Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

DUNANTOLI NAPLÓ 1972. május 17. Jogi tanácsadó Olvasóink közül többen kérdez­ték, hogy a termelőszövetkezeti j tag részére mikor nem lehet be­tegségi segélyt folyósítani? A kérdések alapján szüksé­gesnek tartjuk az idevonatkozó legfontosabb rendelkezés is- mertetését. A 6 1967. (X. 24.) j MÉM sz. rendelet a 147. §-ában í szabályozza azokat az esete- í két, amikor a termelőszövetke­zeti tag részére nem adható a betegségi segély. E szerint nem jár a betegségi segély: o) a heti pihenőnapokra, b) a szülési segélyezés idejé­re, c) a keresőképtelenség első három napjára, ha azt ré­szegség, vagy a terhesség­nek a terhes nő kérelmére tör­tént megszakítása okozza, d) arra a napra, amelyen a tag orvosi vizsgálat vagy keze­lés miatt nem dolgozott, ha egyébként keresőképes, c) arra az időre, amely alatt a tag munkaviszony vagy kisipari termelőszövetkezeti tagsága alapján táppénzre jogosult, f) az előzetes letartóztatás és szabadságvesztés büntetés ide­jére. Ugyancsak nem lehet beteg­ségi segélyt adni annak a ter­melőszövetkezeti tagnak, aki betegségét vagy balesetét szándékosan okozta. Megvonható a betegségi se­gély attól, aki az orvos utasítá­sainak nem tesz eleget, vagy az elrendelt orvosi felülvizsgá­latról elfogadható ok nélkül tá­volmarad. Azon a címen, hogy o beteg nem hajlandó magát műtétnek alávetni, a betegségi segély megvonásának nincs he­lye. Tájékoztatásul még közöljük, hogy a betegségi segélyre való jogosultságot is a ma hivatko­zott rendelet szabályozza a 144-146. §-ig terjedő részben. A megjelent telekrendelettel kapcsolatban többen érdeklőd­tek, hogy ki és miként bírálja el azt, hogy a telek minek minősül? j -TÍri .u ( A 25/1971. (X. 5.) ÉVM-IM sz. együttes rendelet a 4. §- óban ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket tartalmazza: ,,A tulajdonos kérelmére, il­letőleg hatósági megkeresésre a földrészlet fekvése szerint il­letékes elsőfokú építésügyi ha­tóság igazolja, hogy a föld­részlet a) beépítetlen lakó-, illetőleg üdülőteleknek minősül-e; b) hány lakó-, illetőleg üdülő­telekre osztható fel, s ennek megfelelően azt hány beépítet­len lakó-, illetőleg üdülőtelek­nek kell tekinteni: c) családi lakó-, illetőleg üdü­lőépülettel vagy társasházzcl, ] ilietőleg társasüdülővel építhe- j tő-e be.” A fentiek alapján hatósági megkeresésre kiadott igazolás egy példányát a tulajdonos ré­szére is meg kell küldeni. Amint a jogszabály ismertetéséből ki­tűnik, a földrész fekvése szerin­ti elsőfokú építésügyi hatóság bírálja el e kérdést. Probléma esetén hozzájuk kell fordulni. If. I. kérdezi, hogy az új la­kásrendelet miként és hogy sza­bályozza a lakáscserét. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet a 90. §-óban az aláb­biakat írja elő a lakáscserével kapcsolatban; A bérlő a lakást másik lakás­ra elcserélheti. Egy lakás több lakásra is elcserélhető. A lakás­cserére vonatkozó szerződést írásban kell megkötni. A rendelet szerint a lakáscse­re szerződés akkor érvényes, ha a lakáscseréhez a) állami lakás esetében a la­kással rendelkező szerv, b) nem állami lakás esetében a bérbeadó, c) tartási szerződés esetén pe­dig az eltartó is hozzájárul. Raktárnak alkalmas kb. 4C0 mJ nagyságú épületet Vókányban átadnánk BARANYA MEGYEI MEZOGAZDASAGI VALL. Pécs, Xavér utca 19. Telefon: 25-52. ifjll'i'li iaoaIÁ Ik/hnO I Iliim lifÄlik / ívül vj/j \AJJ li i> Furcsa reklámozás... A kisfizetésűek érdekében Nyugdíjas vagyok. Hatszáz forint értékű tüzelőutalványom van. Erre az ÁFOR a jelen ren­delkezések szerint csak egyszer­re tud kiadni olajat. Viszont so­kan vagyunk, akik ezt nem tud­juk így kiváltani, mert sem edé­nyünk, sem tárolási helyünk nincs. A tároláshoz szükséges ; hordó ára is olyan sok, hogy csekély nyugdíjunkból nem tud- í juk beszerezni. Jó lenne, ha a l tüzelőolajat kisebb mennyiség­ben is haza lehetne szállítani, j I Gondolok itt olyan megoldásra, . hogy 20- 30 literes szelvényeket i adnának, amit vásárlásnál le | lehetne szakítani. Ezzel a meg- , oldással a kisfizetésűeken so- ! j kát segítenének. Sicher Imre Nagyon szép dolog a reklám, ha arra megfelelő módot talál­nak. De szerintem nem megen­gedhető, ha úgy tájékoztatják a lakosságot, mint április 26-ón este 6 órakor az Építők útján. Ugyanis gépkocsival mentem arra és velünk szemben egy Moszkvics jött, amelyből zöld röpcédulákat dobáltak az út­testre. Mondanom sem kell, hogy egyetlen felnőtt sem akadt, aki az úttestre szaladt volna a röpcédulákat összeszedni, vi­szont annál több kisgyermek. Pillanatok alatt a kicsinyek az úttesten voltak. Akadt köztük még 3 év körüli is, aki azonnal hasra is esett és négykézláb kapkodott a cédulák után. Gon­dolom, elolvasni úgysem tudta, de ilyen a gyerek. Ebben az időben igen nagy a gépjármű- forgalom és így könnyen a rek­lám áldozatává válhattak vol­na. A sajtóban többször szóvá tesszük, hogy mennyi a gyer­mekbaleset, de ezzel a mód­szerrel még csak emelhetnénk a statisztikát. Nem tudom, hogy az ilyenfaj­ta reklámozáshoz a közlekedés­rendészet hozzájárul-e? Deák Istvánné, Pécs, Lengyel Gy. u. Z. Jutalomkirándulás A Villányi Állami Gazdaság Vöröskereszt szervezete az egyik szombaton az üzemi véradókat jutalomkiróndulásra vitte Sze­gedre, ahol a város nevezetes­ségeit nézték meg. A közös ebéd és rövid délutáni szabad program után, vidáman indult vissza a társaság. Reméli a ve­zetőség, hoqy ezzel is hozzájá­rult a következő véradás még nagyobb sikeréhez. Dr. Schuth Henrik körorvos, Villány A további sikerek reményében A távfűtéssel kapcsolatos és ! sokak által nehezményezett, j elégtelen fűtés miatt engedjék 1 meg, hogy elmondjam alábbi észrevételeimet. Átmeneti időben (ősszel és tavasszal) örökösen gondot je­lent a távfűtés, kgzponti fűtés megoldatlan problémája. Ápri­lis 15-e óta többször is fáztunk, különösen a gyermekek, öregek. Sokan meg is betegedtek. A Hőszolgáltató Vállalat a jog­szabályokra hivatkozva csak ak­kor kapcsolta be a fűtést, ami­kor már régen hideg volt és bi­zonyos felmelegedés után ki is kapcsolta. Aztán kezdődött min­den elölről. Bár a távprognózis több nappal előre jelezte az el­múlt hideg időszakot, a Hószol­gáltató Vállalat ezt nem vette tudomásul. Megint csak a jog­szabályokra hivatkozva, a hét­főn délután megérkezett hideg­hullám [ellenére csak kedden délben kezdte el a fűtést. Fel­vetődik az emberben, hogy ak­kor miért szükséges részükre a távprognózis? Vagy talán ilyen esetben van lehetőség a jog­szabályok megfelelő alkalmazá­sára? Ha mégsem ad erre le­hetőséget, örülnénk, ha ilyen­irányú javaslatukat megtennék felettes szerveiknek és ezt nyil­vánosságra is hoznák. Kerekes József A Magyar Televízió egyik leg­nagyobb kulturális hatású pro­dukciója kétségtelenül a Ki mit tud? sorozat. Az idei első adás elé mégis úgy ültünk le, 'hogy az új sorozat most már semmi újat nem hozhat. Annál na­gyobb meglepetést okozott Da- róczi Ágnes, a csodálatos han­gulatú cigányverseivel és a köl­temények előadásában mutat­kozó szakértelmével. Ha ez len­ne csupán az idei Ki mit tud? egyetlen ajándéka, már ez ma­ga is megérte az alkotók, ren­dezők és résztvevők minden fá­radozását Csikós Ferenc Komló Cikkünk nyomában „ffesyaa leltei Itaszttosíiatsl a fslsslaps Islaikat?" ,,Mint a lap állandó olvasója, tob- i bek között nagy figyelemmel kisérem j a szociális tárgyú cikkeiket. Köztük a fenti címmel még 1970. február 7-i számukban közölt cikket, és a né­hány hete megjelent ,,Gondoskodás az Öregekről" című írásukat is ki­ollóztam, illetve megőriztem. Ez utób­bi o néhány hete Siklóson lezajlott kétnapos szociálpolitikai konferencia tapasztalatait foglalta össze, amely­ből csak néhány sort idézek.” A cikk, amely mint a címéből is kiderül, mindenek előtt az öregekről való gondoskodást állítja előtérbe. Elismerésre méltó kezdeményezés ez, j és az eddigi eredményei is nagyon j biztatóak. Éppen ezért szeretném ki­egészíteni egy újabb javaslattal. El­sősorban a sokgyermekes családok ! megsegítésének problémáira hívnám fel a figyelmet a fentebb már em­lített két év előtti cikkük kapcsán. Kérem keressék fel ez ügyben őri Irént fBajcsy-Zs. u. 5.), akinek na­gyon komoly, s emellett szinte költ­ségmentes tervei, vagy inkább elgon­dolásai vannak a nagycsaládosok tár­sadalmi megsegítésére. Valóságos megszállottja az ügynek. Érdemes meghallgatni és publikálni elgondo­lásait. • Az ismeretlen levé'irő egyáltalán nem túlozta el a befejező monda­tokba sűrített jellemzését. Őri Irén a sző legnemesebb értelmében, való- j ban megszállottja oz üqvnek. Kezd­jük talán c kis lakásával, amelynek minden zuga erről árulkodik. A ké­pekkel taoétá^ott falok, a bútorok csioketeritői, a fali polcok aoró por­celán díszei, mind-mind olcsó kis holmik ugyan, de annál kedvesebb emlékek ismerős és ismeretlen oot- ronáhiaitól. tisztelőitől. Nagy részü­ket több éve ko-^a már, de mind­egyikre úgy emlékezik, mintha csak a minap hozta volna a postás. És ígv ismeri, fqy tartja számon oz íróaszta­lán feltornwozott «ok száz képeslapot, illetve azok feladóit is. aldk oz or­szna Ipni'M’őnbörő^h városr,?t,á|, fnf­vaiból küldték, írták hozzá köszönő soraikat. Javarészt magukra maradt sokayermekes o’veavek. és mostoha sorsú on-'ák, okik”»* alko^c!:$7a, vaay pnnp r, t^ŰnÖ-ő fér”'*' renden HnaVOt*. Kö«-rőn;k a közvetí^or*'"“' k mekholmiltat, a helyettük meg;rt kér- • vényeket, jogi kereseteket köszönik az általa kiharcolt üdülő és gyógyfürdő beutalókat, s ki tudná felsorolni, hogy mi minden hasonlót még, ami­vel, ha csak rövid időre is, de se­gített, vagy legalábbis enyhíteni igyekezett a rászoruló nagycsaládo­sokon. De honnan ez a rendkívül széles, csaknem országra szóló ismeretség? — Két évvel ezelőtt egy egész ol­dalt betöltő nagyon érdekes cikket olvastam o NcJi Lapjában. ,.Jótékony­kodás” címmel, Salamon Magda irta. Sokgyermekes családok életét, gond­jait villantotta fel o múlt és o jelen tükrében. # A múltból példaként csak annyit említ, hogy a jótékonykodás egykoron az elkényeztetett úrinők hobbija volt. Színhelye pedig a fö- szoigabiróék teadcSutánja, ahol a be­vétel egyenes arányú volt a perse- lyező hölgyek szépségével. S mind­ebben a megalázó, hogy azok juttat­tak ilymődon morzsákat a sokgyerme­kes croládoknak, akik egész évben, s egész éle'en át éhbérért dolgoztat­ták a családfőket. Ami pedig a ma élő sokgyermekes családokat illeti, a cikkből idézettek­hez már a maga véleményét is hozzá­tette. — Tudom számos megnyilvánulása van az állam gondoskodásának — mondotta. — Komoly segélyeket ad a nagycsaládosoknak. Egyeseknek ru­ha segélyt juttat és nem egy esetben állami gondozásba veszi az erre rá­szorult gyermekeket. De együtt val­lom a cikk írójával, hogy sok nagy­családosnak ez a segítség is kevés. Én például önámitásnak tartom az olyan véleményeket, amelyek szerint ma már nincs szukséq jótékonyko­dásra. Igenis van. Különösen olyan esetekben, anrkor a sokqyermekos szülők éveken át betegséggel bajlódva eayre súlyosabb anyagi gondokkal küzdenek, nem beszélve a már emlí­tett olyan sokgyermekesekről, ahol az alkoholista apa szinte bibliai nyo­morba juttatja a családot. Mint mondotta az ilyen példák inspirálták arra, hogy levélben rea­gáljon az említett cikkre, amely 1970 egyik januári számában jelent meg a Nők l.opjn szociálpolitikai rovatá­ban. Százezrek olvasták a levélbe foglalt néhánysoros javaslatát, amely szerint Pécsett eay irodát kellene lé- oNo’ k'-árólaq szociális prob­lémákkal foglalkoznának« Innen hát a széleskörű ismeretség, amelyről a már említett köszönőleve­lek százai tanúskodnak. — Annak idején a Dunántúli Napló is foglalkozott az üggyel — mondotta. — A cikk írója véleményt kért az illetékesektől, s néhány ellenvetés ki­vételével messzemenően egyetértettek a javaslatommal. De sajnos a meg­valósítása akadályokba ütközőit. Ugyanis megfelelő helyiséget és ki­segítő személyzetet kellett volna biz­tosítani hozzá, ami annak idején nem ment, és úgy látszik ma már fele­désbe merült. Igaz ugyan, hogy a Pécsett működő területi szociális gondozás központja e javaslatot már jóval megelőzre foglalkozott és ma is foglalkozik a nagycsaládosok meg­segítésével, de csak esetenként, vagyis szervezetlenül, mert csupán az évek folytán kialakult ismeretségi körükre támaszkodnak. De őri Mn ma sem adta fel a | reményt. Már rég „kiszemelte” a cél­nak megfelelő helyiséget is a Rákóczi úti MÁV menetjegy 'iroda szomszéd­ságában. Egy üresen álló régi épü­letet, ahol helyet kanhatna egy kis várószoba és az iroda is, amelyben j szervezetten intézhetnék, könyvelhet­nék a beérkező ruha, s egyéb ado­mányok nyilvántartását és szétosztá­sát is. — A tervem, vagy inkább ólmom az, hogy oz eddigi spontán segítség­nyújtás he'yett, idővel állandó pat- ronusokat szerezzek a legjobban rá­szoruló nagycsaládosoknak. De ugyan­itt, rendszeres tanácsadásokat is nvűjthatnánk c hozzánk fordulóknak. Min^e-t természetesen társadalmi munkában, amelyre tettrel'észen vár­nak már a szakképzett segítőtársak is . . . Mindezekhez vé-»CH hadd Idézzünk néhány sort a Nők Leója, Pécs vá­rosához intézett két év előtti fel­hívásából. „Pécs városéhoz fordulunk tehát: leavf*n«k ők ennek az országosan jo- aosult tevékenységnek az első gya­korlói. A pécsi tapasztalatokat, talán más meavék, városok is hasznosíthat­nák. talán kiléphetne „kisipari” ke­retei közül ez a fontos és széo akció. Mert vannak mén nagycsaládosok, ak»k seaítséqet várnak, és vannak akik segíteni akarnak. Vétek nem él­ni a seoítŐkészséggel.” r. G?. Társadalmi tulajdon és az auüiisz-kiizlekedés Napjainkban igen sokszor be­szélünk a közlekedésről. Nem múlik el hét, hogy a sajtón, rá­dión keresztül ne értesülnénk tömegközlekedéssel kapcsolatos problémákról. Az egyik vasár­napi Dunántúli Naplóban olvas­tam, hogy a VOLÁN Vállalat forgalmi ellenőröket vesz fel, nyugdíjasok is jelentkezhetnek. Ez az információ késztetett írás­ra. Az elmúlt év során a közle­kedés gyorsítása érdekében számtalan olyan kívánság hang­zott el: az autóbuszokat üze­meltető VOLÁN Vállalat veze­tősége engedje meg, hogy a csuklós autóbuszok mindhárom ajtaját az utazóközönség egy­aránt használhassa fel- és le­szállásra. A VOLÁN ez év ja­nuár 1-én eleget tett az utasok kívánságának és megengedte, hogy leszállásra mindhárom aj­tót, felszállásra a bérletesek mindhárom, míg a jegyet váltó utazók pedig csak a hátsó ajtót vehetik igénybe. A forgalom ilyen irányú átszervezése óta négy hónap telt el és megálla­píthatjuk, hogy az utasok jól jártak, gyorsabb a felszállás, kevesebb az utaslemaradás, az autóbuszvezetők a menetidőt jobban tudják tartani, talán a panaszok száma is csökkent, azonban ezzel párhuzamosan egyéb hiányosságok is jelent­keztek. Ezekről szeretnék né­hány szót ejteni: Az utasok egy része helyesli az új rendszert, másik fele hely­teleníti, mondván, hogy sokan megállnak az altéban, nem haj­landók az ajtótól távolabb men­ni és ezzel a fel- és leszállásnál sok bosszúságot okoznak. Igen gyakran állapíthatjuk meg, hogy az első és második ajtónál olyan sokan állnak, hogy szinte egymás lábát tapossák, míg bel­jebb 10—15 utas is kényelmesen elférne. A nyugodt egyenletesen el­oszlott utazás gyakran attól függ, ki milyen hangulatban szállt oz autóbuszra, vagy ép- penséagel a frontátvonulás mennyiben befolyásolja egyesek idegállapotát. Jó volna ha ilyen­kor a közösség, a többség aka­rata érvényesülne, szót értené­nek egymással az emberek. Hi­szen mindenki utazni akar, leg­többen munkába, iskolákba, be­vásárolni igyekeznek, naponta csak a helyi közlekedést körül­belül 200 ezren veszik igénybe. A közlekedési vállalat látja a zsúfoltságot, szeretne azon vál­toztatni, tesz is erőfeszítéseket járatsűrítésekkel, betétjáratok­kal, de objektív nehézségek akadályozzák abban, hogy meg­felelőbb, hatékonyabb intézke­déseket tegyen. Közismert a munkaeröprobléma valamennyi­ünk előtt, ha javult is a hely-, zet, de a gépkocsivezetők ma még csak közelítenek a 210 óra felé, ők még szabad szombatról nem is beszélhetnek. Autóbusí sincs elegendő, a korszerű típu­sok is csak az elkövetkezendő években kerülnek majd Pécsre. Mit lehet hát tenni? A VO­LÁN Vállalat tervszerűen, a ren­delkezésre álló anyagi keretein belül évről évre fejleszti kocsi­parkját, igyekszik feladatát meg­felelően megoldani. Nem lehet elnéző azonban a vállalat azok­kal szemben, akik a társadalmi tulajdont károsítják azzal, hogy nap mint nap érvényes bérlet vagy jegy nélkül utaznak, sőt igen gyakran az ellenőrzéssel szemben a legdrasztikusabb módszerekkel lépnek fel. Több ellenőrt tettlegesen bántalmaz­tak, amikor azok hamis, érvény­telen bérlettel vagy éppen jegy- nélkül utazóktól a büntetőjegy árát, vagy a személyigazolványt kérték. Azt hiszem kevés olyan utas van, aki nem volt tanúja hasonló vitának, incidensnek. Közlekedést jobbá tenni csak úgy lehet, ha a közlekedési vál­lalat úi autóbuszokat vásárol, korszerűbb járművekkel váltja fel a régi elavult buszokat, eh­hez pedig saját pénzeszközeit használhatja fel. Aki pénz nél­kül utazik — népiesen mondva „bliccel" — a közösséget káro­sítja, de árt önmagának is, mert minden ellopott forint kés­lelteti a korszerű közlekedést. Városunk lakosságának nagy része rendszeresen használja a városi autóbuszokat, gyakran tapasztalja, hogy a visszaélések leleplezésekor a jelenlévő uta­sok kisebb töredéke ahelyett, hogy az ellenőrnek segítene, a „bliccelő utast” veszi védelmé­be, igazat adva annak, aki a társadalmi tulajdont károsítja, így van ez a csuklós és a per- selyes autóbuszjáratokon is. El­gondolkoztató vajon kinek ér­deke a mi társadalmunkban nyíltan védeni a tolvajt, a tár­sadalmat károsító személyt. Alig­ha hiszem, hogy valamelyikünk, nek is. A becsületes jegykeze­lők, ellenőrök és géokocsiveze- tők külön kérik és előre is meg­köszönik az utazóközönség se­gítségét, mert ezt a kérdést vég­legesen megoldani csakis közös erővel és elhatározással lehet. A három ajtós felszállás be­vezetésekor megjelent a sajtó­ban a közlemény, hogy az első ajtón felszállóknak a bérletet nem kell ugyan felmutatni, mert a felelősségteljes munkát végző csuklós autóbuszvezetőt a bér­letek ellenőrzésével terhelni nem lehet, azonban szó sem volt ar­ról, hogy az ellenőrnek és a jegykezelőnek sem kell bemu­tatni a bérletet. Megnyugtató és a jövőre néz­ve biztotó jelenség az, hogy a fentiekben említett hiányosságok nem jellemzők és az utasok többsége is elítéli a renitens- kedő, a forgalmi személyzetben fizetett ellenséget látó kisebb­ségi Sl L Az illetékesek ült La szolnak Pokoli sötétség A Dunántúli Napló 1972. már­cius 1-én fenti címmel megje­lent cikkükben osztályunkat ért bírálat jelent meg a Bőrgyár és a Táncsics Mihály utca közötti szakasz világítását illetően. Kivizsgáltam a cikk kapcsán kialakult helyzetet és a követ­kező megállapításra jutottam: A jelenlegi lámpahelyek szá­ma, elrendezése hosszú évek során nem változott, ami maga után vonja, hogy a térség meg- világítottsága is állandó értékű. Ezt a tényt figyelembe véve. va­lamint azt, hogy a térség meg- világítottságáról részünkre ez- ideig nem érkezett panasz, az újságcikk ránk nézve oly egyér­telmű elmarasztalása túl szigo­rúnak tűnik. E térség problémáját figye­lemmel kísérve az a vélemé­nyem, — amiről a helyszínen este is meggyőződtem, — hogy az a kb. 80 m-es távolság, amely a Bőrgyár bejárata és az első lámpatest között van nem oly tragikus helyzetű, mint azt a cikkben foglaltak rögzítik. A Bőrgyár portája fölött egy higanygőzlámpa van elhelyezve, ami déli irányba a térség meg- I világítottságát javítja. Mindettől függetlenül 1972. április 7-én a II. kerületi hivatal műszaki osz­tályán keresztül megbízást ad­tunk a Dunántúli Araszolgáltató Vállalatnak a három lámpatest felszerelésére az útfelújítási ke­ret terhére. A munkát a vállalat már el is végezte. Ami pedig a sáros, latyakos területet illeti, a II. kerületi hi­vatal műszaki osztálya a sala­kozást elvégeztette. A térség jobb környezetkialakításáért je­lenleg többet nem lehet tenni, mivel munkaterületről van szó. A lakosság részéről türelem és megértés szükséges, amíg a kör­nyék problémája véglegesen meg nem oldódik. Tóth Zoltán oszt vez. főmérnök BORPALACKOZASHOZ kettőműszakos üzemeltetéshez és pincemunkásnak^női, férfi dolgozókat felveszünk., BATTHYÁNY UTCA 8, SZÁM Nem vették tudomásul...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom