Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

1972. május 28, DUNÁNTOLI NAPLÓ 3 Bányák kézfogása: Háromszáz vagon szén a mélyszintekről Széchenyi-aknát tartalékba helyezik A pécsbányaiak az új mélybánya keleti mezejét kapják AZ UTOLSÓ FEJTÉS BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR R könnyűipar kiállítása Részlet a könnyűipari pavilonból Már csak kétszázan dolgoz­nak a pécsbányatelepi Széche- nyi-okna fejtéseiben, s a jövő hónap végéig ők is elhagyják üzemüket. Széchenyi-akna tar­talékállományba kerül: az egy évvel ezelőtt életre hívott Pécs-, Bányaüzemben elkészült a mélybánya. Június végére egy ezer tonnás, júliusra pedig egy kétezer tonnás mélyszinti kon­centráció áll termelésre készen, s ezzel mind István-aknán, mind Széchenyi-aknán megszűnik a felszín-közeli művelés. A volt Széchenyi-aknaiak áttelepítése már tavaly megkezdődött, az új munkahely azonban nem jelen­ti egyúttal a múlt, a hagyomá­nyok, az összeszokott keretek feladását is. A pécsbányaiak egy napi 100 vagon teljesítmé­nyű bányarészt kapnak - Ist- ván-akna keleti mezejében. KÉT ÖZEMBŐL EGY HARMADIK Széchenyi- és István-akna összevonása a Mecseki Szénbá­nyák számára az egyetlen jár­ható út volt tavaly ilyenkor. Ist­ván-akna termelése hónapokon át messze az előirányzat alatt maradt, nem voltak új feltárá­sai, s aggasztóan leromlott a közhangulat is. Széchenyi-akna ugyanakkor a kimagasló terme­lési eredmények ellenére is ne­héz helyzetben volt, termelvé- nyének minősége ugyanis meg sem közelítette a mai elváráso­kat. Egy nagy lehetőséggel bíró, de rendkívül leromlott üzem, s egy kiváló teljesítmé­nyeket produkáló, de tulajdon­képpen mégis perspektívádon másik kötött tehát 1971 júniusá­ban házasságot. István-akna és Széchenyi-akna — ha a mű­velési térképet nézzük -, egé­szen közeli szomszédok, az új üzemvezetőségnek mégis hatal­mas távolságokat kellett áthi­dalnia. Pozícióféltés, a megszo­kotthoz való ragaszkodás, gya­nakvás az „idegenekkel” szem­ben, s ki tudja még hányféle érzés kavargóit az emberekben. Azt állítani, hogy mindebből semmi sem maradt, természete­sen könnyelműség lenne, tény azonban, hogy Pécs-Bányo- üzemben ma talán senki sincs, aki azt mondaná: úgy volt jó, ahogy volt. Bencsik István pártszervezőé már a múlt nyáron le is járt — az öreg cementgyártóra akkor már a termelésben, pontosab­ban a régi cementgyár irányí­tásában volt nagyobb szükség. Január elseje óta viszont a BCM legfontosabb emberei közé tar­tozik. Az ő munkásai hordják be a követ a bányából, s az ő emberei is adják majd ki a kész cementet. A hárommilliárd forintos beruházásból egyhar- mad értékű gépi berendezés van a keze alatt. Domsics János szakszervezeti szervező még segédkezik az új, gyári szakszervezeti bizottság megválasztásában, s a nyár végén valamikor ő is szedi a sátorfáját. A húgi megbízatása pedig június 1-én jár le. A KlSZ-szer- vező teljesítette megbízatását •— egy kicsit „felnőttebb", de egyáltalán nem biztos, hogy nehezebb feladatot kap. 5o- mogyvári Gizella a következő napok egyikén hivatalosan is átveszi a megbízott szb-titkári teendőket. * Ugratják egymást, A KISZ és szakszervezeti szervező azzal dicsekszenek, hogy a tömeg a „kezük alatt” volt, Bencsik Ist­ván visszavág: „de az ész ná­lam volt". Persze, mi adtuk ne­ked — válaszolnak szinte egy­szerre. Amikor a BCM építése megkezdődött, természetesen nem így beszéltek egymással, inkább csak bizalmatlanul is­merkedtek, amíg rá nem döb­bentek: összefogás nélkül egyetlen lépést nem tehetnek. Somogyvári Gizella 1968. de­cember 15-én, Domsics János pontosan két hónappal koráb­Az üzemvezetőség első és leg­fontosabb feladata a mélyszinti feltárások megkezdése volt Ist­ván-aknán. A második szint alatt nagymennyiségű és kiváló minőségű szén van, ahhoz azonban, hogy ez az értékes szénvagyon elérhető legyen, a szó legszorosabb értelmében egy új bányát kellett építeni. Egyetlen év alatt több mint há­rom kilométernyi vágat épült, s ugyanakkor közel ezer mé­ternyi nagyszelvényű szállítóvó- gatot is átépítettek, illetve bő­vítettek. Tarthatatlan állapotban voltak a vasutak. Júliustól má­jus közepéig 6000 folyóméternyi vasutat rekonstruáltak, s ezzel megnyílt az út a termelőcsapa­tok előtt, EGYMÁST SEGÍTVE Hogy volt mindez lehetséges? A kérdés jogos, Pécs-Bánya- üzem ugyanis minden különö­sebb plusz-juttatás, központi se­gítség nélkül oldotta meg fel­adatát. Az összevonást követő­en, a múlt év harmadik negye­dében az úgynevezett „csere­csapatos” módszert vezették be. Széchenyi-aknáról István-akná- ra telepítették a legjobb feltá­ró csapatokat, a fejtések nélkül vergődő István-aknáról pedig Pécsbányára a fejtésieket. A termelés szintentartását ezzel sikerült biztosítani, s ugyanak­kor a jövő megalapozása is megkezdődhetett. Három hóna­pig dolgozott az István-aknai Horváth-csapat Széchenyi-aknai fejtésekben, s ez a keresztirá­nyú brigádcsere nagyban hoz­zájárult a két üzem közti fe­szültségek felszámolásához. István-akna valamikor híres volt feltárócsapatai kiváló ered­ményeiről. Az utóbbi években azonban a legjobb csapatok is keveset hallattak magukról, fontos feladat volt tehát, hogy egyrészt mielőbb megteremtsék a jó munka munkahelyi, tár­gyi és személyi feltételeit, más­részt, hogy újjáélesszék a csa­patok közötti nemes versengést. Ma ismét 4,5—6 folyómétert ha­ladnak előre napi átlagban a vágathajtók, s ezzel egyedül­álló eredményeket érnek el a Mecseki Szénbányák viszonyla­tában. ban, Bencsik István pedig 1968. október 1-én kezdte a BCM „építését”. * Somogyvári Gizi 14 eszten­deig dolgozott a régi gyárban. Három hosszú évet a kőműve­sek mellett, aztán négy évet időmérőként, ugyanennyit pedig üzemszervezőként dolgozott. Közben egyidőben járt a 2 és fél­éves üzemszervezői tanfolyam­ra, és szerzett érettségi bizo­nyítványt a siklósi gimnázium­ban. 1957-ben Beremenden a KISZ alapító tagja és az alap­szervezet szervező titkára volt, 1964-től pedig a 120 fős szervezet irányítója lett 1968-ig. Ekkor egyszerre sza­kadt ró az ifjúsági moz­galomban végzett munká­jának két nagy, örömet és szo­rongást egyszerre okozó elis­merése. A KISZ-szervezetét ér­deméremmel tüntették ki, őt pedig megbízták a védnökség­gel épülő BCM szervezői teen­dőivel. — Nem is tudtam, mit vál­lalok, ma sem vagyok képes pontosan megfogalmazni, mi is volt a munkám. Ma egy véd- nökségi szervezőnek sokkal ne­hezebb a dolga, mint mondjuk a Dunai Cement- és Mészmű építésekor. Akkor könnyebb volt bejutni egy miniszterhez, mint most egv igazgatóhoz. A vállalatok nem igénylik a tö­megeket, nincs értelme építő­táborokat szervezni. A védnök- ségi munka itt a területen | egyébként sem látszik: a gyár- ! tó, szállító és szerelő cégeknél i zajlottak tulajdonképpen I« az István-aknán, o keleti mély­szinten, tehát nem egészen egy évvel az egyesülés után készen áll az első 100 vagonos fejtés. A nyugati bányamezőben ugyan­akkor nagy erővel dolgoznak egy másik, 200 vagonos, kon­centráción. E két koncentráció kiszolgálására már nem elégsé­ges a régi István-aknai létszám, már csak ezért is elkerülhetetlen tehát a Széchenyi-aknaiak át­csoportosítása. De az immár utolsónak maradt brigádok ki­vonásának más okai is vannak. Széchenyi-aknán már több mint egy éve nem folytak feltáró, il­letve előkészítő munkák: egy fejtésük van még, s aztán gya­korlatilag mindennek vége. Mindezt azért szükséges ilyen nyers őszinteséggel megfogal­mazni, mert egyrészt nagyon sokféle hír járja most az embe­rek között, másrészt pedig azért, hogy a régi István-aknaiak, akiknek most többszáz pécsbá- nyait kell befogadniuk, világo­san lássák: az a tény, hogy Ist­ván-aknán most egy új, ígéretes bánya áll termelésre készen a mélyszinten, azzal járt, hogy egy másik bánya gyakorlatilag fel­áldozta önmagát. A Széchenyi- aknai feltárok, előkészítők egész évben István-aknán dolgoztak, a fejtésekben ugyanakkor közös erővel „arattak”. Az új bánya­rész tehát a szó legszorosabb értelmében közös — egyedül egyik üzem se lett volna képes kiépíteni. MAR CSAK A KÖZLEKEDÉS... Mikor, s hogyan kerül hát sor az óttelepülésre? Szokola Ferenc üzemvezető: István-aknán nem­csak az új munkahelyek, de a fürdők, öltözők is készen állnak az áttelepülők fogadására. Szé­chenyi-akna az egyesülés előtt ezer fő körüli létszámmal dolgo­zott, ebből mintegy 200—250 ember van még Pécsbányón. Júniusban lefut odaát az utolsó fejtés is, s akkor Széchenyi-akna gyakorlatilag megszűnik terme­lőüzem lenni. A volt Széchenyi- aknaiak a mélybánya keleti me­zejét kapják, ahol a megszokott keretek között, régi aknászaik, körletvezetőik irányításával dol­akcióink. A daruk például há­rom hónappal előbb idekerül­tek, mint ígéret volt rá, pedig már-már bírósági perre került a dolog, A Ganz-MÁVAG ki- szesei segítettek: Voltak más sikeres akciók is, de a legfontosabb az volt, hogy az 1100 fiatal, 600 KISZ-tag jól érezte magát Beremenden, a leszerelés előtt álló katonák éjt nappallá téve dolgoztak a pin­ceklub építésén, pedig az ava- tón már egyikük sem vehetett részt, — Egy ilyen beruházást nem minden ember élhet végig, te­vékeny részese még kevesebb lehet. Valahogy úgy érzem, az itt dolgozó fiatalokkal, a föld­ből kinövő betonóriásokkal együtt én is más emberré for­málódtam . . . * — Itt soha nem volt Chicá- gó — mondja Domsics János — egy rendőri vizsgálat sze­rint a BCM építésén részt vevő 1600—2000 ember sokkal job­ban betartotta a törvényessé­get, mint a környező területek, hosszú évek óta együtt élő né­hány közössége. Az első idők­ben hamar megváltunk á rend­bontóktól, enyves kezűektől. Mondták is: így képviseljük mi a dolgozók érdekeit. Igen így, mert ezerből elzavartunk ötöt, 995 érdekében. A szakszervezeti szervező fű- tetlen, földes szobákban lakó, rosszul élelmezett, elégedetlen embereket talált megérkezése­kor Beremenden, A feladat te­gozhatnak. Van persze gond is. Ilyen a szállítás. A város centru­mából induló, Pécsbányát is érintő, a Hősök terén áthaladó járatokat szeretnénk. Átszállás nélkül kell kijuttatnunk az em­bereket, de ez csak akkor si­kerül, ha mind a város, mind a közlekedési vállalat a legna­gyobb megértéssel viseltetik irántunk. Kevés a kocsi, nincs elég gépkocsivezető — mindezt nagyon jól tudjuk, mégsem en­gedhetünk abból az igényünk­ből, hogy megkapjuk ezt az irányjáratot. A fluktuáció gya­korlatilag megállt, egy év alatt a két üzemből alig 60 ember távozott, mindent el kell hát kö­vetnünk, hogy megmaradjon, s tovább erősödjön a nyugalom. ÉS SZÉCHENYI-AKNA? — Tartaléküzem lesz, ami azt jelenti, hogy egyetlen épületét sem bontjuk le, sőt át sem ad­juk idegen vállalatoknak. Szál­lítógépészek, csatlósok és akna­kiszolgálók maradnak odaát, s épen tartjuk a bánya gerincvá­gatát is. — Sokféle hír járja egyéb­ként, s ez érthető. — A pécs­bányaiak szerették nagyon, és szeretik ma is üzemüket. Amit most mondok az a magánember véleménye. Széchenyi-aknán, a víz alatt álló IX. szinten és az alatt, nagyon jelentős szénva­gyon van. Ezt a szenet ki fogjuk hozni egyszer. Lehet, hogy úgy, hogy újjáélesztjük Széchenyi- aknát, lehet, hogy István-aknán keresztül. Minderről persze most nem sok értelme van beszélni, az a további jövő. Egy érzelmi­leg rendkívül nehéz, szervezési- leg pedig bonyolult időszak előtt állunk. Nekem se mindegy. Ist­ván-aknán voltam főmérnök, az­tán éveken át — a legnehe­zebb, de mégis talán a legszebb időszakban —, Széchenyi-aknán üzemvezető. Ez a múlt talán fel­jogosít arra, hogy azt mondjam: ennek így kellett történnie, így ésszerű, így helyes. Jó a válla­latnak, s jó lesz az embereknek hát világos volt, a megoldása azonban nem volt könnyű, bár nagyon sok segítőtársat talál­tam, — Mi a különbség a szak- szervezeti szervező és egy meg­választott szb-titkár között? — Ez valamivel több, minta szakszervezeti munka. Az épít­kezésen részt vevő valamennyi vállalat műhelybízottsága ön­állóan dolgozott itt a terüle­ten, nekem csak a munkák ösz- szehangolására kellett töre­kednem. Domsics János az építőipar valamennyi lépcsőfokát végig­járta : volt kitűző, művezető fő­építésvezető. Ez mellett 18 éve az építők szakszervezete megyei bizottságának tagja. Apja a Meszestől Újmecsekaljáig vé­gigépítette Pécset — kire is bízhatták volna másra Bere­menden a szakszervezeti szer­vező teendőit? * A pártszervező 45-ös párttag, kisebb megszakításokkal közel harminc esztendeje cementet gyárt. Volt segédmunkás, üzem- és gyárvezető. Harminc párttag volt a BCM építésének kezdeti szakaszán — most 100 van. De nem a számok a fon­tosak. Sikerült politikai és gaz­dasági téren egyformán jó lég­kört teremtenie. — Itt minden egy kis mo­zaik, egy kis csoda, önmagá­ban semmi, nagyon nehéz va­lamit is mondani róla, de ösz- szerakva egy ilyen gyár jött össze — mondja az üzempró­bák alatt levő BCM-re mutatva. Lembosi Jenő Mint minden évben, az idén is talán a legnépszerűbb a vá­sáron a könnyűipar kiállítása. Amint megnyílik a vásár a nagy- közönség előtt, megállás nélkül áramlanak az emberek, hogy megtekintsék: mit ígér a köny- nyűipar a fogyasztóknak, a vá­sárlóknak. Mindjárt elöljáróban említést érdemel, és ezt a köny- nyűipar kiállítását rendezők hangsúlyozták, hogy amíg az elmúlt évben a vásáron a köny- nyűipar elsősorban a jövőt mu­tatta be, addig idén inkább a jelent láthatják az érdeklődők. A kiállításon résztvevő 109 álla­mi és tanácsvállalat, szövetke­zetek elsősorban arra töreked­tek, hogy olyan temékeket állít­sanak ki, amelyek már kapha­tóak a kereskedelmi forgalom­ban, vagy tömeges gyártásuk­hoz a feltételek adottak. Ter­mészetesen ezeken túl a köny- nyűipar azt is bemutatja, hogy mely termékeit ajánlja export­ra, és milyen újdonságokkal szolgál rövidesen a hazái vásár­lóknak. A kiállító teremben való be­lépésnél új kép fogadja a láto­gatókat, akik egy érdekes ki­képzésű bejáraton keresztül jut­nak be a csarnok előterébe. Az egyre bővülő térhatás, fényfor­rások, az áttekinthetőség, a két­szintes elhelyezés, az emeletről a földszinti kiállításra való többszöri lelátás biztosítása mél­tó keretet biztosít a bemutató­nak. A bejáratnál kétoldalt a Pa­mutnyomóipari Vállalat és a Magyar Selyemipari Vállalat termékei, a Debreceni Ruhagyár és a Női Fehémeműgyár női ruhái láthatóak, A BUDAPRINT termékei közül külön említést ér­demel a BETTY elnevezésű, 140 cm széles, 67 százalék polyes­ter, 33% gyapjú összetételű, hengernyomással mintázott ágy­nemű anyag, mely könnyen mosható, könnyen szárad, nem igényel vasalást! Az emeleti fel­járón, majd az emeleten a pa­mutipar termékei láthatók, itt állították ki a bőr, bőrdíszmű, cipő és kötöttárukat is. Ezt kö­vetik o rövidáruipari vállalatok bemutatója és a szövetkezetek fehérneműi. A földszintre vissza­érve a tanácsi ipar ruházati be­mutatója látható. A földszint középső, reprezentatív helyét, amely kétoldalról is megtekint­hető az állami ipar ruházati termékei foglalják el. A kijárat felé vezető út baloldalán a mé­teráruk kaptak helyet. Kevés lehetőség nyílik az új­donságokról részletesen beszá­molni, ezért csak néhányra hív­juk fel az érdeklődők figyelmét A vásár nagydíját kapta a Ha­zai Fésüslonó- és Szövőgyár Raszter nevű gyapjúszövete, mely felerészben rövidszálú ma­gyar gyapjúból, felerészben pe­dig szintetikus szálból készült. Ugyancsak nagydíjas termék a Pamuttextilművek bélésanyaga, mely az eddigi importterméket helyettesíti. A Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat munkaruhák készítésére alkalmas, láng- és kopásálló anyagot mutatott be. Végezetül: abszolút újdonság­nak számít a Budapesti Bőripa­ri Vállalat mosható sertésvelúr anyaga, amelyből fé/fi inget és női blúzt lehet készíteni. M. E. A Pécsi Kesztyűgyár termékei a BNV-n Erb János felvételei A BCM építői Békés Sándor A megbízatásuk lejár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom