Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-22 / 94. szám

WT2. Április 22. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Eredményes munkát végeztek Baranyában a szakszervezetek (Folytatás at 1. oldalról) munkát ad a szakszervezetnek. Elismerés, hogy alapjaiban jól, néhány gyárban, vállalatnál, in­tézménynél a vártnál több az eredmény, tekintettel arra, hogy e két határozat végrehajtása hosszú távú feladat. Az ered­ményekkel azonban, még ott sem, ahol jobb az átlagnál, nem szabad megelégedni. Ez- ; zel kapcsolatban így foglalt ál­lást az ülés: „Az egyenlő mun­káért egyenlő bért elvének be­tartásával kapcsolatban az el­ért eredményeket pozitívan le­het értékelni, de nem egyértel­műen, mert az arányok betar­tása sok, gondos elemző mun­kát igényel. A sorra kerülő munkás és alkalmazotti bérbe­sorolás külön figyelemre érde­mes és szükséges, hogy a hely­zet tovább javuljon”. Nagyobb összefogást a gyermek, intézmények fejlesztéséért A gyermekintézmények fejlesz, tésére a most végrehajtandó öt­éves tervben lényegesen keve­sebb a lehetőség, mint cmeny- nyit a szükséglethez biztosítani tudnak az államigazgatási szer­vek. Ezért úgy foglalt állást az SZMT Baranya megyei Tanácsa, hogy a szakszervezeti bizottsá­gok is segítsék elő, — e létesít­mények készüljenek el a meg­adott határidőre, szorgalmazni kell, hogy a vállalatok saját erőből bővítsék az üzemi gyer­mekintézményeiket, fogjon össze e cél érdekében több vállalat és terjedjenek el jobban a kisebb anyagi segítséget jelentő moz­galmak, melynek például a Me­cseki Ércbánya Vállalat részéről számos szép tette ismert. Elismeréssel nyugtázta az ülés az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásának azt a részét, hogy a szakszervezeti választá­sok során húsz százalék' fölé j emelkedett a 30 éven aluli tiszt- j ségviselők száma, akik bevált- I ják a személyükhöz fűzött vá­rakozásokat. A szakszervezeti szervek minden évben elkészítik az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásával kapcsolatos fel­adataikat, melyek végrehajtásá­ra kiemelt gondot kell fordítani. A szakszervezetek politikai feladatai A szakszervezet politikai és nevelő munkája rendkívül fontos feladat, melynek igazodnia kell a mai követelményekhez és el­sősorban a munkahelyi tájékoz­tatást kell javítani. Az előter­jesztés e részéhez fűzte hozzá Bogár József: „Sokhelyütt ta­pasztaljuk, hogy a dolgozók többet tudnak a nagyvilág ese­ményeiről, mint munkahelyük­ről". Erről beszélt Simon Antal, a SZOT elnökségének tagja is, aki elmondotta, hogy eredmé­nyes az SZMT egyéves munkája és igen jelentősnek tartja, hogy a szakszervezet és az állami szervek között erősödtek a mun­ka- és akciókapcsolatok, de ezt javítani kell a továbbiakban. Hangsúlyozta, hogy a szakszer- , vezeti és gazdasági szervek kö- I zötti együttműködés javulása J számos nagyszerű eredményt hozott és ennek további fejlesz- ; tése is szükséges. A szakszervezeti munka még számos területe került az ülés elé és ezek közül említésre e helyen is fontos, hogy mérsék­lődött Baranya megyében a munkaerővándorlás, de ugyan­akkor számos munkahelyen munkaerőigény van, másutt pe­dig kapun belüli munkanélküli­ség tapasztalható. Javítani a munkaerőgazdálkodást, jóllehet még nem ösztönző a „bérhiqító" munkaerőtől való elszakadás. Tizenhárom hozzászólás hang­zott el a tanácskozáson, mind az előterjesztést bővítette ki, adott hozzá új szempontokat. I Gergely László, a KISZ Baranya | megyei Bizottságának titkára arra a fontos tényre hívta fel a figyelmet, hogy a szocialista munkaversenyben, a szakma if­jú mestere mozgalomban, az eddig kialakult gyakorlatnak I fejlődjön a két szerv együttmű­ködése. Orosz Péter ismertette, | hogy a Carbon Vállalatnál mi­ként sikerült a műszaki fejlesz­téssel a bérfejlesztést biztosíta­ni és a szocialista brigádok sze- retpét erősíteni. Többen sürget­ték és kívánták a szakszervezeti munka és eredményes sajtónyil­vánosságát, de ugyanakkor az ! üzemi tájékoztatásról is szó volt. I Wágner József, a szakszervezeti bizalmiak politikai tájékoztatá- : sónak és munkájának javítását sürgette. Berkes György arról szólott, hogy a tanácsi, állam- i hatalmi munkát is közelebb kell vinni a munkahelyhez, csatla­koztatni a szocialista demokrá­ciához, mert ez teljesen új te­rület és alig gondolunk rá. Bér- \ ki József a lakásépítkezések fon­tosságát hangsúlyozta, melynek ( felépítése, a minőség javítása érdekében eddig is sokat tettek és tesznek a jövőben is és ki­fogásolta, hogy lassan halad a szocialista munkaverseny új szempontjainak végrehajtása. Lukics József arról szólt, hogy, részben sikerült elérni, — az ál­lami gazdaságok valamivel na­gyobb részt vállalnak az égető­en fontos zöldségtermelésben. A vitában elhangzottakra Bogár ! József válaszolt. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa az előterjesz­tést a kiegészítő referátumokkal együtt elfogadta, melyek kibő- í vültek a vitában elhangzottak­kal. • Az ülésen ezután ünnepélyes eseményre került sor. Simon An­tal, a SZOT elnökségének tagja köszöntötte Tóth Józsefnél, aki több mint negyedszázadot töl­tött el a munkásmozgalomban, szakszervezeti tevékenységgel. Megköszönte Tóth Józsefnénak áldozatos munkáját, amit a kö­zösség érdekében végzett és el­mondotta, hogy a SZOT elnök­ségének javaslatára az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. A kitüntetést és a pénzjutalmat az ülés résztvevőinek nagy tapsa közepette nyújtotta át a nyug- ; díjba vonuló Tóth Józsefnének. Köszön József I Ma kommunista műszakok: Tízezer fiatalt várnak Közel tízezer baranyai fiatal ölt munkaruhát ma reggel a KISZ hivó szavára. Egyes üze­mek nem tartanak szabad szom­batot: termelő műszakkal emlé­keznek Lenin születésének év­fordulójára, a gyarmati ifjúság napjára. A kommunista műsza­kok szervezése tradícióvá vált megyénkben is: 1970 óta évente visszatérő akciója ez a megye KISZ szervezeteinek. A Mecseki Szénbányák vala­mennyi üzemében termelő mű­szakot szerveztek az üzemek gazdasági és társadalmi szervei. I Az előzetes tájékoztatás szerint j közel hatezer bányász tizenhá­romezer tonna szenet ad a nép­gazdaságnak. Az építők is dolgoznak. A fő- épitésvezetöségeken benépesül- | nek a munkahelyek: kétsíáz épí- ! tömunkás reggel öt órától a kertvárosi és szigeti városrész épületeit szereli. Pécsett a Pincegazdaság pa­lackozó üzemében, a Sörgyár­ban, a Fémipari Vállalat mü- j anyag üzemében, a PIÉRT-nél 1 és a BARANYAKER-nél dolgoz- j nak a fiatalok — előrejelzések szerint közel kétszázan végeznek termelő munkát a felsorolt üze- ! mekben. A BARANYAKER ifjú kommunistái az Erdőgazdaság­nál, valamint a Kertészeti és Parképítő Vállalatnál dolgoznak. A megye közel száz községé­ben a kiszesek parkosítási, te­reprendezési munkálatokat vé­geznek. Szigetváron kétszázötven fia­tal faültetést végez. Termelő műszakot szerveztek a Konzerv­gyárban is. Komlón ötszáz fiatalt várnak az Ifjúsági Park építésé­re. A mohácsi üzemek közül dolgoznak a öntödei vállalat­nál, a Selyemgyárban, és a Fa­rostlemezgyárban. Megkezdik a Mohácsi Fiatal Műszakiak Klub­jának építését is. A kommunista műszakok holnap folytatódnak. Itt született Lenin Az emlékező és jövőbe tekintő város Uljanovszk, az egykori Szim- birszk, Lenin szülőhelye . . . Ha szóba kerül a város, a legtöbb emberi gy emlc^zti. A hatalmas Volga folyó két portján terül el, mint a folyó menti városok nagy része. A régi városmag körül az októberi forradalom óta eltelt fél évszázad alatt új kerületek nőttek ki a földből, a lakosság jelentős hányada a közel hat­van modem ipari létesítményben dolgozik. Az Uljanovszk nevet 1924-ben vette fel, nem sokkal nagy szülöttének halála után. Ebben a városban minden Vlagyimir lljics Leninre emlékez­tet. A nevét viselő Emlékmúzeum a volt Moszkovszkaja utcán. 1878—1887 között itt laktak Ul- janovék. A házban már 1923- ban múzeumot rendeztek be, mely az orosz forradalmak törté­netéről adott áttekintést A Le­nin Emlékmúzeum a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom huszadik évfordulóján fogadta első látogatóit. Azóta, lassan már negyven éve, az ország minden részéből jönnek ide az emberek. Számos külföldi is megfordult már a családi erek­lyéket őrző épületben. , Ez a múzeum mindenkit el­vezet Lenin gyermek- és ifjú­korának hajdani éveibe. Érzékel­teti azt a légkört, amelyben ne­velkedett. Itt találhatók a hala­dó gondolkodású apa olvasmá­nyai, köztük az akkori idők leg­jelentősebb folyóiratának, a Szovremenniknek évfolyamai, Lenin bátyjának, Alekszandrnak diákköri feljegyzései, könyves­polcán egy német kiadású Tőke. A látogatók beléphetnek Lenin szobácskájába, mely puritán be­rendezésével ragadja meg az embert. Az egyszerűség, a sze­rénység később is egyik legjel­lemzőbb tulajdonsága maradt. A vitrinben látható érettségi bizonyítványa tanúsítja, hogy mennyire nyflteszű, fogékony diák volt. Csupán logika tanára nem volt megelégedve vele, mi­vel nem tartotta elég logikus­nak a logika-tankönyvet. Már ekkor nagyon tisztelte az emberi gondolkodást, s gyűlölt minden oly szándékot, mely gúzsba- kötötte. Az Emlékmúzeumtól rövid úton jut el a látogató a nevét viselő térre. Itt emelkedik ma­gasba egyik legkifejezőbb már­ványszobra. Tövében mindig friss virágok díszlenek a késői nem­zedék szeretetének és hálájának jeléül. A folyó túlsó oldalán terjesz­kedik a város új ipari kerülete. A rohamos iparosodásnak kö­vetkezménye, hogy csak itt majdnem háromszor annyi em­ber él, mint a száz évvel ezelőtti Szimbirszk összlakossága volt. S a növekedés üteme a jövőben tovább fokozódik a gyárak, üze­mek bővülésével. Egy 1900-ban kiadott évkönyv Szimbirszk ipari létesítményeit ismertetve egy szikvízüzemet, egy sörfőzdét, egy borpalackozót és két gyertyaöntő műhelyt em-. lit. E téren össze sem lehet ha­sonlítani a régi Szimbirszket a mai Uljanovszkkal — két külön­böző korszak! Ma ipari üzemek tucatjai ontják a sokféle ter­méket — a súlyos szerszámgé­pektől és automatáktól a precí­ziós műszerekig és közszükséglet! cikkekig. A város ipari életrajza belefér egy munkásnemzedék életrajzába. Viktor Szalatov, az uljanovszk! autógyár egyik vezetője, így em­lékszik a város legjelentősebb üzemének alapítására. — 1941 válságos őszén jöttem Uljanovszkba, amikor a moszk­vai autógyárat evakuálták. Ke­gyetlen hidegben, néhány mun­katársammal együtt állítottuk fel a munkagépeket egy arra alkal­mas lakatosműhelyben. Bár cso­da nem történt, két hónap múlva az üzemünk már autókat készí­tett a front számára. Attól kezd­ve a mai napig itt dolgozom . .. Most a gyár körül egész vá­ros nőtt, de én még emlékszem azokra az időkre, mikor a sivár mezőn egyszál tábla állt s rajta a felirat: „Az autógyár telep­helye”. Csak valahol a távolban látszottak barakkok és kalyibák, melyekhez térdig érő sáron ke­resztül lehetett eljutni. Hát így kezdődött. .. 1954-ig az üzemben csak te­herautókat gyártottak. Aztán át­telepítették ide Gorkijból a GAZ—69 és a GAZ—69-A te­repjáró autók gyártását. Azóta ezeket a kocsikat csak itt, Ulja- l novszkban készítik, s ha rajtuk j GAZ felírat olvasható is, ez csu- j pán a márkát jelenti és nem a 1 gyárat. Igazság szerint már ré­gen át kellett volna keresztelni a GAZ-t UAZ-ra. (Gorkiji Autó­gyárról — Uljanovszkij Autó­gyárra ,..) Uljanovszk másik nevezetessé­ge a repülőiskola. Ide járnak tanulni a levegő legtapasztal­tabb munkásai, helyesebben mondva, nem tanulni, hanem magukat továbbképezni. Az ul- janovszki iskolának a polgári légiforgalmat kell ellátnia spe­ciálisan kiképzett magasrepü­lőkkel. A pilótáknak, navigációs tiszteknek, mérnököknek, techni­kusoknak, diszpécsereknek, akik I ide eljönnek, módjukban áll ki- I próbálni az új és legújabb re- I pülőgéptípusokat, I Az ember önkéntelenül elkép- i zeli, mire gondolhatott Vologya j Uljanov, amikor megállt a Vol- | ga-parton a gimnáziumból jö- j vet. A hatalmasan hömpölygő ( folyam erejére ... A Volga-ment; I végtelen síkságokra . . . Vagy ta­lán a jövőre . . . Talán el is kép­zelte, milyen lesz majd hazája száz év múlva, mivel foglalkoz­nak a szimbirszki emberek és milyen életről álmodoznak. Le­het, valóban elképzelte... I (Az Ogonyokból ford.; K, S.) 1920. május 1. ten’n elhelyez! az első kövét a Marx-eiuléiunü alapjában Moszkvában Lenin szellemében K etten mennek a sötét, hi- j deg petrográdi utcákon. I A katonai járőrök garmada cir- | kál az éjszakai városban, rend­őrök, besúgók fürkészik a járó­kelőket, ellenőrzik az igazol­ványokat. Egy járőr feltartóztat­ja őket. Egyikük, Eino Rahja, a központi bizottság összekötője, magára vonja a járőr figyelmét, közben alacsony termetű társa folytatja útját. A lemaradt kísérő utoléri és a Szmolnijba már együtt érkez­nek. „ . . . Lenin teljesen várat­lanul jelent meg. Egyenesen az utcáról, a Szmolnijba nem kísérte őrség. Lenin bámulato­san merész tette minden jelen­lévőt meglepett. Mindannyian jól tudtuk, hogy az ellenforra­dalom ügynökei a szó szoros értelmében vadásznak Leninre, hogy az Ideiglenes Kormány nagy jutalmat tűzött ki a fejé­re. És váratlanul, minden külö­nösebb elővigyázatossági in- I tézkedés, őrség nélkül Vlagyi- I mir lljics a Szmolnijba jött a háborgó Petrográdon keresztül, ahol minden sarkon az ellen­ség várhatta!" — emlékezik vissza I. Jeremejev, a Putyilov- gyáriak gépfegyveres osztagá­nak egykori parancsnoka. Ennek az útnak, amellyel Le­nin októberben kihívta a tör­ténelmet, megvan a maga elő­története. Krupszkaja az egyik cikkében egyszerűen, ahogy a katona beszél a csatáról, be­számol arról, hogyan élt Lenin a forradalom előestéjén a Szmolnijba való megérkezésig. Krupszkaja megemlíti Leninnek a központi bizottsághoz intézett két levelét, amelyben felvetette a felkelésnek és a hatalom megragadásának a kérdését. „Ezután — mondja Krupszkaja -, lljics elhatározta, hogy át­költözik Petrográdba. Helsing- forsból átment Viborgba . . . Ezután a finn elvtársak átvitték Petrográdba." Később Krupsz­kaja a következő megjegyzést teszi: „Most az egyik elvtárs elkezdett morogni: engedély I nélkül utazott ide; de ez az idő nem volt alkalmas a mor­gásra. összeült a központi bi­zottság. Vlagyimir lljics telve- 1 tette a fegyveres felkelés, a j forradalom szükségességének kérdését. A központi bizottság óriási többsége a felkelés mel­lett volt. Ebben az időben a szovjetek ugyanis már a bolse­vikok oldalán álltak. A szovje­tek már a fegyveres felkelés mellett voltak.” Lenin mindig arra törekedett, hogy közel legyen a felkelés központjához. A konspiráció modern technikai eszközeinek ismeretében bámulatos Lenin bátorsága. Halálos veszélyben forogva átmegy egyik mene­dékhelyről a másikra. Lenin bujkál petrográdi munkások­nál, a finn dolgozók hajlékai­ban, egy munkáskerületben a viborgi városrészben. Rejtőzkö­dött egészen addig az óráig, j amikor végigment a város ut- j cóin, hogy a legközvetlenebbül irányítsa a fegyveres felkelés befejező szakaszát, a szocialis­ta forradalom kezdetét. Lenin mindenekelőtt hivatá­sos forradalmár volt, nagysze- j rű példakép a pártmunkások számára, akiknek nevelésével oly sokat törődött. Mondják, | hogy valamelyik mensevik ve- ] zető — Dán, vagy Abramovics — panaszkodott, hogy Lenin le­győzhetetlen, mert folyton a forradalomra gondol és érte él. Némelyek ebből esetleg azt a ! következtetést vonják le, hogy j Lenin másodlagos jelentőséget tulajdonított az elméletnek a gyakorlattal szemben, hogy személyiségének megkülönböz­tető vonása az, hogy ő a cse­lekvés embere volt, harcos, gyakorlati politikus, a párt ak- j tív vezetője. A fél évszázad alatt min- '' denki meggyőződhetett ! arról, hogy a leninizmus ereje éppen az elméleti előrelátása- I nak helyességéből, abból kö- j vetkezik, hogy megvédelmezte és alkotóan továbbfejlesztette I a marxista elméletet. Ez az el­mélet a szocialista forradalom algebrája. S lényege - mind az elméletben, mind pedig a politikában — a gyakorlattal j való dinamikus egysége. Már a fiatal Marx feltűnően hang- ; súlyozza elméletének lényeai ; különbözőségét minden más ideológiától. Elegendő idézni | a híres tézisét: „A filozófusok a vjlágot csak különbözőkép- ] pen értelmezték, a feladat az, í hogy megváltoztassuk.” Ez a i gondolat rx»m ol elmélet lebe- j csülésére irányul, hanem arra, hogy felhasználják az elméi«» tét, amely a gyakorlat alapján fejlődik és a politikában teste­sül meg. A párt, ha tudomá­nyos alapon dolgozik, a gya­korlatnak és az elméletnek, az elméletnek és a gyakorlatnak ezt a kölcsönhatását testes.ti meg. Éppen ez teszi a pártot a proletáriátus élcsapatává, ahogyan ezt Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban meg­fogalmazta. Lenin Programunk c. írásában ezt mondja: „Marx elmélete tisztázta a forradalmi szocialista párt igazi feladatát: ez nem a társadalom átformá­lására irányuló tervek kiagya­lásában áll, nem prédikálás- ban a tőkéseknek és szekér­tolóiknak, hogy javítsanak a munkások helyzetén, nem ösz- szeesküvések szövésében, ha­nem abban, hogy megszervezze a proletáriátus osztályharcát és vezette ezt a harcot, amely­nek végső célja a politikai ha­talom meghódítása a proletá­riátus által és a szocialista tár­sadalom megszervezése." Le­nin végrehajtotta ezt a felada­tot. Megoldásához elméleti, politikai és szervező tevékeny­ségre volt szükség. Lenin lángelméje ebben az időszakban teljes nagyságában és érettségében bontakozott ki. Még hét év volt hátra éle­téből, s ez alatt gigászi mun­kával lerakta korunk, a szocia­lizmus nemzetközi méretű győ­zelme korának alapjait. Ehhez meg kellett erősíteni a forrada­lom győzelmét, helytállni a pol­gárháborúban, a bomlás és az elmaradottság közepette ki kellett dolgozni ,a szocializmus építésének konkrét útjait, meg­alapítani és vezetni a Kommu­nista Internacionálét, kidolgoz­ni a szocialista vílágforradalom stratégiáját és taktikáját, fel kellett tárni a dialektikus ösz- szefüggést a béke és a forra­dalom között egy olyan világ­ban, amely két egymást ádá­zul gyűlölő társadalmi rend­szerre szakadt. Nehéz túlbecsülni a jelentő­ségét mindannak, amit Lenin életének utolsó szakaszában tett. De példaként felhozhat­nánk életének bármelyik más időszakát is, mert mindegyik­ben benne van Lenin egész nagysága. Ilyen szakasz volt, amikor újszerűén és elméleti gazdagsággal foglalta össze a kapitalizmus imperialista sza­kaszára jellemző folyamatokat, amikor harcolt az imperialista háború ellen, amikor kidolgozta az orosz forradalom elméletét, a forradalom demokratikus és szocialista szakaszában vezető szerepet betöltő proletáriátus szerepét, amikor a II. Intemo- cionálé kongresszusain harcolt a revizionizmus ellen. I enin óriási elméleti élet? *— műve nem kész recept. Sok mindent előre látott, de nem adott forgatókönyvet ah­hoz, hogy mit kell tenni egyik, vagy másik országban a kom­munistáknak. Lenin a marxista —leninista tudomány, a marxis­ta—leninista gondolkodás irány­tűjét hagyta örökül, amely el­igazít, segít, hogy az új kér­désekre pontos, tudományos, választ adhassunk. Amíg a vi­lág országokra bomlik — és nyilvánvalóan ez nagyon so­káig így lesz még — minden népnek és minden országnak megvannak és meglesznek a maga sajátosságai és sajátos érdekei. Lenin látta, felismer­te, tevékenységében figyelem­be vette az eltérő sajátosságo­kat, de egész életművét áthat­ja az a tanítás, hogy a világ minden elnyomott és kizsákmá­nyolt népének alapvetően és lényegében azonosak az érde­kei a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harc­ban. E lenini, tanítások különösei! figyelmet érdemlöek ma, ami­kor a nemzetközi kommunista mozgalomban megosztó erők is működnek. Az adott körül­mények között semmi sem árt­hat jobban a munkásosztály ügyének, mint a nemzeti el­zárkózás, a saját érdekeknek az egyetemes fölé helyezése, a közös harctól, a közös erőfe­szítésektől való távolmaradás. Lenint mór kortársai is óriás­nak látták. Halála óta eltelt évtizedek alatt alakja tovább nőtt, emléke tovább fényese­den százmilliók szemében. Le­nin a világ dolgozóinak esz­ményképe lett, zászló, am;l/ csatára hív és vezet B. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom