Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

H72. április 21. DUNÁNTÚL! NAPLÓ Befejeződött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldatról) ügy terén is a tanácsok ön­állóságát, növelte feladataikat és felelősségüket. Azonban a gyógyítás és a korszerű orvos- tudomány minden szükséges feltételét a tanácsok külön-kü- lön a maguk hatáskörében nem biztosíthatják, ez nem is volna lehetséges. Ezért az egészség- ügyi ellátás, a gyógyítás kü­lönleges felkészültséget igény­lő feladatait a tanácsi és a központi intézmények rendsze­re egészének kell megoldania. Ehhez viszont szaktevékenysé­gük összehangolására, az in­tézmények hatékony együttmű­ködésére van szükség. A törvényjavaslat biztosítja j az egészségügy egységének ' garanciáit. Aláhúzta a miniszter: egész­ségügyünk egyik vezető elve és feladata a megelőzés. A ja­vaslat egyes szakaszai általá­ban, és ha szükséges, részle­teiben is szabályozzák mind a közegészségügyben és járvány- 1 ügyben, mind a gyógyító-meg­előző ellátásban a megelőzés teendőit és követelményeit. Az anya-, csecsemő- és gyermek- védelmet, mint a megelőzés egyik fontos feladatát, a javas- j lat külön is kiemeli. Fokozott gondossággal védjük a nők egészségét — A nők egészségét, már csak élettani sajátosságaik mi­att is, fokozottabb gondosság- ] gal kell védenünk. A terhese- j két, a magzatot, az újszülöttet és a kisdedeket inkább veszé­lyeztetik a betegségek és a környezeti ártalmak, mint az egészséges felnőtt lakosságcso­portokat. Védelmük, egészsé- j gük a felnövekvő nemzedék egészségének egyik záloga. Ezért részesítünk minden terhes nőt rendszeres gondozásban. Különös figyelemmel vagyunk \ a veszélyeztetett terhességre. Gyakorlatilag minden szülés in- j tézetben történik. Az újszülötte­ket és kisdedeket otthonukban általában szakorvosok, illetve szakképzett, lelkiismeretes vé­dőnők gondozzák. Az állandó bölcsődékben 40 000 hely van, a gyermekszakorvosi körzetek száma jóval meghaladja a hat­százat. — Az 1938-hoz viszonyítva a szüléssel összefüggő anyai ha­lálozás egyhetesére, az ezer élveszülöttre számított csecse­mőhalálozás 131-ről 36-ra csökkent. Azonban nem kerül­hetik el figyelmünket a még meglevő gondok és nehézsé­gek. — A bölcsődék az elhelyezési kérések egy részét ma még nem tudják teljesíteni. Többet kell tennünk a fiatalok egész­séges életmódra neveléséért is. Magas a művi vetélések szá­ma. Az élveszületettek 10,7 százaléka koraszülött, az egy éves korukig elhalt kisdedek 2/3-a (68,5 százalék) közülük kerül ki. ~ A közvéleményt és az ál­lamvezetést hosszú idő óta fog­lalkoztatja a természetes sza­porulat arányszáma. Igaz, a 15 és 49 év közötti nőlakosok mindegyikére átlagosan 2,3 gyermek jut, de a házasságban élők 11 százalékának nincs gyermeke, 22 százalékának pedig csak egyetlen gyerme­ke van ezen korcsoportokban, pedig jól ismertek azok az in­tézkedések, amelyeket a kor- j mány, a párt IX. és X. kong- í resszusának határozata alap­ján a nők, az édesanyák, a több gyermekes családok ér­dekében tett. Növekedett — egyebek között — a csqládi pótlék. Bevezettük a gyermek- gondozási segélyt. A lakások elosztásánál és a lakásépítés­ben is kedvezményben részesül­nek azok, akik családot alapí­tanak, gyermeket várnak, vagy okiknek már van gyermekük. — A születési arányszám, amely 1962-ben 12,9 ezrelék j volt, ha mérsékelten is, de év­ről évre fokozatosan növeke­dett. 1966-ban 13,6 ezrelék volt, 1968-ban pedig elérte a 15,1 ezreléket. Két éve azon­ban ez a folyamat megállt: 1971-ben pedig 14,5 ezrelék I volt az élveszületettek aránya. Ez a szám elgondolkozásra késztet. A gyermek nem pusz­tán az egyén ügye, nem pusz­tán magánügy! Az egész tár­sadalom, a népi, a nemzet jö­vője függ tőle. Ezzel összefüggésben meg­említette, Hogy a kormány — a népgazdaság lehetőségeivel összhangban — további intéz­kedéseket tervez az anyaság, a család védelme, a gyermeksza­porulat növekedése érdekében. További anyagi támogatással kejl segíteni a házaspárokat, hogy ne csak egy, hanem több gyermek felnevelését vállalják. Elmondta azt is, hogy 1968- 69-hez képest valamit csökkent a művi vetélések száma, de ez a szám még mindig magas. Ki kell terjesztenünk és hatéko­nyabbá kell tennünk tehát az egészségügyi felvilágosítást, a családtervezésben és a szüle- j tésszabályozásban olyan kor- j szerű eszközöket kell biztosíta­nunk, amelyek az egészségre a legkevésbé veszélyesek. Az anyagi kedvezmények mel­lett fokozni kell a család, az édesanyák társadalmi megbe- j csülését is. Olyan közszellemet kell kialakítanunk, amelyben ' tisztelet és megbecsülés veszi körül az állapotos anyákat, a sokgyermekes szülőket. gyógyszerészek, az egészségügy dolgozói nem egyszer nehéz körülmények között végzik mun­kájukat. Mindez azonban nem lehet oka, magyarázata vagy mentsége sem a ridegségnek, sem annak, hogy hivatásuk szürke mesterséggé váljék. Valljuk: igenis van és kell legyen az orvos és a beteg, az orvos és a társadalom kapcso­latának egy sajátos áramköre, amely nélkül munkánk a szó rossz, méltatlan értelmében vett „ellátás”, hivatás hiján levő gyakorlat csupán. — Mindannyian mély tisztele­tet érzünk azok iránt, akik egészségünket védik, vagy visz- szaadják. Szép és tiszteletre méltó érzés ez, s csak elítélni lehet, hogy az orvosok között is vannak, akik visszaélnek le­hetőségeikkel és betegük hely­zetével, tőkét kovácsolnak egészségügyünk ma még meg­lévő nehézségeiből. Egyre szé­lesebb körűvé vált az a véle­kedés és az a gyakorlat is, hogy a betegek ellátásáért el­lenszolgáltatás jár, hogy anya­gi juttatásért különleges elbá­nást, ellátási előnyöket lehet szerezni. Mindez sérti a fenn­álló rendelkezéseket, összefér­hetetlen az orvosi hivatással, a szocialista erkölccsel, szocia- j lista egészségügyünk elveivel I és gyakorlatával. Nyugtalanít- I ja a lakosságot, s rossz fényt vet azokra is, akik tisztesség­ben, esküjükhöz híven végzik munkájukut: az orvosok több­ségére, a soktízezer egészség- ügyi dolgozóra. — A törvényjavaslat társadal- j műnk általános erkölcsi nor­máinak, a szocialista egészség- j ügy és az orvosi hivatás köve- I telményeinek megfelelően sza- j bályozza az orvosok magatar- [ tásót, cselekvésük követeimé- I nyeít, fegyelmi felelősségüket, j és — ha vétenek — a fegyelmi eljárás módját. — Elsősoiban nekünk, orvo­soknak, egészségügyi dolgo­zóknak kell majd érvényt sze­reznünk a törvényjavaslatbcyt foglaltaknak. Sorainkból is mindenekelőtt a vezetőknek — hangoztatta a miniszter. — Hivatásuk tisztasága és a törvénytisztelő orvosok védel­mében sokat tehetnek — s tet­tek eddig is — az orvosetikai bi­zottságok. De segíteniük kell maguknak az állampolgárok­nak is azzal, hogy megtartják a törvény rendelkezéseit, és őr­ködnek azok végrehajtása fe­lett. Befejezésül a miniszter rá­mutatott arra, hogy egészség­ügyünk különösen az elmúlt 15 évben jelentősen fejlődött. A fekvőbeteg gyógyintézeti ágyak száma 84 000, a lakosságot 3850 általános és 660 gyermek- orvosi körzet, 1400 gyógyszer- tár látja el, napi 41 000 rende- | lési órával dolgoznak a szak­orvosi rendelőintézetek, a szo­ciális otthoni helyek száma 28 000. Olyan eredmények ezek, amelyekre joggal tekint elismeréssel az ország lakossá­ga. Az egészségügy feladatai azonban egyre nőnek. Fontos kötelességünk tehát, hogy meg­oldásukhoz fokozatosan meg­teremtsük a kellő feltételeket. Az egészségügy beruházásai­nak és költségvetésének mérté­két a népgazdaság mindenkori lehetőségei határozzák meg. Arra kell törekednünk, hogy ezeket az anyagi eszközöket célszerűen, a leghatékonyab­ban használjuk fel, meglevő le­hetőségeinket pedig az eddigi­nél is szervezettebb és fegyel­mezettebb munkával hasznosít­suk. — Mindez felelősségteljes kö­telessége mindenekelőtt az Egészségügyi Minisztériumnak, a tanácsoknak és a szakmai vezetőknek, de feladata az egészségügyben és egészség­ügyért munkálkodó minden dolgozónak is. Az országgyűlés megszavazta a törvényjavaslatot — Az egészségügyi törvényja­vaslat széles körű előkészítő munka eredményeként készült el. Tervezetének vitájában a különböző testületekben és szak-fórumokon csaknem ezer észrevétel és javaslat hangzott el. Ezeket a végleges javaslat kidolgozásában körültekintően hasznosítottuk. Megtárgyalta a javaslatot az országgyűlés jo­gi, igazgatási és igazságügyi, továbbá szociális és egészség- ügyi bizottsága is. A két bizott­ság által elfogadott módosító javaslatokkal a kormány egyet­ért. Bízva abban, hogy a ja­vaslat megfelel szocialista tör­vényeink általános követelmé­nyeinek, hosszú időre és meg­felelően szabályozza egészség­ügyünket, a kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el. Dr. Szabó Zoltán nagy taps- i sál fogadott beszéde után elő­ször dr. Pesta László, az or­szággyűlés szociális és egész- ! ségugyi bizottságának elnöke kapott szót, majd a következő képviselők fejtették ki vélemé- j nyűket a napirenden lévő kér­désről: Karákas László, dr. Radnai Éva, Mándics Mihály, dr. Flerkó Béla, Swierczek Györgyné, Kovács István, Bo­gyói Gyuláné, dr. Noszkay Au­rél, Varga Tiborné, Varga Ká­roly, dr. Lakatos Pál József, dr. Szép Zoltán, Spisák András, Orbán József, dr. Déváid Jó­zsef, Szászi Gábor, dr. Palotai Sándor. A vitát dr. Szabó Zoltán ösz- szegezte, majd a miniszteri vá­laszt követően szavazásra ke­rült sor: Apró Antal javaslatá­ra az országgyűlés elsőként a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint szociális és egészség­ügyi bizottság módosító javas­latainak • sorsáról döntött — azokat egyhangúlag elfogadta. Ezután a képviselők egyhangú szavazattal — általánosságban és részleteiben is — törvényerő­re emelték az egészségügyről szóló tervezetet. Az ülésszak Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének zár­szavával ért véget. i i A szocialista egészségügy j feladatait csak olyan egészség- ügyi dolgozók oldhatják meg j sikeresen, akiket társadalmunk 1 és a szocialista egészségügy eszméi vezérelnek, akikben mé- í lyen gyökerezik a hivatástudat, korszerű ismeretekkel rendel- j keznek és ezeket rendszeresen | felújítják és gazdagítják. A , felszabadulás óta bővültek és korszerűsödtek az egészség- ügyi felsőoktatás feltételei. Or­szágunk orvos-ellátottsága vi- j lágviszonylatban is kedvező, j Évről évre növekszik az egész­ségügyi szakszemélyzet. A kör­zeti orvosi rendelőkben évente 40—50 millió járóbeteget lát­nak el, a fekvőbeteg gyógyin- I tézetek 1,5 millió beteget j gondoznak. Az egészségügyi dolgozók felelősségteljes, áldozatos és szakértő munkáját is dicsérik j azok az eredmények, amelyeket j a betegségek megelőzésében I elértünk, hogy sikeresen fel­számoltunk egyes járványos be­tegségeket, s megnövekedőit az átlagos életkor. A választók, ; szakmai és társadalmi tevé­kenységük elismeréseként, több mint 2000 egészségügyi dolgo- | zót választottak meg tanácstag- , nak, az országgyűlésben 17 or­vos foglal helyet. A párt és a ismételten javította az I Parlamenti jegyzet PARÄ (Munkatársunk telelőn- jelentése) Jelentése régiesen: török vál­tópénz. A hazai orvostársada­lom virágcsokor, ajándékkosár, kerámia, forint, illetve „hála­pénz" néven ismeri. Ez utóbbi problémát tegnap az egészség­ügy/ törvényjavaslat vitájában több képviselő felszólalásában érintette. A szünetben személyes élmények is előjöttek. Megtör­tént: egyik alföldi kórházban az orvos akkor volt hajlandó meg- műteni egy falusi asszonyt, ha fizet ezer forintot. A kispénzű család nehéz helyzetbe került. A sajnálatos esettel az or­vosi hivatás, — némi általánosí­tással — a szürke mesterség színezetét öltve magára, rossz féáyt vetett a tisztességes, be­csületes orvosokra. Mivel csak bizonyos hányada törekszik anyagi előnyökre, mégis lélő mondotta egyik képviselőnő, — hogy ez a rossz gyakorlat — a para, a hálapénz „elvárása"- adása rontja a közmegbecsü­lésnek örvendő hivatás prezsti- zsét. Eltakarja az olyan orvosok humanitását, akik a kapott , bo­rítékot'’ visszaküldik a feladó­nak, mielőbbi gyógyulást kivált­va. Az anyagi ellenszolgáltatást várókat, a kórházi zsúfoltságot kihasználókat figyelmezteti az egészségügy/ törvényről szóló rendelet egyik szakasza: „Ér­vényesüljön a szocialista egész­ségügy célkitűzése, hogy az ál­lampolgárok anyagi helyzetük­től lüggetlenül ingyenes, egyen­lő elbánásban, korszerű oivosi ellátásban részesüljenek. Az orvos 9 beteget le,lkiismerete­• • • sen a rendelkezésére álló leg­korszerűbb módon, ellenszolgál­tatás nélkül köteles ellátni. Ez­zel összhangban a törvény tiltja, hogy az állampolgár — beteg — „megkülönböztetett egészségügyi ellátása érdeké­ben az orvosnak anyagi, vagy egyéb előnyt nyújtson és az orvos azt elfogadja", A beteg-orvos kapcsolatát rendező törvény remélhetőleg gátat vet a rideg felszólítások- | nak, a hideg kötelességteljesi- téseknek és a magyar beteg- ellátásban a szocialista egész- \ ségügyrő! szóló paragrafusok . ne csupán deklarációk legye­nek, hanem az ember, az állam- \ polgárok szolgálatában állja­nak. Nagy István Dr. Flerkó Bélo Baranya or­szággyűlési képviselője is felszó­lalt tegnap az országgyűlési vi­tában és kifejtette véleményét or egészségügyről szóló törvényja­vaslatról. Az alábbiakban közöl­jük képviselőnk felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretnék rámu­tatni arra, hogy amennyiben az országgyűlés elfogadja a je­lenleg vitatott egészségügyi törvényjavaslatot, ezzel a világ első egészségügyi törvényét, az 1876-ban alkotott közegészség- ügyi törvényt helyezik hatályon kívül. Egy olyan, majdnem év­százados törvényt, amely nem­csak megalkotása idején volt haladó jellegű, hanem szakmai szempontból is évtizedeken át egyike yolt a legátfogóbb köz­egészségügyi törvénynek. Nem az 1876-os törvény szelleme, ha­nem elégtelen végrehajtása, a fennálló társadalmi, gazdasági rendszer adottságai és az egész­ségügyi intézmények elégtelen­sége tette kedvezőtlenné ha­zánkban a felszabadulás előtt a dolgozó osztályok egészség- ügyi ellátottságát. Úgy vélem tehát, hogy ez alkalommal is meg kell hajtanunk az elisme­rés zászlaját a magyar orvostu­domány kiváló képviselői előtt, akik a politikai elnyomás és a gazdasági elmaradottság elle­nére oly nagy buzgalommal és szakértelemmel munkálkodtak az első magyar egészségügyi törvény megalkotásánál. Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, szimbolikus és egyben jelzi, hogy államunk mi­lyen megkülönböztetett fontos­ságot tulajdonít napjaink egész­ségvédelmének az, hogy az al­kotmány módosításáról és az új egészségügyi törvényről szó­ló javaslatok ugyanazon a par­lamenti ülésszakon kerülnek megvitatásra, mindaz ami lehe­tővé tette annak törvénybei'kta- tását, hogy a Magyar Népköz- társaság szocialista állam, el­engedhetetlenül szükség-' volt ahhoz, hogy a szociálist: jész- ségügyi ellátás alapelvei egy új törvényjavaslatban, majd törvényben kodifikáltassanak. Mint sok más törvény, úgy az egészségügyi szolgáltatások te­rületén sem igen gondolunk ma már arra a negyedszázados nagy anyagi és energiafordítás­ra, alkotó munkára, és nem utolsó sorban szemléleti átala­kulásra, ami lehetővé tette a korábbinál fejlettebb, szocialis­ta típusú egészségügyi ellátás anyagi és személyi feltételeinek kialakítását. Komoly eredmény, hogy a 25. j paragrafus kimondja: „Az ál- j lampolgárok a gyógyító-meg- j előző ellátás keretében ingyen j jogosultak orvosi vizsgálatra, | továbbá a szükséges orvosi gyógykezelésre — ideértve a fék- I vőbeteg-gyógyintézetben törté­nő kezelését is — valamint a | szülészeti ellátásra és mentő­szolgáltatásra. Remélnünk kell, hogy ez az ingyenesség a jö- ! vőben gyakorlati valósággá vá- | lik, különösen azokban a vo- | natkozásokban, amelyekben el- j vileg jelenleg is ingyenes az ! ellátás. Az egészségügy negyedszá- j zados fejlődésének üteme sző­kébb hazánk, Pécs—Baranya te- { rületén sem maradt az orszá- ( gos átlag alatt, és különöskép- I pen a második világháborút megelőző időszakhoz viszonyít- j va mutat rivális fejlődést. Első­sorban a Pécsi Orvostudományi I Egyetem új elméleti és klinikai tömbjének felépítésére gondo­lok. Ez nemcsak az egészség- 1 ügyi felsőoktatás, hanem a me- I gyei kórház ellátottságának is oly mértékű fejlesztését tette lehetővé, hogy a megye lakos- I ságának jelenleg rendelkezésre álló 3521 kórházi és klinikai ágy a lélekszámhoz viszonyítva ; még az országos átlagnál is í jobbnak mondható, hozzá kell azonban tennünk, hogy csak statisztikai távlatból és nem az élet valóságából, 3521 ágyból j ugyanis 1333 egyetemi ágy. Az egyetemen pedig — jellegéből adódóan — legalább 15, sőt egyes klinikák esetében 20—25 ■ százalékban nemcsak megyei, ' hanem az egész Dél-Dunántúl- j ra kiterjedő feladatokat látnak el. Ez azt jelenti, hogy a klini- | kai ágyak 15—20 százalékát ! nem Baranya lakosai veszik igénybe. Ez azt jelenti, hogy j míg országosan a tényleges lé- í lekszám arányában történik a megyei kórházi ágyak száma- I nak növelése, addig Baranyá- I bon a mdgyei lélekszám ará- ! nyában történő fejlesztés a Iá ; szólagosnál kisebb mérvű n< vekedést jelent a megye szén pontjából. Az egyetemi ágy< kot egyrészt ugyanis a környe: megyékből különleges, ott ne megoldható szakellátásra, < egyetemi klinikákra felvett bi tegek használják. Ezek zömül ben súlyos, komplikált esete Ellátásuk jelentősen növeli t j átlagos ápolási napok számc Ebből adódik, hogy a megy« városi és egyetemi fekvőbeteg ellátás: intézmények közti mir jobb koordináció sem képes !< pést tartani a gyorsan növekv követelményekkel. Ez a heiyzi hátrányos, nemcsak a kórhá és klinikai zsúfoltság miatt, he I nem azért is, mert a jelenlei I 100 százalékos kihasználtsá mellett nincs lehetőség valóba egyetemi színvonalú gyógyít | munka végzésére. Mégpedi azért nem, mert a betegeket jelenlegi' körülmények közö nem lehet az ehhez szüksége ideig klinikai ágyakon ápold A legmagasabb »szintű betec ellátás szempontjából körűibe lül 85—90 százalékos ágykihas: nálás mondható ideiglenesne Ennek megvalósítása érdekébe már a közeljövőben feltétlen! növelni kell a klinikai ágyc számát a Pécsi Orvostudomc nyi Egyetemen. Jelentősen fejlődött az üzerr orvosi ellátás megyénkben. E sősoíban a mintaszerűen mec szervezett két nagy mecseki be nyavállalatnál. Mindkét helye elismerésre méltó intézkedést két hoztak a bányászok munkc helyi egészségvédelmének jc vitása érdekében az elmú másfél évtizedben. 15 esztendc je honosították meg a mécsé! bányászatban a vizes fejtési e járásokat, ami igen jelentős lé pés volt a szilikózis elleni vé dekezésben - a Mecseki Szén bánya Vállalatnak az egyetert intézményekkel közös szilikózi kutatómunkája nemzetközileg i elismert. E vizsgálatoknak egyi legnagyobb eredménye vo annak kimutatása, hogy hosszú ideig föld alatt dolga zók többségénél — manifes: szilikózis nélkül is — a légző rendszer súlyosan károsodd Nem vitás, hogy ez a beléleg zett por következménye. E: mindeddig nem tekintettük fog lalkozási ártalomnok, pedig kél ségtelenül annak minősül a bó nyában és más hasonló poro munkahelyen dolgozóknál, kérdés rendezése feltétleni szükséges. Kapcsolódik ehhe egy további kérdés, az akár szi likózis következtében, akár ma nifeszt szilikózis nélküli légző szervi megbetegedéssel károso dott, föld alatti munkára ner alkalmas bányászok úgyneve zett rehabilitációja, helyeseb ben, átképzése. A jelenleg gyakorlat uayanis — amely eze két az embereket föld feletti meglehetősen alacsonyan fize tett munkára osztja be - ezek nek az embereknek rendkívü súlyos hátrányt jelent. Módo kellene tehát találni arra, hog őket ugyanolyan munkára ké pezzük át, amelynek bérezési csupán kevésbé tér el a föle mélyén végzett munkáétól járt keresettel. Eddigi fejlődésünk a kiemelkedő figyelem és gond amellyel o párt, kőimányzatunl és az Egészségügyi Minisztéri urn a bányászok egészségvé delmét és sorsát kezeli, góran­dó arra, hogy mielőbb sor ke rül majd e problémák megöl dósára is. A törvényjavaslatot eifoga dóm. Jt » \ I Dr. Flerkó Béla felszólalási Orvosaink ne tűrjék a visszaéléseket egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit. Szólt a miniszter az orvosok és a betegek kapcsolatáról és hangsúlyozta: az orvosok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom