Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
W72. március Ti DUNÁMTÓL I NAPLÓ 3 Nem lehetőség — kényszer A TOT II. kongresszusa előtt Nyugdíjasok a gyárkan Az új rendeletek kedvezőbb feltételeket biztosítanak a tovább dolgozó nyugdíjasok számára, a kis keresetűeket azonban kedvezőtlenül érintik Mi van a baranyai küldöttek tarsolyában? x Javaslatok a nyugdíjasok, a nők és a fiatalok helyzetének javítására Nem könnyű nyugdíjasnak lenni. De a nyugdíjasok országának se könnyű lenni, márpedig Magyarország a maga közel másfél millió nyugdíjasával joggal nevezhető ilyen országnak. Az ötmillió aktív keresőre 3,4 millió eltartott és 1 458 000 nyugdíjas jut, amihez hasonló arányok nincsenek egész Európában. A gyorsütemű elöregedés, Illetve a nyugdíjasok számának gyors növekedése azonban csak az egyik gond. A másik: egyre kevesebb a munkáskéz, a nyugdíjba vonult ezrek hiánya egyre nyomasztóbb a munkahelyeken. Mínusz hétszáz szakember a Az 1970—71 -es tanévre hétszázzal kevesebb fiatal jelentkezett szakmunkástanulónak, mint amennyire szükség lett volna. Előrejelzések szerint idén még ennél is nagyobb lesz a hiány, s ez előreláthatóan az évtized végéig így is marad. Egyik oldalon tehát elapadással fenyegetnek a források, a másik oldalon pedig fokozódó ütemű a kiválás. A közel másfél millió nyugdíjas önmagában Is óriási szóm, de nézzük, mit ígér a jövő? A legutóbbi nép- számlálás adatai szerint az 50- 54 év közötti nők száma 237 ezer, az 55-59 éves férfiaké pedig 307 ezer. Ez azt Jelend tehát, hogy alig öt év leforgása alatt újabb félmillió nyugdíjassal kell számolnunk. Mindez munkaerőgazdálkodási oldalról elengedhetetlenné tett bizonyos intézkedéseket. A választás lehetősége persze nem nagy. Vagy kitoljuk a nyugdíj- korhatárt vagy olyan ösztönző rendszert dolgozunk ki, melynek hatására tízezrek maradnak néhány évvel tovább a munkapad mellett A kormány ez utóbbit választotta, már csak azért is, mert ez az út lehetőséget ad e nyugdíjak jelentős mérvű emelésére. A nyugdíjasok foglalkoztatása természetesen már az Elnöki Tanács 1971. december 23-án megjelent állásfoglalása előtt széleskörű volt A foglalkoztatásnak azonban korlátokat szabott az a tény, hogy évente nem kereshettek 6000 forintnál többet E korlátokat némiképp tágította az a módosító rendelet mely lehetővé tette, hogy ezt a 6000 forintot ne 12 hónap aiatt, hanem annál lényegesen rövidebb idő alatt kapják meg a nyugdíjasok, de a kvalifikált szakmunkások, illetve az értelmiségi munkakörben dolgozó szakemberek számára még ez • megoldás te® volt vonzó. évenként hét százalék A január 1-gyel életbe lépett őj foglalkoztatási rend a legjelentősebb változást nem a bérezés, hanem a nyugdíjak végösszegének megállapítása vonatkozásában hozta. Ameny- nyíben a nyugdíj-jogosultság j megszerzése után valaki tovább dolgozik, nyugdíja évente 7, illetve 3 százalékkal növekszik. A hét százalék a fizikai munkakörben dolgozókra vonatkozik, s egyetlen célt szolgál: enyhíteni a szakmunkáshiányt. Bizonyos területeken, mint amilyen például a sütőipar is, a szó legszorosabb értelmében katasztrófával fenyeget ugyanis az a tény, hogy a j szakmunkások zöme negyven | éven felüli. Az új szabályozás az eddigi évi 6000 forint helyett 840 órában szabja meg a foglalkoztatás határát. Ezen időn belül mindenki szakmájának, teljesítményének megfelelő bért kaphat, sőt azok, akiknek nyugdíja nem haladja meg a havi 700 forintot, egész évben, korlátozás nélkül foglalkoztathatók. Az új rendeletek hatása ma még nem mérhető le, az azonban máris biztos: a továbbdol- gozás lehetősége ezreket foglalkoztat. Az évenkénti 7, illetve 3 százalékos nyugdíjnövekedés a nyugdíj előtt állók nagy tömegeit készteti a helyzet mérlegelésére, de vannak — sajnos — más jellegű tapasztalatok is. És a kis fizetésitek ? Fekete József nyugdíjas portás a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. Órabére 5,50. Az új rendelet számára nem a kereset javulását, ellenkezőleg: mérséklését hozta. Mert nézzük csak! A 840 órás foglalkoztatási határ — a fentebb említett órabérrel számolva — évente 4620 forintos kereseti lehetőséget Jelent, ami 1400 forinttal kevesebb a korábban elérhető kereseti szintnél. Fekete József esete nem egyedülálló. A kiskeresetű, alacsony órabérű dolgozók január 1. óta nem tudják elérni a korábban biztosított évi 6000 forintos szintet, márpedig a tovább -dolgozó nyugdíjasok mintegy harmada ebbe a kategóriába tartozik. Minimálisan 7 forint 20 filléres órabér kell ahhoz, hogy a 6000 forintot most is megkereshesse valaki. Erre a szituációra senki sem gondolt, kedvezőtlen hatása máris rendkívül sok nehézséget okoz a vállalatoknak. Egy portás, éjjeliőr nehezen kaphat 1200-1300 forintnál többet Ennyi pénzért fiatalember nemigen vállalja e munkát Mi hát a megoldás? Emeljék a munkát vállaló nyugdíjasok órabérét vagy vegyenek fel több embert? — Az ügy már a Munkaügyi Minisztérium előtt van, s remélhetőleg gyors és köz- megelégedésre szolgáló lesz a döntés. Baranyában 1200 fő Sajnos, pontos számokat senki sem tud pillanatnyilag azzal kapcsolatban mondani, hogy hol, hány nyugdíjas dolgozik. A Városi Tanács munkaügyi osztálya április végére készíti el ezzel kapcsolatos felmérését. Az egyetlen támpont a Társadalombiztosítási Központ. Innen kapott adatok szerint országosan mintegy 400 ezer körül van azoknak a száma, akik már elérték a nyugdíjkorhatárt, de ma is dolgoznak. Ez a hatalmas szám természetesen nem azt jelenti, hogy ennyi embert sikerült megnyerni az önkéntes tovább dolgozás ügyének: közülük számosán még nem rendelkeznek a nyugdíj-jogosultsághoz szükséges szolgálati évekkel. Mindenesetre azoknak a száma is női, akik nyugdíjjogosultak, s mégis munkahelyükön maradtak. Baranyában — csak az iparban! — 1200 körül van a dolgozó nyugdíjasok száma. Ez a szám így is jelentős, pedig, az új rendeletek hatása legfeljebb, ha az év végén jelentkezik majd igazán. A to- vábbdolgozás egyrészről anyagi szükségleteken alapszik, másrészt azzal függ össze, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő férfiak és nők nagy tömegei szinte makk-egészségesen érik meg az obsit-osztást, s ezért rendkívüli nehézségeket okoz számukra emberileg az az érzés, hogy „feleslegessé lettem”. Mindezek tények. Ennek ellenére helytelen lenne tagadni: nemcsak a nyugdíjasok érdekeiről van szó. Népgazdaságunk számára a jól képzett, nagy szakmai tapasztalatokkal bíró idős szakemberek tízezreinek időleges továbbfoglalkoztatása a jelen helyzetben nem lehetőség, hanem kényszer. B. S. Két hét múlva ül össze a TOT II. kongresszusa. A hónap három utolsó napján négy év után ismét a termelőszövetkezetek legmagasabb szintű tanácskozásának ad otthont Budapest, s az ott folyó munkára figyel majd abban a három napban ap egész ország. A termelőszövetkezetek megyénkben is egész télen át készülődtek kongresszusukra. November és február között lezajlottak a küldöttválasztó közgyűlések, amelyeken mintegy 50 ezer főt kitevő baranyai termelőszövetkezeti tagság 90—95 százaléka jelent meg. Mindkét tsz-szövetség területén többszáz felszólalás hangzott el, s került jegyzőkönyvbe. E jegyzőkönyvek tanúságai szerint a fiatalok, az öregek és a nők táborából került ki a felszólalók több, mint 50 százaléka, s nem véletlen, hogy a kongresszus elé javasolt kérdések oroszlánrésze is e három fontos réteg helyzetével foglalkozik. A mohácsi tsz szövetségben a szövetkezeti nőtagság aránya 47 százalékos, 7 százalékkal magasabb az országos átlagnál. A pécsi tsz szövetségnél az öregek magas aránya érdemel figyelmet, a megyének ebben a részében évente ezer tsz-tag megy nyugdíjba. Az átlagéletkor mindkét szövetségnél megnőtt,- 53 év. Ezt az elöregedést a fiatalítás nem tudja nyomon követni. A fiatalok, öregek és a nők kérdése fontosságának megfelelő hangsúlyt kapott a területi szövetségek kongresszusi küldöttválasztó közgyűlésein is. A Duna és Karasica menti tsz-ek Terület! Szövetsége, március 1- én, á Mecsek és Dráva menti Területi Szövetség március 3-án tartotta közgyűlését, melyeken első ízben ültek ott az ifjak és a nők küldöttei is, s nemcsak részt vettek, de fel is szólaltak. Az e fórumokon felszínre került számos tagsági probléma nyilván nem kívánkozik maradéktalanul a kongresszus elé. Ezek egyrészét üzemen belül, további problémákat a területi szövetségek keretében lehet és kel! is megoldani. A tagságot leginkább érintő főként szociális jellegű problémák azonban országos fórumot kívánnak. Ilyen mindenekelőtt a nyugdíj-kérdés, amit kivétel netküT minden közgyűlésen, s a területi kongresszusi értekezleteken is szóvá tettek. Baranya termelőszövetkezeteiben is romlott a munkaerő helyzet, nőtt az idős tagok aránya, a szakképzett fiatalok pedig a közeli ipartelepeken helyezkednek el. Ennek okát az alacsonyabb színvonalú szociális juttatásokban, kedvezményekben, a kul- turálatlanabb munkakörülményekben és a dolgozók társadalombiztosítási helyzetének különbözőségében látják a felszólalók. Még magasabb fizetésért sem válnak szívesen tsz- taggá a fiatal szakemberek és szakmunkások a fenti okok miatt. A legtöbb javaslat a tsz- tagok nyugdíjrendszerének az ipari biztosítottakéval azonossá tétele érdekében hangzott el. Megoldásra vár a nyugdíj-korhatár fokozatos csökkentése, és a nyugdíjalap méltányosabb megállapítása, a családi pótlék és gyermekgondozási segély azonossá tétele, a betegségi segély átvállalása. Ehhez kapcsolódik a járadékosok problémája is. Az öregek nyugdijának és járadékának kiegészítése különösen a gyenge tsz-ekben okoz nagy gondot, illetve mindenütt, ahol az átlagosnál rosszabbul zártátapz elmúlt gazdasági évét. A Jelenlegi mezőgazdasági árak nem fedezik a tsz-tagság 39 százalékát kitevő nyugdíjasok és járadékosok kiegészítő eltartását. Sok javaslat hangzott el arra vonatkozólag is, hogy tekintettel az alacsony összegre az öregségi járadékot terjesszék ki mindkét házasfélre. Továbbá, hogy terjesszék ki a tovóbbdol- gozásra ösztönző nyugdíj-rendelkezéseket a termelőszövetkezeti tagokra is. A nők és fiatalok foglalkoztatása és helyzete "Ismét egy olyan kérdéskör, amely a kongresszus elé kívánkozik. A tsz- I tagság 22 százalékának átlag- keresete országosan 500 forint j alatt van — Baranyában valamivel, de nem sokkal kisebb ez az arány, s nem vitás, hogy ez igen alacsony jövedelmű, réteget főként a növénytermesztésben dolgozó nők teszik ki, akiknél a téli foglalkoztatás megoldatlan, s ezért számos kedvezménytől is — ami egyébként megjárna - elesnek. A nők állandó munkavállalásának akadálya a falusi óvodai, bölcsődei és napközi otthoni ellátottság alacsony színvonala is. így ilyen hátrányokkal a termelőszövetkezetben dolgozó nők sokkal később nehezebben szerzik meg a nyugdíjhoz szükséges éveiket is. Ezzel kapcsolatban több felszólaló javasolta, hogy a 3—4 vagy ennél több gyermeket nevelő nőknek, gyermekekenként egy vagy két évet ismerjenek el a nyugdíjévek megállapításánál. A termelőszövetkezeti fiatalok a rendszeres munka, a megfelelő kereseti lehetőségek mellett a biztosított szabad idő, szociális, kulturális igényeik ipari szinten történő kielégítését várják a tsz- től, s ha ez nincs meg, munkahelyet és lakhelyet változtatnak. Sok felszólaló fiatal kérte nagyobb összegű lakásépítési kölcsön biztosítását is. Számos más fontos kérdés mellett a baranyai küldöttek főként ezekkel a javaslatokkal tarsolyukban utaznak fel a kongresszusra, mintegy ötvenezer baranyai termelőszövetkezeti tag képviseletében. AZ AGROKER V. nem nyugdíjas éjjeliőröket keres felvételre. Jelentkezés: Megyeri ül 90., a Gondnokságon. Bérezés megegyezés szerint A szobor a vfetoiony mellett áll, nem didereg a februári hidegben: szépen be van pakolva. „Mint a szemünk világára, úgy vigyázunk rá" — mondta o baksai tanácselnök. Nagy Ferenc. A szobornak nagy értéke van: társadalmi munkában mintázta Tuza László szobrászművész, a falu szülötte. Mellesleg: hetvenezer forintba került volna, ha úgy rendelik meg. Erre nem akadt volna pénz. De árokásásra, tereprendezésre, járdaépítésre se nagyon akadt volna, ha az emberek nem végeznek sokezer forint értékű társadalmi munkát Vigyáznak hát a bejáróhidakra Kisdéren, Öcsárdon, vigyáznak majd a tujafákra Siklósbodony- ban. így becsülik meg az ottaniak összefogását Mert azok a községek is Boksához tartoznak. * — A tanácsok összevonása 1962. február elsején kezdődött — mondta dr. Farkas Károly, a Megyei Tanács osztályvezetője ■— s Baranyában különösen indokolt volt Községeink több mint felében a lélekszám 500 alatt van. 1961 végén 316 község közül 272-ben működött önálló tanács. Ma 102 községi és nagyközségi, többségében közös tanács működik. A falvaknak tehát több, mint kétharmada társközség. Valamikor fgitek. Féltek, hogy i a központi község „elviszi" a ! fejlesztést, nem törődnek n —a- j tolt községgel, a mostohagyerek szerepében lesznek, I MOSTOHAQYEREKEK! * Hat község — Boksa, Ocsárd, Téseny, Kisdér, Tengeri, Sik- lósbodony — tartozik a baksai közös tanácshoz. Pénzük — kevés van. A lakosságtól 128 ezer forint, a termelőszövetkezettől a bruttó jövedelem egy százaléka érkezik a kasszába. Fejlesztésre az utóbbinak egyharma- dát fordíthatják: 131 ezer forintot Ez 259 ezer forint egy évben. Azért van még a tarsolyban. Kisdéren a törpevízmű építéséhez 60 ezer, Ócsárdon a teme- tőútnál, az új árok ásásánál, csemetefák ültetésénél szintén 60 000, s minden községben legalább ekkora értékű társadalmi munkát végeztek az emberek. Most már nem félnek. Előfordul ugyanis, hogy a társközség, a „kis mostohagyerek”, előbbre tart a fejlődésben, mint a központ. Boksa húsz éve sórtenger volt. Járda sehol, közvilágítás sehol. Ma végig kell menni este a falun: higanygőzlámpák ontják a fényt, járda van mindenütt, legfeljebb az új utcákban hiányzik. Kilenc éve szolgáltat vizet a törpevízmű. Ócsárdon — a Jánosi uradalom volt valamikor — nem volt j kövesút, villany. 1967-ben már tizenkét utcai lámpa világított, ma nyolcvan. 1963-ban iskola, napközi, rá egy évre óvoda épült, majd 1968-ban korszerűsítették a boltot, 1969-ben a termelőszövetkezet utat épített a faluhoz — Kisdéren keresztül. Kisdér megközelíthetetlen volt. 1959-ben kulturház épült, 1967-ben nagyon szép orvosi j rendelő, 1100 méter Járda von ; minden porta előtt áteresz, ( egyforma híddal, 1969-ben a í már említett út, amelyhez csa- ' ládonként ötezer forinttal járul- j tak hozzá. Tavaly buszjáratot j kapott, a váró is mindjárt meg- ! épült. „Tésenyben születtem" mond- ! ta az egyik vb-tag, „de gyerek- í koromban soha nem jártam a j három kilométernyire levő Ten- ; geriben”. Egyik környező falu | sem ismerte. Se országút, se villany, se víz, se telefon nem volt... Ma a 154 lakosú kis falunak saját törpevízműve van, orvosi rendelő, higanygőzlámpa, autó- buszjárat, járda, most épül a presszó, víztározóra gyűjtenek... A közel fekvő Téseny szintén I elmaradott volt. 1969-ban épült i a kövesút. 1964-ben elkészült j a vízmű, azóta épült bolt, or- j vosi rendelő, iskolai tanterem, ' autóbuszváró. A hatodik társközség, Siklós- bodony. 149 lakosú község, hasonló körülmények között tengődött hajdan, mint Tengeri. Ma itt is más a kép: jelenleg a járda és az út közötti területet parkosítják, órvafűz, tujafák szépítik majd a községet, * A tanácsok összevonását más szempontok is indokolták. „Olcsóbb lett” a közigazgatás, hiszen a régi községi apparátus létszáma mintegy felére csökkent. Javult a szakigazgatási munka színvonala, lehetőség nyílt jó szakemberek alkalmazására, A tanácsok gazdálkodása is jobb lett. A kis egységekre elaprózott költségvetési hitelek, fejlesztési alapok centralizált felhasználása vált lehetővé. * — Volt, amikor összefogtunk í — mesélte Nagy Ferenc. — Közös érdekből és közös erővel építettük Baksón az orvosi rendelőt, várót, lakást. Akkor a többi község fejlesztési pénzét is erre fordítottuk, persze, már az elhatározás is közös volt. Most is van hasonló gondunk. Óvodánk még nincs, az iskola négy helyen működik, a pedagógusok zöme bejár... Jó intézkedés volt, hogy tartalékolhatjuk a pénzünket, valamikor minden évben el kellett költeni, j Kisdér, Ócsárd törpevízműre tartalékol, közösen, Boksán óvodára gyűjtünk, Tésenyben kultúrtermet szeretnénk, Tengeriben víztározót. Mindig van valami megoldanivalónk. Folytassam? Boksán nincs művelődési ház, nehéz összehozni egy rendezvényt. A fiataloknak nincs helyük. A közös tanács háza is kicsi. Kellene egy szép házasságkötő terem. Jó lenne még- egy bolt. Meg szép, tágas fodrászműhely. Siklósbodonyból Baksa felé autóbusziárat. Van ugyan busz Siklósbodonyból is, de Garén, Szalántán át Pécsre. Ha valaki Boksára jön orvoshoz, megkerüli a fél megyét. * — 1968. április 29-én a megyei tanácsülés már az összevonások pozitív tapasztalatait foglalta össze, megállapítva, hogy azok jól szolgálták a társközségek lakosságának érdekeit is. Sokhelyütt valósultak meg olyan létesítmények, amelyek másképpen soha nem valósultak volna meg. Megváltozott a | vezetők szemlélete is. A múlt évben életbe lépett új tanácstörvény további lehetőséget teremt a tanácsi gazdálkodás fejlesztésére, a helyi anyagi for- J rások kihasználására. A helyi | tanácsok maguk döntik el, hogy anyagi erőiket mire és [ milyen ütemben fordítják? A | társközségek ilyenformán nem „mostohagyerekek", hanem di- ] namikusan és arányosan fejlődő egységei a közös tanácsoknak. * A pénz Baksán — ismétlem — nem sok. Bőven pótolja ! viszont a hiányokat az összefogás kedve, az okos gozdál- ! kodás, a jól működő tanácstagi ! csoportok egy-egy ésszerű ja i vaslata. Az emberek mindenről j tudnak, az évek során meg győződhettek arról, hogy érdé. [ kükben történik minden, Baksa — egy a százkét közős községi tanács közül. De az ő j példájuk iellemző mindegyikre, j Mindenhol, iavekeznek a lehet sénes legjobb megoldásokat ! választani: éoítenek bekötőutat, kultúrházat és orvosi rendelőket, törpevízművet, soksok pénzzel, ..kiverekedett” támogatással, társadalmi munkával, s mindenütt büszkék új létesítményeikre, vigyáznak is j rájuk. Mint a szemük világára. Kgmpis Péter é rái
