Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
8 DUN ANTOLI NAPLÓ 1972. április 9. A PANORAMA BEMUTATJA: Ávery Brundage, az elpusztíthatatlan Készülődés Münchenre — a börtönben Azt írja róla a sajtó, hogy amikor Hirohitó császár megnyitotta a sappo- rói olimpiai játékokat, a tömeg nem ót, hanem Avery Brundage-t tekintette a hó és a jég nagy ünnepe igazi uralkodójának, aki nyolcvanötéves kora ellenére évtizedek óta szilárdan tartja helyét a sportvilágban. Brundage az amatőrizmusért folytatott kérlelhetetlen harcával szerzett magának sok barátot és még több ellenséget. Emlékezetes, hogy a grenoble-i téli olimpiai játékok alkalmával a megszállottak dühével tiltotta meg, hogy a síbajnokok felszerelésén feltüntessék a gyártó cég márkáját, illetve ilyen márkával fotografálják a versenyzőket, hiszen nyilvánvaló, hogy ezért a sportfelszereléseket gyártó cégek tekintélyes összegeket juttatnak a sportolóknak. De az is emlékezetes, hogy a sportolók hogyan jártak túl Brundage eszén. Nem az ő felszerelésükre, hanem a bajnokokat köszöntő ifjú hölgyek sílécére volt felfestve a gyáitó cég márkája, és a kinagyított színes fotókat publikálták a szigorú öregúr nagy mérgére. Egyszóval, Brundage puritanizmusa rengeteg szenvedélyes vitát vált ki, de tagadhatatlan tény, hogy nélküle annyi se maradt volna meg az amatőrizmusból, ameny- nyi a nemzetközi sportélet mai elüzle- tiesedése mellett megmaradt. Brundage, Sapporo előtt is elszenvedte a maga csöndes vereségét, amikor nem sikerült keresztülvinnie, hogy a játékokból kizárják azt a tíz világklasszis versenyzőt, akik elfogadták a legnagyobb amerikai sífelszerelést gyártó cég ingyenes kaliforniai edzőtábor-meghívását. így aztán nem csoda, hogy a szigorú öregúrról — aki egyébként maga is milliomos —, ellenfelei előszednek mindenféle negatív históriát. így például úgy tartják, hogy ő volt az, aki 1936 után, a berlini olimpiát követően tanácsolta minden idők legnagyobb atlétájának, a fekete csodafutó Jesse Owensnek a profi pályát, mondván, hogy „nincs igazi amatőrizmus". Brundage mindenesetre egészen fiatal korában sportideálokat tűzött maga elé. A chichagói egyetem hallgatója volt, a filozófia szakon tanult, és apja az egyetem mecénásai közé tartozott. Az egyetem basket-ball csapatában játszó hallgató „all around” atléta szeretett volna lenni, vagyis a korszak eszményeinek megfelelően „több műfajú sportoló”. Ezt a címet az 1912. évi amerikai bajnokságon el is nyerte. Résztvett az amerikai olimpiai csapatban a stockholmi olimpiai játékokon. Érmet ugyan nem nyert, de ez alkalommal egy hosszabb európai és kelet-ázsiai utazáson vett részt. Itt találta meg másik — meglehetősen költséges — szenvedélyét, a távol-keleti műkincsek gyűjtését. Azt mondják, hogy az ő birtokában van a világ egyik legszebb porcelán, bronz és jadekő gyűjteménye. E gyűjteményt Brundage a San Franciscó-i Young Múzeum rendelkezésére bocsátotta. Brundage mérnöki diplomát is szerzett és tagja lett annak a tőkés csoportnak, amely New York nagy felhőkarcolóit építette. Az újságofe szerint Brundage azzal ejti pánikba ellenfeleit, hogy München után sem akar visszavonulni... Mig Henri Charriere úgy lett híres, hogy börtönből szabadulva jó könyvet írt, Bobby Hunter úgy vált ismertté, hogy ökölvívó lett a fegyházban. Bobby l-luntert ma esélyesnek tartják lepkesúlyban a müncheni olimpiai játékokon. Hunterrel azonban az a baj, hogy jelenleg tizennyolc évi fegyházbüntetését tölti az amerikai Karolina állambeli Manning büntetőintézetében. A néger fiatalember 1967-ben verekedésbe keveredett egy lány miatt, s ellenfelét egy késszúrással megölte. Azelőtt ökölvívással soha nem foglalkozott, a fegyházban kezdett el sportolni, és három évi edzés után New Jerseyben megnyerte az USA nemzeti bajnokságát. Ezután jelölték a pánamerikai versenyekre és Kolumbiába már egy alapítvány fizette őrei számára az útiköltséget Itt bronzérmet szerzett, s fogolytársol már „hősként" fogadták: a dél-karo- linai kormányzó nyilvánosan gratulált neki. Hunternek azonban — hogy kegyelmet kapjon - előbb le kell töltenie büntetésének egyharmadát, azaz még két esztendőt. A börtöntársak most neki és fegyőreinek gyűjtést indítottak a müncheni útiköltségek fedezésére. MOTOR-PANORÁMA Á keréken gördülő Minotaurus Négy kerékről ismét két kerékre? A gépkocsi és a motor minden országban gyilkol, de különösen akut kérdés ez a latin országokban. 1969-ben például Franciaországban 10 027 országúti baleset történt, Olaszországban 11416. Európában csak az NSZK-ban volt magasabb a balesetek száma: 13 885. 1971-ben azonban Franciaországban már elképesztő a baleseti statisztika. 16 ezer ember halt meg országúti balesetek következtében és mintegy 350 ezer ember sebesült meg. Az életüket vesztett gépkocsivezetők egyharmada 25 évesnél fiatalabb és 12 százalék közülük 25 és 29 éves között von. A fiatal áldozatok között sokan vannak, akik rendelkeztek ugyan biztonsági övvel, de nem csatolták azt be, nehogy „félős”-nek látszanak. Pedig megállapították, hogy a biztonsági öv mintegy 30 százalékkal csökkenti a halálos balesetek számát Legkevesebb baleset az autópályákon történik, viszont itt a legmagasabb a halálos kimenetelű esetek száma. Itt 100 balesetből 17 halállal végződik, szemben más utakkal, ahol 11 a halálos esetek aránya. Az 1972. év legsúlyosabb kimenetelű balesete márciusban történt az Északi Autópályán, Arras és Bapaume között, ahol a ködben egymásba futó gépkocsik 12 utasa lelte halálát máAz oldalt írta és összeállította: Rózsa László. »cdpercek alatt Egy túrakocsi —- miközben akadályt került ki —, tolatott az úton. Az utánajövő kéjön vette észre és belerohant: Ezután még tizenöt kamion és személykocsi vonatütkö- zés-szerűen szaladt egymásba, köztük egy benzinszállító, amely rögtön kigyulladt A tűz átterjedt a többi kocsira is, és az áldozatok közül sokan elevenen elégtek, mielőtt megkísérelhették volna a kiszabadulást. Franciaországban újabb szigorításokat fontolgatnak a közlekedésben. A második világháborút követő évtized végére szinte eltűnt a nyugati nagyvárosokból a motorkerékpár. Kiszorítotté^ őket az autó, s úgy látszott nem is térnek többé vissza. Mélyen lecsökkent a motorkerékpár eladások száma. A BMW ezekben az években nem gyártott, szinte csak újságkihordóknak és közlekedési rendőröknek híres motorjaiból. Egyedül a jó öreg Angliában tartottak ki mellette, de ott a nagymotorok futottak, és sokan azt gyanították, csupán a Pokol angyalai című amerikai film hatására. Nem kell többé kerékcsere 150 kilométert mutat a sebességmérő, s a jobb első kerék a másodperc 1/12 része alatt valósággal szétlapul. Ez már kész öngyilkosság. De a gépkocsi, csodák-cso- daja tovább haiad ugyanazon nyomon, és nem rohan kormó- nyozhatatlanul az árokba. E másodpercek alatt ugyanis valami különleges folyadék visz- szaadja a gumik feszességét Ez a hihetetlen látvány Dunlopék próbapályáján látható már. A cég most fejezi be egy eljárás kidolgozását, amely forradalmasítja a gumik biztonságát oly mértékben, hogy a kilyukadt kerékkel akár 180 kilométeres távolságot is meg lehet tenni. Ez a találmány még a radiálvázas köpenynél is fontosabb: egyszerűen feleslegessé teszi a pótkereket. A tervezők számolnak a bevezetés nehézségeivel, és 1974-re ígérik a csodagumik megjelenését Aztán jöttek a nyomasztó esúcsforgalmi órák, a hatalmas közlekedési dugók, tízkilométereken veszteglő autóoszlopok, cammogó kocsisorok, a közlekedési csőd évei. Egy élelmes japán üzletember Soichiro Honda érezte meg először a szelet. A kis motorok sárosnak és törékenynek tűntek a csillogó és kényelmes autók mellett. De a szél megindult. Hondát követte a többi cég, a Suzuki, Yamaha, Kawasaki. Aztán kapcsoltak az olaszok is, a Guzzi, Laverda, Ducatti, a németek modernizálták a BMW-t és az angolok a Triumphot, a Nortont. Elsősorban a fiatalokat hódították meg. A Franciaországi „Autószalon”-nak iskolája is van, amelyet 140 000 ember látogat. Százezer ezek közül motorból vizsgázik ... Beatcsillagok, fiatal színészek, művészek motort vásárolnak. Johnny Halliday motoron fényképezted magát, és a nagyburzsoá Eric Rotchild fiú motoron jár fiatal barátnőivel, s Brigitte Bardot is leveti ellenszenvét a két kerék iránt: filmjében már nyeregben ül. Virágzanak a motor-magazinok, motoros hetilapok. A nagy köbtartalmú motorok azonban sokba kerülnek, némelyik többe, mint egy jó gépkocsi. De ezek a szerszámok többet jelentenek gazdáiknak mint a kocsi, mert a lóhoz hasonlóan, testtel kell vezetni és bravúros dolgokat lehet művelni velük. Könnyedén veszik az óránként 160 kilométeres sebességet, s váratlanul törnek ki egy széleshátú kamion mögül, egy mozdulattal lehet nyeregbe emelni — mint a hajdani lovagoknak — a lányokat. S természetesen ilyen motorral szórakozás a víkend, nincs parkolási gond. Veszélyes-e e motor? Tagadhatatlanul, de némely híve szerint kevésbé, mint a gépkocsi, amely kizárólag csak a fékekre bízhatja magát. A jó motoros 75 centiméteres résen biztonságosan áthalad, s van közöttük aki húsz év alatt nem bukott egyszer sem. A motorok sebessége azonban növekszik.' A kísérleti padokon már olyan kétkerekűek gördülnek, amelyek elérik az óránként 270 kilométeres sebességet. „Lovasaik” hírneve is egyre nő, s az ifjúság körében jól ismertek az angol Read, Sheene, Smart, Gould, a franciáknál Offenstadt, Rou- gerie, Chevallier, az olaszoknál Agostini a tízszeres világbajnok. A nagy gyárak most a minden terepen átmenő motorokat gyártják. Csinálnak félsivatagi, sztyeppel versenyt, jégversenyt s minden elképzelhető terepen rendeznek vetélkedést. Amerikában, a kaliforniai Mojave sivatagban minden évben megrendezik például a 110 kilométeres tartóssági versenyt, amelyeknek 600-700 részvevője van. Hová halad a motorok világa? Senki nem tudja pontosun, de egyre többen rámutatnak egy üzleti jelre: soha nem adtak el annyi biciklit mint napjainkban.
