Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
I 1972. március S. DUNÁNTÚLI NAPLÖ Jó jelekkel rajtolt a cement- és téglaipar Lépések a ksssnSicié leié Beszélgetés Bondor József építési és városfejlesztési miniszterrel A múlt század terheit cipelve, mai pénzekkel a zsebünkben, a jövő évezred számára kell építenünk — mondotta Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter a napokban azon a beszélgetésen, melynek keretében a vezető magyar lapok gazdaságpolitikai rovatvezetőivel és közgazdasági szakíróival találkozott. Ez a kissé fanyar megállapítás a lehető legtömörebben fogalmazza meg építőiparunk mai helyzetét, s gondjai forrását. A miniszterrel folytatott beszélgetés központjában egyetlen kérdés állt: mit várhatunk az idei évtől? Az egyes ágazatok helyzete és teljesítő- képessége változó, továbbra is vannak kritikus pontok, az iparág egészét nézve azonban folytatódik a konszolidáció. Tégla-gond nem lesz az idén Az építőanyagiparról, illetve az építőanyagipari ellátásról szólva Bondor József leszögezte: tégla-gond nem lesz az idén. Ebben része van a kedvező időjárásnak is, a lényeget azonban azok a változások jelentik, melyek a nagyarányú fejlesztés és rekontstrukció eredményeképpen jöttek létre. Békéscsabán felépült az ország legkorszerűbb gyára, ahol három emberre egymillió darabos termelés esik. Hasonlóan korszerű és rendkívül termelékeny gyárak épülnek Egerben és Győrben. Igaz, még 37 olyan téglagyárunk is van, melyek együttes termelése sem haladja meg az évi 250 milliót. Mindennek ellére idén előreláthatóan 2,9 milliárd téglát gyárt az ipar, ami fedezi az igényeket. Ezek az igények várhatóén egyébként is változnak: a tégla árának emelése ugyanis a korszerűbb építési anyagok, betonelemek felé tolta el a keresletet. Cement. Bondor József az ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolva két jó hírrel kezdte. A DCM (a váci cementgyár) idén előreláthatóan' teljesíti tervét, s ezzel talán véget ér az a kudarc-sorozat, mely e gyár eddigi pályafutását jellemezte. Mi okozta az eddigi sikertelenséget? Ma már világos: nem a legszerencsésebb helyre telepítették az üzemet. A nyersanyag rendkívül szennyezett. Esős időben valóságos agyag-massza kerül a berendezésekbe, éppen ezért a tervezett 1,4 millió tonnás kapacitás elérése még hosszú ideig nem lesz lehetséges. A tavalyi erőfeszítések azonban jelentős eredményeket hoztak. Megkezdődött a bánya „átfordítása”, módosították több helyen a technológiát is. Idén tehát remény van az egymillió tonnás termelésre. A BCM határidő előtti termelésbe lépése 400 ezer tonna plusz-cementet ígér a népgazdaságnak. Mindennek ellenére: idén is jelentős importra lesz szükség. A távlatokról szólva Bondor József elmondotta, hogy a BCM után Hejőcsabán is új gyár épül, majd sor kerül a bélapátfalvai gyár rekonstrukci- óiáia. E program eredményeképpen mintegy 85 százalékos lesz a hazai ellátás, s miután újabb gyárak építésére nemigen lesz lehetőség, a KGST-n belüli kooperációt kell szélesíteni. Az építőanyagellátás megjavítása érdekében biztató tárgyalások folynak a szomszédos baráti országokkal. Lakásépítés, házgyári program Szinte minden házgyár környékén elem-hegyek magasodnak. Azt jelentené ez,-hogy nem kellett volna ennyi házgyár? Nem a házgyár a sok, az előkészítés üteme lassú — mondotta a kérdésre válaszolva nagyon határozottan a miniszter. A budapesti lll-as házgyár kapacitása 70 százalékban van kihasználva, Miskolcon meg ezer lakást lehetne előállítani évente, s Szegeden is sok a gond. Az elmúlt években jelentős közműépítési kapacitást hoztak létre, s ezt a kapacitást most jórészt másra használják. Sok szó esik mostanában a lakások áráról is. Bondor József ezzel kapcsolatban két dolgot hangsúlyozott: 1. A rendelkezésre álló kapacitás teljes kihasználása nélkül nem lehet árcsökkenést remélni. 2. A házgyári épületek, illetve lakások minőségileg magasabb osztályt jelentenek, mint az esetek többségében összehasonlítási alapot jelentő blokk-házak. Kedvezőtlenül befolyásolják az árakat azok az eltérések is, melyeket helyileg határoznak el. Számos városban túllépik az alapterületi normát,' ötszintes épületek helyett tíz szinteseket építenek, s így tovább. Egy tíz szintes épület esetén csak a lift 12 000 forint pluszt jelent — lakásonként. Rendkívül súlyos gond számos városban, így Pécsett is, a magas szanálási arány, s a közművek rettenetes állapota. A rossz talajviszonyok miatt nem ritka, hogy az alapozási költségek a tervezett ösz- szeg ötszörösére nőnek. Mindez nem az építőipar hibája. Nagyon sok gondot okoz az ipari háttér elégtelensége. A beépítésre kerülő anyagok mintegy 50 százalékát nem az építőanyagipar gyártja. A szerelvények drágák és korszerűtlenek. Egyetlen vállalat van talán, mely mindent megtett termék-skálája korszerűsítése érdekében, s ez a Hungária Műanyaggyár. Mindennek ellenére a hazai tömeg-lakásépítés üteme és technológiája rendkívül sokat javult az elmúlt négyöt évben. Ezt bizonyítja egyebek mellett az a tény is, hogy francia és amerikai szervek is érdeklődnek a magyarországi tapasztalatok iránt. Senki sem születik - lógósnak A legtöbb kérdés, természetesen, az építőipar munkaerő, bér- és fegyelmi helyzetével kapcsolatban hangzott el. Bondor József rendkívül határozott volt, amikor e kérdésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy senki sem születik lógósnak. A lógás lehetőségét a rossz munkaszervezéssel maguk a vállalatok teremtik meg, éppen ezért az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladata a belső struktúra korszerűsítése. Szervezettség, igényesség, fegyelem — ez most a legfontosabb követelmény. A bérekkel kapcsolatban elismerte a miniszter, hogy más iparágakkal összehasonlítva még mindig kedvezőtlen az építőipari dolgozók helyzete. Leszögezte azonban: ahhoz nem kell országos bérreform, hogy az kapja a több pénzt, aki valóban sokat is dolgozott. Vállalati berkekben gyakori a kérés: térjen át az építőipar a bértömeggazdálkodásra. Bondor József ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy bár ez a lehetőség — különösen kísérleti jelleggel —, nem kizárt, helytelen minden gond elmúlását az esetleges áttéréstől várni. A munkafegyelem, a termelékenység és a bérek összefüggéseinek őszinte és egyértelmű feltárása, illetve az így nyert következtetések határozott alkalmazása minden különösebb bérreform nélkül is jelentős változásokat hozhat. Egyetlen út... Bondor József tájékoztatója befejezéseképpen a munkaerőhelyzetről beszélt. Kevés az építőmunkás, s az is marad. Tömeges felvétellel nem lehet számolni. Egyetlen út marad tehát, a műszaki fejlesztés, s ezzel ösz- szefüggésben a munkafegyelem megszilárdítása. — Ne engedjék zsarolni magukat a vezetők — mondotta a miniszter. — Ha valaki úgy válaszol a figyelmeztetésre, hogy kikéri a munkakönyvét — kapja meg. Sőt: akik rossz példát mutatnak, rontják a légkört, zavarják az egészséges közszellemet, kapják meg anélkül is. És lássák be végül azt is a vállalatok, hogy azzal nem segítenek magukon, ha a szomszédos vállalatok kapuiban állva rácsapnak az ilyen emberekre. Gondos előkészítésre, körültekintő munkahelyi vezetésre, zavartalan anyagbiztosításra, szakmai és emberi igényességre van szükség, illetve a jól dolgozók, a becsületes emberek, a törzsgár- datagok eddiginél is jobb megbecsülésére. Az építőipar ebben a bonyolult helyzetben csak akkor lesz képes helytállni, ha minden vonatkozásban, így az emberek vonatkozásában is, növeli igényességét. Békés Sándor A legdrágább szabadság H. S. a legszerényebb számítások szerint is húszezer forintot eldobott, mert forró volt a tavalyi nyár. Azt is mondhatnám tönkretette életét, de hát egy 21 éves fiatalember többször is javíthat. A pénz azonban véglegesen elveszett. A fiú Rudabányán végezte a vájáris- kolót, ezután a tatabányai technikumba iratkozott, ott három évet elvégzett. Arra számított, hogy nyáron összeszed egy kis pénzt, tartaléknak az utolsó évre. Nyugdíjas szüleitől nem várhatott segítséget, hiszen még négy kis testvérét kell nevelniük, Arra gondolt: ha megkapja az oklevelet, beiratkozik a bányamérnökire. Kéthónapi nyári bányamunkával akarta összeszedni az évi megélhetést. — Nem is lett volna semmi hiba — mondja —, de itt az uránnál találkoztam egy régi, rudabányai barátommal, ő mondta, menjünk kicsit szombat-vasárnap széjjelnézni. Akkor kaptam fizetést, vonatra ültünk. Gyorsan elmúlt a két nap, megtoldottuk még néggyel. Szabadságom nem volt, tudtam, ez már bumli lesz. Amikor visszajöttem Pécsre, szégyelltem bemenni az üzembe, így aztán Bumlizók A szerencsés (?) százezredik legtöbb problémát. S az is előfordul, hogy van még annyi becsületérzés az egész napon át italozó emberekben, hogy kimenjenek dolgozni, de természetesen ha a műszakiak észreveszik, nem szállhatnak le a bányába. Az ital okozza az igazolatlan mulasztások 90 százalékát. Ezért is próbálnak a szállón olyan elfoglaltságot teremteni a lakók számára — játékszoba, könyvtár, mozi, jugoszláv és magyar tévéadás, más-más készülékeken egyszerre, szakkörök, előadások —, hogy ne menjenek a kocsmába. Társadalmi rendészetet hoztak létre. * Zobák-bányán 1971. novemberében 232 nap igazolatlan mulasztás volt, az idén februárban csak 15. Igaz, most még mindenkinek van szabadsága, ilyenkor ritkábban csúszik be a bumii, mint amikor már elfogyott, mégis nagy javulás van. Az történt, hogy a létszámhiány ellenére elküldték azokat, akik rendszertelenül jártak dolgozni. Pedig hát nem kevesen voltak. Szűcs István üzemvezető-helyettesnél végighallgattam egy fogadónapot: „ ... tessék igazolni a mulasztást, „eltörött a disznó lába, haldoklik a nagyapám...”; ismét: „eltörött a disznó lába, meghalt a nagyapám..." És így tovább. Néha egy őszinte vallomás: berúgtam. Ha mégegyszer jövök, adja ki a munkakönyvemet... S vannak, akik tényleg nem jönnek többé. * — Tizenhat éve vagyok bányász, de csak 69-ben kaptam először hűségjutalmat, mondja Mike Attila zobáki vájár. Azóta egyszer volt, hogy nem tudtam előre szabadságot kérni, de az aknásztól a párttitkárig mindenki segített igazolni. Kiérdemeltem a bizalmat. Nem volt ám mindegy, hogy szeptemberben mindenki vitte haza a hűségjutalmat, én meg az üres zsebemet fordítottam ki Öz asszonynak. Meg aztán mostanában a szocialista brigádok nem veszik szívesen, ha valami bumlikirály kerül a csapatra. Az ilyeneket csak dobálják a legrosszabb munkahelyekre .,. Mond még néhány szót a népgazdasági érdekről, meg kiszámítja, hogy mekkora veszteséget okozott neki 13 esztendeig a bumlizás, tudom: komolyan gondolja, hogy ezekért, pontosabban ezekért is hagyta abba a bumlizást. Azt hiszem az igazság azonban más. A Mecseki Szénbányák kiváló brigádja címet elnyert Kollár Dénes szocialista brigádjában egy percet sem dolgozhatna, ha ismét elkezdené a bumlizást. Otthon is számítanak már a hűségjutalomra. Két közösséget elvesztene. Egyedül pedig .. . Túl drága a szabad nap bumii árán ... Lombosi Jenő Népművelési gyakorlat keretében látogatta meg Biró Tibor vezetésével a Tanárképző Főiskola egyik (III. éves matematika-fizika szakos) csoportja a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályát. Izgalmas számolás kezdődött: 99 963, 99 964... 99 999! Már a múzeumi hónap idején vártuk a százezredik látogatót, azonban kissé kiesik az idegenforgalom pécsi útvonalaiból a Baranya népe c. kiállítás. A Rákóczi út más jellegű főútvonal, nem túl sokan térnek be a 15. szám kapuján. 1963, júliusa óta áll a néprajzi kiállítás, és csak most látta vendégül a százezredik látogatót ... A csoport egyik tagja sietősen nézte végig az anyagot, randevúra igyekezett, s a címben azért van kérdőjel, mert a fiú nem jött el .. . Borsos Sarolta, aki megyénk ösztöndíjával tanul a főiskolán, a Zala megyei Tormaföldéről került Pécsre. Februárban már megnézte a kiállítást, s most is visszatért a hiábavaló várakozás után. A csoport már a teremsor végén járt, amikor megvette jegyét — ő lett a ioo ooo. rn . Kattant az előkészített fényképezőgép, s miután koccintottunk egészségére, átvette az ajándékot, Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok c. háromkötetes munkáját. Mándokí László még több lett az igazolatlan műszakok száma. Közben megtudtam, hogy az üzemből nagyon rossz véleményt küldenek rólam az iskolába, ezért aztán elhatároztam, nem megyek visz- sza. Leszámoltam és átmentem a ll-es üzembe. Jó társaságba kerültem, lehetett volna „melózni”, de még annyira jó, forró nyár volt. . . H. S. ez év február közepéig nagyon rendszertelenül dolgozott. Az első igazolatlan mulasztásnál elvesztette a hűség- jutalom és a nyereségrészesedés felét, a másodiknál az egészet. Elvonták tőle az étkezési és utazási kedvezményeket, el kellett hagynia a munkásszállót, elvesztette a folyamatos munkaviszonyát, így 6 nap szabadságot is ... — Legrosszabb az volt, amikor az állomáson aludtam. A rendőrök állandóan molesztáltak. Hát pénzem azért mindig volt, eljártam egy maszek parketta-készítőhöz, tíz forintos órabérért... Az egészben az a legnagyobb vicc, hogy ott többet kellett dolgoznom, mint a bányában. De most fordítottam egyet a lapon . .. — Csak az a baj, hogy most meg a tavasz jön. — 'Nem baj. Most érzem, hogy nem baj. Meg hát ilyen drága szabadság nekem több nem kell I * Azt hittem már rég nem probléma az igazolatlan műszakmulasztás. Nemrégiben a szénbányák egyik üzemében szocialista brigádértekezieten voltam, egyszercsak azt hallom: 12 műszak hiányzása van az~ egyik bányásznak, mi legyen a szocialista címmel? A Mecseki Érc- bányászati Vállalat igazgatója pedig egy számadattal döbbentett meg: 12 ezernél több igazolatlan műszak hiányzás volt a vállalatnál az elmúlt esztendőben. Juhász Károly,, a vájlalpt munkaügyi osztályának vezetője elmondotta, hogy ez az óriási növekedés nem egészen egyértelműen azt jelenti, hogy fegyelmezetlenebbek az emberek. A régi gyakorlattól eltérően, amikor három nap mulasztás után kilépett munkakönywel leszámoltatták a hiányzókat, most kénytelenek akár egy hónapig is a hiányzásokat írni, mert a Területi Döntőbizottság állás pontja szerint jogilag nem tekinthető a munkaviszony megszűntnek. Volt olyan eset, amikor disszidált a hiányzó, a vállalat pedig továbbra is kénytelen minden napra az SZTK-ter- heket fizetni. Orvosi ellátás ugyanis a bumii napjára is úgy jár, mintha a bányában dolgozna azon a napon. A Mecseki Ércbányászati Vállalat munkásszállójának vezetője szerint a fizetésnapok és az éjszakás műszakok okozzák a Maga már megint itt van? — Viszem a számlát, becsengetek. ( Erre nagynehezeri kijön egy kislány, és mondja: „anyu azt üzeni, hogy nincs itthon...” Gáspár Ferencné a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat díjbeszedője minden hónapban több mint másfélezer pécsi lakásban vizitel. Annak ellenére, hogy szigorúan betartja az etikettet, és sehol, egy perccel sem marad tovább a kelleténél — általában nem fogadják valami szívesen. Az enyhébb változat így hangzik: „maga már megint itt van?" A durvább változat idézésétől el kell tekintenünk . .. — Volt aki minden bevezető nélkül hülyének nevezett és kilátásba helyezte, hogy lerugdos az emeletről . . . Elmegyek, közvetlenül utánapn jön a villany- számlás, idős ember. Még hallom a fogadtatást: „most rúgtam ki a gázszámlást, azt akarja, hogy magát is kirúgjam?...” Notórius nem-fizetők. Lehet velük szépen beszélni, lehet velük vitatkozni — de pénzt nem lehet látni tőlük. Sértésnek veszik, ha valaki az elfogyasztott Á számla mindig magas... gáz ellenértékéért mer kopogtatni náluk. A „jobb emberek” trükkel próbálkoznak: „majd a férjem, majd a feleségem"... Az igazság persze az, hogy sem a férjem, sem a feleségem . .. Akad olyan is, aki már nagyon pontosan ismeri a „menetrendet" és rögtön közli a díjbeszedővel : „nem fizetek, jöjjön a Gyula ...” A „per Gyulának" titulált szakember ugyanis akkor jön, ha valaki végképp nem akar fizetni. Jön, és kikapcsolja a gázt... — Szerencsére igen kevesen vannak ilyenek, de róluk kell beszélnem, mert ők keserítik meg az ember életét. A többség rendesen fizet, és ha olykor előfordul is, hogy nincs otthon pénz, behozzák az ígért határidőre — mondja Gáspár Ferencné. Nap mint nap járja a várost, és mindenhova’ olyankor igyekszik becsengetni, amikor tudja, hogy otthon van valaki. Alkalmazkodik az emberek munkaidejéhez, hozzájuk igazítja a magáét Ha így sem sikerül találkozni valakivel, még mindig van lehetőség a számla ki- egyenlítésére: hetenként kétszer fogadóórát tartanak, egyszer a délelőtti, egyszer a délutáni órákban. Ezek után következik a szerelő, akinél még mindig lehet fizetni - persze némi pótdíj felszámításával.., Mindenhova a hónap meghatározott napjain megy — és mégis mindig meglepetést okoz. Általában a számla összegével is. Ritka alkalom, ha valaki nem jegyzi meg: „ilyen sok?” A kérdés hónapról hónapra elhangzik, pedig sokan már előre is megkérdik a számla várható összegét. Persze olyan em- | bér is van, aki egyenesen bosz- i szús a nemhivatalos „előkalku- J ládáért”, mondván, „minek előre tudni, úgyis nekem kell majd I kifizetni ... I Gáspár Ferencné három esz- ■ tendeje próbál eligazodni az embereken — most már megy valahogy. Tudja kit takar a hivalkodó névtábla, tudja mikor nem szabad zavarni XY urat, mert éppen társasági életet él, tudja, hogy nem minden a nagyvilági külső, tudja, hogy az öreg néni azért nem tud fizetni, mert nem jött meg a nyugdíja, tudja, hogy kivel lehet kedves és kivel kell hivatalosabb hangot megütni. A legérzékenyebb ponton érintkezik az emberekkel: pénzt visz tőlük... — Borravaló? — Semmi. Borravaló annak jár, aki hozza a pénzt. .. A négy öt rendszeresen nem fizetőt leszámítva — akik iránt hónapról hónapra indokolatlanul nagy türelmet tanúsít a vállalat - szereti felkeresni az embereket, örömmel végzi a munkáját. Egyetlen kérése van: akiknek OTP-átutalási betétszámlájuk van, s nincsenek otthon a szokásos óraleolvasáskor, írják fel egy cédulára az óraállást. Mért igaz, hogy ő egy | szolgáltató vállalat alkalmazott- j ja — azért még szívesen veszi a segítséget. .. D. Kónya
