Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

197?. mójus 15. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Hat megyén, Dunán, Tiszán keresztül November 7-re célhoz ér a Barátság II. hőolajvezeték Már csak 22,5 kilométer van vissza hazánk leghosszabb, nagy átmérőjű kőolajvezetékének építéséből A csőkígyó az Ural-hegységben, Romaskimó városából indul. Átkúszik a Volga, a Don és megszámlálhatatlanul sok kisebb víz, út és vasútvonal alatt, amig Munkácsra ér. Itt három fele ágazik: oz északi ág Lengyelország, NDK, a déli Csehszlovákia és Magyar- ország o!aj:parát táplálja. Ez a Barátság I. elnevezésű kőolajveze­ték. A Munkácsnál leágazó harmadik vezeték Tiszaszentmártonnál jön át a Tisza alatt és a százhalombattai Dunai Köolajfinomitóba fut. A későbbiekben megépítésre kerülő másik ága Tiszapalkonyá- nál ágazik le és a Tiszai Vegyi Kombinátban ér majd véget. Ez a vezeték lesz az OLEFIN programot tápláló főütőér. A Barátság II. nevet adták az építők az új kőolajvezetéknek, melyen keresztül 1975-ben 6 millió, 1980-ban pedig már évi 10 millió tonna kőolaj áramlik Százhalombattára, illetve Leninvárosba. A költözködő nagyüzem 5 azt is hozzátehetjük, költöz­ködő város vert tanyát Taksony és Dunaharaszti között. Mintegy félszáz lakókocsi, a sebtében felhúzott irodaépület, klub, szo­ciális létesítmények adnak ott­hont a Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat Főépítésvezetősé­gének. 1970 novembere óta ez a negyedik, Tiszavasváriban volt az első, aztán Mezőnyárád, Vá- mosgyörk következett — s ez az utolsó. Dunaharaszti. Hetven­nyolcvan kilométerenként költö­zik az üzem, ne kelljen a mun­kásokat túlságosan messze szál­lítani a vezeték építéséhez. A Barátság II. hossza ponto­san 287 kilométer és 673 méter. Hat megyén — Szabolcs, Haj­dú, Borsod, Heves, Szolnok és Pest — holod át. Mint említet­tem Tiszaszentmártonnál kúszik át a Tisza alatt, Fényeslitkén épül a hatalmas teljesítményű szivattyú-állomás (nyomásfoko­zó) aztán a Kisvárda, Tiszavas- vári, Polgár, (itt tolózár-állomás épül) Tiszapalkonya, Mezőcsát, Füzesabony, Kői, Nagyfüred, Vá- mosgyörk, Zsámbok, Vecsés, Al- sónémedi vonalon halad Száz­halombatta felé. Közben 195 ki- sebb-nagyobb folyó, (Keleti fő­csatorna, Tárná, Zagyva, Galga, Duna-Tisza csatorna) 59 beton­út, 20 vasútvonal alatt kúszik át —- a forgalom megszakítása nélkül. Ezekben a napokban 370 em­ber s a gépek tucatjai dolgoz­nak a Barátság II. vezeték épí­tésén. A főépiíésvezetőség há­rom építésvezetőségre tagozó­dik, munkájuk térben és időben széttagolt. Az egyik „kisüzem" munkája, hogy a lehető legna­gyobb sebességgel haladjon a vezeték építésével ott, ahol nincs az építők útjában aka dály. Ök most éppen Alsónéme- di határában a 265. kilométer­nél tartanak. Őket követi a „mű- tárgyas” építésvezetőség. Az utak, vasutak és vízfolyások alatt ők vezetik át a csöveket, és építik meg a szükséges védő­létesítményeket. A harmadik tár­saság munkája tulajdonképpen néhány óra alatt lezajlik, erre a rövid időre azonban hóna­pokig kell készülni. Ök építik a Duna mindkét medrében a ve­zetéket. A tervektől a Dunáig Az ipor, a mezőgazdaság, az egyre növekvő gépkocsipark, s a háztartások olajéhsége egyre nagyobb. A 3 millió 700 ezer tonna kapacitású Dunai Kőolaj­finomító egyre nehezebben bir­kózik meg az igényekkel. így született a terv: kapacitását csaknem megkétszerezik, s egy „hárommillióst" (így becézik az új üzemet) építenek. Ehhez vi­szont a Barátság l-en érkező nyersolaj már túl kevés. A Barátság II. terveit az OLAJTERV készítette, ugyancsak ők jelölték ki a nyomvonalat is. 1970 novemberében már a „köl­tözködő üzem" munkásai sűrí­tették 200 méterre, a tervezők által 1—2 kilométer távolságra e kitűzött jelzőkarók közét. Ez­után az előkészítők vették bir­tokukba a terepet — 20 méte­res szélességben járhatóvá tet­ték a vezeték nyomvonalát, el­tüntették az útban levő fákat, bokrokat. Őket a csőszállító jár­művek követték: nagyteljesítmé­nyű, targoncás ZIL gépkocsik szállították a 622 milliméter át­mérőjű, 9 milliméter falvastag­ságú, 10—15 méter hosszú, 10 —15 mázsa súlyú acélcsöveket. Érdemes megjegyezni, hogy o Barátság II. első 140 kilométere még importból származó olasz és nyugatnémet cső — a többi azonban már a Dunai Vasmű terméke. Szóval helyszínen vannak a csövek, térben és időben csak­nem szinkronban megkezdődik a 2 méter mélységű, közel 1,5 méter szélességű árok kiásása, és a csövek összehegesztése. Az utóbbi a vezeték építésének leg­nehezebb fázisa. A magyar elő­írások a legszigorúbbak a vilá­gon — így megkockáztathatom hogy kimondjam: a Barátság II. a világ egyik legjobb minőségű kőolajvezetéke. Minden varratot ipari röntgennel vizsgálnak át — egy-egy hegesztés minőségi vizsgálatának költsége közel 1000 forint. A minőségi vizsgáló csoport után jönnek a szigete­lők — egy amerikai gép az árok fölé emelt csőkígyón (darus traktorok tartják a csövet) vé­gigpörög, tisztítja, ragasztó­anyaggal bekeni, majd rácsévéli a műanyag szigetelőt. A hegesz­tők naponta 1, a szigetelők 2—3 kilométert képesek haladni. Ez­után dózerok betemetik a csö­vet. A Duna alatt robbantani kell az árkot, kotrók kitisztítják, maid az előre elkészített 720 méteres vezetéket a vontatóhaják 2 óra alatt lefektetik — a soroksári Duna-ágon ennyi idő sem kel­lett. A nagy-Dunán augusztus­ban mennek keresztül. November 7-re célba érnek Hat vezetéket visznek át a Dunán. Ugyanis a távolabbi tervek szerint egy 419, és eqy 324 milliméteres vezeték is épül majd. A költségen kívül — 1,6 mil­liárd forint — összesűrítve sok­mindent elmondtam a Barátság II. vezetékről — nagyon kevés szó esett azonban az építőkről. Ennyi fiatalt, ilyen nagyfon­tosságú munkán másutt alig ta­lálni. A főépítésvezető, Kántor Antal gépészmérnök talán 30 éves lehet, a dunai átvezetésért felelős építésvezető, Nagy Géza olajtechnikust 25-nek nézem. A munkások 30 százaléka 24 éven aluli, mint arról az egyetlen idősebb vezető, dr. Nánásy Ist­ván irodavezető és szb-titkár tájékoztat. A szakmunkások (he­gesztők, traktorosok, szerelők) főleg dunántúliak, a segéd- és betanított munkások pedig ti­szántúliak. így szinte az egész országból résztvesznek a veze­ték építésén. A Barátság II. kőolajvezeték i építői eddigi munkájukkal máris „világhírűek” lettek. A KISZ véd­nökségével épülő energia-ütőér munkáit két év alatt befejezik. I Ilyen rövid idő alatt, ilyen szi­Szovjet öntöttvas KAZÁN Siereivénijek boltja Zsolrtay V. u. V. gorú minőségi követelményeket támasztó munkát aüg-alig ké­pes, akármilyen munkás-kollek­tíva elvégezni. A kiváló vállalat Éiüzem-címes Főépítésvezetősé­ge 1972. november 7-re vállalta a munka befejezését. Ezután pedig lehetséges, hogy külföl­dön építenek hasonló vezetéket — több meghívásuk is vari... Lombosi Jenő Akik a hírekben szerepeinek Or. Csanádi Gprgy Csehszlovákiába utazol! Dr. Csanádi György közieke- ! dés- és postaügyi miniszter Csehszlovákiába utazott, o KGST j közlekedési állandó bizottsága ' 42. ülésére. A tanácskozáson a tagorszá- ; gok közötti tudományos műsza- - ki együttműködési egyezmények­ről, egyebek között a vasúti gördülőállomány, a távolsági I gépjárművek és a nemzetközi | autó-főútvonalakon lévő létesít- | mények műszaki üzemeltetési I követelményeiről tárgyalnak. A [ tagországok konzultációt foíy- j tatnak a közlekedési rendszerek, köztük a vasúti összeköttetések I távlati fejlesztési koncepcióiról. Horváth József Válaszok pécsi tv-nézők kérdéseire Az alábbiakban közöljük Ka­posi Károly és Bállá László pé­csi tévénézők, a televízió gaz­daságpolitikai fórumához bekül­dött kérdéseikre az illetékesek válaszát: KAPOSI KAROLY kérdése: Hogyan lehetséges, hogy a feleség után a nemdolgozó férj nem részesülhet társadalombiz­tosításban? Válaszol DR. KURUCZ BÉLA, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa Társadalombiztosítási Fő- igazgatóságának főosztályveze­tője. — A feleség jogán akkor ré­szesülhet — mint családtag — társadalombiztosításban a férj, ha 60 évnél idősebb és nincs számottevő jövedelme, tehát őt a biztosított feleség tartja el. Számottevő jövedelemnek szá­mít, 1972-ben, ebből a szem­pontból a havi 634 forintnál magasabb havi járandóság. — Van egy másik eset is:: ha a férj ugyan fiatalabb 60 éves­nél, de tartósan keresőképtelen s akár csak az előző esetben — szintén nincs számottevő jöve­delme. Ilyenkor szintén megil­letik a felesége jogán, a társa­dalombiztosítás szolgáltatásai, illetve juttatásai. — Harmadik eset — nincs. Ha ugyanis a feleségnek egészsé­ges, munkaképes és munkaké­pes korú férje van, ám az ille­tő valamilyen okból egyszerűen nem óhajt munkát vállalni, dol­gozni — valóban nem részesül­het a felesége jogán a társada­lombiztosításban. Ügy véljük, hogy ez helyes elv. Társadal­munkban minden egészséges és munkaképes férfinak módjában van olyan munkát végezni, amelynek alapján a társada­lombiztosítást élvezheti — a munka alól kibúvókat nem illet­hetik meg ezek a juttatások. ! BÁLLÁ LÁSZLÓ kérdése:- A gazdasági vezetők bér- | tartalék képzésére törekednek, a bérfejlesztésre szánt összeget I nem használják fel teljes egé- : szében. Szabad-e ezt tenniük? Válasz: BANKI PÁL, i a Munkaügyi Minisztérium fő- } osztályvezetője. — Sajnos, nem lehet tudni, | hogy Bállá László milyen terü­leten dolgozik, vagy milyen vál­i lalatnál, intézménynél vélte fel- : fedezni ezt a jelenséget. Ugyan- í is egészen más a helyzet az ; iparvállalatoknál és megint más | például az oktatásügyben, vagy az egészségünkben, A bértarla- ; lékolás elvileg lehetséges, sok esetben élnek is ezzel a lehető­séggel, ám egy egész sor olyan munkahely van, ahol ez a gya- I korlat nem jellemző. Minden I esetre a bérfejlesztésre szánt összegek ésszerű, hatékony fel- használásáról a vállalatok, in­tézmények illetékes vezetői dön­tenek, illetve ezt a kollektív szerződésben szabályozzák. Jogtörténeti konferencia Siklóson Háromnapos jootortánetí konferen­ciát rendel o Pécsi Tudományegye- j tem AHam- és Jogtudományi Kora, a Magyar Jogász Szövetség és a Pécsi I Akadémiai Bizottság május 18—20 kő- [ zott Siklóson. A kcnferencia témája: A közigazgatás fejlődése Közép-Euró- pában az utóbbi 100 évben. Az elő­adásokat a siklósi várban tartják. j A konferenciára a Szovjetunióból, ' Csehszlovákiából, az NDK-ból, Auszt­riából, Bulgáriából, Lengyelországból, ' Romániából és Jugoszláviából várnak | vendégeket A Városi Tanács végre­hajtó bizottsága Horváth Józsefet, a reménypusztai Új Élet Termelőszövetkezet gépcsoportvezető agronó- musát a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat igazga­tójává nevezte ki. Eddigi életútja dióhéjban: 1926-ban született Kozármis- lenyben, a felszabadulás előtt Resch-pusztán, utána a Pécsi Szállítmányozási Vállalatnál fo- gatos volt, 1946-tól 1951-ig se­gédmunkás, betanított munkás, majd igazgató a Pécsi Növény­olajipari Vállalatnál, 1956-lg függetlenített pártmunkás a Megyei Pártbizottságon, azóta az Új Élet Termelőszövetkezet agronómusa. Elvégezte a Me­zőgazdasági Akadémiát, 1961 - ben munkássága elismeréséül kormánykitüntetésben részesült. A kinevezésével kapcsolatos előterjesztés tömören így jel­lemzi: „véleményét, álláspont­ját bátran kifejti, megállapítá­sai tárgyilagosak, emberi tu­lajdonságaiban a közösségi ér­zés nagymértékben kidomboro­dik”. — Miért nem tudták állni oz anyáknapi, ballagási ostromot a pécsi virágüzletek? — Ez az új igazgató portréjához aligha tar­tozó kérdés kívánkozott ki el­sőnek. — Tulajdonképpen az a baj, hogy minden egyszerre van. Egy hónapra való termést egy héten eladni?... Húsban sem szeretik a hűtöttet, virágban sem jó, ha hűtve kell tárolni. — És kifejti, hogy az érdeklődés a vágott virágok felé tolódott el, a rohamszerű igények kielé­gítésére egy-egy vállalat kép­telen. A Kertészeti Egyesülés keretében keresnek országos megoldást. Szakosított virág­termelő telepekről van szó és túrajáratokról, amelyek a virá­got széthordják az ország min­den részébe. De ehhez hozzá­teszi önkritikusan azt is, hogy a termelési szint az igényesebb- értsd: drágább — virágok felé tolódott el. És az ígéret: - Ezen feltétlenül változtatunk! Nem lehet csak drága rózsát, szegfűt, tulipánt kínálni. Kel! az olcsóbb virág is. önmagáról keveset beszél. Legfeljebb annyit, hogy nehe­zen hagyta ott a termelőszövet­kezetet, amelynek fejlődésében végig jelen volt. 16 évig egy helyen, agronómusként és párt­titkárként — az élet egy darab­ja, s ebben a darabban szüle­tett meg és érte el első nagy­szerű eredményeit a szocialis­ta mezőgazdaság. És most? — A szabadidőm nagy részét arra fordítom, hogy tanulmá­nyozzam az újat. A mezőgaz­daság csak részben tartalmaz­ta azt ami itt a teendő. Nekem most újjal kell megismerkednem, mert itt is úgy akarok dolgoz­ni, mint a termelőszövetkezet­ben. Itt azonban mások a viszo­nyok és az új ember ezeket egé­szen másként látja, mint aki évekig benne élt. „Különös” kérdések vetődtek fel benne, íme egy: — Miért van az, hogy van Pécsett egy kertészeti profilú vállalat, amely - bármily fur­csa is — csak a II. kerületben lát el kertészeti feladatokat, a másik kettőben csak az új par­kok építése a dolga? Miért is? Hát persze, a kerü­leti költségvetési üzemeknek is kell a munka. „Elirigyelné” a vállalat ezt tőlük? — Nincs erről szó. De gon­doljon csak bele: vannak új kertészeti gépek — oz általáno­san ismertnél nagyobb teljesít­ményű fűnyíró gépek, sövény­nyeső gépek, hidraulikus áll­ványkocsik a fák gondozására — és ezeket egyikünknek sem kifizetődő beszerezni. Elismeréssel szól a vállalat szakembergárdájáról és mun­kásairól, néhány beruházás szükségességét említi, a dísz­növény- és virágtermeló rész­leg, a parküzem fejlesztéséről beszél, s közben szenvedélyes szavakkal védi a város fogyat­kozó zöldterületeit, ritkuló fa­állományát, mondván: sokkal több támogatásra volna szük­ség a város lakossága részéről is. — Május elsején döbbenten néztem, hogy az emberek mi­lyen könnyedén gázoltak át az ünnep tiszteletére frissen kiülte­tett virágokon. A végén mór nem tudtam megállni, az egyi­ket elkaptam. Azt kérdeztem tő­le, hogy otthon is a virágcsere­pekben jár? Valóban, sokfelé úgy tűnik, mintha ezt szoktuk volna meg. Nagy kár! Hársfai István A ravaszabbak megfordítják a dolgot Hétfő, hétágról süt a nap. Belép az üzletbe egy férfi, fe­kete esernyőt hoz, enyhén vize­set. — Lemostam, — mondja, — tegnap egy kicsit sáros lett. I —- És törött, — mondja Gye­nis Józsefné, a pécsi TEMPÓ j Ktsz esernyőjavító részlegének vezetője. — Hát igen# Kint voltam a Dózsa meccsen . . . A nevét már csak a rend ked­véért kérdezik. Ismerik. Mosta­nában ritka az olyan Dózsa meccs, amikor „ép bőrrel" úsz- sza meg az esernyő ... Néhány évvel ezelőtt már-már „eltemették" a szakmát. Berob­bantak a piacra a vízhatlan or- kónkabátok, viselte boldog­boldogtalan, úgy látszott az esernyők is besorolnak a mosta­nában „dísztárgyként" haszná­latos régiségek közé. Azután a hölgyek rájöttek, hogy a frizurát nem védi az orkán, ázott, meg­keményedett állapotban a nylon- harisnyát körülreszeli, időközben kiment a divatból is, — így újból reneszánszát éli ez a prak- i tikus szerkezet. . . A családi esernyő, — amely 1 alatt egy négytagú família nyu­Eső és szolg godtan sétálhatott, — már múl­té. Most mindenkinek külön er­nyője van. Asszonynak, férjnek, gyereknek, — sőt még a cse­csemőknek is, babakocsira sze­relhető változatban. A divoe^er- mészetesen az esernyőket sem kímélte. Kezdetben voltak a hal­vány színű, minta nélküli ernyők, azután jöttek a különféle szolid minták, később op-art alkotások védték a hölgyeket az égi ál­dástól, — most o harsány szí­nű, virágminíás ernyőket kedve­lik a nők. A férfiak is szakítot­tak a hagyományos, elegáns fe­kete parapléval. Kívánságra zöld vagy barna Eszterházi-koc- kás anyaggal vonják be a férfi esernyőket, de népszerűek a kü­lönféle színű orkán anyaggal fe­dett esernyők is. Fiatalasszony jön, két eser­nyőt hoz. Az egyik félig kinyílik, aztán mint a szárnyaszegett ma­dár, visszahull, a másik besza- | kadt. Mindkettő modernnek szá­mító, kacifántos szerkezetű, ösz- ■ sz.ecsukható ernyő. 1 —- A női ernyőn csak teljes átalakítással lehet segíteni, úgy hogy többé nem lesz összecsuk­ható, — mondja Gyenis József­né, — a férfi ernyőnek pedig teljes huzatát ki kell cserélni, mert rövid idő múlva tovább feslik . . .-Kétszáz forint, testvérek között is. A fiatalasszony néhány szó­ban vázolja az iparról alkotott véleményét, — és megrendeli a javítást. Legalább a veszett fej­sze nyele . .. — Sok bajunk van az össze­csukható ernyőkkel. Egykettőre felmondják a szolgálatot, alkat­részt nem lehet szerezni hozzá­juk. Arról nem is beszélve, hogy | a gyári ernyők anyaga eleve | szűk. Igaz, így nagyon szép a | tartása, de ha egyszer megózik, | egy kicsit összemegy az anyag, [ — és elhasad . . . Márpedig az esernyővel bi- i zony elő-előfordul, hogy meg- J ázik. Igaz, ami igaz, velünk is baj van. Szívesen vásároljuk ezeket a „kicsinyíthető" gumi- botszerű. ernyőket, de használa­tukhoz nem rendelkezünk meg­felelő műszaki érzékel. Húzzuk, vonjuk erőltetjük, — és visszük a Sallai ut­cai esernyőjavítóba, hogy „tes­sék már megcsinálni". A rava­szabbak megfordítják a dolgot: rögtön a javítóba mennek, hogy „tessék már megmutatni, hogyan működik?", — így azután hosz- szabb az ernyő élete .. . Az üzlet forgalma a termé­szetfelelős kezében van. Ha „tervteljesítéses" az időjárás, vagyis kitartóan zuhog az eső, .annyi a munkájuk, hogy alig győzik, aszály idején pedig el­vétve téved be egy-egy meg­rendelő. Rossz politika: ha ra­gyogó napsütésben visszük ja­vításra a paraplét, addig bizto­san elkészül míg esősre vált az idő . . Akkor pedig, ha bárig ázva futunk a javítóhoz, nyilván hosszabb a vállalási idő, s mire végeznek a javítással már az inget is sokalltak magunkon . . . Vannak, akik annyira meg­mérgesednek, hogy soha többet nem mennek el az ernyőért: a szekrény tetején, vagy ötven kü­lönféle ernyő várja gazdáját, egyikre-másikra már előleget is fizettek. Némelyik már két esős őszt is megért már itt az üzlet­ben, előbb-utóbb eladásra kerül. Lehet, hogy ez sem éri hideg zuhanyként a tulajdonosokat?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom