni ez a riport. Talán fél órája beszélt életéről Petkó Zoltán, a Dunaújvárosi Építőipari Vállalat főépítésve- zetője, amikor hívták a BCM- be. Ügy emlékezem, csak ad­dig jutottunk: hogyan lett „vi­szonylag" pécsi. Rimaszombat: ról telepítették Pécsre a csa­ládot. Az apa törvényszéki biró volt — gondolom a fiából is jogászt szeretett volna, de ő a Nagy Lajos Gimnáziumban ka­pott érettségi bizonyítvánnyal inkább Sztálinvárosba ment az építkezéshez. Az elmúlt évek alatt tucat­szor is találkoztunk Beremen- den. A felvonulási épületek mellett szaporodtak a gépek, hatalmas markolók résalapokat ástak — később az óriásdaruk mellett még óriásibb épülettöm­bök nőttek — mi azonban né­hány mondatnál soha nem ju­tottunk tovább az ismerkedés­ben. Később már elő sem vet­tem jegyzetfüzetemet: csak az volt kérdéses, az ötödik', ‘vagy nyolcadik percben hívják a TMK-csarnokhoz, törőhöz, vagy az állomás építéséhez. Pedig ő azt állítja, hogy . . . — . . . szeretek önállóságot biztosítani az építésvezetőim­nek, művezetőimnek — nem szabad az emberek önállóságát csorbítani, kedvüket vesztik . . . Ügy tűnik, ennek ellenére is nehéz találni egy nyugalmas délelőttöt, amikor beszélgethe­tünk. Persze a BCM köze! 3 mil­liárdos építkezéséből csaknem eqyharmad a 2ó-os Állami Épí­tőipari Vállalat feladata, nem volt könnyű az amúgyis rövid időből órákat kiszakítani két- három évtizedes visszaemléke­zésekre. Néhány mondattöre­dékre azonban az alkalmi be- szé'netések ellenére is jól em­lékszem: 1952-ben ős-egyipto- mi állapotok közepette, 40-ed magával lakott Sztálniváros- ban, a déli-város egy barakk- szobájában. A város már épült — a Vasműben akkor kezdődött az alapozás.- . . . magam sem tudom miért . ragadtam, ehhez a cég­hez? Nem vagyok egyedül pé­csi — egész brigádok vannak a vállalat megalakulásától együtt. A Hőerőmű építésével együtt haladtam. Amikor Pécsre köl­töztünk jnég az' épületek kitűzé­sénél segédkeztem, amikor üzembehelyezték, már , én vol­tam az építésvezető. A „De- bitzkynél” elvégeztem az építő­ipari technikumot . . . Tényleg nagyon rég mesélte: a gázmű rekonstrukciója követ­kezett, majd az István-aknai metán vezeték. A vállalat ek­kor már számított a BCM épí­tésére és szabadúszóként Pé­csett hagyta az építésvezetősé­get. Keressenek maguknak élet­teret. Találtak is: ők építették többek között a torony-pincét, a ledinai KISZ-telepet, a víz­műnek medencéket. . Most végre nyugodtnak tűnő körülmények között leülök a jegyzetfüzettel - őt közben a fotóriporter kínozza.- Hagyjál már, 5 millió fel­vételt akarsz? Az irodában a BCM tervraj­zai — pirossal bejelölve a du­naújvárosi vállalat területe. Az íróasztalon félméternyi iratköte- gek. Petkó Zoltán sportoson van öltözve — ha becsülnöm kellene, akkor is eltalálnám, hogy 39 éves — csak a csupa- sór félcipője árulkodik az iro­dán kívüli munkájáról.- . . . persze, hogy van csa­lád: egy fiú és egy lány. Nem erőltetem a fiamat, engem sem kényszerített apám olyanra, amihez nem volt kedvem, a srác csőszerelő akar lenni. Le­gyen : később úgyis megjön az esze — nem mintha a csőszere­lő szakma magáb’an is nem je­lentene biztos jövőt. Csapkodunk a beszélgetés­sel: hát voltak az építkezés, ele­jén itt furcsa dolgok. Szinte egyszerre kellett megfelelő életkörülményeket teremteni másfél-kétezer embernek. A konyha átadásánál — most már nyugodtan elmondhatom, hi­szen több millió adag ételt megfőztek azóta — nem kevés ügyesség kellett. Az átvevők közül kiszúrtam magamnak egy tekintélyesebb külsejű embert, mondom: majd én őt tájékoz­tatom. Megyünk, látom ám, hogy az egyik vezetéken letör­ve egy csap - valaki éppen fa­dugóval kalapálja a csövet. Azt nézze, mondom, az a leg­érdekesebb — prál'-'bam a fi- gye'mét éltéi—'r" erűit is, csak sajnos ő a so'őr volt. Petkó Zoltán emberei kint már, az épületek környékén, a finom tereprendezést végzik — ( talán még füvet is vetnek az idén. Igaz, a vízlágyító miatt még éppen elég idegeskedni- valója van a főépítésvezetőnek — éppen most szokott rá megint a dohányzásra - de azért ennyi ideig még soha nem beszélget­tünk. Korai az öröm. Megérkezett az igazgató Dunaújvárosból. A tájékoztatás késő estig tart — a barakkban berendezett lakó­szobában várom, hogy végre befejezzük a riportot. Vadszeg­fű az asztalon, egy koponya a szekrény tetején. Itt alszik Petró Zoltán, ha nem tud hazatérni Pécsre. Bár nem nagyon szere­ti a túlórázást. Egyszer azt mondta: reggel fél héttől este 6-ig nagyon sok mindent meg­lehet csinálni. Várok. Éppen igazgatói érte­kezlet folyik, az építkezésen résztvevő valamennyi vállalót igazgatója az utolsó erőfeszí­tésekről tárgyal. Végre megjön. — Zoli! Teljes a siker itt Be- remenden? A te életedben ezek az üzembehelyezés előtti, utol­só, idegfeszítő napok végül is kellemes emléket hagynak majd? — 1968. május 17-én 17 em­berrel érkeztem ide. A napok­ban lesz négy éve. Ehhez ké­pest rendkívülien rövid idő alatt épült meg a BCM. Az ember életében nem sok ilyen szakasz van. Nekem a Hőerőmű, Gáz­mű és a BCM. Mindegyik rö- videbb és rövidebb idő alatt készült el, mindegyik szebb, korszerűbb. Talán még kettő, vagy három ilyen építésben ve­hetek részt az életemben — de ha ilyen jól halad az éo:tőipor fejlődése, talán még több hely­re is eljutok ... Lombosi Jenő I Okos ember ez a gazdasági igazgató Hallott erről az isko­láról, szükséges is, hogy a biz­tonsági megbízott jól tudja mit kell csinálnia. Ha sikerül — jó. Most az egyszer sikerült. A négy hét tanulmányi anya­ga elméleti és gyakorlati tan­tárgyakból tevődik össze. Min­dig a szakterületnek megfelelő­en a marxizmus klasszikusaitól a legújabb törvényig, rendele­tig. Az előadók négy megye párt-, szakszervezeti és gazda­sági vezetői, elismert szakem­berei. A tanultak alapján mindegyik tanfolyam gyakorlati tapaszta­lat-látogatást is végez. Mond­juk száz munkavédelmi felelős a Pécsi Bőrgyárban . . . Izgal­mas eset, de vitathatatlanul hasznos. Nemcsak azon az ala­pon, hogy több szem többet lát, A tanultakat, az előadásokat a megtárgyaláson túl kiegészí­tik a szabad viták. A tudás mér­céjét itt sem az adja, hogy ki mennyit képes bemagolni és le­hetőleg szószerint visszamonda­ni, hanem az, hogy tudja az il­lető, melyik könyvet, közlönyt vagy más forrást kell elővennie, fellapozni egy-egy konkrét eset, vagy feladat kapcsán. A viták bővítik az ismeretanyagot, ér­deklődést keltenek, amit az is­kola után, munka közben és utána ki lehet elégíteni. A tananyagot tarkítják a ki­egészítő előadások, melyekkel egyidőben kisebb problémák adódtak, mert „nem tartoznak az iskola arculatához". Család. Szocialista együttélés. Alkoho­lizmus, Válás. Szexuális élet. A terhes nő és a szülés. Ilyen és hasonló témák a kiegészítő elő­adások, filmvetítések. Az „ar­culatot vitatok" aztán megnyu­godtak. Több ok miatt, amit részletezni hosszú lenne. Hogy érzik magukat a hall­gatók? Négy hétre kiszakadnak a megszokott munkából. A hely­ben lakóknak könnyebb, a töb­bieknek a család is messze van. Néhány órát, legfeljebb egy-két napig tart a beilleszke­dés és az iskola mint kohó is betölti szerepét. Nem vonalas- ság és ömlengés miatt, de szá­mosán a harmadik hét végén azt mondják, hogy rövid a négy hét. Ez igaz, de hitelesebb, ha erről a résztvevők beszélnek. Vége az előadásnak. Nagy László a Pécsi Hőerő­mű dolgozója, két éve munka- védelmi felelős. Bátai József a Zengőaljai Állami Gazdaság szilágypusztai üzemegységében dolgozik és 1967 óta tölti be tisztségét. Győrfi Ferenc a Pé­csi Bőrgyárban harmadik éve törődik e fontos feladattal. Két kérdés hármójukhoz: 1. Hogy érzik magukat az iskolán? 2. Mi a véleményük az iskolá­ról? Válaszaik sorrendben:- Kellemesen csalódtunk, (így többes számban mondja.)- Jól. Mindig újat tanulunk. — Először vagyok ilyen tanfo­lyamon, de jól. A második kérdésre adott vá­laszaikat összefoglalom, mert mmdeayikük az előadások szín­vonalát dicsérte és nyolc nap utón íme az előadók névsora: dr. Tóth József, az Oktatási Igazgatóság igazgatója, dr. Szendéi Imre közgazdász, Tolna megye, dr. Szerényt János SZMT titkár, Somogy megye, Dallos Nándor, Szili József, ökrös Im­re, az SZMT Baranya megyei Tanácsának vezető funkcioná­riusai, Nagy Sándorné iskola- vezető, Kovács József, Tanárkép­ző Főiskola, docens, dr. Rétsági Béla, SZMT, Somogy megye. — Mindegyik élmény volt — mondták és arról beszéltek, hogy az iskola elvégzése után jobban, könnyebben, szaksze­rűbben meny g mun'-n. amivel a mun'enh-'-' szervezett dolgo­zói megbízták őket. Kászon József Nagy László, Bátai József,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom