Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

1 # i t.. up.J i. Í Á. t Í * Mindennapi zöldségünk és gyümölcsünk Mi lesz veled, másfél százalék? Álláspont: ne legyenek gyermekfeleségek! Felnőtten, felelősséggel Evek hosszú sora óta így megy. Rossz a zöldség- és gyü­mölcsellátás. A tavalyi eszten­dő mélypontnak tekinthető, nem volt elég zöldség, felkúsztak az árak. Az ellátás megjavításá­val úgyszólván már mindenki foglalkozott, a kormánytól a né­pi ellenőrzésig, sok határozat született, de ne áltassuk ma­gunkat, nem sikerült megolda­ni. A jelek szerint nem is old­juk meg egyhamar. így csináljuk A Baranya megyei Tanács legutóbbi vb-ülésén a zöldség- és gyümölcstermesztés helyze­tével és a lakosság ellátásával foglalkozott. A Végrehajtó Bi­zottság előtt a mezőgazdasági­élelmezésügyi osztály és a ke­reskedelmi osztály közös előter­jesztése feküdt. Ez a nagy adat­bázisra támaszkodó jelentés alapos és hű képet fest a je­lenlegi helyzetről. Arról a hely­zetről, amelyről már annyi szó esett, amelyet már szinte min­denki ismer. És mégis, újra el kell mondanunk, mert ez az, amit e helyütt tehetünk. Baranya talajának jelentős része alkalmas a zöldségter­mesztésre. Ezzel szemben a szántóterületnek mindössze másfél százalékán termesztünk zöldséget. Az országos átlag 2,5 százalék. Jó, jó, a nagyüze­mi termesztésnek sohasem vol­tak hagyományai Baranyában, de miért ne lehetne? És azt, amit most csinálunk, miért úgy csináljuk? A már említett jelentés meg­állapítja, a zöldségtermesztés ágazatában a termelési oldalon fennálló ellentmondások az esetek többségében szubjektív, szervezési, agrotechnikai és ter­melési hiányosságokra vezethe­tők vissza. Először is, a termelés igen elaprózott és szétfolyó, nem mindig a közgazdaságilag indokolt területeken történik. Ez eleve kizárja a nagyüzemi tech­nológia alkalmazását. A jelen­tés szerint a zöldségtermesztés, illetve a fogyasztás területén mutatkozó ellátatlanságnak az egyik igen lényeges tényezője az alacsony termésátlagokban keresendő. Az átlagok egyötöd­del kevesebbek az országos át­lagnál. Fejleszteni, de miből? Hol vagytok kertészmérnö­kök? A termelőszövetkezeteknél csupán 1000 holdnyi zöldség- termelő területre jut egy ker­tészmérnök. Hiányzik a szakér­telem, a kellő hozzáértés, a szervezőerő. A tavalyi aszályos esztendőben az öntözőkapaci­tásnak még húsz százalékát sem használták ki. A tápanyag­ellátás szegényes, jellemző, hogy átlagosan mindössze 136 kilogramm műtrágya hatóanya­got használnak fel holdanként, kevesebbet, mint a búzához vagy a kukoricához. A nagy­üzemi technológia — a zöld borsót kivéve — nem alakult ki. Nincs elegerfdő élőmunka, gé­pek hiányában sok esetben a megtermelt zöldséget sem ta­karították be. A gyümölcster­mesztésben is hasonlóak a gon­dok. Szakember hiánya miatt a j tsz-ek kezelésében lévő gyümöl­csösök egy része elhanyagolt. í Az állami gazdaságokban pe- j dig az utóbbi években kezd tért hódítani a gyümölcsösök nagy­arányú kivágása. Ami a kereskedelmet illeti, a szakboltok nem rendelkeznek | megfelelő hűtőtérrel és korsze­rű technikai felszerelésekkel, csupán a legkorszerűbb áruhá zak épültek már különböző zöldség és gyümölcs hűtőkam­rákkal. A kereskedelem alapve­tő problémája, hogy jövedelme j zösége rendkívül alacsony, j nincs elég fejlesztési alapja. Tehát téves az a következtetés, hogy a felvásárló és értékesítő szervek indokolatlanul sokat keresnek a zöldség-gyümölcs eladásán. A BARANYAMÉK kiskereskedelmi tevékenysége egyenesen ráfizetéses. Huszon­öt százalékos árrést számítanak — a szakember szerint ilyen ki­csi árréssel sehol a világon nem dolgoznak, az USA-ban példá­ul 100—150 százalékos — de ezt c rengeteg költség könnyedén elnyeli. A fejlesztési alap már nem nyújt fedezetet a váloga­tás, a csomagolás, a tisztítás gépesítésére, nincsenek korsze­rű tárolók, hűtőházak, e nélkül pedig nincsenek tartalékok. Jel­lemző, a tárolásból eredő rom­lás a megyében évi 70 vagont tesz ki. Nincs lehetőség a háló­zatfejlesztésre sem. Egy döbbenetes termésátlag A Végrehajtó Bizottság el­nyúló ülésén számos vélemény hangzott el. A helyes alapállást, véleményem szerint, Czégény József, a Megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője fogalmazta meg. Bár az anyagi és közgazdasági kör­nyezet sem nagyon ösztönöz a zöldség- és gyümölcstermesz­tésre, de nem ezt kellene túl- j hangsúlyoznunk, hanem inkább a szemléletet megváltoztatnunk j a termelők körében. Hogy • mennyire mostohán kezelik ezt a termelési ágat? Dr. Diófási j Lajos vb-tag döbbenetes példát említett. A termelőszövetkeze­tekben az alma termésátlaga holdanként 5,8 mázsa volt. Eny- nyit egy jó fának meg keli ad- j nia. Vagyis — amint azt az egyik előterjesztő, Baracs József I megállapította - a termésátla- j gokon áll vagy bukik minden. ; Hozzáállás kérdése. Ahol inten- j zíven foglalkoznak vele, ott fel- j tétlenül jövedelmező. Nincsenek komoly üzemi mé- | retek. Ahol üzemi a méret, ott is kisüzemi módszerekkel ter­mesztenek. A minisztérium kép­viselője sürgette, válasszanak ki egy gazdaságot, ahol jók a fel­tételek, s szakosodjon a zöld­ségtermesztésre. A gazdaság besegíthetne az amúgy is kapa­citás kihasználatlansággal küz­dő konzervgyárnak, miközben más területek feslszabadylná- nak a lakosság ellátására. Ide viszont komplex gépsorok kelle­nének, az, hogy ne maradjon el egyetlen agrotechnikai mű­velet sem, mert egyetlen ténye­ző elhanyagolása elviheti a ter­més felét. A minisztérium képvi­selői megemlítették, a kormány anyagiakkal támogatja a zöld­ségtermesztés gépesítését és kemizálását, beleértve a háztá­ji gazdaságok kisgépekkel való ellátását, amiről hamarosan rendelet jelenik meg. r Es a háziasszonyok második műszakja? Gyökeres változásnak kell beállnia a vetőmagellátásban, a szaporítóanyagok termeszté­sében. Különösen a Júskertek- nek iá fajtákkal való ellátása fontos. Szorgalmazni kell a kerttársulások szervezését, hi­szen itt még óriási lehetőségek vannak. Egy nagy család évi zöldség szükségletét — mondot­ta dr. Diófási Lajos — 100—150 négyzetméternyi területen meg lehet termelni. Még az áruter­melésbe is besegíthetnek. Ezért nagyon fontos a kiskerteket jó vetőmaggal és perspektivikus fajtákkal ellátni. Hogy például ne almát, vagy más nagyüzemi fajtákat termesszenek, amelye­ket tucatszor kell permetezni, hanem csonthéjasokat és bo­gyósokat. Ami pedig a kertész- mérnököket illeti, le kell őket telepíteni, sőt, az a vélemény alakult ki, hogy hatóságilag kellene előírni a bonyolult alko­tómunkát végző mérnökök be­állítását a kertészetekbe. Mindenki csak nyerne azon, ha olyan megállapodások szü­letnének, amelyek értelmében a termelők egyre több osztályo­zott, mosott és csomagolt árut szállítanának közvetlenül a boltokba. Hiszen éppen azért magasak az árak, mert a válo­gatás nem a termelőnél, ha­nem a kereskedelemben törté­nik. A termelőnek komplett árut kellene adnia, s így magasabb felvásárlási árat érhetne el. Eh­hez persze megfelelő osztályozó gépekről kellene gondoskodni A piacok szerepe ma is rend­kívül nagy. A minisztérium kép­viselőjének véleménye szerint Komlón jó a tanács piacszerve­ző munkája, Pécsett viszont ál­datlan a piaci helyzet. Mintha a városi tanács nem ismerte volna fel a piacok fontosságát az ellátásban, nem tartja kéz­ben eléggé. E téren meg kel­lene gyorsítani a fejlesztést. Ugyancsak a minisztérium kép­viselője tette szóvá, a nők má­sodik műszakjának megkönnyí­tésére növelni kell a tisztított, előrecsomagolt, konyhakész zöldség és gyümölcs arányát. Baranya itt sem lépett előbbre. Ennek a kérdésnek a tanulmá­nyozására o kereskedelmi szer­veknek érdemes lenne egy ta­pasztalatcserét összehozniuk. Reménysugarak A végrehajtó bizottság egyéb­ként határozatot hozott az egyes zöldségfajok termesztésé­nek tájkörzetekbe való sorolá­sáról. Arra kérik a termeltető vállalatokat, hogy szerződéskö­téseikkel ennek megfelelően irányítsák a termelést. Felkérik továbbá az összes partner vál­lalatot, hogy jobb ellátással — gép, műtrágya, vetőmag stb. — segítsék a termelőket, a keres­kedelem pedig vizsgálja meg a továbbfejlődés lehetőségeit. Ismét hozzányúltunk tehát a kérdéshez, történt valami, per­sze a zöldség- és gyümölcsellá­tás az idén sem oldódik meg. Némi reménysugár azonban már felvillant. Évről-évre örven­detesen növekszik a fólia alatti korai zöldségtermesztés, míg ta­valy 156 ezer, az idén már 180 ezer négyzetméternyi fóliájuk volt a tsz-eknek. A kormány in­tézkedéseinek - a felvásárlási árak emelése, állami támoga­tás — hatására a termelők ré­széről mérsékelt bizakodás ta­pasztalható. Az eddig megkö­tött szerződések némi területnö­vekedést ígérnek. Miklósvarí Zoltán A házasságkötés, egyéni és társadalmi szempontból is igen komoly, alapos döntést igénylő sorsforduló az ember életében. Számokkal folytatom: Baranyá­ban az elmúlt esztendőben 366 15—18 éves kiskorú kötött há­zasságot, ami annyit jelent, hogy az összes egybekeltek tíz (!) százaléka nagykorúsága el­érése előtt mondta ki a boldo­gító igent. Túlnyomó többségük lány és közülük is 47-en a ti­zenhatodik évük betöltése előtt mentek férjhez. Tavaly mindösz- sze öt fiú akadt, aki tizennyolc éves kora előtt nősült, — de Ba­ranya azért szolgál kuriózum­mal: itt volt az országban az egyetlen fiú, aki még nem töl­tötte be a 16. évét, amikor az anyakönyvvezető elé állt. Komoly dolog, alapos döntést igénylő sorsforduló. Sokaknál üresen csengő szavak, hiszen a válások igen magas száma azt is bizonyítja, hogy a házas­ságot gyakran a felnőttek sem veszik komolyan. Kiskorúaknál jóval fokozottabb ez a veszély, mégis, a tavalyi házassági ké­relmek közül mindössze hármat utasított el a gyámhatóság. Ba­ranyában is, országosan is emelkedik a kiskorú házasság- kötések száma — írtuk a Du­nántúli Napló 1971. november 18-i számában, a Gyermekfele­ségek című riportban, amely­ben a kiskorú házasságkötések okait elemeztük egy napilap engedte részletességgel, s amelyben az ilyen házasságkö­tések egyéni és társadalmi szempontból is fontos következ­ményeire hívtuk fel a figyelmet. Az újság csak egy naoig él, ezért idéztük újból, az akkor ír­takat. A helyzet csak rosszab­bodott. Az 1971. évi statisztika azt bizonyítja, hogy a nagyko­rúság elérése előtt, meggondo­latlanul, kalandvágyból, függet­lenségre törekvésből, a „terhes­ség kényszerítő ereje alatt" — vagy más, nehezen nyomon kö­vethető okokból megkötött há­zasságok száma tovább emel­kedett. Csak egyetlen pétda, a szigetvári járásból: 1970-ben 35 kiskorú házasságát engedélyez­ték, 1971-ben pedig már 38-ari álltak túl fiatalon az anya­könyvvezető elé. Közülük hét lány még 16 éves sem volt férj- hezmenetelekor, egy fiú pedig 18 éves kora előtt kért, és ka­pott házasságkötési engedélyt. Az elmúlt esztendőben a járás­ban mindössze egyetlen kérel­mezőtől tagadták meg az en­gedélyt. A. kiemelt példa sajnos álta­lános érvényű. Szabadabbak a kapcsolata­ink, szabadabb az érzelmi éle­tünk, sutba dobtunk egy sor po­ros konvenciót. Hirdetjük, hogy modernül élünk és hisszük, hogy modernül élünk, miközben cse­lekedeteinket olykor még ál­szent erkölcsök, ismert indítékú előítéletek irányítják. Tudjuk, hogy korábban következik be a nemi érés — sokat teszünk is az időbeni nemi felvilágosítás ér­dekében —, és elfeledkezünk arról, hogy a szellemi felvilágo­sítás - a következmények egyé­ni és társadalmi súlyának fel- ismertetése — legalább olyan fontos ... / A kiskorú házasságkötések okait — sürgetve a szélesebb körű, átfogóbb felvilágosítást — elemeztük, a következményeket — csak kiragadva: minden har­madik fiatalkorú házasságkötés válással végződik — vázoltuk. Az érintettekre, úgy látszik, ke­véssé sikerült hatni, a témában „hivatalból" érdekeltek viszont felfigyeltek a veszélyre. A kö­zelmúltban a Művelődésügyi Minisztérium és a Miniszterta­nács illetékesei, egységesen úgy foglaltak állást — és ez azonos a megyei gyámügyi ha­tóság állásfoglalásával —, hogy ESZTENDEJE TANÁCSTAQOK... Az emberek sokfélék — so tanácstagok is emberek. Akad köztük túlszerény.túl-agilis, öreg róka és — uram bocsa' — te­hetetlen is. A túlszerények félve rebegik el az elmondandót, a túl-agilis mindjárt elmegy a minisztérium­ba, az öreg rókák mindig tud­ják, hogy mikor s hová kell fordulniok, a tehetetlenek pedig csak visszhangként ismételgetik a panaszokat. Egy esztendeje választották meg az emberek tanácstagjai­kat. A jelölögyűléseken megje­lentek a választók, akik ponto­san és kíméletlenül fogalmazták meg: mire volna még szükség, hová kell fordítani anyagi erői­ket? A kölkedieknek sok fajó pont­juk volt. Vizük — ha volt — ihatatlan, a községnek nem volt ravatalozója, az autóbuszjára­tok nem igazodtak a műszak­kezdésekhez . . , Kovácska Tiborné egy éve ta­nácstag. Ravaszkodom, de hiá­ba: mindent pontosan ismer, nemcsak körzete, a kölkedi 7-es választókörzet, de az egész köz­ség ügyes-bajos dolgait. —r A vízgondunk megoldódott az elmúlt évben — mondja — a vezeték mindenütt megvan, az emberek várják, hogy be­köthessék a házaikba. Most ezen fáradozunk. Aztán jó már a villany is. A Hunyadi utcában nem volt közvilágítás, a Zrínyi utcában volt ugyan, de kevés. Ez a két utca a körzetem. Most minden oszlopon lámpa világít este. Nem lépnek pocsolyába, nem törik bokájukat gödrökben az emberek . .. — Mi a legsürgősebb elintéz­nivaló jelenleg? Rámnéz, kicsit elmosolyodik. — Mondom. Düledezik a nap­közi, egymillió forintba kerülne. Ravatalozónk még mindig nincs, ahhoz is többszázezer forintra lenne szükség. A községfejlesz­tésre évente százezer forintot fordíthatunk, de abból tíz évre lekötöttünk évi 73 ezret a törpe­vízmű költségeinek visszafizeté­sére. Marad 27 ezer forintunk egy évben. Hát látja, hogy ma­gunktól nem tudjuk meg­! oldani gondjainkat, segítségre I lesz szükség. A mi dolgunk, tanácstagoké, hogy ezt a segít­séget megszerezzük... * Hogy Baksán, a 6-os választó- kerület, a Kossuth Lajos utca, j Hősök tere, Szabadság utca la­kói miért Molnár Lajosnét vá- | lasztották tanácstagjuknak, tíz j perces beszélgetés után kidé- j rült. Azt hittem, a túlszerények I közé tartozik, de tíz perc múlva | már jegyezni sem lehetett, any- | nyi mindent mondott. — A Kossuth Lajos utcában | elöntötte a járdát a víz. Gyűlést rendeztünk a helyszínen, s az j ott lakók társadalmi munkában j átereszt és vízlevezető árkot ás- ! tak. A salakúton a mezőgazda­sági gépek gödröket ástak, oda is leterítettünk nyolc kocsi sala­kot, szintén társadalmi munká­ban. Tavaly javult meg a köz­világítás, most annyira világos van este, hogy az utca végéről is megismeri az embereket. — Mit kellene legsürgőseb­ben elintézni? Szinte levegőt sem vesz, olyan gyorsan sorol. — A Hősök tere a falu leg­csúnyább része. Fásítaní, par­kosítani kell. Ott a kultúrház is, régimódi hodály, szeretnénk le­választani belőle egy klubhelyi­séget. Reméljük,, a járási KISZ bizottság segít majd bennünket. Aztán az óvoda. Baksán nincs óvoda. Falugyűléseken, tanács­üléseken mindig visszatérő mon­dóka ez, s mi kénytelenek va­gyunk a tanács vezetőit ezért állandóan zaklatni. Harminc férőhelyes óvoda kellene, ter­mészetesen csak némi támoga­tással, segítséggel tudnánk megépíteni. Soroljam tovább? Egy új, korszerű iskolát is el­képzelek, meg törpevízművet Kisdéren és Ócsárdon, képzelje, már tizenkétezer forintot is vál­lalnának családonként, csak le­gyen! Kicsit kényelmesebb ta­nácsházat is el tudnék képzelni, de maradjunk a iegfontosabb- nál. az óvodaépítésre tartalé­koljuk a fejlesztési alapunkat. Majd megépül és szép is lesz. Segítenek az emberek is, Bak­sán olyan még nem volt, hogy ne segítettek volna.,. — Ismeri őket? — Két és fél éve én vagyok a közös tanács adóügyi előadó­ja ... Én ne ismerném őket? Fizetnek is rendesen, kell is, hiszen abból a pénzből gazdál­kodunk .,. Molnárné huszonegy éves lesz májusban. Egyesztendős tanácstagok. Fiatalok mindketten. Ismerik a lehetőségeket, helyzetüket, reá­lisan gondolkodnak. Kölkeden öt, Baksán tíz új tanácstagot választottak. Amikor beszélget­tem velük, felmerült bennem a gondolat, miféle előzmény tette őket alkalmassá arra a feladat­ra, hogy képviseljenek falurész­nyi embert? S be kellett ismernem, hogy az iskola, az ifjúsági szervezet, a munkahely, a hadsereg bizony nevel közéleti embereket. Olya­nokat, akik bátran kiállnak a plénum elé és kertelés nélkül, okos érveléssel győzik meg a többieket, választóik igazáról. Kampis Péter a gyámügyi hatóságok csalt rendkívül indokolt esetben en­gedélyezzék fiatalkorúak házas­ságkötését. Éppen a házasu­landók, s az ilyen házasságból született gyerekek érdekében. „A rendkívül indokolt eset" csak általános megfogalmazás, pontosabban körvonalazva any- nyit jelent, hogy — ha a koráb­ban számon kért feltételeknek megfelelnek is — ezután csak akkor kaphatnak hózasságkölé- si engedélyt a fiatalkorúak, ha a házassággal jobb körülmé­nyek közé kerülnek. Például: házasság kötésével Veszélyez­tetett helyzetben élő családból szakadna ki a kiskorú, vagy'há­zasság kötésével jobb anyagi, erkölcsi viszonyok közé kerül. Természetesen minden egyes esetben nagyon körültekintően, a várható következményeket is szem előtt tartva mérlegelik az indokok súlyát. * Felesleges az önámítás: a terhes kiskorú lányok erkölcsi­társadalmi helyzetét nem ren­dezi a „falu száját befogó”, formális házasságkötés. Ezt nem árt hangsúlyozni, mert a házas­ságot kötő kiskorú lányok két­harmada terhességgel indo­kolta a törvényes kapcsolatte­remtést. A terhesség önmagá­ban még nem lehet döntő in­dok — családjogi törvényeink más módon is lehetővé teszik a születendő gyermek jogállásá­nak rendezését. A gyámhatóságnak joga van nemet mondani — és minden indokolt esetben nemet is fog mondani. Ezzel azonban csak egy folyamat közepébe vágunk: a szigorúbb elbírálással bizo­nyára csökkenni fog a fiatal­korú házasságkötések száma, az okokat ezzel viszont nem szüntetjük meg. Ehhez széles­körű társadalmi segítségre, minden szinten azonos, követ­kezetes állásfoglalásra van szükség. A megyei gyámügyi hatósáq kezdeményezésére szel­lemi felvilágosító munka már az általános és középiskolák osz­tályfőnöki óráin megkezdődik, a sok. családdal kapcsolatot tartó védőnők igyekeznek majd hatpi a fiatalkorú lányokra, a tanácsi apparátus, a tanácstagok köré­ben is gyakran szó esik majd erről a fontos témáról, hogy minden gyerekben tudatosul­jon: a házasság nem ments­vár . , . Szigorúbbak lesznek az orvosok, s a testi érettség mel­lett alaposabban megvizsgálják a házasodni kívánó fiatalkorú szellemi fejlettségét is. Szabadabban élünk, nem köt­nek bennünket konvenciók. De nagyobb a felelősségünk is, amelyet felnőtten, felelősséggel kell Vállalnunk. D. Kónya József — SZEGEDEN, az újszegedi városrészben elkészült a József Attila Tudományegyetem 2Q5 személyes diákotthona, A kilenc emeletes diákszállót mintegy 25 millió forintos költséggel létesí­tették. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke adta át az épület kulcsát a diákotthon vezetőjének. (Tudósítónk telefonjelentése) Tegnap Szekszárdon, a KISZ Tolna megyei Bizottságának épületében találkoztak a Bá taszéki Cserép és Vázkerámia- gyár építői, akik szocialista szerződést kötöttek a gyár ha­táridő előtti felépítésére, üzem behelyezésére. A kiemelt beruházás befeje­zését 1973. szeptember hónap­ra határozta meg a Gazdasági Bizottság. A védnökség • célja • a próbaüzem három hónappal korábbi megkezdése. A három hónapos időnyereség jelentősen hozzájárul a falazó és tető- l fedő anyagellátás területén lévő ! feszültség csökkenéséhez, és jelentős népgazdasági ered­ményt, deviza megtakarítást I eredményez. A próbaüzem 1973 júliusban történő indításával az üzem abban az évben mint­egy 8 millió égetett hornyolt cserépnek megfelelő tetőfedő anyagot (500 ezer tetőnégyzet­méter) és 7 millió darab kis­méretű égetett téglát termel. A létesítmény a népgazdaság szempontjából tehát igen jelen­tős, ezért vállalt védnökséget a KISZ Tolna megyei Bizottsága a gyár építése és az üzemszerű termelés megindítása felett. A szerződést aláírták az üzem behelyezésen dolgozó vállalatok igazgatói és a KISZ Tolna me­gyei Bizottságának első titkára, valamint a szerződést támogató ÉVM, a Tolna megyei Tanács és az SZMT képviselői. Rózsa György Ji Szocialista szerződést kötöttek a Bátaszéki Cserép- és Vázkerámiagyár építői

Next

/
Oldalképek
Tartalom