Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
é DUNANTÖLI NAPLÖ 1972. április 12. Sokoldalúbb közgazdászokat és jogászokat! Valószínűleg nemcsak a szakmai köröket lepte meg Sasvári Bélának a mérleg felülvizsgálatok nyomán készült okfejtése. Feltételezem, hogy a közvélemény figyelmét sem kerülte el a címben szereplő fél- milliárdos eredményeltérés. Ekkora összeg valóban meglepetés. A következtetések pedig elgondolkodtatóak. A magunk tapasztalatai is megerősítik a pénzügyi és számviteli fegyelem kapcsán olvasottakat. Távolról sem mondható, hogy a kívánt mértékű volna a rend ezen a fontos területen. A vitakérdésekben szereplő okok száma és súlya pedig van annyi, hogy nem érdemes azokat „megtoldani*', jóllehet nem járna különösebb nehézséggel. Ehelyett inkább az okfejtéshez csatlakoznék. Hiányzik a továbbképzés Nagyon időszerű o témával — a „Közgazdasági Élet” hasábjain netán kialakuló vita keretein túl is — foglalkozni. A vázolt helyzetben ugyanis más fontos elvi kérdések is feltehetők. Méghozzá elég nyomósak. Olyanok például, hogy mennyire alkalmas a vállalatok es szövetkezetek gazdasági vezetése arra, hogy előzetes, külső kontroll nélkül, maga hagyja jóvá mérlegét? Tud-e kellően objektív lenni, azaz ellenállni a kollektíva „érdekei" nyomásának? Ismeri-e és mennyiben a számára fontos valamennyi- gazdasági szabályozó célját és azok hatását, stb.?! A nagyösszegű különbözetek mindenesetre óvatos válaszokat engedhetnek csupán, és alighanem nagyon differenciáltan kell azokhoz közelíteni. A sommás vélemény kialakítása ezért sok szempontból meggon- i dolandó. ; Azzal messzemenőleg egyet ) : lehet érteni, hogy a mainál nagyobb és komplexebb fel- j készültségre van szükség a gazdasági vezetés minden szintjén. Ez alól nem kivétel a számvitel sem. Emlékszem, hosszú éveken át milyen inten- i zív számviteli oktatás folyt, ami nagyban hozzájárult a mai . .törzsgárda” szakmai megerő- i södéséhez. A képzés formája < í azóta az egyetemi-főiskolai ke- j retekre épült, tehát magasabb szintre került. Hiányzik azon- i bon a továbbképzés, amire ! mindenütt szükség van. A számvitelben is, ahol a váltó- [ zások figyelemreméltóak és a j felelősségi normák is szigorúbbak. Az elméleti képzés előtér- i be kerülésével vesztett jelentő- i ségéből a gyakorlati tapasztalatbővítés igénye, ami sajnos 1 hiba. Ennek hiánya a gazdái- j kodók körén kívül is fellelhető. Ne egykézben A problémák egy része arra is visszavezethető, hogy nagy a különbség a gazdálkodó szervek méreteiben, következésképpen specializált felkészülési lehetőségeiben is. Az ugyanis, hogy valamely egység sokkal kisebb a másiknál, lehet kedvező. Nem hiszem, hogy ide volna sorolható a számviteli- j pénzügyi felkészültség növelésének lehetősége. Mechanizmusunk szabályozóeszközei közismerten nem a vállalati tnére- ! tek, hanem célok, ágazatok I szerint különbözhetnek. Sőt, több preferenciát nyújtanak olyan körben, ahol éppen a kisebb szervezetek száma jellem- J ző. A preferencáik könnyítenek j ugyan gazdaságilag, de bonyo- ! lítják az elszámolásokat és így Á belső ellenőr a vállalat kellemetlen embere" //* Az utóbbi időben egyre több tájékoztató jelenik meg a Bevési .főigazgatóság által végzett pénzügyi revíziók eredmé- nyeirdlj tapasztálatairól. E tájékoztatók elég gyakran a gazdálkodás negatív jelenségeit meghökkentően nagy számokkal illusztrálják. A közvéleményben felvetődik a kérdés: tolón romlott az elmúlt években a vállalatok gazdálkodási morálja? Ezt senki sem mondja. Maga a vitacikk írója is leszögezi, hogy szándékosságot csak e’vétve lehetett bizonyítani. Akkor mégis miben lehet a jelenségek okát találni? Én első helyre az ellenőrzés színvonalának az elmúlt években végbement emelkedését tenném. A Pénzügyminisztérium irányítása alatt működő Bevételi Igazgatóságok a pénzügyi revíziók olyan magas színvonalát, egységét és szervezettségét produkálják, amelyre korábban nemigen vök. példa. Ez önmagában is emelte a medállapítá- sok nagysáqrendiét. Különösen a revizorok kóördináltsága, szervezettsége növelte a revizori munka, hatékonyságát. !E mellett igaza van a cikk szerzőjének abban, hogy .a vállalatoknak általában a belső ellenőrzés nem erős o'daluk. Ez azonban nem újkeletű jelenség. Vé'emőoyom szerint nem arról van szó, hogy a belső ellenőrzés színvonala visszaesett volna,, hanem arról, hogy nem fejlődött kívánatos mértékben. Ha valaha szükség volt hatékony be'ső ellenőrzésre, akkor most van. A vállalati önállóság bővülésével egyidejűleg nőtt a vállalatok. felelőssége. A bonyolult I gazdasági folyamatokat átte- j kinteni, a hibákat menet közben észlelni és kijavítani, haté- j kony belső ellenőrzés nélkül nem lehet. Ha ez így van — és ezt általában elismerik —, akkor í mi az oka, hogy a belső ellenőrzés a vállalati vezetők — tisztelet a kivételnek — nagy része érdeklődésének a perifériájára szorul? 1. Az a szemlélet, hogy : az olyan tevékenység, amely azonnal eredményben nem realizálható, az nem hasznos. 2. Az olyan nem megalapozatlan tapasztalat, hogy a belső ellenőr megállapításai, vizsgálatainak dokumentációi más külső reviziók kiindulási alapja lehet.: 3. Az a vélemény, hogy a belső I ellenőr, mint a vállalat „kellemetlen"-embere,-a vállalati bel-j ső „harmonikus" légkört ngm ; javítja, . hanem rontja. A belső ellenőrzés alacsony színvonala meüettYo fő;, problémát a számviteli-pénzügyi szakemberek: nem kellő anyagi, erkölcsi megbecsülésében látom. A cikk szerzője kiemeli, hogy o i főkönyvelők többsége szakmai ismeretéhez több évtizedes gyakorlat árán jutott. Ez azonban érvényes a számviteli és pénzügyi dolgozók többségére is. Ennek ellenére, anyagi megbecsülésük sokszor nem éri el a : más területen dolgpzó kezdő szakemberek színvonalát. Nem ! vonzó, nem diyatos ez a szakma. A jól képzett, nagy gyakorlattal rendelkező számvitelipénzügyi szakemberek vállalati hasznosságára illetve hiányára nagyon sokszor a pénzügyi re- i víziók megállapításai döbbentik ! rá a vállalatokat. Besze László 1 főkönyvelő talán többet is kívánnak az átlagosnál. Ilyen helyeken végképp nehéz olyan közgazdasági-jogi polihisztorokat találni, akik az ügyek nagy részének előkészítésétől az elszámolásmód meghatározásáig sokszor közvetlen vegyenek részt. Nem kerülhet ugyanis sor olyan munkamegosztásra, ami a nagyobb vállalatoknál természetes. Különösen a kisebb üzemeknél feszít tehát az „egy ember" teória léte. Helyénvaló ezért a szerző észrevétele, amely szerint az ismeretek egykézben tartása irreális megoldás. Az ismeretszint folyamatos növelésének igénye mellett a célszerű üzemnagyság kialakítására való törekvés ilyen okok miatt is indokolt. Addig viszont az érdekképviseleti szervek által vagy más módon nyújtott szaktanácsadói funkciókat lenne érdemes hatékonyabban foglalkoztatni. Mindazokon a helyeken, ahol az eltérések ismerethiányon múlnak és azok — divatos kifejezéssel élve — nem „eltérítések" eredménye. Az utóbbiak folyamatos feltárása vár a pénzügyi ellenőrző szervekre, melyeknek növekvő aktivitása ezzel a helyzetelemzéssel is bizonyosságot nyert. Eredményes törekvések A tennivaló tehát sok és nem közömbös, milyen sikerrel ; járnak azok, vagy meddig tor- j tanok. A számviteli-pénzügyi . apparátus még nem mindenütt felel meg a hozzászólásom elején említett követelményeknek. Van azonban jónéhány biztos bázisunk is. Szeretnék ezért a szerzővel ellentétben a végső következtetések „reménytelenségét” illetően derűlátóbb lenni. Még egyszer mondom, a Bevételi Igazgatóság feltáró j munkájának jelentős pozitívu- : ma van. Az, hogy ismertté vál- í tak a gondok. A pénzügyi ellenőrzés erősödése biztosan j serkenti a gazdálkodási és be- ' számolási fegyelem javulását. Ha nem így lenne, az ellenőrzés sem érné el egyik fontos célját. De azért történik egy s más. Éppen Pécsett vannak eredményes törekvések a közgazdászjogász képzés terén, hogy csak az egyiket említsem. (Remélem erre! is szót ejtenek a vitában.) Módosultak a felelősségi szabályok és csak kiszorulnak a fejlődésben lemaradók. Ezekhez is szabad reményeket fűznünk! Dr. Kisvár! András Vita Mi van a félmilliárdos eltérés mögött? Mi van a félmilliárdos eltérés mögött? címmel vitacikket közöltünk a legutóbbi Közgazda- sági Élet oldalunk hasábjain. A szerző, Sasvári Béla, a Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatósága ipari osztályvezetője ismertette azokat a tapasztalatokat, amelyeket a területi igazgatóság a négy dél-dunántúli megye közel 500 vállalatánál és szövetkezeténél végzett pénzügyi ellenőrzései során szerzett. A revizorok az eredményekben közel félmilliárd forintos eltérést mutattak ki. A revizori megállapítások nyomán a vállalati érdekeltségi alapok 150 millióval, az adókapcsolatok 100 millió forinttal módosultak. Sasvári Béla vitacikkében azt boncoigatta, mi van a fél- milliárdos eltérés mögött. Szándékosság? Felületesség? Hoz- zánemértés? Komplikált túlszabályozás? Most közzé tesszük a vitacikkre érkezett hozzászólásokat. Arra kérjük a Közgazdasági Élet e téma iránt érdeklődő olvasóit, írják meg véleményüket a szerző és a hozzászólók fejtegetéseiről. Miklósvári Zoltán A kérdéses témát olyan szakember vetette fel, aki több megyére kiterjedő tapasztalatokat szerezhet, munkahelye szé- j leskörű áttekintést biztosít számára. A pénzügyi reviziók konkrét megállapításait nem isme- í rém, de az előidéző okokként i felhozottak közül néhányhoz — j túlszabályozás, túlterheltség, I szakemberképzés — szeretnék | hozzászólni. A hármas — népgazdasági, vállalati, egyéni — érdek ösz- í szehangolása, helyes irányba | terelése bonyolultabb közgazdasági szabályozást igényel a vállalati gazdálkodás vonalán, akár közvetlenül történik, akár közvetetten. Véleményem sze- i rint vitatható, hogy viszonylag példaszerű adottságokkal elté- I rő vállalati gazdálkodásnál j érvényesülhet-e az egyébként J bonyolult, általános jellegű szabályozás differenciáltság al- ( kaimazása nélkül. Amíg a mun- | kaerőhelyzet, a piaci igény és | egyéb vállalati adottság hathat olyan ellentétesen is, hogy például egy vállalat kényszerűségből kevesebb dolgozóval eleget akar tenni a társadalmi elvárásnak, és ezáltal nem tervezetten, de törvényszerűen be- i következő átlagkereset növeke- i dést hajt végre, ennek következtében év végén jelentős ; fejkvóta utáni béradót fizet, a vállalat kollektíváját pedig a nyereségrészesedéstől, mint ösztönzőtől részben, vagy egész- j ben elüti, nyilvánvaló, hogy \ nem érvényesülhet a vállalat I életében a hármas érdek megvalósításának követelménye. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a vállalati nyereségek különbségei nem mindig fejezik ki a valósáaos hatékonyság különbséget, de a hatékonyság csökkenés következményeit az egységes szabályozás miatt — progresszív jellege mellett — érdemtelenül egyformán kell viselni. Szükséges lenne tehát egy differenciáltabb szabályozás. A több éves, perspektiv1Vus, de az éves vállalati gazdasági politika irányítói érhetően igénylik a folyamatos döntéseknél a számvitel információit. Ezek ugyan tényleg csak közvetve tudnak segíteni, de a mélyebb elemzésekhez ezek adják az alapot. A vállalati életre naponta történő helyes irányít ráhatás, csak több és nemcsak jól képzett, de többoldalú fel- készültséggel. ismerettel rendelkező szakember útján lehetséges. És itt lép előtérbe a túlterheltség, mert a megosztottság annyiban jelentkezik ugyan, hogy saját területükön egyébként jól képzettek döntenek, de ezek a döntések nem mindig a kívánt irányban hatnak, összehangolásuk nehézséget okoz, sok esetben nem is kerül erre sor, kihatásuk így utólag sem korrigálható. Ezért . sűrűsödhetnek az évközi döntések már nehezen megoldható év végi problémákká. Ezzel kapcsolatos a túlterheltség feloldásának nehézsége, közismert a többoldalú szakember (mérnök,v közgazdász, jogász) iránti szükséglet. Az ezirányú növekedést élénken jelzik az újságok hirdetési oszlopai. Nagyon is kívánatos, hogy a közgazdászok és jogászok a vállalati élet fokozottabb gazdasági tartalmának igénye alapján többoldalú, kölcsönös tárgyi tudásanyaggal rendelkezzenek. Mégpedig a felsőoktatás azon törekvése mellett, hogy általában az oktatás elsődlegesen a helyes tudományos gondolkodásmód elsajátítására irányuljon és ezzel általános alap adódjon a szakterületek kívánalma szerinti mélyebb ismeret megszerzésére. Az ilyen képzettségű vállalat! irányítók akár távlatban ható, akár mindennapi döntései nyil- , ván sok, mo még fennálló és a cikk által felvetett problémát kiküszöbölnének. Dr. Fenyőházi Ernő gazdasági igazgatóhelyettes MIELŐ33I belépésre keresünk pénz- és számviteli osztályvezetőt Számviteli főiskolai, vagy egyetemi végzettség szükséges. Ez utóbbi esetén mérlegképes oklevél is. Jelentkezéseket „Nyereségpremizált" jeligére kérjük a Hunyadi úti hirdetőbe leadni. A jelentkezésben közölni kell az eddigi munkahelyeket, gyakorlati időt, fizetési igényeket A félmilliárdról tőmondatokban Egy kötetnyi mondanivalóból — ami mind idevágna — néhány gondolat, tőmondatokban rögzítve. A szándékos „eltérítések” jól adminisztrált vállalatnál nem igen fedhetők fel. A megállapítottaknál sem bizo- nyíthatóak, s főleg a felelős nem található. (Hacsak Bűnbak kartárs nem ott van éppen állományban.) A szándékos költség- | növelés központilag előírt, hisz I 70 százalékát úgyis az adóhivatal fizeti a bútorcseréknek, i szőnyegeknek stb., sem a vezetők, sem a dolgozók nem ér- ! dekéltek - a megtakarításban. Megoldásra részbeni javaslat: vezetői érdekeltség az adózatlan nyereség arányában. Hazzánemértés könnyen fordul elő, hisz körülbelül 40 féle utasításadó szerv van, melyeknek egymással alig-alig összehangolt rendelkezéseit gyakori kiegészítő és módosító pótlékolásokkal kellene állandóan „élőben venni". Csak néhány ötletszerűen összekapott Rendelkező: ágazati-szaktárca minisztérium, PM és adóhivatal, vámügyek, államközi szerződések, nemzetközi szállítás, munkaügyi rendeletek, utasítások, SZOT és az ABEÓK, energetikai, tűzrendészet!, egészségügyi, munkaterápiái, pszichológiai, OT, OMFB, OVH, Szabványügyi H., Szállítási Tanács, MÁV, AKÖV, Posta, MN3, Fejlesztési Bank, OTP, SZTK, Nyugdíjintézet, KÖJÁL, KERMI, KSH, helyi tanácsok, OKISZ, SZÜVOSZ, TOT, Tröszt, Orsz. Nagyvállalat, Egyesülés. Mindez csak kiragadoítan! Parkinson törvénye úgy látszik érvényes lesz a mi világunkban is, pedig de jó lenne elkerülni! Mindemellett a rendelkezések nem közérthetőek és egyértelműek, mint ezt a Számítástechnikai és ügyvitel c. folyóirat „Időszerű kérdések — feleletek” rovata rendszeresen mutatja, magyarázgatván őket. Hogy egy konkrét, de lényegében teljesértékű célt el nem ért rendeletet említsek: a lakbér- pótlék kérdésével vagy 3000 ember foglalkozik országosan, s még mennyi ebben is a tisztázatlan probléma. (A lakóház fenntartásról ne is beszéljünk.) Agyonstrapált főkönyvelők és ügyviteli rabszolgák, akik a fenti rendelettengerben mentőöv nélkül lubickolnak, főleg télvíz idején. Hisz egy adóbevallás kitöltése kétszeres időigényű egy jó méslegbeszámolóhoz képest! Arról nem is szólva, hogy 10—20 fős apparátussal dolgozó kisvállalatoknál ugyonazt el kell bírni, mint a 200—300 fős középvállalatnál. Az orfűi törpe vízmű társulattól olyan beszámolót kérünk (1 fő másodállású adminisztrátorral), mint a Mecseki Szénbányák gazdasági igazgatójától! Az agyonstrapáltságot csak egyszerűsített, országosan egyértelművé tett szervezet szüntethetné meg, s azon alig segít egy jogász-közgazdász beállítása egy kis 10—50 fős szervezetI be, ahol a túlterheltség elsődlegesen jelentkezik, s óz apróbb elvi hibák is ezzel együttesen. Nincs szinkron. Egyet kell ér- I teni Sasvári elvtárssal a képzés j és a szükséglet tekintetében. De j hiányzik a szinkron a rendelet- ■ hozásban, hiányzik a fogalmok meghatározásában stb. Ismét csak egy kis példa. Pár thatározat — üzemszervezés. De beszélünk és mennyi cikket írunk s olvasunk „csak” szemezésről, rendszerszen/ezésről, iparsZer- vezésról, hálós szervezésről, PERT programozásról, komplex szervezésről, hogy az operáció- kutatást, a kibernetikai módszereket, a matematikai modelleket stb. ne is emlegessem. Nincs szinkron. Rohanva be akarjuk hozni az elektronikát a gazdasági és tudományos élet- | be. Ahány gép van az országban, majd mind másféle, (a KNEB vizsgálati anyagából), kihasználtsága alig-alig, mert a szakembergárda kicsiny. Jön megint a gyorstalpalás, sok el- | hibázott program, nem kívánt, nehezen javítható feldolgozás 1 — méregdrágán. Nálunk nem „üzlet" a gépesítés, amikor any- nyi az olcsó irodai munkaerő. Átképzése lenne előbb szüksé- j ges, de már egy KGST-re orientált, kis-közép-nagygépes ala- : pon. Egységes alapszervezésű j feldolgozási formában. Túlszabályozás. Mondjuk ki bátran, mi a hibák egyik fő oka? ] i A mechanizmus stabil közgaz- j dasági szabályozókat ígért. Nehéz távlati terveket készíteni, ha a biztonságos jogszabályi háttér vetített díszletként pereg. Az egycsatornás jövedelemelvonás éppúgy megoldhatná — elvileg — a társadalmi tiszta jövedelem (1970-ben • 64,7 százaléka a nyereségadóból származott!) „begyűjtését”, mint a kereskedelmi adóra, légszennyeződésre stb. való felbontás. Huszonnyolc PM adóelszámolási számla létezik, s egyesek ezen belül még nem is csak egy fogalmat takarnak. Huszonnyolc botlat.ó küszöb, cikcakkos labirintfolyosóban I (S ezenkívül az ebadó stb. a tanácsi számlára.) Egy elhanyagolt terület. Teljes igazság! De a megoldás csak szemléleti változatással vihető keresztül. Ma o „házi revizor" megtűrt rossz fiú, okve- tétlenkedő ember, (ha ezt nem is mondják mindenütt a szemébe), aki mindenbe beleüti az orrát stb. Persze vannak képzési hiányosságok itt is, hisz egy jó „belső ellenőrnek” nemcsak adminisztratív, de műszaki tudással is rendelkeznie kellene legalább főkönyvelői-főmérnöki szintet közelítően. Ezért van az, hogy csak ott található valamelyest elfogadható belső ellenőri (elemzői) munka, ahol a revizor 5—10 éves vállalati törzsgárdatag saját szakmájában. Kuba László szervező Pécsi Bőrgyár. k \ Nagyon időszerű a téma Eredményes törekvések a közgazdász-fogási képzés terén
