Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-27 / 98. szám
6 DUNANTOl! NAPLÓ 1972. április 27. A szigetvári kórház története Már a múlt század utolsó harmadában megszületett a gondolat: legyen Szigetvárnak is kórháza. Vermes György, Hölbling Ignác, Salamon Gyula és Koharits Ferenc szigetvári lakosok gyűjtést indítottak erre a célra és példamutatóan elsőként több száz forintot ajánlottak a kórházépítésre. A nemes gondolat követőkre talált. Hosszan sorolhatnánk a helybeli és vidéki lakosok nevét, azokét, akik megtakarított filléreiket áldozták a közügy oltárán. Az összegyűjtött közel 40 000 forintot Szigetvár 1894. szeptember 29-én felajánlotta Somogy vármegyének a szigetvári kórház felépítésére, és még ez évben ingyenes telket is biztosítottak hozzá. Az építkezés nyomban megkezdődött és 1895 őszén, egy év múlva, befejeződött, majd 1896. április 8-án dr. Raksányi Árpád igazgató-főorvos vezetésével a Szigetvári Közkórház 42 felszerelt ággyal megkezdte működését. Épülete megfelelt az akkori követelményeknek, jóllehet hiányzott még a vízvezeték és szennyvízcsatorna, 1898-ban már több mint 1000 beteget ápoltak. A növekvő betegforgalom, a zsúfoltság bővítésre késztette a kórház vezetőségét Megvásárolták a kórházzal szomszédos telkeket és a munkálatok eredményeképpen 1904 márciusában átadták a kórház új szárnyát. Ettől kezdve 100 ágyas kórházként működött és működik a szigetvári kórház. Dr. Raksányi Árpád munkáját és harcát az intézet korszerűsítése érdekében az igazgató halála után utódja dr. Rosenberger Alajos folytatta. Az 1910- ben elkészült városi vízvezetékrendszer fordulópontot jelentett a kórház életében. Ám a betegforgalom napról napra növekedett. Nem volt ritka alkalom, hogy a 100 ágyas kórházban — különösen a téli hónapokban —, 120—130 beteget is ápoltak. Az f. világháború utáni nehéz években dr. Rosenberger Lajos igazgató-főorvos mindent elkövetett a megfelelő betegellátás érdekében. A pécsi orvosi egyetem megnyitása 1925-ben fordulópont a szigetvári kórház életében is. Egyrészt a szakmai színvonal érdekében ambicionálta a kórház kevés számú orvosi karát —, másrészt szakmai segítséget nyújtott Dr. Rosenberger halála után ideiglenesen dr. Szoó Károly községi orvos végzi az igazgatói teendőket, majd 1930. augusztus 5-én dr. Zalay Józsefet a pécsi szülészeti klinika tanársegédét nevezték ki igazgató-főorvosnak. Dr. Zalay nagy odaadással, folytatta elődje munkáját, 1931. év végén sikerült a kórháznak az akkori legmodernebb Siemens röntgenkészüléket beszereznie, s a következő években megkezdik az intézmény korszerűsítését. A régi elavult cserép- es vaskályhák helyét modern központi fűtés váltotta fel. Kialakították a hideg-melegvizes füráőszobákat, megépítették a kórház szennyvízcsatorna hálózatát. 1936-ban a régi elavult műtő helyiségét alakították át és modern műszersterilizáló készüléket vásároltak. Két évvel később megkezdték az új szülészeti szárnyépület munkálatait a kórházzal szomszédos telken. Az új szárnyat 1941-ben adták át a betegforgalomnak. Az ágyszám továbbra is 100 maradt, de tágasabb és modernebb elhelyezésben. A II. világháború éveiben ismét nehéz helyzet elé kerültek a kórház dolgozói. A csökkentett létszámmal dolgozó intézet en az időszakban is helyt- Vezetői, dolgozói eredmé- ,en küzdöttek, hogy a háús évek végén a kórház \ jyonát megmentsék. A kór- jzi bizottság 1945 júliusi jegyzőkönyve szerint ..Miszlai László bizottsági tag felszólalásában előadja, hogy múlt év november havában, hogy életét megmenthesse az igazgató segítségével a kórházban talált menedéket a nyilasok elől. A felszabadító csapatok bevonulásáig itt élt, és alkalma volt taoasz- talni, hogy dr. Zalay József kórházigazgató-főorvos, Sere- gélyi László szigorló orvos. Várnai Bertalan kórházgondnok és A kiállítás három terme Évforduló A tiszazugi doktor Erdősi Ervin kórházi gépész milyen emberfölötti és életveszélyes munkát végeztek, hogy a kórház vagyonát a kivonuló németek élői megmentsék". A felszabadulás utáni évek hozták meg az igazi lehetőséget a kórház további fejlődésére. Erőteljes fejlődés indult meg. 1945 előtt a kórháznak mindössze 3 orvosi állása volt, ma kórház-rendelőintézeti egységünkben 26 orvos dolgozik. Á .fejlődés első ütemében a népjóléti miniszter engedélyével az eddig osztatlan közkórházból 30 ágyas részleggel létrehozták a belgyógyászati osztályt. Dr. Csornay József kaposvári orvost bízták meg vezetésével. 1950- ben jött létre a jelenlegi kórház 3 osztálya: a 30 ágyas belgyógyászat, a 30 ágyas szülészet és nőgyógyászat és a 40 ágyas sebészeti osztály. A szülészeti osztályt továbbra is dr. Zalay József kórházigazgató-főorvos irányította. A sebészeti osztály élére dr. Duchon János sebész szakorvost nevezték ki, Dr. Duchon és Dr. Csornay osztályvezető főorvosok nagy érdeme volt a két osztály megszervezése. Sajnos egyikük sem érhette meg a nehéz és fáradságos munka után ezt a mai napot. 1952-ben nehéz körülmények között Szigetváron is megindult a járóbeteg-ellátás. Napi 2 órás elfoglaltsággal belgyógyászati, sebészeti és szülészet-nőgyógyászati szakrendelés indult a kórház épületében. 1959-ben a kórház utcai frontján 6 munkahelyes rendelőintézet építése kezdődött meg. A munkálatokat 1962-ben fejezték be, és ezzel 40 órás lett a szakrendelés. Ez évben nevezték ki a nyugdíjba távozó dr. Zalay József kórházigazgató-főorvos helyére dr. Mécs Lászlót. Ugyanezen évben létrehoztuk a kórház-rendelőintézetünk közős röntgenosztályát és a modern röntgenkészülék beállításával nagy lépést tettünk előre a diagnostikai eljárások terén. 1968-ban létrehoztuk a kórház-rendelőintézet közös laboratóriumát. Mindezek ellenére kórházunk elavult és szűk. További fejlődését objektív körülmények akadályozzák. Ennek ellenére a napokban adjuk át az új rendelőintézetet, ahol részben az eddigi szakrendelések jobb körülmények közé kerülnek, részben újabb szak- rendeléseket tudunk beindítani. (Mint például: a hiányzó szemészet, fül-orr-gégészet.) Évekkel ezelőtt felmerült a gondolata az új kórház építésének. Elkészült az, új kórház beruházási programja, melynek első szakaszát 1973- ban kezdik meg. Ebben a szakaszban 115 millió forintos beruházással megépül a 300 ágyat magában foglaló megyei elmeintézet. Ezt követi az V. ötéves tervben a 220 ágyas általános kórház felépítése. Dr. Virág Sándor igazgató-főorvos S zenvedélyesen tiltakozik: nincs az ő életében semmi különös, végezte a dolgát — szerette a szakmaját. Ne írjak semmit, vagy csak nagyon nyúlfarknyit — majd azt mondják a Gonda megint kitalált valamit. Amikorra kifogy az üvegből a jófajta mohácsi bor, a tálban alig marad néhány omlós, alföldi tepertős pogácsából mái értem, mire gondol: 73 éves, legalább fél tucatszor kelleti elölről kezdeni életét, hihetetlenül rövid idő alatt kapaszkodott nagy magasságokba, szerzett barátokat és ellenségeket. Látványos bukások soha nem voltak az életében: két háború, keménykalapos iskolaigazgató, keménygalléros ezredes, s talán csak a kérlelhetetlen idők voltak életének nagy fordulópontjai. Bár az utóbbi —• semmi pénzért le nem írnám, hogy öreg — alig okozott szemmel érzékelhető változást. Talán csak hangjában érzek egy kis fáradtságot: igaz, már naphosz- szat beszélgetünk, a mohácsi fehér sem marad hatástalan ... Bordó, fehérpettyes csokornyakkendője talán egy kicsit lazábban feszül a fehér gallér alatt, mint reggel, szivacszakóját kigombolja. Egészében fiatalos; fia 17 — lánya 18 éves. S ha felül a lóra — elég gyakran megtörténik — Nagynyárádon a gyerekek végigkísérik az úton. A ló. Talán gyerekkorát leszámítva nincs életének egyetlen napja sem, amikor valamiképpen kapcsolatba ne lenne a lóval. Azt mondja: szebb az, mint akármelyik luxusautó, az nem állat, az családtag. A magyar azért is nem eszi meg. Csak ha nincs más. — Néhány éve eljött ide a csépai állatorvos — kérdi mit műveltem én ott, mert az ottaniak csak mindig azt hajtogatják: merre lehet a mi doktorunk? Negyedszázada, hogy eljöttem onnan. Mondom: öcsém a te feleséged pesti, alig várjátok a hét végét, hogy az autóddal mehess haza, és vasárnap jártam a gazdakört, iparoskört, köpködőkört.. , Kik voltak? Hát akiknek semmijük sem volt, csak köpködtek a módosokra, Délután meg befogattam a lőcsös parasztkocsiba az öt szürkét... Nézem a fényképet Szinte kiszaladnak a képből, csupa feszültség, robbanékonyság az öt almásszürke. — Pedig hajtani tudni kellett ám őket! A jobb hátsó csak rám hallgatott. Hátranézett, s ha nem én ültem a bakon nem indult az atyaistennek sem! A lovak neuraszténiájáról később tanulmányt is írtam...Forgatom a tudományos értekezéseket, ismeretterjesztő anyagokat, elismerő leveleket. Ten- | nivalók a mezőgazdasági terA Havihegy Pécsett Erb János felvétele melőszövetkezet állattenyésztő sében. A tbc-mentes állatállomány kialakítása. Cikk az Élei és Tudományban, Állatorvos Közlönyben. S egy kis könyv Babonák és kuruzslások a Tiszazugban. ömlik az ízes magyar szó — éppen öt évtizede él falun. Ügy mesél mint Homérosz görögjei: kicsit összemosódnak a dátumok, színhelyek, s talán egy kissé az álmok és eseményeli is. Egy csépai állategészségügyi kiállításba kapaszkodom — dr. Gonda Sándor rendezte valamikor a 30-,as években. Három szobában volt a kiállítás, Az egyikben pókhálók, félhomály parázs, babonás szerszámok, sütővasak. A múlt. A másikban korszerű istálló, a legmodernebb bakterológiai kutatások eredményei, sebészeti műszerek. A harmadikban egy színpompás virág, fekete lepelén emberi koponya. Mit hoz a jövő,? Ezt is azt is hozhatja — Hitler már készülődött. Dr, Gonda Sándor néhány mondatát a három szobában most ei tudnám helyezni, —... megyek át éjszaka c befagyott Tiszán. Egy kis tanyára hívtak. Három gyerek imádkozik az istállóban az egyetlen tehén mellett. Tejet akartak már inni, alig várták, hogy meglegyen a kisborjú. Nehezen ment az ellés, farfekvéses volt. Nyolc paraszt tehetetlenül állt körül, aztán csak hókuszoztak. Szóval; élve maradt a borjú meg a tehén is. Szegény özvegy hálálkodik, kérdi mivel tartozik? Mondom semmivel. Úgysem tudja azt maga megfizetni. — Azt nem értem, hogy ai első világháborús kitüntetések — 11 van belőle — után, miért lett állatorvos. Nyitva volt az út akár a katonai pályafutás előtt — és ahogy hallottam a háború előtt a zene sokkal közelebb állt önhöz, mint bármi más a világon ... — A Píavé mellett megsebesültem, még lábadoztam itthon, amikor hallottam: katonai állatorvosokat képeznek ki a fiatal sebesült tartalékos tisztekből. Hát így történt. Amikor első állomáshelyemen a budapesti 1-es huszároknál jelentkeztem az ezredesnél azt kérdezte: viselkedni tudsz-e. Mondom: igen. No majd meglátjuk, rád bízhatjuk-e lovainkat. Olyan fiatal voltam — nem nagy bizalommal fogadtak. Másnap hív az ezredes a vívóterembe. Próba? Amikor egy félóráig táncoltattam az ezredest, letette a kardot, s csak annyit mondott: holnap reggel a teniszpályán találkozunk. Mit részletezzem: ott is legyőztem. A lovaglásomat már végig se nézte. Befogadtak. K ét év múlva Kecskemétre kerültem. Ekkor jött Gömbös parancsa: állatorvos nem viselhet tiszti csillagot, csak rozettát. Hogy én, aki végigcsináltam az első világháborút, 11 kitüntetést kaptam, rozettával járjak? Inkább leszereltem. így kerültem Csépára egy bőrönddel. Megyek az állatorvoshoz: kollega úr, van-e számomra ebben a községben egy kis darab kenyér? Erre azt kérdi: van-e pénzem vonatra, amivel eltűnök? — Hát nem voltam vidám, az biztos. Forgatom tanácstalanságomban a helyi újságot — nincs abba más, csak amit kiollóztak a budapesti újságokból. Megyek a szerkesztőhöz: hogyan tudnak ilyen gyalázatos újságot csinálni? A kun parasztot az érdekli, ami vele, az állatával, földjével kapcsolatos. Na akkor csináljon ilyet nekünk egy oldalon — mondja a szerkesztő. Mit részletezzem: megcsináltam. A parasztok meg szépen átpártoltak hozzám, ha már írom, tudom is mi az állat: gondolták. Húsz évig voltam ott. Amikor már meghallgattak, rávettem a gazdákat: adják el a rossz lovaikat. Egy kaptás ló is annyit eszik mint egy mén, akkor pedig inkább olyan lovakat tartsanak, aminek értelme van. — Az 1938-as mezőgazdasági vásáron ott voltunk a lovainkkal. Voít ott lipicai és arab, angol és féivér, nóniusz, hidegvérű ... Négy emberem fel volt öltözve: fekete zsinóros mellény, fehér gatya, fehér ing, fekete csizma, fekete kalap árvalány- hajjal — én is ilyen ruhában voltam — piros gurtni a szerszámon, lőcsös parasztkocsi } előtt ficánkoltak az akkor már I neves tiszazugi lovak. Egyszer j jön egy monoklis úr: hol van- j nak a Podmaninszky baronesz lovai — kérdi. Én meg: még mindig a baroneszeket bírálják és nem a lovakat? Na felkapta a fejét, de aztán mondják neki: ez nem paraszt, ez a dr. Gonda állatorvos. Ügy látszott meggondolta magát, mert csak int: alzó — igazított monokliján — na keverje össze a lovakat. Vezetjük sorba elé. Alzó — mondja — ez, meg ez, meg ez, meg ez! Kiék ezek? Első díj: az enyém. Második: Kocsis András csépai. Harmadik: Magyar János csépai. Alzó: ha még egy csépai jön...! Nem voltunk többen. Másnap a kormányzó is megdicsérte a kocsiverseny után a lovainkat, kocsit, szerszámot. Jön egy szép nő: nem jönne el hozzám kocsisnak, kérdi. Mondom: lehet, ha megfizeti. Hát mennyit kér? Mint a mostani bérem: 10 vagon búza, 30 disznó, 5 ló, 60 birka. 500 tyúk évente. Mert akkor már így fizettek engem abban az elátkozott Tiszazugban. Második világháború. Egy órát folyik a történet — csak a végét adom tovább: az angolok fogságába kerül — ő gyógyítja a tisztek sportlovait. Csalják Angliába. Aranyfontban 20 ezer pengő lenne a fizetése. Azt mondja; ha ráadásul Londont is odaadnák, akkor is hazajönne. Haza is tér. 10 500 lovat és 500 kocsit hoz. A szakadt iratok között a hazatelepítési kormánybiztos szűkszavú elismerő levele, a hazatérés kalandos történetéből minden, ami megmaradt. Otthon az üres ház várta. — Alig tettem magam tisztába, hívnak a Földművelési Minisztériumba. Én lettem Közép- Magyarország lótenyésztési felügyelője. Pünkösdi királyság volt. Ezután kerültem Baranyába — Majsra. Első feleségem nem vállalta, hogy a semmivel újból kezdünk itt mindent, így anyámat hoztam. Hót mostmá'r éppen két évtizede, hogy itt élek — Nagynyárádra a nyugdíjaztatásom után jöttem — jöjjön nézze meg az irodám. A pró helyiség. Fehér bútorokkal. Egy porcelán mén a szekrény tetején, vágtató lovak a fali plakáton. Sok kilóriyi gyógyszer. Vázlatok — néhány szerszám amit látok.-— Ez itt — mutat egy rajzot fogreparátor. Az állat hátsó fogát is tudom vele reszelni. (Az egész országban alig néhány tucat állatorvos foglalkozik fogászattal.) — Azt szeretném a parasztokkal megértetni, hogy a gép nem teszi feleslegessé a lovat. Jó lovakat kell nevelni — 2 és fél milliót is lehet kapni egy jó lóért. Jó mén, jó kanca, jó gazda — sok pénzt hoz. A jövőről faggatom. Az állatorvosi tudomány jövőjére gondoltam. Félreért. Emlékszik a kiállításra — mondja — a fekete lepel és a koponya ... Indokolatlan pesszimizmus, de azért a jelenre térek. — Most is van egy jó lovam, 20 kilométerre van a szőlőm, de ötnegyed óra alatt ostor nélkül ott vagyok... Lombost Jené Kiss Géza Huszonöt évvel ezelőtt, 1947. április 28-án, az egyik pécsi kórház hófehér ágyán egy tudós férfi örökre lehunyta szemét. A kákicsi születésű Kiss Géza, a „rebellis szellemű” református lelkész, etnográfus, nyelvjáráskutató, „az Ormánság szerelmese”, illetve „az Ormánság Jeremiása" volt. A régi tudományos élet akkori képviselői nem állták körül sírját. Csak az Ormánság népe siratta meg. Pásztora volt népének a szó legszorosabb értelmében. Betegeket ajánlott, ingyenes gyógykezelésre, tehetséges gyermekeket patronált, gazdasági tanácsokat adott. Nevét mégsem jóságával tette híressé, közismertté, hanem bátor szellemével. A Horthy-rendszer idején, az 1930-1940-es években felemelte szavát a nagybirtok- rendszer ellen, telepítéseket követelt, különösen az egyke következtében kipusztulásra ítélt vidékeken. Az örökösödési törvénytől s egy új orvos-gárdától várt nagyon sokat. Bízott egy kidolgozandó egyke-térkép elkészítésében, amely a magyar társadalom figyelmét, az Ormánság népére és az egyke kérdésre irányítja majd. A radikális megoldásokig azonban éppen úgy mint többi kortársa!, ő sem jutott el. Érdeklődése egyre inkább a néprajz felé fordult. Ö volt az 1926-os mohácsi kiállítás néprajzi részének egyik rendezője. 1926-ban pedig népdalainak egy részét is lejegyezte. Kezdetben csak kedvtelésből figyelte és gyűjtötte az Ormánság népének adatait, hagyományait, néprajzi értékeit, majd egyre szenvedélyesebben temetkezett bele a gyűjtő munkába. Halála előtt tíz évvel, 1937 őszén jelent meg az „Ormány- ság" című értékes műve, amely az Ormánság hiteles néprajza. Ebben leírta az Ormánság földjét, a nép hajdani „szállásait", lakóhelyeit, erdei-mézei foglalkozásait és ízelítőt adott a betyárvilágból is. A népszokásokkal foglalkozó részben megírta a nép életét „bölcsőtől a koporsóig”. A babonás gyógyítások, táncok, gyermekjátékok, köszöntések, a néphumor szintén helyet kaptak könyvében. A népviselet leírásával pedig olyan ruhadarabokat is bemutatott, amelyeket ma már meg sem találnánk. A kötetben igen értékes a 100 lapnyi ormánsági tájszó gyűjteménye is. Több mint 2 ezer olyan szót szedett össze — tájszótárán kívül — ami irodalmi nyelvünkben vagy nem volt meg, vagy legalábbis új színt jelentett. A könyvben a szociog- ráfus is bőven talált anyagot a „Múlt és jelen” című fejezetben. Kiss Géza másik értékes néprajzi műve, az „Ormánsági Szótár", amelynek kiadását azonban már nem érhette meg. Ezt 1952-ben adta ki a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Keresztes Kálmán kákicsi származású, jelenleg külföldön élő tanár ót- szerkesztése után. Ennek a művének az értékét legjobban az bizonyítja, hogy a Nyelvtudományi Intézet, ha népnyelvi gyűjtéssel bíz meg valakit, akkor mintául Kiss Géza szótárát adja az illető kezébe. Legújabban az Akadémia Néprajzkutató Csoportja vette ót Kiss Géza népzenei gyűjteményét és ennek anyagát folyamatosan bedolgozzák a Magyar Népzene Tárába. Kiss Géza szülőfalujának sze- retetére jellemző, hogy négyszer is ajánlottak fel neki „jobb” állást, de valamennyit visszautasította. ;,Ki törődik ezzel a nyomorult néppel, ha én is itt hagyom?” - kérdezte elkeseredetten. Életében mégis sok hálátlanságot kapott népétől, amiért nyíltan megírta véleményét az egykéről, a „hulló magyarság” hazájáról. Halála után a vajszlói úttörő csapat vette fel Kiss Géza nevet. 1969. október 12-én pedig Sellyén a téren ünnepélyes keretek között avatták fel szobrát, Stöcker Károly alkotását. Az ünnepségen részt vett Kiss Géza Mezőtúron. élő özvegye, gyermekeivel és unokáival együtt. Emlékét így őrzi meg ma is az Ormánság népe, "•nztai Jósai
