Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

6

1972. május 3.

DUNÁNTÚLI NAPLÖ

Jogi

tanácsadó

Balogh I. munkahelyet változtatott és a jelenlegi munkáltatójánál kérte szabadságidejének megállapítását. Munkahelyén nem vették figyelembe, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezetben tagként öt éven át dolgozott.

Kérdése, hogy a termelőszövetkezetben eltöltött idő miért nem számítható be a munkaviszonybon eltöltött időnél?

A mezőgazdasági termelőszövetkezetnél tagként eltöltött időt a munkaviszonyban töltött idők számításánál figyelembe kell venni az 5/1967 (X. 8.) Mij. M. sz. rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alapján.

Á most hivatkozott rendelethely ezzel kapcsolatban a következőket rendeli:

„A munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe KELL venni a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagként töltött azokat az éveket, amelyeket a társadalombiztosítási szabályok szerint a nyugdíj megállapítása szempontjából szolgálati időként figyelembe vesznek, úgyszintén a kisipari termelőszövetkezeti tagsági viszony időtartamát is, kivéve a bedolgozóként eltöltött időt, amennyiben ennek beszámítását jogszabály nem teszi kötelezővé."

Ha termelőszövetkezeti tagsági idejét nyugdíjidőként számításba kell venni, akkor azokat a munkaviszonyban töltött idő számításánál is figyelembe kell venni.

Azt Javasoljuk, hogy munkáltatóját újból keresse meg a termelőszövetkezetben eltöltött idők beszámítása ügyében és egyben igazolja, hogy a termelőszövetkezetben mikortól, meddig dolgozott, mennyi munkaegységet, illetve munkanapot teljesített stb. A jogszabályra hivatkozás és a megfelelő igazolások becsatolása esetén munkáltatója a kért időket beszámítja.

C. K. jeligés olvasónk betöltötte hatvanadik életévét és nyugdíjba szeretne menni. Több éven át termelőszövetkezeti tag volt.

Kérdése: hogy a termelőszövetkezetben eltöltött éveket a nyugdíj megállapításánál figyelembe veszik-e vagy nem?

A nyugdíjak megállapításával kapcsolatban jelenleg több jogszabály rendezi a jogosultsági feltételeket. Ezek pontosan meghatározzák, hogy ki, mikor, milyen feltételek mellett mehet öregségi nyugdíjba. A levél tartalmából azt állapítottuk meg, hogv olvasónk élete nagyobb részét munkaviszonyban töltötte, tehát az 1958. évi 40. sz. tvr. rendelkezései szerint szeretne nyugdíjba menni. E nyugdíjszabályok nem teszik lehetővé, hogy a termelőszövetkezetben eltöltött éveket is figyelembe vegyék a nyugdíj megállapításánál. Abban az esetben, ha ragaszkodik a hatvan éves korban történő nyugdíjazáshoz, akkor a termelőszövetkezetben tagként eltöltött éveket a nyugdíjkiegészítés szempontjából elveszíti. Az ipari munkaviszonyban és termelőszövetkezetben tagként eltöltött évekét csak a termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó 1966. évi 30. sz. tvr. rendelkezései alapján lehet összeszámítani és nyuodíj időként figyelembe venni, öregségi nyugdíjnál erre csak a hatvanötödik, nőknél a hatvanadik életév betöltése után van lehetőség. Tehát az évek elvesztése nélkül, csak az öregséqi korhatár (65, 60 é'etév) betöltése után lehet eredményesen kérni a nyugdíj megállapítását.

— A Mecseki Kultúrpark igazgatósága közli, hogy a lengyel Skaldovie (Tolcsvay) beat hangverseny dátuma tévesen került a városi plakátokra. A Skaldovie—Tolcsvay hangversenyt nem április 30-án, hanem egy hónappal később május 30-án rendezik meg a pécsi Szabadtéri Színpadon.

— A bajai Bereczki Máté Kertészeti Szakközépiskola levelező tagozata az 197!?—73-as tanévre fe’vételt hirdet. Je'entkezhetnek: akik általános iskolci végzettséggel és hároméves mezőgardasárii szakmai Gyakorlattal rendelkeznek. Mezőgazdasági szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők előnyben részesülnek. A tanulmányi idő néqy év (érettségizettek számára 2 év). A levelező tagozat kihelyezett osztá'yokat indít Kecskeméten és Szentesen. Je'entkeznl lehet: Baja, Szamuely T. u. 96., Kecskemét, Bethlen-város 61., Szentes, Kossuth u. 45. szám alatti szakközépiskolában Érdeklődőknek a fenti j címek részletes fe'viláqositóst adnak. ■ A jelentkezés határideje: 1972. au- : gusztus 10, *

Egászséoes, tisz a környezetei

Brutális módszerrel...

W/7 'Á/hnD Az illetékesek oá!aszútllüU

A Napló egyik áprilisi számában olvastam: Parkosítás vagy tejtermelés. Igaz, hogy helységnév nélkül jelent meg, mégis úgy hangzik, mintha csak Köblény községről lenne szó. Én egész biztos vagyok abban, hogy a tanács nem adott ki olyan rendeletet, hogy oz állatokat nem szabad kihajtani, illetve legeltetni.

Sajnos, vannak olyan gazdák, okik a tanács szabálysértési rendeletéit nem veszik tudomásul, őrizet nélkül engedik az utcára .szarvasjószágaikat, ozok pedig végig tapossák a virágágyásokat, az utcafrontos házakról lenyalják a maltert, sőt ha nyitott kaput találnak, még a szomszéd udvarában vagy a kertben is kárt csinálnak. Nálunk a községben csak nyolc fejőstehén van, gazdájuk mindegyik nyugdíjas, van ideje a tehenét elvezetni a gyülekező- helyre, mégsem ezt csinálják és így a jószáguk tönkre teszi a parkosítok keserves munkáját. Aki olyan jól tudja, hogy a népgazdaságnak milyen szüksége van o háztájiban megtermelt tejre, húsra, annak azt is tudnia kellene, hogy az egészséges, tiszta környezetre is szükség van még a kis falukban is. Ügy gondolom, lehet parkosítani és lehet jószágot nevelni, hogy több tej jusson a „pöttyös” bögrékbe, de csak megértéssel.

Kolesznyikó Antalné

Köblény

Lehetséges, hogy a téma ba- | gatell, de az én számomra és a falubeliek számára távol- [ ról sem az. De nagyon röviden a történet előzményeiről.

Még ez év februárjában agyonlőtte fekete tacskó ku- j tyámat a Villányi Vadásztársaság vadőre. Már e cselekmé- i nyének jogossága is vitatható. Ugyanis azon a napon a feleségem nyári rozsét gyűjtött a j házunktól néhány száz méternyire lévő erdőben, ahova kutyánk is elkísérte, vagyis utána szökött. Munka közben nem vette észre, hogy a kutya elment mellőle, maid hamarosan lövéseket hallott, önkéntelenül I j is a kutya keresésére indult és kb. 50—80 méterre rátalált de már kimúlva. Hozzáteszem, o vadőrnek látnia kellett, hogy a feleségem o közelben dolgo- i zik, mégsem figyelmeztette az ebzárlat megszegésének követ- i kezményeire. Ennek ellenére be- . láttam, hogy a vadőr, ha ,,sa- j játos módon" is, de végered- j ményben kötelességét teljesí- j tette,

A magam és családom vigasztalására, hamarosan besze- j reztem egy kölyökkutyát, mely- ! hez napközben és esténként | meg atjcrt az anyja szoptatni,

\ tanítani a ,,kutyakötelességre". ,

I Eközben többször is hazacsalo- j gáttá, s így történt, hogy ápri- j lis 13-án a reggeli órákban : hiába kerestem a kiskutyát. Ezen a napon o szomszédunk- !

bon megjelent a vadőr, hogy a kutyájukat agyonlőtte, de kísérőjét, vagyis az én kölyök- kutyámat eiszalasztotta. Két napig hiába kerestük a környéken, mígnem a szomszédasz- szonyunk rátalál* közvetlenül a falu szélén lévő árpatáblában.

A nyüszítésére lett figyelmes, s amikor rátalált a három napja kiéhezett, kivérzett kutyára, megdöbbenve látta, hogy orrát levágták. Hazafelé jövet többen látták a kegyetlenül megcsonkított kiskutyát, ami közfelháborodást váltott ki a faluban. Jómagam is alaposan megvizsgáltam a szerencsétlen állatot, de lövés nyomát nem találtam rajta. Mivel magam is vadász voltam, ebből csők arra következtethettem, hogy meg- csonkítójának csak az orra kellett. Ugyanis a vadásztársaság kb. 15—20 forintot fizet az ilyen „trófeákért".

Soha nem hoztam volna szóba az esetet, mert a vadőrnek valóban kötelessége lelőni a kóbor kutyát, de arról, hogy valaki ilyen brutális módszerrel éljen, még sohasem hallottam. Ezért bizakodással várom a Vadásztársaság és az ügyben illetékesek véleményét, esetleg intézkedését is, hogy a jövőben ne fordulton elő ilyen és ehhez hasonló minősíthetetlen cselekmény.

Pálinkás Ferenc

Ivánbattyán

Kedvezőbb utazási lehetőségeket!

Naponta utazom Újmecsek- í óljára a 27-es autóbusszal. Az j Irányi Dániel térről indulok, | majd a Hal téren a 10-es, | 20-as kocsira szállók át. Ez a járat a Zsolnay gyár és Üj- mecsekalja végállomás között közlekedik. A Szigeti úton a vágállomás felé haladva utolsó megállója Szántó Kovács János utca bejáratánál van. Innen a járat megállás nékül megy a végállomásig az oda- igyekvő kevés utassal. Ugyanez az átszállással megnehezített út ál| a visszafelé utazók előtt is.

Kérjük az illetékeseket, hogy a 27-es járat az utolsó megállótól befordulva a Szántó Kovács János utcába, végighaladva az Ybl Miklós és a 39-es dandár úton, érintené Újmecsekalja | központját, továbbá az itt kijelölt megállókat és úgy jutna el a végállomásig. így a végállo- j másra utazók is elérnék céljukat, a kocsi sem tenné meg ki- j használatlanul az utolsó szakaszt s végül Újmecsekalja központjába igyekvők is mentesülnének j az átszállásoktól.

Tarlós Vilmos

A Volán 12. sz. Vállalót igazgató-helyettese, Laki Pál a fenti javaslatra a következő választ küldte:

A 27 sz. helyi autóbuszvonal kialakításánál lényeges szempont volt, hogy a Szigeti úton végighaladva biztosítsa az ott lakók kedvező utazási lehetőségeit. A forgalom elterelése mindenképpen hátrányt jelentene a fejlődő területnek, ugyanis e járaton kívül más közekedési lehetőség nincs.

További akadálya a javaslat megvalósításának, hogy a Szántó Kovács János utca alépítménye, az úttest szélessége és az úttest emelkedése nem teszi lehetővé csuklós autóbuszok közlekedtetését különös figyelemmel az utcának a Szigeti útra torkolására. Közismert, hogy ebben az utcában 5 tonnán felüli járművek nem közlekedhetnek, ugyanakkor egy szóló autóbusz önsúlya is meghaladja a 9 tonnát. Az összes körülmények figyelembevételével o menetrend módosítás nem teljesíthető.

„Nyilvános vízpazarlás"

Áz e?ső lépcsőfokok...

Szomszédra tolóit Sellye nagyközségben a tájmúzeum. A sok látogatót fogadó, az Ormánság múltját bemutató kiállítás és talpashoz mellé oda- szenődött a könyvtár.

Egy évvel ezelőtt lehetett, amikor megkérdezte a sajtó: — Egy nagyközségnek csak ilyen, csak ekkora alapterületű könyvtára van? Nyers fogalmazással találkoztunk akkor, de tudtuk és láttuk, Sellyének különb könyytár szükséges. Kultúrkombinátra számítottunk, abban persze célszerűbb és otthonosabb helye lehetett volna a könyveknek. De az igényeknek sokszor útját állja a lehetőség határa. Ameddig a takaró ér — „csak" addig fejlesztettük a könyvtárat. Azonban a bővítéssel, megyénk második legnagyobb alapterületű körzeti^ könyvtárát avathattuk április 14-én. E felújított intézményünk nem csak a közigazgatási területünkhöz tartozó másik hét községnek, hanem a szomszédos drávafoki tanácshoz tartozó települések könyvtárainak is méltó központja ma már.

A sellyei könyvtárnak 1963-ban 382 olvasója volt, ex a szám 1971. év végére 620-ra szaporodott. Ugyanezt

a két időpontot hasonlítjuk össze, amikor megállapítjuk, hogy 5138-ról 17 341-re gyarapodott a kötetek száma. Ekkora könyvállománynak hely i kellett, s emellett az olvasók 50 szá- ( zaléka helyben is szeretett volna ol- 1 vasni, könyvekbe, folyóiratokba belelapozgatni.

Hát most megvan a szép, tágas és otthonosan bebúlorozott könyvtár. Ezért az öröm az olvasók táborában. Sellyén a közelmúltban kevés ember : . akadt, aki hitte is, hogy a célnak kijelölt és felhasznált épületből egy I ilyen objektum alakul ki.

Az olvasók létszámának növekedé- ' sét eddig a választék segítette, ez- j után már az otthonos környezet is j csalogat.

De tovább kell dolgoznunk. Megfelelő összefogással örömet lehelne i szerezni a körzeti művelődési otthon igazgatójának is a kultúrotthon át- I építésével. S kinek még? Saját magunknak, a sok sellyei és Sellyén tanuló fiatalnak, a sellyei és Sellye , vonzáskörében élő közösségeknek.

Dr. Kasza Gyula vb-titkár.

Sellye.

Fenti címmel 1972. március 30-án cikk jelent meg a Dunántúli Naplóban, melynek írója Horváth Jánosné Pécs, Bajcsy-Zs, u. 26, sz. alatti lakos volt.

A megjelent cikkel kapcsolatban közlöm, hogy a Pécsbánya lakóterületéhez tartozó istenál- dásvölgyi közkutak állapotára tett észrevételét kivizsgáltattam.

Intézkedtem, hogy a március 25-én meghibásodott egyijt közkút állványcsövénél a repedt csőrészt kijavítsák. Ez meg is történt. A közkutak további felülvizsgálata, valamint az ott lakóktól kapott információk alapján azt is megállapítottam, hogy sem a fenti időpont előtt, sem az azt követő időpontban műszaki hibáról, illetve a karbantartás elhanyagolásából eredő csapfolyások nem voltak. Feltehetően a cikkíró által észlelt vízcsapfolyások esetenként nyitvafelejtett, el nem zárt csapok következményei.

A vízzel való takarékosság mindannyiunk közös ügye, és kötelessége, üzemünk víznyerő területének csökkenő kapacitása szükségessé teszi e kérdés nap mint nap történő szigorú ellenőrzését és a kiadott intézkedések betartását.

Köszönettel fogadunk minden észrevételt, amely a vízhiány megoldásában segítséget jelent és amely a hiányosságokról személyes meggyőződés alapján

konkrét tényekben jelöli meg a hiányosságokat, esetleg javaslatot tesz a megoldásra is.

Szokola Ferenc

a Mecseki Szénbányák Pécs-Bányaüzem üzemvezetői«

£ zsrkesztői üzenetek

M. V. Mógocs: A két Tv-antenne

egymástól legalább 2 méter 60 centiméter távolságra lehet csak és semmilyen része nem lehet közelebb. Viszont, ha az antenna bármelyik része 4 méternél magasabbra kiáll a környezetből, feltétlenül le kell földelni. A dombtetőn álló egyedüli ház antennaárbocát viszont mindenképpen földelni kell.

Gy. B. Siklás: A fizetett ünnepet úgy kell számítani, mintha dolgozott volna és így az óraszámok között nem lehet eltérés.

N. J-né Pécs: A levelében leírtak alapján a három gyerek együttesen örököl.

Sz. l-né Dunaszekcső: A MÉM (XI. 6.) 15/1969. sz, rendelet szerint a

szomszéd határától legalább 4 méterre, az úttól pedig 10 méter távolságra lehet méheket tartani. Ha kevesebb a távolság, akkor 2 méter magas tömör deszka- vagy élősövény kerítést kell készíteni. Panaszával a tanácshoz fordulhat, mert belterületen a 4 méter távolság esetében is kötelezheti a szomszédot a 2 méteres kerítés felállítására.

R. A-né Pécs: Mivel gyermeke csak pár napig élt, így a szülés napját is beszámítva, 42 napi szülési szabadság jár.

K. J. Pécs: Mint nyugdíjas, kérhet az illetékes kerületi tanácsi hivataltól adókedvezményt.

„Március 9-i számukban a lenti címmel cikk jelent meg, amely véleményünk szerint egyoldalúan tárta lel problémánkat. Ezért kérjük, bogy véleményünk meghallgatásával tegyék lehetővé az ügy kétoldali tisztázását és lapukban való megjelentetését. Ügy véljük, hogy ezzel nemcsak a probléma részletesebb megvilágítását, hanem a demokratizmus kiszélesítését teszik lehetővé."

(13 aláírás)

Ennyit a levélből, amelynek megértéséhez hadd idézzünk néhány sort az említett cikkből.

Maguk Is garázst akarnak venni? — kérdezte egy idős asszony Kovácstelepen a Jácint utcában, a garázsok körül nézelődő két embertől.- Persze, ha lehetne . . .

— Hogyne lehetne. Enyém a terület, hatezer forintért adok egy garázshelyet.

— És adnak rá építési engedélyt?- Azt nem, de mondja mór, legfeljebb megbüntetnek a tanácsiak 500 forinttal, de úgysem bontják le . . .

Mégis lebontják — folytatódik a cikk. — Tudniillik az asszony éppen azokat a tanácsi embereket invitálta garázsépítésre, akik az engedély nélkül épült garázsokat nézegették. De ne higgye senki, hogy ezeket a garázsokat azért bontják le, mert a tanácsiak megharagudtak o

„Garázsgondok Pécsett“

! nekik tett ajánlat miatt, hanem a következőkért. Kovácstelep j déli részén a vasút mellett elterülő erdősávot a városrende- I zési terv szerint meg kell hagyni zöldterületnek, tehát oda épí- I teni nem lehet. Ebben pedig nincs pardon, mert a személy- j gépkocsi tárolók egyes kérdé- J seiről szóló 15 1970-es ÉVM ! rendelet előírja, hogy közterületre csak a városrendezési elő- j írásoknak, terveknek megfelelő- ! en lehet építkezni.”

A fentebb idézett sorokból j tehát kitűnt, a levélben éppen | csak körvonalazott probléma lé- | nyege. A tanács lebontásra ítélte a magánterületen épített 13 garázst, s e rendelkezés jogosságához nem férhet kétség.

Ezek után kissé ellentmonaá- sosnak tűnhet, hogy mégis védelmünkbe vesszük őket, vagy j legalább is enyhíteni igyek- [ szünk az általuk elkövetett sza- [ bálysértés súlyosságát. Ezzel tulajdonképpen a levelükben is aláhúzott kérésüket teljesít- j jük, ami szerint az „alperes" — ők mondták így — érveléseivel j együtt kaphatunk csak teljes képet a történtekről.

Az előzményekért 1970-ig kell visszanyúlnunk, amikor a pana- í szosok még annak rendje-mód- jq szerint bejárták a várost, s természetesen a III. kerület Ta- | nácsi Hivatalát is, hogy segít- I séget, vagy legalább javaslatot

kapjanak garázsgondjuk megoldására.

Elmondásuk szerint azt a választ kapták, hogy közterületre ne számítsanak, mert azok minden talpalatnyi helyére rengeteg az igénylőjük, de ugyanakkor két javaslatot is kaptak. Az egyik lehetőség a Faludi Ferenc utcában kínálkozott, ahol ugyan óvodát tervezett a tanács, s ezért az épité si engedélyt csak azzal a feltétellel kapták meg, ha írásbeli kötelezettséget vállalnak arra, hogy az óvoda felépülte előtt lebontják garázsaikat. Nem fogadták el.

A másik javaslat általánosabb volt. Kutassanak fel olyan ingatlan tulajdonost, akt osztatlan közöstulajdon címén értékesítheti, illetve eladhatja telkének bizonyos részét, akár garázsépítési célra is, de csak az esetben, ha erre építési engedélyt kap az illetékes tanácsi hivataltól.

Ez utóbbi javaslat kapcsán „találtak rá" a cikkből fentebb már említett kovácstelepi ingatlan tulajdonosra, és hamarosan le is bonyolították a vásárlást. Fejenként hatezer forintot fizettek a 12—14 négyszögöles garázshelyekért, és az adásvételi paoíron feltüntették a vásárlás célját is.

Elmondásuk szerint ezt a szerződést be Is mutatták a tana

csőn, s egyúttal átadták a garázsok tervrajzait is. Ezután,

— mint mondották — már csak egyetlen feltételhez kötötték az építési engedély kiadását. Szerezzék be a MÁV hozzájárulását is, mert a kérdéses hely egyik részterülete a vasút mentén betelepítésre váró erdő-, j illetve védősávnak. A hozzájá- I rulást megkapták azzal a kikö- j téssel, hogy a sínektől legalább 50 méter távolságra építhetik j fel garázsaikat.

Ennek is eleget téve hozzáfogtak hát az építkezéshez, noha nem volt birtokukban a legfontosabb okmány, az illetékes | hatóság építési engedélye. Tehát a szabálysértés nyilvánvaló volt, melynek következményeként hamarosan meg is kapták a garázsok határidős lebontására felszólító tanácsi határozatot. Fellebbezéseik azóta bejárták az illetékes hatóságokat, de a határozat, hatáiozat maradt, amit újabban pénzbüntetéssel súlyosbítottak a lebontási kötelezettség elmulasztásáért.

Hadd mondjuk el ezek után az általunk látottakat, tapasztaltakat is, noha jól tudjuk, hogy semmi újat nem mondunk ezzel az illetékeseknek. Mi ugyanis, csak a helyszínen látottakból ítélve mondhatjuk el az üggyel kapcsolatos véleményünket.

Nem érvelésekkel, hanem

kérdésekkel kezdjük. Mindenekelőtt azzal, hogy mikor kerül sor a vasútmenti erdősáv megvalósítására, s ha zárás határidőn belül sor kerül rá, mi történik az erdősávon belül már régebben felépült többszáz garázzsal, s egyéb létesítményekkel? Többségük ugyanis alig húsz-huszonöt méternyire van csupán a vasúttól, tehát sokkol kisebb távolságra, a Jácint utcában épült garázsoknál, nem is beszélve a III. kerületi Tanácsi Hivatal költségvetési üzemének nemrég épített kertészeti kazánházáról, melyet két méternyi távolság választ el csak a megpecsételt sorsú garázsoktól. A tervek sze-* rint persze ezt is lebontják a maga idejében, de addig minden bizonnyal sok víz lefolyik a Dunán.

De mi védi meg addig is létüket? A legalitás, pontosabban a szabályos eljárás, amelyet a mi panaszosaink, sajnos elmulasztottak.

Éppen ezért nem Is vitatják a pénzbüntetés jogosságát, csupán időt, haladékot kérnek a nagyobb, a sokkal súlyosabb anyagi megterhelést jelentő lebontási határozat érvényrejutta- tására.

Mentségükre szolgáljon a korábbi cikkünkből idézett néhány soros bevezető, amelyből világosan kitűnt, hogy tájékozatlanságuknak, jóhiszeműségüknek „köszönhették" a szabálysértésig vezető út sajnálatos következményeit. P, Gy,