Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
1972. május 7. DUNANTOLI NAPLÖ 9 A PANORAMA BEMUTATJA; Jane Fonda A békeharcost lecsukják, ugye? Aki látta A lovakat lelövik, ugye? című filmben Jane Fon- dát, annak „nem kell magyarázni, hogy miért kapta meg mégis a legjobb női alakításáért az egyszer már elmaradt Oscar-dí- jat. Azért kapta, mert nem lehetett nem elismerni nagyszerű színészi képességeit. Jane Fonda, a híres férfiszínész Henry Fonda lánya, Amerika egyik legszilárdabban elkötelezett művésze; mindenütt ott van, ahol a haladásért, a háború és a faji elnyomás ellen küzdeni kell. Ma már szinte kötetekre menő cikket írtak Jane „rejtélyéről”, vagyis arról, hogy a minden kegyben és dicsőségben, minden anyagi sikerben bőven részesült Fonda-család lánya miért választotta a harc és nyugtalanság életformáját, amely Amerikában együttjár az aktív, haladó politikai tevékenységgel. Jean Cau egyik cikkében megbotránkozva kiált fel. „Fon- da kisasszony fiatal, szép, gazdag, elárasztja a dicsőség, szerződési ajánlatok, mindenki mikrofont tart eléje, minden újságíró róla ír, valamennyi televízió rendelkezésére bocsátja a képernyőt. .. minden producer udvarol és nagydíjas szerepet ajánl neki.” S ezzel szemben mit csinál Jane? Felvonul, tüntet, ántimilitarista és antika- pitalistá jelszavakat kiált — és röplapokat osztogat az amerikai katonák között, hogy ne menjenek harcolni Vietnamba. Fonda politikai szereplése valóban váratlanul, szinte villám- csapás-szerűen kezdődött. Férjének, a francia filmrendező, Roger Vadimnak a nyugodt otthonából, és Vanessa nevű kislánya mellől hirtelen elutazott a, nyugat-indiai szigetekre, ahol valósággal feldúlta őt az emberek nyomorúsága. Egy egészen más, eltökélt Jane utazott vissza az Egyesült Államokba. Hamarosan csatlakozott ahhoz a kis indián csoporthoz, amely el akarta foglalni a nyugati partokon levő kis Alcatraz szigetet, hogy ott önálló indián közösséget hozzanak létre. Ebből természetesen nem lett semmi és Jane figyelme komolyabb ügyek felé irányult. A Fonda- lány érdeklődni kezdett a néger polgárjogi küzdelmek iránt. Résrtvett feivonulásaikon és amikor Huey Newton a „Fekete Párducok" mozgalom egyik vezetője kiszabadult a börtönből, Jane lakásán tartotta meg első sajtókonferenciáját. A híres színésznő közben felvette a kapcsolatot azokkal, akik a vietnami háború ellen küzdenek. 1970 márciusában Jane részt vett az USA Fort Le- wis-i katonai táborának megrohamozásában, amiért börtönbe zárták. Ez már forradalmi élmény volt, s azt írja róla, hogy „letartóztatásom egyetlen éjszaka alatt átvitt engem a forradalmárok táborába.” Ugyanazon év májusában 50 ezer felvonuló élén menetelt Washingtonba, a Fehér Ház elé, hogy tiltakozzon a Vietnamban elkövetett atrocitások miatt. Két nappal később tüntetők élén a Fort Hood-i (Texas) katonai bázishoz vonult és itt vett részt tiltakozó megmozdulásban. Ismét letartóztatták. Aztán a clevelandi repülőtéren keveredett vitába egy rendőrügynökkel, amelynek ismét letartóztatás lett a vége. Ekkor már csak kaució ellenében engedték szabadon. Jane Fonda élete azóta megoszlik a művészi munka és a politikai tevékenység között. Legutóbbi emlékezetes tevékenysége, hogy sorba felkereste az úgynevezett „katonai kávé- házakat”, ahol a vietnami frontra induló katonákkal találkozott, s „ellenműsorokat" szervezett csoportjával Bob Hope- pal.ahíres hollywoodi komikussal szemben, aki azzal tette magát ismertté, hog>< rendszeresen eljárogat Vietnamba, ahol a „harci lelkesedés növelése céljából” műsorokat ad az amerikai katonáknak. Figyelmeztették, hogy ne kezdjen ki Hope- pal, mert annak hosszúak a kezei. Jane azonban a kilátásba helyezett Oscar-díjat is figyelmen kívül hagyta és élesen megtámadta Hope-ot. Kijelentette; Hope arra veszi rá a katonákat, hogy öljenek, vagy magukat megölessék. Jane Fonda sok kínos percet okozott a hatalmasoknak és nem csoda, hogy ravasz hecckampány folyik ellene, amely azt akarja bebizonyítani; a nagy színésznő lelki komplexus okából politizál, s apja hideg szeretetét bosszulja meg a gazdagok, a hatalmasak és a militaristák ellen gyűlöletével. Ez természetesen badarság. Jane Fonda bár politikai fellépésében ma még inkább ösztönös, mint tudományos értelemben is megalapozott, de az igaz emberek tiszta szándéka vezérli, s nincs más ambíciója, mint művészi értelemben és személyesen is azokhoz tartozni, akiket ma Amerika lelkiismeretének neveznek. PILMPANORAMA: És rájuk mutat Sacco és Vanzetti Az élet és a történelem olyasmit produkál, amiről sokan még csak álmodni se mertek. Sacco és Vanzetti a két ártatlanul kivégzett amerikai munkás mártí- romságának története most egyike a legnagyobb filmsikernek Nyugaton. A mi gyermekeink már nem tudják kik voltak ők. A húszas és a harmincas évek történetéhez tartoznak. De a történelemhez is, amely mindnyájunké, s amely szüntelenül tanít „A mi szavaink, a mi életünk, a mi szenvedésünk semmit nem jelent. De aki mégis előveszi a mi életünket, bennünket, az egy jó cipész és egy mozgó halárus életét veszi elő. Ez minden. Ezek a mi utolsó pillanataink. De ez a vég, a mi győzelmünk." Bartolomeo Vanzetti mondta e szavakat a bíróság előtt, amely villamosszékre ítélte őket, és meggyilkoltatta. Negyvennégy évvel e justiemord, vagyis törvényes gyilkosság utón nincs többé titok; a film ártatlanságuk bizonyítékaira épült. Sacco egy tizenhétgyermekes olasz család harmadik gyereke volt, az Adriaitenger melletti Torremaggioréban született, s 1908-ban vándorolt ki Amerikába. Sacco ösztönös forradalmár, s bár kapcsolatban volt anarchistákkal, semmiféle terrorcselekményben nem vett részt. Egyszerű és jámbor munkás, aki viszont szenvedélyesen hitt a proletariátus felszabadításában. Vanzetti piemonti származású és ugyancsak 1908-ban szállt partra New Yorkban. Mint minden szegény ebben az időben, ő is sok foglalkozást űzött. Volt téglagyári munkás, pincetisztító, havat söpört a vasúti pályákon, gátat épített, s végül mozgó halárus. 1920. április 15-én Vanzetti halait árulta az utcákon és Sacco Bostonba ment, hogy útlevelét megújítsa, mert haza akart térni. Ugyanezen napon három óra tizenötkor egy cipőgyár két kocsikísérőjét, akik pénzt szállítottak Bostonba, banditák támadtak meg, és tűzharcban lelőtték őket. A támadás a Chicagóban szokásos stílusban, alig néhány perc alatt zajlott le. A banditák kiragadták a pénzesládát a haldokló őr kezéből, és kocsijukkal gyorsan eltávoztak a helyszínről. Menet közben azonban mindenkire lőttek, aki az ablakokban feltűnt és aki tanúja lehetett volna a gaztettnek. Néhányon megkísérelték üldözőbe venni egy tűzoltóautón. Hiába. Mintegy ötven ember azonban mégis látott valamit a lezajlott eseményekből. De mind az ötvenen egymásnak homlokegyenest ellentmondó tanúvallomást tettek. Egyik egy autót látott, másik kettőt, az egyik kék kocsit, a másik zöldet. A támadók, egyik szerint magasak voltak, másik szerint alacsonyak. Egyik szőkét mondott, másik barnát és így tovább. A nyomozás során egy garázsra terelődött a figyelem, ahová meg kellett volna érkeznie egy gyanús kocsi tulajdonosainak. A jelzett időpontban azonban a szerencsétlen Sacco és Vanzetti érkeztek oda, akik egy olasz ismerősüket keresték. Lefogták őket és Sacconál olasz nyelven írt röplapokat találtak. A röpcédulában ilyesmi állt: „Proletárok! Ti végigharcoltatok minden háborút, végigdolgoztatok minden gyárat, s becsaptak benneteket minden országban. Találtok vajon egy sarkot is ezen a világon, ahol emberként tudtok élni és meghalni? Bor- tolomeo Vanzetti beszélni fog nektek erről a kérdésről. A téma: Harc a létezésért. Ingyenes belépés, szabad vita. Hozzátok el az asszonyokot isi" Ez a nyomozóknak elegendő volt. Az igazi bűnösöket nem találták meg, de bűnbakot igen. A többit már a kegyetlen és kíméletlen rendőri-ügyészi gépezet intézte. A tanúk megdolgozását, a „bizonyítékok" összehordását, a sajtó célra- uszítását. A per azonban megmutatta miről van szó. Sacco és Vanzetti elítélésével meg akarták félemlíteni a munkásszervezeteket, az idegeneket, a bevándorlókat, az elégedetlenkedőket és mindenkit, aki a monopóliumokra veszélyt jelenthetett. Hét évig tartott az ügy. Addig harcolt a haladó világ a két ártatlan ember életéért. Hiába. 1927. augusztus 22-én mindkét munkást villamosszékbe ültették és kivégezték. Vanzetti még az írta Sacco Dante nevű fiának: .......Ha bennünket kivégezn ek hét év, négy hónap és tizenegy nap kifejezhetetlen szenvedése után, ez mint mondottam neked azért történik így, mert mi a szegények mellett voltunk, az embernek ember által való kizsákmányolása és elnyomása ellen." Sacco és Vanzetti azonban most feltámadt. Ott ahol meggyilkolták őket. A film, amely azóta kirobbanó sikerrel járja a világot, ezt a címet viseli: „Sacco és Vanzetti 1971 májusának gyermekeiért”. Osszállitotta: Rózsa László Angyalok földje — feketében Lakói „Elé"-nek hívják, mert az angol fonetika szerint az L. A. rövidítése így hangzik. A rövidítés egyébként a világ leghosszabb nevű városát jelzi: Santa Maria Nuestra Senora Reina de Los Angelest. Közismertebb nevén Los Angelest. A tizenegymilliós metropolis nemcsak Amerika második legnagyobb városa, hanem a világ egyik óriás-agglomerációja, egymásba olvadt várostestek halmaza. Los Angeles szörnyűségesen csodálatos és csodálatosan szörnyűséges. Hossza több mint százötven kilométer, szélessége huszonöt kilométer, s e viszgpy- lag keskeny sávon hétmillió gépkocsi gördül. A hétmillió gépkocsi hétmillió kipufogócsövet jelent, s ezek naponta hatszóz tonna mérgesgázt termelnek, amely vastag sárgás felhőként lebeg a város felett. S mert Los Angeles a begyek és a tenger közé ékelődik, és a légmozgás felette gyakran megáll, ilyenkor a lakosság komoly veszélybe kerül. Hogy lehet egyáltalán közlekedni egy városban, ahol hétmillió gépkocsi akadályozza egymást a közlekedésben? Kiszámították, hogy minden Los Angeles-i polgár naponta átlagosan négy órát ül a volánnál. Ha például délután valaki elhatározza, hogy kimegy a tengerpartra, majd később moziba ül be valahol a városban, s innen vocsorára hazamegy, akkor rápillantva gépkocsijának napi kilométer-számlálójára megállapíthatja, hogy háromszáz kilométert futott. Ez pedig úgy lehetséges, hogy a város óriást hatalmas, hat- nyolcsávos autópályák szelik át, úgynevezett freeway-ok, amelyeken sehol sincsenek kereszteződések, csak leágazások. Ha valaki a város egyik pontjáról a másikra akar menni — még akkor is, ha az légvonalban néhány kilométerre van tőle — a kusza belvárosi forgalom helyett a freeway-t választja, és inkább autózik ötven-száz kilométert, semmint cammogjon lépésben a kereszteződések előtt. A freeway szisztéma teljes hossza 1980-ra eléri a 2826 kilométert, azaz megközelítőleg annyit, mint a nyugatnémet autobahn-ok hossza. Ezek a kereszteződés nélküli autópályák is telítettek ma már, s a rajtuk menő forgalom szinte egyetlen véget nem érő gépkocsioszlopnak fogható fel. A város egyébként súlyos árat fizet ezért. A Los Angeles-i erdészeti felügyelőség jelentette, hogy titokzatos betegség támadta meg a fákat, melyeknek ma ezrei, de holnap milliói esnek áldozatul. A városban a legmagasabb a légzőszervi megbetegedésekben elhalálozottak arányszáma, s az iskolákban gyakran kell elrendelni szüneteket, hogy a diákok mentesüljenek a szeny- nyezett levegő okozta különféle kellemetlenségektől. Haa- gen Smith professzor a pasadé- nai technológiai intézet biokémikusa rámutatott, hogy az a különleges felhő, amely elsötétíti az eget, s amely az embereknek kötőhórtyo gyulladást okoz, a robbanómotorokban rosszul elégett üzemanyagtól származók, s a levegővel egyesülve naponta 600 tonna azot- oxydot termel. A „boldog város” lakói, akik most „lökhárítótól lökhárítóig” közlekednek, egyre többször teszik fel maguknak ezt a kérdést: „vajon valóban ezt akartuk?” Állati elmék Amikor az állati elmék című Mer- le-regény megjelent, amely a tengeralatti háború céljaira felhasznált beszélő delfinekről szólt, legtöbben írói fantazmagóriának tartották. Azóta sajnos, a fantazmagóriából egyre több dolog kerül át a valóságba; az amerikai hadseregnek valóban van egy különleges intézménye, amely a delfinek idomitásával foglalkozik és vizsgálja felhasználásuk lehetőségét. De már nemcsak az amerikaiaknak. Képünkön Michel Debré francia hadügyminisztert láthatjuk egy idomított delfin társaságában, * *
