Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-29 / 100. szám
é DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. április 29. Pécsi esték. A Csendes Láttam itt egyszer egy kékesfekete hajú, madonna-arcú úrilányt, aki szép termetével, ápolt külsejével és — uramisten! — flitteres kisestélyi ruhájában oly kirívó jelensége volt-e füstös helyiség - fölöttébb vegyes értékű társaságának — mint a párizsi maneken a rongyos clochardok bálján. A kíséretében lévő férfiak előzékenyen nyújtották át neki az étlapot — de, mert választani nem tudott, illendőségből, vagy ijedtségből — egyetlen, de hatalmas tál róseibnit rendeltek az asztal közepére. A különös együttes ragaszkodott a rituális szabályhoz, amely mellőzte az evőeszközt, következésképpen a félénken tiltakozó madonna-arcút marokszám etették az olajban sült krumpliszeletekkel, több nagy- és kisfröccs kíséretében. Régi dolog ez már, talán igaz sem volt, jha...! — most emlékszem a borra is, elég olcsón adták, húszasért literjét. .. ami meg a minőséget illetné ... még egy tízest adtunk a pincérnek, hogy csak ne hozzon többet. Mikor is volt? Néhány év után ismét „betérek” ide, az italboltba ... Azazhogy —, étterembe. Ha ez a rangsorban egy lépcsőfokot jelent fölfele, akkor joggal érdemli. A pléh-asztalokat kidobták, a falakat átfestették, a konyhát — amenniyre lehetett — .modernizálták”, az asztalokon fehér, vagy kockás térítők ... Tehát a környezet mindenképepn jelez valamilyen kedvezőbb színvonalat. És ez a megváltozott környezet jó hatással van-e a „törzsvendégek" — enyhén szólva — rakoncátlan rétegére? Erre — — egyelőre — senki meg nem esküszik. A közönség heterogén jellege már-már a komikum határát súrolja: nagyhajú, csapzott suhancok, vézna és sápadt „mókáslányok”, fuvaroslegények, jól öltözött vásározók, örökké hangoskodó és kikupálódott cigányok, tröccsöző nyugdíjasok, teljesen ismeretlen forrásból éldegélő öreghölgyek, akik arcukat krepp-papírral dörzsölik ripacspirosra, és nyelvükkel cuppogtatva nyalogatják a ti- kőrös poharat. Külön réteg a délutáni — szigorúan átmenő — közönség: hivatalnokok, munkások műszak után benéznek, a söntéspulfnál állva csendesen elfogyasztják a pohár bort, sört, esetleg konyakot, többnyire egy-egy duplát (kitűnő kávét főznek itt!) aztán sietnek dolgaik után. Ez a legolcsóbb megoldás. Aztán — érdekes módon — sötét ünneplőbe öltözött férfiak is átátfutnak a túloldali hangversenyteremből, hogy a szünetben egy jó krémkávét konyakkal vagy rummal elfogyasszanak itt a pultnál: közben persze egykedvűen szemlélik az asztaloknál éneklő, vitatkozó, hadonászó, nevetgélő embereket. Az imént még a hang- versenyterem falai között megszólaló klasszikus muzsikától túlzottan meredek az átváltás ebbe a színes és sörillatú zsi- bongásba, de feltehetően nem zavarja őket. Az esi órákra teljesen benépesül az étterem. Fessen kiöltözött szabadnapos kórházi ápoló magányosan ül az asztalnál és népdalokat énekel. A mellette elsuhanó pincér finoman csendre inti. A szomszédja — kalapos, séta botos öregúr — Jónás Guszti bácsi —- hajdani neves cigánymuzsikus — hangosan megjegyzi: — Hol énekeljen?! Hadd csinálja! Akkor jó, ha az emberek jókedvűek... Ebben is van valami. Meg a pincér álláspontjában is. Örök vitatéma a vendég és a pincér között. A fal mellett két lány társalog, söröspoharak mellett. Va- lahoonét egy fiatalember kerül elő, lekever egyet a lánynak, aztán visszaül a haverjai mellé. Gyorsan zajlott le ez a „kis affér”, többen látták is, de senki sem fűz hozzá kommentárt. Mondom a pincérnek mi volt. — Ó...I Néha még előfordul ilyesmi, de ritkán. Jóformán «ár vissza se adják a pofont. Európa és Észak-Magyarország Rokonlátogatás, szakmai utak, kirándulások És ez a primo, legalább nincs tömegverekedés , .. Vagyis: nézőpont kérdése az egész. Mindennek megvan a maga előnye. Lám, morfondíroznom az ügyön nem különösebben érdemes, mert az előbb említett fiatalember ismét megjelenik az asztalnál, a lány fölugrik, na most... most aztán biztosan lezavar egyet a legénynek. Egy fenét! Átölelik egymást és mintha a világon egyedül lennének egy irdatlan nagy, kozmikus méretű sivatag közepén —, esókolóznak. Nem vadul, hanem elmélyültem gondos alapossággal — az órám kismutatójának tanúsága szerint pontosan hetven másodpercig. Ehhez sem fűz senki kommentárt. A pincér sem, aki söröskorsókkal feltornyozott tálcájával rohanva tapintatoson kikerüli őket No persze ... Ha már egyszer a pofonért nem szólt... Kicsi kis emberke a K. u. K. 8. Huszárezred veteránja, fogatlan, gumiarcú, Hetvennyolc esztendős. Botját a levegőbe emeli, aztán a harmonika ütemére — mint egy tamburma- jor — rángatja föl-le. Valami ismeretlen marsot üvöltve halad el az asztalok között, nemlétező katonazenekar élén. — Minek ordít papa? Dljön le. Lehuppan a székre. — Szárazon akar engem faggatni? — Nem faggatom, de igyon égy sört... —.. .Szóval, amikor be- kvórtélyoztunk Jekatyerinosz- lávban, azt mondja nekem az osztrák Schultz kapitány, maga, Kozári, estére egy fehér- népet rendel az ágyamba, különben olyant találok rúgni magába, hogy hat hétig lep- [ kehálóval szaladgálhat az izéi után, ferstanden . ..?!! Fér, fér! kapitány úr, — mondom neki, j mert ugye én akor is már jól beszéltem a németet. Meséljem tovább? ... Hozasson még egy sört. A pincér üres tálcával megáll egy négytagú társaságnál, udvariasan söpri le hangerli- vel a térítőt, majd hirtelen az asztal alá nyúl, előkap egy pakli kártyát, ketté tépi, rádobja az alpakka tálcára és elviharzik. A férfiak káromkodnak — de csak ímmel-ámmaf — aztán egyikök előhúz egy vadonatúj paklit és ismét eltűnnek a kezek az asztal alatt. Kérdem a pincértől: mi volt ez? — Idejár ez az együttes blattolni, ha játékon csípjük őket, a kártya repül a szemétbe. — Baj, hogy kártyáznak? — Na hallja? Ezek hazardíroznak! Múltkor fölemeltem a kalapot az asztalon, volt alatta vagy kétszáz forint. Ha tudná, mit kell itt nyelnie az embernek, el sem hinné. Bár most már azért istenes, néhány alaI kot kiebrudáltunk, a markec j Macát, meg társait, egyszerű- | en nem szolgáljuk ki őket, aztán mehetnek az istenhez panaszra. A söntés előtt beszélgetünk, nyílik az ajtó, feketeszoknyás, csapzott fejű nő lépne be, de a pincér. — mintha egy induló vonat utón integetne — szinte kedvesen mosolyogva legyint tenyerével. A nő visz- szalép az utcára. Később még látom, tanakodik kint barátnőjével a sötétben, aztán átvágnak a téren. Nem találják helyüket. Hova mehetnek? Rab Ferenc PÓDIUM FALANSZTER. Hernádi Gyula: Falanszter című drámáját a Pécsi Nemzeti Színház előadásában a rádió és a televízió is felvette, s műsorra tűzi. Ezenkívül NDK-beli újságírók is megnézték az előad.ást és méltató kritikát írnak róla. * UTAZAS JAKABBAL Bódis Irén, a Pécsi Nemzeti Színház tagja szerepel az Utazás Jakabbal című új magyar filmben. * FEHÉRVÁR. Dörömböző Géza és zenekara négy napon át Székesfehérváron vendégszerepeit, a város fennállásának ezer éves jubileumán rendezett ünnepségsorozat keretében. Ha azt mondom, hogy villám van az Adria partján, kollegáim harsány kacajban törnek ki és erősen kétségbe vonják szavaim hitelét. Pedig lehet -, amint dr. Marton Sándortól, a Coopturist Baranya megyei vezetőjétől megtudtam — még ezt is lehet. Itt kifizetem a pénzt és az Adria partján villatulajdonos lehetek néhány napig. Mert ezzel is foglalkoznak, bár a szövetkezeti utazási iroda fő tevékenysége: színes és változatos programokat biztosítani, szakmai látogatásokat, tapasztalat- cseréket szervezni —, elsősorban a szövetkezetek tagjainak —, de más érdeklődőknek is. Az alig három esztendős uta- | zási iroda a kezdés utáni év- ! ben, 1970-ben ezer embert vitt fel. Magyarország különböző vi- ! dékeire, 1971-ben pedig már két és félezer baranyai ember vett részt belföldi túráikon. Határainkon kívül két esztendővel ezelőtt hétszáz utast vittek, egy évvel később pedig már jóval ezren felül volt a segítségükkel világot járt kirándulók száma . .. A szakmai utak kettős haszonnal járnak: nemcsak egy idegen ország nevezetességeivel, lakóival ismerkednek meg a kirándulók -, szakmai ismereteket is szereznek, amelyeket itthon, a mindennpai munkában gyümölcsöztetni tudnak. Jelenleg egy osztrák utat szervez a Coopturist, májusban negyven baranyai gazdát visznek majd el, hogy a korszerű szarvasmarha-tartásról, modern tejüzemi berendezésekről szerezzenek tapasztalatokat a szomszédos országban. Hasonló —, mezőgazdasági — céllal indítanak utat Jugoszlávia—Olaszország—Ausztria útvonalon. A kirándulást a pécsi tsz szövetség szervezi, a résztvevők elsősorban az érintett országok zöldségtermesztését, kertészeti kultúráját tanulmányozzák majd. A sásdi és a mágocsi ÁFÉSZ kereskedői májusban Romániába utaznak tapasztalatcserére —, ősszel pedig a Bécsi Vásárra indít csoportot a Coopturist. Tárgyalásokat folytatnak egy osztrák vadrezervátum, vadgaz- daság megtekintésére indítandó útról is ... A nemzetközi vásárok természetesen szerepelnek a programfüzetben: a baranyai embereket elviszik a zágrábi, bécsi, lipcsei, brünni vásárra is. Az idei nyár slágere a Jugoszláviái Adria parti üdülés, Pújában, Az egész nyári szezonban indítanak csoportokat Baranyából, a résztvevők elegáns szállodákban hat-hat napot tölthetnek a „nagy víz“ mellett. Egy kicsit odébb, Olaszországban is üd ültetnek —, erre a vakációra is bőven van jelentkező. A kereskedők, akik messzebbre akarnak látni, Angliába utaznak, hogy a ködös Albionban ismerjék meg az ott honos kereskedelmi szokásokat, módszereket. A baranyaiak amerikás magyarokat is látogattak már —, a Coopturist szervezésében indult egy csoport a távoli földrészre, rokon - látogatóba,.. Természetesen ott lesznek az olimpián, és elviszik az érdeklődőket Spanyolországba, Görögországba, Törökországba, Franciaországba, Olaszországba, a környező baráti állomokba, Európában majd mindenhová .,. A hazai tájak sem maradriqk ki a programból. A megyében a Nyugat- és az Észak-Duriári- túli utak a legnépszerűbbek, ezekre a vidékekre vitték és viszik a legtöbb csoportot Iskolákat, intézményeket szövetkezeti dolgozókat A szomszédban, Szekszárdon rendezendő Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Kiállításra már most nagy az érdeklődés: közel tízezer embert visznek majd el erre a rendezvényre. A legközelebbi csoport a napokban indul: a pécsi belvárosi általános iskola tanulóinak egy csoportja kirándul Észak-Magyarországra .. . Afrikába készül a valkói f ővadászmester A valkói erdő közepén épült házban él Fuchs Antal, a gödöllői állami erdőgazdaság fővadászmestere. A tisztáson álló porta udvara, külseje olyan, mint a többi vadászház. Rend mindenütt, s nem hiányzik a barátságos szemű vizsla, no meg az agancsdíszítés sem. A házba belépőt azonban már az előfíí 0 m oly tál a n royal Beállított hozzám egy bizottság. Csupra komoly elem. Valamelyik iskola Vl/A osztályának egy őrse . .. Feladatuk Pécs város könyvtárügyének felderítése. A jelenlegi állapota és természetesen a jövendője. Hogy miért? Nem tudom! Nyomoztam, de riem jutottam messzire. Vagy a tanterv, vagy van benne valami más sanda- ság. Az utókor majd kideríti, hogy a kettő közül melyik o döntőbb. Mindenesetre beállítottak heten. Hét komoly, a tudomány iránt lelkesedő férfi. Én úgy fogadtam őket, mint a bizottságokat szokás. Komolyan és némileg nagyképűen! — Uraim, parancsoljanak! Először is foglaljanak helyet, a kabátjukat pedig rakják le a fogasra. A bizottság lerakja a kabátját és bemutatkozott. — Talán tetszik rám emlékezni, és vagyok Kovács Sándor. (Én még mint Sanyira emlékeztem, de komoly ügyben Sanyi nincs.) Valamennyien bemutatkoztunk hát és helyet foglaltunk. Ez ugyan némi nehézséggel járt, mert hely csak öt személy részére volt, a bizottsági tagok pedig heten voltak. A PÉCS KÖNYVTARÜQYE és a vi/a gond azonban megszűnt, mert a másik szobából átkerült két szék és a bizottság összes tagja helyet foglalt velem szemben. Én az íróasztalnál ültem, részben, hogy óvjam a tekintélyem, részben, mert másutt már nem volt hely. — Azt szeretném megkérdezni — mondja mély tisztelettel a bizottság egyik tagja —, hogy Pécs könyvtárügye hogyan áll? Magamba roskadok és töprengek Pécs könyvtárügyén, ami számomra is rejtély és küszködök a megfogalmazással. Már-már megtalálom a helyes szöveget, amikor megdöbbentő merénylet áldozatává válók. Bedugja a fejét az ajtón az egyik fiatal könyvtáros és a következő, egyáltalában nem tudományos kijelentésre ragadtatja el magát: — Srácok! Nem akartok kijönni velem teherautóval egy könyvtárat megnézni? Megdöbbenve nézem a tekintélyrombolást! Itt van egy küldöttség a lehető legkomolyabb ügyben és akkor bedugja a fejét egy fiatalember és a teljes kultúrbizottságot le- srácozza. Várom, hogy a bizottság megmerevedik, úgy viselkedik, mint egy komoly művelődési küldöttséghez illik. És kikéri magának ezt az elbánást. Ezzel szemben mi történik? Óriási üvöltés és a bizottság feloszlott. A továbbiakban Pécs város könyvtárügye teljesen háttérbe szorult, egymást letaposva, belegyömöszölték magukat a teherautóba és itthagytak engem a legmélyebb válságban. A továbbiakat már csak a krónikás mondhatja el. Ahogy értesültem az elbeszélésből, a kultúrbizottsóg az út alatt egyfolytában énekelt és ordibált. Meghentergették egymást egy kényszermegáilás alatt a gyepen, megtekintettek egy kerekeskutat, majd megtekintették a könyvtárat is, ahová betévedtek. Az viszont kétségtelen, hogy amikor visszajöttek, ismét a régi bizottság volt és ült velem szemben. A hajuk ugyan bor- zasabb volt, a sapkájuk csálé- ra állt, de valamennyit eltöl- tötte a vágy, hogy minél többet tudjon meg Pécs varosának jelenlegi könyvlárállapo- táról és a könyvtárügy várható fejleményeiről. Es én ott ültem velük szemben és fájt a szívem, hogy az az átkozott komolyságom megakadályozott abban, hogy nem kuporodhattam velük együtt a teherautóban, nem az er> sapkám veszett el, szóval nem viselkedtem úgy, ahogy egy VI. osztályos komoly bizottsághoz illik. Ezzel szemben ott ültem, mint egy lüké, aktákat tettem rendbe, aláírtam és diktáltam, szóval úgy viselkedtem, mint egy felnőtt, Közben még ki is húztam a lutrit, mert életem párjának jelentettem az esetet, akinek sajnos nem a bizottság elzül- lése ellen volt kifogása, hanem ellenem, akinek több esze is lehetett volna, mert mi történt volna, ha a nyitott kocsin a bizottság prüszkölni fog és ennek én leszek az oka? Pedig ő Is tudhatta volna, hogy egy bizottságot, egy komoly kulturális bizottságot 11 éves korában semmi baj sem érhet. És nyilván arról is elfeledkezett, hogy ennyi idős korában alighanem ő is a bizottság tag- já lett volna. Szőflőssy Kálmán I t szobában meglepő látvány fogadja: a sarokban elefántlábak állnak, a szobát pedig afrikai trófeák, kafferbivaly- szarvak, elefántagyarak, falra függesztett zebrabőr, antilopfejek díszítik. A trófeák Fuchs Antal afrikai vadászatának emlékei. Két évvel ezelőtt járt Tanzániában, ahol a magyar származású dr. Nagy Endre hivatásos vadász vendége volt Csaknem öt hónapot töltött azon a területen, ahol Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán is vadászott. Érdekességként említette, hogy számára sokkal nagyobb élményt jelentett a káf- ferbivalyok elejtése, mint az elefánté. Egy wakomba törzsbeli kísérővel járta a vadász- területet, amikor teljesen váratlanul, tőle 30 méterre két bivaly ugrott ki a bozótból. Az egyik elmenekült, a másik, amely támadott volna, puska- végre került. A koromfekete, nyolc mázsás állat trófeája bronzérmet kapott a budapesti Vadászati Világkiállításon. A valkói fővadász májusban újra útrakel. Most Haróld Lange-t, a lipcsei neves fotóművészt kíséri Tanzániába. Útjuk célja a vadállatok életének, Tanzániai etnográfiai, botanikai és geológiai érdekességeinek megörökítése lesz. A neves NDK-beli fotósnak már egy vadászati könyve megjelent hazánkban, és kiadják majd ennek a kéthónapos túrának várhatóan érdekes anyagát is. A bakonyi születésű, s már gyermekkora óta vadászó Fuchs Antal — akinek apja ugyancsak neves vadász volt a dunántúli rengetegben, s neve a vérebek idomításával vált külföldön is ismertté — szorgalmasan készül az afrikai útra. A néger kísérők beszédét, a swahili törzs nyelvét már első útján megtanulta, s most az angollal ismerkedik.
