Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-13 / 111. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. május 13. Pécsi Tavasz Mosolyognom kell... enyhén szólva. A „tavasz” fogalma sokféle képzetet ébreszthet az emberben, zöldre lombosodott fákat, friss pázsitot, verőfényes déli órákat, virágba borult man- dúlafákat, könnyű-léptű és szappan-illatú bakfisokat, sejtelmes erdei ösvényeket... De Tavasz ez a kis mulató is a Doktor Sándor utcában, ahol a Kossuth és Pali Mail-füstje oly bizarr módon keveredik izzadtságszaggal, ahol esti csúcsidőben — egészen kicsi alapterületen — hetven vendég tölti el — ki-ki a maga módján — szórakozásra szánt óráit, hangoskodva, nevetgélve, sikongatva, vagy itt-ott suttogva, — míg a többi húsz a térelválasztó függöny mögött állva várakozik üres asztalra. No, de hát a vendéglátóhelyeket megjelölő fantázia nevek soha nem fedik a belső tartalmat, sőt, merőben ellentétesek, nem kevés irónió- niával, amire példa lehet a belváros túlsó vegén lévő Csendes étterem is, hogy mást ne mondjak. Mert hiszen némely szórakozóhelyet .— nem a Tavaszt! — akár elkeresztelhetnénk valamiféle „világvárosi mosókonyhának" is, de hát ki hallott már ilyent? Nem igaz? A várakozók közül néhányon a pultnál próbálnak lehajítani valamit, kávét, röviddel, vagy anélkül, addig is, míg bent üresedik egy asztal. Pontosabban: szék. Be-be néznek taxisofőrök is, mindig akad utas, azonos szándékkal áll meg az URH-s kocsi is, „hátha” akad szintén valami utas. A feliratok kedvesek. Az egyik tanúsítja, hogy a helyiség II. osztályú és való igaz, hogy az idevonatkozó szabályoknak meg is felel a kiszolgálás, a bőséges árukészlet, a finomabb, jobb minőségű fogyóeszköz állomány és egyáltalán, a mulató berendezése is. Azt is olvasom — festett zöld üvegtáblán, — hogy „Tánc közben lekérés nincs!” E szigorú intelem persze közel sem a svájci „Angol-kisasszonyok Intézete" társasági etikett szellemét kívánja meghonosítani, hanem sanda nevelő szándékkal elejét veszi, mindenféle féltékenységnek és ebből eredő pofon-csapdosós- nak. Még egy felirat van a telefonkészüléknek támasztva, miszerint „Hallgatni arany — beszélni 1 forint!" Az első szó egyik L-betűjét utólag nyomorították a másik melle, korrigálva ezt a kis helyesírási tévedést. A pult mögött álló kis szőke lányka méltatlankodik: — Pedig kar, hogy a rendőr kijavította, mert úgy tudom egy L-el írják... Megnyugtatom: — Téved. A szolgálatos rendőr helyénvaló cselekedete fölöttébb örvendetes. Megüresedik egy asztal, eqy cingár, sovány kis férfi megelőz, vissza is fordulnék, de int, üljek le. „Sok jó ember megfér kis helyen!" — mondja — „Kü'ön- ben is itt a fal mellett biztonságosabb .. — Törzsvendég? ■— kérdezem. — Nem. Másfél éve nem jártam itt, de másutt sem. A haverokkal kirámoltunk egy falusi kocsmát és leültettek . . , Kétkedve végigmérem, vékony kariát, keskeny csont-vállát, öklömnyi beszívott-gombóc-fe- jét. Felnevet: — Nem verekedtünk. A kasz- szát rámoltuk ki, de csak váltópénz volt benne. Két lány kérezkedik asztalunkhoz, üljenek le, egyik Pep- sit, a másik rumot rendel kávéval. Magukra hagyom egy időre az együttest, az üzletvezető helyettese — szőke, kedves asszonyka — üzent, fáradjak ki, egy kicsit tudunk most beszélgetni. — l-áija, így megy ez, de főleg fizetés körüli napokon van nagy tumultus. De aztán a esték Mindenkinek sürgős dolga támad... | nyári hónapokban mérsékeltebb 1 a forgalom. — Rázós hely ez, nem? — Hat éve itt vagyok. Megszoktuk, | — Ez a munkakör itt, nem nőnek való — mondom. — Ne higgye. Éppen az az érdekes, hogy mi nők jobban rendet tudunk teremteni, ha kiüt valami balhé, mint más. Sem engem, sem munkatársnőmet még meg nem ütöttek, pedig aztán vannak „nehéz fiúk". ! Egyszer dolgozott velünk egy pincérgyerek kisegítőben, csak : egy hónapig talán, de első nap megverték. Egyébként aztán I akár másodállást is vállalhat- j nék a rendőrségen : .nincs olyan hónap, hogy legalább kétszer ne kelljen tanúskodnom. Sok láttatta persze nincs, mert így kintről, a pult mellől nagyon j nehéz kideríteni, hogy ki kezdte a marakodást. Néha olyan gyorsan lezailik minden, hogy mire befutunk a terembe, már l két vödör üvegcserép marad a színhelyen. De azért úgy ve- j szem észre, mintha az utóbbi másfél-két esztendőben egyre ritkábbak a balhék. — A „nehéz fiúk" kiöregszenek? — Nem tudom. Lehet Vagy talán az az oka, hogy mostanában kevés nő jár ide. A verekedések, pofozkodások mindig a nők miatt történnek. Némelyik hölgy leitatja a partnerét, utána másik asztalhoz ül, 1 az előbbi meg köveleti a „joI gait” • ■ • ' Mire vissza tülekedem az asz- ■ tálhoz, a cingár férfi már tónc- ! ra vitte az egyik lányt, a csúnyábbikat meghagyta. Tűnődöm, valamit mondani kéne neki, de megelőz: „Nem táncolunk?" Benyomakodunk az alig három ’ négyzetméteres „tánc-platzra", aztán bekap- I csolódunk a hacacáréba. A zenekar jó, az erősítő még jobb, nem is hallom mit mond a lány, közelebb hajolok, azt kiabálja a fülembe, táncoljunk szorosabban, mert a többieknek nem : jut hely, különben is ne fél - i jek, „nem bánt a néni . .." és j ecetillatú hajával beborítja a képemet. A feje mellett az asztalunk irányába pillantok, három teljesen idegen vendég elfoglalta, a boromat szépen félre tolják a fal mellé, cigaret- | tómból rágyújtanak. Szünetben ; visszakísérem a lányt, bemuta- ; tóm neki a pasasokat és leültetem közéjük. Szemmelláthatóan i örülnek is' a helynek, és a ráadásként átpasszolt táncpartneremnek. — Rendes fickó vagy! — dicsér meg egyikök. A Tavasz éjfél utón ?-kor zár és csak délután háromkor nyit újra. Másnap •— nyitásra — visszatérek, a mulató üres, de tiszta. De, ha volt egyáltalán, j valamit veszített esti színességé- \ bői, fényéből. Mint egy negyedosztályú, öreg dizőz, aki kialudta magát, de álmában lekopott róla minden festék és flitter. A székek — amelyek tisztes rendben, glédába sorolva — állnak az asztalok körül, többek, mint egyszerű ülő-alkalma- tosságok. Inkább fura rekvizi- i tumai az esti attrakciónak. PÓDIUM KABUKI. A Roninok hűsége című japán kabukijátékban sze- i ! repel a nyáron Kézdy György, a Budapesti Körszínházban. • UTAZÁS JAKABBAL. Faludy László és Paál László első filmszerepüket alakítják az Utazás Jakabbal című új magyar filmben. (Képünk: Faludy László). SZENTENDRE. A Szüzesség acél tüköré című nagysikerű ta- | valy nyári produkciót ismét be- I mutatják majd a Szentendrei Teátrumban. Sik Ferenc rendezésében, Mádi-Szabó Gáborral az egyik főszerepben. | — Nem bízom az emberekben! —» mondta a szomszédom és részletesen | megindokolta: — Alattomosak, öszintétlenek, iri- ! gyek, bármikor az ember életére tör- I nek. Egy idéietet is mondott, azt hiszem Montherlant idézte: „Mindennemű érintkezés egy emberrel életveszéllyel jár!" Nem tudtam neki mást yálaszo!ni, minthogy ebben az esetben függesz- sze fel egy kis időre ezt, mert az au- I tóbusz Orfü felé kanyargó« és akkor j | tette meg a negyvenhatodik kanyart. Lent elég mé’y szakadék, az autóbusz o szélére lavírozott és ha nem j is bízott az emberiségben, ebben az egyben, az autóbusz vezetőjében mégis bíznia kellett. Bár az volt az érzésem, hogyha már az autóbuszvezetőben megbízott, akkor egyfőst alatt a többiben is rneg kellett vo'na bírniaMost két példát szeretnék a fenti i cikk hatása alatt elmondani, hogy tulajdonképpen mégiscsak bízni kell az emberekben. Egyik se nagy példa, de azért mégis jó! * Tetszenek emlékezni a Morei kutyára? Irtom már róla. Puli az istenadta. írtam róla, mint fiatalember- : ről, majd arról a korról, amikor megszűnt számára a szerelem. Ez azon- i ban már szomorúbb. Vak! Vak és I öreg. Ha ember lenne, ekkor azt mondanám 85 éves, de mert puli, csak 12. Elküldték bennünket a boltba. Ez — Őrnagy úr, várjanak egy kicsit. Ha már bevarrják az Icát, hadd spájzoljak be neki egy kicsit. Csak öt doboz melóst veszek itt a pultnál. Kell az odabent. . . Ica az asztal alatt bujkált a razzia elől. Későn. Sajnos, por.t az „őrnagy úr” orra előtt kus- hadt a kocsma piszkos padlójára. Mese nincs: REF-es, munkakerülő, személyi igazolványát összetépte, lapok hiányoznak belőle... Később világosítanak fel a bűnügyesek, hogy kettő van neki, ez a jobbik. Ebbe egy régebbi rendőri felügyelet megszűnése van beírva. * A főpályaudvar előtt kilenckor gyülekeznek a rendőrök, karhatalmisták. ör percnyi eligazítás, aztán egyszerre eláh- iák a talponálló-váróterem kijáratait: lélek az ajtón - csak be. Razzia. öregúr hortyog a pádon, kezében fél üveg sör billeg. Amott ötvenes úrhölgy vet démoni pillantásokat két, szemmel láthatólag szerelmes természetű fiatalemberre. Az igazoltatásnál kiderül: harmincéves . .. Az ajtóknál tumultus. Mindenkinek borzasztó sürgős dolga támad. Dialógus: — Kéremszépen, megy a vonatom. • — Mikor indul? — Kilenckor kéremszépen. Kilenc óra múlt tizenkét perccel. A razziát vezető rendőrtiszt maliciózusan jegyzi meg: — Ilyenkor indul az összes vonat. Mindenkit vár a családja. A többieknek meg vécére kell mennie ... öt perc múlva tapasztalod a szemtelenség magasiskoláját — Hol dolgozik? Barázdált arc, szenvedő tekintet. Valószínűleg attól a hektó sörtől szenved, amit megivott. Nehéz az egyensúly. A felelet annál könnyebb. — Nem tud olvasni? Nézze meg . . . Sajnos, nincs mit Olvasni. Munkaviszony nincs, a GAZ-ko- csiban és a fogdában viszont van hely. * Füst, mocsok, alkoholbűz, hányásszag. Százötven tökrészeg ember dodekafóniója. Hátul húzza a herflis, aztán kö- telességszerűen abbahagyja. métlödik és úgy zajlik le, hogy én bemegyek a boltba, a kutyára pedig rászólok: — A kutya marad! Es akkor a kutya marad. Szőszmö- töl, majd bedugja az orrát az ajtón és szaval. Rám kiabál, hogy elég volt már a várakozásból! Én meg a boltajtóhoz megyek és Setoíom: — Mondtam már, hogy a kutya marod I Most csak pillanatokig voltam benn a boltban, a kutyával megegyeztem, hogy marad és amikor kimentem, a kutya eltűnt. Oly gyorsan, mintha fiatal tett volna. Belém szállt o rémület, hogy öreg barátommal mi lehet? Vak, ha lemegy a járdáról elüti az autó. Még a legjobb esetnek az tűnt előttem, hogy beleesik az Erreth Lajos utcai római kori ásatási árokba, me'yet távfűtés céljából ástak ki hajdan és ott talán megtalá!oir.. Nem találtam I Végigszaladtam a Petőfi utcán o patikáig, lementem a József Attila utcáig. Kds utcákba bekiabáltam. A kutya nyomtalanul elveszett I Egy autóban is volt egy puli, lélekben őket gyanúsítottam, hogy ellopták. de az sem volt az. Visszamentem a bolthoz, újra kérdezősködtem, mindenki látott, vagy látni vélt valamit, de a kutya nem került elő. Rab Tereire a szertartás majd mindennap mégis- ^ Végre« olyat« 4—-3 éves forma kis RAZZIA A „Csendes". A felszolgálókat nem zavarja a razzia sem. Az sem, hoqy a tisztelt úri közönség már rég elázptt. Szorgalmasan viszik tálcaszám az utántöltést, nehogy valaki kijózanodjon. Már harmadszor járnak itt a rendőrök.- Visszajövünk, mert van értelme — világosít fel az egyik tiszt —, azt hiszik, hogy ha már elmentünk, szabad a vásár. .. Közben már csattan is az üveg valahol, csilingelnek a cserepek. Egy nő kiabál összefüggéstelenül, a lábán nem tud I megállni. Annyi ereje azért van, hogy a literesüveget odavógja az asztaltársasághoz. Viszik. Egykét teljesen közönyös úr társaságában utazik a kijózanító állomásra. * Az ajtón rács, odabent maikos, fehérruhás emberek. A „mosó” - ahogy nevezik ma- j guk között az ide beutaltak. Az „erős fiúk” és nagyszájú Iá- j nyok már jóval csendesebbek. Kis híján telt ház. A Csendesből kihozott üvegtördelő nő alázatosan kántál: — Tessék engem elengedni. Tizennégy hónapos kisgyerekem vár otthon . .. Nem vagyok en részeg . .. És egy sikkes mozdulattal a pad mellé ül. Ügy marad. Dr. Kovács Andortól a tapasztalatokat kérdem. Elmondja, hogy előfordul az eszméletlen részegség is, az orvos dolga akkor megnő, hiszen min denfajta más — eszméletlenséget okozó — bajt ki kell zárni. De általában elég a fürdés, utána megnyugosznak a „kedves vendégek". Kialusszák a részegséget, s reggel útilaput kötnek. o talpukra. A számla majd megy. Kár - és ezt a bűnügyi alosztály vezetői is megerősíthetik -, hogy nappal ez az áldásos intézmény nem fogad [ vendégeket. Napközben nem ! tudnak a részegekkel mit kezdeni. Pedig nappal is akad egy- kettö . .. ' * A „Süket” kiadta az állóhelyeket is. Kint, a pult előtt, de bent a teremben is állva isz- szák a sört, amúgy üvegből, fickósan. Borízű hang szólal meg mellettem, amikor megjelenik az egyik jól ismert rend- l őrtiszt: — Na, végre. Legalább most lesz helyünk. Nem rózsaszín-arcú kisasz- szonykák és gardedámok, nem haboskávét szürcsölgető tisztes ősz urak, s nem süteményeket falatozó gyermekek — üveges szemmel maguk elé bambuló, ápolatlan külsejű, tántorgó, sörillatú emberek tanyája. Ketten minden kommentár nélkül - és némi segítséggel — eltűnnek a GAZ-ban. A rendőr felsóhajt. — Csak nehogy kocsit kelljen pucolnom ... Azért mások is melléjük kerülnek. Egyiküknek komoly családi problémája van. Ezt bizonygatja, s feleségét — le- és felmenő rokonságával egyetemben — soha nem hallott ékes magyarsággal szidalmazza. Az igazolványából kiderül: nőtlen „az istenadta, bejelentett lakása, munkaviszonya nincs. Viszont büntetett előéletű. — Csak egy pofon volt, nyomozó úr kérem, egy pofonka, isten bizony — hajtogatja. Nagy pofonka lehetett, ha egy évet kapott érte. * Csendes, Hullám, Borostyán, Resti, Süket. Eredmény: a de- toxikáló megtelt, tizennyolc előállított és három őrizetbevett várta a további intézkedéseket. Egyszerű, kis hétköznapi razzia volt. Kampis Péter Vadriasztás A Balatonfelvidék számos községében a vadásztársaságok a szokottnál jóval koráb" ban kezdték meg a vadriasztóst. Szentjakabfa, Balatoncsicsó, Szentantalfa és több más költség határában a vaddisznók kondában lepik el a friss kukoricavetéseket és a sorokat követve kitúrják, elfogyasztják a földbe rakott szemeket. Az érintett balatonfelvidéki községekben megszervezték az éjszakai szolgálatot. A vadászok pedig szervezett védekezést folytatnak. Eközben szép zsákmányra tettek szert Szentjakabfa közelében: Albert József tsz-elnök, a helyi vadásztársaság elnöke egy 1P0 kilós, 25 centiméteres agyarú vadkant ejtett el. srácokhoz fordultam, akik akkora or- ditozásba kezdtek, hogy majdnem ki• estek a torkukon. Valami ilyesmit mondtak: — Bácsi I e Pisti bevitte egy udvarba I Hiába próbáltam őket rászorítani egy ideig, hogy úgy ordítsanak, hogy * meg is lehessen érteni, mig végre nagy nehezen rávettem őket, hogy eljönnek velem a helyet megmutatni. Végigmentünk az Erreth Lajos ut- j cán. Én aggódtam, ők ordítottak. Vé- j gül megmutatták, hogy hova vitte be i o kutyát a fiú. Abba a házba, ahol lakomf Olt megnyomtam a csengőt és a lege'só, aki a szemembe tűnt, a Marci volt! í A gyerekek meg tovább ordítoztak, mert közben előkerült a Pisti, aki hazavitte az ebet. Ez pedig úgy történt, hogy a kutya, azon vakon, a bolt ajtajából elindult. Végigment az Erreth Lajos utcán és az ásatás szélén megtorpant. A Pisti meg latta, hogy melyik házból szokott kijönni a Marci, becsöngetett az alsó lakóhoz, az megmondta, hogy felette lakik a négylábú és így hazakerült az állat. Én rettenetesen megörültem és utána szólok a Pistinek, — Várj öregem! Engedd meg, hogy adjak egy húszast I j — Én ezért nem fogadok el pénztI — mondta indigná’ódva és még hoz- ' zátette: — különben is van kétszáz- | ötven farintomi [ Mire újabb alkuba bonyolódtam volna, vagy Jegalább valami csokoládéval róhattam volna le a hálámat, a Pisti megindult, mint akit puskából lőttek ki és most már az utcasarkon nem kettő, hanem három gyerek ordítozott. Ha már pénzzel nem sikerűit o hálómat kifejezni, íme ide teszem ezt a kis írást a Pistinek, akiben azonban nem vagyok egészen biztos, mert az is lehet, hogy Józsinak hívják, * A másik történet a Pannónia Bisztróban történt. Nem most, amikor már kipusztult a káposztásrétes, hanem az antivilágban, vagy három héttel ezelőtt, amikor még volt. Befizettem az obulusokat két káposztásrétesért. A kislány elvette a blokkot és jóllehet volt egy tállal előtte egy rakás káposztásrétes, nem adott, honem várt. Nem elég csúnyák I — gondoltam magamban. Igazságtalan voltami Jött egy adag a konyhából és abból adott kettőt. Megkérdeztem: — Hát ezt miért csinálta? 4 — Ezek frissek! Nemcsak frissek, hanem szebbek, is vottak I Most megköszönöm I SZÖLLOSY KALMAN •» ✓ Szabad-e bízni az emberekben? /i 0 m o! y I a 1 « n r o y a t
