Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-25 / 72. szám

1972. március 23. DUNÁNTÚLI NAPLÓ i Hatan a tizenkettőből Köő Sanyiéit még nem táncoltak... Ceylon, Bombay, Singapoore ... Ablak a világra — Soha életemben nem ta- Hultam ennyit: Bakócán vegyes osztályba jártam, előfordult, hogy két-három óránk volt csak. Itt az Intézetben másképp van, naponta legalább hat órás el­foglaltsággal. Most már kezdem megszokni, de először minden új volt, a környezet, meg az Idegen szakkifejezések. Nehe- íen értettem, hogy mit jelent a „zajberolás”, az „abléz” és a többi bányásznyelvben haszná­latai szavak, de a Véner János szocialista brigád tagjai segí­tettek — mondja Orsós János. • Komlói Vájárképző Intézet első éves hallgatója. A zobáki, Véner János vezet­te arany brigádéremmel kitün­tetett kollektíva a múlt évben határozta el, hogy segíti az in­tézetben tanuló első éveseket a tanulásban, továbbá programo­kat szervez a gyerekek részére, akiknek zöme félárva, vagy ár­va. Az intézet hallgatóinak kö­zel hetven százaléka állami gondozott volt, negyven száza­lékuk talán azt sem tudja, hogy kik voltak a szülei. — Ezek a gyerekek Igénylik € törődést, a szeretetet, meg­érdemlik, hogy figyelemmel kí­sérjük tanulmányi eredményü­ket. Minden kedden találko­zunk velük és ezzel próbáljuk pótolni a szülők hiányát. Kará­csonykor két fiúnak nem volt hova mennie: a Kollár, Véner családoknál és nálam töltötték az ünnepeket — mondotta Meilán András, a brigád pat- ronálási felelőse. A brigád tizenkét fiút patro­nál, valamennyien állami gon­dozott gyerekek voltak: vagy Bakócáról vagy a mágocsi in­tézetből érkeztek. KÖŐ SÁNDOR: — Nekem az tetszett, hogy részt vehetünk a brigádgyűlése- ken, persze egyelőre csak hall­gatjuk ahogy vitáznak, megbe­szélik a termeléssel kapcsolatos dolgokat. Legutóbb a baleset- mentes munkáról, meg a szer­számok használatáról esett szó. Ott voltunk a brigád csa­ládi estjén is. Táncolhattunk, de bátorságunk nem volt hoz­zá: később aztán a vetélkedő­be bekapcsolódtunk. VÁRNÁI LÁSZLÓ: — Olyan közvetlenül kezel­ték ez embert, ilyet még nem tapasztaltam. — Volt, aki Itt hagyta az In­tézetet? — Közülünk nem. Persze elő­fordult, hogy többen önkénye­sen kimennek a városba: aztán fegyelmit kapnak, eléggé ke­ményfejűek, azt hiszik, hogy szabad a vásár. A vége az, hogy mégsértődnek és itt hagy­ják az intézetet. Pedig itt min­dent megadnak ami kell. Szó van arról is, aki jól végzi a munkát, állandó kimenőt kap. — Szabadidő? BALOG TIBOR: — Jelentkeztünk önkéntesen tűzoltónak: a városi tűzoltópa­rancsnokságon kapjuk a kép­zést, májusban már részt ve­szünk a városi versenyen. Azt mondják, hogy egyenruhát is kopunk egy csont-csillaggal. A brigád keretén belül részt ve­szünk a „Kell a jó könyv" ol­vasómozgalomban. — Ha végeztek? Egymás szavába vágva vála­szolnak. — Zobákra. Ott több olyan új dolgot látunk majd, amit csak könyvből ismertünk. Még a focipályán is azt reklámoz­zák, hogy Zobákon a jövő. — Addigra már jól ismerjük a brigádot, könnyebb lesz a kezdés — mondja Balog Sanyi. Hat tizenéves fiatal vallomá­sa a bányáról, akik a legnehe­zebb, de egyben a legszebb szakma egyikét tanulják Kom­lón. Hat fiú tele bizakodással. Miért? Mert mögöttük áll egy brigád, amely gondolkodásá­ban is fiatal. Véneréknek szi­lárd elhatározásuk, hogy már a tanulmányi idő alatt felkészíte­nek tizenkét fiút a bányászélet­re. Segítik őket gyakorlati ta­pasztalataikkal, hogy bővítsék patronáltjaik elméleti tudását. A fiúk mór várják azt a napot, amikor az üzemvezető enge­délyt ad a Véner-brigádnak arra, hogy együtt szállhassanak le bányalótogatósra Zobákon... Salamon Gyula Régebben a legény tarisz­nyát akasztott, botot vett, s megindult külhoni országokba világot látni — tapasztalni. Va­jon ki nem képzelte még ma­gát Körösi Csorna Sándor he­lyébe az izgalmas útleírást ol­vasván, ki ne hallott volna a bajai szabólegényről, Jelky Andrásról...? A világ hét csodájából ma elég körülményes egyet is meg­látogatni, s különösen a diákok vannak nehéz helyzetben, akik­nek már az is csoda, ha kapnak egy stoppot az országúton, Ba­laton felé menet. Valahogy ez az, ami foglalkoztatta a pécsi fiatalok egy maroknyi táborát, amikor elhatározták, hogy létre hoznak egy olyan klubot, ahon­nan „ablakot lehet nyitni a vi­lágba”. Ez pedig tíz évvel ez­előtt történt. Szentiványi Gábor, a Fiatal Utazók Klubja vezető­je ma már vidámabb: a célt elérték. — Eleinte, mint minden új­nál, döcögött minden. Aztán, hogy néhány évvel később — talán a klubunk mintájára — megalakult a többi is az or­szágban, sikerült bizonyítani.,. Mit is csinálnak? A KPVDSZ klubhelyiségében hetente egy­szer valaki, akár egy klubtag, akár egy meghívott vendég be­számol külföldi útjáról, az illető ország életéről, művészetéről, szokásairól, embereiről. A dia­képek nyomán feléled a táj, s a nézőket elröpíti Ceylonba, Bombaybe, vagy Síngapoorba... S néhány együtt töltött keddi óra nemcsak arra jó, hogy ál- mélkodást, újabb vágyakat kelt­sen, s ha felgyullad a villany, a valóság az utolsó diafelvétel után visszahúzza a jelenlévőket a realitás talajára. — Megismerjük azt, amit kü­lönben soha ... — A négy fal nem szűk egy kicsit...? — Dehogynem. El sem tud­nám mondani, hogy hányszor voltunk már közös országjárá­son — és külföldön. Amit meg­látunk képen, szeretnénk meg­nézni a valóságban is... — Merre ...? — Olaszországban, az otran- tói nemzetközi camping talál- közön. Aztán Jugoszláviában, * NDK-ban, Lengyelországban, Szovjetunióban, Angliában. Azt mondják a fukosok — így nevezik a Fiatal Utazók Tagjait —, hogy nem csak a tájak jut­nak közelebb, hanem az embe­rek is. Mély barátságok szövőd­nek, s a keddi együttlét tovább él a többi napokon családi kör­ben, sörözők mélyén. Volt már két házasságkötés is —, de amint Vörös László titkár hoz­zátette: nem ez az alapvető cél — a „kerítés". Szeretnének mi­nél több fiatalt magukhoz húz­ni, szeretnék az ismeretterjesz­tést kibővíteni. Gyárak és falusi kultúrotthonok vendégeiként át­adni másoknak is amit láttak — elvinni másokat is Singa- poorba ... A lehetőségek adva vannak, csak a fukosokon mú­lik, mit tudnak elérni. Kevesen ismerik őket? Lehet. Vagy talán akad, akit nem ér­dekel az utazás? Kétlem. A klubnak jó kapcsolata van az Express Utazási Irodával, s egy néhány hetes turné — ha nem is olyan olcsó, mint az autóstop —, de legalább diák-tárcára van méretezve. Olyan ez, mint egy ritka étel. Ha valaki belekóstol, nem tudja abbahagyni az evést. Csak ép­pen bele kell kóstolni... Kozma F. Raquel Welch, akiről feltűnésekor úgy beszéltek, mint Hollywood új nőideáljának megtestesítője jelenleg Budapesten forgat. A MAFILM műtermeiben készülő Kékszakáll című amerikai film egyik főszerepét játssza - Richard Burton partnereként. A filmet Edward Dmytryk rendezi / A képen Raquel Welch - hajkoronában. TAVASZ A téma feldolgozására nem volt egy épkézláb ötletem sem. így oz egyetlen, jól bevált meg­oldáshoz folyamodtam; interjú­kat készítettem. Kicsit fáradsá­gos módszer, de annál bizton­ságosabb. Nyelvész: Szép szó a tavasz. „Ta" meg „vasz", lágy ívelésű, végén a sziszegő hang ugyan­az, mint a szerelem kezdőbetű­je, szép szó, ízes szó. Etimoló­giai elemzéssel nem fárasztom önt, nincs is iá időm, hív a zöld, ilyen ízes nevű évszakban sétálni kell, majd télen bőveb­bet. Festőművész: Táj és akt a ta­vasz ízével. Most készülök a megfestésére, igen, a helyszí­nen, Az akt ott áll, meleg szí­nével csodálatos kontrasztot alkot a táj hideg zöldje. A mo- dellem nagyon inspirál. Nap­jában többször is. Színesen is. Gyűlik a rengeteg vázlat. A ké­pet majd ősszel állítom ki, re­mélem, sikerül kifejeznem a ta­vasz lényegét. Egy ifjú: Ilyenkor a legszebb. Kapaszkodnak a nője, nem len­ne szívem kihagyni egyet sem. Külön kis ösvényem van már az erdőben. Imádom a fák alatti heverészést, sohasem unalmas, mindennap mást viszek ma­gammal. Igen, édesanyám min­dig elkísér! Egy leány: Tudom, hogy ma­ga is mit akar. A férfiak ha megtudják, hogy tavasz van, bezsonganak, mint a méhek. Ki ilyen, ki olyan trükkel próbál­kozik, örökké röhögnöm kell az időtlenségükön. Régi trükk a tiédé is. Kis csacsi! Egy nagymama: A mi időnkben is volt tavasz, de hogy most mi van, az egyenesen ijesztő. A sok film, a tv, a címlapok hatal­Beszé!getünk, de hogyan? Gyakran utazom a buszon, nem egyszer abban az idő­pontban, amikor a fiatalembe­rek kirajzanak az iskolákból és felszállnak a buszokra. Az ter­mészetes, hogy ilyenkor beszé­lik meg a napi eseményeket, ki hogyan felelt, mi történt a sutiban. Nem is a téma amit szóvá akarok tenni, hanem az előadás módja, ami esetenként enyhén szólva megbotránkoz­tató. A szóvak, amelyeket hasz­nálnak. A legdrasztikusabb szavakat immár kötőszónak használják. Talán nem is ve­szik észre mit mondanak, mert annyira megszokták néhányon ezt a „beszédstílust". Nem za­varja őket, hogy mások is utaz­nak, mások is hallják ezeket a szép magyar beszédet megcsú­foló szavakat. De nemcsak a buszokon, hanem az utcán, társaságban is sokszor ez a stílus az uralkodó. Korántsem akarom ezt a trágár beszédet csak á fiataloknak tulajdoní­tani, mert sokszor — sajnos — mi idősebbek mutatunk hely­telen példát. Szóvá teszem ezt a jelenséget, változtassunk ezen idősebbek, fiatalok egya­ránt. Beszélgessünk illő módon úgy, hogy szavainkkal ne ad­junk okot mások megbotrán­kozására. Sz. L más propagandát csinálnak az erkölcstelenségnek. A mi időnk­ben nem volt ekkora hűhó, mégis kilencen voltunk testvé­rek. Parkőr: (estefele) Álljon meg a menet! Forint a belépő! Varga Csaba * Múltkori számunkban humor-pályá­zatot hirdettünk. Feladat volt: kinek mi jut eszébe a Tavaszról? — ezt humoros „fejtegetésben" megírni. A pályázatra sokan küldtek írást. A leg­sikeresebbnek ítélt pályamunkát most közöljük. A pályázók közül könyvju­talmat nyertek: Juhász Edit, Pécs, II. kér., Cserfa u. 3., Keller Gábor, Pécs, Vak Bottyán u. z„ lancz Antalné, Pécsvárod, Hegedűs János u- 24, * Ojabb pályázatot hirdetünk, — a fotósoknak. Téma: a könyv. Ki ho­gyan tudja képben kifejezni a könyv olvasásának propagálását? A legsi­keresebb iOtót a Fiatalok oldalában közöljük, — könyvjutalmat is kisor­solunk. A pályamunkát a Dunántúli Napló belpolitikai rovatának kell megküldeni 1972. április 20-lg. FUTÓ KALAND A szerelmi élet szemlélete, szokásai, lehetőségei és külön­böző megnyilvánulásai koron­ként, társadalmanként — sőt földrajzilag is - bizonyos fokig változnak. Az alapvető nemi ösztön lényegében változatlan, de oz ember szerelmi életét nagyon sokféle tényező befo­lyásolja, módosítja, színezi: gazdasági helyzet, műveltség, í vérmérséklet, lakóhely, helyi ; népszokások, uralkodó erkölcsi | felfogás stb. Az alkalmi, rövid } tartamú, szorosabb . érzelmi­j szellemi együvétartozás nélküli, i felületes szerelmi kapcsolat ter­mészetesen régen is létezett. A gyönyör hajszoló „futó kaland” irodalmi megfogalmazását ol­vashatjuk például az ókori ró­mai birodalomban élő Hor- I tiusnál, aki így írt Leukonoé- j hoz című versében: „Amíg szánkon a szó, mór tovatűnt a I nap: élvezd, míg teheted; hol- I napokat Leukonoé nevárj”. Ügy tűnik azonban, hogy a I „cárpe dien" (élvezni teheted) felfogás napjainkban még gya­koribb és korunkra jellemzőbb, mint a régi időkre. Hogy miért? Biztos és kimerítő választ még I alapos szociológiai és szexuál- I etikai felmérések alapján is ne­héz volna adni. Mindenesetre, a korunkra jellemző nagymér­vű urbanizáció, a tömegkom­munikációs eszközök hihetetlen fejlődése és nagy embertöme- gek állandó belföldi, illetve J határon túli mozgása jobban 1 kedvez az alkalmi kapcsolatok j kialakulásának, mint a régebbi I korokban bármikor, A városi élet ezernyi alkalmat nyújt a futó kapcsolatok létrejöttének. Valószínűleg jelentős szerepe van a falusi fiatalság tömeges városba áramlásának is: a megszökött környezetből kikerült fiatalok már nem falusiak - de még nem alkalmazkodtak tö­kéletesen megváltozott körül­ményeikhez. A régi erkölcsi normákat már nem érzik érvé­nyesnek — az újat még nem élik át igazán. Természetesen az erkölcsi felfoqás fellazulása I nem korlátozódik csupán a j frissen városba került rétegek­re, hanem korunkban minden civilizált országra általában jel­lemző. 1 Az alkalmi szerelmi kapcso- ! latok létrejöttében feltehetőleg szerepe van a női egyenjogú­ság téves értelmezésének is,. 1 ami néha a fiatal lányok sza­badabb, sőt olykor szabado­sabb viselkedését eredményezi. Félő, hogy a természettől ka­pott nagy ajándék — amiben csak az ember részesült, az ál­latvilág nem — a szerelem, ke­rül veszélybe. Hiszen a szere­lem sokkal több, mint pusztán nemi ösztön, a nemi ösztön pe­dig nem csupán testi szükség­let kifejezője — hanem az egész személyiség szerves része. Te­hát maga a nemi ösztön fo­galma sem szűkíthető le a ne­mi aktussal! Márpedig a futó kaland gyakran nem jelent többet, mint az öncélú nemi érintkezést, ahol alig van érze­lem, szellemi kapcsolat és el­vész a személyiség. Igaz, hogy az embernek alap­vető és jogos a változatosság, a váratlan, romantikus találko­zás iránti igénye - ahogy ezt Selye János a stress elmélettel kapcsolatban általánosságban kifejtette. A változatosság jóté­kony gyógyszer a hétköznapok kimerítő monotóniája ellen. Ez rendben is van. Csakhogy ez nem jelentheti a szexuális part­nerek váltogatását! Nem két fiatal váratlan, esetleg szokat­lan körülmények közt létrejött egymásra találását kell kárhoz­tatni, hanem azt, ha az ilyen találkozás rögtön szexuális kap­csolattal is végződik. Az alkalmi kapcsolatok gya­koriságára vonatkozólag szám­szerű adatok nem állnak ren­delkezésre. A nemi élet meg­kezdésének körülményeivel fog­lalkozó egyik tanulmányban (Nahodil, Prága 1965.) minden­esetre igen érdekes adat talál­ható: a vizsgált fiatalok cso­portjában az első szexuális kapcsolat 25,2 százalékban rö­vid, vagy alkalmi ismeretség során jött létre. Lássuk ezután az alkalmi szexuális kapcsolatok egyéb kö­vetkezményeit NEMI BETEGSÉGEK A nemi betegségek száma sajnos világszerte újra szapo­rodik. Az egész világon évente 60 millió új gonorrhiás esetet jelentenek be, Európában pe­dig évente 40 ezer a friss lue­ses (vérbajos) esetek száma. Még riasztóbb az a tény, hogy a friss lueses esetek száma vb lágszeríe leggyakoribb a 15—25 évesek közt. Svédországban például a frissen fertőzöttek fe­le a 15—19 évesek közül kerül ki! A nemi betegségek terjedé­sének okai közt a szakiroda­lomban a következőket talál-, hatjuk; 1. Tudatlanság, Gyors, alkalmi ismeretség es 3. Gondatlanság a betegek ré­széről. ALKOHOLIZMUS A futó kalandok és az alko­holizmus közt kölcsönhatás van: az alkohol hatása a gátlások felszabadítása révén fellazítja az erkölcsi fékeket, ez pedig megteremti a meggondolatlan alkalmi szexuális kapcsolatok feltételeit. Másrészt pedig az alkalmi nemi kapcsolat szinte szabályszerűen fokozza a part­nerek alkoholfogyasztását. PROSTITÚCIÓ Az út — különösen nagyvá­rosban — gyakran futókaland­dal kezdődik és a prostitúció valamilyen formájával végző­dik. TERHESSÉG A fogamzásgátlással kapcso­latos ismeretek hiányán túlme­nően, maga az alkalmi kapcso­lat is nagymértékben hozzájá­rul egy nem kívánt terhesség létrejöttéhez, hiszen a szituáció rendszerint olyan, hogy még azok sem védekeznek megfele­lően, akiknek vannak bizonyos ismereteik a fogamzásgátlásról. NEURÓZIS ÉS FRIGIDITÁS A komoly érzelmi-szellemi kapcsolat nélkül, nem megfele­lő körülmények közt létrejött, elsietett, öncélú nemi kapcso­lat károsíthatja a személyiséget is és mindkét nemnél neurosist okozhat. Különösen a nők ve­szélyeztetettek, mert ahogy dr. Bálint István írja: „Az alkalmi szerelmi kapcsolatok, a valósá­gos érzelmet nélkülöző szeret­kezések demoralizálják a nőt.” Ez pediq könnyen neurosishoz és friqiditáshoz vezethet. Ezért mentálhygiénés (lelki egészség- védelmi) szempontból is kerül­ni kell a futó kalandokat. Befejezésül véssük emlékeze­tünkbe amit a szerelemről mond a marxista etika- ,,A sze­relemben az e-'ész ember sze­ret és nemcsak az enyik, vagy a másik érzéke." (Dr. Lukács Tibor.) Dr. Ludwig Károly belgyógyász szakorvos * t 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom