Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-31 / 77. szám

tfTl. március 31. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Tanácskozik a mezőgazdasági tsz-ek II. országos kongresszusa Baksai Antaf: (Folytatás az í. oldalról.) gazdálkodóst — öz előbb em­lített átmeneti gondok mielőbbi leküzdése mellett — még erő­teljesebben, töretlenül felfelé Ivelően kell fejleszteni a kö­vetkező években! Ennek fő útja továbbra is a belterjesítés, az intenzív gazdálkodásra törek­vés és a hatékonyság fokozása legyen! A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása tervszerűen fejlő­dik. A termelés volumene, ösz- szetétele, a termékek túlnyomó többségénél a korábbinál job­ban igazodik a népgazdasági tervhez és az igényekhez. A tervszerűség azonban még to­vább javítható. Különösen ér­vényes ez a megállapítás a be­ruházásokra. A termelőszövet­kezetekben soha nem volt még olyan erőteljes a beruházások növekedése, mint az utóbbi években. A IV. ötéves terv idő­arányos előirányzatait a terme­lőszövetkezetek tavaly több, mint 20 százalékkal túlteljesí­tették. Az igazság kedvéért azonban meg kell említeni, hogy ez is hozzájárult a nép­gazdaságban jelentkező beru­házási feszültségekhez, egyen­súlyhiányhoz. Mindezek a jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy a terme­lőszövetkezetekben a beruhá­zást döntéseket a jövőben na­gyon alaposan elő kell készí­teni, s a költségeket, illetve az igénybe vehető forrásokat reá­lisan kell megtervezni. Az intenzív mezőgazdasági termelés nagy eszközigénye és a termelőszövetkezetek anyagi­műszaki ellátottsága a követ­kező években különösen elő­térbe állítja a meglévő kapaci­tások jobb kihasználását. Ehhez tartozik a háztáji gazdaságok termelésének segítése és jobb megszervezése is. Az ország el­látása számára az a kedvező, ha a korszerű nagyüzemi kapa­citások bővítése a háztáji gaz­daságok lehetőségeinek minél jobb kihasználásával párosul. A közös gazdaságok — amint a baromfitenyésztésben és a sertéshizlalásban tették -— szer­vezzék és segítsék a háztáji tehéntartást is, hogy a tehén­állomány a tervezettnek meg­felelően alakuljon, s a népgaz­daság borjúból és tejből is megkaphassa a tervezett meny- nyiséget a háztájitól. Fontos termelési és ellátási érdekek fűződnek ahhoz is, hogy termelőszövetkezeteink ne csak a szűk értelemben vett növény­termesztést, állattenyésztést és kertészetet fejlesszék, hanem az azokhoz vertikálisan jól kapcso­lódó ipari szolgáltatást, feldol­gozást és közvetlen értékesí­tést is. Nagyobb körültekintés szük­séges viszont az éielmiszergaz- dasági vertikumhoz nem kap­csolódó ipari tevékenységek esetében. Szövetkezeti parasztságunk alapvető érdeke a közös vagyon gyarapítása, s ezzel együtt a gazdálkodás korszerűsítését, ki­egyensúlyozott fejlődését szol­gáló fejlesztési alap képzése: jelenleg a termelőszövetkezetek jövedelmük 24—25 százalékát fordítják felhalmozásra, 75—76 százalékát pedig fogyasztásra. Ez az arány megfelelő. Az üzemszerű gazdálkodás erősödését, kiegyensúlyozott fej­lődését azonban nehezíti, hogy többszáz termelőszövetkezetnek nincs biztonsági alapja. De ahol van biztonsági alap, gyakorta ott is igen kicsiny ez az összeg, amelyet egy év természeti csa­pásai már teljesen kimerítenek, amint ezt az ár- és belvizes 1970-es évi tapasztalatok is mu­tatták. A szövetkezetek jól fel­fogott érdeke, hogy fokozato­san akkora biztonsági tartalé­kot képezzenek, amelyből — az adott év eredményétől függően — szükség szerint meríthetnek. A két évvel ezelőtti tiszai ár- j víz után néhány megyében he­lyes és egészséges kezdeménye­zés indult el a kölcsönös támo­gatási alap létrehozásával. Helyesnek tartjuk és támogat­juk azt a törekvést is — és erre a szövetkezeti törvény lehetősé­get ad —, hogy a termelőszö­vetkezetek kisebb befektetéseik, átmeneti gondjaik megoldásá­hoz tagsági kölcsönként vagy egyéb módon — természetesen ugyancsak önkéntesen vállalt kötelezettség alapján — vegyék bátrabban és jobban igénybe a tagság pénzügyi segítségét. lyeknél ennek ellenére kiugró személyi jövedelmek keletkez­nek: a jövőben nagyobb mér­téktartást javasolunk. Kövessék azoknak a jó termelőszövetke­zeteknek kellő önmérsékletet tanúsító kezdeményezését és gyakorlatát, amely — közgyű­lési határozattal — a tavalyi rekord esztendőben is csupán 2 százalékkal osztottak többet a tagságnak, s a kiosztható jö­vedelemből így felszabaduló részt a saját erőforrások növe­lésére, tehát a fejlesztési és a biztonsági alapba tették, s rész­ben a szociális alap növekedé­sére fordították. Gazdálkodásunk tartalékai A szociális ellátás helyzete Á paraszti reáljövedelem utolérte a munkásokét Tiszteit Kongresszus! Az I. Országos termelőszővet- : kezeti kongresszus óta mélyre- | ható változások történtek a sző- ; vetkezeti útra tért parasztság j életszínvonalának alakulása- j ban. Azóta nagy horderejű ál- ! tárni intézkedések és a mező-'' j gazdasági munka termelékeny- I ségének kedvezőbbé válása, parasztságunk szorgalmas, be- : csületes munkája nyomán való- j ravált a IX. pártkongresszusnok I az a célja, hogy az egy főre j jutó paraszti jövedelmek köze- j lítsenek a munkásosztályéhoz, j Az egy főre jutó paraszti reál- jövedelem az utóbbi 2—3 év­ben utolérte a munkásokét: a két nagy dolgozó osztály sze­mélyi jövedelme kiegyenlítődött, s a negyedik ötéves terv idő­szakában terv szerint, azonos mértékben növekszik. Mindez történelmi jelentőségű sikere, vívmánya a párt és a kormány politikájának. Ezt a szövetkezeti parasztság kellőképpen értékeli, becsüli. A paraszti jövedelmek alaku­lásával kapcsolatban azonban szeretnék még valamit szóvó- tenni. . A termelőszövetkezetekben a tagok díjazása a munkaszerinti elosztás elve alapján történik. A termelés és a munka terme­lékenysége gyorsabban nő, mint a részesedés. Gondot okoz vi­szont, hogy egyes termelőszö­vetkezetek, mégpedig a jobb természeti és közgazdasági vi­szonyok között gazdálkodó jó termelőszövetkezetek, a tagok napi érdekeit egyoldalúan elő­térbe állítva, jó termésű évek­ben olyan magasra tornásszák ez egy tagnak kiosztható sze­mélyi jövedelmet, hogy annak magas szintjét átlagos években, c termelés várható növekedésé­ből — egyéb kötelezettséggel együtt — huzamosan nem ké­pesek fenntartani. A jó termelő- szövetkezetek sok esetben kiug- magas tagsági személyi tetben is problémákat okoz. Ezért az ilyen termelőszövetke­zetekben fokozatosan újra meg kell teremteni az összhangot a termelés és az elosztás között. A múlt év elején életbelépte­tett, a korábbinál progresszí- vebb jövedelemelvonási rend­szer — föld-, jövedelem- és jö- vedelemnövekményi adó — a jövedelem-növekedés ütemének szabályozása mellett elsősorban a természeti adottságokkal ösz- szefüggő, járadék jellegű jöve­delem elvonását célozza. Mind­azon termelőszövetkezetek ve­zetőinek és tagságának, ame­Kedves Barátaim! A szövetkezeti küldöttválasztó közgyűléseken és a területi szö­vetségek küldöttértekezletein sok helyen felvetették a nyug­díjkorhatár leszállítását és a szociális ellátás egyes problé­máit A kormány a múlt héten tár­gyalta a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer és szociális biztosítás egyes részkérdéseit és megfelelő döntéseket — Fag/- gyas Jenő tarpai téesz-elnök szóhasználatával élve — komp­romisszumos intézkedéseket ho­zott. (gy többek között határo­zatot hozott arra, hogy a jövő évtől kezdve a tsz-öregségi-, munkaképtelenségi járadékot havi 100, az özvegyi járadékot havi 60 forinttal kell emelni, hogy a tsz-nyugdíjak megálla­pításának alapjául szolgáló ha­vi átlagjövedelem felső határát az ipari nyugdíjak szintjére kell emelni, továbbá, hogy a nyug­díj alapjául szolgáló havi át­lagos jövedelmet annak a há­rom évnek a nyugdíiosztály sze­rint jövedelme alapján kell megállapítani, amely a tag szá­mára a nyugdíjazást megelőző 5 naptári év közül a legkedve­zőbb. A kormány megfelelő határo­zatokat hozott számos egyéb részkérdésben is. Megmondjuk azonban teljes nyíltsággal és őszinteséggel azt is, hogy a Minisztertanács mos­tani döntéseit széleskörű vizs­gálatok, számvetések előzték meg, s ezek alapján arra a megállapításra kellett jutnunk, hogy a nyugdíjkőrhotár öt év­vel történő leszállításának fel­tételeit a jelenlegi ötéves terv időszakában sem szövetkezeti, sem állami forrásokból nem tudnánk megteremteni. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! öt évvel ezelőtt nagy vára­kozással tekintettünk az I. kong­resszuson alakított Országos Ta­nácsra, valamint a kongresszus után a szövetkezetek által lét­rehozott területi szövetségekre. Ma már elmondhatjuk, helye­sek voltak a pártnak a termelő­szövetkezeti szövetségek létre­hozására vonatkozó javaslatai. A gyakorlat igazolta e szövet­ségi rendszer életképességét, i Munkájukról, tevékenységükről j összességében azt lehet mon- j dani: megfeleltek a várakozás­nak. Ami a jövőt illeti: a TOT és a területi szövetségek folytas- I sók, sőt még jobban végezzék I az eddig bevált és a szövetke- > zetek által igényelt tevékenysé­güket. Nyújtsanak még nagyobb i segítséget a termelőszövetkeze­tek önkormányzati körébe tar- | tozó belső feladatok ellátásá­hoz, ennek révén segítsék a szö­vetkezetek szocialista jellegének j erősödését. Javítsák tovább a tájékoztatást a szövetkezetek i és az állami szervek részére. I Kapcsolódjanak be intenzíven a vertikális kooperációk létrehozó- ! sóba, fejlesztésébe. Javítsák | tovább s tegyék szorosabbá I kapcsolataikat az országos, a j területi párt- és állami szervek- í kel, valamint a nem mezőgaz- j dasági szövetkezetek érdekkép- : viseleti szerveivel. Tisztelt Kongresszus! Befejezésül további eredmé­nyes jó munkát kívánok a kong- J resszus minden résztvevőjének, j szövetkezeti parasztságunknak és szövetkezeti vezetőinknek. A kongresszus egyengesse tovább azt aj utat, amelyen a mezőgaz­dasági szövetkezetek dolgozó parasztságunk igazi szocialista j közösségeivé, korszerű nagy- j üzemeivé fejlődnek. Támogassa i szövetkezeti parasztságunkat, I hogy a munkásosztály segítsé- ■ gével és vezetésével eredmé- nyesen munkálkodjék a X. párt- | kongresszus határozata, a ne­gyedik ötéves terv megvalósí­tásán, a szocializmus teljes felépítésén! A tegnapi tanácskozáson fel­szólaltak: dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Bencze Ferenc, a paksi Vörös Csillag halászati Tsz elnöke, Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, Juhász István, a nagylétai Aranykalász Tsz el­nöke, Szemiczey Lajosné, a kis- •kunlacjtázi Új. Barázda Tsz el­nöke, Losonczi Mihály, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke, Hor­váth Károly, a répcelaki Nagy­mező Tsz elnöke, dr. Bencze Barna, a pásztói Béke Tsz el­nöke, Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter, Lehoczky Mihály, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz elnöke, Kádár László, a tokodi Aranykalász Tsz elnöke, Dole- zsál Ferenc, az akasztói Béke Tsz elnöke, Cseppje Mária, a tarnabodi tsz agronómusa, Mol­nár Lajos, a szentesi Május 1. Tsz elnöke, Szabó Dániel, a ve- rebi Új Élet Tsz elnöke, Karajz Miklós, a sárospataki tsz elnö­ke, Zsuppónyi József, a söjtöri Alkotmány Tsz elnöke, Potyon- di Ottó, a csornai Petőfi Tsz el- | nöke és Tornai Endre devecseri tsz-elnök. A kongresszus ma folytatja . munkáját. Baranyaiak a kongresszusán (Kiküldött munkatársunk je­lenti) Csütörtökön felszólalásokkal folytatta munkáját a kongresz- szus. Baranyai felszólalásra ez­úttal nem került sor, de az egy­kori Felsőház ragyogóan kivilá­gított üléstermében mindenütt élénken figyelő, ismerős arco­kat látni, baranyaiakat az el­nöki emelvényen, a küldöttek padsoraiban, a karzaton. Az ülésterem „A" szekciójá­ban Pest megye mögött a má­sodik sorban ülnek a baranyai küldöttek. Egymás mellett ka­pott helyet a pécsi és mohácsi tsz-szövetség. Köztük a kong­resszus korelnöke, a 66 éves Szabó Mátyás, aki mint legidő sebb résztvevő, a szünetekben gyakran ad választ az újságírók kérdéseire. Szabó Mátyás, vagy ahogy Baranyában ismerik, Ma­tyi bácsi, 1951 óta tagja és 1956 óta elnöke a bolyi Kos­suth Tsz-nek, 21 esztendeje ak­tív résztvevője a termelőszövet­kezeti mozgalomnak. Tagja volt már az Országos Tanácsnak is, majd 1967 áprilisa, tehát a jövedelme össztársadalmi tekin- i megalakulás óta tagja a TQT­nak, melyet a kongresszus har­madik napján választanak újjá. Az Országos Tanács péntek délelőtti első — zárt — ülésén, ahol megválasztják a TOT ki­bővített tizenöt tagú elnöksé­gét, a kongresszus legidősebb küldöttje, Szabó Mátyás elnö­köl. — Nem én vagyok a legöre­gebb — tiltakozik, amikor a Parlament folyosóján megállít­juk. — Rajtam kívül még két 1906-os társam van itt. Ági Ist­ván, a sasadi, és Sümegi János, a Széchenyi II. Rákóczi Tsz el­nöke. Tény, hogy ma már ke­vesen vagyunk a régiek közül, akik o tsz-mozgalmat az elejé­től csináljuk. Ok hárman a kongresszus ve­teránjai, akiket itt az ország- házban is megkülönböztetett tisztelet vesz körül. A kongresz- szus igazi sztárja mégis a 19 éves Békés megyei kislány. Fe­hér miniszoknyában, szőkén, csinoson üde látványt nyújt a komoly díszelnökségen. Öt ke­resik a kamerák a szünetben és a riporterek. Ö a kongresszus üdvöskéje, a legfiatalabb kül­dött, Máté Mária, a kaszaperi Lenin Tsz baromfigondozója há­rom nap alatt híres ember lett. Kedvesen és egyszerűen be­szél. Míg a kongresszusi terem­ből a szállodába vivő autóbu­szig értünk, néhány keresetlen szóval elmondja az életét, A szövetkezeti kongresszus az öt év előttihez viszonyítva meg­fiatalodott. Máté Márián kívül még negyvenegy huszonéves fiatal ül a küldöttek padsorai­ban és az elnökségben, ők az új szövetkezeti nemzedék. Baranya legfiatalabb küldött­je Schneider Béla Lippóról. 1962-ben végezte el az egyete­met, öt éve tsz tag, jelenleg a lippói Béke Tsz föagronómu- sa. Baranya egyik legjobb szak­embereként emlegetik ma már. Szövetkezete termelési eredmé­nyei, hozamai kiemelkedőek. Feltétlen ott a helye, ahol a szövetkezet jövőjét vitatják meg, melyet tehetséges fiatalok ala­kítanak majd, ahogy Baksai Antal mondotta felszólalásá­ban: az öregek bölcsességének, tapasztalatának alapján — oz ifjúság dinamizmusával. Rónaszéki Ferenc né ' : 3 " zö . rlkexo - ek orsxc'- | gos kongresszusán szerdán d:i- v . _n t.. riC'.Zit ß:.!<sc»i Antal e!v- ; társ, a baksei terme!ősr:c’7st!:ezet elnöke. Beszc-d-f-nek főbb gondo- j latait az alábbiakban közöljük: ; Kedves Elvtársak! Nem hiszem, hogy ma no- j gyobb tartalékot lehetne fel- j fedni gazdálkodásunk további j sikeréhez, mint a szervezésben, I a vezetésben, a felelősségérzet­ben rejlő nagy lehetőségeket. Építsünk a felelősségérzetre! Csak az a szervezés jó, amely j módszereiben képes a felelős- j ségérzetet minél jobban kivál­tani. Alapvető, hogy annyit szervezzünk egy emberre, j amennyit át tud fogni, és uay szervezzünk, hogy abból az el­ért eredmény is, de a felelős­ség is megállapítható legyen. Ha a vezetők feladatait egyér­telműen meghatározzuk, mun­kájukkal létrehozott eredmé­nyekben érdekeltté tesszük és a felelősségrevonásnak megte­remtjük az igazságos üzemi és társadalmi légkörét, képesek leszünk költség nélkül eredmé­nyeinket fokozni. A gazdálkodás értékelésében rendszerint nem kap olyan hangsúlyt a vezetés különbsé­ge, mint amilyen mértékben az eredményeket befolyásolja. Ha igaz az a megállapítás, amely a vállalati hibák vizsgálatából ered, hogy a hibákat 55—70 százalékig a vezetés idézte elő, j akkor itt van a legnagyobb ta rtalékunk. Meg vagyok győződve, hogy a leghatékonyabb mezőgazda- sági beruházás a szakemberek kihelyezése és gyors utánpótlá- I sa volt. Mégis sokszor úgy tű- j nik, mintha a vezetőket és a j szakembereket darabszámra mérnök. A célnak való befő- I lyásmentes kiválasztásuk ügyön- j úgy nem történik meg, mint | munka utáni értékelésük és | megbecsülésük. j Szerintem a szakember- és a j vezető kádergazdálkodásunk egyik fázisában sem járunk el megfelelően. A rátermettség vizsgálata nem kap annyi hang­súlyt, mint amilyen mértékben a minőséget befolyásolja. A szük­séglet és a képzés nincs eléggé összhangban. Ma például ka­tasztrofálisan rosszul állunk a főkönyvelőkkel. A szövetség le- i hetne hivatott arra, hogy bele- j segítsen az iskoláknak a szűk- séglet szerinti képzés összehan- j golásába. El tudnám képzelni, j hogy a szövetségnél létesítsünk kötelező ösztöndíj alapot terü­let utáni hozzájárulással, hogy gazdája legyen a nevelésnek, az összefogásnak. A megbecsüléssel is baj van. Sokan félreértik a megbecsülést es azt hiszik, ha valalti tisztes­séges fizetést kap, akkor meg j van becsülve, vagy akár túl van becsülve. A jó munkához ki- ; egyensúlyozott légkörre van | szükség. A társadalmi megbe- j csülésnek az a formája szüksé­ges, amikor nemcsak a hibákat veszik észre, hanem az ered­ményeket is. A vezet« kockázatta! jár, a vezetőt a pibalehetőség egész sora kísérheti és ezt együtt ne­vezzük gazdálkodásnak. Véle­ményem szerint a közgazdasá­gi ösztönzők mellé szükséges a vállalkozási kedvnek, a bátor kockázatvállalásnak nagyobb jelentőséget tulajdonítani. A kockázatvállalásnak meg kel! teremteni a reális biztonságos légkörét. Pillonatnyilog nincs válialati kockázatvállalás, csak személyi kockázatvállalás van, mert sikertelenség esetén nincs anyagi forrás ennek rendezésé­hez. ' Ágazati együttműködés A gazdasági irányításban, j annak szabályozásában — foly- tóttá Baksai elvtárs — vitatha­tatlanul nagy szerepet játszhat I a Termelőszövetkezetek Orszá- ! gos Tanácsa, amely o tsz-ek túlnyomó többségének képvise­letében átfogó megállapítások- l ra tehet szert, átfogó értékelé­seket juttathat érvényre, vala­mint a mezőgazdaság és ez , ipar érdekeinek összehangoló- ; sában tényleges érdekvédelmi j szerepet tölthet be. A szövetségekre csak kisebb j jelentőségű érdekvédelmi teen- < dök jutnak, melyek rendszerint nem azonosak minden termelő­szövetkezeire és ezért nem bír­nak nagyobb jelentőséggel. Eb­ből következik, hogy a területi szövetségekben a kisebb jelen­tőségű érdekvédelmi munkák az eddig végzett munkákból nem domborodnak ki megfele­lően. Nem kap elég hangsúlyt az egyöntetű szakmai képvise­let, a súlyozott értékesítés lehe­tősége, a termelés koordinálá­sa, valamint a szellemi erő koncentrálásának lehetősége sem. Ha a szövetségnek a népgaz­daság eredményére kiható sze­repet akarunk tulajdonítani, ak­kor a mezőgazdasági ágazatok együttműködésének megszerve­zése lehetne egy igazán szép és termelékeny munka. A me­zőgazdasági ágazatok ilyen összehangolása az egész fejlő­dés menetére kihatna, áttekint­hetőbbé tenné az ágazatokat és a mérce magasabbra állítá­sával, valamint az üzemek egy­másra hatásával belesegítene a minőség javításába. Ilyen összefogással termelvé- nyeink mennyisége és minősége biztosíthatná a nagyobb tekin­télyt, mert ebben az esetben a vállalatoknak tudomásul kell venniök érdekeinket, és így a régen áhított vállalati egyenjo­gúság tényleg elérhető volna. Ha a zöldség ágazat gond­jai egy asztalnál kerülnének megvitatásra, vagy a cukorrépa termelés összehangolása ilyen szinten történne, biztos vagyok benne, hogy előbb kerülnének felszínre az ágazatot sértő problémák és azok megoldásá­ra alulról jövő véleményekkel lehetne az országos megoldást elősegíteni. De egy ilyen együttműködés könnyebbé ten­né a mezőgazdasági integrá­ciót is. Elképzelhető, hogy egy ilyen szervezetben könnyebben és biztonságosabban lehetne megoldani az együttműködést a konzervgyárakkal, de a cu­korgyárakkal is. A nehézségek­be ütköző kérdésekre is jobban találnánk megoldást. Ha az ilyen ágazati együtt­működésnek még meg is te­remtjük az érdekeltségi rend­szerét, akkor többet nem kelle­ne kételkedni, vajon a szövet­ség apparátusa elhivataloso- dik-e vagy sem, A melléktermékek haszna Hozzászólásom harmadik té­maköre a szarvasmarha renta­bilitásának útkeresése. A jelenlegi árak mellett a szarvasmarha-tartás az üzemek számára ráfizetéses. S ez az évek óta történt különböző tá­mogatások hatására sem válto­zott lényegesen. A takarmány­költségek és a tartási költségek lényeges csökkentése nélkül ne­hezen tudjuk gazdaságosabbá tenni a szarvasmarha-tartóst. Nekünk a sajátos viszonya­inkban kell keresnünk a meg­oldást. Jól megterem nálunk a kukorica, hatalmas szárat nö­veszt s mi 20 év alatt csak azt tanultuk meg, hogy kell ala- szántani, vagy felégetni a szá­rat, de hogy hogyan kell ennek értékét megmenteni, azzal nem foglalkozunk. Tudom, hogy jelenleg a gép- kapacitás hiányzik. A szárbeta­karítás technológiája különböző lehet. Ennek a felkutatása azonban egy szép kutatóintéze­ti munka lehetne. De azt hiszem, a cukorrépát sem tudtuk úgy a helyére ten­ni, mint az NDK gazdaságai, ahol a silótakarmányt a cukor­répa fej és levéltermése képezi. Most a cukorrépa-betakarítás már megoldódik, de hogy a le­véltermés is felhasználásra ke­rüljön, ezt ma is a szállítási ka­pacitás szűk keresztmetszete határozza meg. Lehetne ezen segíteni, ha a közlekedésrendé­szet ősszel lehetővé t°nné üze­mi körön belül több pótkocsi kapcsolását, mint ahogy ezt az NDK-ban láttam. Szerintem o melléktermékek felhasználósára mi nem készül­tünk fel és nem keressük meg azok értékének megmentését. Pedig csak saját éghajlati vi­szonyainkhoz való alkalmazko­dás segíthet gondjainkon. Egy olyan átértékelt gazdaszemlé­letre van szükség, amely a fő­termék mellett o melléktermék hasznát is észreveszi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom