Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
« DUNÄNTOLI NAPLÓ 1972. április 8. Nemzetközi összefogás a himlő ellen Edward Jenner 1796-ban nyilvánosan beoltott tehénhimlővel egy nyolcéves gyermeket Régebben nagy járványokat okozott ez a súlyos betegség. A himlőben megbetegedett ember esők nagy ritkán élte túl a betegséget. Magas láz, hurutos tünetek, majd gennyesedé hólyagos kiütés jellemzi a beteget. Ma mór csak ott fordul elő, ahol a védőoltás nem kötelező és csak oda hurcolható be, ahol az oltásokat nem kapta meg mindenki, illetve az az egyén kaphatja meg, akinek az őltása nem eredt meg. Krónikák szerint a középkorban egész Európában végigsöpört a himlő, alaposan megtizedelve a lakosságot. De lassan elterjedt a híre annak is, hogy Kinában úgy gyógyítják, illetve előzik meg a himlőt, hogy himlös emberről levált pörköt a gyerek orrlyukába dugdosság. Az indiai papok pedig bemetszik a kar bőrét és a sebre himlőanyagba mártott szövetdarabkákat helyeznek. Feljegyzések tanúsága szerint a kinai és az indiai módszerekkel kezelt emberek sohasem kapták meg a himlőt. A HIMLÖS ANYAGOT DIÓHÉJBAN TARTOTTAK A himlőjárvány Törökországban is hatalmas pusztítást végzett, de a kór megfékezésének érdekes módszeréről számolt be lady Montague, a konstantinápolyi angol követ felesége. Leírja, hogy Törökországban mindenütt jótékonykodó öregasz- szonyok sorrajárják a falvakat, érdeklődnek, minden házba bekopognak, nincs-e himlőre hajlamos ember a családban. Ha van ilyen, azt magukkal viszik, a falutól távoli helyen összegyűjtik és a legtapasztaltabb öregasszony kezelésbe veszi a gyereket, vagy felnőttet. Kiválasztja a megfelelő vénáját, azt egy megfelelő tűvel megnyitja, a keletkezett sebbe egy dióhéjban tartott himlős-anyagot töm- köd bele. Azután a sebet bekötik: Az ,,operált" gyerek vagy felnőtt tovább játszik, illetve dolgozik az egészségesekkel. A nyolcadik napon jelentkezik az eredmény, az oltottak annak rendje-módja szerint bálázásodnak, majd szépen meggyógyulnak. A lady levele szerint az oltott gyerekek többet nem betegedtek meg himlőben. Szerette volna, ha Európában, Angliában is elterjedne ez a módszer. Hogy nagyobb súlya legyen tájékoztatójának — tudatja, hogy egyetlen fiát is beoltotta. Hazájában csak igen kevesen követték példáját, noha erre igen nagy szükség lett volna, mert a járvány ez idő tájt Angliában is sok embert elvitt. A VAKCINÁT A BORJAK BORÉN TERMELIK A keleti népek himlőellenes oltási módszerei Európában nem terjedtek el. Pedig egyre több hír érkezett az eredményekről és a betegség itt volt, a népek között ádáz pusztítást végzett. E. Jenner angol orvos elvégezte az első nyilvános himlőellenes oltást egy nyolcéves ,, gyermeken. Sok gáncsos- kodás ellenére, a Jenner-íéle oltást a civilizált országok illetékesei elismerték és alkalmazták — ezzel a tudomány legyőzte az ember egyik legsúlyosabb betegségét; a himlőt. Jenner egészen más úton indult el, mint a keletiek. Emlékezett arra, hogy fiatal koráöan egy lány azt mondta neki dicsekedve, hogy ó már nem kap himlőt-, mert már átesett a tehénhimlőn. 1796. év után tömegesen oltott be embereket tehénhimlővel. Sikerek alapján javasolta az Angol Királyi Tudományos Társaságnak, tegyék közzé eredményeit és alkalmazzák módszereit — miszerint a tehénhimlőoltással a feketehimlő megelőzhető. A Jenner által kidolgozott védőoltás nemcsak a himlő, hanem más súlyos járványok elleni küzdelemnek is alapját képezte. Az e'járás biológiai alapja az volt,, hogy a szervezetnek az egyes fertőző betegségekké! szembeni specifikus ellenállóképességét a beléje oltott gyengített virulenciájú kórokozókkal növelni lehet. Valóban meggyőződött arról, hogy a tehenészetek dolgozói, akik fe- jés közben fertőződnek tehénhimlővel, immunissá válnak a sokkal súlyosabb lefolyású emberi himlővel szemben. Ezért először a tehéntől fertőzött ember „himlősváladékát" oltották egyik emberről a másikra. Később rájöttek, hogy gyorsabban érnek célba, ha az oltóanyagot, az úgynevezett himlőnyirkot borjakon termelik, és ezt használják védőoltásra. A himlőnyirok előállítása ma is ezzel a klasszikus módszerrel történik. Leborotválják a borjak , hasáról a szőrt, sterilizáló folva- dékkal bekenik, majd felületesen megkarcolják és a sebbe I himlőnyirkot kennek. A sebet j bekötözik és a kötés alatt bizonyos idő múlva kifejlődnek a j himlőre jellemző kerek, középen besüppedt, gennyes hólyagok — amilyenek az ember karján is keletkeznek a himlőoltás után. A borjak hasa alatti bőrön képződött hólyagok nagy mennyiségben tartalmaznak emberre csökkent virulenciájú himlővírust. A hólyagok tartalmát éles kanállal kikaparják, összegyűjtik — «za himlőnyirok, az oltóanyag, más szóval; vakcina. Ezzel történik az emberek védőoltása. Azért, mert a vakcinát tehenekben termelik, a himlőellenes védőoltást vakcinációnak (vacca = tehén) is nevezik. A himlő elleni oltás az aktív j Immunizálás, amelynek alapja, hogy a fertőző betegséget egyszer kiállott szervezet újabb fér- ! tőzéssel szemben védve van. Az j oltóanyag, amely elölt, vagy le- I gyengített csírák formájába kerül a szervezetbe — antigének s mint ilyenek ingerként hatnak, i a szervezetet specifikus ellenanyag termelésre kényszerítik. A I képződött ellenanyag hosszú j ideig, gyakran egész életen át védettséget biztosít az illető be- : tegség kórokozójával szemben. Az aktív immunizálással kapcso- j latban viszont tudni kell, hogy ! az immunanyag kettő-három, : vagy öt év múlva annyira lecsökken a szervezetben, hogy védettséget már nem biztosít. Ezért egyes védőoltásokat meg-, ismételnek. A himlő elleni védőoltást kétszer adják — az elsőt 7—12 hónapos csecsemőnek, az úgynevezett újraoltást pedig a hatodik év betöltése után. VESZTEGZAR — KARANTÉN A legtöbb fertőző betegség , a járvány (epidémia) bizonyos j szabályos időközökben szokott fellépni. A járványos gyermek- bénulás 6—7 évenként, a difté- ria pedig 12—15 évenként fordul elő ugyanazon a helyen. Hogy mi okozza a járványok kialakulását — pontosan, nem lehet megmondani. Csak a járványtan ide vonatkozó általános szempontjai igazíthatnának el. A járvány elleni harc egyik fontos módszere a fertőző forrás megszüntetése. Ez úgy történik, hogy a beteget elkülönítik. .Az elkülönítést már a középkorban is alkalmazták Európában, amikor Ázsiából a kereskedők behurcolták a pestist A fertőzés megakadályozása céljából, megelőző intézkedésként, vesztegzárat, karantént állítottak fel. Ez azt jelentette, hogy a járványos országból érkező hajóknak 40 napig (quaranta = 40) a kikötők előtt kellett vesztegelniük és csak akkor köthettek ki, ha ez alatt pestisben nem betegedett meg senk1 a hajósok közül. A vesztegzárra vonatkozó nemzetközi egyezmények ma is érvényben vannak, néhány nagyobb kikötőben ma is fenntartják. A nemzetközi egyezmény előírja azt is, hogy ha bizonyos fertőző betegség egy országban járványosán (ilyen a kiütéses tífusz), vagy akár egy esetben (a himlő) fordul elő — a szomszédos államot erről értesíteni kell hogy a szükséges járványvédelmi teendőket megtehessék. Takács László NDK ofszet-rotációs, újságnyomó gépet Egyedülálló kísérlet a Kaszpi-tengeren Kidolgozták az északi folyók és az Ural vizének a Kaszpi-ten- gerbe történő átirányításának a grandiózus tervét. Nem lesz azonban a várt hatásfokú, ha' nem zárják le a Kaszpi-tenger „szökési" útjait. A Kaszpi vize a forró pusztaságba távozik, ahol a Kara-Bogaz-Gol öbölben elpárolog a nagymennyiségű nedvesség. Az öböl vízbejáratának szabályozása évi 8 köbkilométer vizet őrizne meg. Még 10-—12 köbkilométer vizet eredményezne, ha levágnák a Kasz- pitól a keleti part sekély részeit. Ezen kívül a tudósok arra is gondolnak, hogyan lehetne ész- 1 szerűbben fejleszteni a halállo- I mányt. Kiszámították, hogy ha 3 ezer tonna szuperfoszfáíot adagolnának a Kaszpi vizébe a tengervíz ásványi foszfortartalmának helyreállítása, céljából, .750 ezer mázsa halzsákmányban térülne meg. Mint már korábban beszámoltunk olvasóinknak az országos nyomdafejlesztési program keretében sor kerül a Pécsi Szikra Nyomda jelentős fejlesztésére is. E fejlesztés keretében fontos helyet kap a Dunántúli Napló előállításának minőségi javítása, nyomdai elkészítési idejének csökkentése. Olvasóink mind többet panaszkodnak, és ismerjük el, hogy joggal, a lap előállításának gyenge minőségére, a sokszor olvashatatlan szövegre, az elmosódott képekre, arra, hogy többször késve kapják meg a lapot, nincs lehetőségük kora reggel, még munkába menet előtt beleolvasgatni. A jelenlegi helyzet könnyen magyarázható: a lap előállítási technikája elavult, lassú, a lapnyomó rotációs gép elmúlt már negyven éves is, lassan nyomja ki a lapot, és gyenge minőségben. Ráadásul még gyakori a papírszakadás is, mely sok gondöt okoz a nyomda dolgozóinak. A szerkesztőség és a nyomda vezetői közösen választották ki azt az új gépet, melyet a fejiesz- j tési program keretében beszer- 1 zünk. A választás az NDK-ban kifejlesztett ofszet rotációs gépcsalád legfiatalabb tagjára, a Saphir 96-ra esett. A gépet a lipcsei nyomdagépgyárban készítik. Alkalmunk volt megtekinteni a drezdai nyomdában az ez év januárjától megszakítás nélkül üzemelő gépet, melynek tapasztalatai igen kedvezőek, azt bizonyítják, hogy az NDK ezzel a géptípussal egy világszínvonalon álló gépet állított elő. Az új gépen a jelenlegi mérettel azonos lesz majd lapunk formája. A nyolc oldalas újságot egy vagy két kísérőszínnel állíthatjuk elő. Jelenlegi példányszámunkat alapulvéve, az új gép két és fél-három óra alatt nyomja majd ki a Dunántúli Naplót. Az ofszet-technika lehetővé teszi, hogy lapunk kiválóan olvasható legyen, és szép képeket nyerjünk. Előállítását tekintve, hasonló minőségű lesz a jelenlegi Magyar Ifjúsághoz, melyet szintén a lipcsei nyomdagépgyárban előállított, ún. Ultraset 72-es gépen nyomnak. A későbbiek során lehetőség nyílik arra, hogy a Saphir 96 os gépet egy négyszín nyomó gépegységgel kiegészítsük és ezáltal esetenként, ünnepi számainkban, négyszínnyomású képeket is alkalmazhassunk. A lipcsei gépgyárban folytatott tárgyalásaink után bizakodunk abban, hogy 1973-ban sor kerül az új gép szerelésére és munkába állítására is. M. E. Napjaink embere menekül a nagyvárosokból, s igyekszik legalább a hétvéget természeti környezetben, tiszta levegőn eltölteni. A kiépített utakon el nem érhető helyeken való építkezést nagyon megdrágítja az anyagszállítás költsége, és hosz- szadalmassá teszi a munkát az építőgépek kényszerű nélkülözése, E felismerés alapján és sok más praktikus szempont figyelembevételével tervezte meg egy finn építész a képen látható, teljes egészében műanyagból készülő „diszkosz-házat”, amit helikopter segítségével rövid idő alatt bárhová le lehet telepíteni. Még alapozás sem szükséges a négy személy részére tökéletes kényelmet nyújtó pihenőhöz elhelyezéséhez, csupán egy kis előzetes talajegyengetés kívánatos. A nagyüzemi módszerekkel készülő „diszkoszt" teljes berendezésével együtt — bútoroktól a hűtő- szekrényig — „kapja fel" a helikopter. Az elektromos energiaszolgáltatást egy robbanó motoros — ugyancsak beépi tett — kis aggregét látja el. Talajvédelem Olaszországban Olaszországban számos intéz- ény foglalkozik a talaj védelmével, amelyet a félsziget spe- ; ciális alakja (hosszú tenger- i part) és geológiai formációja egyaránt indokol. A 18. század- ! ban megkezdődött iparosodás j óta a népesség növekedésével egyre nagyobb területek kerültek mezőgazdasági művelés alá és ez is fokozta a talaj erózióra való hajlamát. Egy olasz szakértő szerint eb- ! ben az országban az évenkénti átlagos talajlepusztulás 0,21 | mm. Ez az érték a jól védett területeken 0,001—0.05 mm-re tehető. Olaszország felszínének 20 százaléka agyagos talaj. Itt az évi veszteség négyzetkilomé- i terenként 3600—6400 m3-re tehető. Az utóbbi érték évi 6,4 j mm-nek felel meg. Laborató- ; riumi vizsgálatok alapján a J műtrágyciveszteségeket is pontosan ki tudják mutatni. Érthető, hogy ebben az országban, amelynek hosszú partszakaszát a tenger is mossa és gyakoriak a viharos esőzések, és áradások, tehát a talajvédelemnek különleges fontossága van. Fóka az Elbában Múlt év végén nagy szenzációt jelentett egy fóka, amely az Északi-tengerből betévedt az Elba folyóba és egészen Mag- deburgig leúszott. A közönség megszerette a többízben és többfelé felbukkanó fókái és Trixinek nevezte. Trixit sikertelenül próbálták elcsípni, mindig kicsúszott a fókavadászok kezéből. Most azonban hosszú ,ideje nem látták, s nem lehet , tudni, mi lett Trixi sorsa. Hétvégi ház — érák alatt
